Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-26 / 227. szám

t. oMa! IftüfeBT-WAefAtíOnSZAÖ IW. szeptember 3i. HÉTFŐ: Losonczi Pál befejezi látogatását a KNDK- ban. — Tímár Mátyás perui tárgyalásai. KEDD: Megkezdődött az ENSZ közgyűlési ülés­szaka. — Választások Dániában. SZERDA: Brezsnyev belgrádi útja. — Amerikai bom­batámadások a VDK ellen. CSÜTÖRTÖK: Pekingi hírek az október elsejei felvonulás lemondásáról. — A francia elnök sajtóérte­kezlete. PÉNTEK: Közlemény A SALT-párbeszéd ötödik for­dulójáról. — Gromiko—Rogers-találkozó az ENSZ-ben. SZOMBAT: Japán javaslat a nemzetközi pénzrendszer átszervezésére. A harmadik kedd hagyománya Az ENSZ hagyományainak értelmében, szeptember har­madik keddjén, tehát a most záruló héten, megkezdődött a_ közgyűlési ülésszak. Első főszereplői a mesteremberek voltak, a túlzsúfolt üléste­remben nekik kellett további széksorokat biztosítani az újonnan felvett tagállamok küldöttségeinek. A világszer­vezetben immár százharminc ország képviselteti' magát, s úgy tűnik, hogy az idén for­dulat következik be a kínai ENSZ-tagság kérdésében is. A mintegy száztíz napiren­di javaslat között olyan fon­tos kérdések szerepelnek, mint a leszerelési világkon­ferencia ügye, a biológiai és vegyi fegyverek betiltása, a közel-keleti válság, a nem­zetközi biztonság probléma­köre. A legtöbb szó azonban kétségkívül arról esik, hogy az ENSZ egyetemességének érdekében elfoglalja-e végre törvényes helyét a népi Kí­na, s Tajvant, pontosabban a csangkajsekista csoportot ki- zárják-e az ENSZ-ből. Az Egyesült Államok eddig a „két Kína” álláspontját val­lotta — vagyis a Kínai Nép- köztársaság a Biztonsági Ta­nácsban, de a közgyűlésben Tajvan is — ehhez toborzott szövetségeseket. Egyre nehe­zebben tud azonban támo­gatókat szerezni, i}em beszél­ve arról, hogy ez az amerikai magatartás kedvezőtlenül ár­nyékolja be Nixon tervezett pekingi útját. Kicsit az események iró­niája, hogy miközben annyi szó hangzik el Kínáról, meg­lehetősen kevés a hiteltér- demlő értesülés Pekingből. Meglepetést kelthetett, hogy váratlanul lemondták a tra­dicionális október elsejei fel­vonulást, Mao Ce-tung szo­kásos találkozóját a néppel. A nemzetközi sajtó általában nem vette komolyan az in­dokolást, hogy „reformálják az ünnepséget”, viszont al­kalom nyílott a legvadabb kombinációkra. Mao beteg­ségétől a felső vezetésen be­lüli harcokig terjedtek e ta­lálgatások, amiket lehetet­len megerősíteni. Figyelem­re méltó a szovjet kommen­tár, Amely rámutat, hogy egyes kínai források ismét elővették az „északi ve­szélyt”, s az ünnepségek le­mondását szovjetellenes cél­zásokkal körítik. Visszatérve az ENSZ-hez: a New York-i eseményeknek csupán egyik részét teszik ki az üléstermi programok. Nem kevésbé fontosak a kötetlen találkozók, amelyeknek az élén a szovjet és amerikai külügyminiszter eszmecseré­je áll. A jövő héten egyéb­ként Nixon is fogadja Gro- mikót — hosszú idó után ez az első ilyen szintű érintke­zés a két nagyhatalom között. A szovjet—amerikai párbe­széd folytatásához pozitív elemet jelent a SALT-meg- beszélések haladása. A Hel­sinkiben kibocsátott közle­mény szerint lépések történ­tek a véletlen atomkonflik­tus elhárítására, a „forró drót” korszerűsítésére, s a stratégiai fegyverkorlátozó tárgyalásokat rövidesen Bécs- ben folytatják. Ugyanakkor változatlanul súlyos tehertétel — a szov­jet—amerikai viszonylatban is — az Egyesült Államok in­dokínai agressziójának foly­tatódása. sőt helyenkénti fo­kozódása. A hét során több alkalommal érték légitáma­dások a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságot. Ezek a kalózakciók méltán váltották ki az egész nemzetközi köz­vélemény tiltakozását, s a vietnami, küldöttségek vá­laszképpen lemondták a pá­rizsi négyes konferencia csü­törtökre esedékes összejöve­telét is. Köztudomású az is, hogy a szovjet államfő a jö­vő héten utazik Hanoiba, az amerikai lépések ezért külö­nösképpen bonyolítják a hely­zetet. (A világsajtó adott esetben az útvonalakra is figyel: érdeklődést keltett. hogy Podgomij Indián ke­resztül közelíti meg a Viet­nami Demokratikus Köztár­saságot — a másik légiútvo­nal ugyanis Kínán át vezet... A héten tovább tartottak a jelentős politikai találkozók kontinensünkön. Brezsnyev, az SZKP főtitkára jugoszlá­viai látogatást tett, amely­nek során hosszabb véle­ménycserét folytatott Tito el­nökkel. Kifejezésre jutott, hogy az ismert különbségek ellenére, nagy lehetőségek kí­nálkoznak a két ország kap­csolatainak fejlesztésében. A szovjet párt főtitkára tevé­keny részt vállal a szemé­lyes csúcsdiplomácia nem mindig könnyű, de eredmény­hez vezető mozzanatai­ban : a minap találkozott Brandt kancellárral, s nem­sokára Párizsba vezet az útja. Brezsnyev és Brandt kri­mi négyszemköztije a hét egyik legtöbbet kommentált témája volt. A jelek szerint a felek egyetértettek abban a sarkalatos kérdésben, hogy meg kell gyorsítani az euró­pai biztonsági értekezlet elő­készítését. Gyakorlatilag az történik, hogy a Szovjetunió s az NSZK, vagyis Nyugat- Európa legfejlettebb ipari or­szága között az eddig sok te­kintetben kiélezett viszony a normális békés egymás mel­lett élés irányában halad. (Nem zavartalanul: erre ele gendő idézni a nyugatnémet jobboldal hisztérikus kampá­nyát. de a negatív tényezők között említhetjük az NSZK kormányképviselőinek sok­szor ésszerűtlen magatartását a két német áliám tágyalá- sain.) A kedvezőtlen ele­mek azonban e pillanatban mégis viszonylag háttérbe szorultak a földrészünkön megindult kibontakozás fő irányzatai mögött. A nemzetközi találkozók sorozatába, a magunk esz­közeivel, mi magyarok is be­kapcsolódtunk. A heti ese­ménynaptár a világ két el­lentétes „széléről” ad hír­adást: államfőnk a népi Ko­reában tett igen eredményes látogatást. Latán-Ameriká- ban miniszterelnök-helyet­tesünk tett körutat. Buda­pestet — s erre a vadászati világkiállítás különleges al­kalma is ösztönöz — to­vábbra is magas rangú ven­dégek keresik fel. a magyar ENSZ-küldöttség pedig me­netkészen áll. New Yorkban mi is hallatjuk szavunkat a béke és biztonság érdekében. Réti Ervin Andrzej Zbych: Khs$ kapitány Lengyelből fordította: Varsányi István 35. — Tűnj el, te idióta — szólt rá a hadnagy nyugodtan — és többé ne merj mutatkoz­ni a szemem előtt. Az esélyt azonban, amellyel a Gondviselés megajándékoz­ta, nem akarta eldobni ma­gától, annál is inkább ra­gaszkodott hozzá, mert leg­utóbbi csodálatos megmene­külése óta szentül hitte, hogy ő, Erik Vormann, a Gondvi­selés különös kegyét élvezi. Ha olyan valaki figyelné most Leutnant von Vormannt, aki korábban nem ismerte őt, nyugodtan megesküdnék, hogy ez az ember rendkívül társa­ságkedvelő, jó pajtás, jó cim­bora. Sofra látogatta a közeli helyőrségeket, szíves-örö­mest elegyedett beszélgetésbe bárkivel, bort, s konyakot fi­zetett és sohasem mulasztotta el valamennyi alkalmi isme­rősével közölni a különösen jó ízű gesztenye párizsi lelő­helyét. Sőt, amikor húgához, Re­nate von Vormann hatodren­dű énekesnőhöz utazott láto­gatóba, aki a Le Havre-i tisz­tek életét tette széppé, és ép­pen nála találta a soros imá­dót, bizonyos Oberst Tiedéí, mihelyt egyedül maradtak, rögtön kihasználta a kínálko­zó alkalmat és még neki is elmondta a jelszót. Egyelőre senkinél sem ért el ered­ményt. Oberst Tiede is a töb­biekéhez hasonló magatartást tanúsított, nem értette, miről van szó, és még neki kellett elmagyaráznia, hogy a place Pigalle és környéke nem ép­pen a gesztenyéről nevezetes. Von Vormann azonban nem vesztette el reményét, bízott abban, hogy majd csak rátalál arra, aki a jelszóra megadja a jelhangot is, és akkor... Mi lesz akkor — ezt még nem tudta. Annyi biztos, hogy nem rohan mindjárt Elérthez, mert Külügyminiszterek eszmecseréje az ENSZ-ben Gromiko háromórás megbeszélést folytatott Rogers-szel Az ENSZ-közgyűlés 26. ülésszakának kezdetével pár­huzamosan élénk diplomáciai tevékenység indult meg az ENSZ-ben. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter . . pénteken New Yorkban fogadta a hol­land kollégáját és megvitat­ta vele az európai biztonság­gal és az ENSZ-közgyűlés 26. ülésszakának munkájával' kapcsolatos kérdéseket. Ugyancsak pénteken Gro- miiko találkozott ■ Mahmud Riad egyiptomi külügymi­niszterrel is. A meleg, bará­ti légkörben lefolyt megbe­szélés során a két politikus véleménycserét folytatott a két országot kölcsönösen ér­deklő nemzetközi kérdések­ről. különös tekintettel a közel-keleti helyzetre. William Rogers amerikai külügyminiszter pénteken es­te több mint háromórás meg­beszélést folytatott Gromiko szovjet külügyminiszterrel. A tanácskozáson a két orszá­got kölcsönösen érdeklő kér­désekről és nemzetközi prob­lémákról. köztük a Berlinre vonatkozó négyhatalmi meg­egyezéstől, a közel-keleti helyzetről, az európai bizton­sági konferencia kilátásairól és a SALT-tárgyaiások leg­utóbbi fordulójáról volt szó. Gromiko szovjet külügymi­niszter a tanácskozás szín­helyéről. a Waldorf Astoria hotelből távozóban kijelen­tette. hogy találkozója ame­rikai kollégájával „hasznos” volt. Hozzátette, a szovjet fél pozitív tényként könyveli el. hogy megegyezés jött létre a Washington és Moszkva kö­zötti közvetlen kapcsolatot biztosító „forró drót” korsze­rűsítéséről, azzal a céllal, hogy elkerüljék egy nukle­áris konfliktus „véletlen ki­törését.” Hírügynökségek megjegy­zik, hogy a Gromiko—Rogers megbeszélésen nem volt szó sem a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságáról, sem U Thant ENSZ-főtitkár utódlá­sának kérdéséről. A szovjet külügyminiszter a pénteki nap folyamán Tö­rökország külügyminiszteré­vel is tárgyalt a két ország kapcsolatairól. Rogers, aki a tervek sze­rint tíz napon át vesz részt az ENSZ-közgyűlés munká­jában, e tíz nap alatt mint­egy 65 külügyminiszterrel kí­ván találkozni. A pénteki nap programja máris zsú­folt volt: az amerikai kül­ügyminiszter Schumann fran­cia külügyminiszterrel, vala­mint Izland, Törökország és Irán külügyminiszterével tár­gyalt. Fogadta ezenkívül a japán ENSZ-delegáció veze­tőjét Is. A Rogers—Schumann meg­beszélés napirendjén elsősor­ban a közel-keleti helyzet szerepelt. ENSZ-körökből származó értesülés szerint a francia külügyminiszter. aki korábban egyiptomi kol­légájával tanácskozott. az egyiptomi álláspontot részle­tezte. Az amerikai külügymi­niszter állítólag kifejtette, hogy az Egyesült Államok to­vábbra sem szándékozik fel­adni úgynevezett közvetítési kísérleteit Izrael és Egyip­tom között. KOMMENTÁR Indira Gandhi moszkvai útja Az ázsiai feszültség légkö­rében, amelyet az amerikai imperializmus indokínai ag­ressziója hozott létre, a Szov­jetunió és India barátságá­nak és együttműködésének erősödése fontos stabilizáló tényező, amely hozzájárul a béke megőrzéséhez az ázsiai kontinensnek ezen a hatal­mas részén. Ezt az objektív igazságot sok nemzetközi szemleíró konstatálja Indira Gandhinak, India miniszter- elnökének a napokban sor­ra kerülő szovjetunióbeli lá­togatásával kapcsolatban. Szovjetunió és India ter­mékeny kapcsolatainak nem valamiféle ideiglenes, takti­kai meggondolás az alapja. Az alapvető állami érdekek egybeesése és azonos érde­keltség a béke megőrzésé­ben — ez határozza meg a kapcsolatok jellegét. India számára, amelyet a gyarmatosítók gúzsba kötöt­tek és visszáxáfMtták a fej­lődését igen fontos a Szovjet- . unióval való gazdasági együttműködés. Indiában a Szovjetunió közreműködésé­vel több, mint 60 nagyválla­latot hoztak létre, köztük olyan modern ipari óriásokat, mint a bokari és bhilai fém­kombinát, a ranchíi nehéz­gépipari gyárak, és a hard- vari elektromos berendezések gyára. Szovjet geológusok se­gítségével nagy kőolajtarta­lékokat tártak fel Indiában és segítették az országot' a kőolajfeldolgozó ipar létre­hozásában is. A Szovjetunió több, mint negyvenezer in­diai szakember és szakmun­kás képzésében nyújtott se­gítséget Indiának. A szovjet technika és a technikai tudo­mányos ismereteik észrevehe­tően hozzájárultak ennek a nagy országnak a fejlődésé­hez. különösen ahhoz, hogy India létrehozta a saját ne­héziparát. gazdasági függet­lenségének alapját. India eredményei kétség­be vonhatatlanok, ám az or­szágnak mégis jelentős ne­hézségei és gondjai vannak. Az országnak függetlenségét komolyan veszélyezteti az a körülmény, hogy India ha­talmas mértékben eladóso­dott az imperialista orszá­goknál. A „Financial Exp­ress” nevű bombayi újság megírta, hogy „India minden amerikai dollársegélyért 3 (3) dollárt kénytelen törlesz­teni”. Uj, váratlan problémát okoztak ebben az évben a kelet-pakisztáni menekültek, akiknek az eltartása ma In­diát terheli. Nem lehet sem­mibe venni az ország jobb­oldali, imperialistaharát kö­reinek részéről fenyegető ve­szélyt, amelyek bizonyos za­var után most felújították aknamunka j ukat. Az idén augusztus 9-én Delhiben aláírt szovjet—in­diai barátsági és együttmű­ködési szerződés olyan logi­kus lépés volt, amely jogilag rögzítette és továbbfejlesz­tette a két baráti ország kor­mánya és népe közötti ter­mékeny jó viszonyt. És mert ez a szerződés fontos eszkö­ze volt a békének, nem vé­letlen, hogy éppen Ázsiá­nak és a világnak azok az erői intéztek támadást elle­ne, amelyek érdekeltek ab­ban, hogy a földgolyónak eb­ben a körzetében fenntart­sák és növeljék a feszültsé­gét. A szerződés hatalmas nemzetközi jelentőségét azon­ban nem lehet tagadni. A szerződés 5. cikkelye ki­mondja, hogy a felek talál­kozások és véleménycsere útján rendszeres kapcsolatot fognak fenntartani egymás­sal. Ebben a vonatkozásban Indira Gandhi miniszterel­nök-asszony szovjetunióbeli látogatása új, fontos lépés a két állam békés és baráti kapcsolatainak fejlesztésében és erősítésében. az a kövér fatuskó elmarná előle a csemegét és az összes dicséreteket és elismeréseket is ő kapná. Ö, nem, von Vormann eny- nyire naiv nem lehet. Ha megtalálja az embert, aki vá­laszol a jelszóra, megpróbál­ja csapázva felcserkészni az egész ellenséges hálót és csak azután szolgálja fel Elértnek tálcán az egész elintézett ügyet. Vagy talán másként járjon el? A hadi helyzet korántsem olyan jó, hogy a túltengő ha­zafias felbuzdulás biztos ha­szonnal járna. Ha például az őrvezető elveszti a háborút... Dőreség. Nem más, mint előre inni a medve bőrére. Előbb meg kell találni azt a személyt, aki közli, hogy Zu- zanna csak ősszel szereti a gesztenyét. Még egy pohárka konyakot rendelt és hirtelen borzongás futott végig testén. A kaszinóba éppen egy Luftwaffe-százados lépett be. akit von Vormann eddig még sosém látott, megállt, tekint- gélt, szabad helyet keresett. Vormann kézintéssel mutatta, hogy az ő asztalánál minden hely szabad. A repülőtiszt arca szinte ragyogott harsogó jókedvé­ben. Nem csoda, hisz Kelet­ről vezényelték ide nemrég, s az áthelyezés feletti öröm­től a szíve is repesett. — Egészségére, von Vor­mann hadnagy. Csak Francia- országban jön rá az ember, hogy él... bor, nők. Elhiszi — hajol közelebb von Vormann- hoz, — hogy abban az átko­zott Lengyelországban az em­ber még az orrát is félt ki­dugni az utcára. — Már rég eljött a főkor­mányzóságból? — kérdezte Erik. — Tíz nappal ezelőtt jöttem el egy nyomorúságos városká­ból, amelyben kerek egy esz­tendőt töltöttem, de a nevét képtelen voltam megtanulni. Kivettem az egyheti szabad­ságomat, sejtheti, hogy egy hét Párizsban az nagyon ke­vés. Führerünknek természe­tesen igaza van, hogy a hely maga a rothadás, de — na­gyot csettintett a nyelvével — azért érdemes közelebbről megnézni ezt a rothadást. — Párizsban a legjobb gesztenyét a place Pigalle-on lehet kapni — mondta Erik, s közben figyelmesen fürkész­te a tiszt arcát. — Gesztenyét? — ámuldo­zott a repülő. — Szereti a sült gesztenyét? Egyszer én is megkóstoltam, ehetetlen. De ami a place Pigaíle-t illeti — Tudom, tudom — vágott szavába Erik. — De nekem már mennem is kell. — Fá­radtnak és fásultnak érezte magát. Kloss nyugtalan volt. Minél előbb el akart jutni Saint Gil- les-be. Érkezéséről a központ értesítést küldött és ott most vár rá valaki. Ha újra el­veszti a kapcsolatot... Jobb nem is gondolni rá. Ez már kétszer is előfordult vele, és tisztában volt vele, hogy en-i nél gonoszabb dolog ügynö­köt nem érhet. Természetesen mindig egy­magában dolgozik, de a tu­dat, hogy van valaki, aki tá­jékoztatja. utasításokat ad, át­veszi a jelentéseket, egyedül­létét sokkal elviselhetőbbé te­szi. Összekötő kapocs nélkül, magára hagyatva magányát szinte tapinthatóan érzi, tu­lajdonképpen a szerepe is ér­telmét veszti ilyenkor. Ter­mészetesen továbbra is híven teljesíti kötelességeit, az em­lékezés hibátlan gépezete ki­fogástalanul működik, min­dent jegyez, ami hasznos le­het a központ számára, de a felismerés, hogy híreit nem továbbíthatja, a tudat, hogy a mai nap szenzációja holnap már senkit sem érdekel, Kloss munkáját alaposan megnehe­zíti. (Folytatjuk),

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents