Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-23 / 250. szám

1971. október 23. KELET-MAG YARORSZAO 8. oWal (Folytatás a 2. oldalról) tette az állami alkalmazotta­kéval azonos közterheket. 1971. január 1-től az új ter­melési adó az azonos ipari és kereskedelmi tevékeny­séggel elért jövedelmet az állami vállalatokéval azonos mértékű adóval vonja el. Meg kell akadályozni, hogy a termelőszövetkezetek a helybeli munkaerő-tartalékok jobb kihasználása helyett to­vábbra is az állami szektor­ból vonjanak el munkaerőt. A szövetkezetek és a nagy­ipari vállalatok közötti indo­kolatlan jövedelemarány ta- lanságokat is meg kell szün­tetni. Intézkedünk a termelőszö­vetkezetek nem mezőgazda- sági jellegű tevékenységének további szabályozására. En­nek alapelve, hogy a terme­lőszövetkezetek munkájához szervesen kapcsolódik az élelmiszer-feldolgozás és a fagazdaság, bizonyos építési, karbantartási feladatok ellá­tása. termelési szolgáltatás, szállítás, valamint az élel­miszerek közvetlen termelői belföldi értékesítése. Ezeken a területeken még szorgal­mazzuk is a gyorsabb üte­mű fejlesztést. Továbbra sem korlátozzuk a lakosság részére végzett szövetkezeti szolgáltatásokat, a helyi építőanyagok terme­Az eltelt néhány év alatt — és az egybeesik a gazda­ságirányítási reform éveivel — nagyot fejlődött a mező­gazdaság, megszilárdult a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás. Parasztságunk sze­reti a szövetkezetét, ragasz­kodik hozzá, megszokta kö­rülményeit, elsajátította a nagyüzemi gazdálkodás mód­szereit. A legutóbbi eszten­dők változásai minőségi jel­legűek. Bizonyítják: nem fe­leslegesen áldoztunk a me­zőgazdaságra. Az ez évi termést reálisan értékeljük. Kenyérgabonából jók az eredmények. De kuko­ricából, takarmányból nem kedvező a termés. így a sze­rencsésen megnőtt állatállo­mánynak a következő mező- gazdasági évben történő el­látásához előreláthatólag jö­vőre is — úgy, ahogy idén is — importra lesz szükségünk. Utalt arra, hogy a mező­gazdasági termelés különös gondosságot és körültekintést kíván, hiszen sohasem lehet olyan időjárásra számítani, amelyik minden termésfaj­tának egyaránt kedvezne. Az elmúlt három-négy évben igen sokat tett a kormány a mezőgazdasági termelés biz­tonságának fokozására. Meg­többszöröztük a növényvédő szerekkel és műtrágyával való ellátást, az állatállo­mány nevelése érdekében Gazdasági életünk — mon­dotta — ezernyi szállal kap­csolódik más országokéhoz, elsősorban a baráti szocialista államokéhoz., Pártunk és kormányunk gazdaságpoliti­kai koncepciójának megfele­lően külgazdasági kapcsola­tainkat mindenekelőtt a szo­cialista országok közösségé­hez tartozó államokkal fej­lesztjük és ezeknek az or­szágoknak részesedése sok év óta általában teljes forgal­munknak mintegy 70 százalé­ka. Különösen fontos az, hogy legnagyobb kereskedel­mi és gazdasági partnerünk a Szovjetunió, melynek része­sedése teljes külkereskedel­münkben mintegy 36 száza­lékos. A békés egymás mellett élés elvére épülő külpoliti­kánknak megfelelően ter­mészetesen gazdasági meg­fontolásokból is arra törek­szünk, hogy az egyenjogúság és a kölcsönös »'őnyök alap­ján eredményes együttműkö­dést építsünk ki a fejlődő országokkal és a fejlett tőkés­országokkal is. A világkereskedelemben az elmúlt években kialakult és számunkra kedvező tenden­ciák eredményeként, hosz­lését és az olyan kisipari jel­legű termelést, amely a helyi igények jobb kielégítését szol­gálja. Termelőszövetkezetek ipari bedolgozást csak akkor végezhetnek, amikor a nagy­ipari kapacitások termelése nem elegendő a szükségletek kielégítéséhez. Ezenkívül olyan területeken is, ahol ezzel a kihasználatlan helyi kapacitásokat hasznosítani lehet. Jogszabályokban hatá­rozzuk meg a szövetkezetek számára tiltott tevékenysége­ket. Pontosabban körülhatá­roljuk a vegyes profilú szö­vetkezetek jellegét, és azok­ra differenciált termelési adót alkalmazunk. Azokat a termelőszövetke­zeteket, amelyek összes ter­melési értékéből az élelmi­szeripar és fagazdasági tevé­kenységhez egyáltalán nem kapcsolódó gépipari, vegyipa­ri és könnyűipari bedolgozás árbevétele 30—50 százalék között van, mezőgazdasági­ipari szövetkezetekké alakít­juk át. Azokat pedig, ahol ez az arány 50 százalék fölé ke­rül, ipari-mezőgazdasági szö­vetkezetekké. A bérezési fe­szültségek, jövedelemarány­talanságok megelőzésére, Il­letve megszüntetésére is in­tézkedünk. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek ipari részlegeinek szervezését az illetékes ágazati tárcák ko­ordinálják és ellenőrzik. különböző kedvezményeket adtunk, beruházást biztosí­tottunk, takarmányt impor­táltunk. Most már jogos az az igény, hogy ezek az előze­tes befektetések minél gyor­sabban hozzák meg az ered­ményeket. A mezőgazdasági termelés területén is jelentősen fokoz­nunk kell a hatékonyságot. Közismertek, s tegyük hozzá, nyomasztóak még mindig egyes mezőgazdasági termé­kek hozamproblémái. Na­gyobb ütemben kell növel­nünk a zöldség- és gyümölcs- termesztést. Hazái termelés­ből kell kielégíteni a cukor­szükségletünket. Mielőbb meg kell oldanunk a szarvas­marha-tenyésztés, a takar­mánytermelés és a legelőgaz­dálkodás problémáit. Nagy erőfeszítéseket te­szünk, hogy megszüntessük a sertésciklust. Ebben ez ideig egyetértés volt. Most, hogy az eddig elért sikerek mellett né­mi helyi gondok is jelentkez­nek, máris vannak, akik bi­zonytalankodnak, ingadoz­nak, azok közül, akik meg­felelőnek tartották az intéz­kedéseket. De ezért termé­szetesen nem állhatunk meg, a jó elgondolásainkat végig kell vinnünk. Fock Jenő azután rátért külgazdasági kapcsolataink helyzetének ismertetésére. szabb idő után először sike­rült a tőkésországokkal ke­reskedelmi mérlegünkben aktívumot elérni. Ez azonban nem bizonyult tartósnak, s most ismét komoly figyelmet kell fordítanunk a külke­reskedelmi mérleg alakulásá­ra. összefügg ez azzal is, hogy az egyre növekvő — s tegyük hozzá, nem is mindig feltétle­nül indokolt — importigények nagy hányada csak tőkés re­lációból elégíthető ki. Ugyan- altkor a termelés túlnyomó része nem olyan minőségű és gazdaságosságé, hogy ugyan­oda exportáljuk. A tendenciák értékelésénél természetesen nem hagyható figyelmen kívül az elmúlt évi árvíz, amely közismerten sú­lyos károkat okozott népgaz­daságunknak, a 40 millió dolláros húsimport, s a ser­téshústermelés biztosítósa érdekében behozott nagy mennyiségű takarmánygabo­na. Nehezítették a helyzetet azok a beruházási lemaradá­sok is, amelyek például a vegyipari cikkekben jelentős többletimportot vontak ma­guk után. A tókéspiac dekonjunktú­rája és a tavalyi év rossz me­zőgazdasági termése követ­kezményeképpen visszaesett a tőkésexportunk, míg az import változatlanul magas maradt. Nem vagyunk meg­elégedve az export növekedé­si ütemével. Az export növe­lését nem általában, hanem a A jövőben is a szocialista országok közösségével és mindenekelőtt a Szovjetunió­val kívánjuk külgazdasági kapcsolatainkat még erőtelje­sebbem fejleszteni; erre a ki­bontakozó szocialista integrá­ció egyre kedvezőbb lehetősé­geket kínál. A kormány elnöke kifejtet­te, hogy a kibontakozó szocia­lista integráció mind kedve­zőbb lehetőségeket kínál ar­ra, hogy erőteljesebben fej­lesszük külgazdasági kapcso­latainkat a szocialista orszá­gok közösségével, mindenek­előtt a Szovjetunióval, hiszem a nemzetközi munkamegosz­tás fejlődése is az erők in­tegrálódásának irányába hat. A nem szocialista álla­mokkal folytatott gazdasági együttműködés fejlesztéséhez objektíve kedvezőbb lehető­ségeket nyújtanak a tőkésor­szágok részéről megtett ke­reskedelempolitikai lépések, amelyek célja a gazdasági kapcsolatok kibontakozását korábban gátló akadályok el­hárítása. A kölcsönös előnyök mellett és szerény lehetősé­geinkhez képest bővítjük a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolatokait és segítjük gazdasági önállóságuk meg­szilárdítását. Fock Jenő ezután gazdasági helyzetünk főbb jellemzőit, tendenciáit elemezte. A gaz­dasági fejlődés üteme — mon­dotta — 1971-ben várhatóan meghaladja a tervezettet, te­hát gyorsul az előző két év­hez képest. A nemzet# jöve­delem várhatóan meghaladja a tervezettet. A növekedési ütem jelenlegi gyorsulása azonban nem csupán öröm, mivel nem enyhíti, hanem bizonyos mértékben fokozza nehézségeinket. Egészségte­lenül felgyorsult a felhalmo­zási folyamat. A költségvetési kiadásck túlzottan növeked­tek részben a fokozott fel­A vállalatok felelősségének egy része abban áll. hogy biztosítsák a termelés maxi­mális gazdaságosságát. En­nek megfelelő terveket és fejlesztési elképzeléseket dolgoznak ki. Gondoskodniuk kell a pénzügyi fedelem be­tartásáról, a pazarló és gon­datlan gazdálkodás megaka­dályozásáról, a korszerű és gazdaságos szervezeti formák alkalmazásáról. Azzal számolunk, hogy nő­nek majd a bérpreferenciák iránti és az egyéb támogatá­si igények. Ezeknek általá­ban nem szabad engednünk, mert — amellett, hogy ve­szélyeztetnénk a vásárlóerő­árualap egyensúlyát — men­tesítenénk a vállalatokat at­tól a követelménytől. hogy belső tartalékaikat mozgósít­sák. A termelékenység és a bérszínvonal-emelkedés, va­lamint a termelés és a bér­volumen alakulása egyen­súlyban van. Feltételezhető, hogy ez az összhang a ko­rábbi időszakban tapasztalt­nál jobb lesz. Fock Jenő emlékeztetett azokra az intézkedésekre, amelyeket az idén tett a kor­mány a gazdasági élet prob­lémáinak felszámolása és a fejlődés gyorsítása érdeké­ben. Egyebek között tárgyalt a kormány a fogyasztói és termelői árak alakulásáról, határozatokat hozott a lakás­építés fejlesztéséről, a fővá­rosi autóbuszközlekedés meg­javításának több munkaügyi kérdéséről. Tisztelt aktívaértekézletl Kedves elvtársak! Az 19.72-es esztendő nagy jelentőségű, a negyedik öt­éves terv végrehajtásában nagyon sok múlik azon. ho­jövedelmező termékekből kell biztosítani. A szocialista or­szágok felé vállalt kiviteli kötelezettségeinket feltétlenül teljesíteni kell. Külkereske­delmi forgalmunkban külön nehézséget jelent, hogy az importárak számunkra ked­vezőtlenül változnak. halmozás, részben a kialakult termelési és fogyasztási támo­gatások miatt és amiatt is, hogy az importált áruk árá­nak emelkedését nem hárí­tottuk át a belföldi fogyasz­tókra. A kormány elnöke kifejtet­te, hogy helyes lépésnek bi­zonyult a közgazdasági felté­telek megszigorítása, amely 1971. január 1-től lépett életbe. A kialakult körülmé­nyeknek megfelelő határozott gazdasági intézkedéseket ter­veznek a jövő évre is min­denütt, ahol csak szükséges. Határozottan le kell szögez­ni, hogy ki miért felelős. A funkcionális irányító szer­vekre hárul mindenek­előtt a tervek és elő­rejelzések realitásának meg­állapítása népgazdasagi vo­natkozásban, valamint a mérlegek egyensúlyának biz­tosítása. Már a tervezés idő­szakában fel kell tárniuk a jelentkező ellentmondásokat. A kormány meghallgatja az érdekelt tárcák, társadalmi szervek, testületek javasla­tait, azokat velük megvi­tatja és további döntéseiben figyelembe veszi. Jól kiala­kult ez az együttműködés például a kormány és a Szak- szervezetek Országos Taná­csa között. Az ágazati irányító szervek fő felelőssége a konkrét fej­lesztések meghatározásóiban áll. A fejlesztési problémák összes kapcsolódó szükségle­teit, mint például az impor­tot, a járulékos beruházáso­kat, stb. ki kell dolgozniuk. Továbbá azt is, hogyan lehet a fejlesztéseket gazdaságo­sabban megvalósítani. Az ágazati irányító szervek öez- szehangoljak a beruházások kivitelezési munkáit, megte­szik a szükséges operatív in- tézücedéseket és irányítják az ágazaton belüli nemzetközi együttműködést. A kormány elnöke röviden ismertette azokat a feladato­kat. amelyeket az év hátra­lévő részében kíván meg­oldani a kormány. Rövi­desen napirendre kerül az 1972-es népgazdasági terv és költségvetés. A Minisztertanács elé ke­rülnek azok a témák is. ame­lyek a kormányprogramból eredően sürgetik az áttekin­tését annak, meddig jutot­tunk. miként haladunk a földgázprogram és a petrol­kémiai központi fejlesztési program végrehajtásában. Elemzésre kerül még a vállalati szervezési tevékeny­ség fejlesztése, rendezzük a kisiparral kapcsolatos problé­mákat. Ez utóbbi főleg a szolgáltatások javítását cé­lozza. Megvizsgáljuk a mező- gazdaság szocialista fejleszté­sével kapcsolatos feladatokat is. Fontosak a vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepció­járól és a vízgazdálkodási társulások fejlesztéséről kor­mány elé kerülő anyagok. Dolgozunk a tervszerű de­vizagazdálkodással kapcso­latos szabályok módosításán, és megvitatunk számos je­lentést a lakosság helyzetét közvetlenül érintő kérdések­ről. Ilyen például a munka­törvénykönyve végrehajtá­sának tapasztalatairól, vala­mint a lakásépítés fejleszté­séről. a lakáselosztásról és a lakbérek új rendszeréről ho­zott határozatok végrehajtá­sáról szóló jelentés. gyan szervezzük meg a jövő évi munkát. Nem mindegy az, hogy az egész ötéves terv számára az egyensúlyi vi­szonyok megszilárdítása út­ján és komoly intézkedések megvalósításával szabadabb mozgási területet hozunk-e létre, vagy tovább visszük magunkkal a jelenlegi, fej­lődésünket korlátozó okokat. Végeredményben mindez a kormányszervek és a válla­latok munkájának megjaví­tásától függ. Tudatában kell lennünk annak, hogy minden vállalatnál, minden szövet­kezetnél a hasznosuló termé­ket elsősorban és többségé­ben a saját munka minősége és eredményessége határozza meg. Az a / véleményünk, hogy alapvető célkitűzéseinket fenntartva, szigorúan kordá­ban kell tartanunk mindazo­kat a kívánságokat és köve­teléseket. melyeknek teljesí­tése messze túlnőne lehető­ségeinken, s dezorganizálná a tervek teljesítését. Nem lehet bocsánatos bűn: pénz nélkül, szükségtelenül dinamikusan fejleszteni, készletek felduz­zasztását eredményező mó­don vásárolni, még inkább importálni. Nyilvánvaló, hogy 1972-ben és a további években min­den szinten szolid, fegyelme­zett gazdálkodást kell foly­tatni. megkövetelni. A nem­zeti jövedelem növekedésé­nek meg kell haladnia a bel­földi felhasználást. A belföl­di piacon törekedni kell né­mi túlkínálatra. Csak ebben az esetben várható, hogy a mechanizmus szándékainak megfelelően működjék, a ha­tékonyság növelésére ösztö­Már 1972-ben és a követ­kező években is nagyfokú takarékosságot kívánunk ér­vényre juttatni. A költségve­tési gazdálkodásban mérsé- ksliük a termelési és egyéb támogatások növekedését. Az alapvető fontosságú szükség­leteket kielégítjük, de elha­lasztjuk a nem feltétlenül szükséges igények kielégíté­sét és határozottan vissza­utasítjuk a pazarló, a luxus, a lehetőségeinket meghaladó kívánságokat. A hitelforgalomban szigo­rúbb gyakorlatot kell foly­tatnunk. Megakadályozzuk, hogy a vállalatok — különö­sen rossz gazdálkodás ese­tén — növekvő mértékben vegyék igénybe a központi, a költségvetési vagy hitelfor­rásokat. A készletgazdálko­dásban különösen következe­tesen kell alkalmazni az ön­finanszírozás elvét. Továbbra is gazdaságpoliti­kánk egyik legfontosabb cél­jának tekintjük a lakosság életkörülményeinek javítá­sát, jövedelmének növekedé­sét, életszínvonalának folya­matos emelését. Az életszín­vonal, a fogyasztás emelke­désének tartós fedezete azon­ban a jövőben is csak a nem­zeti jövedelem növekedése lehet. A fogyasztás növeke­dési üteme tehát huzamosan nem haladhatja meg a nem­zeti jövedelem növekedési ütemét. Ennek érdekében a személyi jövedelmeket szoro­sabban kapcsoljuk az elért teljesítményekhez. Fenntartj uk az áruellátás jelenlegi színvonalát, de tö­rekednünk kell arra, hogy a kereskedelem ne kössön le indokolatlanul eszközöket és a külföldi beszerzési lehető­ségeket gazdaságosabban és csak a fontosabb igények kielégítésére, az áruválaszték Befejezésül, szólt Fock Je­nő a párt- és a tömegszerve­zetek gazdasági jellegű fel­adatairól, a tudatformálásról, a tömegpolitikai és a tájé­koztató munkáról. A dolgozó tömegek, az emberek millióinak tudata, tájékozottsága, hangulata és szokásai, munka- és techno­lógiai fegyelme, az üzemek­ben uralkodó erkölcsi néze­tek — mondotta — mind mind anyagi erőt képeznek Szükséges ezt hangsúlyoz­nunk, mert ma még sok he­lyen nem látják világosan: a tudatformálás, a tömegpoliti­kai és a tájékoztató munka — ha jól végezzük — anyagi erővé válik. A minisztériumok és a vál­nözzön és a műszaki, gazda­ság i fejlődés meggyorsítását segítse elő. Az 1972-ss évre célul tűz­zük a kedvező tendenciák túlsúlyba juttatását. Megtesz- szük mindazokat az^intézke- déseket. amelyek e tenden­ciák érvényesüléséhez több év távlatában is szükségesek. Továbbra is fontos felada­tunk. hogy fenntartsuk a ter­melés kialakult, viszonylag gyors növekedési ütemét. A termelést viszont csak ott és azokból a termékekből sza­bad növelni. ahol azokra igény jelentkezik. vagyis amelyek tényleges szükségle­teket elégítenek ki. Az ipari termelés mennyiségi növelé­sének ma szigorúbbak a fel­tételei. mint korábban vol­tak. Tudomásul kell venni, hogy sem 1972-ben. sem a későbbi években nem állnak rendelkezésünkre az eddigi mértékben a termelés növe­lésének extenzív eszközei. A termelés növelését ezért vi­szonylag kevesebb beruhá­zással és munkaerő-felhasz­nálással kell elérnünk. Gaz­dálkodásunk mai fokán ennek megvannak a lehetőségei. Még igen nagyok az üze­mekben a tartalékok. Külö­nösen fontos, hogy jobban ellenőrzésiünk alá vonjuk és megfékezzük a felhalmozás igen gyors növekedését. Az a célunk, hogy a beruházó- i vásárlóerő 1972-ben lehetői: g ne legyen nagyobb az ideinél. tényleges bővítésére használ­ja fel. A termelés és felhasználás egyensúlyának általános ja­vítására irányuló intézkedé­sek mellett egyik legfonto­sabb feladatunk külkereske­delmi forgalmunk bővítése az egyensúlyi követelményeknek megfelelően. Hatékonyabbá kívánjuk tenni a külkereske­delmi engedélyezési rendszert is. Gazdaságunkat természe­tesen nem vethetjük alá a tő­kés piac konjunkturális hul­lámzásának, de a vállalatok­nak fokozottabban figyelem­be' kell venniük a külső piac értékítéletét. Gazdaságpolitikai céljaink eléréséhez a továbbiakban is a reform eszközeit alkalmaz­zuk. A tervezett és a jelen­leg kidolgozás alatt lévő intézkedéseink alapvetően közgazdasági jellegűek, a rendszernek, a körülményed­nek megfelelő alkalmazását jelentik. Az intézkedések végrehajtásában nagyfokú határozottságot igénylünk és azt a gazdaságirányítás min­den szintjén megköveteljük. A miniszterelnök ezután a vállalatok ötéves terveit ér­tékelte. Elmondotta, hogy azokban sok jó gondolat mel­lett néhány jellegzetes hiba is előfordul. A vállalatok egy része a lehetőségeket jóval meghala­dó hitel- és költségvetési igényeket támaszt és nem veszik eléggé figyelembe az építési kapacitások korláto­zottságát. A személyi jövedelmek nö­velését a vállalatok átlago­san a népgazdasági terv szintjén tervezik. Általános jelenség, hogy a termelési és a nyereségvolumenek kiala­kításában a személyi jöve­delem biztosítása volt a meg­határozó. lalatok. az üzemek gazdasá­gi, szakmai munkájának számottevő része politikai hatást is kiváltó tevékeny­ség a termelés szervezése és irányítása általában politikai munka is, de még nem min­dig politikusán végzett mun­ka. Széles körben fel kell tár­nunk, ismertetnünk és tuda­tosítanunk gazdasági tevé­kenységünk társadalmi-poli­tikai vonatkozásait számítás­ba vehető következményeit Csak így tudjuk közkinccsé tenni a valóságos összefüggé­sek ismeretét, a gazdaságpo­litikai célokkal való azonosu­lásnak ezt az elengedhetetlen feltételét. (Folytatás a 4. oldalon) Parasztságunk szereti a szövetkezetei Külgazdasági kapcsolataink alakulása A szocialista integráció lehetőségei Megakadályozni a pazarló gazdálkodást Szolid, fegyelmezett gazdálkodást kell folytatni Cél: a lakosság életkörülményeinek javítása Jó politikai légkört kell kialakítani

Next

/
Thumbnails
Contents