Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-11 / 188. szám
t971. atiguszíus ÍT. Vvfrr MAGVARORSZÄä I. efM Nem önmagáért A SZATMÁRVIDÉKI faipari vállalatnál uj üzemcsarnokot ÉPÍTETTEK 14 MILLIÓ FORINTOS BERUHÁZÁSBÓL. ITT KÉSZÍTIK A KÖZKEDVELT „SZAT- MÁR” LAKÓSZOBÁK DARABJAIT. KÉPÜNK: AZ ADY ENDRE SZOCIALISTA BRIGÁD TAGJAI, SZONDI DEZSŐ ÉS GYARMATI PÁL A SZEKRÉNYAJTÓK MÉRETRE VÁGÁSÁT VÉGZIK. (ELEK EMIL FELVÉTELE). Hét faluból — tlzenketten A hatos szakasz útja az aranyplakettig Immár a huszadik fegyelmit osztja ki egyik jelentős megyei üzemünk kommunista igazgatója a különböző munkafegyelmi vétségek, önkényes eltávozás, italozás, selejtgyártás miatt. A párt- taggy ülésen mégis fél délután az üzemi demokrácia érvényesüléséről meditáltak. Csak azért, mert ez volt a munkatervben. Egy másik üzemben évek óta gond a dolgozók élet- és munkakörülményeinek a javítása, a szociális ellátás miatt panaszkodnak, ennek ellenére termelési kérdések kerülnek terítékre. Lehetne sorolni tovább hogyan mennek el az élet, az embereket foglalkoztató problémák mellett egyes pártvezetőségek. És keresik az okát. miért passzívak a párttagok, miért az érdektelenség és közömbösség. Nem elemzik, nem mérik fel, mi is foglalkoztatja a párttagokat, az üzem dolgozóit, s így nem a legégetőbb, a munkát legjobban segítő napirendek kerü’nek megtárgyalásra a kommunisták legmagasabb üzemi fórumán: a taggyűléseken. Pedig különösen a X. kongresszus óta — mely még nagyobb önállóságra ösztökélte a pártvezetést — még nagyobb lehetőségük nyílt arra, hogy az élethez, a körülményekhez, a feladatokhoz igéríisák munkájukat. Igaz. hogy a gazdaság indirekt irányítási rendszere gyorsabban valósult meg és a módszerek is változtak. Az önállóságra való törekvés, az élni akarás, a helytállás a versenyben, a piacon szinte szükségszerűen követelte meg egy másfajta vezetési és munkastílus kialakítását és annak csiszolását. De éppen ez tette törvényszerűen szükségessé azt is. hogy az üzemi párt- szervezetek is nagyobb önállóságot élvezzenek. Azért, hogy szinkronba kerüljön üzemen belül is a gazdasági és politikai vezetés az önállóság mind jobb és hasznosabb érvényesítése érdekében A politikai vezetés nem önmagáért van, hanem a gazdasági, társadalmi feladatok megoldását kell szolgálnia. Ezt csak úgy végezheti el helyesen, ha nem őröl más malomban mint a gazdaságvezetés. Persze ez a dolognak csak az egyik oldala. A másik az, hogy a gazdasági vezetésnek igényelnie kell a segítséget. Pártunk Szervezeti Szabályzata is tágabb lehetőséget adott és biztosított az alapszervezeti pártirányítás tökéletesítésére, önállóságának növelésére. Az már a helytelen és nem eléggé meggondolt felsőbb párt- szervi irányításból származik, ha mégis több „kötelezően” előírt napirend megtárgyalása kerül a féléves tervükbe. így zsúfolt a program, sokszor érdektelen téma' is adódik, s kimaradnak a helyi gondok-problé- mak. Előfordul viszont az is. hogy a felsőbb pártszerv által javasolt téma — mely a taggyűlés elé kerül — éppen a gyakorlatlanság vagy a felületesség miatt nem kerül felparcellázásra, nem „szabják” a helyi körülményekre, adottságokra, hanem csak úgy általában és sokszor felületesen elintézik. Mi tagadás, néha túl sok az üzemi taggyűlések elé kerülő kötelező napirend. Ezt tapasztaltam az egyik pártbizottság által elkészített munkatervben is. Sőt a járási pártvezetés még arra is kérte az illető pártbizottsági titkárt, hogy ezt, vagy azt a napirendet „hozza” előbbre, mert ők is szeretnének tapasztalatokat gyűjteni. Elsősorban nem ez a feladata a pártalapszerve- zetnek. Saját portáján mindig a legidőszerűbb kérdések elemzése, a kommunistáknak és a pártonkívü- lieknek az erre való mozgósítása. Ott, ahol helyesen értelmezi a pártvezetőség a X. kongresszus határozatait, a Szervezeti Szabályzatot, így cselekszenek. Engedik őket így dolgozni. Sőt. segítik, hogy helyesen értelmezzék az önállóságot és helyesen alkalmazzák is. Persze ez alapos fel- készültséget. ismeretet igényel, mert ma már ezek mellőzése, hiánya nélkül még csak receptet sem lehet adni, témákat javasolni az alapszervezeti pártvezetőségeknek, mit is tűzzenek a taggyűlés napirendjére. Ott, helyben kell eldönteni. s ha a munkafegyelemmel van baj, akkor ne a demokráciáról szónokolni, ha pedig azt látják, hogy a munkások véleménye nem kap illő fórumot, akkor ne a szociális helyzetről tárgyalni. A Szervezeti Szabályzat — melyet a kongresszus fogadott el —5 újabb pontja kimondja: „A vezetőség köteles évenként beszámoló taggyűlést tartani, ahol a párttagság értékeli a pártvezetőség, a pártszervezet éves tevékenységét.” Ez felelősségteljes felkészülést igényel a pártvezetőségektől. Több helyen szerepel is a munkatervükben, hogy a taggyűlés elé kerül az éves munka. De mit tartalmazzon? Egy átfogó, részletes elemzés, a problémák, a gondok őszinte feltárása szükséges — a kongresszus határozatainak a szellemében. Olyan fontos kérdésnek, mint az üzemekben ez évben elfogadott első önállóan készült ötéves tervnek, a kollektív szerződéseknek, az éves munkaprogramnak feltétlen szerepelniük kell. Már most gondoljanak arra. hogy ezek az. alapdpku- -mwitumoik,1'-it -*há- “töévárryek is — keretek, nem változ- tathatatlanok. hanem az élethez kell igazítani. Okos javaslatokkal, észrevételekkel szükséges segíteni tökéletesítésüket. Helytelen lenne receptet adni. Csak egyetlen nélkülözhetetlen szemléletmódra figyelmeztetnénk: minden érdemleges kérdést a X. kongresszus határozatainak szellemében aprópénzre váltva, a helyi körülményekhez szobra tárgyaljanak. így nem szakadnak el az élettől, a valóságtól, s akkor mindig ugyanazokkal a problémákkal foglalkozik a taggyűlés is, mint a párttagok, a dolgozók. Érezni fogják így az ügyek iránti lelkesedést. aktivitást is. Ezzel érvényesül igazán a pártdemokrácia is. Farkas Kálmán „.. .Zsurk, Mándok, Eper- jeske, Jéke, Tiszaszentmár- ton, Tiszabezdéd. Tiszamo- gyorós...” Szinte írni is alig győzöm a községneveket, ahogy sorolják a Lenin brigád tagjainak lakóhelyeit. Hét faluból — tizen- ketten. Nem egy ideális állapot, hogy részt vegyenek egy olyan mozgalomban, amelynek éppen ai összefogás, a brigádon kívüli együ- vétartozás, mások segítése a célja. Vagy éppen ez adja hozzá az erőt, a motort? Tény az, hogy a két ezüst-, a bronz- mellett övék az aranyplakett az Eperjeske hatos pályamesteri szakaszon. .. Ezermesterek Bármennyire is különös, első találkozásom a brigáddal munkahelyüktől, lakóhelyüktől távol, a sóstói szociális otthon falai között zajlott le. Akkor került sor ugyanis egyik vállalásuk teljesítésére : felkeresték az otthon volt vasutas dolgozóit, s jó szóval, saját pénzükből vásárolt ajándékokkal kedveskedtek nekik. Látni kellett ezeket a munkában megkeményedett embereket, amint szeretettel elbeszélgettek az öregekkel. S milyen jóleső volt számukra is. hogy örömet szereztek látogatásukkal. .. A második találkozásra már Sándor István szakaszkezelő pályamester irodájában, valahol Eperjeske és Tiszabezdéd között került sor. Eldugott, csendes hely. Műszak után, csendes hazakészülőben Széli Sándor — a brigád legifjabbja — Décsi István és Csuka András — a két kovács — Szóka Zoltán — vágánygondozó — Ivánkó János — segédmunkás — és a pályamester — aki sorra bemutatja a jelenlévőket. — Különben ez egy iparosbrigád — mondja. — Van közöttük kovács, gépkezelő. lakatos, vízvezetékszerelő. .. — .. .és festő — teszi hozzá nevetve a mindenben egy kanál Széli Sándor. Mindannyian tudják, hogy ilyen éppen nincs, de mielőtt tiltakozásra kerülne a sor, már bizonyít is: — És a váltókat ki festi le? Talán kölcsönkérünk hozzá szakembereket? Mi csináljuk azt is... — Valóban előveszi az ecsetet gyakran a brigád — mondja helyeslőén a pályamester. — Hiszen a vállalásukban is szerepel a tűzoltószekrények és a kerti padok festése, amit már be is fejeztek. — Meg a padlóburkolás, amit már szintén elvégeztünk. „Én“ helyett—„mi" Ez az a munka, amit kellő összhang nélkül nem lehet elvégezni. S a vágányzár néhány perces túllépése súlyos fegyelmit akaszthat a nyakukba. Velük ilyen még nem fordult elő. Én helyett mi. Mert ebben van a lényeg. Együtt azokkal is, akik most éppen távol vannak: Balogh Sándor, a lakatosból lett brigádvezető, Szóka Bertalan, Varga János és Katkó József vágány gondozók, a gépkezelő Répási József, a vízvezeték-szerelő Halász László. Ds itt érzik maguk között Po- lánszki Józsefet is. aki nehézgépkezelői tanfolyamon van, s ha végez, áthelyezik más területre. — Aki tanulni akar, annak nem állunk útjába. Sőt örülünk neki, ha valaki előbbre lép... — Felmondással a brigádból még senki sem ment el. Tévé — bányafából Negyedik éve, .hogy csatlakoztak a szocialista címért folyó versenyhez. Aztán eljutottak az aranyplakettig. Pedig amivel kezdték, talán egy kicsit öncél is volt: tévét vásároltak az emeleten lévő készenléti szobába, hogy ne unatkozzanak, akik ott maradnak. Aztán ott maradnak azok is, akiket útközben ért volna egy kedvelt műsor. — Hatvankilenc telén kerestük meg rá a pénzt, munkaidő után, bányafaátra- kással. S pénz kellett az ajándékokra, a közös kirándulásokra. Mert mindig van beteg, vagy nyugdíjas a közelben is. Nemrég látogatták meg Répási Józsi bácsit is, aki hosszabb betegségével maradt ki a sorból. Aztán a segítség. Házépítés, tatarozás, kerítés. És sorolják a neveket: — Halász Albert, Vincze Endre. Görbe Jóska. Répási László, Rácz Barna, Gál Géza és így tovább... — Most például az én házamat építik — mondja Ivánkó János. — Aztán meg az enyém következik — teszi hozzá Décsi István... Víkend és vidámság És forog a kör, szinte megállás nélkül. S mindemellett jut idő egy kis vidámságra, élcelődésre is. Ivánkó Jánost például mindenáron rá akarják beszélni, hogy mondja le a hordó sörre leadott megrendelését. Beérik ők üvegessel is. És néha eltűnik valakinek a kosztja, mert a kollektíva — tréfából — megette. Aztán égre-földre dicsérik. hogy muszáj volt megenni, olyan jó volt... Az elmúlt vasárnap a brigád újra Sóstón járt. Egy kis víkendezést rendeztek. Itt találkoztam velük újra és éppen virág után kutattak, hogy ne üres kéziéi látogassák meg patronált öregeiket a szociális otthonban. Munkaidő után végzett vagonátrakások béréből. Ha jól számolják, egy év alatt ez az utolsó volt talán az ötvenedik. töA Árpád FŐSZEZON A NYÍREGYHÁZI KONZERVGYÁRBAN MOZGA MÁRIA ÉS ZILAHI PIROSKA 5 KILÓS ÜVEGEKET HELYEZ A RAKLAPOKRA, ÍGY EGYSZERRE KÖZEL 100 ÜVEGET VISZ TOVÁBB AZ EMELŐVILLÁS TARGONCA. (H. J. FELV.) Most, hogy szünet van, valahogy többször kerülnek gyerekeink szemünk látósugarába, így a velük való törődés, róluk való beszélgetés, vakációs cselekedeteik elbírálása is többször beszédtéma. Azt is szeretném nyilatkozni, hogy pártjukra állok. AZ ÜZLETBEN, amikor főként élelmesebb hölgyek „neked nincs otthon dolgod, te ráérsz” jelszóval félretolják a sorból a kenyér-, a fűszer- a csemegeosztálynál, no meg a pénztárnál. Arra nem gondolnak, hogy a gyereket otthon várják, esetleg a vásárlási időt is rászabták? Arra sem, hogy ha idejében nem ér haza, esetleg megszidják, csupán a mások élelmessége miatt. És mindezt a gyereknek tűrni kell. Pedig, ha figyelmesebbek lennénk, éppen gyerekeink életét tennénk derűsebbé. A BUSZON — városi járaton — ha a gyerek ül, szidják, szapul- jak, hogy nem adja át a Gyerekek és felnőttek helyét minden esetben. Példát is a minden esetre: két általános iskolás korú kislány csendesen beszélgetve ül a busz hátsó felében. A következe megállóban' többen szállnak fel, de a busz még nincs félig sem. A gyerekek mellé odaáll egy középkorú férfi és egy nő. Hangos szóval, a gyerekeket erősen elmarasztalva adják az utazó- közönség tudtára, hogy a két „kölyök” pimaszul ül, és nem adja át a helyét nekik, pont nekik, bár a buszban rajtuk kívül idősebbek is állnak. Szerencsére az egyik kislány is a felvágott nyelvűek, de az udvarias gyerekek közül való volt és megszólalt: — Bácsi kérem, míg szidni tetszett bennünket, megszámoltam, hogy a kocsiban 12 ülőhely nincs elfoglalva, ha körül tetszik nézni, akkor erről meg is tetszik győződni. Barátunk és neje nem győződött meg róla, leszállt a buszróL. A FODRÁSZNÁL — öcsikém, ugye megengeded, hogy most én következzem. Munkából léptem le, és sietnem kell. És mit tehet az istenadta lurkója, hallgat, a fodrász a hallgatást beleegyezésnek véli és két vendégurat is „elintéz” míg a gyerekre kerül a sor... A GYERMEKMEDENCÉBEN Mindenféle korú hölgyek méltatlankodnak — van a méltatlankodásra nyelvünkben sokkal találóbb kifejezés is, de azt hadd ne írjam le, — hogy már ezek a neveletlen lurkók sem — zömében hat éven aluliakról van szó — hagyják őket pihenni, hogy becsapkodják, lubickolják vízzel a frizurájukat. Hát kérem, a gyermekmedence mellett ott áll a figyelmeztető tábla, mely szerint a gyermekmedencében felnőtteknek fürödni, „magukat áztatni” tilos. Tessék betartani. így védhetjük a lubickoló gyerekek egészségét is. És az is fontos!.. A MUNKAHELYEKEN A gyakorló, az életet a maga bonyolultságában is jól ismerő pedagógusok is sokszor elcsodálkoznak azon, hogy milyen hihetetlen sokat romlik tanítványaik beszédstílusa a nyári szünidő folyamán. És különösen azoknak, akik ilyen vagy olyan ok miatt 1—2 hónapra munkát vállaltak. A stíluson belül is a durva kifejezések tanulóink aktiv szókincsébe való bekerülése ellen kell szót emelnünk. Most van „félidő”. Idős munkatársak, talán még nem egészen késő. Kérjük, beszéljenek szebben, kerüljék a durva szavak használatát^ PARKFOGLALASKOR Vagy nem parkfoglalás az, hogy a Szamuely park egyharmadát elfoglalta egy építőipari vállalat — kipusztítva a kis fákat, megsemmisítve a város egyik legszebb rózsakertjét — és ott tartósan, felvonulási épületekkel rendezkedett be építőipari anyagok tárolására. De mindezt nem is tennénk szóvá, ha nem lenne az elfoglalt parkrész tőszomszédságában legalább háromszor akkora üres, bur- jánkórót termő terület. Ez esetben az engedélyező hatóság sem volt körültekintő. És ennek a játszadozni vágyó gyerekek is a szenvedő alanyai. + Nyilatkoztam, hogy gyerekeink pártjára állok, pártjára mindazokkal, akik féltőn és óvón, néha aggódón figyelik felnőtt társadalmunk egyes egyedeinek megfeledkezését, nemtörődömségét, közömbösségét, gyerekeink gondtalanabb, egészségesebb, harmonikusabb fejlődésének, életének a tervezésével, szervezésével szemben... Mg*r teas
