Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-11 / 188. szám

S oldal KELET-MA G Y ARORSZ A O Készül az államszövetségi csúcs Diplomáciai élénkség Kairóban Szíriái politikusok Moszkvában A Reuter iroda hivatalos Szíriái közlésre hivatkozva azt jelentette, hogy kedden dél­előtt Damaszkuszból Moszk­vába utazott a szíriai kor­mány két vezető politikusa: Mahmud AI Ajubi miniszter­elnök-helyettes és Abdel Ha­lim Khaddam miniszterel­nök-helyettes és külügymi­niszter, hogy kétnapos hiva­talos megbeszéléseket foly­tasson a szovjet vezetőkkel. A hivatalos jelentés nem szá­molt be a szíriai küldöttség' utazásának és várható tár­gyalásainak konkrét céljá­ról. Megfigyelők azonban a szíriai vezetők moszkvai lá­togatását összefüggésbe hoz­zák a közelmúltban lejátszó­dott szudánj eseményekkel. SALT­tárgyalások A SALT-tárgyalások ked­den folytatódtak Helsinkiben. A szovjet és az amerikai kül­döttség tagjai két óra hosz- szat tanácskoztak. A tanács­kozásból másfél óra számított hivatalos jellegűnek, majd a két fél képviselői újból ösz- szeültek egy fél órára, de ez­úttal — mint a UPI írta a konferenciához közel álló kö­rökre hivatkozva — csak fél­hivatalosan tárgyaltak. Az amerikai hírügynökség meg­jegyzi, hogy egyelőre nem lehet tudni, mikor ér véget a tárgyalásnak július 8-án Helsinkiben megkezdődött szakasza. A jövő héten Damaszkusz- ban csúcsértekezletet tarta­nak az arab államszövetség­hez csatlakozott országok vezetői: Szadat egyiptomi, Kadhafi líbiai és Asszad szí­riai elnök. A három ország belügyminisztere a csúcsta­lálkozó időpontjáig előkészí­tő tárgyalásokat folytat. Né­hány napon belül közzéte­szik a szeptember 1-i nép­szavazást elrendelő tör­vényt. A három belügymi­niszter megállapodott ab­ban, hogy minden évben szeptember elsején ünnepük meg az Arab Köztársasá­gok Szövetségének a meg­alapítását. ★ Egyiptom a közel-keleti helyzetről folytatandó „fon­tos konzultációra” hazaren­delte moszkvai és az ENSZ- ben akkreditált nagykövetét, valamint washingtoni ér­dekképviselőjét — közölték hivatalosan Kairóban. A múlt hét végén kairói lapok azt jelentették, hogy Egyiptom esetleg javasolja, a világszervezet közgyűlése ismét tűzze napirendre a közel-keleti válság kérdé­sét, minthogy az Egyesült Államok abbahagyta erőfe­szítését egy átmeneti béke­megállapodásra. Egy kairói lap szerint az USA mindent elkövet, hogy az egyiptomi kormányt eltántorítsa terve­zett lépésétől. Mahmud Riad egyiptomi miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter a hét folya­mán fontos politikai tárgya­lássorozatot kezd Kairóban. Megbeszélést folytat dr. As- raf Ghorballal, az EAK ame­rikai érdekképviseletének a vezetőjével, Murad Ghaleb moszkvai nasvkövettel és dr. Mohamed Hasszán el- Zajjat ENSZ-fődelegátussal. A tárgyalások során meg­vitatják a közel-keleti hely­zet legutóbbi fejleményeit, s előkészítik a, következő idő­szak diplomáciai lépéseit. Ghorbal . beszámol Sisco amerikai külügyi államtit­kár izraeli látogatásáról, s az ennek nyomán kialakult amerikai álláspontról.. Minden jel arra vall, hogy az EAK egyrészt reagálni kíván a sikertelen ameri­kai—izraeli tárgyalásokra, másrészt előkészületeket tesz az ENSZ-közgyűlés szeptemberben kezdődő ülés­szakára, a közel-keleti kér­dés vitájára. Kairó várha­tóan széles körű diplomáciai kampányt kezdeményez az ENSZ-ülésszak előtt és alatt. Nagyköveti tanácskozások Nyugat-Berlinben Bonn derűlátó A nyugatnémet kormány véleménye szerint „jó kilátá­sok” vannak arra, hogy jö­vőre ratifikálják a szovjet— nyugatnémet szerződést. Rü­diger von Wechmar, a bonni kormány szóvivője kedden a szerződés aláírásának közel­gő évfordulója alkalmából a UPI-nak adott interjújában kijelentette, hogy a ratifiká­ciós eljárást akkor fogják megindítani, ha megtörténik a berlini probléma kielégítő rendezése. Hozzátette, hogy a szerződés aláírása „mégis vította a szovjet—nyugatné­met viszony és politikai együttműködés légkörét”. Wechmar az interjúban ál­lást foglalt amellett, hogy Koszigin szovjet miniszterel­nöknek Willy Brandttal Moszkvában megbeszélt nvu- gat-németországi látogatását arra az időpontra irányozzák elő. amikor már mindkét or­szágban megszületett a dön­tés a szerződés érvénybelé­péséről. A négy nagyhatalom nagy­követei kedden Jackling brit nagykövet elnöklete alatt kezdték meg a nyugat-berlini problémával foglalkozó tár­gyalások 27. ülését. Bonnban a keddi tanácskozással kap­csolatban a múlt héten olyan hírek terjedtek el, hogy ezút­tal a nagykövetek esetleg több napot is fordítanak Scott és Irwin az Apollo—15 holdexpedíció tagjai hétfőn este csatlakoztak a holdkőze­teket és talajmintákat vizs­gáló tudósokhoz és geológu­sokhoz. A vizsgálatok steril környe­zetben, üveg falú zárt helyi­ségben folynak. Míg az egyik szakértő egymás után kirak­ta a szabálytalan formájú de gyakran tégla nagyságú holdkőzeteket az első ládá­ból, az űrhajósok megpró­bálták felidézni azokat a kö­rülményeket, amelyek köze­pette a kőzeteket gyűjtötték. A holdlaboratórium tudósai majd a megbeszélésre és megkísérlik befejezni egy ke­retmegállapodás megvitatá­sát A programbeosztás sze­rint a nagykövetek kedden a szokástól eltérően nem vala­melyik résztvevő diplomata rezidenciáján ebédeltek, ha­nem a tárgyalások színhe­lyén, a volt szövetséges eb lenőrző tanács épületében. minden egyes kőzetet lemér­nek, lefényképeznek és lel­tári számmal látnak el, mi­előtt külön-külön lepecsételt acéltubusba zárnák őket, ké­sőbbi elemzés céljára. Az űrhajósok egyébként kedden folytatták beszámo­lóikat és folytatódott az or­vosi vizsgálat is. A vizsgála­tot végző orvoscsoport veze­tője szerint az Apollo—15 le­génysége „általában véve jó kondícióban van, szervezetük teljesítőképessége azonban még korántsem érte el az űr­utazás előtti szintet. „Aggo­dalomra azonban semmi ok” — tette hozzá. Vizsgálják a hold kőzetet VörösKőy lános: {ekele tnacekatUeebaléb 37. — A nő elfogását tekintsük csupán első lépésnek. Tavaly Júniusban ő itt Budapesten felkeresett valakit. Egy férfi Szolnokra utazott Medgye- sékhez. Az odakint beszerve­zett disszidált vasutast és a nőt Herend mellé szállítot­ták. Később ellátták őket a szükséges felszereléssel. Meg­csináltatták a két különleges éles lövedéket és elszállítot­ták Bakonyfürtre. Beke közbeszólt: — Ez még homályos pont. Csalogány tanárnő beszélt arról, hogy amikor az osz­tályt szállító MÁVAUT-busz defektet kapott, éppen arra jött egy nyugatnémet turista- csoport. ők tovább is akar­ták vinni a gyerekeket, sőt, egyikük ugyancsak erősza­koskodott, mintha tudta vol­na, hogy azoknak fél kilenc­re meg „kell” érkezniük a Vadgalamb menedékházba. Feltehető, hogy ez a férfi hozta magával a lőszert és adta át valahol a vasutasnak. Másrészt miért tartózkodtak éppen az események időpont­jában a színhelyen? Mint a turisták általában, ők is hoz­tak magukkal egy csomó fényképezőgépet meg film­felvevőt. Talán a becsapódás következményeit akarták nyomban megörökíteni? Kertész ezredes egyetértőén bólogatott. — Azt hiszem, igazad van. De a turistáknak már bottal üthetjük a nyomát. A vas­utastól sem kérdezhetjük meg, hol és kitől vette át a lőszereket. A megrendelők azonban még itt tartózkod­nak valahol. Talán tudják is már, hogy ügynökeik lebuk­tak. A térkép zászlócskáira mu­tatott. — A nyomozás végeztével a fekete zászlók majd leke­rülnek innen, de azért egyéb színűek maradnak még jócs­kán. Mályvák, sárgák, hupi­kékek. Meg azok, amelyeket KÉMREGÉNY talán több színnel kellene je­lölni. A központok. A több csoportot irányító főnökségek. Mit gondoltok, közelebb jutottunk most va­lamelyikhez? — Nagyon bízom benne — jelentette ki határozottan Beke őrnagy. — A bakony- fürti állomáson sok értékes holmit találtunk. Embereink a rádió adó-vevőt már teg­nap munkába, állították. Ta­lán sikerült néhány üzenetet váltaniok. A rejtjelző osztály megkapta a vasutas eldugott feljegyzéseit. A laboratórium­ban folynak a vegyelemzé- sek. A negatív filmtekercsek­ből is kiderülhet valami. Ébert megtoldotta a felsoro­lást. — No és itt a macska. Már­mint a kék szemű. Ő nyilván többet tud majd mondani, mint az a félszemű fekete ci­ca. Az ezredes megdörzsölte a homlokát. 1971. augusztus W. Két világlap Nixon pekingi útjáról Csou En-laj interjúja a New York Time§nak A New York Times keddi' számában közli James Res- tonnak, a lap Pekingben tar­tózkodó szerkesztőjének be­számolóját arról az interjú­ról, amelyet Gsou En-laj, a Kínai Népköztársarág mi­niszterelnöke adott neki. Csou En-laj a többi között kijelentette, a kínai kor­mány „semmiféle” közvetítő szerepet nem vállal a viet­nami háború problémájának rendezésével kapcsolatban, s továbbra is támogatni fog­ja az Egyesült Államokkal szemben álló erőket, mindad­dig, míg az utolsó amerikai katona is elhagyja Vietnam területét. Nixon tervbe vett pekingi látogatásával foglalkozva a kínai miniszterelnök kö­zölte, hogy nemcsak a viet­nami háborúval, vagy a „két Kína” elmélettel összefüggő problémákról kíván tárgyal­ni az amerikai elnökkel, ha­nem „az Egyesült Államok, Japán és a Szovjetunió vál­tozó ázsiai és csendes-óceáni szerepéről is.” Csou En-laj egyébként „bátor kezdemé­nyezésnek” minősítette Nixon elhatározását. Reston tudósítása szerint Csou En-laj még az alábbi kérdésekkel foglalkozott: 1. Aggodalmának adott ki­fejezést a japán militarizrmis újjáéledése és a Tajvannal, valamint Koreával kapcsola­tos japán törekvések miatt. 2. A Kínai Népköztársaság álláspontja az ENSZ-tagság- gal összefüggésben válto­zatlan. a pekingi kormány egyedül jogosult a kínai nép érdekeinek képviseleté­re, Rogers amerikai külügy­miniszter „két Kína” elmé­lete „nem jelent előrevivő lépést.” 3. Hangsúlyozta, hogy Henry Kissinger (az ameri­kai elnök nemzethiztonsági tanácsadója) pekingi látoga­tásakor semmiféle előzetes megállapodás nem született. 4. A Kínai Népköztársaság „nem nukleáris hatalom, egyelőre csak a kísérletezés szakaszában vagyunk” — mondotta Csou Én-laj. El­utasította az öt nukleáris hatalom értekezletére vonat­kozó szovjet javaslatot és megismételte a „világérte­kezletre’’ vonatkozó ismert kínai elméletet. 5. Javasolta, próbálják megtalálni a módját a köze­ledésnek Korea két része között, s ezen keresztül igye­kezzenek megteremteni Ko­rea békés újraegyesítésének feltételeit. A Kínai Népköztársaság miniszterelnöke két kérdés­sel foglalkozott részleteseb­ben az interjúban. Az egyik az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság, a másik Japán és a Kínai Népköztársaság kapcsolatai. „Kína olyan ország, ame­lyet több mint húsz éven át az Egyesült Államok blo­kádja zárt el a külvilágtól. Most, hogy az Egyesült Álla­mok részéről óhaj mutatko­zik 3, közeledésre, mi ezt rendben lévőnek tartjuk. Ugyanez a véleményünk a tárgyalásokra vonatkozó ólhajról és készek vagyunk tárgyalni. Természetesen, magától értetődik, hogy a két fél álláspontja rendkí­vül különböző. Az enyhülést csak akkor lehet megvalósí­tani, ha ezt mindkét fél egyaránt óhajtja. így tehát a legkülönbözőbb kérdéseket: kell tanulmányoznunk és ezeket a kérdéseket le kell tenni a tárgyalóasztalra. Nem várjuk valamennyi kér­dés egy csapásra történő ren­dezését — mondotta Csou En-laj. A Kínai Népköztársasági miniszterelnöke a Nixon- doktrináról szólva kijelen­tette, hogy az semmi másta nem jó, mint a japán mili- tarizmus bátorítására. „Ha veszéllyel kell szem­benézni, jobb azt még csí­rájában elfojtani... Ha Ja­pán feladja Koreával és Tajvannal kapcsolatos ag­resszív törekvéseit, lehetriá- gessé válik, hogy a Kínai Népköztársaság és Japán a békés egymás mellett élés öt alapelve alapján meg nem támadási szerződést kössön” — tette hozzá Csou En-laj. Az interjú során Reston felvetette, vajon nem len­ne-e célszerű, ha a kelet­ázsiai térségben szerepet játszó négy nagyhatalom — Kína. Japán, a Szovjetunió és az USA — meg nem tá­madási egyezményt kötne a békés egymás mellett élés öt elve alapján. Csou En-laj azzal hárította el azt a gon­dolatot, hogy „addig még sok lépést kell megtenni”, s ezért jelenleg nem adhat választ arra a kérdésre. „Nem könnyű dolog megol­dást találni a világ problé­máira, s így inkább az önök elnökével szeretnénk eszme­cserét folytatni” — tette hozzá Csou En-laj. Arbatov kommentárja a Pravdában A Pravda keddi száma „Tényleges választ igénylő kérdések” címmel közli Ge- orgij Arbatovnak, a Szovjet Tudományos Akadémia ame­rikai intézete igazgatójának terjedelmes cikkét a tervbe vett amerikai—kínai csúcsta­lálkozóról. A cikk a többi között a kö­vetkezőket állapítja meg: A pekingi találkozó hírét arra használták fel, hogy to­vább halogassák a vietnami háború beszüntetését, ki­bújjanak a vietnami fél békés javaslataira adandó válasz alól és bizonyos amerikai kö­rökben azt az illúziót keltsék, hogy ebben a kérdésben al­kut lehet kötni a vietnami nép háta mögött. A Kínai Népköztársaság e — No, ebből ennyi elég. A feladatunk tehát világos. A birtokunkba jutott anyagok és a további vallomások alapján igyekszünk a köz­pontot felderíteni. Nem sza­bad időt vesztegetnünk. Azt hiszem — fordult Bekéhez — néhány napig még várnod kell a szabadságod folytatá­sával... — Értettem, ezredes elv­társ! A hivatalos hangot mosoly kísérte. Keményen kezet ráz­tak. — Itt ebédeltek? — Előbb a kocsimat sze­retném rendbe hozatni. Ki­csit megviselte a gyorshaj­tás... Beke késő délután állt meg a tükörfényes Wartburggal a lakása előtt. Mielőtt kiszállt belőle, a visszapillantó tü­körbe nézett. A meredek bu­dai utca egyik villájából csi­nos diáklány lépett ki. — Vajon mikor jutok el Körmendre? Végtére is nem lehet hónapokig halogatni a látogatást! — gondolta ma­gában. Még egy pár másodpercig kényelmesen üldögélt, aztán kiszállt, óvatosan becsapva maga mögött az ajtót. (VÉGE) kérdéssel kapcsolatos állás­foglalása külön téma ugyan — folytatja a szerző —, de még­sem lehet figyelmen kívül hagyni. Az amerikai elnök meghívásának ténye csupán azoknak jelenthet szenzációt, akik komolyan veszik azt a propagandát, hogy a pekingi vezetők továbbra is kérlelhe­tetlen ellenségei az ameriäcai imperializmusnak. A meghí­vás időpontja azonban, mint olyan lépés, amely nyilvánva­ló kárt okoz a vietnami ha­zafiak harcának, mégis cso­dálkozást keltett sokakban mind az Egyesült Államok te­rületén, mind pedig annak határain túl. — Mellesleg az Egyesült Államokban a talál­kozó nyélbeütése mellett az is szerepet játszott, hogy az el­nökválasztások előtt a kor­mány különösen érdekelt olyan akciókban, amely az uralkodó köztársasági pártot győzelemhez segíti politikai ellenfeleivel szemben. Sok amerikai felteszi a kér­dést: hogyan befolyásolja majd a Nixon pekingi látogatásáról elért megállapodás a szovjet— amerikai kapcsolatokat, a fegyverkezési hajsza korláto­zásának és a nemzetközi fe­szültség általános enyhítésé­nek távlatait? A cikkíró a többi között fel­hívja a figyelmet arra, hogy az amerikai sajtókommentá­rok a Fekinghez való közele­dés előnyét a szovjetellenes cselszövények fokozásával fűszerezve tálalják az olva­sóknak. Az ilyesfajta vonal- vezetés enyhén szólva politi­kai ostobaság. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió kö­zött ugyanis már régóta pár­beszéd folyik számos problé­máról. A párbeszéd rendkívül fontos és rendkívül nehéz, egyrészt a problémák termé­szeténél fogva, másrészt an- nálfogva, hogy eredményes megoldásukhoz mindenekelőtt bizalom szükséges. De mi az ami nagyobb csapást mérhet a bizalomra, mint a rosszin­dulatú diplomáciai manőver, a kulisszák mögötti cselszövés és kétszínűség? Hogyan fo­gadjuk érdemben a hivatalos megnyilatkozásokat Washing­ton szándékairól? Ezzel össze­függésben a cikk megemlíti: a közvélemény nagyon is jól tudja, hogy az amerikai poli­tikusok szavai és ígéretei gyakran eltérnek tetteiktől, sőt nyílt ellentmondásba ke­verednek velük. Arbatov ezután hangoztat­ja: ha a Kínával való viszony javítását célzó lépések azzal párosulnak, hogy az amerikai politikában fordulat történik az időszerű kérdésekkel kap­csolatos építőbb állásfoglalás irányába, akkor lesz alap ar­ra, hogy komolyan vegyük Washington kijelentéseit bé­keszerető szándékairól és jó­akaratáról. És nem vitás, hogy egy ilyen fordulat pozi­tív értékelésre találna a Szovjetunióban is. A szovjet emberek nemcsak megértet­ték, de mindenkor teljes egé­szében támogatták is az eny­hülésre irányuló őszinte po­litikát. Ugyanez vonatkozik Peking valódi szándékainak értékelésére is. Ma még azonban jogosan várhatjuk az események ala­kulásának egy más irányzatát is. Elképzelhető, hogy az Egyesült Államok politikája minden téren — kivéve a Kínával való kapcsolatot — változatlan marad, és tovább gátolja a súlyos nemzetközi konfliktusok felszámolását, az enyhülést és a nemzetközi helyzet normalizálódását. Ilyen körülmények között Washington Kínához való kö­zeledése teljesen egyértelmű­vé válik Természetes, hogy az események ilyen alakulá­sából le kell vonni a megfele­lő következtetéseket. Ez két­ségtelenül meg is történik. A Szovjetunió állásfoglalása, a szocialista világrendszer. . ál­lásfoglalása meglehetősen szí-; lárd ahhoz, hogy magabizto­san szembenézhessünk az ese­mények oármilyen lehetséges fordulatával — fejezi be cik­két Georgij Arbatov.

Next

/
Thumbnails
Contents