Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-23 / 250. szám

raft, október 23, «ET ET MAGYARÖfiSEÄÖ Csak a munkájukat? A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEK Szatmár-beregi Te­rületi Szövetségének nemrég elvégzett felmérése azt vizs­gálta: milyen a nők megbe­csülése a termelőszövetkeze­tekben. Ebből egy konkrét példa: A vállaji Rákóczi Ter­melőszövetkezetnek 453 „dol­gozó” tagja van. Ebből kere­ken 240 a nő. A legtöbb ked­vezményre feljogosító 250 munkanapot teljesítette a 453-ból 158 fő. Ebből azonban mindössze 16 nő. A vállaji Rákóczi Termelő- szövetkezet alapszabályai szerint egy hold háztáji jut­tatásban nőknél kétszáz el­végzett munkanap szükséges. De ezt is mindössze 21 nő volt képes teljesíteni az el­múlt esztendőben a 240 közül, akik nélkül az elnök szavai szerint nem lehetne elvégezni a munkát. Van egy kedvezmény is az alapszabályban. Ha egy nő özvegy vagy családfenn­tartó, az egy hold háztájihoz már 160 munkanap is ele­gendő. Ezt teljesítette az el­múlt — a vizsgálat tárgyát képező — gazdasági évben 5 (öt!) nő. Vannak normák a sza­badságra is. Elérte a 453 tag­ból 1970-ben 158. A több mint felét képező 240 nőből mind­össze 30. HA VALAKI FIGYELME­SEN ÖSSZEHASONLÍTJA ezeket a számokat, azonnal felvetődik benne: változtatni kellene az alapszabályon. A kisebbséget kitevő férfitag­ság jelenik meg ugyanis többségében a közgyűléseken. Ök szavazzák meg a szabá­lyokat. És ugyanazok ők is, akiknek a gyerekeit neveli, iskolába küldi, leckéjét ki­kérdezi, ápolja — néha férj­uramat is — ugyanaz az asszony, aki dolgozik ám, csak nem mindig a közösben, hanem a legszűkebben értel­mezett háztájiban: a család­ban. Lehet, hogy a csalad jö­vedelme nem csökken? (Ha­zaviszi a férfi — mondják.) De a „másik ember” megbe­csülése nagyon is csökken. Hibás érvelés az, hogy a magasabb férfikereset külön- bözete „családban marad”. Nagyon sok lány is dolgozik közös gazdaságainkban, aki a stafirungjára gyűjt. Saj­nos, nagyon sok a magányos asszony megyénkben, aki gyermekeket is tart el. És a termelőszövetkezet szempont­jából magányosnak kell ítél­ni azt a több tízezer falusi asszonyt is, akinek a férje az iparban dolgozik. De érvelésnek nem fogad­ható el az sem, ami szociális gondoskodás révén esetleg a nők munkáját könnyíti. Az említett vállaji Rákóczi Ter­melőszövetkezet például a vizsgált 1970-es évben 116 ezer forintot fordított a héví­zi társulati üdülő építésére, betegségi segély címen 432 ezer forintot fizetett ki, szü­lési segélyekre hatezret, nyugdíjasoknak és járadéko­soknak 32 ezret, külföldi tár­sasutazásokra hétezer forin­tot, a napközi otthon műkö­déséhez tízezret, egy plusz alkalmazott fizetését vállal­ták a napköziben, hogy az anyáknak könnyebb legyen a dolga. A fiatalok támogatására is tizennégyezer forintot fordí­tott a termelőszövetkezet. Ki­vétel nélkül csupa olyan do­log, aminek a nődolgozók, az anyák örülnek. CSAKHOGY ÉPPEN ITT VAN a munka megbecsülésé­nek erkölcsi kérdése. Van, ahol megelégszenek azzal, hogy az ő munkájuk ered­ményéből a szabályok sze­rint elvett összegek egy ré­szét olyan dolgokra fordítsák, ami nekik is szívük szerint való. De nincs ez így rendben! A munkát egyformán kell díjazni. A területi szövetség vizs­gálata nem merült ki a vál­laji Rákóczi Termelőszövet­kezet ügyeinek tanulmányo­zásában. A cégénydányádi Dózsa Népe Termelőszövet­kezetben hiába fogalmaztak meg olyan több oldalas ked­vezménysorozatot a nők szá­mára, hogy papírra írva gyö­nyörű, a gyakorlatban alig néhány nő tudja megszerezni hozzá az igény jogosultságot, mivel a nők főleg a növény- termesztésben dolgoznak és ilyen munka kevés volt. Egy hold háztájit itt is 2X2 férfi érdemelt ki, és mindössze 72 nő. Panasz továbbá Cégénydá- nyádon, hogy még csak nem is tárgyaltak óvodáról. Pe­dig kellene. Húsz-huszonöt gyerek üdül évenként. Ebből téesztag gyereke mindössze 2—3. Nem furcsa? A napköziről már nem is beszélünk. Nincs. A harmadik vizsgált falu Gemzse. A kis, szegény ter­melőszövetkezet 134 dolgozó tagja közül 51 nő és ebből mind kapott háztájit, sőt, közülük negyvennégyen elér­ték, hogy egY holdat kap­janak. (Az arány rendkívül jó a nők javára Szabolcsban.) De szabadsága itt is csak öt nőnek van. A nagyecsedi és szamossá- lyi termelőszövetkezetekben nagyjából hasonló megítélé­sekre jutottak a vizsgálatot végzők. A SZOCIALISTA MUN- KABÉREZES ALAPELVE: egyenlő munkáért egyenlő bért. Vagyis: nehezebbért többet, könnyebbért keveseb­bet. Az a baj — és ezen kell segíteni — hogy a szabolcsi nők munkája nehezebb és mégis kevesebbet keresnek. Gesztelyi Nagy Zoltán November 1—7 között A szovjet kultúra hete a rádióban Változatos műsorral ün­nepli a Magyar Rá­dió a szovjet kul­túra hetét, november elsejét a szovjet rádió nap­jának nyilvánították és ezen a napon — mintegy az ünnepségek nyitányaként — sok riport, zenés összeállítás kalauzolja a hallgatókat a baráti országba. Már a haj­nali órákban a Falurádió adá­sa kínál ízelítőt a szovjet pa­rasztok hétköznapjaiból, a délelőtt során pedig mai köl­tők versed hangzanak el. A délutáni órákban sugározzák Vitalij Aljonyin Nevetni em­beri dolog című vidám hang­vételű műsorát, s ugyanekkor hangzik fél a Gyermekirádió és a Pionyirszkaja Zorka kö­zös adása. Máder László ösz- szeállításában világhírű szov­jet népi együttesek is szere­pelnek a mikrofon előtt. Este Szvjatoszlav Richter zongo­raestjét közvetítik Moszkvá­ból, hangfelvételről, amelyen Beethoven-, Debussy-, Brahms, és Prokofjev-művék szerepelnek, 22 óra után pe­dig a Művelődési rovat tárja az érdeklődők elé a szovjet kulturális élet legfrissebb ér­dekességeit. November 2-án Alekszandr Tvardovszkij Vaszilij Tyorkin című poémája kerül a hallga­tók elé. Különleges élménynek ígérkezik az az interjú, ame­lyet Alekszandr Szvjesnyi- kowal készített a Magyar Rádió munkatársa. A buda­pesti művészeti hetek egyik kiemelkedő eseményéről, a moszkvai Nagy Színház Bo­risz Godunov előadásáról ké­szült felvételt november 3-án este sugározza a Petőfi adó. A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának hangversenyét is a szovjet kultúra hetének szentelték. A műsorban megszólal Soszta- kovics I. szimfóniája, vala- Búnt Csajkovszkij b-mnll zongoraversenye. A könnyű­zene híveinek szerez majd örömet Dunajevszkij közked­velt operettjének, a Szabad szél rádióváltozatának bemu­tatása. November 1. és 7. között sugározzák Ajtmatov Az első tanító című regényének rá­dióváltozatát, míg a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom ünnepének előestéjén Anna Rogyionova Áttörés ci- mű drámájának premierjét tartják a rádióban. A cári tá­bornok, Bruszilov fiának sor­sát nyomozó darabban Kállai Ferenc, Tolruay Klára, Sinke László, Rádai Imre, Konc? Gábor, Szabó Gyula, Vencze1 Vera, Tahi Tóth László is mikrofon elé lép. A novem­ber 7-i Szivárvány ezúttal a Szovjetunióból jelentkezik. A NAGYNYIRI ERDŐBEN TALAJVIZTÁROZÓDÁSSAL KAPCSOLATOS KÍSÉRLE­TEKET VÉGEZNEK A VITUKI TELEPÉN. A KORSZERŰEN FELSZERELT ÁLLOMÁ­SON A LEGELŐNYÖSEBBEN HASZNÁLHATÓ RADIOAKTÍV IZOTÓPOS MÉRÉSEKET IS VÉGEZNEK. (MTI FOTO — KARÁTH IMRE) Ha az ember nyugdíjas lesz I apasztalatok a iNyírmadai Állami Gazdaságban Lakásüzérek büntetése D. László nyíregyházi la­kosnak főbérleti lakásként kiutáltak a város központjá­ban egy kétszobás, összkom­fortos lakást, amely az ingat- lankezelésű lakóépülethez tartozott. A bérlő tehát a la­kással szabadon nem rendel­kezett. Másnak nem adhatta ed. Legfeljebb albérlőt vehe­tett magához. Ennek ellenére a vevőket félrevezetve, a la­kás túlnyomó részét eladta és ezáltal jogtalanul 47 500 fo­rintot vett fel. Részleteiben ez az üzérke­dés 1970. április 6-án kezdő­dött, amikor a lakásból 250x365 centiméteres alapte­rületű köves konyhahélyisé- get, amelyik az előszobából nyílik üres lakásként, eladta 12 500 forintért F. Istvánné- nak, aki a helyiségbe be is költözött. A konyhához sem­miféle szolgáltatást nem biz­tosított, még villanyszolgálta­tást sem. 1970. szeptember 8-án a la­kás kisebbik szobáját, élés­kamráját és a 185x250 centi­méter alapterületű fürdőszo­bát, amely nem volt beren­dezve, eladta P. György nyíregyházi lakosnak 35 ezer forintért. Ezekután az egész Lakásból D. László használa­tában mindössze egy 5,50-szer 6 méteres nagyságú szoba maradt. Érdekes megemlíte­ni, hogy a P. Györgynek 35 ezer forintért eladott 3 • he­lyiséget még egyszer áruba bocsátotta B. Józsefnek, aki csak az üzletkötés utolsó pil­lanatában tudta meg, hogy a felajánlott lakrészeket már eladták egyszer. A városi tanács szabálysér­tési csoportja D. László el­len üzérkedésért és csalás' miatt kezdeményezett büntető eljárást. Egy másik érdekes, lakás­használattal kapcsolatos ár­drágítás! ügyben döntött a szabálysértői hatóság. A rendőrségi bejelentés alapján indult meg az eljárás B. József nyíregyházi lakos el­len, aki 1969. június 8-án ön­kényesen beköltözött Nyír­egyházán a Bessenyei tér egyik lakóépületébe, a V. Gusztáv elköltözésével meg­üresedett egyszobás, konvhás, éléskamrával ellátott lakásba. A saját főbérleti lakrészét N. Miklós részére havi 650 forint elbérleti díj ellenében albér- letbé adta ki. Az albérlőtől egy évre előre felvett 7800 forint albérleti dijat. A lakás megüresedése után azt ismét albérletbe adta ki I. Miklós­nak, akitől havi 650 forintos albérleti díjat kért és 2 évre előre összesen 15 600 forintot vett fel. Az albérlő jogvi­szonya 1971. augusztus 1 -én szűnt meg. utána B. József a lakást ismét kiadta havi 650 forintért. Az albérlet útján hasznosí­tott lakás alapterülete 27,2 négyzetméter. Uj bére 97 fo­rint. A kormányrendelet sze­rint a havi albérleti, alapdíj legfeljebb a kizárólagosan használt helyiségekre jutó lakbérhányad háromszorosa lehet. Tekintettel arra. hogy B. József az albérletbe bútort és semmiféle szolgáltatást nem adott, így a lakásért legfeljebb az alapbér három­szorosát kérhette volna, tehát 291 forintot, ^nnek ellenére a lakást 650 forintért adta ha­vonta bérbe. Az árdrágítás mérve tehát havi 359 forint. Súlyosbító tényezőként álla­pította meg a szabálysértési hatóság, hogy az elkövető a nyilvántartás tanúsága sze­rint szabálysértés miatt már volt büntetve. A fentiekért most 1200 forint pénzbírságot kapott. P, P. gazdaság beálltam ide. Ta­vasszal aztán lejárt a szolgá­lat... Azóta minden hónap végén pontosan jön a postás a nyugdíjammal. — Sokat kellett-e utána­járnom, hogy megkapjam ? — kérdezi vissza Almási bácsi, hangjában értetlen csodálko­zással. Csak a családi irato­kat kellett beszereznem, a többit a szakszervezet intéz­te. A nyugdíj-előkészítő bi­zottság elnöke — már lassan egy évtizede — Koleszár Mi­hály, a gazdaság bér- csoportjának vezetője. El­mondta, hogy Almási bácsi csak egy a gaz­daság közel száz nyugdíjasa közül. Mások is dolgoznak. A gazdaság ilyenkor ősszel igényt tart ezeknek az idős embereknek a munkájára. S aki úgy érzi, tud még dolgoz­ni, megy is örömmel. Megke­resik havonta a régi bérük­nek megfelelő összeget, jár az illetményföld, kapnak tü­zelőt, és nem feledkeznek meg róluk a jutalmazásoknál sem. A rokkantsági nyugdí­jasok pedig a „dolgozó” nyugdíjasokkal azonos jutta­tásokban részesülnek. (Per­sze, akik már nem bírják a munkát, .azok is hivatalosak a november 7-i ünnepségre, amikor a jutalmakat osztják. A listán az ő nevük is ott van.) Kilenc év nyereség Almási István még azt is említette, hogy az ő eseté­ben a szolgálati évek össze- számlálásánál már alkal­mazták a két évvel ezelőtt hatályba lépett rendelet nyújtotta könnyítést Ez a volt mezőgazdasági cselédek számára nem kevesebb, mint 9 — nyugdíj szempontjából figyelembe vehető — év elis­merését teszi lehetővé. A mezőgazdasági dolgozók kö­telező biztosítása első évétől 1939. január egytől, 1947. de­cember 31-ig terjedő időre két tanú vallomása alapján az illetékes községi tanács hatósági bizonyítvánnyal igazolhatja, hogy az illető a községben mezőgazdasági cse­lédként dolgozott. Ugyanis csak kevesen tudják hiteles okmányokkal igazolni ezt. Sokféle biztosítás volt ér­vényben, a nyilvántartások elkallódtak, vagy éppen be sem jelentették a birtokosok, a gazdák a napszámost, a cse­lédet. Ök meg akkor gon­doltak volna nyugdíjra? Most mégis így kap az ál­lami gazdaságnál eltöltött i9 esztendővel együtt 28 éves munkaviszony után tisztes nyugdíjat Almási bácsi is. Hasonlóan jártak el például V. István ugyancsak nyírma- dai lakos ügyében is. Akinek szintén nem volt meg az a bizonyos OMBI-könyvecské- je." A nyugdíj-előkészítő bi- zóttság elnöke, egy ' 'Vaskos irattartóban őrzi á nyugdíj- határozatok másolatait. Koleszár Mihály a fél or­szággal levelezésben áll. A2 éves átlagban közel ezer dol­gozót foglalkoztató Nyírmadai Állami Gazdaságban éven­ként 15—20 ember éri el a nyugdíjas kort. Ezt megelő­zően már hónapokkal koráb­ban hozzá kell kezdeni a nyugdíjazás előkészítéséhez. Mindenekelőtt beszélgetni a nagy esemény előtt álló idős dolgozóval, azután be kell szerezni az iratokat, igazolá­sokat. Ügyintézés, emberséggel A nyugdíj előtt állóknak néhány hét vagy hónap is számít. Esetenként döntően, mert ezen múlik jogosultak-e az öregségi nyugdíjra, de hogy mennyi is lesz az ősz- szegszerűen, az sem mindegy, Koleszár Mihály elmondta, két esztendeje tőlük már nem ment el senki úgy. hogy a minimális — tíz ledolgozott év után járó — 600 forint körüli összeget kapná. — Vitás-peres ügyeink? Vannak, bár három éve el­múlt, hogy utoljára bíróságig jutottunk egy fellebbezéssel. A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának társadalmi biztosí­tási bizottsága illetékes első fokon dönteni a vitás esetek­ben. Tapasztalataink szerint lelkiismeretes alapossággal és nagy emberséggel vizsgálják a panaszokat, tanúkat hall­gatnak ki és rendszerint az idős emberek számára meg­nyugtatóan rendezik a nyug­díjügyeket is. Kádár Edit Aranyérmes trófeák A nemesvadjairól híres Ge­menc: Állami Erdő- és Vad- gazdaság erdőségeiben elhal­kult a azarvasbőgés. A vadá­szati esemény végével meg­kezdték a zsákmány számba­vételét. A Duna menti erdők­ben — a gemenci rész kivéte­lével — 30 gímszarvas került terítékre. A zsákmány minő­ségére jellemző, hogy 28 tró­feát éremmel díjaztak. Ezek közül 9 aranyérmes volt. A legnagyobb 13,5 kilogrammot nyomott. A gazdag zsákmány a tervszerű vadgazdálkodás­nak, a nemesvadállomány szakszerű védelmének, goti- dnaagBak knczanfasía. ' t. Kicsi ház áll a Nyírma­dai Állami Gazdaság egyik, Zöld tanyai almáskertjének sarkában. A ház előtt mint­egy címeréül a gazda mester­ségének, három láncra fo­gott kutya csahol. Kijön a kis porta gazdája: Almási István éjjeliőr. Néhány hó­napja nyugdíjas a 61 éves ember. Most az őszi betaka­rítás ideje alatt azonban ugyanúgy dolgozik, mint nyugdíjazásáig. Éppen ké­szülődik, indul átvenni a szolgálatot a váltótársától. A szakszervezet intézte — Betegje voltam én ké­rem, hogy nem mehettem dol­gozni a nyáron. Nem lehet többet keresni hatezer fo­rintnál egy évben, ezért a gazdaság tartogatja ezt a nyugdíjasoknak az őszi be­takarítás idejére, amikor sok az őriznivaló. A nyáron pi­hentem, nem mondom, jól­esett az is. Mert dolgoztam én kérem egész életemben. Gyerekfejjel kerültem el uradalmi cselédnek. Voltam kerülő, meg kondás, meg ami munka akadt, végeztem a Kun Móricnál, meg Hu­nyadinál itt Nyírmadán. Baktakércsen pedig az Urai- birtokon voltam gulyás. Ami­kor megalakult az állami

Next

/
Thumbnails
Contents