Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-05 / 183. szám

WH.". augusifu* ft CTLET-MÄGYARORS2AÖ ft *(AM Szabolcsi munkás — *71. Miért kétlaki ? Hírnév, nyereség, tartalékok Á lakószoba ára Gondok és a megoldás Mátészalkán A TUZSÉRI ÁTRAKÓN rehéz megoldani a gépesítést. Mechanikus lapát van ugyan, de azért nagyon sok vár az emberi kar erejére. Az átra­kandó műtrágya olyan, hogy itt a munkát különösen nehéz körülmények között, porban és piszokban végzik az embe­rek. Mégis óriási intenzitással dolgoznak! A, 12 órára előírt normát rendszerint teljesítik 7—8 óra alatt, bármilyen el­képesztő is ez. Hogy miért? A cél szinte mindenkinél ugyanaz: elérni egy hamar in­duló vonatot és otthon folytat­ni az itt abbahagyott mun­kát. A kertben, az állatok kö­rül, vagy éppen az asszonynak segíteni a tsz-ben. Ezekre a munkásokra mond­ják, hogy igazán kétlakiak. Van munkahelyük, de mel­lette otthon más kereső fog­lalkozást is űznek, így is igye­keznek növelni a család jöve­delmét. Hány ilyen lehet az egyre szélesebben kialakuló szabolcsi munkásságból? Nem lehet tudni. Ha van is rá sta­tisztika, a valóság mindig sok­kal változatosabb, mint amennyit a számok nyelvén rögzíteni lehet. Szinte általánosnak mond­ható vélemény, hogy ma a szabolcsi munkás egyik leg- jbbb. jellemzője a kétlakiság. Vagy másképpen: a szabolcsi munkások zöme kétlaki. A kérdések azután így vetődnek fel: Miért kétlaki? És jó-e ez, vagy nem? Vizsgáljuk először a miértet. 5 ha már a legnagyobb sza­bolcsi üzemnél kezdtük, ma­radjunk is a záhonyi körzet átrakóiparánál, ahol csaknem 6 ezer munkás dolgozik nap­ról napra. E munkások döntő többsége betanított átrakó­munkás, és a létszám 80 szá­zaléka származott a mezőgaz­daságból. Szakmája nincs, csak ereje, s azt itt jól meg­fizetik, mert nagy szükség van rá. A LÉNYÉG AZON VAN, hogy a mezőgazdaságból szár­maztak. A kötődés ma is él: feleségük vagy szüleik a tsz- ben dolgoznak, földjük ott te­rem, onnan kapják a háztájit (amire a környék ellátási ne­hézségei miatt nagy szükség van), s a jövedelmük egy ré­sze onnan származik. Besegí­tenek és nemcsak nagy mun­kák idején a most már közös — Mikor határozta el és mi­ért? Feltűrt ingujjal ül, szem­üvege mögött értelmes, fel­nőtt tekintet. — Régen töprengtem azon, s azt hiszem, ebben nem va­gyok egyedül: mi az életünk 'értelme, célja tulajdonkép­pen? Gyerekkoromban olvas­tam Vernét, ez volt az álmodo­zások kora. Azután jött Váci Mihály. Tavaly ősszel a szín­házban tartottak egy emlékes­tet és Keres Emil megszeret­tette velem ezt az embert, ezt a kommunistát. Azóta tudato­san keresem a találkozást a közéleti irodalommal és költé­szettel. — Csak ez? — És a kollégium, a közös­ség hatása. Az újságok, a fi- lozofálgatás és a kevés, de azt hiszem, hogy a lényegre ta­pintó élettapasztalatom. Száznyolcvankilenc centi­méter magas, sportoló, igazi, kosaras termet. Két hosszú keze a farmeron, s várja a kérdést. Hagyom hadd foly­tassa maga. — Ha érdekli \i életutam, elmondhatom... — Persze. nagyüzem feladatainak meg­oldásába, s időnként munká­jukat ott igazán igénylik: aratás, almaszüret, a dohány egyes munkafázisai... És a háztáji kertre, meg ál­latállományukra is számít a népgazdaság. Ma még óriási szerepet kap ez az intézmény, s nemcsak a helyi ellátásban. Az embereknek viszont a jövedelemre is szükségük van. A többség most kóstolt bele a kényelmesebb élet ízeibe, amikor már a megszerzett tárgyak szolgálják őt, s nem ő a nehezen megvásárolt föld­darabkájának a rabja. Mások — és igen nagy a számuk — nem ilyen módon kétlakiak. Nagyon elterjedt dolog manapság az építkezés. Arra nincs pénz, hogy ktsz- szel vagy magánkisiparossal húzassák fel a házukat, vagy hozzá egy-két szobát, inkább maguk végzik. Ez is jövede­lem! így pótolják a hiányzó tízezreket a társasházhoz, családi házhoz, másrészt rá vannak kényszerítve, mert ki­vitelezőt néha a föld alól sem lehet szerezni. A KÉTLAKISÁGNAK szin­te minden esetben a jövede­lem-kiegészítés a célja, s az, hogy a család alkalmazkodjon a környezet életviszonyaihoz. A község, ahol hónapokig nem lehet egy friss karalábét kap­ni, vagy ahol csak akkor mér­nek húst, ha egy borjúnak el­törik a lába — ott kell a ház körül sok minden. A másik — s ezt a VAGÉP hegesztője na­gyon világosan megfogalmaz­ta, — a piaci árak egyre ke­vésbé a munkáskeresetekhez alakulnak. Ha egy család a piacról él, akkor a jövedelem nagy részét meg is eszi. S ak­kor hogy marad a feleségnek ruhára, a gyereknek cipőre, és bútorra, és mosógépre, és gáztűzhelyre? De ezeket ők is szeretnék, s jó, hogy akarják. A mai szabolcsi munkáske­resetek feltételezik a kétlaki- ságot, hogy a családok — még ha ketten is keresnek — ki­egészítsék jövedelmüket. En­nek az oka abban is keresen­dő, hogy a még igen ifjú ipa­runk bérszínvonala alacso­nyabb az országosénál is — pedig talán itt nagyobb szük­ség volna a több bérre. Több minden hiányzik, itt kevesebb a rádió, a televízió, a fürdő­szoba, a gépkocsi — s ezeket még meg kell venni. A mai — Csaholcon születtem, ahol apám és anyám tanítot­tak. Azután, ahogy ők vándo­roltak a megyében tanyáról tanyára, úgy mentem én is ve­lük. így tanultam Tiszavasvá- ri Bódor-tanyán, majd Bereg- darócon. Ott fejeztem be az általánost és jelentkeztem Nyíregyházára, a Vasváriba. Itt érettségiztem. Nehéz alany, amiről nem kérdezik, arról nem beszél. — A kollégium igazgatója mondta el, hogy ott volt ta­valy a Szamosközben, az ár­vízi újjáépítésnél is. — Természetesen. Jött a víz május közepén. Figyeltük az újságokban a képeket, ol­vastuk a tudósításokat, néztük a tévéhíradót. Volt közöttünk, aki felismerte a házát. Az összedőlt szülői házat. Aztán nálunk szálltak meg a gyere­kek, akik onnan jöttek. Ezek után jelentkeztünk a KISZ-bi- zottságon, hogyha bárhol szükség van ránk, megyünk. — S mentek? — Negyvenen jelentkeztünk a gumigyárba árvizes mű­szakra. Amit kerestünk — és igyekeztünk nagyon —, azt be­szabolcsi munkás utói akarja érni,az 1971-es magyar életní­vót — s nemcsak a statiszti­kán keresztül. — Jó-e a kétlakiság? Szük­ségszerűsége és kikerülhetet- lensége ellenére — nem! ZÁHONYBAN ALAPO­SAN FELMÉRTÉK a hely­zetet és nem éppen kedvező eredményre jutottak: A csök­kentett munkaidő, a szabad­nap nem éri el célját, az em­berek nem pihennek, hanem másutt dolgoznak. És fárad­nak, mégpedig gyorsan. Emellett — ami itt, a sok szakképzetlen munkásnál kü­lönösen lényeges — a kétlaki­ság megöli az önképzést. Erre sem idő, sem erő nem ma­rad. A gumigyár ifjú fizikai dol­gozóinak 20 százaléka nem vé­gezte el az általános iskolát. 50-re tehető a 25 éven aluli­aknak a száma, s még csoport- vezető is akad, akinek nincs meg a nyolc osztálya. Az ifjú­munkások zöme tudatában van a tanulás szükségességé­nek, hiszen tudja: a vegyipar a jövő — vagy a jelen? — ipara, s itt nagyon fontos a hozzáértő, képzett munkás. Mégis nagyon kevés azoknak a száma, akik tanulnak. (Ezek az adatok a KISZ-bizottság felméréséből valók.) Nemcsak a gumigyár, ha­nem az egész szabolcsi ipar to­vábbi fejlődésének is egyik sarkköve, hogy a munkások képezzék magukat. Nekünk meg kell teremtenünk a mos­tani és leendő üzemeink szakgárdáját, mert a gyors ipartelepítésnek az egyik leg­nehezebben leküzdhető aka­dálya ennek hiánya. A kétlaki életmód legfőbb bűnei közé tartozik, hogy ezt gátolja. A KÉTLAKISÁGOT azon­ban nem lehet sem határoza­tokkal, sem intézkedésekkel felszámolni. Ez egyenes kö­vetkezménye és várható eredménye annak a fejlődési folyamatnak, amikor egy alapjaiban mezőgazdasági megyét ily dinamikusan iparo­sítanak. De iparra nagy szük­ség van, olyan nagy, hogy tu­domásul véteti velünk még akár 3—4 évtizeden keresztül is a kétlaki életmód hátránya­it. Knn István fizettük a számlára. Sajnos, lázas lettem, egy hétig nyom­tam az ágyat, de június 5-én már ott voltam Kisarban ro­mot takarítani. — A csákány, a lapát feltöri a kezet, sajog az ember dere­ka. Hogy bírta a betegség után? Csodálkozik. — A közvetlen részvétel iz­galma mindent legyűr. A gim­názium első éve után már ott volt a tabdi táborban erdőt te­lepíteni. A következő nyáron Zánkán, az úttörővárosban építette a csatornát, az utat. A harmadik után pedig jött a tivadari tábor, a házak. A munkát megszokta, meg­szerette még otthon. — S meg is kell mutatni, hogy az ember nemcsak pré­dikálja a vizet, úgy van hitele mások előtt a szavának. Mindig kapta, de vállalta is a feladatokat. A kollégium­ban először könyvtáros, majd a diáktanács jegyzője, azután szolgálatvezető, később diák­bizottsági titkár. — Soha nem volt arra mó­dom, hogy elténferegjem az időmet Gondban van az igazgató. Csökkent a Szatmár lakószo­ba garnitúrán a nyereség. És ez nem közömbös sem a munkásoknak, sem a vezetők­nek. Zsebüket érinti. Csök­kenhet a nyereségrészesedé­sük. Mit lehet tenni ellene? Kun István, a Szatmárvidéki Faipari Vállalat igazgatója azon töpreng, végső esetben emelni kényszerülnek a bútor eladási árát. Ez nem kis kockázattal jár. Romolhat’ hírnevük, piacot, partnert veszíthetnek stb. Lehetséges, hogy mégis erre kényszerülnek? Hogyan le­hetne megakadályozni? Be­vált, keresett és közkedvelt bútor a Szatmár. Ismerik me­gyénkben, Borsodban, Hajdú­ban, Szolnokon. Ez évben mintegy 40 milliós értékben készítenek belőle. Kétezer komplett garnitúrát és há­romezer variálhatót: szek­rényeket stb. De mi okozza a nyereségcsökkenést ? Termelékenységgel ellensúlyozni — Részben az. hogy drá­gábbak lettek az alapanya­gok: furnérok, lakkok, a kü­lönböző fűrészáruk. És sok más. Ez az alapanyagár­emelkedés a gyártás meg­kezdése óta tart — mondja az igazgató. Eddig megoldották, hogy az alapanyagárak emel­kedése ellenére a bútor el­adási ára stabil maradjon. Még jelenleg is — a bútor szövetétől és a furnér fajtá­jától függően — a Szatmár lakószoba-garnitúra ára 15 000 —17 000 forint között vásá­rolható. De mi lesz ezután? Kétségtelen, hogy hosszabb távon az alapanyagárak pö- vekedése — ha kisebb mér­tékben is — jelentkezni fog az eladási árban. Ez is emel­kedik. Belső szervezéssel, a termelékenység emelkedésé­vel stb. már eddig is tettek valamit annak érdekében, hogy ne szökjön fel a kere­sett bútor ára. Van azonban még tartalék. Képzett a munkásgárda. Ez biztosítja a márka hírnevét. A brigádvezetők, művezetők, meósok, a programozó, a technológus nem is olyan túl régen maguk is a gyalu- padok mellett bizonyítottak. Többségük a munka mellett, esti tagozaton végezték el a faipari technikumot. Vezetők lettek. Sok nehéz problémát megoldottak már. Az esetle­ges áremelkedés megelőzésé­ben is sok múlik rajtuk, Ér­— Mit tart a legemlékezete­sebbnek az életében? — A tavalyi tábort Tivada­ron. Annak láttam az értel­mét, sakkal inkább és közvet­lenebbül, mint bármit addig. Panyolát építették. Bontot­tak, alapot ástak, maltert hordtak, betont kevertek. Egy címre pontosan emlékszik,, ta­lán még ők is rá: Kiss Ernő, Mezővég utca 24. — Több napig dolgoztunk ott. Vége a két hétnek, hazajöt­tek, s Kromár Lászlót hívták az úttörőházba. Nyíregyházán 25 diák kapott Árvízvédele­mért emlékérmet, közöttük ő is. Tizenhét évesen. Szeptemberben az iskolával együtt mentek vissza. — Csengerben már álltak a házak, tetőt, kéményt kellett rakni. Megcsináltuk, s jöt­tünk vissza a padokba. Hogy is mondta korábban? ....mi az ember célja tulaj­donképpen?...” Jött a kongresszus, a kollé­giumban esténként sokat be­szélgettek arról; a párt Szer­vezeti Szabályzata lehetővé teszi, hogy 18 éves kortól is beléphessenek az arra alkal­masak a pártba. — Még harmadikban eldön­töttem, hogy párttag akarok lenni. Ott a helyem, azok kö­zött, akik többet akarnak ten­ni másokért dekük nekik is, a munkások­nak is. Bakai István, az alig hrr- mincesztendős művezető is asztalos volt. Elvégezte a technikumot, s két éve úgy került erre a posztra. Három brigád, ötven ember tartozik irányítása alá. Papírt és tol­lat vesz elő. Számol. Kis idő múlva kijelenti, hogy nem lesz könnyű az anyagárak emelkedését a termelékeny­séggel ellensúlyozni. És so­rolja, mi mindent tettek már eddig is a percek kihasználá­sa érdekében. — Átszerveztük az egész alkatrészellátást. Most hat napra előre minden biztosítva van a brigádoknak. Ezelőtt fél napokat is elszaladgáltak egy-egy hiányzó alkátrészért. Sok volt az üresjárat. Ha például kezdtünk 60 darab termékkel, a befejező műve­letre csak 45—50 érkezett meg. Hol az ajtó, hol a szek­rény, hol ez, hol az hiányzott. Nem volt komplett a garnitú­ra. Ilyenkor aztán keresésére indultunk, hol, kinél akadha­tott el — sorolja. Irene és a nyereség Csökkent a termelékenység, vékonyabb volt a boríték is. Egymást okolták az emberek. — Akad azért lógás, fegye­lemsértés is — szól, közbe az igazgató. Bakai megpróbálja hallga­tással „védeni” embereit. — Megtörténik, hogy egyik­másik brigádtag ittasan je­lentkezik. Ha hazaküldik, megsértődik. S hiányzik a munkából 4—5 napot — említi az igazgató. Ez szólásra kényszeríti Ba­kait is. — így van. Igaz. Éppen teg­nap küldtem haza az egyi­ket. Az ilyen esetek rontják a tervszerűséget, a munka­morált. Létszámkiesést okoz, kevesebb termék készülhet el. Mert olyan ez, mint a lánc. Ha valahol megszakad, nehéz pótolni. Ennek aztán a többi munkás, meg az üzem látja a kárát — mondja a műveze­tő. Nem egyedi esetről van szó. Egy munkás egynapi kiesé­se a munkából a szerelőrész­legnél azt eredményezi, hogy egy 4 részből álló szekrény­sor nem készül el. Kihatásán nem is gondolkoznak sokan. Ennek az üzemnek a létszá­ma: 300. Az igazolatlan na­pok száma az első fél évben: 45. Ez másfél hónapi terme­léskiesést jelent. Ez évben eddig 15-en kaptak fegyel­mit Okok: igazolatlan mu­Pontosan emlékszik a napra, az órára, talán még a percre is. 1971. április 21. Este 6 óra. — Igen, akkor jelentkeztem a pártba. Megfontoltan, hi­szen régen gondolkoztam raj­ta. Felvették. A városi pártbi­zottság azon a napon hagyta jóvá a taggyűlés döntését, amikor Kromár László meg­kapta az érettségi eredmé­nyét. Kitűnően érett. — És ezután? —Jelentkeztem a Közgaz­daságtudományi Egyetemre. Népgazdaságtervező-elemző szakra. — Miért oda? Szerény, de magabiztos a válasz: — Matematikus akartam lenni. Erre is régóta készülök. Megyei versenyek sorát nyerte az általános és közép­iskolában, s az idén az orszá­gos középiskolai versenyen volt második. — Hogy miért oda? Mert úgy gondolom, a népgazdaság­nak a tervezéshez is kell a matematikus. Az ember ott is alkothat. — S ha nem megy? — Akkor jövőre újra meg­próbálom. Addig dolgozom gyárban. Nem félek a munká­tól. S ha jövőre sem megy, végképp munkás leszek. Ott is le lehet élni szépen az életet. Kopka Janos lasztás, ittasság, önkényes el­távozás. — Érdekes eset történt nem­régiben a délutáni műszak­ban dolgozóknál — újságolja a másik művezető; Vastag György. — A csiszolóbrigád­ból hárman: É. Sándor, P. Tibor és L. Elemér otthagy­ták a munkát, s elmentek haza, hogy megnézzék a té­vében a Forsyte Saga követ­kező részét. És mindezt a legkritikusabb időben, ami­kor költöztetni kellett a gép­házat, félmilliós elmaradás volt a munkában. Irene újabb kalandjának a megtekintése a nyereségré­szesedésük egy részébe ke­rült. Drága tévénézés volt. De tanultak belőle. Különö­sen É. Sándor. Most a mű­vezető ideiglenesen brigádve­zetői teendőkkel bízta meg. — Azóta elégedett vagyok munkájával. Ennek a bri­gádnak a gépei eléggé el­használódtak, sokszor kell ja­vítani. S benn maradnak munkaidő után is, hogy a termelésben ne legyen üres­járat — dicséri őket. Javíhni a munkafegyelmet Legkritikusabb a délután! műszak munkája. Nincs meg­oldva az ellenőrzésük. Ez sokszor a munkafegyelem la­zulását eredményezi. S mind­ez kihatással van a bútorárak alakulására is. Itt, ebben, a munkafegyelem javításában vár a feladat mindenkire, hogy — ha csak lehet — megakadályozzák a közked­velt Szatmár lakószoba el­adási árának az emelkedését. — Annak érdekében, hogy az áremelkedést megakadá­lyozzuk, több figyelmet kell fordítani a minőségre is — mondja Zajti Jenő meós. — Előfordul, hogy a naponta elkészülő tíz garnitúra bútor­ból kettőt-hármat nem ve­hetek át minőségi kifogások miatt. Persze a művezetők ezeket is tovább engedik. „Jók” akarnak lenni, ők csak a mennyiséget nézik. — Em­lít egy esetet, amikor az egyik munkással csaknem a tettlegességig jutottak emiatt^ de főleg azért, mert kártérí­tésre kötelezték. Látszólagos érdekek. Elnézi a munkás, továbbengedi a művezető, s gondolják, nem veszi észre a meó. Pedig maguk ellen dolgoznak így. Zsebük ellen. És év végén csodálkoznak, amikor a nye­reségrészesedést tartalmazó boríték vékonyabb. S tálán még inkább, amikor mint vá­sárlók jelennek meg az üz­letben, s azt látják, maga­sabb az ára a kedvelt Szat­már lakószobának. És ekkor töprengenek: miért. S hibáz­tatják a mechanizmust. Pedig magukban is kellene az ár­emelkedés okait keresni. Farkas Kálmán flz árviz után egy évvel Nagy munka fejeződött be a Debreceni Agrártudományi Egyetemen: hét tanszék har­mincöt tudományos munka­társa, oktatója közreműkö­désével elkészítették az 1970- es árvíz által sújtott Szamos —Tisza köz mezőgazdasági fejlesztésének komplex ter­vét. A kutatók 71 ezer hold szántó. 5800 hold gyümölcsös és 16 700 hold rét és legelő komplex fejlesztésére dolgoz­ták ki a terveket. A komplex terv részletesen meghatározza azokat az esz­közöket amelyek a termelés növeléséhez szükségesek, meg­jelöli, hogy öt év alatt mi­lyen fontos beruházásokra van szükség. A komplex fejlesztési prog­ramot megkapják a Szamos— Tisza közén gazdálkodó nagy­üzemek. Másokért tenni... Egy 18 éves fiatalember emlékezetes napjai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents