Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-12 / 215. szám
Ä köztisztviselő: a nép alkalmazottja Egyszerű kijelentő mondat, s a tény, amit kifejez, természetes. Ki más alkalmazottja lehetne a köztisztviselő a nép államában, s az azt megjelenítő igazgatási szervezetben, mint a hatalom legfőbb birtokosáé, a népé? Ki mástól függhetne emberi alkalmasságának, szakmai hozzáértésének, a köz jogaiban való jártasságának elbírálása, mint a munkaadótól, a néptől? A szervezeti séma csak papíron, az elméleti levezetés illusztrációjaként ily világos, áttekinthető. A gyakorlati tapasztalatok ellentmondásosak, egyaránt vannak ,.jó” és „rossz” köztisztviselők. Miért a macskaköröm? Próbáljuk csak gyorsan megfogalmazni, ez esetben mit értünk jó és rossz alatt! Jól látja el a dolgát az, aki kedves, mosolyog, ígér? Rosszul az, aki rezzenéstelen arccal intézi az ügyeket? Külsődleges jegyek ezek, s bár van jelentőségük, a lényeget alig befolyásolják. A köztisztviselővel szemben támasztott követelmények sokfélék, s hiába kedves, készséges valaki, ha ugyanakkor csekély hozzáértéssel teszi a dolgát, vagy megfordítva, hiába próbál komorsággal, túlzott határozottsággal tekintélyt szerezni magának a köztisztviselő, ha közben döntései rosszak, határozatai megalapozatlanok. Környezet és egyén, munkastílus és szervezettség, írott jog és gyakorlati, rugalmas alkalmazása áll bonyolult kölcsönhatásban egymással, s befolyásolja a dolgát végző köz- tisztviselőt. Közrejátszanak másféle tényezők is, például a kívánalmak és a tényleges lehetőségek közötti kisebb vagy nagyobb eltérés, az irányítás egyértelműsége, a munka meny- nyisége, s így tovább. Nincs tehát könnyű helyzetben az, aki köztisztviselőként teljes becsülettel kívánja ellátni feladatát. Minden ügy, minden akta más és más összefüggéseket rejt, minden ügyfél másra érzékeny, nem mérlegeli a jogost és a jogtalant, nem akar egyebet hallani, csak az igen-t... Meg-' felelhet-e mindezeknek a tágas vagy csöppnyi irodában, kis címmel vagy nagy ranggal tevékenykedő köztisztviselő? Az élet bizonyltja, hogy ezer és ezer helyen ilyen, a növekvő mércének is megfelelő emberek intézik a köz dolgait. Sőt, éppen, mert sokasodik azok száma, akik értik, hogy mit vár tőlük az alkalmazó, s aszerint cselekednek, válik kirívóvá, felháborodást keltővé azok esete, akik elfeledkeznek megbízatásuk eredetéről, akik nem szolgálni, hanem urat játszani akarnak. Akik »összetévesztik a határozottságot a dölyfösség- gel, a döntéshozatal jogát az akarnoksággal, a tekintélyt a gorombasággal, s nem a nép alkalmazottjának, hanem különleges előjogokat élvező kivételezett állampolgároknak tartják magukat. Nem minden ügyfél földre szállt angyal —haliam sűrűn tanácsok, irányító intézmények, különböző hatóságok irodáiban. Igaz. A tájékozatlanság, értetlenség, konokság, sőt, olykor — ne röstellkedjünk leírni — a korlátoltság rendkívüli módon megnehezíti a köztisztviselők dolgát. Mégis, amikor vállalták, hogy a köz tisztviselői lesznek, akkor azt is tudomásul vették, hogy ezt a pehéz szolgálatot kell ellátniuk. Nagy türelmet, tapintatot kell tanúsítaniuk az értelem és érzelem ötvözetében éppúgy, mint a hivatali rend sértetlenségét. jogszabályok tiszteletét megkívánó szolgálatot. S mindezt a percről percre történő ellenőrzés légkörében, mert hisz a köztisztviselő minden szavát, cselekedetét mérlegeli az ügyfél, de ugyanezt teszik főnökei, s a felsőbb irányító szervezetek is. Csoda-e, hogy olykor elfogy a türelém, ha a halmozódó tennivalók miatt nem eléggé alapos egyik-másik döntés, ha a hangnem nyersebbé vált? Nem csoda. Ám ennek ellenére nincs mentség rá! A köztisztviselő ugyanis soha nem feledheti, hogy nem önmaga, hanem egy intézmény, egy testület, végső soron a hatalom nevében jár el, s személyén, cselekedetein át az intézményt, a testületet, a hatalmat ítélik meg az ügyes-bajos dolgukat intéző emberek. Munkaviszonyban állni a néppel? Forrna szerint furcsán hangzik, s papíron nem is létezik ilyen. A lényeget, a tartalmat tekintve azonban ez a helyzet. Napról napra, óráról órára a munkaadó maga kopogtat a hivatali szobák ajtaján, áll az íróasztalok elé, nyújtja át kérelmét írásban, mondja el panaszát, észrevételét, javaslatát szóban, sürget intézkedést, kíván döntést, szorgalmaz beavatkozást. A munkaadó maga, bar olykor „csak” idősebb nénike, egyszerű szavú munkás, szemüvegét sokáig keresgélő nyugdíjas, a szék szélén feszengő tsz- tag. Am nem a beosztás, s nem is a megjelenés a mércéje annak, hogy az ügy maga milyen intézkedést kíván. A mérce az ügy jogossága, indokoltsága, összhangja a közös érdekekkel, s a megoldás lehetősége. Ha igy mérlegel a köztisztviselő, ha minden esetben látja az ügyben szereplő embert, embereket, ha fölkutatja az összefüggéseket, akkor még a tagadó választ is elfogadják tőle. S itt, igenek és nemek, helyeslő és elutasító döntések, tiszta szívvel vállalt határozatok és cselekedetek halmában rejlik a közös érdek — a jelen jobbítása, a holnap tökéletesítése, egyéni meg közösségi értelemben —, amiért tisztviselőket fogad föl, s foglalkoztat az alkalmaztató, s amiért tehetsége, tudása, emberi erényei legjavát kell, hogy adja az — alkalmazott. CM.) Beregszászi utcarészlet, (Horvath Anna rajza) Az Országos Pályairányítási Főközpont igazgatója rémülten fülelt a komputer kattogására. A számítógép agyközpontja éppen most fejezte be a pályaválasztási kérdőívek összesítését. Néhány perc múlva már ott hevert az íróasztalon a sommázat, amelyből kiderült, hogy az idén 47 560 fiatal jelentkezett a bölcsésztudományi egyetem volapük-fla- mand szakára, 23 ezren kívánják az afrikai oroszlánvadászatot tanulni, 9500 fiatal akar atom tudós lenni, 39 715 leány jelentkezett filmsztárnak, 28 391 légikisasszonynak, 37 202 próbakisasszonynak. A többi jelentkezés a tévébemondó, a gebi- Bes, a beatgítáros, a nőnrvoSzakmai divattudósítás sí és a kozmetikus szakma között oszlott meg. Másnap megjelent a sajtóban a Pályairányítási Főközpont közleménye, az alábbi szöveggel: „Az idei pályaválasztási igények összesítése megtörtént. Az adatok alapján bizonyos szakmákban túljelentkezés tapasztalható, míg más szakmák iránt — amelyekben pedig a népgazdaság felvevőképessége nagyobb — viszonylag mérsékeltebb érdeklődés tapasztalható. A Főközpont teljes mértékben méltányolja a fiatalság igényéit, ezért arra törekszik, hogy kinek-kinek egyéni hajlama szerinti vagy legalábbis ahhoz közel álló szakmát ajánljon. Kérjük a jelentkezőket, hogy pályaválasztási igényeiket az alábbiak - szerint módosítsák: a volápük- flamand karra jelentkezők felvételüket kérhetik a betonkeverő szakmára, a filmrendezőnek készülők teherpályaudvart kocsirendezőnek, a kozmetikusok szobafestőnek satöbbi, . satöbbi. Kérjük a jelentkezőket, hogy pályaválasztási kérvényüket a fentiek szerint módosítva 8 napon- be' T. •’ i \ 4 C" % *.'•> - \T ' • - . • - . • - -.1 j *. ; í... .‘^.ü lul Főközpontunknál nyújtsák be.” Nyolc nap elteltével a posta nagyszámú kérvényt hozott a Főközpontba; További 3517 jelentkező kérte felvételét a tudományegyetem mélylélektart-lángosáütési karára» 5387 i cSendes-óceani korállszigeti kutatónak, 3615 pedig- nagykövetnek és meghatalmazott miniszternek jelentkezett. A Főközpont ezután a követkézé értesítést tette közzé á sajtóban:., • . , ..Befejeződtek, a fiatalok palyavalaszta-si jelentkezesei. A módosítások határideje lejárt. Főközpontunk messzemenően méltányolja a fiatalok hivatasérzetét. A viszonylag nagyszámú jelentkezőkre való tekintetlel a zsúfolt szakmákban igazságos felvételi rendszert kívánunk bevezetni. Példaképpen ismertetjük- a „világ körüli utazó” szakma felvételi feltételeit: A minimális pontszám 20, amelyből 10 az óvodai, 10 az’ általános iskolai és 10 a középiskolai tanulmányi et'ed- - ményekből származhat A többi ötvenet a felvételi vus+ gán kell megszerezni, • a felvételi vizsga ’ szóbeliből, írásbeliből es lábbeliből áll, a fevételi-vizsgán a jelentkezőknek meg kell íelelniök minimális egészségügyi-fiziológiai feltételeknek, úgymint: három szem, négy fül, oldal- kopoltyúk. Minden jelentke- . zönek biztonságosan kell ugrania a dupla rittbergert. Mindazon jelentkezők, akik a feltételeknek sikeresen megfelelnek, előfelvételit nyernek a szakma 1990/91- ben induló évfolyamának éjjeli levelező tanfolyamára.” A sajtóközlemény nem tevesztette el hatását. A következő esztendőben a felsorolt pályákra már sokkal kevesebben jelentkeztek. Viszont 43 217 fiú kérte felvételét hajóskapitánynak, 35 121 leány pedig fotómodellnek, színes képeslapok címoldalára. Novobaczky Sándor
