Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-23 / 250. szám

í. oldat Kffl&t MAÖTAffÖRSÜf/TÖ íffT. október & (Folytatás az 1. oldalról) jövedelem, pedig ötéves ter­vünk előírása szerint a nem­zeti jövedelemmel azonos mértékben kell emelkednie a felhalmozásnak. Az ebből származó nehézségek a költ­ségvetésben és a fizetési mér­legben csapódnak le. Elsősor­ban a beruházásoknál kell rendet teremteni, mert vala­mennyi negatív jelenség el­sősorban abból származik, hogy az utolsó két évben a beruházásoknál jelentős el­csúszások következtek be. — A legutóbbi esztendők­ben — mondotta — a kor­mány többször foglalkozott a beruházási tevékenységgel. Jelentős javulásról azonban még nem beszélhetünk, bár az év folyamán fokozódott a koncentráció, s ez nem kis eredmény. A statisztikai ada­tok szerint az elmúlt évhez képest több, mint ötszázzal csökkent a megkezdett és több, mint ezeregyszázzal nőtt az átadott létesítmények száma. Jelenleg mintegy 10 százalékkal kevesebb a folya­matban lévő építkezés, de a költségvetési összegek 13 szá­zalékkal magasabbak. Mind­ennek ellenére tarthatatla­nul magas a befejezetlen beruházások állománya. Ér­tékük egy egész év beruhá­zási összegének mintegy 80 százaléka. Egyik legfonto­sabb feladatunk, hogy ez az arány az ötéves terv végre­hajtása során évről évre ja­vuljon, és 1975-re az elfogad­ható, 65—70 százalékos szint­re csökkenjen. Ez elenged­hetetlen feltétele annak, hogy gazdaságunk hatékonysága erőteljesen fokozódjék. Feszültség a beruházások megvalósításában A beruházási feszültség lé­nyegében nem csökkent és a népgazdaságban mutatkozó gondok jó része erre vezet­hető vissza. Problémát okoz a beruházási össztevékenység nagysága és növekedési üte­me. Ennyit nem bír el az or­szág, nem futja a nemzeti jövedelemből, nem áll ren­delkezésre kellő kapacitás. A beruházási nehézségek az építési anyagok árának emel­kedésében, a kivitelezési ha­táridő elhúzódásában jelent­keznek. Gazdaságirányítási rendszerünkkel ellentétes helyzet alakult ki: az építő­ipari vállalatok válogatnak a rendelések között, nem tö­rekszenek az olcsóbb és jobb minőségű kivitelezésre, a vál­lalt határidők betartására. A beruházási feszültségek hoz­zájárulnak a munkaerőgon­dok kiéleződéséhez és az import gyors felfutása kö­vetkeztében a külkereskedel­mi mérleg hiányának is oko­zói. A beruházási problémák egyik eredője, hogy nem egy­értelmű a felelősség á beru­házási döntésekért. Nincs megfelelően meghatározva a, funkcionális és ágazati irá­nyító szervek felelőssége és feladata. Éz párosul a nép- gazdasági tervezés hiányossá­gaival, amelyek a források és a fejlesztési célok összhang­jának hiányában, valamint a fejlesztési költségek aláterve- zésében jutnak kifejezésre. Nem kielégítő az építő- és a szerelőkapacitás, és emel­lett szervezetlen a kivitele­zői tevékenység. Találkozunk a népgazdaság erőforrásait meghaladó és gyakran külön­leges építési Igények szorgal­mazásával is. Nem megfelelő a beruházások előkészítése, a minisztériumok és a vállala­tok pedig helytelenül nem képeznek beruházási tartalé­kot Elharapódzott az a szemlélet, amely abban jut kifejezésre, hogy a miniszté­riumok, a tanácsok és a vál­lalatok a negyedik ötéves tervtörvényben jóváhagyott kereten felül mintegy 40 milliárdos beruházási több­letigény kielégítését szorgal­mazzák. Fock Jenő emlékeztetett arra a meglehetősen gyakori jelenségre, hogy műszakilag és pénzügyileg megalapozat­lan beruházások kivitelezését kezdik meg azzal az alig tit­kolt szándékkal, hogy a költ­ségvetés — kényszerűségből — az eredetileg tervezettnél Úgyis rtagyobb összeget ad majd a már elkezdett létesít­mény befejezéséhez. Ilyenkor terni'szetesen mindig azzal érvelnek, hogy a népgazda­sági érdek kívánja ezt így. Ez — történjék akármilyen szin­ten is — enyhén szólva tisz­tességtelen spekuláció. A vállalatok sok esetben a megengedettnél nagyobb arányban fordítják pénzesz­közeiket beruházásokra, s nem tesznek eleget forgóalap- feltöltéai kötelezettségeik­nek. A kialakult kedvezőtlen tendenciák növelik az árfe­szültségeket és egyre nehe­zebb helyzetbe hozzák a költ­ségvetést. Ezeket a tenden­ciákat mielőbb meg kell vál­toztatnunk. Korántsem köny- nyű, gazdasági munkánkban alapvető jelentőségű feladat­ról van szó. Elsősorban a szemléleten kell változtat­nunk. Ez legalább olyan fon­tos, mint az adminisztratív intézkedések és a szabályo­zók megváltoztatásának egész sorozata. Állami, gazdasági szerveinknél, a társadalmi szerveknél érvényesülnie kell annak a központi gondolat­nak, hogy a helyi érdekek­nek megfelelő beruházáso­kat rendeljék alá az össz- népgazdasági érdekeket kife­jező beruházási tevékeny­ségnek. Ebben jussunk egy nevezőre, ebben kell egyet- értenünk. Szigorúbb ellenőrzés a fejlesztéseknél A kormány ennek megfe­lelően úgy határozott, hogy az Országos Tervhivatal, tel­jes felelősséggel gondoskod­jék a beruházási egyensúly megtervezéséről, a felhalmo­zási források mértékének és fő arányainak kialakulásáról, valamint a központi fejlesz­tési célok ütemezéséről. Min­den eszközzel biztosítanunk kell, hogy az állami költség- vetés eszközeit a népgazda­sági terveknek megfelelően használják fel. Ezt a Pénz­ügyminisztériumnak, és a bankszervezetnek a döntés­előkészítő pénzügyi eszközök­kel biztosítaniok kell. Az Építésügyi, és Városfej­lesztési Minisztériumnak összhangot kell teremtenie a tervben előirányzott építési igények és az építőipari vál­lalatok kapacitásfejlesztési tervei között. Az ágazati mi • nisztériumok és a tanácsok felelősek azért, hogy a fej­lesztési koncepciók biztosít­sák a hatékonyság növelését, a fejlesztések tervszerű, gaz­daságos megvalósítását. A vállalatok és a szövet­kezetek vezetőinek minden erőt összpontosítaniuk kell a saját és a rendelkezésükre Szigorúbban kell ellenőriz­ni a műszaki előírások be­tartását és meé kell akadá­lyozni a fényűző. pazarló beruházásokat. A jóváhagyott beruházások devizaköltségei nem léphetők túl. Különösen indokolt esetben a felügye­leti szervek engedélyét kell kérni. Korszerűsíteni kell a beruházások szervezését. En­nek érdekében nagyobb össz­hangot kell teremteni a be­ruházók, a" tervezők és a ki­vitelezők tevékenységében és ösztönzésében. Az építési idő rövidítése érdekében meg keli gyorsítani a könnyűszer­kezetes építési mód beveze­tését. Az eddig elmondottak­ból is kitűnik, hogy beruhá­zási gondjaink megszünteté­séhez a határozott intézkedé­sek egész sora és természete­sen ezeknek következetes végrehajtása szükséges. A várható intézkedésekkel kapcsolatban a kormány el­nöke rámutatott, hogy nem kívánják a beruházásokat befagyasztani, sőt. a folya­matban lévőket meg akarják gyorsítani, hogy azokat mi­előbb a termelés szolgálatá­ba állíthassák. De az új be­ruházások elhatározásánál következetesebben és kemé­nyebben beavatkozik a kor­mány. Hangsúlyozottan kér­te valamennyi illetékes ve­zetőt, hogy a várható intéz­kedések mintegy megelőzé­seként. ne igyekezzenek új -beruházásokat kezdeni. — Kérem. — mondotta — a párt. a szakszervezet. a KISZ üzemi és minisztériu­mi szerveit, hogy vigyázza­nak erre. s a kormány ne­vében kérem, sőt megkövete­lem az állami szervek veze­tőitől, az üzemek igazgatói­tól, a szövetkezetek vezetői­től. hogy óvakodjanak az említett törekvésektől, mert ezzel nehéz helyzetbe hozhat­ják népgazdaságunkat. Min­denki reálisan mérje fel helyzetünket, ennek megfe­lelően cselekedjék, hogy mi­előbb túljussunk nehézsé­geinken. Fock Jenő ezután arról szólt, hogy a felhalmozási fo­lyamatban jelentős szerepe van a készletek alakulásának. Fejlődésünk fő követelménye a gazdaságosság bocsátott eszközök hatékony, gyorsan megtérülő, intenzív fejlesztésére. Tovább kell javítani az ál­lami egyedi, nagy- és a fej­lesztési kölcsönből megvaló­suló beruházások döntési rendszerét. A különböző szin­tű vezetők a beruházások el­határozásánál kötelesek fi­gyelembe venni, hogy meny­nyi pénz áll rendelkezésük­re. A továbbiakban a kor­mány sokkal szigorúbban bí­rálja el a terven felüli pót­igényeket A tanácsi vezető szervek csakis az adott terü­let anyagi lehetőségeinek megfelelő fejlesztéseket ter­vezhetnek A vállalati fej­lesztési alap a népgazdasági tervben előirányzott összeg. A vállalatok kötelesek jól sá­fárkodni vele. A túllépés fe­lelőtlenség. amely most már nem maradhat következmé­nyek nélkül. A jövő évi be­ruházási tervek — a tapasz­talható túlzásokkal és sürge­tésekkel szerpben — csak erőforrásainkkal összhang­ban álló, reális ütemet irá­nyozhatnak elő. A beruházá­sok tervszerű végrehajtása érdekében minden szinten kötelező a tartalékok kép­zése. Az elmúlt években összes­ségében javult a helyzet. A készletnövekedés 1970-ben kisebb hányadot kötött le a nemzeti jövedelemből mint korábban. Az eltelt három évben a készletek — jelen­tős abszolút növekedésük el­lenére — kisebb ütemben nőttek, mint az értékesítés. Mindezek ellenére a vállala­tok jelentős részénél még mindig tapasztalható indoko­latlan készletgyűjtés. A kormány elnöke ezután a termelés gazdaságosságával foglalkozott. A népgazdaság fejlődésének alapvető köve­telménye — mondotta — hogy állandóan javuljon a termelés gazdaságossága. Ez­zel általában mindenki egyetért. A gyakorlatban azonban már számos vitatott kérdés merül fel. Egy-egy ágazat egészének a gazdasá­gosság szempontjából vsdó áttekintése. és a teendők megfogálmazasa központi fel­adat. Felmértük; milyen in­tézkedések Szükségesek ága­zatonként a jelenlegi hely­zet javításához, nemcsak a közeljövőben, hanem a ne­gyedik ötéves terv egész idő­szakában. A helyzet megvál­toztatását elsősorban műsza­ki fejlesztéssel, a technikai, technológiai színvonal eme­lésével, a termékösszetétel javításával kell elérni. A gépiparban a járműgyár­tás és a számi iú.gíiWcyartáa kiemelt fejlesztésével az egész ágazat termékstruktú­rája gazdaságosságának javí­tását tűztük, ki célul. A ru­házati ipar termelésének gazdaságosabbá tételét a ne­gyedik—ötödik ötéves terv­ben végrehajtásra kerülő re­konstrukció segíti elő. Bútor­iparunkban. eltérően az ere­deti elképzeléstől új gyárak építése helyett átfogó re­konstrukciós programot haj­tanak végre. A gazdaságosság fokozásá­nak a nemzetközi együttmű­ködés útján igen jó példái a az a megállapodás, amelyet papíripari termékek cseréjé­re a magyar és szovjet mi­niszterek a közelmúltban kö­töttek meg. Eszerint a Szov­jetunió tömegpapírokat szál­lít Magyarországnak, fino­mabb nyomópapírok és fel­dolgozott papírtermékek elle­nében. Az egyezmény kielé­gíti mindkét fél sajátos ér­dekeit, enyhíti a nyersanyag- ellátási problémáikat és le­A kormány elnöke részle­tesen elemezte a munkaerő- helyzetet és bírálta azokat a túlzó nézeteket. amelyek képviselői általános munka­erőhiányról beszélnek. Ar­ról panaszkodnak, hogy a termelőszövetkezetek mel­léküzemági vállalkozásai és az ipari szövetkezetek töme­gével elszívják a munkaerőt. Ilyen esetek helyenként va­lóban előfordultak, de az „elcsábítottak” a? üzemi munkásságnak csak elenyé­techn lkával felszerelve —­munkaerőhiány miatt csupán egy műszakban dolgozik. Nem szükséges hangsúlyoz­ni. hogy ez milyen sokba ke­rül a népgazdaságnak.. mi­lyen károkat okoz. Népgazdaságunk fejlesz­tése jelenleg és a következő években elsősorban intenzív úton történik. Emellett ter­mészetesen egyes ágazatok­ban és az ország egyes kör­zeteiben munkahelybővítő, extenzív gazdaságfejlesztő módszereket is alkalmazunk. Az intenzív fejlesztés a mun­kaerő-gazdálkodásban alap­vetően a már foglalkoztatott létszám munkaerejének ésszerűbb hasznosítását igény­li. A foglalkoztatottságban a reform eddigi időszakában — részben tudatos intézkedé­seink nyomán — átrendr .1- dósi folyamat indult meg. Ez még inkább így lesz a negye­dik ötéves terv hátralévő ré­szében. Az ötéves terv a ke­resők számának a korábbi­nál mérsékeltebb növekedé­sét. s a termelékenység fo­kozottabb ütemű emelését tartalmazza. 1973-tól kezdődően a mun­kaképes korú népesség szá­ma lényegében nem növek­szik. Az ifjúsági munkaerő^ forrás erőteljesen csökken, a mezőgazdaságból való mun­kaerő-áramlás mérsékeltebb ütemű lesz. A női munkaerő­tartalékok munkába állítása mind nehezebb, s költsége­sebb. Ezek a tendenciák hosz- szabb időre érvényesek. A munkaerő nagyarányú spontán mozgása sok gondot okoz a vállalatoknak. A ká­ros munkaerőmozgás rontja a munkafegyelmet, ugyanak­kor a fellazult munkamorál tovább növeli a fluktuációt. A vállalatok sok esetben nagy létszámhiányt mutatnak ki és további csökkenésétől félve, elnézőek a feevelane- zetlenkedőkkel szemben. A munkafegyelem lazasága je­lentős részben a munka szervezettségének alacsony szintjével indokolható. Ugyan­akkor a laza munkafegye­lem gátolja leginkább a kor­szerű termelésszervezési el­vek gyakorlati érvényesítését.1 Ezért nagyon következetes intézkedésekkel kell gátat vetni a munkafegyelem to­vábbi lazulásának. Az admi­nisztratív intézkedéseken túl számítunk a szocialista bri­gádok. a törzsgárda és min­den öntudatos dolgozó példa­mutató helytállására. hetévé teszi a választék bő­vítését. Fock Jenő hangsúlyozta, hogy a gazdaságos termelési struktúra javítása érdekében következetesebben kell alkal­mazni mind a közvetett, mind a közvetlen irányítás eszkö­zeit. Következetesebbé tesz- szük támogatási rendszerün­ket a tekintetben — mondot­ta — hogy egyes vállalatokat ne részesítsünk előnyben csak azért, hogy elkerüljék vagy elodázzák a termelés struk­túrájának átalakítását illet­ve az üzem esetleges meg­szűntetését. Gazdaságpoliti­kai céljaink megvalósításáért vállalnunk kell és meg kell birkóznunk az esetleges he­lyi politikai zökkenőkkel. A kormány néhány nagy­üzem problémájával többször is foglalkozott. Döntött a Ganz-MÁVAG, a hajógyár, a Felvonó- és Hajtóműgyár gazdaságosabb termelésének biztosításáról.' ' : ’ A miíüá'ztériuihoknak sok­kar határozottabban kell hoz­záfogniuk a gazdaságtalan termelést folytató vállalatok ügyének rendezéséhez. Né­hány vállalatnál máris el­kezdték. vagy el is készítet­ték az ötéves szanálási prog­ramokat. Esek természetesen kemény, de elkerülhetetlen intézkedések. Vannak, akik attól félnek, hogy a szanálás nyomán politikai problémák keletkeznek, a gazdaságirá­nyítás reformjának bevezeté­sekor is. Az aggodalom ak­kor sem volt indokolt, ma sem kell munkanélküliségtől félni, hiszen egész népgazda­ságunkra rendkívül nagy ter­heket ró éppen a munkaerő­hiány. Nem szabad ilyen mondvacsinált nem valós indokkal késleltetni a most mór halaszthatatlan intézke­dések végrehajtását. Hasonlóképpen nem kell félni ellátási zavaroktól sem, mert képesek vagyunk a szükségletek kielégítéséről megfelelőképpen gondos­kodni. A gazdaságtalan termelés visszaszorítása. megszünte­tése minden vállalatnál nem­csak gazdasági, hanem alap­vetően politikai feladat is. Ezért szükséges, hogy ezzel a kérdéssel népgazdaságunk érdekeinek megfelelően a párt- és társadalmi szervek folyamatosan és minden szinten határozottan foglal­kozzanak. Korszerűsíteni szükséges a munkaszervezést Továbbra sem kielégítő a munkaerő-tartalékok feltárá­sára és hasznosítására irá­nyuló szervező munka. A vállalati szervezés jelenlegi helyzetét gyors ütemben kell javítani. A termelési eszkö­zök jelentős fejlődését nem követte a munkaszervezés fejlődése. Nincs összhang a termelőeszközök fejlettségé­ből adódó követelmény és a tényleges szervezettségi szín­vonal között. Részben erre vezethető vissza, hogy a ter­melés-előkészítés színvonala alacsony, termékeink előál­lítási költsége pedig túl ma­gas. Még mindig nagytömegű munkaerőt kötünk le a belső szállításban, anyagmozgatás- ban és más, a fő tevékeny­séget kiszolgáló folyamatok'-' hon. . Túlzottan növekedett' az adminisztratív létszám •- is. -r Tudjuk, hogy « modem tech­nikával összefüggően az ad­minisztratív munkaerők szá­mának bizonyos növekedésé­vel reálisan számolnunk kell. Mindezek ellenére biztonság­gal állítható, hogy a kialakult adminisztráció túlzott, az e területen foglalkoztatottak száma túlméretezett. Ezen változtatni kell. Támogatjuk azokat a rendelkezéseket, amelyek visszairányítják a termelőmunkára az impro­duktív adminisztráció terüle­tére meggondolatlanul átirá­nyított dolgozókai A vállalati szervező tevé­kenységben főleg a termelés- szervezés gyors ütemű fej­lesztését, á modern munka- szervezési módszerek széles körű elterjesztését kell szor­galmazni. A vállalati igazga­tási, irányítási és ügyviteli munkaterületeken is széles körben alkalmazni kell a korszerű módszereket, as irodatechnikai és adatfeldol­gozó eszközök felhasználását. Az iparban kedvezően ala­kult a munka termelékeny­sége. Folytatódik az 1970- ben elkezdődött tendencia. A termelés emelkedése az ipar­ban teljes egészében, az épí­tőiparban pedig kétharmad részben a munka termelé­kenységének növekedéséből származik, s ez lényegében megfelel a tervelőirányzat­nak. Bár a lehetőségek még nincsenek kihasználva és az általában pozitív fejlődés az egyes vállalatok esetében nagy eltéréseket takar. Figyelemre méltó, hogy helyreállt a termelékenység és a bérszínvonal emelkedésé közötti összhang. A termelé­kenység növekedése az ipar­ban kisebb, az építőiparba» jelentősebb mértékben meg­haladja a bérszínvonal emel­kedését. A felhasznált bérek tömege mind a tervezetthez, mind a termeléshez viszo­nyítva arányában megfelelő. Örvendetes, hogy milyen erőteljesen bontakozik ki a vidéki ipartelepítés és fej­lesztés. Ennek ütemére jel­lemző, hogy ma már a ko­rábban elmaradott területe­ken is jelentkezik a munka­erőhiány, sőt egyes üzemek kapacitását,, bár szükséges volna, létszámhiányra hivat­kozva, nem használják kiJ Nyilvánvaló, hogy itt is az intenzív fejlesztés koncepció­jának kell előtérbe kerülnie. Kormányintézkedések a munkaerőgond enyhítésére A kormány elnöke ezután a munkaerőgondok megoldá­sát célzó kormányintézkedé­sekről beszélt. A munkaerő­gondok enyhítése érdekében nyugdíjrendszerünket úgy kí­vánjuk továbbfeljeszteni, hogy a nyugdíjjogosultságot szerzett dolgozókat — első­sorban a fizikai munkásokat — a további munkában ma­radásra ösztönözze. Ezekért az évekért a nyugdíj összege természetesen nagyobb szá­zalékban . növekszik majd, mint az azt megelőző éve­kért. Terveink szerint a nyugdíjasok — nyugdíjuk és keresetük korlátozása nélkül — évenként négy hónapig, illetve a népgazdaságig kü­lönösen fontos területeken annál tovább is dolgozhatnak majd. Való igaz, hogy az utóbbi években a szélesebb profilú gazdálkodás megteremtése nyomán munkaerő-vándorlás indult az állami iparból a termelőszövetkezetek felé. Ennek hasznos oldala, hogy kialakult az élelmiszeripari vertikum, ami a korábbinál gazdaságosabb és korszerűbb termelést tett lehetővé. Ez helyes, ezt továbbra is fej­leszteni akarjuk. Azt azon­ban nem tűrjük, hogy az iparból a termelőszövetke­zetekbe átkerült dolgozók olyan tevékenységet folytas­sanak, ami semmilyen kap­csolatban sem áll a mező- gazdasággal, mint például a tsz-nyomdában és az öntödé­ben végzett munka. Azért, hogy egyes termelő­szövetkezetekben ilyen ipari üzemeket létesítettek, az ága­zatot irányító vezetők is fe­lelősek, hasonlóképpen mint a helyi vezetők. Egyebek kö­zött a termelőeszközök át­engedésével a pillanatnyi problémák megoldásét ke­resték, ám ez a megoldás el­lenük fordult és ma már ne­hézségeket okoz. Itt az ideje, hogy ésszerű rendet teremt­sünk ezen a téren is. A kormány 1969-ben és 1970-ben is több intézkedési tett a termelőszövetkezetek kiegészítő tevékenységének állami szabályozására. Meg­tiltotta például, hogy a ter­melőszövetkezetek telephe­lyükön kívül ipari tevékeny­séget, valamint bérmunkát folytassanak. Továbbá . sza­bályozta a különböző adóne­mek progresszióját, kitérjesz­(Felytatas a, 3. oldalon). A munkaerő ésszerűbb hasznosítására van szükség sző kis százalékát teszik ki. A munkaerőhiány helyen­ként, egyes üzemrészekben valóban súlyos problémát okoz. Vannak gyáraink, ahol a modern technikával — amelyre milliókat költöttünk — elsősorban munkaerő­hiány következtében egy mű­szakban termelnek, és gyak­ran ott sem teljes kapaci­tással. Legutóbb Csepelen tapasz­taltam, hogy az üzem mo­dern öntödéje — korszerű

Next

/
Thumbnails
Contents