Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-11 / 188. szám
S oldal KELET-MA G Y ARORSZ A O Készül az államszövetségi csúcs Diplomáciai élénkség Kairóban Szíriái politikusok Moszkvában A Reuter iroda hivatalos Szíriái közlésre hivatkozva azt jelentette, hogy kedden délelőtt Damaszkuszból Moszkvába utazott a szíriai kormány két vezető politikusa: Mahmud AI Ajubi miniszterelnök-helyettes és Abdel Halim Khaddam miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter, hogy kétnapos hivatalos megbeszéléseket folytasson a szovjet vezetőkkel. A hivatalos jelentés nem számolt be a szíriai küldöttség' utazásának és várható tárgyalásainak konkrét céljáról. Megfigyelők azonban a szíriai vezetők moszkvai látogatását összefüggésbe hozzák a közelmúltban lejátszódott szudánj eseményekkel. SALTtárgyalások A SALT-tárgyalások kedden folytatódtak Helsinkiben. A szovjet és az amerikai küldöttség tagjai két óra hosz- szat tanácskoztak. A tanácskozásból másfél óra számított hivatalos jellegűnek, majd a két fél képviselői újból ösz- szeültek egy fél órára, de ezúttal — mint a UPI írta a konferenciához közel álló körökre hivatkozva — csak félhivatalosan tárgyaltak. Az amerikai hírügynökség megjegyzi, hogy egyelőre nem lehet tudni, mikor ér véget a tárgyalásnak július 8-án Helsinkiben megkezdődött szakasza. A jövő héten Damaszkusz- ban csúcsértekezletet tartanak az arab államszövetséghez csatlakozott országok vezetői: Szadat egyiptomi, Kadhafi líbiai és Asszad szíriai elnök. A három ország belügyminisztere a csúcstalálkozó időpontjáig előkészítő tárgyalásokat folytat. Néhány napon belül közzéteszik a szeptember 1-i népszavazást elrendelő törvényt. A három belügyminiszter megállapodott abban, hogy minden évben szeptember elsején ünnepük meg az Arab Köztársaságok Szövetségének a megalapítását. ★ Egyiptom a közel-keleti helyzetről folytatandó „fontos konzultációra” hazarendelte moszkvai és az ENSZ- ben akkreditált nagykövetét, valamint washingtoni érdekképviselőjét — közölték hivatalosan Kairóban. A múlt hét végén kairói lapok azt jelentették, hogy Egyiptom esetleg javasolja, a világszervezet közgyűlése ismét tűzze napirendre a közel-keleti válság kérdését, minthogy az Egyesült Államok abbahagyta erőfeszítését egy átmeneti békemegállapodásra. Egy kairói lap szerint az USA mindent elkövet, hogy az egyiptomi kormányt eltántorítsa tervezett lépésétől. Mahmud Riad egyiptomi miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter a hét folyamán fontos politikai tárgyalássorozatot kezd Kairóban. Megbeszélést folytat dr. As- raf Ghorballal, az EAK amerikai érdekképviseletének a vezetőjével, Murad Ghaleb moszkvai nasvkövettel és dr. Mohamed Hasszán el- Zajjat ENSZ-fődelegátussal. A tárgyalások során megvitatják a közel-keleti helyzet legutóbbi fejleményeit, s előkészítik a, következő időszak diplomáciai lépéseit. Ghorbal . beszámol Sisco amerikai külügyi államtitkár izraeli látogatásáról, s az ennek nyomán kialakult amerikai álláspontról.. Minden jel arra vall, hogy az EAK egyrészt reagálni kíván a sikertelen amerikai—izraeli tárgyalásokra, másrészt előkészületeket tesz az ENSZ-közgyűlés szeptemberben kezdődő ülésszakára, a közel-keleti kérdés vitájára. Kairó várhatóan széles körű diplomáciai kampányt kezdeményez az ENSZ-ülésszak előtt és alatt. Nagyköveti tanácskozások Nyugat-Berlinben Bonn derűlátó A nyugatnémet kormány véleménye szerint „jó kilátások” vannak arra, hogy jövőre ratifikálják a szovjet— nyugatnémet szerződést. Rüdiger von Wechmar, a bonni kormány szóvivője kedden a szerződés aláírásának közelgő évfordulója alkalmából a UPI-nak adott interjújában kijelentette, hogy a ratifikációs eljárást akkor fogják megindítani, ha megtörténik a berlini probléma kielégítő rendezése. Hozzátette, hogy a szerződés aláírása „mégis vította a szovjet—nyugatnémet viszony és politikai együttműködés légkörét”. Wechmar az interjúban állást foglalt amellett, hogy Koszigin szovjet miniszterelnöknek Willy Brandttal Moszkvában megbeszélt nvu- gat-németországi látogatását arra az időpontra irányozzák elő. amikor már mindkét országban megszületett a döntés a szerződés érvénybelépéséről. A négy nagyhatalom nagykövetei kedden Jackling brit nagykövet elnöklete alatt kezdték meg a nyugat-berlini problémával foglalkozó tárgyalások 27. ülését. Bonnban a keddi tanácskozással kapcsolatban a múlt héten olyan hírek terjedtek el, hogy ezúttal a nagykövetek esetleg több napot is fordítanak Scott és Irwin az Apollo—15 holdexpedíció tagjai hétfőn este csatlakoztak a holdkőzeteket és talajmintákat vizsgáló tudósokhoz és geológusokhoz. A vizsgálatok steril környezetben, üveg falú zárt helyiségben folynak. Míg az egyik szakértő egymás után kirakta a szabálytalan formájú de gyakran tégla nagyságú holdkőzeteket az első ládából, az űrhajósok megpróbálták felidézni azokat a körülményeket, amelyek közepette a kőzeteket gyűjtötték. A holdlaboratórium tudósai majd a megbeszélésre és megkísérlik befejezni egy keretmegállapodás megvitatását A programbeosztás szerint a nagykövetek kedden a szokástól eltérően nem valamelyik résztvevő diplomata rezidenciáján ebédeltek, hanem a tárgyalások színhelyén, a volt szövetséges eb lenőrző tanács épületében. minden egyes kőzetet lemérnek, lefényképeznek és leltári számmal látnak el, mielőtt külön-külön lepecsételt acéltubusba zárnák őket, későbbi elemzés céljára. Az űrhajósok egyébként kedden folytatták beszámolóikat és folytatódott az orvosi vizsgálat is. A vizsgálatot végző orvoscsoport vezetője szerint az Apollo—15 legénysége „általában véve jó kondícióban van, szervezetük teljesítőképessége azonban még korántsem érte el az űrutazás előtti szintet. „Aggodalomra azonban semmi ok” — tette hozzá. Vizsgálják a hold kőzetet VörösKőy lános: {ekele tnacekatUeebaléb 37. — A nő elfogását tekintsük csupán első lépésnek. Tavaly Júniusban ő itt Budapesten felkeresett valakit. Egy férfi Szolnokra utazott Medgye- sékhez. Az odakint beszervezett disszidált vasutast és a nőt Herend mellé szállították. Később ellátták őket a szükséges felszereléssel. Megcsináltatták a két különleges éles lövedéket és elszállították Bakonyfürtre. Beke közbeszólt: — Ez még homályos pont. Csalogány tanárnő beszélt arról, hogy amikor az osztályt szállító MÁVAUT-busz defektet kapott, éppen arra jött egy nyugatnémet turista- csoport. ők tovább is akarták vinni a gyerekeket, sőt, egyikük ugyancsak erőszakoskodott, mintha tudta volna, hogy azoknak fél kilencre meg „kell” érkezniük a Vadgalamb menedékházba. Feltehető, hogy ez a férfi hozta magával a lőszert és adta át valahol a vasutasnak. Másrészt miért tartózkodtak éppen az események időpontjában a színhelyen? Mint a turisták általában, ők is hoztak magukkal egy csomó fényképezőgépet meg filmfelvevőt. Talán a becsapódás következményeit akarták nyomban megörökíteni? Kertész ezredes egyetértőén bólogatott. — Azt hiszem, igazad van. De a turistáknak már bottal üthetjük a nyomát. A vasutastól sem kérdezhetjük meg, hol és kitől vette át a lőszereket. A megrendelők azonban még itt tartózkodnak valahol. Talán tudják is már, hogy ügynökeik lebuktak. A térkép zászlócskáira mutatott. — A nyomozás végeztével a fekete zászlók majd lekerülnek innen, de azért egyéb színűek maradnak még jócskán. Mályvák, sárgák, hupikékek. Meg azok, amelyeket KÉMREGÉNY talán több színnel kellene jelölni. A központok. A több csoportot irányító főnökségek. Mit gondoltok, közelebb jutottunk most valamelyikhez? — Nagyon bízom benne — jelentette ki határozottan Beke őrnagy. — A bakony- fürti állomáson sok értékes holmit találtunk. Embereink a rádió adó-vevőt már tegnap munkába, állították. Talán sikerült néhány üzenetet váltaniok. A rejtjelző osztály megkapta a vasutas eldugott feljegyzéseit. A laboratóriumban folynak a vegyelemzé- sek. A negatív filmtekercsekből is kiderülhet valami. Ébert megtoldotta a felsorolást. — No és itt a macska. Mármint a kék szemű. Ő nyilván többet tud majd mondani, mint az a félszemű fekete cica. Az ezredes megdörzsölte a homlokát. 1971. augusztus W. Két világlap Nixon pekingi útjáról Csou En-laj interjúja a New York Time§nak A New York Times keddi' számában közli James Res- tonnak, a lap Pekingben tartózkodó szerkesztőjének beszámolóját arról az interjúról, amelyet Gsou En-laj, a Kínai Népköztársarág miniszterelnöke adott neki. Csou En-laj a többi között kijelentette, a kínai kormány „semmiféle” közvetítő szerepet nem vállal a vietnami háború problémájának rendezésével kapcsolatban, s továbbra is támogatni fogja az Egyesült Államokkal szemben álló erőket, mindaddig, míg az utolsó amerikai katona is elhagyja Vietnam területét. Nixon tervbe vett pekingi látogatásával foglalkozva a kínai miniszterelnök közölte, hogy nemcsak a vietnami háborúval, vagy a „két Kína” elmélettel összefüggő problémákról kíván tárgyalni az amerikai elnökkel, hanem „az Egyesült Államok, Japán és a Szovjetunió változó ázsiai és csendes-óceáni szerepéről is.” Csou En-laj egyébként „bátor kezdeményezésnek” minősítette Nixon elhatározását. Reston tudósítása szerint Csou En-laj még az alábbi kérdésekkel foglalkozott: 1. Aggodalmának adott kifejezést a japán militarizrmis újjáéledése és a Tajvannal, valamint Koreával kapcsolatos japán törekvések miatt. 2. A Kínai Népköztársaság álláspontja az ENSZ-tagság- gal összefüggésben változatlan. a pekingi kormány egyedül jogosult a kínai nép érdekeinek képviseletére, Rogers amerikai külügyminiszter „két Kína” elmélete „nem jelent előrevivő lépést.” 3. Hangsúlyozta, hogy Henry Kissinger (az amerikai elnök nemzethiztonsági tanácsadója) pekingi látogatásakor semmiféle előzetes megállapodás nem született. 4. A Kínai Népköztársaság „nem nukleáris hatalom, egyelőre csak a kísérletezés szakaszában vagyunk” — mondotta Csou Én-laj. Elutasította az öt nukleáris hatalom értekezletére vonatkozó szovjet javaslatot és megismételte a „világértekezletre’’ vonatkozó ismert kínai elméletet. 5. Javasolta, próbálják megtalálni a módját a közeledésnek Korea két része között, s ezen keresztül igyekezzenek megteremteni Korea békés újraegyesítésének feltételeit. A Kínai Népköztársaság miniszterelnöke két kérdéssel foglalkozott részletesebben az interjúban. Az egyik az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság, a másik Japán és a Kínai Népköztársaság kapcsolatai. „Kína olyan ország, amelyet több mint húsz éven át az Egyesült Államok blokádja zárt el a külvilágtól. Most, hogy az Egyesült Államok részéről óhaj mutatkozik 3, közeledésre, mi ezt rendben lévőnek tartjuk. Ugyanez a véleményünk a tárgyalásokra vonatkozó ólhajról és készek vagyunk tárgyalni. Természetesen, magától értetődik, hogy a két fél álláspontja rendkívül különböző. Az enyhülést csak akkor lehet megvalósítani, ha ezt mindkét fél egyaránt óhajtja. így tehát a legkülönbözőbb kérdéseket: kell tanulmányoznunk és ezeket a kérdéseket le kell tenni a tárgyalóasztalra. Nem várjuk valamennyi kérdés egy csapásra történő rendezését — mondotta Csou En-laj. A Kínai Népköztársasági miniszterelnöke a Nixon- doktrináról szólva kijelentette, hogy az semmi másta nem jó, mint a japán mili- tarizmus bátorítására. „Ha veszéllyel kell szembenézni, jobb azt még csírájában elfojtani... Ha Japán feladja Koreával és Tajvannal kapcsolatos agresszív törekvéseit, lehetriá- gessé válik, hogy a Kínai Népköztársaság és Japán a békés egymás mellett élés öt alapelve alapján meg nem támadási szerződést kössön” — tette hozzá Csou En-laj. Az interjú során Reston felvetette, vajon nem lenne-e célszerű, ha a keletázsiai térségben szerepet játszó négy nagyhatalom — Kína. Japán, a Szovjetunió és az USA — meg nem támadási egyezményt kötne a békés egymás mellett élés öt elve alapján. Csou En-laj azzal hárította el azt a gondolatot, hogy „addig még sok lépést kell megtenni”, s ezért jelenleg nem adhat választ arra a kérdésre. „Nem könnyű dolog megoldást találni a világ problémáira, s így inkább az önök elnökével szeretnénk eszmecserét folytatni” — tette hozzá Csou En-laj. Arbatov kommentárja a Pravdában A Pravda keddi száma „Tényleges választ igénylő kérdések” címmel közli Ge- orgij Arbatovnak, a Szovjet Tudományos Akadémia amerikai intézete igazgatójának terjedelmes cikkét a tervbe vett amerikai—kínai csúcstalálkozóról. A cikk a többi között a következőket állapítja meg: A pekingi találkozó hírét arra használták fel, hogy tovább halogassák a vietnami háború beszüntetését, kibújjanak a vietnami fél békés javaslataira adandó válasz alól és bizonyos amerikai körökben azt az illúziót keltsék, hogy ebben a kérdésben alkut lehet kötni a vietnami nép háta mögött. A Kínai Népköztársaság e — No, ebből ennyi elég. A feladatunk tehát világos. A birtokunkba jutott anyagok és a további vallomások alapján igyekszünk a központot felderíteni. Nem szabad időt vesztegetnünk. Azt hiszem — fordult Bekéhez — néhány napig még várnod kell a szabadságod folytatásával... — Értettem, ezredes elvtárs! A hivatalos hangot mosoly kísérte. Keményen kezet ráztak. — Itt ebédeltek? — Előbb a kocsimat szeretném rendbe hozatni. Kicsit megviselte a gyorshajtás... Beke késő délután állt meg a tükörfényes Wartburggal a lakása előtt. Mielőtt kiszállt belőle, a visszapillantó tükörbe nézett. A meredek budai utca egyik villájából csinos diáklány lépett ki. — Vajon mikor jutok el Körmendre? Végtére is nem lehet hónapokig halogatni a látogatást! — gondolta magában. Még egy pár másodpercig kényelmesen üldögélt, aztán kiszállt, óvatosan becsapva maga mögött az ajtót. (VÉGE) kérdéssel kapcsolatos állásfoglalása külön téma ugyan — folytatja a szerző —, de mégsem lehet figyelmen kívül hagyni. Az amerikai elnök meghívásának ténye csupán azoknak jelenthet szenzációt, akik komolyan veszik azt a propagandát, hogy a pekingi vezetők továbbra is kérlelhetetlen ellenségei az ameriäcai imperializmusnak. A meghívás időpontja azonban, mint olyan lépés, amely nyilvánvaló kárt okoz a vietnami hazafiak harcának, mégis csodálkozást keltett sokakban mind az Egyesült Államok területén, mind pedig annak határain túl. — Mellesleg az Egyesült Államokban a találkozó nyélbeütése mellett az is szerepet játszott, hogy az elnökválasztások előtt a kormány különösen érdekelt olyan akciókban, amely az uralkodó köztársasági pártot győzelemhez segíti politikai ellenfeleivel szemben. Sok amerikai felteszi a kérdést: hogyan befolyásolja majd a Nixon pekingi látogatásáról elért megállapodás a szovjet— amerikai kapcsolatokat, a fegyverkezési hajsza korlátozásának és a nemzetközi feszültség általános enyhítésének távlatait? A cikkíró a többi között felhívja a figyelmet arra, hogy az amerikai sajtókommentárok a Fekinghez való közeledés előnyét a szovjetellenes cselszövények fokozásával fűszerezve tálalják az olvasóknak. Az ilyesfajta vonal- vezetés enyhén szólva politikai ostobaság. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között ugyanis már régóta párbeszéd folyik számos problémáról. A párbeszéd rendkívül fontos és rendkívül nehéz, egyrészt a problémák természeténél fogva, másrészt an- nálfogva, hogy eredményes megoldásukhoz mindenekelőtt bizalom szükséges. De mi az ami nagyobb csapást mérhet a bizalomra, mint a rosszindulatú diplomáciai manőver, a kulisszák mögötti cselszövés és kétszínűség? Hogyan fogadjuk érdemben a hivatalos megnyilatkozásokat Washington szándékairól? Ezzel összefüggésben a cikk megemlíti: a közvélemény nagyon is jól tudja, hogy az amerikai politikusok szavai és ígéretei gyakran eltérnek tetteiktől, sőt nyílt ellentmondásba keverednek velük. Arbatov ezután hangoztatja: ha a Kínával való viszony javítását célzó lépések azzal párosulnak, hogy az amerikai politikában fordulat történik az időszerű kérdésekkel kapcsolatos építőbb állásfoglalás irányába, akkor lesz alap arra, hogy komolyan vegyük Washington kijelentéseit békeszerető szándékairól és jóakaratáról. És nem vitás, hogy egy ilyen fordulat pozitív értékelésre találna a Szovjetunióban is. A szovjet emberek nemcsak megértették, de mindenkor teljes egészében támogatták is az enyhülésre irányuló őszinte politikát. Ugyanez vonatkozik Peking valódi szándékainak értékelésére is. Ma még azonban jogosan várhatjuk az események alakulásának egy más irányzatát is. Elképzelhető, hogy az Egyesült Államok politikája minden téren — kivéve a Kínával való kapcsolatot — változatlan marad, és tovább gátolja a súlyos nemzetközi konfliktusok felszámolását, az enyhülést és a nemzetközi helyzet normalizálódását. Ilyen körülmények között Washington Kínához való közeledése teljesen egyértelművé válik Természetes, hogy az események ilyen alakulásából le kell vonni a megfelelő következtetéseket. Ez kétségtelenül meg is történik. A Szovjetunió állásfoglalása, a szocialista világrendszer. . állásfoglalása meglehetősen szí-; lárd ahhoz, hogy magabiztosan szembenézhessünk az események oármilyen lehetséges fordulatával — fejezi be cikkét Georgij Arbatov.
