Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-19 / 221. szám
1971. szeptember 19. fcTSTFT MAr,YARHRS7XÖ S. o!da! Törvény az ifjúságért Mennyi van a borítékban? MÉG MOST IS A FÜLEMBEN CSENG az a mondat, amellyel egy hete Nyíregyháza fiatal országgyűlési képviselője jellemezte a Parlament elé kerülő ifjúsági törvényjavaslatot. így fejezte ki: „Sokáig az volt a jelszó, hogy a jövő az ifjúságé. Legyen ezután az, hogy a jelen is az ifjúságé!” Egyáltalában nem valamiféle kiváltságot, külön jogokat akar adni ez a törvény a fiataloknak. Csak azt akarja hogy minden közösségben elérjék: a párt elmúlt évben hozott ifjúságpolitikai határozata szellemében, egységesen és helyesen értelmezzék a tennivalókat. Fontos — és ez. segíti elő majd a törvény is, az azt követő minisztériumi és főhatósági végrehajtási utasítások egész sora — hogy megbecsüljük a jól végzett munkát, hasznosítsuk a fiatalságban feszülő roppant energiát — a jó cél, a szocializmus magasabb szintű építése érdekében. Több vitán vettem részt az utóbbi időben, ahol fiatalok vélekedtek komolyan, megfontoltan önmagukról és az őket körülvevő világról. Felelősséggel szóllak a proolé- mákról. Azokról is, amelyeket kijavítani mások dolga, de azokról is, amelyek megszüntetéséért ők tehetnek. S volt egy képviselőcsoport ülés, ahol a szabolcsi ifjúság helyzetét ismertették, nem hallgatva el a gondokat sem. Ott hangzott el: az ifjúság a holnap felnőtt nemzedéke, építője. Ahogy ma törődünk velük, olyan lesz a saját jövőnk is. Ezért is közügy, a szó legszorosabb értelmében társadalmi ügy az ifjúság ügye. Lehetetlen e helyen megközelítően is ismertetni a jövő héten országgyűlés elé kerülő javaslatot, sokat kell még szólnunk erről a későbbiekben. De talán nem árt elmondani egy-két gondolatot azok közül, amelyek a viták során felvetődtek, s amelyek sajátosan szabolcsi gondokat tükröznek. az ifjúsági törvény AKTUÁLIS, JÓ — de csak keret, azt tartalommal megtölteni, mindannyiunk kötelessége. Meg kell érteni a paragrafusokból mindenkinek a maga feladatát. A tennivaló nem kevés. Az például, hogy könnyebben és hamarabb juthassanak lakáshoz a fiatal házasok, hogy a munkahelyeken kapjanak munkájuk arányában megbecsülést anyagiakban és erkölcsiekben. Kérjék ki a velük kapcsolatos döntéseknél az érdekképviseleti szerv, a KISZ véleményét a gazdasági vezetők. Segítsék szakképzettségük általános és politikai képzettségük emelését. Vonják be a fiatalokat a vezetésbe. mert ezzel sem igen dicsekedhetnek a megye ipari, mezőgazdasági üzemeinél, vállalatainál. Nagyon sok helyen és sokszor kijelentik, hogy a fiatalok közömbösek, hogy nem szívesen vállalnak társadalmi munkát, nem járnak el a klubhelyiségekbe, az egyes rendezvényekre. Vagy hogy régen még ilyenek sem voltak a munkakörülmények, s örülhetnek az ott dolgozó ifik, hogy ilyen is van... Ezzel úgy hiszik, elintézett a dolog Ennek a következménye, hogy ahol jól keresnek, ott sem érzik jól magukat. A MI MEGYÉNKBEN MÉG IGEN SOK a tennivaló a szakképzettség megszerzéséért is. Kevés a szakközépiskola évek óta nem tudnak megfelelően beiskolázni például a mezőgazdasági szakmunkásképzők. Az ok: a végzetteknek nem ismerik el a tudását sem beosztásban, sem anyagiakban. A lányok közül sok marad otthon, mert nincs megfelelő munkahelye, a fiúk falun nem dolgozhatnak végig tizenkét hónapot, mert a hét-nyolc hónapos szezon után nem kapnak munkát. Lehetne még sorolni a gondokat, amelyeken itt, helyben kell segíteni. Elismeréssel, emberséggel, megbecsüléssel, segédüzemek létesítésével, iskolák szakosításával, a vezetői szemlélet változásával. Van példa arra, hogy lehet kulturáltabb, jobb munkakörülményt teremteni pénzzel, a fiatalok segítségével, következetességgel és ésszerű munkaszervezéssel. Sok mindent lehet, amit ma még nem csinálnak kényelmességből, vagy közömbösségből. Lehet nemes célt állítani a fiatalság elé, s kitűnő lesz a végrehajtás, mint azt tavaly a Szamosköz újjáépítésénél láttuk. Sokat tehetünk azért, hogy a fiatal ne csak legyen, dolgozzon, de érezze is jól magát a munkahelyen. A munkatársak, de különösen a vezetők tehetnek értei hogy az ifjú megismerje a munkahelyét', annak feladatait, a munka fogásait, szépségét, szeretetét. Mindezt emberséggel, észérvekkel, s nem a vélt tekintély féltésével, fitogtatásával. EGY IGAZGATÓ MONDTA EL, hogy sokszor kirándul az üzem autóbuszával a fiatalság, s ő mindig elmegy velük. Beszélgetnek, szórakoznak, barátkoznak az úton. s évek óta nincs baj egyetlen fiatal fegyelmével sem, a tűzbe mennének az üzemért. De sajnos kevés olyan vezetőt látni, aki akárcsak egy buszban, vagy vonaton utazna munkahelye fiataljaival, aki részt venne az ifjúsági rendezvényeken. Lelkesíteni, nevelni pedig csak személyes, jó példával lehet. Ha a rendezvényeken is lehetne látni az igazgatót, a főmérnököt, a művezetőt, a párttitkárt, akkor talán gyorsabban épülnének a klubtermek, a meglévőket sem tartanák csukva, hanem megtöltenék tartalmas kulturálódási szórakozási lehetőséggel. És mi lenne, ha minden munkahelyen, iskolában felállítanának egy, vagy több pingpongasztalt, sakkot, társasjátékot, rendeznének tréfás vetélkedőket? Jobb lenne a fiatalok közérzete! Mert ma túlságosan sok a tilalomfa. Szűkek a mozgási lehetőségek, a játék, a kulturált szórakozás helyett marad a csellengés, esetleg a kocsma. Egyesíteni kell az erőket, az összegeket az ifjúság érdekében és az ifjúsággal együtt. S tudomásul kell venni minden munkahelyi és lakóhelyi vezetőnek hogy felelősek az ifjúság neveléséért s ezt nem lehet kiadni albérletbe. JÓ AZ IFJÚSÁGI TÖRVÉNY. Mégsem lesz könnyű a végrehajtás, bár nyilván egyetértés kíséri majd a fejezeteket. A nehezebb az lesz, amikor aprópénzre kell váltani a törvényt. Ott tűnik ki, hol és kinél egyezik és kinél válik külön a szó és a tett. K. J. László Miklós: Noszty Mari esete a Tóth fiúval í. Noszty Marit a főiskola hírneves tanára keresztelte Noszty Marivá. A név megmaradt, legálissá vált. Nedelkó Mariska, a felszabadulás utáni első művészgeneráció legszebb színészleánya volt. Tehetségesebb akadt — üdébb, jobb alakú férfiszemeket vonzóbb aligha. A szőke naivát Tóth Ferenc, a kollégium társalgójában látta meg. A Szabad Nemzettől jött, főnöke, Bárót Ottokár küldte körinterjút készíteni az Ifjú Gárda színpadi premierje előtt a magyar Ljubov Sevcovákkal, Radik Jurkinokkal, Uljana Gromovákkal. Vallatta Marit is, csak éppen Krasznodár helyett Csör- nyeföldről kérdezte, szülőfalujáról, apjáról, anyjáról, önmagáról. Sőt, Feri — újságírótól szokatlan módon — mesélte saját életét, sorsát. Kiszámították: kettejük közül Mari három órával idősebb. A cikk a Szabad Nemzet vasárnapi számában megjelent. Hétfőn délelőtt Mari a szerkesztőségi értekezletéről hivatta telefonhoz Ferit' a 82 sorból a róla szóló tizenkettőt megköszönte. Kedden találkoztak. Szerdán is. Csütörtökön szintúgy. Pénteken az Akadémia előtt várta Feri Marit, szombaton a nyomdai inspekcióból éjféltájt haza induló fiút a lány. Hajnalig mászkáltak a Körúton. Vitáztak. Határoztak: Tóth Ferenc szocialista drámát ír a Nemzeti Színháznak az új, megváltozott valóságról, a főszerepet Noszty Mari játsz- sza... Tóth Ferenc szocialista filmet ír az új, megváltozott valóságról, főszerepre a Hunnia igazgatója Noszty Marit szerződteti... Tóth Ferenc szocialista novelláját az új, megváltozott valóságról a rádióban Noszty Mari olvassa fel... A vasárnap Noszty Mari és Tóth Feri ünnepe volt. Hétfőn a relakcióban a fiú bemutatta a lányt Bárót Ottokárnak. A főnök fejét jellegzetesen féloldalra hajtva nézett Marira. A telefon szólt. Feri mondat közben vitte ki Marit Bárót szobájából. Moziba mentek, szabadjeggyel. A híradóig hirdetéseket vetítettek. Mari és Feri nevették a hangos reklámot: Matracába? Epeda! Rekami- éjába? Epeda! 2. — A gazda már háromszor keresett — fogadta másnap Tóthot a szerkesztőségben a hivatalsegéd. A fiú a szeretett, tisztelt Otihoz sietett. Bárót — Tóthnál két évtizeddel idősebb, sokat próbált férfiú — egyetlen szavára sem lehetett nemet mondani. (Nem is próbálta senki.) A főnök Feri jövőjéről szólott: iskolára javasolják. A beszélgetés végén, szóra sem érdemes apróságként említette: — Te... az a tegnapi színésznő... hogy is hívják... a Noszty-lány nem hozzád való.... Többet nem is találkoztak. Az iskolán Tóth Ferenc megismerte az egyetemi rektor leányát. A Noszty Mari külleméhez semmiképp sem hasonlítható Hámos Évát is bemutatta a Szabad Nemzetnél. Bárót Ottokár gratulált. 3. A Tóth fiú hírlapíró ma is Pesten. Nem több — nem kevesebb. Szikár alig őszülő. Nincs adóssága. (Autója, telke, másodállása sincs.) Törvényesen elvált. Mostanában korhatárig te- geződik: az 1940-es évjáratnál fiatalabbakat magázza. Ugyanakkor nem prédikál az újdondászoknak a régi csúf időkről, kriptamanuszokról, s más maradi marhaságokról. Tudatosan nem akar gyűlölt-röhögött Vén Hülye lenni. Vigyáz magára. Sokat ír, még többet olvas. Hobbyja: alkoholja, hódítója, Mérleggyári munkások a keresetről, a munkáról „Ha van mit csinálni van pénz, ha nincs, pénz sincs” — mondta szinte még azelőtt Fehér Ferenc szerelő, hogy beszélgetni kezdtünk volna. A bérről volt szó, mint manapság annyiszor, s oly sokféle értelemben. Miért csak ennyit keresünk? — ez a téma, s ebben benne van a fel nem tett kérdés is: hogyan lehetne többbet? — A múlt hónapban például három hetet kellett ellógni — folytatja a szerelő. — Átállás egyik sorozatról a másikra... Az átállásból három év alatt nem tudtuk kihozni, hogy ne legyen zökkenő. így aztán 1800 volt a borítékban. Néha van 3500 is. Anyaga szerszám, kedv A kérdésre négy munkástól vártunk választ a METRI- POND szatmári gyáregységében. Ez a gyáregység kezd jobban dolgozni. Tavaly megkínozta őket is az árvíz, alig tízmilliót termeltek. (Nem a víz miatt: dolgozóik építették a lakásukat.) Az idén augusztus végéig több lett ennél egy egész millióval, s év végéig nem akarják húzni az idei terv teljesítését, legalább 10—15 nappal hamarabb be akarják fejezni. És a csattanó: mindezt változatlan vagyis a tavalyi létszámmal! — És miért lógtak három hétig? — Az átállásná] egy dinamó volt és négy szakmunkás — felel Fehér Ferenc. — Azaz két embernek, olyan munkát kellett végezni, amilyent a segédmunkások elláthatnának. Kevés a gép. Azt se lehet letagadni, hogy bennünk is van hiba, már ami a lógást illeti. De kinek van kedve hajtani, ha naponta tízféle munkát kell csinálnia ? Rakd el a szerszámot, vedd elő a szerszámot. Egyszer talán megérjük, hogy sikerül anyagot, szerszámot biztosítani a folyamatos szereléshez. — Várjuk, hogy elkészüljön a nagycsarnok — válasikerült durchrharscha a munka. Hiúsága: semmiből, lehetetlen témákról valamit produkálni. A múltkor is lenézett feladatot : háromperces rádióhirdetést vállalt. Munkásokat toborozni, mindegy, honnan mindegy, hogy kit a Kerepesi úti gyárba. A „szempontcédulát” olvasva eszébe jutott az ifjúkori, kacagott mozireklám: „Matracába? Epeda! Rekamiéjába? Epeda!...” Máris transzponált: „Jó kereset? Cordatic! Szabad szombat? Cordatic!... Jöjjön a Cordaticbai, várja a Cordatic...'’ A filmszínházban annak idején mellette ülő leányra nem gondolt. 4. Noszty Mária a Z-i színház komikája. Húsz éve törzstag — mint mondja — a világvégi társulatnál. Mindent játszott — mindent játszik. Tájol is. Az évadszüneteket Budapesten tölti. Pénzt keres. Statisztál filmgyárban, te- ' ^vízióban, szinkronnál, dióban. A kollégiumi romantikát „kamatoztatja”, egy napra, két percre protezsál- ják érdemes művésszé avanzsált öreglányok, hívják Kos- suth-díjas agg fiúk. Tegnapelőtt a rádióban hirdetésfelvétel volt. Egy most végzett legénykéve] „csinálták” a reklámot: — Szabad szombat? — Cordatic! — Jó kereset? — Cordatic!... Jöjjön a Cordaticba... Várja a Cordatic! szol Péter Béla szerelő a körkérdésre. — A kicsiben két brigád dolgozik, az állatmérlegek nagy terjedelműek, így szűk a hely. S most még a kályhát is be kell rakni. Hátráltat a hitelesítés is. Hetente kétszer jönnek. Addigra megtelik a kis csarnok s óimig nem hitelesítették, nem szabad kivinni a mérlegeket. — Az emberekben nincs hiba? — Az emberekben? Kényes kérdés. Ha van anyag, meg tudjuk mutatni, hogy mennyire tudunk dolgozni. — Az idén igen nagy lépést tett a gyáregység, hogy Szatmárban is annyit keressenek az emberek, mint a vásárhelyi központban. Érzik ezt a borítékon? — Észrevettem, de meg is tudom magyarázni. Az utóbbi hónapok jól sikerültek, jó exportmérlegeket gyártottunk. De nagyon visszavágott bennünket még így is a felejt. Odaállok az összerakott mérleghez és látom, hogy rossz. A mérőkarfogakat augusztusban a forgácsolóban elrontották. Visszavágott a selejt 420 ilyen fogat gyártottak le, s mind rossz lett. Uj anyagot kellett beszerezni, újra indítani a gyártást. A selejt mégis szinte hihetetlenül lecsökkent tavaly óta. — Nem foglalkozom statisztikákkal — mondja Péter Béla, — de kevesebb lehetne most is a selejt Ugyancsak nagy vita szokott lenni, ki szúrta el, hol szúrta el. Csak azt nem hallottam még, hogy a selejtokozókat megbüntetik-e? Ha mindig elnéznek a rossz munka felett, rajtunk, szerelőkön csattan az ostor. — Elég sokat piszkálnak bennünket a szerelők, hogy nincs alkatrész — válaszol Kovács József lakatos. — Szerintem a forgácsolóknál van a lemaradás, de mégis tervszerűbb a termelés, kevesebb a lógás. Nekünk a legalacsonyabb a kategória- bérünk. Nekem volt 8—900 forintos havi keresetem is. A bérnövekedést én különösen érzem, pedig a bér lehetne több. Odatettek hozzánk három nőt alacsony «órabérrel. Betanított munkások, és ha tudnák teljesíteni a követelményeket nekünk is jó lenne, mert csoportos bérezésünk van. De nekünk, a másik három szakmunkásnak kell ügyelnünk rájuk. Hol fúrót köszörülni, hol valamit megmutatni... Egy embert állandóan ez köt le. — És az állandó beszédtéma, az anyag? Rendkívül jól sikerültek a Nyíregyházi Cipőgyár jövő évi modelljei. A minap az ország számos kereskedőjét hívták meg a szabolcsi fővárosba, hogy bemutassák: ezt kínálja a gyár 1972-re. A bemutató sikere most jelentkezik. A héten érkezett vissza a gyár piackutatója országos körútjáról. Ez természetesen nem turistaút volt, hanem az 1972-es üzleti tárgyalásoknak és üzletkötéseknek szentelték. A bemutató és a mostani körút együttes eredménye, hogy a gyár első félévi kapacitása csaknem teljesen lekötött lett — korábban ez szeptemberben szinte sohasem fordult elő, — s a különböző kereskedőcégek mintegy 200—220 ezer cipőt — A szállítókat néha nagyon nehéz megtalálni. Nem hogy nem érkezik pontosan a kezünk alá minden, hanem néha inkább magunk visszük oda, minthogy keressünk valakit. Lehet itt kere ni — Nem mindig a munkásban van a hiba — így válaszol a bérre vonatkozó kérdésre Múzsái József edzőkovács. — Volt úgy, régen, hogy heteken át kártyáztunk, s kaptuk az órabér 80 százalékát, mert annyira nem volt anyag. A vezetőkkel korábban sok súrlódás keletkezett. Minden kenyérharc beosztás és hatalom kérdése lett, s ezt érezte a termelés is. A vezetők torzsalkodtak, mi meg 26 fokos hidegben is dolgoztunk Fehér barátommal. De dolgoztunk. — A jelenlegi vezetéssel sincs minden rendben. Becsüljék meg a munkást, elsősorban a törzsgérdát, és minden embert a munkája után értékeljenek. A régi rossz szellem intő példa, nehogy felüsse a fejét, mert abból elegünk volt. Mi a piacról élünk, nekünk nem mindegy. — És a bérek? És a munka? — Egy pár hónapja jól megy. Sajnos, nekünk még nincsenek meg az ideális adottságaink, szalagrendszer, meg egyéb. De az is szép, ameddig eljutottunk. Uj üzemcsarnokot kapunk, új gépeket, most már kezd minden kialakulni. Lehet itt becsületes munkával keresni. Igaz, hogy rendes WC, vagy fürdő nincs, de ezt megértjük. majd lesz. Mert eredményeket is kezdünk» elérni. Sok szocialista brigád alakult, a tervet meg december 15-re vagy 20-ra teljesítjük. — ígéret volt itt régen is, sok. Míg „Vegyes”-nek hívták a telepet vagy a báto- riaké volt. De csak most látok nagy jövőt az üzem előtt, s csak most látom úgy, hogy ha elkészül a műhely, sokan idejönnek még. ★ A béren túl a régi idők kerülnek szóba, főként a két idősebb, Fehér és Múzsái révén. Szinte váltva folytatják a másik által megkezdett mondatokat: — Hetvencentis fagyot vágtunk, hogy felépüljön a csarnok. Hatforintos órabérben. És a föld vastörmelékkel volt feltöltve. Cipó nagyságú vízhólyag nőtt a tenyeremen. Utána kőművesek irányítottak, szerelők, lakatosok, kovácsok, vasasoki meg rakták a falat, betonoztak, — hogy legyen itt valami. Van. Lesz. Kun István máris megrendeltek a Szabolcs márkából. Ha a későbbi és export- megrendeléseket is figyelembe veszik, akkor mintegy 10 százalékos termelésnövekedésre lesz szükség. Ezt a létszám növelése nélkül, kizárólag a termelékenység javításával szeretnék elérni. Most jelentkezik a korábban beállított futószalagokon a gyakorlottság, és a mechani- zálást is tovább folytatják a gyár ötéves terve szerint. Mindez együtt azt eredményezi, hogy jövőre az árbevételük eléri majd a 85 millió forintot, ami rekordnagyságú éves munkát takar. De hogy a nyíregyháziak is megismerhessék a Szabolcs modelleket, a héten meg'vi- iották új mintaboltjukat is a város központjában. A Szabolcs Cipőgyár új termékei Évi 85 millió forint értékű cipő
