Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-05 / 209. szám
tUTl szeptember 5. KFT FT MAGYARORSZAO S. oMa! Állandósuló bizalom Ifjúmunkások válaszai Kire néznek fel? Deák János Rácz Ferenc Novák József Berecz György POLITIKÁNK SZELLEMI TÖLTÉSE a kölcsönös bizalom. Alapja a munkás-paraszt szövetség. Ebben testesül meg, jut kifejezésre és érvényesül a munkásosztály hatalma. Társadalomépítés- bem olyan szintre emelkedtünk, amikor élő valóság az emberek társadalmi, politikai jogegyenlősége Nem az a mérvadó ma már, hogy ki mi volt, honnan jött, hanem az: mit tesz a társadalmi haladás érdekében, a szocializmus javára. Egyetlen értékmérce a munka lett. Ez érvényesül mindjobban az emberek meg- ítésében. Ez az érvényesülés, a karriercsinálás alapja. Ez ad ma rangot, becsületet és tekintélyt. Ez jut kifejezésre a párt káderpolitikáról szóló határozatában is. Hármas követelményt ír elő- hűség a szocializmushoz, szakmai képesség és képzettség, valamint vezetői rátermettség. Nincs semmilyen kategorizálás munkás-e, paraszt-e, értelmiségi-e az illető, aki vezető posztra kerül. S ebben tükröződik a lényeg. Ez a megítélés jut kifejezésre a X. kongresszus beszámolójában Is; „Hazánkban a szocialista forradalom győzelmével eltűntek a kizsákmányoló osztályok, s velük a társadalmi osztályok közötti kibékíthetetlen ellentmodások. A dolgozó osztályok alapvető érdekei egybeesnek, megkezdődött az osztályok közti különbségek csökkenésének és fokozatos megszűnésének folyamata is. Társadalmunk egységes és harmonikusan fejlődik.” A magyar társadalom fejlődése éppen a gazdasági-társadalmi-politikai változások következményeképpen minőségi átalakuláson ment keresztül. És nem csak, hogy más, fejlettebb, műveltebb, képzettebb a munkásosztály, a társadalom vezető ereje, de új, szövetkezeti parasztság alakult ki, magasabb szinten érvényesül az alapvető osztályok között a szövetség is. S éppen e két osztály egész életmódjában, társadalmi együttélésének hatásaként változott meg az értelmiség, az egész társadalom struktúrája is. IGAZI NÉPI-NEMZETI EGYSÉG alakult ki. Minden arra érdemes erő mozgósítására szükség van nagy nemzeti programunk, a szocializmus megvalósításában. Nem véletlenül hangsúlyozza a X. kongresszus beszámolója: „Társadalmunk szocialista vonásai számottevően erősödnek... Pártunk mindenkor hirdette és szervezte a munkások, parasztok, értelmiségiek, a kommunisták és pár- tonkivüliek összefogását, a nemzet minden alkotó erejének tömörítését. Társadalmunk egysége a közös, szocialista munkában kovácso- lódik mind erősebbé...” Ezért nem tűrhető az olyan szemlélet, amely az embereket aszerint próbálja kategorizálni. hogy párttagok-e vagy pártonkívüliek, sőt még durvábban: első és másodrendű állampolgárok. Ezzel sokat ártanak a szövetségi politikának. Tőlünk, a párt politikáját helyesen értelmező és alkalmazó politikai, gazdasági, társadalmi, stb. szervek vezetőitől, testületéitől függ, hogy erejük legjavát, teljes szellemi képességüket adják a mérnökök pedagógusok, agronómusok. közgazdászok, jogászok, orvosok, a legkülönbözőbb szakemberek. Megtalálják helyüket abban a nagy, nemzeti célok megvalósításáért küzdő folyamatban, melynek vezető ereje a párt, s munkahelye az egész tömegeket átfogó mozgalom, a népfront. A párt célkitűzéseit elfogadó, programját hirdető népfrontmozgalom ereje elemi erővel nyilvánul meg a választások előkészületeiben. A voksok milliói a bizalom jelei. Igazi népszavazás volt ügyünk mellett. De az akkori megnyilvánulásokat minden szervezetben aprópénzre kell váltani. A bizalomnak élnie kell, állandósulni minden emberrel szemben, akinek tisztességes a szándéka, s elkötelezte magát a szocializmus ügye mellett. Kétségtelen, nem várható el mindenkitől — s ez ma még lehetetlen is, — hogy mindenben értsenek egyet a párttal. Polémiára ezután is szükség lesz, a lényeges azonban az, hogy a legalapvetőbb, a legdöntőbb kérdésekben azonos legyen a nézőpont a kommunisták és a sokmilliós pártonkívüli tömegek között, igemeljék a szocializmust, mely végső soron a nép felemelkedését szolgálja mint eszme, mint élő és megvalósítandó program. És nagyon lényeges, hogy a pártonkívüliekkel való kapcsolatunkban elsősorban azt keressük, ami összeköt s ne azt, ami szétválaszt. UJ ÉRTÉKREND ALAKUL KI, s mint arra a párt- kongresszus felhívta a figyelmet: „Az ország további lendületes fejlődése ma mindenekelőtt a szocialista termelési viszonyok további megszilárdítását igényli, a dolgozó osztályok öntudatának és egységének növelését, a társadalom szocialista vonásainak további erősítését követeli meg." Ez pedig törvényszerűen igényli a szocialista népinemzeti egység erősítését. Farkas Kálmán Berecz György: Vasárnapi műszakban voltunk, s ahogy bejött az egyik főnök, valami semmiség miatt ordibálni kezdett, hogy rengett az egész csarnok. Mondtam neki, ha lehetne kicsit csendesebben, mert felébereszti még a holtakat is a szomszédos temetőben. Elhallgatott, de sose felejtem el a stílusát™ Rácz Ferenc fiatal segéd: Ha nem tudok valamit és megkérdezem a csoportvezetőmtől, nem érezteti velem hogy ő a nagy fej. Ez jólesik. Novák József: A hőbörgő- sök nem ragadnak meg köztünk, az ilyeneknek itt nincs életterük. Deák János: Még tanulókoromban pirosra festettem be a hajamat, hogy utánozzam a városi srácokat. A főnököm majdnem felképeit érte. Akkor rettentően fájt, de utólag látom, neki volt igaza. „Az ilyenért tűzbe megyünk" A négy fiatalember — valamennyi fizikai munkás — az 5-ös Volán dolgozója. Beszélgetésünk témája: kit miért szeretnek, tisztelnek ma a „huszonévesek” az. üzemben, kire néznék fel vagy milyenek nem szeretnének ők lenni idősebb korukban? Berecz és Novák majdcsak egyszerre említik a kellemes tapasztalatukat. Nevet nem mondanak, csak beosztást: a műszaki osztályvezető. — A legkisebb stiikliért is úgy leteremti az embert, hogy szégyenében a föld alá is elbújna. Velem is megesett már, de nem hordozza a haragot. Amikor mondtam neki, kilóg egy teljes napom a bér- elszámolásnál, ment az irodára, verte az asztalt, amíg ki nem igazíttatta az elszámolási lapot. Az ilyen emberért tűzbe megy a munkás. — Meg aztán, ha például csinálunk egy kiruccanást beáll közénk focizni, vagy mécsesét vezetni, sőt, még shakét, ezt a modem táncot is remekül eljárja. Nem érezteti velünk, hogy ő a nacsalnyik. A leckét megtanulta Deák János most fiatal csoportvezető. Valamikor — nem is olyan régen — jött be a tanyáról, szerelőtanulónak. — Félénk voltam, mint a hazulról városra szakadt Elemér bácsi, az akkori főnököm felismerte ezt mindjárt, pártfogásába vett, feszesre húzta a bizonyos nadrágszíjat, figyelte minden lépésemet. Amikor a hajfestésért kiverte A balhét, azt mondta, az én szüleim másutt laknak, nem engedi, hogy elhuligá- nosodjak. Ha akkor nem szól rám, aligha lennék most csoportvezető. A korábbi leckét nemcsak jól megtanulta, hanem követi is Deák. Arcába szökik a vér, amikor csak felemlíti azt a nyegle fiatalt, aki csak a haját növesztgette szorgalmasan, a munkát meg kerülgette, szemtelenül felesel- getett az idősebbeknek. Már nincs nálunk, odébbállt. „De röhög a markába, másutt nagyobb órabért adtak neki. Sajnos, ez van most...” Mondja egyikőjük, a példaképet nemcsak a vezetők között lehet keresni, megtalálni, hanem a közvetlen munkatársaknál is. Itt dolgozik a legjobb haverom. Érti a szakmát, lehozná a csillagos eget, segít másoknak. Csak, ha megkóstolja az italt, végigissza a polcot. Olyankor jön, mondja nekem, baj van otthon, „büszke az asszony”. Akkor már tudom, műszak után cl kell mennem vele, békitgetni őket. Ha meg együtt időzünk ed a söröskorsó mellett, kölcsönösen megyünk követségbe egymáshoz, aztán az aszszonyokat elvisszük egy zenés helyre s mi csak colát fogyasztunk™ Jó, ha van bizalom Jó, ha van, akinek elmondhatja az ember az örömét, meg a gondját, ha valakivel bizalmas lehet. Ha ez a vezető, az már magában főnyeremény. — Az az osztályvezető, akinél mi dolgozunk, sose veri a mellét, hogy neki így, meg úgy a kisujjában van a szakma. Csak amin mi órák hosz- szat töprengünk, ő percek alatt megoldja, egyedül tud annyit, mint három csoport együttvéve. Az ő szakmai tekintélyét becs&zóra irigylem™ Aztán Berecz mondja az ellenpéldát. Az illető, akiről szó van, állandóan fitogtatja a tudását. Először meghallgatta, másodszor oda se figyelt rá, harmadszorra viszont már felszólt neki a szerel őaknából : párologjon eä, talán neki is azért van a feje, hogy gondolkodjék vele. Mert ilyenek is akadnak jócskán az üzemekben, akárcsak az örök elégedetlenek, siránkozók, vagy a majrésok. Nem a külső alapján — Persze, hogy nem szere-; tik az efféle embert a fiatalok. Igaz viszont, -hogy azt is megjegyzik, ha valaki „elfelejti” fogadni a szerelők köszönését Ilyen példával is szolgálhatunk. Tettünk egykét próbát s amikor láttuk, hogy nemcsak szórakozottságról van szó, gondoltuk, áldjon meg a mindenható, ha felbukunk benned sem üdvözlünk többet.. Sok a fiatal ennél a vállalatnál, nem kell nagyítóval keresni a farmer- és trapéz- nadrágot, a színes inget meg a megnövesztett hajat „Az okos vezető nem ebből ítél. Különben is, nálunk a kollektív szerződés is kimondja, hogy viselhető a nagy haj, csak munka közben sapkával le kell szorítani.” Tucatjával említhetnének olyan fiúkat akit a korzón huligánnak néznek, itt meg aranyat ér a keze. Volt persze olyan is, aki azt hitte, hogy nagy hajjal neki már mindent szabad. Kitették a szűrét. Berecz: „Az a jó, hogy a vezetők ma már nem ilyen külsőségek után ítélnek meg valakit.” S ők, a fiatalok azt a vezetőt munkatársat becsülik, aki rendesen dolgozik, örnmagá- val szemben is szigorú s partnernek tekinti a másik embert is. A. S. ISKOLA Anyánk azt mondta jó negyven éve nekünk, négy kisebbik gyereknek: holnap iskolába megyünk. Merthogy ilyesmit dobolt a kisbiró. Megnyílik az iskola, s a tanköteles gyermekeknek menni kell. Két néném már nem esett bele ebbe a „rázásba”, ők már kimaradtak az ötödikből. Az iskola helyett napszámra vitte Rózát, meg Emit a grófi uradalomba. Engem a magam nagy dolga foglalkoztatott. Második osztályba mentem, az elemiben. Az elsőt már letudtam, tapasztaltnak éreztem magamat Le is írtam a nevemet és az összes családbeliét hibátlanul. Hogy készül valami, azt már abból tudtam, hogy anyánk hetekkel előtte az eddiginél is többet varrt, foltozott. Aztán láttam, amikor sorra vette a nyűtt zsákokat és gusztálta abból a szempontból, melyiket érdemes nekem tarisznyának föláldozni. (A lányok kézben vitték a tanszereiket, de a fiúknak tarisznya dukált.) & annyira sajnálatos volt egy-egy zsák föláldozása. Aztán meglett mégis a tarisznya. összevarrta jó: anyám erős kenderszösz cérnával, fölül még be is szegle. — Jó lesz, fiam? Megfér benne a palatábla? — mondta anyám. Amire én helyeslésen kívül nem szólhattam mást. Mentünk másnap az iskolába. Molnár Elek tanító szedett osztályba bennünket. Erősen koros volt már és szemüvegen át nézett. Úgy szedte sorba az osztályt, hogy előre jutott .néhény cipős, jobban öltözött gyerek. És a lefelé való sorlást is az öltözés tette. Utolsók lettek a leggyatrábban öltözöttek és a fekete kör- műek. Mert Molnár tanító szerint, a köröm is osztályozandó volt Anyám bármennyire igyekezett, az utolsók közé kerültem. (Lánytestvéreim sem kaptak jobb besorolást.) Első nap végeztével meg is kérdezte, hol ülök az osztályban. Mondtam, hátrafelé, az utolsók közt. „Nem baj az, gyermekem — felelte. — Azért te is vagy olyan mint akárki. Eredj csak holnap is és mindenkor, amíg kell, az iskolába.” Asztalos Bálint Palásti László: Mi az a szolgalom ? Kisebb szabálytalanságot követtem el, ezért u kerületi tanácsnál figyelmeztetést kaptam. Megígértem, hogy ezentúl nem sértem a szabályt, azután elbeszélgettem a tanácsi dolgozóval. Úgy látszik, ezen a napon kevesen voltak beidézve, vagy újabban kevés a szabálysértő, mert pillanatnyilag én voltam az egyedüli ügyfél. — Mi volt a helyzet azelőtt? — kérdeztem kíváncsian. — Hallomásból és régi iratokból tudom, hogy ezernyi elavult kihágási tétel alapján büntettek. Például, aki az Alagútban ostorát pattogtatta, súlyos pénzbírságot, vagy három napot kapott. — Szóval most nyugodtan csattogtathatom ostoromat az Alagútban? — Minden veszély nélkül. Kipróbálhatja... Sőt, majd a nyári hónapokban sapka nélkül is árusíthat fagylaltot. Azelőtt ezért súlyos pénzbírságot kellett volna fizetni. Aki nem fizetett, az leülte. így folytatta: — Ha a kávéházi kasszírnő nem volt 24 éves, a 6991/1878-as rendelet szerint nagy bírságot fizetett a kávés. A kezembe lévő újságra mutatott: — Nyugodtan olvashatja a járdán. Azelőtt megbírságolták volna. — Sóhajtani szabad volt? — Nem mindenkinek. A hordár köteles volt a megbízásokat tiszta egyenruhában felvenni és udvariasan megköszönni. Ha a megbízást megjegyzésekkel kísérte, káromkodott, vagy sértő módon sóhajtozott, hogy ezzel is kifejezze a megbízás jelentéktelen voltát, a 77 818/1901-es rendelet szerint 3 napi fogházra átváltoztatható pénzbírságra ítélték. Tehát neki sóhajtozni sem volt szabad. Elmosolyodott: — Tudja, mi az a szolgalom? — Nem. — En sem... Nos. mint a Kihágások kézikönyve című műben olvasható, súlyos kihágásnak számított a „szolgalmak gyakorlásának megszegése a mederbirtokos által”. Lehet, hogy még azt sem tudta, mi az a szolgalom, aki büntetett. Talán csak sejtette, hogy valami mederrel kapcsolatos kihágás. — Még jó, hogy kevés embernek volt medre.„ — Ha valaki a vonó állatokat hangos kurjantással biztatta, akkor is szigorú büntetést kapott, — fejezte be a tanácsi dolgozó a régi szabálysértések ismertetését. Bementem egy eszpresszóba. Feltűnően csinos, 20 év körüli lány ült a pénztárban. A mai idők kasszírnője elvette a három forintot, és adott egy duplás blokkot. Hű, micsoda kihágás lett volna ebből vagy 50 évvel ezelőtti
