Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-05 / 209. szám
RELET-MAGYAROflSZAG VASÁRNAPI MELLÉKLET I. oldal Bajor Nagy Ernőt Robot-e a művelődés? Október: múzeumi hónap Kiállítások, előadások, bemutatók a megyei programban ZELK ZOLTÁN: KIMONDHATATLAN Ee sok értelmes szót hallottam én és mennyit elfeledtem — de az a tépett vijjogás, az 4 se szó, se zokogás már félszáz éve nem szűnik fülemben. És él a szeplős, vézna kéz, amely a kínba sárgult szájról leszaikítja s gyermekkorom egére fölhajítja a vijjogást, hogy szálljon szüntelen — : már mindig látom, mindig ismerem a mezítlábas tetemvári némát, körötte apró gyilkosok karéját, a szólani tudók közt hadonászva, kimondhatatlan lelkét magyarázza, hogy i! meg ü! meg é! meg á! meg em! — borzong az értelem s eloldalog a csukott szájnál némább réteken. I Október — múzeumi hónap. Különös gonddal és gazdag programmal készülnek a múzeumok a különböző eseményekre. A megyei múzeum tudományos munkatársai az egy hónapra szóló programban változatos, gazdagnak ígérkező rendezvényeket állítottak össze az előadásoktól a kiállításokon át a raktárbemutatókig. Nyíregyházán, a Felszabadulás úti kiállítóteremben nyitják meg a múzeumi hónap eseménysorozatát Sza- bolcs-Szatmár megyei képzőművészek kiállításával. A megyében élő és alkotó képzőművészek őszi tárlata már hagyományos. Most, mint a múzeumi hónap legelső rendezvénye, még rangosabbá emelkedik. A megyei kéoző- művészek munkáit a Képző- és Iparművészeti Lektorátus zsűrizte, a többszörös kiállítók mellett kezdő amatőr festők is jelentkeztek. Mintegy 50 kép kerül a kiállítóterembe. A tartalmas szabad időért A tanévkezdés a művelődési házak programjában a vakáció alatt szüneteit szakkörök feléledését jelenti. Az iskolapadokba visszatért diákokat a szabad időben hasznos programok várják a művelődési otthonokban. A megyei művelődési központban évek óta működik az irodalmi színpad és színjátszó csoport. A szeptember 6-án este induló foglalkozásokra a Nyíri Kis színpad tagjai közé azokat a fiatalokat, gimnazistákat, ipari tanulókat, munkásokat várják, akik szeretik a verseket és kedvet éreznek az irodalmi művek tolmácsolásához. A Kiváló együttes címmel kitüntetett bábszakkörben 13 felnőtt bábos gondoskodik a legkisebbek szórakoztatásáról, neveléséről, köztük a pécsi bábfesztivál egyik „Arany paraván” díjas bábjátékosa. Az ifjúsági klub a nyári szünet után új programmal jelentkezik. Tagjai főleg olyan nyíregyházi fiatalok, akiknek munkahelyén nem működik ifjúsági klub, s tartalmasam kulturáltan szeretnék eltölteni szabad idejüket. A képzőművészetekhez vonzódó amatőr festők a képzőművész szakkörben Berecz András irányításával kezdik meg munkájukat. Újra megkezdődnek a próbák a pedagógus-énekkarnál. Az amatőrfilmes szakkör tagjai nyáron önállóan dolgoztak, a szeptemberi első foglalkozásokon azokat a filmeket mutatják be, amelyek a területi amatőrfilm-fesztiválon szerepelnek szeptember végén Debrecenben. Három különböző lapban megjelent három cikkből idézek: 1. „...már pedig nem szabad sajnálni a fáradságot az olvasástól, mert az olvasás az ismeretszerzés legfontosabb módja még a televízió korában is...” 2. „...ez a színmű jó alkotás, meggyőző erővel mutat rá, hogy az ember a vadonból is paradicsomot teremthet, s a közönséget bevonja e teremtés folyamatába...” 3. „...ennek a festőnek legfőbb témája a küzdés maga, így válik művészete is a szabaduló ember küzdelmének eszközévé, s lesz e küzdésben szövetséges a néző is...” Három példa egyazon agi- tációs téveszme megnyilatkozásából! Aki ugyanis komolyan veszi az idézett szavakat, elfogadja a tételt, hogy az olvasás lényegében holmi jó szándékú többlet- munka a napi termelőtevékenység után. Ez a felfogás leegyszerűsíti a színház társadalmi hatását is, és olyan gondolatokat szeretne az olvasóba plántálni, hogy a színművészet a termelés egyik álcázott válfaja. És így tovább... Pedig az, aki könyvet fog* a kezébe, azért teszi, mert olvasni jó. Mert az olvasás sorsok szövevényével, tájak szépségeivel küzdelmek nagyszerűségével ismertet meg. Kosztolányi ezt írta: Lelkem, ha kérte, amit a sors nem adott. Arany János bűvös szavával mulatott. Mennyi akarat, vágy, szenvedély, barátság, ellenségeskedés, az igazságnak milyen szomja és a boldogtalanság milyen szorongató keserűsége van egyetlen olyan műben, mint például Tolsztoj Háború és békéje?! Az ember fölindultán követi útjukon e könyv hőseit, azonosul velük és legszívesebben útját állná a rájuk törő balsorsnak... Csak az nem jut eszébe, hogy a művet végig olvasni munka. Napjainkban gyakran tapasztaljuk, hogy a legnagyobb nyilvánosság előtt is sokan túlhangsúlyozzák az önművelés fáradságos voltát, egyoldalúan csak a műveltség gyakorlati hasznáról beszélnek és alig ejtenek szót arról, hogy például színházba menni ünnep és öröm. hogy szép képet szemlélni gyönyörűség, hogy idegen nyelven szót érteni valakivel. nem csupán praktikus előny, hanem fölemelő érzés is. mert tágabbá válik tőle a világ. Kétségtelen, hogy korunk nagyszerű tudományos és technikai vívmányai elválaszthatatlanok azoktól a kereken egy évszázada tartó roppant pedagógiai erőfeszítésektől. amelyek világszerte százmilliókat vontak be az egvetemes oktatásba, tettek az általános emberi alapműveltség részesévé. Ezeknek a százmillióknak soraiból keszonharmadik évében járt már ~'sö’->i, s a mozgás, gyaloglás hiánya miatt hízásnak indult, lágy, elomló kelt tészta lett a teste. S az arcvonásai is kezdtek elmosódni a kerek, fehér egykedvűségben. — Hát nem lehetek boldog soha? Egy percnyi boldogság sem jut nekem? — így vacogott, didergett aztán mindig az ágyban. Ez megmaradt benne, ez a vágy, ez a kérdés. Ezt sokszor hallotta a szüleitől. De mire is gondoltak igazából ők? Értette ezt valóban Csöpi? A zsalu résein éles késpengeként tört be a szobába a késő délutáni nap. Odakinn rekkenő hőség volt, itt benn változatlanul hűvös, változatlanul csendes, békés világ. Mint tegnap, mint tavaly, mint tavalyelőtt. Csak az az újság, hogy anyáék készülődnek, elmennek valahová. Légy jó kislány, Csöpikém, Vacsorára hazajövünk! rültek ki a föltalálok, tudósok, akik messze az iskolák előtt jártak a világ megismerésében. Eladdig rejtett ösz- szefüggéseket ismertek és tártak föl. Nekik köszönhetjük, hogy az emberiség most már nemcsak fölfogja a mindenséget, de lassan be is járja azt, a végtelenség falán dörömböl. Igaz tehát, hogy a megszerzett ismeret végső soron anyagi erővé válik. De kinek jutott eszébe olyasmi, hogy mesét áhító gyermekének azt mondja: hallgasd kicsikém a hófé- hérke történetét, mert ettől egy lépésnyire van már az elbeszélés, attól pedig egy iramodás a regény, ami már abban is segít, hogy bonyolult társadalmi problémákban igazodj el a technikai és tudományos forradalom korában... Inkább azt mondjuk mindannyian: hallgasd a mesét, mert szép. France azt írta Epikuros kertje című munkájában: , A művész szeresse az életet és mutassa meg nekünk, hogy szép. Nélküle kételkednénk benne”. Azon lehetne vitatkozni, hogy az élet „csak úgy egyszerűen” szép-e, vagy sem. De elvitathatatlan, hogy a művészet, általában a műveltség sok minden olyat ád a nyers élethez, ami alkalmas arra, hogy vonzóvá tegye azt. Vagy tízszer láttam már A néma leventét és hamarjában nem tudnám elmondani mi szerepe volt Bepponak Agárdy Péter és Zilia szerelmi históriájában. De a darab kulcsmondatára, mint valamennyi nézői én is emlékezem: „Az élet szép. Tenéked magyarázzam?...” És ez azt is jelenti: a művészet szép. És egy kicsit tovább menve azt, hogy a megismerés is szép. Ki ne ismerné azt a boldog pillanatot, amikor világossá vált számára egy matematikai törvény? Amikor tapintható- vá lett, szinte körüljárható lett egy korábban titokzatos, rejtett szabály? Olyan világban élünk, amelyikben nem mindig könnyű eligazodni. DiákkoÉs apa is m'egsimogatta az arcát. Fekete ruhában, bánatosan. Minek megmondani, hogy temetésre megyünk? — határoztak még elmúlt este. — Úgysem értené szegény... Csend volt a házban. Furcsa, szokatlan csend. Csöpi a sezlonon feküdt, olvasott, de ma még annyit sem értett belőle, mint máskor. Lustán átment a szobájába, oda- állt megint a tükör elé. S egyszerre megint a meztelen, fehér teste nézett vele farkasszemet. Didergett és hőség öntötte el. Pongyolába bújt, forgott benne mint az a táncosnő a múlt heti filmben. Végül elszédült, megbotlott, kis híján orra bukott. Kiment • hátsó verandára, megcsapta a perzselő meleg, a szikkadó virágok, szénaboglyák illata. A falnak támaszkodva ült Feri, a béresük. Inge nyitva, nyakán, barnára égett tarkóján bronzfényben csillant a romban például kizárólag azok futballoztak, akiket boldogított a labdarúgás. Emlékszem — jóllehet akkor az NB I-ben nyílt profizmus dívott — a magyar labdarúgás akkori legnépszerűbb csillaga amatőr alapon játszott, kedvtelésből focizott. Vajon van-e ma NB Il-es játékos, aki minden anyagi érdek nélkül rúgja a bőrt? Nemrégiben arról olvastam lehangoló interjút egy válogatott csatárral hogy az élvonalbeli játékosok bizonyos hányada csak a megélhetésért sportol, örömöt már nem talál benne. E felé tartanók az önműveléssel is?... Egy-két apró jel már ilyesmire utal. Néhol már találkozunk a műveltség professzionistáival. A különböző szellemi vetélkedők résztvevőit már pénzzel vagy pénzben kifejezhető értékekkel kecsegtetik arra az esetre, ha eredményesen szerepelnek. Miként a beategyüt- tesek hivatásos együttesekké váltak az első Ki mit tudok után, úgy ismeri meg lassan az ország azokat is, akik három percen belül kibar- chobázzák Kleopátra tűjét, vagy a hedonizmus fogalmát. És nem érmet, dicsőséget, vagy könyvjutalmat kapnak érte, hanem meglehetős ösz- szegű készpénzt. Lehet, hogy eljön az idő, amikor valamilyen rejtett alapból — amilyenekből a sportolóknak öröklakást és hasonlókat vásárolnak — leszurkolnak némi készpénzt irodalombarátoknak azért, mert megtanulták a Nemzeti dalt?... Életemben már annyi minden fordult élői ami korábban lehetetlennek rémlett, hogy félek: még ilyesmi is megeshet. De a jó vers, a szép regény, az igazi műalkotás e nélkül is utat talál majd a szívekhez és az értelemhez. És az ember nem tekinti robotnak önnön műveltségének paliérr ását. Mert a több tudás, a többé válás öröme legalább annyira hozzátartozik embervoltunk lényegéhez, mint a társadalmat fölemelő munka és küzdés. napsugár. Dalolt. Kissé rekedten, hamisan. Részeg. Csöpi ezt is tudta, ezt is hallotta számtalanszor a szüleitől. Csak nem értette, hogy mi az. De most megkérdi ! — Feri! A fiú felnézett, elmosolyodott. — A, Csöpike! Mit is akart kérdezni? Megint csupán a hőséget érezte. És, hogy valamit meg akar tudni. Képeket látott, filmjeleneteket, regényhősöket. — Tetszem? — Tessék? — bámult rá döbbenten Feri. — Szép vagyok? — S szétnyitotta a pongyolát. Havas fehérség buggyant elő. A legény elvigyorodott, fel- tápászkodott. — Tetszem? Gyere ide. — Kinyújtotta a kezét. S amikor a fiú érdes tenyere hozzáért, összerándult. — Gyere, Feri... Gyere... A sezlonon feküdtek. A legény a sötét tapétát bámulta. Fel kellene kelni, visszamenni az udvarra. De a bortól nehéz volt a feje, bénák a tagjai. Csöpi meg csak nevetett, halkan, elviselhetetlenül. És boldogan. Micsoda boldogság! Micsoda gyönyör! Ezt mondták anyáék is. Hogy neki soha.. És most... Kuncogott, vihogott, elégedetten, boldogan. S az örömtől folyt a könnye, összekeveredett a nyállal, egészen átnedvesítette Feri ingét, meg a diványtakarót. Boldog vagyok! Boldog vagyok! Kulcs zörgött, ajtó csikor- dult, éles fény vágott a szemükbe. Ács ügyvédék álltak a küszöbön. Falfehér arccal, fekete ruhában. Majd az apa arca lassan bíborvörösre változott. Megragadta Feri karját, lerántotta a sezlonról. S a szőnyegre zuhant alakba belerúgott. Vadul, tagolatlanul szakadt ki belőle az üvöltés: — Pusztuljon! Lecsukatom! Lecsukatoml Megyei orvostörténeti állandó kiállítás nyílik október 9-én Nagykállóban, a Korányi-emlékházban. A kiváló orvos munkái, bútorai és személyes tárgyai találhatók az emlékház múzeumi anyagai között, ezt egészíti ki az orvostörténeti kiállítás, valamint egy múlt századi eredeti patikafelszerelés. Ebben az évben a megyei múzeum a Nemzeti Galériával közösen kiállítássorozatot indított a XIX. század festőinek bemutatására. Ennek részeként kerül sor október 11-én Muraközy János múlt századi festőművész mintegy 50 képből álló kiállítására. A tárlat anyaga a kiállítás végeztével a Nemzeti Galériába kerüL Szintén a Nemzeti Galériával való együttműködés eredménye az október közepén nyíló képzőművészeti kiállítás, amely a Ferenczy családot mutatja be. A festmény, szobor és gobelin anyagokból álló kiállítást a Ferenczy csaŰj játékfilmek a Tizenöt új játékfilmet tűznek műsorukra szeptemberben a hazai filmszínházak. A bemutatásra kerülő alkotások között három magyar film szerepek A közönség elé kerül a legutóbbi moszkvai filmfesztiválon a zsűri különdíjával jutalmazott „Hahó, öcsi!” című színes gyermekfilm, Palásthy György munkája. Főszerepében ismét az ismert gyermekszínész, Kovács Krisztián. Rejtő Jenő életének utolsó hónapjai elevenednek meg „A halhatatlan légió” című színes filmben, amelyet Somló Tamás rendezett. Főszereplők: öze Lajos, Dőry Virág és Bárdi György. Szakonyi Károly írta. Lestár János rendezte az „Együtt” című magyar fii-, met, amely egy katonatiszt házaspár életének válságáról szól. A főszerepeket Pálos Zsuzsa, Dávid Kiss Ferenc, Halász Judit és Benkő Péter formálja meg. A Vörös Hadsereg megalakulásának hősi korszakát idézi Vaszilij Ordinszkij alkotása. „A cár tisztje és a komisszár" című szovjet film. A polgárháború idején játszódik a „Ragyogj, ragyogj csillagom” című színes szovjet alkotás. Alekszandr Mitta munkája. FőszereplőIád négy tagjának munkássá^ gát ismerteti. A múzeumi hónap idején többször kerül sor raktárbemutatókra. A közönség által sohasem látott, raktárban heverő „kincsekből” a múzeum központi épületében az Egyház utcán rendeznek bemutatókat. A szabolcs-szat- mári népről, az öltözködésről vallanak a népi textiliák. A raktári gyűjtemény a múzeumban évtizedek során összegyűlt anyagot mutatja be. Közönség elé kerülnek azok a legújabb képzőművészeti alkotások is, amelyeket a múzeum az utóbbi években vásárolt és még nem kerül- - tek a kiállítótermekbe. A kiállítások, bemutatók mellett a szakembereknek és a közönségnek a múzeumi hónap során több előadást tartanak részben Nyíregyházán, részben a megye többi múzeumában. Az előadások témája a múzeumok régészeti, történelmi, néprajzi és képzőművészeti munkájával kapcsolatos. mozik műsorán je Oleg Tabakov. Mai témát dolgoz fel a „Kísért a múlt” című színes szovjet film. amelyet Fjodor Filippov rendezett. A baráti országok további filmterméséből kiemelkedik a csehszlovák „Ördög mérnök halála” című színes film, Ester Rrumbachova rendezése. Ugyancsak cseh alkotás a „Sötét pillanat”, Jozef Medved színes filmje azt boncolja, hogyan válik gyilkossá egy 16 éves fiatalember. A felszabadulást követő évek nehézségeit idézi a „Csapda a tábornoknak” című színes jugoszláv film, Miomir-Miki Stamenkovics rendezése. Szintén háborús emlék „A fekete zászlók városa" című színes jugoszláv alkotás, amellyel a világháború alatt kivégzett kisgyermekeknek állít emléket Fort Jankovic rendező. Műsorra tűzik a mozik Peter Weiss világhírű drámájának, a „Mairat halálá”- nak filmváltozatát A színes angol film a Royal Shakespeare Company művészeinek előadásában tolmácsolja a művet Peter Brook rendezésében. Szellemes angol filmvígjáték, a „Van, aki megeszi, van, akt nem.”
