Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-04 / 208. szám
t mst- ———I __ *■ *■ V Wff. széptemlíssr 1; Koszigin Dániába és Norvégiába utazik Aiekszej Koszigin szovjet miniszterelnök december első felében hivatalos látogatásra Dániába és Norvégiába utazik. Jelentették be hiK,ét, üreseményről adtak hírt csütörtökön este a szovjet hírközlő szervek: felbocsátották a Luna—18 automatikus űrállomást és megkezdte tizenegyedik munkanapját a Lunohod—1 szovjet holdjármű. Moszkvában mindenesetre megkülönböztetett érdeklődéssel fogadták a Luna—18 felbocsátásának hírét, hiszen a két utolsó szovjet holdkísérlet, mint ismeretes, ragyogó eredménnyel végződött. A Luna—17, mint már jeleztük, eljuttatta a Hold felszínére az első emberkéz alkotta távirányítású holdkocsit. A most felbocsátott automatikus űrállomás másik elődje, a Luna—16, nem kisebb tudományos szenzációval lepte meg a világot, mint azkal, hogy teljesén automatikus úton, tehát a kockázat maximális kizárásával, lényegében megismételte az első vatalosan pénteken Koppenhágában és Oslóban, A láto- 'gatás pontos dátumát később határozzák meg. Apollo-űrhajók legénységének hőstettét: Föld körüli pályáról megközelítette a Holdat,’ simán leereszkedett, automata manipulátorok segítségével holdkőzetet gyűjtött, majd értékes szállítmányát visszahozta a Földre. A Luna—18 közvetlen előtörténete tehát azt mutatja, hogy nehéz feladatra vállalkozik az^ aki most meg akarja jósolni az új kísérlet konkrét céljait és várható eredményeit. Egyelőre nem ismeretes az űrállomás súlya és több más lényeges adata sem. A TASZSZ hírügynökség csütörtök este kiadott és a hagyományhoz híven rendkívül szűkszavú jelentése a Luna—18 ^..felbocsátásának céljaként „a Hold és a Hold körüli kozmikus térség tudományos kutatásának további folytatását” jelöli meg. Nem kizárt tehát, hogy ismét egy érdekes és bonyolult űrvállalkozás tanúja lesz a világ. trab államszövetség Egyiptom, Líbia és Szíria választópolgárai imponáló egységben mondtak igent a három országot magába foglaló arab államszövetségre. A történelmi jelentőségű lépést támogató szavazatok aránya arról tanúskodik, hogy az arab népekben régóta és mélyen él &€ összefogás vágya, az a vágy, hogy véget vessenek az antiimperialista frontot gyengítő széthúzásnak. Ma még korai lenne felmérni az arab államszövetség jelentőségét, hiszen Egyiptom, Líbia és Szíria egyesülése csupán keret, amelyet ezután kell megtölteni tartalommal, páratlan lehetőség, amelynek kiaknázása még sok-sok gyakorlati erőfeszítést követel. Az Arab Köztársaságok Szövetsége 42 millió lelket számlál, s összterülete csaknem hárommillió négyzetkilométert tesz ki. Ha* Szudán is csatlakozik \z államszövetséghez — s ez a lépés csupán az alkotmányos intézmények kiépítéséig várat magára — akkor 60 millióra növekszik a konföderáció népessége. Az államszövetség hatalmas erőforrásokat egyesít: Líbia kőolajkincsével, Szíria mező- gazdasági termelésével, Egyiptom műszaki és politikai szakembereivel járulhat hozzá a gazdasági és társadalmi felemelkedés meggyorsításához. Fokozódó érdeklődés közepette Folytatja útját a Luna—18 Nyugat-Berlinben parafálták (Folytatás az 1. oldalról) szerződés egyértelmű az NDK minden irányú felértékelésével. Egyrészt: a szerződés szövegében, amelyet immár a három nyugati nagykövet is parafáit azaz ellátott aláírásával, idézőjel nélkül többször is szerepel a Német Demokratikus Köztársaság elnevezés; ez tehát egyenértékű azzal, hogy az aláíró nyugati • országok de facto elismerték a Német Demokratikus Köztársaság létezését. .Másrészt; szó volt már arról, hogy az egyezmény bizonyos részletkérdéseket • is pontosan szabályoz, ugyanakkor más területeken meglehetősen tág teret ad „az illetékes német helyek” tanácskozásának. Sőt: az NDK és az NSZK kormánya, illetve az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus között ^kötendő egyezmények a mostani négyhatalmi megállapodás szerves részét alkotják majd; ezeket hozzácsatolják a most parafáit szerződés és nyilatkozatok szövegéhez. Ez ismét azt jelenti, hogy a nyugati tárgyaló felek — a három nyugati hatalmat, az NSZK kormányát és a nyugat-berlini szenátust is beleértve — egyöntetűen elismerték a Német Demokratikus Köztársaság illetékességét. Mindezekből következik, hogy az egyezmény közelebb hozta azt a időt, amikor sor kerül a Német Demokratikus Köztársaság általános diplomáciai elismerésére és mind a két német állam egyenjogú tagja lesz az ENSZ-nek és más nemzetközi szervezeteknek.. Okvetlenül szóLni kell arról is, hogy a szerződés megkötése a Szovjetunió békepo- UUkájának nagy sikere. A négyhatalmi tárgyalások a Szovjetunió kezdeményezésére indultak meg. s mindvégig a szovjet .fél kezében maradt a kezdeményezés. Nyilvánvaló, hogy a nyugat-berlini négyhatalmi egyezmény jelentősen hozzájárult az egész nemzetközi légkör javulásához, és megnyitja az utat újabb jelentős lépések felé. Ezek sorában a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálása lehet a soron következő lépés, de előnyösebbek lettek a feltételek az európai biztonsági konferencia megtartására, továbbá az Európában állomásozó haderők létszámának csökkentésére is. Abraszimov nyilatkozata Pjotr Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykövete a négyoldalú egyezmény aláírását követően nyilatkozatot adott a Német Demokratikus Köztársaság sajtójának, rádiójának és televíziójának. A szovjet nagykövet leszögezte, az egyezmény olyan kérdést rendez, amely a múltban ismételten a feszültség forrása volt Az egyezmény nem egyik vagy másik félnek kedvez — az erre vonatkozó találgatások teljességgel alaptalanok — hangoztatja Abraszimov. — „Az egyezménnyel- mindenki nyer, ez nyereséget jelent a béke ügyének. Ez a legfontosabb. s ez elvitathatatlan tény” — mondotta. „Megállapíthatom, hogy ez az egyezmény a legjelentősebb okmány, amelyet az elmúlt 15 év során a négy nagyhatalom aláírt, a íégr fontosabb, mivel olyan kérdéseket szabályoz, amelyek Európa közepének békéjével', a feszültség enyhítésével függnek össze. Ez az egyezmény teljes mértékben számításba veszi a reális helyzetet a térségben. Különös mértékben vonatkozik ez a Német Demokratikus Köztársaság szuverén jogaira”. „Innen,' Nyugat-Berlinből — ahol tárgyalásainkat folytattuk és ahol az egyezményt aláírtuk — küldöm őszinte köszönetemet és jókívánságaimat az NDK állampolgárainak) köszönetét mondok az NDK kormányának azért a testvéri segítségéért és támogatásáért, amelyet a Szovjetuniónak nyújtott a négyoldalú egyezmény aláírásával ma véget ért tárgyalások során” — hangoztatta a Szovjetunió nagykövete. Egy kérdésre válaszolva Abraszimov leszögezte: a négy nagyhatalom nagyköveteinek nem volt közük a német fordítás elkészültéhez. Ez a német felek illetékességébe tartozik. Spanyolországi útijegyzetek: A spanyol fellendülés és árnyoldalai 6. Kétségtelen, hogy Spanyolország ősi városai, s a spanyol életmód érdekesek. De nem kevésbé az a spanyol politika, amely megpróbál kitörni több évtizedes elszigeteltségéből. Nézzük mindenekelőtt , a spanyol—amerikai kapcsolatok alakulását. A Földközitenger medencéjében az utóbbi évtizedekben bekövetkezett változások következtében Spanyolország az Egyesült Államok szamara rendkívül fontossá vált. Legfőképp azért, mert Hispánia — földrajzi helyzete folytán — a Földközi-tenger medencéjének nyugati bejárata. Az 1953-ban kötött katonai egyezmény ma is érvényben van. Ennek értelmében például az amerikai hadsereg jogot kapott arra. hogy légi- támaszpontokat építhessen. (Elvben ezeket közös amerikai—spanyol támaszpontoknak tekintik.) A Cgdizi-öböl- ben haditengerészeti bázist is építettek. A két ország közötti megállapodást először tíz évre kötötték, a spanyolok azonban — még a határidő lejárta előtt — az amerikai stratégiai helyzet rosszabbodását, látván, hangoztatták, hogy az egyezményeket hozzá kell igazítani az új helyzethez. Ez hétköznapi nyelven azt jelenti, hogy a spanyol rezsim igényt tart arra, hogy az USA teljes jogú szövetségesként kezelje. A második megegyezést már csak öt esztendőre kötötték és bár a spanyol igényeket bizonyos mértékig figyelembe vették, azt azonban mégsem érték el, hogy a megegyezés teljes értékű szövetségi szerződés legyen. Ennek a megegyezésnek a lejártával olyan ellentétek merültek fel, hogy a megállapodást nem tudták meghosszabbítani. Végül 1970 augusztusában a két külügy- miniszter-aíárrta az éj egyezményt. Ez bizonyos előnyöket biztosított Spanyolországnak gazdasági téren, de az Egyesült Államok továbbra is tartózkodott attól, hagy a kétoldalú katonai megállapodást a teljes jogú kölcsönös védelmi szerződés rangjára emelje. Bár kétségtelen, hogy Franco parancsuralmi rendszere a múlthoz képest eny- hültebb formában jelentkezik, ez azonban elegendő ahhoz, hogy az Egyesült Államok Spanyolországgal mint stabil szövetségessel számoljon. Amerikai szempontból kedvező Spanyolországnak az arab országokkal való gyümölcsöző kapcsolata is. Jellemzésül csupán annyit, hogft a spanyol kormány nem vette fel a diplomáciai kapcsolatot Tel Aviv-val és a diplí* máciai szakítás után Madrid képviselte az Egyesült Államok érdekeit Kairóban. Bár a spanyol politikában a spanyol—amerikai viszony az alapvető, a spanyol politika vezetői nem kizárólag Amerikára orientálódnak. Elegendő utalni a Közös Piaccal aláirt preferencialis egyezményre, vagy a francia—spanyol katonai egyezményre, amelynek értelmében Franciaország fegyver- szállításokkal vesz részt a spanyol hadsereg modernizálásában. Ezeknek a törekvéseknek a lényege: megakadályozni, hogy az amerikaiak melletti elkötelezettség túlságosan egyoldalúvá váljék. Az elmúlt esztendőkben Spanyolországot a gazdasági fellendülés, és az életszínvonal bizonyos fokú emelkedése jellemezte. Ezzel kapcsolatosan érdemes megjegyezni, hogy míg az 50-es évek végéig a teljes elzártság és a Falange erőteljes gazdasági kontrollja dominált, napjainkban az a technokrata réteg, .amely 1959 óta kemény harcot vív a hadsereg és a Falange megcsontosodott vezetőivel, nem viszolyog a rendszer liberalizálásának jelszavától, a technokraták vezetőjének Lopez Rodot, a spanyol kormány egyik legbefolyásosabb tagját tartják. A liberalizálás kezdete, 1959 óta a spanyol ipari termelés 75 százalékkal nőtt és évenként 200 millió dollárnyi külföldi tőke áramaik az országba. Évenként 375 000 autót gyártanak. A „nyitással” egyidőben fellendült az idegenforgalom is. Évenként, 20 millió fölött van a külföldi turisták száma. 1970- ben például az idegenforgalomból szerzett bevétel 1,6 milliárd dollár volt. Az egy főre eső nemzeti jövedelem pedig 1971 végéig eléri az évi 800 dollárt. A gyors fellendülésnek azonban vannak árnyoldalai. A nagy konjunktúra anélkül megy végba hogy alapvetően megváltoztatná az ország gazdasági szerkezetét. Egyes körzetekben, ahol az ipar. a kereskedelem és az idegen- forgalom gyorsan fel futott, nagyarányú a fejlődés. A szegényebb. mezőgazdasági jellegű vidékeken azonban óriási, gyengén fejlett körzetek keletkeztek, ahol a kisbirtokos parasztcsaládok átlagos évi jövedelme alig éri el a 300 dollárt. A 250 ezer munkanélküli mellett rejtett munkanélküliség is van, amelynek egyik mutatója a fejlett tőkésországokban dolgozó 400 000 vendég- munkás. Boros Béla Egy hallgatag ezredes a vádlottak padján A Maryland állambeli Fort Meade-ben hadbírósági tárgyalás kezdődött. Ahogy ilyenkor lenni szokott, mind a bírói pulpituson, mind a védő és az ügyész helyén, mind a vádlottak padján, egyenruhák és rangjelzések láthatók. A mi számunkra ezúttal az utóbbiak-a_ figyelemre tnél- vádlotté: a rangjelzések, különösen a vádlotté.. Az a Henderson • hevű tiszt ugyanis, aki most birái előtt áll: ezredes. Hogy miért érdekes ez? Azért, mert a per témája egy immár világhírű, sokszorosan szerencsétlen dél-vietnami falucska neve — My Lai. A hírhedt vérengzés elkövetése idején Henderson ezredes a tizenegyedik gyalogos dandár parancsnoka volt. Emlékezzünk csak: amikor nyilvánosságra került — egy becsületes amerikai katona jóvoltából — ez a rémtett, a Pentagon először reflexeit követte: egyszerűen mindent tagadott. Ma már groteszk olvasmány az amerikai hadügyminisztérium akkori nyilatkozatainak nem éppen épületes gyűjteménye. Az alaphang az, hogy az amerikai hadsereg minden rendű és rangú hazai és külföldi ellenségeitől nem is lehet várni mást, mint ilyen „rágalmakat”. Aztán történt valami nagyon kellemetlen: kiderült, hogy a szörnyűségről képek is léteznek, sőt ezek a felvételek. — meggyilkolt asszonyok, gyermekek és öregei« tetemei hevernek egy nyomorúságos falu viskói köz zott — bejárták a világsajtót Most már nem lehetett egyszerűen tagadni — a képek tanúsága egyszerűen megcáfolhatatlan "Volt: amit a, lencse megörökített, -azt- nem, tudta meg nem történtté'téííhi a földkerekség legköltségesebb propagandagépezete sem. A tagadás ideje lejárt, valamit tenni kellett. És a Pentagon pontosan, azt tette, amit, ebben a helyzetben várni lehetett tőle« talált egy bűnbakot Calley főhadnagy, a vérengző szakasz vezetője személyében. Csakhogy az ötszögű épületben és a Fehér Házban ismét lebecsülték a hazai és a nemzetközi közvéleményt. Hogy lehet az, hogy egy tömeggyilkosságért csak és kizárólag egy főhadnagy a felelős? — záporoztak a kérdések az USA-ban és külföldön. Valamit újra tenni kellett és bíróság elé állt Calley felettesei. Emest Medina százados is. Most Medina parancsnokánál, Henderson ezredesnél tartunk, aki a tanúk szerint megdicsérte Calley alakulatát. csak hallgatást parancsolt nekik. Főhadnagy, százados, ezredes... ami My Lai ügyében történt és történik, egy hadsereg és egy államvezetés riasztó kórképe. Andrzej Zbych: Kloss kapitány Lengyelből fordította: Varsányi István 17. Tökfej — gondolta Kloss dühösen. — Ha úgy beköpném neki, hogy az a bizonyos levélke Kirsthoven címére a birtokomban van— — A padlón fekvő táskájára pillantott. — Likvidálhatna; igaz, hogy az ügyeletes tiszt tudja, hogy ide jöttem... Az ügyeletes tiszt hallgatni fog. Mindezt komolyan fontolóra vette, amikor megszólalt: — Tábornok úr, ezek szerint semmit sem szándékozik nekem Ingrid Kieldről mondani? — Semmit sem ért el. — Majd röviddel utána: — Azt tudom tanácsolni önnek, fiatal barátom, hogy feledje el őt. Ez már több a soknál — gondolta Kloss. — És hogy feledje el ezt a mostani^ beszélgetésünket is. — Szíves örömest, tábornok úr — hangzott a válasz meglehetősen bizalmaskodó hangnemben. — Szíves örömest — ismételte meg. — Ha kaphatnék valami biztosítékot... — Miféle biztosítékot? — Hogy Ingrid Kiéld nem utazik el Stockholmba a hajnali vonattal. Hirtelen az jutott az eszébe, hogy talán túl sokat mondott. A tábornok arca most csodálkozást árult el. Visszahelyezte szemére a monoklit és élénk érdeklődéssel szemlélte Klosst. — Nem értem. v — Kaphatnék erre biztosi- < tékot? — Mondjuk... igen — felelte von Boldt. — Akkor hát, tábornok úr. engedélyével lelépek. Mindketten hibát követtünk el — gondolta, miközben köpenyét gombolgatta az előszobában. — Az öreg porosz még meg sem próbálta kiszedni belőlem, hogy valójában mit tudok, én pedig egy picivel többet mondtam a' kelleténél. Ha Ingrid meg- vallja Boldtnak, milyen feladattal bízta meg őt Mülle; erre az éjszakára, a tábornok könnyen kitalálhatja, miről is van szó és máris a kezében vagyok. De én is a kezemben tartom őt; vagyis: Törököt fogtam, de nem ereszt. Csak Ingridet ki ne engedje! Kiváncsi vagyok az öreg következő lépésére. Ugyan mit fog tenni? Von Boldt tábornok tárcsázott, titkos számot hívott és sokáig várt, mire a hívott számon megszólalt az ismerős hang. Beszólította Stol- pot és kiadta a parancsot: vezessék irodájába Ingrid Kieldet. A lány, Ingrid Kiéld, akit Hans Kloss húsz órája próbál megölni sikertelenül, a tábornok íróasztalával szemben ül. — Rágyújt? — kérdezte Von Boldt. — Nem ragaszkodom sem a rágyújtáshoz, sem az ivás- hoz — hangzott a válasz, s minden mozdulatával igyekezett kifejezni közönyét és megvetését. Tekintete a Bismarck-portréra tévedt; a .vaskancellár arca rokonszenvesebbnek és sokkal emberibbnek tetszett, mint a házigazdáé. — Nem szeretek háborúskodni asszonyokkal — jelentette ki Boldt. — Ezzel szemben szeret fogságban tartani asszonyokat a pincében — vágott vissza a lány. — Ne játsszunk szembekö- tősdit, hölgyem. — Az öreg porosz feltette monokliját és szivarra gyújtott. — A tét óriási. Természetesen nem magamra és alantasaimra gondolok, hanem Németországra. Ön saját elhatározásából döntött amellett hogy segít, és vállalta a tőlem kapott levél továbbítását... — zavartan megköszörülte torkát — egy bizonyos személynek Stockholmba. — Eleget tennék e vállalásomnak. Kegyed tréfál — jelentette ki a tábornok udvariasan. —• Ma reggel kaptam az értesítést, hogy«. ismét megköszörülte torkát — együttműködik a gestapós Müllerrel. Ez igaz? — emelte fel hangját élesen. Észrevétlenül, pillanatokig habozott. — Igaz. Von Boldt mély lélegzetet vett. — Nem akartam elhinni — mondta — amikor a jelentést kaptam. Nem kérdezem, mi az oka magatartásának, de most világos és őszinte válaszokat követelek. Nem tudom, visszaadhatom-e szabadságát de... életben marssá i dósának lehetőségét nem zárom ki.JCérem, válaszoljon: Mit tud Müller? — Semmit r- felelte Ingrid. — Hazugság — sziszegte n. tábornok. — Hol van a leve»- lem? A lakásomon. — Közelebbről. fFolytafJuM
