Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-24 / 198. szám
¥fW. aagusitiis 5f; SELET-MACrYARORSZA® I. «An? Egy határozat tizenöt hónapja A RENDELETEK, határozatok fontos szabályozói életünknek. Legtöbbjük tartalmát azonban többnyire csak a hivatalos szervek, az érdekelt szakemberek ismerik. Van azonban néhány kivétel, néhány olyan határozat, amelynek számát éppúgy megjegyezzük, akár ismerőseink nevét. Ezek közé tartozik az 1013-as — teljes nevén a kormány 1013/1970. (V. ÍO.Í számú határozata — is, amely a nők gazdasági és szociális helyzetének megjavításáról szól. A határozat megvalósításától természetesen a legtöbbet azok a dolgozó nők remélik, akik ágazatuk termeléséből a legnagyobb arányban veszik ki részüket, és helyzetük is leginkább szorul javításra: a könnyűipar, s ezen belül is a textilipar nődolgozói. A textilipar csaknem 112 ezer dolgozója közül ugyanis majdnem 80 ezer a nő. A határozat megjelenése után, az ágazatot illetően a legnagyobb feladat a Köny- nyűipari Minisztériumra és a Textilipari Dolgozók Szak- szervezetére hárult. A minisztérium a határozat megjelenése után a vállalati igazgatókkal megtárgyalta a teendőket, majd — még a múlt év közepén — a szak- szervezet egyetértésével — irányelveket dolgozott ki a vállalati gazdasági és szak- szervezeti vezetők számára, arra kérve őket, hogy a negyedik ötéves tervvel összhangban álló, körültekintő elemzéseken alapuló terveiket 1970. októberének bégéig állítsák össze. AZ AZÓTA MEGSZÜLETETT TERVEK főként a munkakörülmények javítására, a szociális gondoskodás kiterjesztésére, a tanulás. a továbbképzés feltételeinek javítására és a nőknek a vezetésbe való fokozott bevonására irányultak — legalábbis ez tűnik ki a minisztériumnak beküldött vállalati jelentésekből. Elsőként — érthető módon — főként a könnyebben megoldható feladatok kerültek sorra, így például több helyütt felmentették a nagy- családos és az egyedülálló anyákat az éjszakai műszak vállalása alól, több vállalat — így például a pamuttextilművek — a hasonló helyzetben lévő anyáknak különféle pótlékokat és egyszeri segélyeket nyújt a részesedési alapból. Máshol — így a Pápai Textilműveknél, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál, az albertfalvai cérnázóban — a szövődében, a fonodában és más munkahelyeken 20—25 éve gépen dolgozó, nyugdíj előtt álló nőknek kiemelt fizetést, részesedést, jutalmat vagy pótlékot adtak, illetve — régi fizetésük meghagyásával — könnyebb munkakörbe helyezték őket. Jó néhány példa van arra is, hogy a vállalatok háztartási gépeket szereztek be. s azokat dolgozóik ingyen vagy kedvezményesen vehetik ig ínybe. Néhány vállalatnál — például a Kőbányai Textilműveknél a csomagolóüzem gépesítésével, a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalatnál rekonstrukcióval — sikerült megszüntetni a nők éjszakai műszakját. Más helyeken viszont a fizikai munka könnyítésére, a zaj és a légszennyezettség csökkentésére történtek intézkedések, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, a Győri Richards Finomposztógyár pedig több nőt helyezett vezető pozícióba. Mindez természetesen csak a kezdet. A rövid időre szóló elgondolásokat és intézkedéseket most már hosszabb távra szóló terveknek, olyan intézkedéseknek kell követniük, amelyek feltételei csak hosszabb idő alatt teremthetők meg. Ezek közé tartozik például — mint rendkívül fontos, de korántsem egyetlen feladat — a nők éjszakai műszakban való foglalkoztatásának fokozatos csökkentése. A textilipar 80 ezer nodolgozójá közül' ma 70 százalék dolgozik három műszakban. A negyedik ötéves tervben a textilruházati iparban megvalósuló nagyszabású rekonstrukció — a termelés emelése mellett — a gépi munka korszerűsítését is célul tűzi, s a termelékenység emelkedése módot ad arra, hogy csökkenjen az éjszakai műszakban foglalkoztatottak száma is. AZ ÉJJELI MŰSZAK általános megszüntetését azonban nem tűzi — nem is tűzheti — célul a textilipar, már csak azért sem, mert a mind korszerűbb berendezéseket a lehető legjobban ki kell használni. De szólnak más érvek is emellett, amelyeknek igazsága könnyen belátható. A számítások szerint ha a textilruházati ipar általánosan megszüntetné a harmadik műszakot, az ipar értékkiesése megközelítené a húsz százalékot, azaz a 4,2 milliárd forintot (ennyit termelnek ma az éjszakai műszakban), s — az exportbevételek elmaradásáról most nem szólva — nagy mennyiségű importra lenne szükség, vagy pedig 7—8 milliárd forintos újabb beruházásra. Emellett — ha az éjszakai műszak kiesne — a mostani heti 42.67 órás munkahét 44 órásra növekednék, s az éjszakai pótlék megszűnése is 10—15 százalékkal (havi 200 —250 forinttal), csökkentené a havi bért, vagy késztetné az államkasszát ennek pótlására. Az éjszakai műszakkal kapcsolatban is vannak azonban teendői a vállalatoknak: ilyen mindenekelőtt az éjszakai munka körülményeinek javítása, az egyedülálló és a nagycsaládos anyák számára az éjszakai munka vállalásának önkéntessé tétele. Olyan ösztönzési és munkavégzési rendszer kidolgozása, amelynek nyomán e műszakban főként férfiak dolgoznak majd. A növekvő műszaki színvonal mindinkább lehetővé teszi az úgynevezett csökkentett felügyeletű műszakok szervezését is — főként a szintetikus szálakkal dolgozó üzemekben. Annak érdekében, hogy a később születő intézkedések valóban ott segítsenek, ahol az a legfontosabb, a minisztérium a könnyűiparban dolgozó nők helyzetét részletesen elemző, átfogó tanulmányt készít. Külön vizsgálják azt is, hogy a könnyűipar mint ágazat milyen módon járulhat hozzá a családokban ma főként a nőkre háruló problémák megoldásához. A NŐK GAZDASÁGI és szociális helyzetének megjavítására hozott párt- és kormányhatározat végrehajtása tehát nem kampány, hanem állandó feladat, amely a minisztériumi és a vállalati munka szerves része, s az intézkedések anyagi és egyéb feltételei fokozatosan teremtődnek meg. Szivar a portásnak Zoli csúnyácska, tizenkilenc éves. Haja szürke, illetve fekete, csak szürkének tűnik. Szeme olajosbarna, de a fehérje nem fehér, hanem sárga. És arcbőre szürkészöld, pattanásos. Kitűnően érettségizett, de az egyetemre nem vették fel helyszűke miatt. Elment dolgozni a gyógyszergyárba. Elügyetlenkedett a boszorkány- konyhákon egy évet. Arca a sok gyilkos gőztől még zöldebb lett, és most már a füle mögött is pattanások virítottak. Ezért mindenki szerette a gyárban. Amikor elszállt az egy év és ismét megindult a nép- vándorlás az egyetemek felé, apja rászólt, vegye föl a sötét ruháját. Érdekes, tavaly ebben ballagott, és most egy kissé murisán rövid a nadrág szára is, a zakó ujja is. A papa végigmustrálta őt, egy kicsit hümmögött. mondta, húzza ki magát, ne legyen olyan tyúkmellű és bent a hivatalban, ha beszél, érthetően. hangosan mondja el mondókáját és nézzen az emberek szemébe. Zoli kívülről tudta, ismerte ezt a szöveget, ezért hát oda sem figyelt. A hivatalban mindenkinek tisztességtudóan köszönt, a papa bemutatta a hivatalfőnökének őt és most már hárman átmentek a főhivatal főnökéhez is vizitelni. Azaz, hogy itt is — ott is kérni. Protekciót, Zolinak az egyetemi felvétel sikeréhez. A hivatalfőnök a minisztérium főosztályvezetőjének szólt, a főhivatalfőnök a miniszternek. Mindenki mindenkinek mindent megígért. A papa nem nyugodott, a papát nem olyan fából faragták, mondta is Zolinak, hogy nem sokat örökölt tőle, mármint az energiájából. A papa elment egy katonatiszt ismerőséhez is. Azután elment a kerületi tanácselnökhöz és a kerületi pártbizottság titkárához. Kisebb átlátszó és együgyü ürügyek segítségével összebarátkozott a minisztériumi titkárnőkkel, és szivarral kínálta a portást. — Mondja csak bátyám, nehéz dolog ez a fölvétel? — Hát, beleizzadnak a gyerekök, mire kijönnek a szobábul. — No, nem arra gondoltam én, hanem hát, hogy nehéz-e a bejutás az egyetemre. — Hiszön én is arról beszélők — kartársam. — Jó, jó. De hol kell itt mozgatni valamit, vagy valakit, hogy a fiamnak sikerüljön. — Kérőm szépen. A gyerök mozgassa a könyveket, mög az eszét. Akkor sikerül... Apa nem volt megelégedve az együgyü paraszti válaszokkal, mérgesen ment haza. Zolit behívatták a bizottság elé. Agya könnyedén mozgott, mindenre villámgyorsan, de azért tudományos elmélyültséggel válaszolt. A tudós férfiak megállapították, hogy többet tud ez a gyerek, mint hajdan Európa leghíresebb alkimistája tudhatott. Azonnal felvették a vegyészetire. Kijön Zoli a nagy épületből, mit sem sejtve a sikerből. Apa ott várja izgatottan a kapuban. Szótlanul kézen fogja és hecipeh őt a legköA vizsgamunka sikerült A HODIKÖT-üzem születésének krónikája A kis szőke hajú, alig 16 esztendős Koleszár Erzsébet a közeli tanyán élt és nevelkedett. Először félt hozzányúlni a villanyvarrógéphez. Soha nem látott ilyet. Csak a tévében. ..Amikor meg a gombozógéphez leültem, azt hittem az újamat is oda varrom.” Csodálni való-e? Nem. Egy új világba csöppent. kitárult előtte egy másfajta élet. Néhány nappal ezelőtt még terményt forgatott a tsz magtárában. És most munkáslány. A csomózó helyén Sokan az első napokban meg akartak szökni. Nem tudtak három szálat húsz helyre befűzni a gépen. Első héten rongyokon próbálták a varrást. Asztalos Miklósaié háromgyermekes anya még soha nem ült varrógép mellett. Utólag azon derül, hogy az első napokban húzla-húzta visszafelé a ruhaanyagot. „Tartottam, hogy el ne „lopja” tőlem a gép”. És ellopta. Szemenyei Jánosné, az üzem vezetője mosolyog. Üzem? Volt dohánycsomózó Tiszalök határában a kukoricaföldek közepén. a Szabadság Tsz egyik majorja. Ök adták át ezt a helyiséget a Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyárnak. (HÓDIKÖT) Az épülettel szemben dohánypajta. Benne felfűzött zölddohány. Szárítja a nap. Itt az ipari üzem kis irodájának ablakán szúnyogháló, s kis folyosóról nyílik a „gyár”. Szemenvi Jánosné íróasztalán kislánya. Évike fényképe. Rég nem látta már. Ez év március 15-én költözött ide Tiszalökre, albérletbe. Varrónőként kezdte Hódmezővásárhelyen, munka mellett tanult, s így lett hurkolóipari technikus, ö a „gyár'-alapitó és ő volt a nyírségi új üzem munkáslányainak -asszonyainak a tanítómestere, két segítőjével Nagy Máriával. aki szintén Hódmezővásárhelyről érkezett és Gémer Arankával, aki Csongrádi)! jött tanítani. Hozták izgalommal Szemenyeiné 16 éve üzemi munkás. Először szabadkozott, ne írjunk az üzemről semmit. Hivatkozott az igazgató utasítására, de végül is engedett. Rengeteget dolgozik és fárad. Megtiszteltetésnek veszi, hogy őt jelölték, egy asszonyt egy ilyen üzemet megszervezni, beindítani. „Tudom magamról, mit jelent munkáséletet kezdeni ezeknek az asz- szonyoknak és lányoknak. zelebbi templomba. Imádkoznak, Zoli félszivvel, apa egésszeL Két hét múlva megkapják az értesítést, Zoli tíz pontot szerzett a felvételin, tizet vitt a gimnáziumból, tehát a maximális húsz pontot érte el — felvették. Apa másnap lejárta a pro- tektorokat és mindenkinek megköszönt mindent. Mindenütt kedvesen fogadták, a hivatal főnöke azt mondta, ez a kötelességem. A főhivatal főnöke: „rendes ember a miniszter” — és hozzátette, a Lajos. Együtt érettségiztünk Egerben a Cisztereknél, még 1930-ban. Az volt ám a szép világ barátóm — és hátba paskolta apát. Elment a zord épület portásához, ismét elővett egy hatalmas aranygyűrüs szivart, tüzet is adott hozzá. — No, ugye, mondtam! — szólt a nagy bajuszú ember. — Ész köll ide kartársam, ész. Mög lélek jelöniét. Az ám!... Apa kipipálta az összes nevet, tehát mindenkinek megköszönt mindent. Aztán hazament, és azt mondta Zolinak: „Tudod, fiam, ha akkor nem megyünk a templomba... bizony a jóisten...” (soha) Ebben szeretnénk segíteni.” Két tanfolyamot tanítottak. Nyolcvan nőit. Hulladékokon kezdték, s ma már piacra termel a HÓDIKÖT tiszalöki üzeme. Férfigar- bókat. gyermekpulóvereket, atlétatrikókat. Jelenleg műszálas gyermek kertésznadrágokat, gyermekmelegítőket. De míg idáig jutottak! Örömmel újságolja, hogy eddig 35 ezer darab terméket készítettek. „Csak látta volna, milyen izgalommal hozták a kis csomagokban a nők a vizsgamunkáikat. Mindre rá volt írva a nevük. s ezek alapján minősítettünk.” Számítottak rá, hogy nem lesz könnyű, de reményen felül sikerült minden. Pedig csak két hét „szokta tási” idő volt. Dicséri a nőket, akik aránylag gyorsan elsajátították a műveleteket. A tanulási idő első hónapjára 600. a másodikra már 700 forintot kaptak az új üzemi munkásnők. S azóta teljesítménybérben dolgoznak. Szokatlan még ez is. Asz- talosné kezdetben 40 munkadarabból 20-at rontott. El volt keseredve. Biztatták, segítették. Ott volt mellette az üzemvezető és két társa. „Most naponta csak egyet kapok vissza. És a keresettel is elégedett vagyok. Nagyon szeretek ide járni.” Alapító tag lett a háziasz- szonyból. Bikesics Istvánná hat és fél évet „húzott” le nehéz fizikai munkával, ládaszegezéssel a ládagyárban. Onnan jött át. „Csak hálával tartozunk ezért az üzemért. Ez inkább női munka, s kellett ilyen „gyár” Tiszalökre.” Soha nem ült gép mellet, s tanulás után a harmadik hónapban túlteljesítette a normát. A kis Koleszár Erzsébet első hónapi keresete 1516 forint volt. Az új üzem munkáslétszáma 140. 70 százaléka falusi és tanyai lány. Az átlagéletkor 25,7 év. Közülük kerültek ki az első csoport- vezetők. minőségi ellenőrök is. Nagy Bálintné szép vizsgamunkája nyomán lett csoportvezető. „15 éves korom óta varrók, de ez egészen más, egészen új,” öt kérdezte meg Szemenyeiné. van-e kedve emberekkel foglalkozni. És most 32 nő munkáját irányítja. Vannak gondjai is. Öt választották meg szakszervezeti műhelytitkárnak is. A nők 99 százaléka szakszervezeti tag. S már adódnak az első problémák a munkában. „Egyik-másik nő már halmoz. Gondoskodik magának alapanyagról, s nem jut a másiknak. Erre ügyelni kell, mert akkor a töbMúszaki konferenciát tartottak a minap a Kelet-magyarországi Közmű- és Mély építő Vállalatnál. A január elsejével alakult új vállalatnál nagy jelentőségű a legelső fél év munkájának értékelése, hiszen az induló évre nem kevesebb, mint százötvenmilliós termelési értéket vállalt a KEMÉV. De nézzük a tényeket. A százötvenmillióból fél évre a vállalat 44 milliót programozott be. A teljesítés 50,6 millió. Igaz, hogy ez a teljes összegnek csak mintegy egy- harmada, de ez a reális. Hiszen a fél év a létszámnövelés, az anyagbeszerzés, gépvásárlás időszaka volt. Egy induló, minden vállalati háttér nélkül kezdő vállalkozásnál a felfutás tekintetében ez mindenképpen nagy teljesítmény. Januárban még csak 540 volt a létszám, a fél év végén meghaladta az ezret. A gépesítés foka ma még alacsonyabb, mint a környező vállalatoké, de a második binek nefrn jut munka.” Szorgalmasak és farad- hatatlanok. Két kilométerre van az üzem a községtől. Tiszalökről. Tiszaeszlárról és Tiszadadáról járnak be. Kerékpárral. És ez a legnagyobb gond. Nincs autó- buszjárat. Novemberre ígérte az AKÖV, hogy a körzet kap egy járatot. hogy a bejárást megkönnyít-e. Különös gond a második műszaknak a munkája. Délután negyed háromkor kezdenek és este fél 11-kor végeznek. Éjfél körül varr míg az eszlári. dadai lányok. asszonyok haza ka- rikáznak. Termel a tiszalöki üzem. Bebizonyosodott: van értelme Szabolcsban ipart telepíteni. Igaz még hiányoznak a szociális helyiségek is. Nincs ebédlő. Tarisznyáéinak, mintha a földön dolgoznának. De már munkásnők. És máris jönne a többi. 406 nő. Felvételre jelentkeztek a tanácsnál. Az üzemvezetőnő is összeírt 15-öt. Lesz munkájuk. Erőfeszítésbe kerül ez is. Épül, magasodik mór az új, korszerű üzem a gimnázium udvarán. Hatszázan fognak benne dolgozni. Sok múlik az ÉPSZER építőin, akik becsülettel terven felül vállalták ezt a munkát. S, hogy ezek a tegnap még paraszt lányok-asszonyok elindultak a munkássá válás útján az igényük is bizonyítja. Kérik, ha lehet, mielőbb — ha lehet tél beálltáig' — épüljön meg az új gyár. Ez is sürgető szabolcsi gond. Egyszerre kell mindent alkotni. Sokfelé figyelni, hogy lépést tartsunk. el ne késsünk. Olyanok lettek egyszerre ezek a munkásnők. mint a telhetetlen gyerekek. Szemenyeiné szabolcsivá válik Szemenyeiné. ez a muin- kásasszonyból lett üzemvezető kért, szóljak erről. Szítén viseli e homokon épülő, születő gyár sorsát- ügy- annyira, hogy lassan szabolcsivá válik maga is. „Nem tudom, meddig maradok. Lehet, hogy örökre. Nem szívesen hagyja itt az ember az eredményeket. Hiszen születésénél itt voltam.” Ö volt itt a „gyár” alapítója, a munkásnők tanítója. nevelője társaival együtt. így születik új gyár a márkás HÓDIKÖT segítségével a Nyírségben. Küzdelemmel, nagy-nagy akarással, összefogással. S lesz 600 nőt foglalkoztató üzeme Tiszalöknek. Farkas Kálmán fél éyben már átbillen a mérleg. A terv reális . alapokon nyugszik, részletes program határozza meg a tennivalókat. A vállalat vezetői tisztán látják, hogy meg lesz a százötvenmillió. Sőt rendűiét, lenül hisznek a távlati terv valóra váltásában is. Jövőre már negyedmilliárdot terveztek, s 1974 végére a félmi^li- árdot tűzték ki célul. S hogy mindez reális és megvalósítható, azt a törekvés is bizonyítja. A vártnál is jobban alakultak a termelékenységi mutatók. A százat is meghaladja a rendszámos gépjárművek száma, huszonnégy gépkocsi és három bérelt autóbusz szállítja este-reggel a munkásokat, egész brigádok kérik felvételüket a vállalathoz. S hogy mennyire reális a konferencia bizakodó hangulata, azt az elmúlt havi eredmény is nyugtázta: júliusban már 16 millióra emelkedett a termelési érték a vállalatnál! Tóth Árpád Gazdasági jegyzet Jó úton a fél milliárd hoz
