Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-21 / 248. szám

W7f eMSGer TT, frrrvr WACYARORS?*« ' ft 4M Törvény a szövetkezetekről Bölcsődétől az egyetemig I. Önállóság, önkormányzat ORSZÁGGYŰLÉSÜNK legutóbbi, szeptemberi ülés­szaka törvénybe iktatta szo­cialista szövetkezeti mozgal­munk irányadó elveit. Az 1972. január 1-én életbe lépő, egységes szövetkezeti törvény rendelkezései minden szö­vetkezeti formára érvényesek. Nem szorítkoznak a szövet­kezetek belső életének szabá­lyozására, hanem kiterjednék gazdasági és társadalmi tevé­kenységükre, s érdekképvise­leti szerveikkel, valamint az állammal való kapcsolataikra is. Minthogy azonban a kü­lönféle szövetkezeti' típuso­kat és formákat az azonossá­gok mellett eltérések is jel­lemzik, még ebben az évben megjelennek azok a törvény- erejű rendeletek, illetőleg kormányhatározatok, amelyek az egyes szövetkezeti ágaza­tok sajátosságait figyelembe véve s természetesen az új tör­vénnyel összhangban rendez­nek bizonyos kérdéseket. így válik teljessé az a nagy horderejű jogi szabályozás, amely nélkülözhetetlen tör­vényi biztosítékát adja an­nak, hogy hazánkban igen fontos gazdasági és társadal­mi jelentőségüknek megfele­lően működhessenek, fej­lődhessenek tovább a szövet­kezetek. „A szövetkezetek — állapítja meg a törvény —• jelenleg és a jövőben is a társadalom számára szüksé­ges és hasznos szerepet tölte­nek be a szocializmus építésé­ben, erősítik hazánk gazdasá­gi, társadalmi alapját.” Ezek az önkéntesen létrehozott, szocialista közösségek szá­mottevően hozzájárulnak a lakosság széles körű szük­ségleteinek kielégítéséhez. „A szövetkezet a szocialista gazdálkodás egyik — az ál­lami vállalattal egyenrangú — vállalati formájává fejlő­dött” — mondja ki a törvény. Sem az idézett részek, sem a törvényben olvasható ren­delkezései': nem hagynak kétséget afelől, hogy ebben a jogszabályban is pártunk korszerűsített szövetkezetpo- litikájának elvei jutnak kife­jezésre. Köztük az, hogy a szövetkezeti tulajdon az álla­mi tulajdonnal azonos jelle­gű szocialista tulajdon. Ezen alapul a szövetkezetek válla­lati gazdálkodása. Államunk elismeri a szövetkezetek önállóságát. A törvény szavaival élve: „A szövetkezet önállóan gazdál­kodik: gazdasági döntéseit — a gazdasági szabályozó rend­szerre vonatkozó és más jog­szabályok, az alapszabály és más belső szabályzatok kere­tei között — maga hozza; megilleti a gazdálkodás ered­ménye és viseli a gazdálkodás kockázatét” A gazdasági önállóság azzal jár, hogy a szövetkezetekre csak törvény, törvényszíntű és kormányszintű jogszabá­lyok, az ezek által megszabott körben miniszteri rendedetek, államtitkári rendelkezések, valamint a szövetkezetek sa­ját határozatai és az általuk kötött szerződések háríthat­nak kötelezettségeket. Ebből következik viszont, hogy akár központi, akár helyi állami és társadalmi szervek nem ró­hatnak a szövetkezetekre pél­dául ellátási felelősséget, ter­melési, vagy felvásárlási kö­telezettséget. Veszteséges, vagy a tagság érdekeivel el­lentétes tevékenységet sem igényelhetnek a szövetkeze­tektől. Semmilyen állami, vagy más szerv nem gazdál­kodhat tehát a szövetkezet helyett SZOROSAN ÖSSZEFÜGG az önállósággal az önkor­mányzat is. Ezért mondja ki a törvény, hogy a szövetkezet demokratikus önkorrnán y zat. alapján működik. A szövet­kezet minden alapvető kér­désében — a jogszabályok keretei között — a tagság dönt”. Kizárólag a tagok joga a vezetőség, az elnök, az el­nökhelyettes, a felügyelő bi­zottság és a szövetkezeti dön­tőbizottság megválasztása. Ezeket a tisztségviselőket tit­kos szavazással választja meg a közgyűlés.. Ugyancsak, a közgyűlés dönt arról is, hogy ki legyen a nöbizottság elnö­ke, s kik a tagjai. A tör­vénynek ezek az előírásai ahhoz adnák jogi garanciát, hogy mind a vezetés, a gaz­dálkodás kialakítása. mind pedig a hozott határozatok végrehajtásának ellenőrzése és a szövetkezeti élet vala­mennyi lényeges tényezőjé­nek kézben tartása, formálása a tagok elidegeníthetetlen és sérthetetlen joga legyen. A szövetkezet legfőbb tes­tületi szerve a közgyűlés, amelynek a törvény kettős, egy kizárólagos és egy átruházha­tó hatáskört állapít meg. A kizárólagos' hatáskör kimon­dása erősíti a tagsági vezetés élvét, végeredményben a szövetkezeti demokráciát.. Ebbe a körbe tartozik: az alapszabály megalkotása és módosítása; a tisztségviselők megválasztása és felmentése; a magasabb vezetői munka­kört betöltő dolgozók díjazá­sának megállapítása; a ter­vek. a mérleg és a zárszám­adás jóváhagyása; a gazdál­kodás eredményének fel- használására vonatkozó irányelvek meghatározása; az érdekképviseleti szervbe való belépés, vagy az abból való kilépés elhatározása; a szövetkezet egyesülésének, szétválásának, átalakulásá­nak es megszűnésének elha­tározása. Jogszabály vagy a szövetkezet alapszabálya a felsoroltalton kívül más kér­dések megvitatását és eldön­tését is a közgyűlés kizáróla­gos hatáskörébe utalhatja. A SZÖVETKEZETI ÖN- KORMÁNYZAT elvének megfelelően rendelkezik a törvény az érdekképviseleti szervekről is. Mind a területi és a szakmai szövetségiekre, mind pedig az országos ta­nácsokra vonatkozik az a tétel hogy semmiféle állami feladatat nem láthatnak el, s a szövetkezeitekre kötelező határozatot nem hozhatnak. A szövetkezetek és érdekkép­viseleti szerveik között nincs alá-, vagy fölérendeltségi vi­szony. A területi szövetségek és az országos tanácsok egész tevékenységét tulajdonkép­pen a tagszövetkezetek hatá­rozzák meg. Működésükben, vezetésükben a szövetkeze­tekre jellemző vonások ural­kodnak, beleértve az ellenőr­zést is. A törvény tehát az egész szövetkezeti mozga­lomra érvényesíti azt az aiapeivet, hogy a szövetkezet gazdái, tulajdonosai a tagok. Gulyás Pál A Volán-gondok belülről Tízmilliós elmaradás fél év alatt — Veszteglő teherautók Milyen most megyénkben ®z autóbuszközlekedés? Van. akinek megfelel, van, iaki többet vár. Abban vi­szont mindenki megegyezik, hogy a jövőben újabb autó­buszok forgalomba állítása szükséges. Ugyanez vonatko­zik a szállításra, a teher­autók számának a növelésé­re. Am a Volán 5. számú Vállalatánál olyan tervjavas­lat is készült a következő öt évre. amely csak két autó­busz beszerzésével számolt, s ugyanilyen szúkmarkúan bánt az új teherautók üzem­be állításával, a vállalat fej­lesztésének egyéb oldalaival is. 69 helyett 47«. A gondokra hívja fel a fi­gyelmet az első fél év is: hat hónap alatt a tervezett ered­ménnyel szemben közel 10 milliós volt az elmaradás. Ez pedig elsősorban a költségek tetemes emelkedésének kö­szönhető. Az alapvető prob­lémák egyike az elromlott gépkocsik számának emelke­dőre. amely 20 teherautót jelent, ennyivel több veszte­gel mindennap a műhelyek előtt. Ez év januárjától a Volán­vállalatok vették át a darab­áru-fuvarozást a vasúttól. Veszteségeként 7 milliót mu­tattak ki Nyíregyházán Oka ennek, hogy a vasúti tarifa olcsóbb a közúti díjaknál s ők a korábbi díjakkal fuva­roznak. Ám éppen a megyei példa bizonyítja: a vesztesé­gek növekedéséhez hozzájá­rul a darabáru-fuvarozás hiá­nyos szervezése. Erre már rájöttek a vállalatnál is: a darabáru-fuvarozásra először beállított 69 teherautó helyett ma már 47 kocsival is el tud­ják látni a feladatokat, s a dolgozók egy részét is át le­hetett csoportosítani más te­rületre. Megmenekült az adminisztrációtól«. Ha bérmunkában fuvaroz a Volán, akkor közös meg­egyezés alapján állapítják meg a szerződésben, hány órára veszik igénybe naponta a gépkocsikat. Viszont vannak saját szervezésű fuvarfelada­tok is — mint a nagyarányú kőszállítás — amikor a válla­laton múlik: mennyire fog­lalkoztatják a ragodógépe- ket. a nagy értékű pótkocsis teherautók két műszakban, egész nap dolgoznak, vagy csak a nap egy részében. Itt viszont a múlt évi és a ko­rábbi teljesítményekhez vi­szonyítva nem sikerült előbb­re lépni. Ha valaki vasárnapra kért egy teherautót, sokszor így szólt a válasz: „Sajnos nem tudunk adni.” Közben teher­autók százai álltak a tele­pen. Pedig annak az egy ko­csinak a néhány száz forin­tos keresetére is szükség lett volna. A forgalmista egyéb­ként, aki a nemleges választ adta, megkímélte magát egy kis adminisztrációtól. A nagy vállalati egészben szinte fel sem tűnik egy ilyen apró ki­esés. Pedig fuvarfeladat len­ne. A közúti szállítás nagy­sága világméretekben foko­zódik. megyénkben sem kell keresni a fuvart, annál in­kább a fuvarozót. Ebben bízik az 5. sz. Volán is. hogy az év hátralévő részében — az őszi szállítási csúcs ide­jén — annyi megrendelést kapnak, hogy még az elma­radást is behozzák. Furcsa önállóság „Ha minden szakszolgálat együttműködik” — teszik hozzá. Az elromlott autóknál ez örök körforgás: „azért, mert kevés a jó gépkocsive­zető. nem vigyáznak rá” — mondják a szerelők. .Azért, mert rossz a javítás” — há­rítják vissza a forgalomban dolgozók. Közben a két és fél ezres nagyvállalatnál olyan arány­talanságok is vannak, mint a központ és a főnökségek vi­szonya. Ha például rosszul dolgozik egy gépkocsivezető, a kisvárdai vagy a mátészal­kai főnökségvezető fegyelmit adhat neki. Ha jól dolgozik, akkor kérheti a központot. / hogy adjanak fizetésemelést. Vagy megkapja, vagy nem. Felvételnél ő mondja meg. A jó gazdasági vezetőnek nemcsak a termeléssel kell törődnie Egy szobát sikerült tíz esztendővel ezelőtt átalakí­tani tanteremmé az egykori főúri kastélyban Kemecsén, az állami gazdaságban. Itt és ilyen körülmények között kezdte pályáját Magyar Fe- rencné tanítónő, s azóta is nagy-nagy szorgalommal, lel­kiismeretességgel tanítja az állami gazdaságban dolgozók gyerekeit. A TIZENEGYEDIK ÉV­NYITÓ Idén szeptemberben volt a tizenegyedik évnyitó. Ott voltait az állami gazdaság vezetői is: — Megváltozott itt azóta minden — újságolja a tanító­nő. S ezért is tiltakozik a tanyai jelző ellen. — Ez már nem a régi Fertő-tanya. Az Iskolatelevíziónál már tudják. így küldik a levele­ket: a Béke-telepi iskolának. Valóban megszűnt ennek a kis fiókiskolának minden ta­nyai jellege. Benn vízveze­ték, villany. Elég jól felsze­relt szertár. A tanteremben tisztaság, rend, új padok. Az előtérben kis cipők sorakoz­nak. És divatos, nem olcsó felöltők, kabátok. A gyere­kek a tanteremben' papucsot viselnek. — Szép ajándékot kaptunk az idén a gazdaságtól — mondja Magyarné. — Több, mint ötvenezer forintot köl­töttek az iskolára. Tataroz­ták, új tetőzettel látták el. Kaptunk tévékészüléket, gondoskodnak tüzelőről, ami­re szükség van. Az iskola létszáma 17. Három elsős, két másodikos, négy harmadikos és nyolc negyedikes. Egy évtized alatt csaknem félezer gyereket ta­nított, s küldött tovább. A felső tagozatra Kemecsére. s többet a középiskolába. Többségük megállta a he­lyét. Sokan közülük vissza­kerültek ide, s a gazdaság foglalkozott velük tovább. Igaz, hogy ezzel az iskolával egy gonddal több van a gaz­daság vezetőinek, de eredmé­nye is mutatkozik. — Mintegy ötven család él a gazdaság központjában. Sok a gyerek, legalább 100. Az alsósok itt tanulnak, a felsősöket a gazdaság autó­afkalrnas-e a sofőr, de az adminíszárativ ügyintézésre már Nyíregyházán kerül sor. A vállalat sokat fejlődött az utóbbi időben, a dina­mikus fejlődéssel kell lépést tartania a vezetésnek is. Ta­valy nyolc hónap alatt 157 milliós tervet kellett teljesí­teniük. az idén 26 millióval többet kellett volna. Megyére kiható feladat A negyedik ötéves tervre szóló tervvariánssal kezd­tük. Nem azt. egy másikat ismertettek a dolgozók előtt, tárgyalt meg az üzemi párt- bizottság. Ott a megye és Nyíregyháza személy- és te­herszállítási szükségleteiből indultak ki. Nyilvánvaló, hogy a megye autóközleke­désének úgy kell fejlődnie hogy eleget tegyen a reá vá­ró feladatoknak. Ez nem bel­ső. vállalati ügy. hanem a megyére kiható. ezreket érintő feladat. A Volán tá­mogatást is kér — a megye iparfejlesztése, a több tízezer új munkahely indokolttá tet­te a segítség kérését Emel­lett azonban a saját erőfeszí­téseknek is jelentkezniük kelL mert a gazdasági fejlő­dés soha sem az azonos szin­ten való gazdálkodást jelen­ti, minden évben újabb, na­gyobb feladatok várnak a vál­lalatokra.' A Volán Tröszt a közeljövőben az éves beszá­moltatás keretében tüzete­sebben megvizsgálja a sza­bolcsi vállalat gazdálkodását. Nyilván segítő szándékkal, hogy a vállalat eredményei úgy alakuljanak, ahogy azt az utasok, a szállíttatok el­várják. Lányi Bolond busszal szállítja Kemecsére, s haza — mondja Kikcska Antal a gazdaság igazgatója. — És még több gyerek lesz — teszi hozzá. — Jelenleg 52 (többségében szerződött dol­gozó anya) nő van szülési, vagy gyermekgondozási sza­badságon. És gondolni kell a jövőre. üzemi Óvoda Ez szerepel a negyedik öt­éves tervükben. Üzemi óvo­dát szeretnének építeni. Leg­alább 40 személyeset. — Nagyon kell, mert ép­pen ennek a hiánya miatt nem tudnak a munkacsú­csok idején a nők, anyák részt venni a betakarítás­ban." Nincs hol elhelyezni a kicsiket. Arra gondolunk, hogy egy meglévő épület­részt alakítunk át az iskola mellett. Ezt rendezzük be óvodának — mondja. Nem is gondolná az em­ber, hogy egy ilyen gazdaság igazgatójának mi mindenre kell gondolnia. Ha a fejlő­déssel lépést kívánnak tar­tani, a gazdasági kérdések mellett az oktatással, neve­léssel, az emberek képzésé­vel is foglalkozni kell. S ez a bölcsődétől az egyetemig tart és feladatot ad. A fiók­iskolában tanultaknak leg­alább a fele visszakerült ide dolgozni. — így is biztosítjuk a szakmunkás-utánpótlást — újságolja az igazgató. Jelen­leg 191 van. Ez az állandó dolgozóknak csaknem fele és az itt dolgozók gyerekei. Évente 200 ezer forintot for­dítunk a szakmunkásképzés­re. 1966 és 71 között 38 ipari tanulót képeztünk. Jelenleg a különböző szakmákban 16 tanulónk van. ÖSZTÖNDÍJ — MEG­TÉRÜL Ezeknek a tanulóknak es szakmunkásoknak egy részét üzemi tanfolyamokon neve­lik. Traktorosokat, növény­termesztőket, stb. S ahogy fejlődik a gazdaság: új szak­mák alakulnak ki. Ezekhez szakemberek kellenek. Kép­zéséről sem feledkeznek meg. Taníttatnak targonavezető- ket, hűtőgépkezelőket, ka­zánfűtőket, növényvédő gépé­szeket, borjú- és szarvas­marha-tenyésztőket, illetve nevelőket, gépi fejő szakmun­kásokat, öntözési szakembe­reket stb. Gondoskodnak ezek anyagi és erkölcsi meg­becsüléséről. Már a korábbi években több dolgozó kisla­kás építéséhez adták anyagi hozzájárulást. Ez meghaladta a 400 ezer forintot. Az el­következő öt évben újabb 2® dolgozó lakásépítését segítik. Az állami gazdaság vezetői nagy figyelmet tanúsítanak a fiatal szakemberek megbe­csülésére. ösztöndíjakkal se­gítik a szakemberellátást. 8 célra az utóbbi években 150 ezer forintot fordítottak, összesen 32 szakember dol­gozik a gazdaságban, mely­ből 17 az egyetemi, főiskolai végzettségű. A számvitelben 5-nek van felsőfokú képesí­tése. A szakemberek átlagos életkora alig 34 év. És nem tartanák az előléptetésüktől. Bíznak bennük. — Csak az utóbbi 6 esz­tendőben 16 fiatal szákembef került hozzánk. Ezek részben a gazdaság ösztöndíjasai, van olyan, akinek a szülei is itt dolgoznak. S ha úgy látjuk, hogy már egy éven belül kellő gyakorlatot szerzett, előléptetjük, felelősebb mun­kakört kap. Irányít — ma­gyarázza az igazgató. MIÉRT A BIZALOM? Hogy miért a fiatalokkal szembeni bizalom? mert a gazdaság vezetői is fiatalok. Az igazgatóhelyet­tes főmérnök Kujbus György maga is alig 33 éves. A fő­kertész Pénzes Antal 2®, Miklós Gusztáv gépészmér­nök a gazdaság segédüzem­ágának a vezetője is ugyan-- ennyi. De sorolhatnánk to­vább. S bár kissé kiesik a gazdaság a centrumtól, itt maradnak. Hogy miért? Ott­honra találtak. Érzik a meg­becsülést Közművesített ősszkonW fortos lakást kaptak többen.' Két év alatt 10 szolgálati la-' kás épült Az első két darab emeletes épület Az egykori Haas-birtokon, ahol valami­kor eselédlakások voltak. Hárommilliót fordított rá a gazdaság. És látni kellene a munkásszállót is. Paplano® heverők, modem bútorok, szőnyeg, társalgó tv-készü- lékkel, tisztaság, rend, fürdő; zuhanyozó. Olyan körülmé­nyek, amelyek jó közérzetet biztosítanak a munkához. Impozáns üzemi ebédlő. Jő munka- és életkörülmények, S ezt biztosítják az iskolá­soktól, néhány év múlva már az óvodásoktól kezdve! Számokkal nehezen mérhető) az eredménye, hatása. Mi Ilia ókba kerül az igaz. — De megéri — vallja né igazgató. Farkas Kálmán G. Gorin’. Enyhe időzavar Lustán nyújtózkodva ásíte- zott, majd hirtelen az órájára pillantott Úristen! Öt perc múlva nyolc, és nyolcra már a munkahelyen kellene len­nie.. Mit tegyen hát? Nyugodtan bújt ki a takaró alól, lassan megborotválko­zott, megreggelizett majd gondosan és sokáig kötöget- té a nyakkendőjét. Ráért, Le­sétált az utcára. Kissé elcso­dálkozott, hogy szokatlanul gyér a forgalom, majd né­hány perc múlva megállt az egyik ház előtt. A falon táb­la függött: „X. Y. fogorvos, fogad egész nap.” A csengetésre egy álmos arcú nő nyitott ajtót. — Az orvost keresem — mondta a nőnek. — Gondolom, kérem, de most... — Ó, drága asszonyom, szíveskedjék megmagyarázni a doktor úrnak, hogy ez egy igen-igen fontos eset-. és szóval nagyon súlyos... Leült a váróban és meg­könnyebbülten lélegzett fel Hamarosan nyílt a rendelő ajtaja és az orvos kiszólt: — Szíveskedjék befáradni! Befáradt és tüstént leült. így szólt: — Ez a fogam itt elől— Látja, doktor úr? Húzza ki kérem azonnal. — Hiszen ez ép fog! Ses»^ mi baja! — Rettenetesen fáj, dokto# úri­— Hm.. Rőntgenezzűle meg! — Dehogyis röntgenezzük! Húzza csak ki gyorsan’ In­jekció nélkül. Az orvos a fejét csóválta, de engedelmeskedett — Kész, A „beteg” véres szájjal, de elégedetten mosolygott. — Doktor úr kérem, egy igazolást is kérek szépen. Arról, hogy most itt jártam és fogat húzattam... Igen, ilyenre gondoltam. Nagyon szépen köszönöm! Mennyivel tartozom? — Két rubellel. •— Két rubellel?! De hi­szen én úgy tudom, hogy egy foghúzás csak egy rubel! És én még injekciót sem kértem!... — Önnek teljesen igaza van. Egy foghúzás valóban egy rubel. Hétköznap. De ma vasárnap van, kedves­kém! És mivel ez az én sza­badnapom— — Vasárnap?! — ütött a homlokára a „beteg”. — ó, én marha! Kraesmáry László fordítás^-

Next

/
Thumbnails
Contents