Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-19 / 221. szám

i. oldal KFT FT-MÄGYATtORSZÄÖ Í97Í. szepfemSér ¥9. Közlemény Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt tárgyalásairól (Folytatás az 1. oldalról) Annak a megállapodásnak megfelelően, amely Willy Brandtnak, a Német Szövet­ségi Köztársaság kancellár­jának 1970. augusztusában Moszkvában tett látogatása idején jött létre, Willy Brandt 1971. szepember 16-tól 18-ig látogatást tett a Szovjetunió­ban. A Krímben történt látoga­tás során egész sor megbe­szélés folyt Leonyid Brezs- nyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Willy Brandt szövetségi kancellár között. A megbe­szélések tárgyilagos és őszin­te jellegűek voltak és a köl­csönös megértés légkörében folytak. A találkozón részt vettek még: szovjet részről az SZKP Központi Bizottsága titkárságának és a Szovjet­unió külügyminisztériumának felelős munkatársai, az NSZK részéről a szövetségi kancel­lári hivatal és a külügymi­nisztérium felelős munka­társai. A felek a szövetségeseik Iránti teljes lojalitás szelle­mében megvitatták a kölcsö­nös érdekű nemzetközi problémák széles körét. a fő figyelmet az európai hely­zet fejlődésére fordítva. Esz­mecserét folytattak a Szov­jetunió és a Német Szövet­ségi Köztársaság közötti kap­csolatok jelenlegi helyzeté­ről és további fejlesztésének lehetőségeiről. Hangsúlyozták, hogy a két állam jelenlegi és jövőbeli kapcsolatai szempontjából el­sőrendű jelentőségű a Szov­jetunió és a Német Szövet­ségi Köztársaság 1970. augusz­tus 12-én aláírt szerződése. Ez a szerződés már most is előmozdítja a két ország közötti politikai légkör ja­vulását. kedvező hatást gya­korol az európai ügyek egész_ menetére. Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt megvitatta a fenti szerződésnek a Szovjetunió Legfelső Tanácsában és a Német Szövetségi Köztársa­ság szövetségi gyűlésében szükséges ratifikációja kér­déseit és kifejezésre juttatta szilárd meggyőződését, hogy a Szovjetunió és az NSZK közötti szerződés. — vala­mint a Lengyel Népköztár­saság és az NSZK közötti szerződés — hamarosan be­következő hatályba lépése le­hetővé teszi határozott for­dulat biztosítását az említett országok viszonyában oly módon, hogy a kapcsolatok­ban széles körű. tartós, hosz- szú lejáratú együttműködés áll be. s ez igen hasznos lesz az említett országok és szomszédaik népeinek ma élő és jövőbeli nemzedékei számára, az európai béke megszilárdulása szempont­jából. A felek egyöntetűen megállapították. hogy az ilyen irányú fejlődés megfe­lel céljaiknak és szándékaik­nak. lankadatlanul munkál­kodni fognak a múlt súlyos örökségének felszámolásán és ezzel előmozdítják a békés együttműködés eszméjének megvalósulását mind a nem­zetközi kapcsolatokban, mind pedig a két állam társadal­mi szervezetei és állampol­gárai közötti kapcsolatokban. Ebben a vonatkozásban a megbeszéléseken nagy fi­gyelmet szenteltek azoknak a kérdéseknek. amelyek a Szovjetunió. Nagy-Britannia. az Egyesült Államok és Franciaország által ez év szeptember 3-án aláírt négy­hatalmi egyezménnyel kap­csolatosak. Ez az egyezmény nagy lépést jelent az euró­pai és a nemzetközi feszült­ség enyhítésének útján A felek egyetértettek abban, hogy e megállapodás létre­jötte kedvező előfeltételeket teremtett olyan további gya­korlati lépésekhez, amelyek­nek célja egészséges hely­zet kialakulása Európa köze­pén. a biztonság megszilár­dulása és az együttműködés kibontakozása az európai kontinensen. A megbeszéléseken fontos helyet foglaltak el az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet előkészíté­sének kérdései. Megállapítot­ták, hogy a jelenlegi európai helyzet kedvező az Egyesült Államok és Kanada részvéte­lével megtartandó összeuró­pai értekezlet összehívásához. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság a kö­zeljövőben konzultációkat szándékozik folytatni egy­mással, szövetségeseivel és más európai államokkal egy ilyen értekezlet megtartásá­nak meggyorsítása céljából. A felek kifejtették elkép­zeléseiket az európai fegyve­res erők és fegyverzet oly módon történő csökkentésé­re vonatkozóan, hogy az ne legyen hátrányos a résztvevő államokra nézve. Kiderült, hogy vannak közös elemek a felek erre vonatkozó állás­pontjában. Meggyőződésük, hogy e bonyolult probléma megoldása komolyan megszi­lárdítaná az európai és a nemzetközi béke pilléreit. Az európai kontinensnek és a világ más övezeteinek a jö­vőjét nem az államok egy­mással való katonai szem­beállására kell alapozni, ha­nem az egyenjogú együttmű­ködésre és a biztonság meg­szilárdítására minden állam számára külön-külön és együttvéve. A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság kapcso­latainak rendezése a teljes egyenjogúság, a hátrányos megkülönböztetés kiküszöbö­lése alapján, s annak révén, hogy kölcsönösen tisztelet­ben tartják mindkét állam függetlenségét és önállóságát azokban az ügyekben, ame­lyek belső hatáskörükre tar­toznak, megfelelő határaik között, ma lehetséges és nagy jelentőségű. Ebben az irány­ban az egyik fontos lépés lenne, hogy az európai fe­szültség enyhülésének folya­mán mind a két német állam belépne az ENSZ-be és a sza­kosított nemzetközi intézmé­nyekbe. A korábban létrejött megállapodásnak megfelelő­en a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kellő módon elő fogja mozdítani a kérdés ilyen megoldását. A megbeszélések során az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára és a szövetségi kancellár behatóán megvitat­ta a Szovjetunió és az NSZK közötti kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit. A felek arra a következtetésre jutottak, hogy széles körű le­hetőségek vannak a két or­szág közötti kölcsönösen elő­nyös együttműködés meg­szervezésére és állandó foko­zására a legkülönbözőbb te­rületeken, s ez összhangban lenne az 1970. augusztus 12- én aláírt szerződés betűjével és szellemével. Ennek megfelelően a fe­lek állást foglaltak a keres­kedelmi, tudományos, műsza­ki, kulturális és sportkapcso­latok bővítése mellett, vala­mint az ifjúsági szervezeteik közötti küldöttségcserék mel­lett, leszögezték készségüket, hogy hamarosan megkötik a megfelelő egyezményeket. A gazdasági együttműködés fejlesztése céljából vegyesbi­zottságot alakítanak. Leonyid Brezsnyev és Wil­ly Brandt kifejezte vélemé­nyét, hogy a Szovjetunió és az NSZK közötti különböző szintű eszmecserék és kon­zultációk kialakulóban lévő gyakorlata mind a kétoldalú kapcsolatokat, mind a nem­zetközi problémákat illetően hasznos és folytatandó. Eb­ben az összefüggesoen meg­elégedéssel regisztrálták, hogy az idén ősszel találkozóra ke­rül sor a két állam külügy­miniszterei között New York­ban, majd utána a Szovjet­unióban. A Szovjetunió új párizsi nagykövete: Abraszimov Pjotr Abraszimovot, a ki­váló szovjet diplomatát, aki­nek neve az utóbbi másfél esztendőben a nyugat-berlini rendezéssel kapcsolatos tár­gyalásokkal összefüggésben különösen gyakran szerepelt a világsajtóban, a Szovjet­unió párizsi nagykövetévé nevezték ki. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elnökségének e dönté­séről szóló moszkvai sajtóje­lentések szerint Abraszimov, aki még csak jövőre tölti be ötvenedik életévét, 19S6 óta tölt be felelősségteljes párt- és állami posztokat. A Szov­jetunió követtanácsosa volt a Kínai Népköztársaságban, majd 1957-től 1961-ig a Szov­jetunió nagykövete Lengyel­országban, 1962-től egészen a legutóbbi napokig az NDK- ban képviselte nagykövet­ként hazáját. Pjotr Abraszimov jelenleg a Szovjetunióban tartózko­dik, de nagyon valószínű, hogy hamarosan elfoglalja üj állomáshelyét, hiszen alig egy hónap maradt hátra Leo­nyid Brezsnyevneli az SZKP Központi Bizottsága főtitká­rának bejelentett párizsi lá­togatásáig. Abraszimov elődje, Vale­rian Zorin, 1965 óta volt a Szovjetunió párizsi nagykö­vete. A Legfelső Tanács el­nökségének már említett ha­tározata más munkára való áthelyezése miatt felmenti öt e tisztség alól. Binh asszony Kínában Gsou En-laj, a kínai ál­lamtanács elnöke pénteken megbeszélést folytatott Nguyen Thi Binh asszony­nyal, a dél-vietnami ideigle­nes forradalmi kormány kül­ügyminiszterével, aki Párizs­ból, ahol a Vletnam-értekez- leten részt vevő DlFK-kül- döttséget vezeti, úton haza­felé Varsó érintésével érke­zett Pekingbe. Csou En-laj és Binh asszony megbeszélé­sén. amely az Uj Kína je­lentése szerint „nagyon szí­vélyes és baráti” volt. részt vett még kínai részről Csiang Cslng. a KKP Politikai Bi­zottságának tagja és Csi Peng-fej ügyvezető külügy­miniszter. A DIFK részéről ott volt Tran Van Tu varsói nagy­kövét. aki Binh asszonnyal együtt tér haza a lengyel fő­városból. A Reuter szerint Hong Kong-i megfigyelők úgy vélik, hogy Csou En-laj és Binh asszony megbeszélé­sén szóba került Nixon ame­rikai elnök tervezett pekin­gi látogatása. Kairói per Az Ali Szabri és társai „összeesküvési” perében ítél­kező kairói „forradalmi bí­róság” az A1 Ahram értesü­lése szerint hétfőn fejezi be a 12 fő vádlott védőbeszédei­nek meghallgatását. A máso­dik, 24 tagú vádlottcsoport ügyének tárgyalása kedden kezdődik. Finn jelölt U Thant utódául Az AFP jelentése szerint a finn kormánynak az a hiva­talos bejelentése, hogy Max Jakobson, a finn ENSZ-de- legáció vezetője is szerepel az év végén távozó U Thant ENSZ-főtitkár utódjelöltjei­nek névsorában, élénk ér­deklődést keltett az ENSZ köreiben. Az utódlás kérdésének ak­tív megvitatása a jövő héttől kezdve várható, amikor meg­kezdődik az ENSZ közgyű­lésének ülésszaka. Megfigye­lők rámutatnak, hogy Ja­kobson személyét nyilvánva­lóan támogatni fogja a Szov­jetunió is, hiszen Finnország és a Szovjetunió kapcsolatai kitűnőek. Dr. Tímár Mátyás útiállomása PERU Andrxej Zbych: Khss kapitány Lengyelből fordította: Varsányi István 30. — Igenis — válaszolta. Hű, de meggyűlölte őt hirtelen, örömmel beletenyerelt volna zsírpacni, önelégült képébe. Milyen jogon merészeli őt leckéztetni egy ilyen jött- ment Elért? Öt, von Vor- mannt? Hogy meri őt dor­gálni. mint valami kisisko­lást? Elért egy pillanatra von Vormann arcát fürkészte. — No, jól van, hadnagy, tessék szétnézni Saint Gilles- ben, bár isten az atyám, sok látnivalót nem talál. Egy-két nap és hozzálátunk a munká­hoz. — Még a fejével sem biccentett von Vormann felé, csak felállt és megindult az ajtó irányába, mintha jövete­lének egyetlen célja at létt volna, hogy itt a kaszinóban beszélgessen vele. Erik félretette az újságot és körülnézett a teremben. A szomszéd asztalnál egy Utász százados tartott élménybe­számolót a Le Havre-i bor­délyban szerzett tapasztala­tairól, a büfépultnál egy kese hajú, szemöldök nélküli SS- altiszt incselkedett a göm- bölyded segédszolgálatos lánnyal. Von Vormann meg­érezte, hogy valaki figyeli. Megfordult. Az egyik ablak melleti asztalnál, éppen úgy, mint ő, magányosan üldögélt egy Todt szervezétes férfi. Amikor észrevette, hogy von Vormann meglátta, felállt és ment egyenest hozzá. — Bocsánatot kérek, had­nagy úr, — Tessék? — mérte végig hűvösen. A Todt szervezet egyenruháját viselő férfi eléggé bizonytalanul mosoly­gott. A Hőerőmű O Viierőmű í Vaskohászai A Sjwsjemkohásísl 0 Gépgyártás £ Kőolaj -finomítás □ Építőipar Textil- ruházatnpar @ Életmiszerinar Az 1 311 000 négyzetkilo­méter területű, 14 millió la­kosú Peru néhány héttel ez­előtt ünnepelte a spanyol gyarmati felszabadulás 150. évfordulóját, és most indí­tottak küzdelmet az ország második felszabadításáért, gazdasági függetlenségének visszahódításáért. Fontosabb termékei a kivaló minőségű gyapot, a cukornád, a parti övezeteken rizst termelnek. Peru az őshazája a kukori­cának és a burgonyának. A magas fennsíkokon az indi­án lakosság szarvasmarhát, juhot és kecskét tenyészt. Az ország bányászata vi­lággazdasági jelentőségű, ezt háromnegyed részben az észak-amerikai tőke ellenőrzi. A kőolajiparban, a közleke­désben és a mezőgazdaságban angol tőkebefektetések van­nak. Ólomérctermelése 9 százalékával a tőkésvilág 5. helyén áll. Horganyterme­lésben a 4. helyet foglalja el. Ezüstbányászata Mexikó után a második, a tőkésvilág leg­nagyobb bizmut termelője. Újabban jelentős a molibdén- bányászat. Kadmiumot, ónt. tellurt és uránt is termelnek. Nehézipara csak most in­dult fejlődésnek. A haladó gazdasági és tár­sadalmi reformok és az or­szág nemzeti kincseinek visszaszerzése akkor kezdő­dött meg, amikor 1968. ok­tóber 3-án hatalomra került a haladó katonai kormányzat. A Juan Velasco Alvarado tá­bornok vezette kormányzat első intézkedése az amerikai International Petróleum Company államosítása volt, amely az olajtermelés 70 szá­zalékát ellenőrizte. 1969. jú­niusában került sor az agrár­reform meghirdetésére, amelynek célja nem­csak egyszerűen a nagybirtok felparcellázása, hanem egyben mezőgaz­dasági, ipari vállalatok és szövetkezetek létesítése volt. Azóta több mint 3 millió hektár földet sajátítottak ki és 75 ezer parasztcsalád ju­tott földhöz. Halászata, amely első he­lyen áll a tőkésvilágban, szintén külföldi társaságok profitvadászatának esett ál­dozatul. 1970-ben a halászati termékek exportját állami el­lenőrzés alá helyezték. A haladó reformok gyors megvalósítására a kormány­zat 1971—1975-re 5 éves fej­lesztési tervet dolgozott ki. Főbb célja a földreform meg­gyorsítása, a nevelési rend­szer átszervezése, a munka termelékenységének növelé­se és a természeti erőforrá­sok ésszerű hasznosítása. — Ideülhetek a hadnagy úrhoz? Én is nemrég érkez­tem, és teljesen egyedül va­gyok. Senkit sem ismerek itt. A főkormányzóságban vol­tam... Erik csak képzeli, vagy a férfi csakugyan meg van ijedve? — Tessék — szólt vállat vonva. — Ha úgy gondolja, hogy kettesbeh mulatságo­sabb, akkor üljön le. — Eszé­be jutott Elért iménti tan­meséje a kapcsolatkeresésről az emberekkel. Legyen bol­dog. — Ormelnak hívnak — mondta férfi, ajkán még most is Ugyanazzal a mo­sollyal. — Boldog lennék, he a hadnagy úr meginha ve­lem egy pohárka konyakot. Három napja vagyok Itt és már tudom, hogy a bor iha­tatlan panes, de a konyak... — csettentett egyet az Ujjai­val, így akarta felhívni ma­gára az arra menő pincérnő figyelmét. — Két konyakot kérek, kisasszony — rendel­kezett. — De háború előttit — tette hozzá és elnevette magát, mert a kiegészítést szellemességnek szánta. Von Vormann-nak csak most tűnt fel, hogy amit a másik arcán látott, nem mo­soly volt, hanem grimasz, amelyet egy vigyázatlan se­bész telepíthetett oda. Ala­posabbat! szemügyre véve Ormelt, szája bal szegletében kis heget Vett észre. Azt ar­cán kissé erősebben meghú­zott ránc keltette a szüntelen mosoly benyomását. — Von Vormann — mutat­kozott be Erik —, és az iga­zat megvallva, szeretek egye­dül lenni. A konyakot sem fogyasztom el önnel, nagyon sietett a rendeléssel. — Akkor magam iszom meg — mondta Ormel. Ciga­rettatárcáját tolta von Vor­mann elé, de amikor Erik nem reagált, kiemelt egy ci­garettát és rágyújtott. — Ma reggel érkezett, igaz? — Látom, nehéz elriasztani magát — szólt, s megigazí­totta monokliját. — Miért, mi van abban? — Párizson át utazott? — Attól tartok, hogy más út nincs is. — Remélem, volt ideje egy kis városnézésre. — Gondolja, hogy Párizs olyan érdekfeszítő? — Párizsban — válaszol­ta a másik, s közben erősen szeme közé nézett — a leg­jobb gesztenyét a place Pi- galle-on lehet kapni. — A legjobb gesztenyét a place Pigalle-on lehet kap­ni? — ismételte meg a kér­dést von Vormann. — Lehet­séges, de miért gondolja, hogy erről engem okvetlenül tájékoztatnia kell? Ormel elnevette magát. Eriknek úgy tetszett, hogy nevetése mesterkélt, kénysze­redett. — Ha már régebbtől tar­tózkodnék Franciaországban, akkor tudná, hogy a place Pigalle-on nem a gesztenye a legjobb, amit kapni lehet, há­nem... — és olyan kézmoz­dulatot tett, mintha súgni akarna valamit von Vormann fülébe. Erik leintette. — Sejtem, mit akar mon­dani. Engem nem érdekelnek a place Pigalle specialitásai. A pincérnő letette eléjük a konyakot. Ormel egy hajtás­ra kiitta a pohár tartalmát, s máris nyúlt a másik utáh. Sietve felállt. (Folytatjuk).

Next

/
Thumbnails
Contents