Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-05 / 209. szám

S. oldal *tr:rf-WAöYA’Rrm<?T m T97Í. szeptember t ERICH HONECKER: n nyugat-berlini megállapodás a reális erőviszonyok tükre A négy hatalom Nyugat- Berlin problémáiról kö­tött egyezményének nagy je­lentősége abban rejlik, hogy elősegíti a béke biztosítását és az európai enyhülést — hangsúlyozta Erich Honecker a Neues Deutschland vasár­napi számának adott interjú­jában. Az NSZEP első titká­ra aláhúzta annak a jelen­tőségét hogy a négyhatalmi egyezmény már a bevezető­ben hangsúlyozza: ez az egyezmény kontinensünk ösz- szes népeinek érdekeit szol­gálja, és hozzájárul a fe­szültségek megszüntetésé­hez. „Magától értetődik, hogy ez az NDK számára különösen fontos” — mon­dotta. Az egyezmény azonban minden nép számára hasz­nos, „mert hozzájárul, hogy a békét biztosabbá lehet tenni mindenki számára. Ez nem utolsósorban az NSZK értelmesen és reálisan gon­dolkodó köreire érvényes.” A nagyköveti tárgyalások sikere elsősorban a Szov­jetunió és a szocialista ál­lamközösség következetes, okos és állhatatos békepoli­tikájának köszönhető — mu­tatott rá Honecker. „Négyhatalmi egyezmény­ben a három nyugati hatalom — az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Franciaország — először nyi­latkozott kötelező érvénnyel az NDK-ról úgy, mint szu­verén államról, az NDK ha­tárairól és az NSZK-hoz, to­vábbá Nyugat-Berlinhez fű­ződő kapcsolatairól — hang­súlyozta Honecker. — A há­rom nyugati hatalomnak ez az NDK-ról szóló megnyil­vánulása tehát nemzetközi jogilag kötelező jellegű. Az NDK nemzetközi helyzete ez­által kétségtelenül tovább erősödött.” Az NSZEP első titkára a továbbiakban arra utalt, hogy a nyugat-berlini egyez­mény aláírása kedvező fel­tételeket teremtett a Szov­jetunió és az NSZK. illetve a Lengyelország és az NSZK között megkötött szerződés ratifikálására. Szólt arról, hogy az egyez­mény megkötésében „a vilá­gon kialakult reális erőviszo­nyok is megmutatkoztak, S ez a Szovjetunió és az egész szocialista államközösség (az NDK-t is beleértve) ösz- szeegyeztetett békepolitiká­jának köszönhető”. „Az összeütközések kikap­csolása és Európa biztonsága szempontjából különleges jelentősége van annak, hogy a három nyugati hatalom először írta alá nemzetközi jogilag kötelező formában, hogy Nyugat-Berlin nem a szövetségi köztársaság része, és hogy Nyugat-Berlint nem az NSZK-ból kormányoz­zák” — mondotta Honecker, majd kijelentette: ,‘,a mi ré­szünkről tanúsított enged­mény abból áll. ■ hogy a Bundestag frakciói és bi­zottságai időről időre, de nem ugyanabban az időpont­ban, ülésezhetnek Nyugat- Berlinben, ha olyan problé­mákról van szó, amelyek Nyugat-Berlint érintik, pél­dául pénzügyi kérdésekről”. Honecker kifejezte azt a reményét, hogy az NDK és az NSZK, illetve az NDK és a nyugat-berlini szenátus közt folyó tárgyalások jól alakulnak majd, s hangsú­lyozta, ezeket a már koráb­ban megkezdődött tárgyalá­sokat az NDK eddig is az enyhülés és a békés együtt­élés szellemében folytatta. Végül az NSZEP első titkára hangsúlyozta, hogy ez a Nyugat-Berlinről kö­tött megállapodás teljesen a potsdami egyezmény szelle­mét tükrözi vissza, mivel 26 évvel Potsdam után most újabb négyhatalmi megálla­podást írtak alá. Az európai biztonság érdekében most újabb lépéseknek kell kö­vetkezniük. „S ezekre annál inkább szükség van. mert még egy sor komoly aka­dályt kell leküzdeni, amelyet az imperialista reakció állí­tott és fog még állítani az útba” — fejezte be az inter­jút Erich Honecker. Spanyolországi útijegyzetek: Diplomáciai „nagyüzem“ Moszkvában Szombaton Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy Koszigin szovjet mi­niszterelnök ez év decembe­rének első felében hivatalos látogatást tesz Dániában. A szovjet kormányfőt a dán kormány hívta meg. Ugyan­csak december első felében Koszigin hivatalos látogatást tesz a Norvég Királyságban is, a norvég király meghívá­sára. A két újabb látogatás be­jelentése megerősíti, hogy a szovjet vezetők az év hátra­lévő részében rendkívül fe­szített diplomáciai progra­mot bonyolítanak le. Néhány nap múlva Moszk­vába érkezik az afgán ki­rály, majd október elején Podgornij szovjet államfő a Vietnami Demokratikus Köz­társaságban tesz látogatást. Október végén Koszigin mi­niszterelnök utazik Algériá­ba. Ezenkívül ismeretes, hogy Pompidou francia ál­lamfő tavalyi moszkvai láto­gatása és az azóta folyama­tosan javuló szovjet—francia kapcsolatok esedékessé tesz­nek. feltehetően még az el­következő hónapok folya­mán egy párizsi utazást is a szovjet vezetők részéről. A szovjet vezetők ez évi diplomáciai tárgyalásainak, elsősorban Európában, újabb hangsúlyt ad a nyugat-ber­lini négyhatalmi megállapo­dás létrejötte, hiszen ez a megegyezés, mint a moszk­vai kommentárokból kitűnik, a háború által hátrahagyott legsúlyosabb problémák egyi­két oldotta meg, utat nyit­va a kollektív biztonsági rendszer megteremtésére irányuló további lépések szá­mára Európában. Eszeveszett marakodások arénája Észak-írország A péntek éjszaka véres tombolása után úgy tűnik, az események teljesen kicsúsz­tak Észak-Írországban a fe­lelős politikusok kezéből és a szélsőségek eszeveszett ma­rakodásának arénája lesz a sokat szenvedett tartomány. Szombatra virradó éjjel sza­bályos tűzharc folyt az angol katonaság és az ír köztársa­sági hadsereg orvlövész- csoportjai között, azonkívül folytatódtak a bombarobba­nások is. Belfast „Szent Ber­talan éjszakája” minden ed­diginél több áldozatot köve­telt: fejbe lőttek egy 17 hó­napos kislányt géppisztoly­sorozat oltotta ki egy angol katona életét, rövidáruüz­letben elevenen égett el egy boltos, különböző sérüléseket kapott hét katona, öt rendőr és négy polgári személy. Az IRA szélsőséges szár­nya tagadta, hogy tagjai lennének felelősek a kislány haláláért. Nyilatkozatukban azonban figyelmeztették polgári lakosságot, hogy tartsa távol magát a kor­mányhivataloktól, szállodák­tól és egyéb olyan közfor­galmú helyektől, amelyet brit katonák is látogatnak, mert az IRA hadat üzent nekik. Hajnalra az angol katona­ság lezárta a főváros Ardoy- ne nevű katolikus negyedét, ahol éjszaka a legvéresebb fegyveres összetűzések vol tak. Az iráni herceg a VVK-n Gholam Reza Pahlavi iráni herceg és felesége szombat délelőtt C6eterki Lajosnak, az Elnöki Tanács titkárának társaságában megtekintette a vadászati világkiál­lítást. Ott volt Mo­hammad Hassan Puyani, az Iráni Császárság budapesti nagykövete is. A világkiállí­táson Földes László kor- mányfőmegbízott fogadta a vendégeket Pugwash­nyiiatkozat Mint már jelentettük, a múlt héten Sínaiaban tartot­ták a 21. Pugwash-értekezle­tet. A konferencia után ülést tartott a szervezet állandó bizottsága és ezt követően közzétettek egy nyilatkoza­tot az értekezleten folytatott vitákról. A dokumentum megemlíti, hogy a résztvevők figyelmé­nek középpontjában az euró­pai biztonság problémája állt és hangsúlyozza, elérkezett az idő, hogy konkrét lépése­ket tegyenek a biztonsági értekezlet összehívásáért, a földrész valamennyi álla­mának részvételével. A do­kumentum hasonlóképpen kiemeli az államok együtt­működésének bátorítását. A vietnami háborúval kapcso­latban a nyilatkozat követeli az amerikai csapatok hala­déktalan kivonását. A közel- keleti válsággal összefüggés­ben a dokumentum síkra- száli a térség helyzetének mielőbbi rendezéséért a Biz­tonsági Tanács 1967-es hatá rozata alapján. Az értekez­let résztvevői nagy jelentő­séget tulajdonítottak a le­szerelés megvalósitásának. síkraszálltak a NATO és a Varsói Szerződés katonai tömbjének egyidejű felszá­molásáért. A Falange és az Opus Dei 7. A „Caudillo”, Francisco Franco idős korára való te­kintettel az elmúlt eszten­dőkben felvetődött az utódlás problematikája. Miután az ifjú Juan Carlos herceget Franco „leválasztotta” apja túl liberálisnak tartott politi­kai vonaláról, az elmúlt év óta ő a hivatalos utód. ö te­hát Spanyolország jövendő királya, miután változatlanul érvényben van az a törvény, amely szentesíti Spanyolor­szág monarchista államfor­máját. Szemmel látható a tö­rekvés, a többi között a spa­nyol televízió programjaiból is, Juan Carlos népszerűsíté­se. Nincs olyan nap, hogy a herceg, — oldalán feleségével — ne lenne látható valami­lyen eseményen. Már tesz olyan külföldi utazásokat is, amelyeknek az a célja, hogy felvegye a nemzetközi kap­csolatokat. Franco helyett például ő viszonozta Hailé Szelasszié spanyolországi lá­togatását. Bár az utódlás eldöntött kérdés, Juan Carlos szemé­lyének támogatásában nem teljes az egység. Ezt bizo­nyítják, több más jel mellett, a Carlos személyét elítélő feliratok, amelyeket több he­lyen látni a madridi házak falán. Az agg diktátor, hírek sze­rint, még mindig maga dönt a legfontosabb kérdésekben/ Mint ahogy azt korábban is tette, úgy most is felhasznál­ja a maga céljai érdekében a személyéhez lojális különbö­ző politikai áramlatokat és árnyalatokat, nem kis rugal­masságot tanúsítva. Franco, a hitleri fasizmus felett aratott győzelem követ­keztében feloszlatta a falan- gista miliciát. Később a Fa­lange politikai végrehajtó szervét, a politikai juntát is. 1956-ban a Falange nevét is megváltoztatta Movimiento- Nacional-ra, azaz Nemzeti Mozgalomra. Mindezt azért, hogy leszerelje a Falange ha­talmi próbálkozásait. A hadsereg tábornoki ka­rában is csak a monarchista formát maradéktalanul ma­gukévá tevő, konzervatív fa- langisták maradhattak. Úgy hírlik, hogy a francoista szakszervezetekben, a falan- gista sajtóban és a tisztikar alacsonyabb régióiban van a konzervatívoktól egy bizo­nyos mértékig balra álló cso­port, amelyet szociális dema­gógia és ultranacionalizmus jellemez. A Falange mellett, a másik nagyobb hatalmi csoportosu­lás, az Opus Dei. Ez olyan katolikus világi szervezet, amely a Vatikán engedélyé­vel együttműködhet nem ka­tolikus, sőt nem keresztény szervezetekkel is. Az Opus nem mint szervezet vesz részt a hatalomban, hanem csupán egyes személyek révén. így megtalálhatjuk az Opus Dei képviselőit a monarchista mozgalomban, a hadseregben éppúgy, mint az állami és gazdasági életben. Az Opus Dei ismert tagjai például Lopez Rode, a spa­nyol gazdaságpolitika legfőbb szervezője, valamint Lopez Bravo külügyminiszter. Az Opushoz sorolhatjuk Carrero Blancó admirális elnökhe­lyettest, valamint a hadsereg vezérkari főnökét, Alegria tábornokot. A szervezet egyébként elfogadja olyanok támogatását is, akik nem tagjai az Opus Deinek, de a rend szabályai szerint élnek. Túl a hatalom felső szférá­ján megtalálhatók az Opus tagjai a gazdasági életben éppúgy, mint a sajtóban, és egyebütt. Az Opus maga sem teljesen egyszínű. A lényeg azonban az, hogy a két ha­talmi csoportosulás, a Falan­ge és az Opus Dei: a hatalmi harc két legfontosabb eleme. Bár a hadsereg és a Guardia Civil feltétlenül elfogadja Juan Carlost, a tábornoki karon belül vannak bizonyos árnyalati differenciák. A leg­merevebbek az úgynevezett „kékek”, az Opus Dei ellen­felei. A „kék generálisok” egyik csoportja közel áll a szociáldemagógiával fellépő „baloldali falangistákhoz”, az Opus elleni harcban. A tá­bornokok harmadik csoport­ja, az úgynevezett „moder­nek”. Ezeket bizonyos kap­csolatok fűzik az Opus Dei- hez, az ipari és banktőkéhez. Franco — a jelek szerint — ezt a szárnyat támogatja, a „kékek”-kel szemben. Az Opus és a hadsereg kö­zötti hatalmi küzdelemnek jó kifejezője volt a Matesa-ügy. Ez olyan korrupciós ügylet, amelyhez hasonló ezelőtt százszámra volt Spanyolor­szágban, de sohasem kerültek nyilvánosságra. A Matesa­ügyet a Falange felhasználta az Opus elleni harcban. A harcból — nyilvánvalóan Franco akaratának megfele­lően —, az Opus kerekedett felül. Nem tekinthető vélet­lennek, hogy Lopez Bravo külügyminisztert, épp akkor, amikor a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy folytatja a vizsgálatot a Matesa-ügyben való esetleges felelőssége ügyében, . Franco az egyik legmagasabb spanyol kitün­tetéssel tüntette ki. Egyéb­ként nem is olyan régen — Franco személyes megbízásá­ból — Lopez Bravo adott át magas kitüntetéseket magas­rangú katonai személyiségek­nek, amelyen a hadügymi­niszter csak mint passzív szemlélő volt jelen. Az Opus és a Falange mo­narchista csoportjai mellett a hatalom oldaláról még égés« sor politikai tényező jelent­kezik, ezek azonban csak má­sodlagos szerepet játszanak. A spanyolországi rendszer ma a liberalizálás irányában történő bizonyos lépések idő­szakát éli. Hogy mi lesz a« utódlás idején, azt ma még nehéz lenne megmondani. Egy azonban bizonyos: nem­csak a hatalmon belül van­nak különböző elképzelések, vannak a hatalom szféráin kívül is. Gondolunk itt min­denekelőtt az elmúlt években egyre szaporodó munkásmeg­mozdulásokra, sztrájkokra, a munkásbizottságok tevé­kenységére, a munkásság harcával szimpatizáló diák­ságra. Bizonyos, hogy Spa­nyolország jövőjét illetően komoly mértékben számolni . kell az ő véleményükkel, az ő érdekeikkel is. Boros Béla (Vége) Tordai Jenő Lipcsébe utazott Tordai Jenő külkereske­delmi miniszterhelyettes szombaton reggel az NDK-ba utazott a lipcsei őszi vásár megtekintésére. Ez alkalom­ból NDK-beli partnereivel a két ország 1971, évi árucsere­forgalmi megállapodása tel­jesítésének helyzetéről és az együttműködés egyéb kérdé­seiről is tárgyal. A vasárnap nyíló lipcsei őszi vásáron 24 magyar vál­lalat állítja ki termékeit, az eddigieknél nagyobb, 2243 négyzetméteres területen. Mind a magyar, mind az NDK-beli szakemberek or^ szágaink gazdasági és mű­szaki-tudományos együttmű­ködésének továbbfejlesztését várják a vásártóL A magyar —NDK kapcsolatok az utób­bi időben jelentősen fejlőd­tek, s a további előrehala­dást szolgálják az 1971—75- re megkötött hosszú lejáratú kereskedelmi szerződések. Kairói per Zárt ajtók mögött folytat­ták szombaton Ali Szabrinak és társainak összeesküvési perét. Az AFP jelentése sze­rint az ügyész kilenc vádlott­ra halálbüntetést, három má­sikra életfogytiglani kény­szermunka kiszabását kért«; Az életfogytiglani kényszer- munka kiszabását az ügyész három volt miniszterre: Za- jed lakásügyi, Helmi Szaid villamosenergia-ügyi és All Zen Abdin közlekedésügyi miniszterre kérte. Andrzej Zbych: Kjoss kapitány Lengyelből fordította: Varsányi István 18. — Tábornok úr — Ingrid első ízben nézett rá — visz- szaadom a levelét, ha vissza­kapom a szabadságomat. Es­küszöm, hogy egy szót sem szóltam Müllernek. Én... — most a legnehezebbet szeret­te volna megmagyarázni, de biztos volt benne, hogy úgy­sem értené meg. Ugyan mit tudhat egy porosz tábornok a szerelem­ről? Kizárólag Heiniért élt, csak Heinire gondolt. „Jo­gunk van gyűlölni” — mond. ta valamikor Heini. Amikor meghalt, akkor ő is elismé­telte ezeket a szavakat és hozzátette: .Jogunk yen bosszút állni”. A bosszú vált élete tartalmává. Kiállította a fiú gyilkosainak a számlá­ját... Nem érzett semmiféle lelkiismeretfurdalást. sem szánalmat, amikor Müller rendelkezésére bocsátotta a soros áldozatot. „Heini Koetl halála — jelentette ki a hauptsturmführer — sokba fog nekik kerülni. — És hoz­zátette: — Én megértem önt, és méltányolom gyűlöletét. Én is gyűlölöm őket”. Érezte, hogy a tábornok feszülten figyeli. — Én... kezdte újra, majd színtelen hangon folytatta: — Csakis a lengyelek ellen dolgozom. A tábornok egy pillanatig hallgatott; merev arcvonásai mintha megenyhültek volna. — Bárcsak elhihetném„ rándította meg vállát. — Apró és ügyetlen füllentések, kedves hölgyem. Az őszinte­ség másféle bizonyítást kí­ván. — Azt hittem — suttog­ta a lány — hogy ön Heini parancsnoka, bizalom­mal lesz hozzám. — Valójában már csaknem teljesen mindegy volt szá­mára, hogy ez az öregúr megajándékozza-e őt bizal­mával, vagy sem. Félt visz- szatérni Stockholmba, félt a magánytól. Egyszer arra kér­te Müllert, hogy bízza meg igazán veszélyes feladattal; kész volt akár Varsóba is elutazni, még sohsem látta ezt a várost: megnézné az utcát, a helyet, ahol Heini elesett, megnézné azokat az embereket, akik ablakokból figyelték halálát és ha nem onnan lőtték is le, örültek, amikor eldördült a halálos lövés. Pedig Heini valójában ve­lük tartott. Megölése árulás. Éppen ezért követtem el én is... árulást. „Te semmit sem értesz eb-: bői a háborúból — mondo­gatta nemegyszer Heini — buta kis liba vagy. Svéd 11- buska. De aranyosi és enni­való” — tette hozzá mindig végezetül. — Nekem bíznom kell a Gestapóval együttműködő emberben! — szólalt meg a tábornok. S nyomban utána elhangzottak azok a szavak, amelyeket a lány szeretett volna soha meg nem halla­ni. Ingrid úgy érezte, hogy álmából riasztották fel, s ke­gyetlen, minden értelmet nélkülöző, sivár valóságba vezették, ahol minden ami ezután történik, csak fájda­lom és kétségbeesés lehet. — Nőben kell bíznom — ismé­telte meg a tábornok — olyan nőben, aki ugyanazzal a Müllerrel működik együtt, aki ehhez a nőhöz a legkö­zelebb álló embert tette el láb alól. . (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents