Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-04 / 208. szám
f. dtm «W.ET-MAGYARORSZÄO SMÍ. gzéptemtiér I. Szülők fóruma 4 Óvodás a gyermekem Már alig egy hét, és a bölcsődei búcsúzások után „magasabb osztályba” lépnek a kicsik: óvodásak lesznek. Nagy esemény ez az életükben. Nem mintha eddig nem közösségben éltek volna. A bölcsődei közösség azonban merőben más volt. Itt még gondtalanabbak voltak a napok, lazábbak a foglalkozások, lényegében csak cselekvésre serkentették a kis leányokat és fiúkat. Az óvoda más. Itt már cselekvésre késztetik, megkezdődik a komoly munka, a készülődés az iskolára. A gyermekek általában szívesen, örömmel készülnek az óvodába. Különösen azok, akik a bölcsődében már megszokták a rendszerességet, fegyelmet,' az együttes munkát és játékot. Mégis, ezek számára is hoz sok újdonságot az óvoda. Mindenekelőtt meg kell szokni új pajtásaikat, akik sokfelől verődnek össze. Szokatlan lesz az első napokban az új épület, az út reggelente az óvoda felé, ismeretlen lesz az óvó néni is. Ha valaki úgy gondolja, hogy a szülőnek ilyenkor nem kell semmit tennie, csak várni, az téved. Igen nagy pedagógiai beavatkozás szükséges a szülő részéről, hogy átsegítse a gyermeket az új okozta sokkon. Mert helyes ilyenkor barátkoztatni a kicsiket az újjal. El kell kísérni reggelente, személyesen kapcsolatot kell teremteni az óvónő és a gyermek között — a szülő jelenlétében. Jó a gyermeket felkészíteni arra is, hogy most már több lesz a munkája, fel kell készíteni őket a siker élményének befogadására. Különös jelentősége van ennek most, amikor a nyíregyházi óvodákban is új módszerekkel indul meg a kicsik tanítása. Uj nevelési és oktatási tnodszerek, elvek kerülnek bevezetésre, mégpedig azzal a céllal, hogy korunk okos kis gyermekeit jó időben felvértezzék olyan alapismeretekkel, amelyekre az iskolában is szükségük lesz. Éppen ezért a gyermek óvodába indítása nem játék, nem egyszerűen közösségcsere. Éppen ezért fontos hangsúlyozni, hogy a szülő vegye nagyon komolyan az óvodai életre történő felkészítést. Ne tekintse nyűgnek, hogy babzsákot kell varrnia, hogy be kell szereznie Bzínes ceruzákat, fakanalakat a bábokhoz, sót, lisztet, szappant és törülközőt, hogy venni kell rajzlapot, festéket és így tovább. Tegye ezt a szülő komolyan, érezze a gyermek, hogy édesanyja és édesapja fontosnak tartja az új közösséget, az óvodai munkát. Az első napok ismerkedése után igen hasznos, ha a szülő kiépíti jó kapcsolatait gyermeke óvónőjével. Csak a kölcsönös tájékoztatás, csak a gyermekre vonatkozó információk állandó cseréje eredményezheti azt, hogy a gyerek szellemileg és fizikailag kielégítően fejlődjék, és ugyanakkor csak ez ga- tantálja az egységes nevelést. Az óvoda — mint látható — már-már az iskola képét vetíti a szülő elé. Kicsit úgy is mondhatnék, felkészíti a szülőt is « későbbi nehezebb nevelési, oktatási feladatokra. Az óvoda a szülő előkészítője is, tehát érdemes igen jól odafigyelni arra, ami a kis kollektívákban történik, amit a gyermek tanul. Nyilvánvaló, a gyermek több időt igényel majd szüleitől. Be akar számolni a napi munkáról — amit meg is kell hallgatni. Otthon is folytatni akarja azt a munkát, amit az óvodában megkezdett. Adni kell ehhez lehetőséget, ám gyurmázzon, báboz- zék otthon is. A bölcsődések szülei számára mindez csaknem természetes. Sakkal nehezehb lesz viszont azoknak az édesanyáknak és édesapáknak, akik eddig otthon nevelték gyermekeiket. Ezeknél rendkívüli gondot jelent majd az, hogy a gyermek hosz- szabb időre távozik otthonról, nélkülözi az állandó, csak neki szóló felnőtti felügyeletet, társaságot. Okos szülő tudja, hogy a nehézséget ilyenkor nem az óvoda okozza, hanem a hirtelen életforma-változás. Ezért nem a közösség bírálata, szidása a célszerű, hanem az okos segítés, o részletes magyarázat, az óvodai élmények pozitív bemutatása. Nyíregyházán ebben az esztendőben még igen komoly gondokat okoz az óvodák túlzsúfoltsága. Van olyan intézmény, ahol 100 helyett 200 gyermeket kell elhelyezni. Általában 150 —180 százalékos intézményeink kihasználtsága. A gondok fokozatosan oldódnak meg. A most építés alatt álló három óvoda a jövő év elején már 300 gyermek jó elhelyezését tudja biztosítani. Addig is szükséges, hogy a szülők türelemmel fogadják a zsúfoltságot, segítsenek abban, hogy a sok nehézséget az óvodák dolgozói sikerrel küzdhessék le. Közös érdek ez, hiszen saját gyermekükről is szó van. Az új nevelési és tanítási módszerek, a gyermek életében bekövetkező szinte forradalmi közösségváltás tehát bizonyítja: sok figyelem szükséges a szülők részéről is. Hasznos, ha ezért az édesapák és édesanyák szorgalmasan forgatják azokat a kis könyveket, amelyek segítenek nekik abban, hogy eligazodjanak kicsinyeik bonyolult lelkivilágában, és hozzájárulnak ahhoz, hogy otthon és óvoda közös programot valósítson *neg — a gyermek érdekében. Bürget Lajos GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED ! Vízszintes: 1. Megfejtendő, (a vízszintes 16 folytatása). 6. Cipészszerszám. 7. Ö, németül (nőnemben). 8. Egymást követő betűk a magyar abc- ben. 9. Főzeléknövény. 11. Budapesti Nemzetközi Vásár. 12. RKRT. 14. Lólábfej. 16. Megfejtendő (folytatása a vízszintes 1 alatt!). 18. Nikkel vegyjele. 20. Képes rá. 21. Feltételezés. 22. Római 551. 24. HÓK. 25. Vágóeszköz. 27. Lajoska. 28. Paradicsom száráról távolítják el, hogy jobban fejlődjön a termés. 29. Azonos mássalhangzók. Függőleges: 1. Előkelőségek. 2. Szintén. 3. Dunántúli folyó csatorna. 4. Kicsinyítő képző. 5. Alant. 6. Romantikus elképzelések. 10. összevissza bír! 11. Szomszéd megyénk betűjele. 13. Ték! 14. Lóca. 15. Formál. 17. A Tisza mellékfolyója. 19. ... berek, nádak, erek. 21. Nem élő. 23. Római 49, 100. 24. Tőszámnév. 26. Vissza: ételízesítő. 27. Lengyel Tamás. Megfejtendő: Vízszintes 16 és vízszintes 1. Múlt heti megfejtés: ÉLJEN AZ ALKOTMÁNY ÜNNEPE. Könyvjutalmat nyertek: Fodor Ibolya Nyíregyháza, Fehér Éva Nyírcsaholy, Roma Mihály Ibrány. Zsadányi Lajosi Elszaladt a napsugár Elszaladt a napsugár, sír utána már a nyár. Hull a könnye mint a zápor, ügy elillant, mint a kámfor. Gyere vissza napsugár, ne pityeregjen a nyár. Gyere vissza, szállj a fákra, ragyogjon a madár szárnya. Ékesedjen a vitorla, fény szálljon a kék habokra. Gyere vissza napsugár... gyere, gyere, gyere már. SZEGEM MOHAMED Szöveg: Cs. Horváth Tibor Rajz: Gugi Sándor 25. Fazekas Lajos: Nádlovaglás Nád-derekú lovacska, szaladj, szaladj, vágtatva; fölöttünk a fergeteg, jaj nekünk, ha megered! Messze van még odáig: pihenőig, hazáig; nyomunkban jár már a szél el is hagy, ha utolér. Jaj, megázunk, lovacska, szaladj, szaladj, vágtatva, röpíts haza sebesen, a madár se kövessen. De a lábam elfáradt, szép ruháim eláztak, tört pálca lett a lovam, s bandukolok lucskos an. Amit az irka mesél Éppen a tanév kezdetén volt, mikor Agika fönn a padláson egy régi íróasztal fiókjában kotorászott és egy régi irkára akadt. Az is olyan kék színű volt, mint az ő irkája. Persze erősen kopott és gyűrött. Mindenki láthatta rajta, hogy sokat használták... A címlapján név volt rajta: „Takács Tériké — első elemi iskolai tanuló”. — Nohát ilyet! — csodálkozott Agl. — Hiszen ez áz én nagymamám irkája! Tudom anyukától, hogy így hívták a nagymamát és azt is tudom, hogy abban az időben elemi iskolának hívták az általános iskolát. Én mindent tudok. Ebbe belelapozok. Es Ági belelapozott a régi irkába! De most már szinte gurult a nevetéstől. Az írás tele volt fekete fröccsökkel, sőt némely helyen szét is áztak ezek a fekete fröccsök, mintha könny áztatta volna őket és az írás végén ott volt egy hatalmas 5-ös. — Hahaha! — nevetett Ági — és erre ötöst kapott! Egyszerre, mintha maga az írka szólt volna hozzá: — Az előbb azt mondtad, hogy mindent tudsz, te buta kis lány. Hiszen azt se tudod, hogy mikor nagymamád ezt a leckét írta, az ötös volt a legrosszabb jegy? Szegény kis Tériké eleget sírt ezért a rossz osztályzatért, egészen átnedvesedett tőle a papírom és még jobban szétfolytak a betűk az irkában. De mert Tériké olyan jó és iparkodó volt, megbeszéltem a fecskével, hogy segíteni fogunk rajta... — Egy fecske segített a nagymamának írni? Ez lehe- teilen!, -A : fecske tud röpülni, fészkei rakni, felnevelni a kicsinyeit, de írni?... — A fecsketoll — Ági félbeszakította: — Jaj, azt már hallottami Nagyon régi időben lúdtolla]!_ írtak az emberek, de fecske- toliról még sohasem hallottam. — No látod, mégsem tudsz te mindent, hiába is hencegtél az imént. Abban az időben, mikor Tériké az iskolába járt, még fecskével írtak a gyerekek. Úgy hívták azt a fényes, hegyes, alumíniumból készült kis holmit, amit egy tollszárba illesztettek az emberek és azzal írtak, nemcsak a gyerekek, de még a nagyok is. Derék kis jószág volt és engedelmes. Persze, meg kellett vele ismerkedni. Mikor Tériké ezt írta, még nem tudott jól tollal írni, mert hiszen a palatáblán kezdte az írástanulást. Palatáblán, krétával. — Olyan nincs itt a fiókban. — Nincs, de majd megkérjük, rajzoljon neked Edit néni táblát, krétát, tollszárt, de még „fecskét” is. Ági türelmetlenkedett: — Meséld, hogy segítettek nagymamámon ? — Megkértem a fecskét, hogy a világért se dugja be fejét mélyen a tintatartóba.„ — Tintatartóba? — Persze, a tollat be kellett mártani akkor a tintába, csak úgy lehetett vele írni. Minden gyereknek volt tintatartója az iskolában, de még otthon is lehetett vele írni. Hej, vigyázott rá ezentúl a fecske! Lapozz csak tovább, és látni fogod, hogy egyetlen packa sincs nagymamád irkájában. Agika az irka utolsó oldalait nézte. — Gyönyörű! Gyönyörű! — majd megbontrákozva hozzátette — Es erre egyest kapott! — Már megint elfelejtetted, te kis okos, hogy akkor egyest osztályoztak a legszebbre! — Tudom! Tudom! Es azt is tudom, hogy nekem mennyivel könnyebb az írásomra az ötöst megszerezni. En golyós- tollal írok, nem kell se fecske, se tintatartó, se tollszár. Az én toliam sohasem csinál pacát és nekem sohasem kell sírnom, hogy rossz osztályzatot kapok az írásomra... Ekkor hallotta anyuka hangját: — Agikám, bújj már elől Meg kell írnod a leckét, ha nem iparkodsz, még egyest találsz kapni az irkádba. — Jaj, csak azt ne! — és i Ági-lefutott a padlásról, majd nekifogott*tt munkánakr Es mert nagyon tetszett neki, amit írt, sóhajtva mondta: „Szegény nagymamám!” Altay Margit Donászy Magda: Kukoricacső Kukoricacső ül a száron Megérett a gyöngye a nyáron. Szeme aranysárga kaláris, ha megérik múlóban van a nyár is. Eresz alatt szárad a torzsa. Kesze-kusza máglya a sorsa. Kiviruló háncsa, csuhéja, őszi-tüzek fellobbanó taréja. 4 MM UK Mi A - 'C/O NDOLATLA NSÄCA VfZEEEJE A NYOMARA* • bennünket ’ EZ AZ iMBEK MEűKÖa- 20 F ÜZEM/ SZÁRMA / PűeMiska es Kun Zancs/ oroszláné MAR FOGOTE. T)E MOSE MAOARAE LE' HETEIT VOLNA VELÜK FOGATNI - * (A jövő szó mbati számunkban folytatjuk)
