Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-04 / 208. szám

f. dtm «W.ET-MAGYARORSZÄO SMÍ. gzéptemtiér I. Szülők fóruma 4 Óvodás a gyermekem Már alig egy hét, és a bölcsődei búcsúzások után „maga­sabb osztályba” lépnek a kicsik: óvodásak lesznek. Nagy ese­mény ez az életükben. Nem mintha eddig nem közösségben éltek volna. A bölcsődei közösség azonban merőben más volt. Itt még gondtalanabbak voltak a napok, lazábbak a foglalko­zások, lényegében csak cselekvésre serkentették a kis leányo­kat és fiúkat. Az óvoda más. Itt már cselekvésre késztetik, megkezdődik a komoly munka, a készülődés az iskolára. A gyermekek általában szívesen, örömmel készülnek az óvodába. Különösen azok, akik a bölcsődében már megszok­ták a rendszerességet, fegyelmet,' az együttes munkát és já­tékot. Mégis, ezek számára is hoz sok újdonságot az óvoda. Mindenekelőtt meg kell szokni új pajtásaikat, akik sokfelől verődnek össze. Szokatlan lesz az első napokban az új épület, az út reggelente az óvoda felé, ismeretlen lesz az óvó néni is. Ha valaki úgy gondolja, hogy a szülőnek ilyenkor nem kell semmit tennie, csak várni, az téved. Igen nagy pedagógiai be­avatkozás szükséges a szülő részéről, hogy átsegítse a gyer­meket az új okozta sokkon. Mert helyes ilyenkor barátkoztatni a kicsiket az újjal. El kell kísérni reggelente, személyesen kapcsolatot kell teremte­ni az óvónő és a gyermek között — a szülő jelenlétében. Jó a gyermeket felkészíteni arra is, hogy most már több lesz a munkája, fel kell készíteni őket a siker élményének befoga­dására. Különös jelentősége van ennek most, amikor a nyíregyházi óvodákban is új módszerekkel indul meg a kicsik tanítása. Uj nevelési és oktatási tnodszerek, elvek kerülnek bevezetésre, mégpedig azzal a céllal, hogy korunk okos kis gyermekeit jó időben felvértezzék olyan alapismeretekkel, amelyekre az is­kolában is szükségük lesz. Éppen ezért a gyermek óvodába indítása nem játék, nem egyszerűen közösségcsere. Éppen ezért fontos hangsúlyozni, hogy a szülő vegye nagyon komolyan az óvodai életre történő felkészítést. Ne tekintse nyűgnek, hogy babzsákot kell varrnia, hogy be kell szereznie Bzínes ceruzákat, fakanalakat a bábokhoz, sót, lisztet, szap­pant és törülközőt, hogy venni kell rajzlapot, festéket és így tovább. Tegye ezt a szülő komolyan, érezze a gyermek, hogy édesanyja és édesapja fontosnak tartja az új közösséget, az óvodai munkát. Az első napok ismerkedése után igen hasznos, ha a szülő kiépíti jó kapcsolatait gyermeke óvónőjével. Csak a kölcsönös tájékoztatás, csak a gyermekre vonatkozó információk állan­dó cseréje eredményezheti azt, hogy a gyerek szellemileg és fizikailag kielégítően fejlődjék, és ugyanakkor csak ez ga- tantálja az egységes nevelést. Az óvoda — mint látható — már-már az iskola képét vetí­ti a szülő elé. Kicsit úgy is mondhatnék, felkészíti a szülőt is « későbbi nehezebb nevelési, oktatási feladatokra. Az óvoda a szülő előkészítője is, tehát érdemes igen jól odafigyelni arra, ami a kis kollektívákban történik, amit a gyermek tanul. Nyil­vánvaló, a gyermek több időt igényel majd szüleitől. Be akar számolni a napi munkáról — amit meg is kell hallgatni. Ott­hon is folytatni akarja azt a munkát, amit az óvodában meg­kezdett. Adni kell ehhez lehetőséget, ám gyurmázzon, báboz- zék otthon is. A bölcsődések szülei számára mindez csaknem természetes. Sakkal nehezehb lesz viszont azoknak az édesanyáknak és édesapáknak, akik eddig otthon nevelték gyermekeiket. Ezek­nél rendkívüli gondot jelent majd az, hogy a gyermek hosz- szabb időre távozik otthonról, nélkülözi az állandó, csak ne­ki szóló felnőtti felügyeletet, társaságot. Okos szülő tudja, hogy a nehézséget ilyenkor nem az óvoda okozza, hanem a hir­telen életforma-változás. Ezért nem a közösség bírálata, szi­dása a célszerű, hanem az okos segítés, o részletes magyará­zat, az óvodai élmények pozitív bemutatása. Nyíregyházán ebben az esztendőben még igen komoly gon­dokat okoz az óvodák túlzsúfoltsága. Van olyan intézmény, ahol 100 helyett 200 gyermeket kell elhelyezni. Általában 150 —180 százalékos intézményeink kihasználtsága. A gondok fo­kozatosan oldódnak meg. A most építés alatt álló három óvo­da a jövő év elején már 300 gyermek jó elhelyezését tudja biztosítani. Addig is szükséges, hogy a szülők türelemmel fo­gadják a zsúfoltságot, segítsenek abban, hogy a sok nehézséget az óvodák dolgozói sikerrel küzdhessék le. Közös érdek ez, hiszen saját gyermekükről is szó van. Az új nevelési és tanítási módszerek, a gyermek életében bekövetkező szinte forradalmi közösségváltás tehát bizonyít­ja: sok figyelem szükséges a szülők részéről is. Hasznos, ha ezért az édesapák és édesanyák szorgalmasan forgatják azokat a kis könyveket, amelyek segítenek nekik abban, hogy eliga­zodjanak kicsinyeik bonyolult lelkivilágában, és hozzájárul­nak ahhoz, hogy otthon és óvoda közös programot valósítson *neg — a gyermek érdekében. Bürget Lajos GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED ! Vízszintes: 1. Megfejtendő, (a víz­szintes 16 folytatása). 6. Ci­pészszerszám. 7. Ö, németül (nőnemben). 8. Egymást kö­vető betűk a magyar abc- ben. 9. Főzeléknövény. 11. Budapesti Nemzetközi Vásár. 12. RKRT. 14. Lólábfej. 16. Megfejtendő (folytatása a vízszintes 1 alatt!). 18. Nik­kel vegyjele. 20. Képes rá. 21. Feltételezés. 22. Római 551. 24. HÓK. 25. Vágóesz­köz. 27. Lajoska. 28. Para­dicsom száráról távolítják el, hogy jobban fejlődjön a termés. 29. Azonos mással­hangzók. Függőleges: 1. Előkelőségek. 2. Szintén. 3. Dunántúli folyó csatorna. 4. Kicsinyítő képző. 5. Alant. 6. Romantikus elképzelések. 10. összevissza bír! 11. Szomszéd megyénk betűjele. 13. Ték! 14. Lóca. 15. For­mál. 17. A Tisza mellékfo­lyója. 19. ... berek, nádak, erek. 21. Nem élő. 23. Római 49, 100. 24. Tőszámnév. 26. Vissza: ételízesítő. 27. Len­gyel Tamás. Megfejtendő: Vízszintes 16 és vízszintes 1. Múlt heti megfejtés: ÉL­JEN AZ ALKOTMÁNY ÜN­NEPE. Könyvjutalmat nyertek: Fo­dor Ibolya Nyíregyháza, Fe­hér Éva Nyírcsaholy, Roma Mihály Ibrány. Zsadányi Lajosi Elszaladt a napsugár Elszaladt a napsugár, sír utána már a nyár. Hull a könnye mint a zápor, ügy elillant, mint a kámfor. Gyere vissza napsugár, ne pityeregjen a nyár. Gyere vissza, szállj a fákra, ragyogjon a madár szárnya. Ékesedjen a vitorla, fény szálljon a kék habokra. Gyere vissza napsugár... gyere, gyere, gyere már. SZEGEM MOHAMED Szöveg: Cs. Horváth Tibor Rajz: Gugi Sándor 25. Fazekas Lajos: Nádlovaglás Nád-derekú lovacska, szaladj, szaladj, vágtatva; fölöttünk a fergeteg, jaj nekünk, ha megered! Messze van még odáig: pihenőig, hazáig; nyomunkban jár már a szél el is hagy, ha utolér. Jaj, megázunk, lovacska, szaladj, szaladj, vágtatva, röpíts haza sebesen, a madár se kövessen. De a lábam elfáradt, szép ruháim eláztak, tört pálca lett a lovam, s bandukolok lucskos an. Amit az irka mesél Éppen a tanév kezdetén volt, mikor Agika fönn a pad­láson egy régi íróasztal fiók­jában kotorászott és egy régi irkára akadt. Az is olyan kék színű volt, mint az ő irkája. Persze erősen kopott és gyű­rött. Mindenki láthatta rajta, hogy sokat használták... A címlapján név volt rajta: „Takács Tériké — első ele­mi iskolai tanuló”. — Nohát ilyet! — csodálko­zott Agl. — Hiszen ez áz én nagymamám irkája! Tudom anyukától, hogy így hívták a nagymamát és azt is tudom, hogy abban az időben elemi iskolának hívták az általános iskolát. Én mindent tudok. Ebbe belelapozok. Es Ági belelapozott a régi irkába! De most már szinte gurult a nevetéstől. Az írás tele volt fekete fröccsökkel, sőt némely helyen szét is áztak ezek a fekete fröccsök, mintha könny áztatta volna őket és az írás végén ott volt egy hatalmas 5-ös. — Hahaha! — nevetett Ági — és erre ötöst kapott! Egyszerre, mintha maga az írka szólt volna hozzá: — Az előbb azt mondtad, hogy mindent tudsz, te buta kis lány. Hiszen azt se tudod, hogy mikor nagymamád ezt a leckét írta, az ötös volt a legrosszabb jegy? Szegény kis Tériké eleget sírt ezért a rossz osztályzatért, egészen átned­vesedett tőle a papírom és még jobban szétfolytak a be­tűk az irkában. De mert Téri­ké olyan jó és iparkodó volt, megbeszéltem a fecskével, hogy segíteni fogunk rajta... — Egy fecske segített a nagymamának írni? Ez lehe- teilen!, -A : fecske tud röpülni, fészkei rakni, felnevelni a ki­csinyeit, de írni?... — A fecsketoll — Ági félbeszakította: — Jaj, azt már hallottami Nagyon régi időben lúdtolla]!_ írtak az emberek, de fecske- toliról még sohasem hallot­tam. — No látod, mégsem tudsz te mindent, hiába is hencegtél az imént. Abban az időben, mikor Tériké az iskolába járt, még fecskével írtak a gyere­kek. Úgy hívták azt a fényes, hegyes, alumíniumból készült kis holmit, amit egy tollszár­ba illesztettek az emberek és azzal írtak, nemcsak a gyere­kek, de még a nagyok is. De­rék kis jószág volt és engedel­mes. Persze, meg kellett ve­le ismerkedni. Mikor Tériké ezt írta, még nem tudott jól tollal írni, mert hiszen a pa­latáblán kezdte az írástanu­lást. Palatáblán, krétával. — Olyan nincs itt a fiókban. — Nincs, de majd megkér­jük, rajzoljon neked Edit né­ni táblát, krétát, tollszárt, de még „fecskét” is. Ági türelmetlenkedett: — Meséld, hogy segítettek nagymamámon ? — Megkértem a fecskét, hogy a világért se dugja be fejét mélyen a tintatartóba.„ — Tintatartóba? — Persze, a tollat be kel­lett mártani akkor a tintába, csak úgy lehetett vele írni. Minden gyereknek volt tinta­tartója az iskolában, de még otthon is lehetett vele írni. Hej, vigyázott rá ezentúl a fecske! Lapozz csak tovább, és látni fogod, hogy egyetlen packa sincs nagymamád irká­jában. Agika az irka utolsó oldalait nézte. — Gyönyörű! Gyönyörű! — majd megbontrákozva hoz­zátette — Es erre egyest ka­pott! — Már megint elfelejtetted, te kis okos, hogy akkor egyest osztályoztak a legszebbre! — Tudom! Tudom! Es azt is tudom, hogy nekem mennyi­vel könnyebb az írásomra az ötöst megszerezni. En golyós- tollal írok, nem kell se fecske, se tintatartó, se tollszár. Az én toliam sohasem csinál pa­cát és nekem sohasem kell sírnom, hogy rossz osztályza­tot kapok az írásomra... Ekkor hallotta anyuka hangját: — Agikám, bújj már elől Meg kell írnod a leckét, ha nem iparkodsz, még egyest ta­lálsz kapni az irkádba. — Jaj, csak azt ne! — és i Ági-lefutott a padlásról, majd nekifogott*tt munkánakr Es mert nagyon tetszett neki, amit írt, sóhajtva mondta: „Szegény nagymamám!” Altay Margit Donászy Magda: Kukoricacső Kukoricacső ül a száron Megérett a gyöngye a nyáron. Szeme aranysárga kaláris, ha megérik múlóban van a nyár is. Eresz alatt szárad a torzsa. Kesze-kusza máglya a sorsa. Kiviruló háncsa, csuhéja, őszi-tüzek fellobbanó taréja. 4 MM UK Mi A - 'C/O NDOLATLA NSÄCA VfZEEEJE A NYOMARA* • bennünket ’ EZ AZ iMBEK MEűKÖa- 20 F ÜZEM/ SZÁRMA / PűeMiska es Kun Zancs/ oroszláné MAR FOGOTE. T)E MOSE MAOARAE LE' HETEIT VOLNA VELÜK FOGATNI - * (A jövő szó mbati számunkban folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents