Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-24 / 198. szám

í. oldal £frr;rr- ma o y Ascmsz £<f !$7T. auguszfús ft (Folytatás az 1. oldalról) térbe került a közös felelős­ség és együttműködés ideoló­giája. Mind Finnország, mind pedig Magyarország részt vett ebben a munkában és a továbbiakban is elősegítheti ennek a tendenciának euró­pai politikánkban való meg­szilárdítását. Finnország, ismert semle- gességi politikájának megfe­lelően, távol tartotta magát azoktól az európai problé­máktól, amelyek a nagyha­talmak ellentéteinek tárgyát képezték, mivel azonban semlegességi politikánk bé­keszerető és aktív, helyesnek találtuk, hogy cselekedjünk akkor, amikor úgy láttuk: megvan az óhaj olyan tartós megoldásokra, amelyek va­lamennyi érintett felet kielé­gítenek. Erről az alapról in­dultak ki a kezdeményezések, amelyeket Finnország az európai biztonsági konferen­ciát illetően tett. Örülünk annak, hogy Finnország tö­rekvéseit mindenütt pozitív­nak ítélik meg; az utóbbi időben végbement fejlődés eredményeként okunk van arra, hogy higgyük: a konfe­rencia megtartásának felté­telei érlelődőben vannak. Elnök úr! Losoncziné asszony! A feleségem és én igen nagyra értékeljük azt, hogy önöket itt vendégül láthat­juk. Kívánom, érezzék jól magukat nálunk és remélem, hogy látogatásuk kellemes és érdekes lesz. Engedjék meg, hogy emeljem poharam » Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Losonczi Pálné asszony sze­mélyes sikereikre, valamint a finn és a magyar nép ba­rátságára. Losonczi Pál pohárköszöntője Tisztelt elnök úr! Tisztelt Kekkonenné asz- szony! Tisztelt hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt felhaszná­lom az alkalmat, hogy szív­ből jövő köszönetét mondjak magam, feleségem és munka­társaim nevében elnök úr szívélyes üdvözlő szavaiért, a meleg baráti fogadtatásért, és egyúttal azért is, hogy meghívásukkal alkalmat ad­tak erre a látogatásra. Nagy örömmel, az egész magyar nép érdeklődő ro- konszenvétől övezve érkez­tünk a baráti Finnországba, s magunkkal hoztuk népünk meleg rokoni üdvözletét, leg­őszintébb jókívánságait. Annak tudatában érkez­tünk, hogy a régmúltban gyö­kerező rokoni szálak ma is elevenen élő tudata, mint mindig, most is megkülön­böztetett jelentőséget ad ta­lálkozásunknak. Élénken emlékezünk még, tisztelt elnök úr, az ön alig két évvel ezelőtti magyaror­szági, látogatására, s azokra a beszélgetésekre, amelyet akkor folytattunk önnel. — Azóta — amint azt a hivatalos tárgyalásokon is kölcsönösen nagy megelége­déssel állapíthattuk meg — örvendetes fellendülésnek le­hettünk tanúi, mind az állam­közi kapcsolatok, mind pedig a népeink közötti kapcsolatok területén. Igen jelentősnek értékeljük Fock Jenő miniszterelnök ez év elején tett látogatását nemcsak azért, mert ő volt az első magyar miniszterelnök, aki hivatalos baráti látoga­tást tett Finnországban, ha­nem azért is, mert ez a lá­togatás újabb jelentős hozzá­járulás volt az országaink közötti gyakorlati együttmű­ködés további fejlesztéséhez. Tapasztalataink egyöntetű­en azt bizonyítják, hogy a magas szintű látogatások kedvezően befolyásolják kap­csolataink sokoldalú fejlődé­sét. Ezért ennek folytatását a jövőben is fontosnak tartjuk. Tisztelt elnök úr! Kekkonenné asszony! Kedves finn barátaink! Államközi kapcsolataink változatlanul jók, súrlódás­mentesek. Ha problémáról egyáltalán beszélhetünk, akkor ez az, hogy miként tudjuk kapcso­latainkat, együttműködésün­ket még hatásosabban, még szervezettebben fejleszteni. Különösen vonatkozik ez gazdasági kapcsolatainkra. Bár árucsere-forgalmunk az utóbbi években örvende­tesen bővült, s a legutóbbi három év folyamán megkét­szereződött, ennek volumene mind a magyar, mind a finn külkereskedelemben csak tö­redék részt képvisel. Ez jól példázza, hogy még igen^sok a ki nem használt lehetőség. Különösén fontosnak tart­juk a gazdasági, ipari, mű­szaki kooperáció fejlesztését, ami stabilitást és távlatokat biztosít az árucserének, s egyben alkalmas mindkét or­szág műszaki fejlődésének elősegítésére is. Tapasztalataink szerint az eddig e téren elért eredmé­nyek biztatóak, megérdemlik, hogy erőfeszítéseinket to­vább fokozzuk. Az elmúlt években a két nép hagyományainak, kultu­rális értékeinek és mai éle­tének megismertetése terén olyan kimagasló eredménye­ket tarthatunk számon, ame­lyek soha nem látott mérték­ben járultak hozzá a két ro­konnép közötti barátság szálainak erősítéséhez. Ezek közül utalni szeret­nék a múlt év nyarán orszá­gainkban immár másodízben egyidejűleg megrendezett ba­rátsági hétre, továbbá a test­vérvárosi kapcsolatok kibon­takozására. Úgy véljük, hogy a „népi diplomáciának” ez az új for­mája — amint ezt Finnor­szágban igén jellemzően ne­vezik — hasznosan illeszked­nek bele a fejlődő politikai, gazdasági, műszaki-tudomá­nyos, kulturális kapcsolataink sorába. Mai tárgyalásaink újból bi­zonyították, hogy bár a Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság különböző társadalmi körülmények kö­zött folytatja építőmunkáját, Andrzej Zbych: Kh$$ ka Lengyelből fordította: Varsányi István 7. Ingrid Kiéld nem jött el a találkára. Kloss fél órát várt rá a „Roma” mozi előtt. Fél héttől hétig. Beállt a sorba a pénztár előtt, de aztán lemondott. A bejárat előtt sétált, egyik cigarettát a másik után szívta. Az el­igazítás a parancsnoknál úgyszólván egész nap tar­tott, Ingridet még fel sem hívhatta, hogy ellenőrizze, otthon van-e, nem változ­tatta-e meg terveit. Most már csak néhány órája ma­radt, de ha a lány a Gestapo védelmét élvezi.*, semmit sem tehet- „Ne fe­ledd. az összekötő hajnali 2 órakor érkezik Párizsból...” — ismételte Arnold több­ször is. Ezt a nőt csak Kloss mentheti meg. Ing­rid azonban nem jött el. Az utca a mozi előtt tel­jesen kiürült, az ajtókat becsukták, megkezdődött az utolsó előtti előadás. Kloss eldobta a cigarettavéget és megindult az Albert strasse irányába. ötpercnyi út, Ingrid közel lakott a mozi­hoz* Felszaladt a lépcsőn, be­csengetett; Frau Schuster nyitott ajtót. — Maga az?! — mondta csodálkozó szemeket me­resztve- — És hol van Ing­rid? — Ezt éppen én akartam kérdezni! — Fél hét előtt távozott itthonról. Azt mondta, megy a ,.Roma'-ba, mert magá­val van Ott találkája­— Nem jött eV Nagyváradtól Konstancáig /. Hotelországban Nagyváradon, Kolozsvá­ron, Nagyszebenen az Olt és a Sinaia völgyén, majd Bukaresten keresztül visz az út a Fekete-tengerhez. Szemben ugyancsak nagy a forgalom. Bukarestből, s a tengerparti városokból az erdélyi hegyi fürdőhelyek­re, üdülőkbe, s főként a fes­tői Sinaia-völgybe mene­külnek a hőség elől. A ten­gerhez érve azonban kide­rül: a víz és a napfény sze­relmesei vannak többen. — Olyannyira — mond­ják az üdülőtelepi és tájé­koztató irodák mamaiai „harcálláspontján”. — hogy ilyenkor szinte már kép­telenség üdülőt. szállodai szobát szerezni. A világ számos fővárosában mű­ködő román utazási irodák­ban ezeket a helyeket már februárban, márciusban le­foglalják. Fürödni persze szabadon lehet bárhol a tenger partján, sem a szál­lodáknak, sem egyéb szer­vezeteknek nincs elkülöní­tett strandjuk. S amellett, hogy őszintén sajnálják, aki nem jutott fedél alá, érthetően nem kis büszkeség is kicsendül a szavakból. Évről évre kedveltebb, keresettebb lesz a román tengerpart. A 240 kilométeres partból 60 kilométert építettek ki eddig, s itt — 2 hetes tur­nusokban — több, mint 100 ezer vendég elhelyezését biztosítják üdülőkben, szállodákban, kempinghá­zakban; . milliókban számol­ják a román tengerparton megfordulókat. Az Idegenforgalomra — szemlátomást — nagy súlyt helyeznek Romániá­ban. Aki például 3—4 év­vel ezelőtt járt a Fekete- tenger romániai szaka­szán, az ma már szinte nem ismerne a környékre. Ma- maia megvolt már akkor is, azt 10 évvel ezelőtt kezd­ték építeni, az utóbbi 3 évben azonban újabb üdü­lővárosok sora emelkedett a parton. A 34 ezer üdülővendég elhelyezésére alkalmas Ma­maiának persze‘ma is nagy a varázsa, neve a legismer­tebb. s az idegenvezetők fá­radhatatlanul ismétlik a legendát, .ahonnan az elne­vezés ered. Eszerint egy moldovai hercegi pár élt hajdanán a vidéken, akik eltávozván hazulról, Otthon hagyták szép kicsi lányukat. Közben török rablók tör­tek a vidékre, s zsákmányul akarták ejteni a kislányt is. ö azonban elszaladt, s ro­hant egyenesen a tenger, a víz félé. segélykérőén „Anyám”-ot, ,.Mamaiá”-lt síkoltva. Amikor már a mély vízbe ért volna, ahol a halál várt rá. csoda tör­tént. Egy földnyelv kiemel­kedett a vízből, s a kislány megmenekült. Az igények kielégítésére egyébként meglehetősén széles a választék. Az Efo- rián épült Hotel Európa luxusszállóban például egy kétágyas szoba 200 lei (1 lei *= 1,57 Ft.) a nem luxus- szállóbán pedig általában 70 lei egy kétágyas szoba. Rendkívül kedveltek a kétágyas, hideg-meleg vízzel ellátott, havasi házikókra emlékeztető, romantikus fa- házak, amelyeknek 27 lei a napi ára. A hatalmas új épületek között kisebb, csa- ládiházszerű üdülők is megbújnak, egy vagy kiét család nyer bennük el­helyezést. Mihaela Veleseu. a turis­tairoda kedves, előzékeny munkatársa hírtélenében nem is tud dönteni, hogy melyik teleppel tudná leg­inkább jellemezni a tenger­partfejlesztés dinamizmu­sát. Úgy dönt hát. hogy mindenhová kukkantsunk be egy kicsit. így jutunk el Eforián abba a szanató­riumba, amely a tenger, s egy olyan tó közé épült, amelynek a vize ötször só- sabb a tengerénél, s iszap­jával főként reumatikus be­tegségeket gyógyítanak. Mint mondják, sok. maga­tehetetlen ideszállított em­Hugo Banzer Suarez, Bolí­via új elnöke rendkívüli álla­potot rendelt el az ország egész területére. Az új állam­fő vasárnap esté rövid be­szédben fordult az elnöki pa­lota erkélyéről egybegyült hí­veihez. „Nem a szavak em­bere vagyok, hanem a tette­ké — mondta. — Tetteim be­szélnek majd helyettem.” Ki­jelentette, hogy egyedül óhajtja a hatalmat gyakorol­ni, s nem egy junta tagja­ként. bér állt már lábra a TekirJ giol-tó iszapja, s persze a gondos orvosi kezelés ered­ményeként. Bepillantunk a Vénusz telepre, ahol min­den üdülő és hotel román női nevet kapott, megcso­dáljuk azt az üdülőrészt, amely fiatal román terve­zők diplomamunkáinak felhasználásával készült. Az egyik telepen román újságíró-kollégákba bot­lunk, a tengerparti rádió adásához gyűjtik az anya­got. Úgy mondják, egyedül­álló kezdeményezés ez a világon, hogy naponta 7 órán át 5 nyelven — rómán, német, orosz, angol, fran­cia — külön üdülőstúdió ad műsort, híreket. prog­ramot. üdülési tanácsokat, reklámot, stb. Mire a hatvan kilométe­res „hotelország” végére érünk, bealkonyodik. Ma­maián. a 14 emeletes Hotel Riviera tetőteraszáról jól látni, hogy hosszú-hosszú kilométereken még mindig népes a tengerpart, 10 ezrek élvezik a remek vizet, a szelíd hullámokat. Sokan azonban már útra készen állnak, a közeli Konstan- cába indulnak, ahol meg­kezdődött a tenger ünne­pe, s több napon át min­den este karnevál köszönti a nyarat, a tengert. Uj do­log ez, s könnyű észrevenni, hogy az ősi görög—római Tomisz utcáin még nem. vert gyökeret ez a szokás, de máris látványosság­számba megy, S kevesebb szervezéssel, rendezéssel is lesz ez még mozgalmasabb, látványosabb esemény! Ma- maia nevét is csak 10 éve kezdték szélesebb körben megismerni... Kovács Ferenc harc halálos áldozatait: hiva­talos adatok szerint a négy nap alatt a halottak száma 112, a sebesülteké 560. Az AFP hírügynökség azonban úgy véli, hogy az áldozatok tényleges száma ennél jóval nagyobb. Az újabb jelentések is meg­erősítik, hogy Torres tábor­nok a perui nagykövetségen kapott politikai menedékjo­got. Egyiptomi politikai körút Rendkívüli éliapot Bolíviában összeszámolták a fegyveres s ebből következőleg külön­böző kiindulópontból közelíti meg a nemzetközi kérdése­ket, nézeteink mégis nagy­mértékben megegyeznek azokban a kérdésekben, ame­lyek Európa és a világ bé­kéjének ügyét döntően meg­határozzák. Köztudott, hogy Finnország semleges ország, de nem semleges a háború és a bé­ke kérdésében. Széles körű rokon szénvre és őszinte megelégedésre ta­lált elnök úr nyilatkozata, amely teljes határozottsággal megerősítette, hogy Finnor­szág mindig a béke mellett és a háború ellen van. Európa biztonságának sor­sa népünket is komolyan foglalkoztatja. Erről a kontinensről már két világháború indult pusz­tító útjára, mérhetetlen szen­vedést zúdítva kis és nagy nemzetekre egyaránt. Az európai békéért érzett aggodalomtól és felelősség- tudattól áthatva, szorgal­mazzuk egy olyan átfogó biz­tonsági rendszer kidolgozá­sát, ami hatékonyan hozzá­járulna a jelenlegi feszültség feloldásához éá megbízható garanciát nyújtana földré­szünk valamennyi országá­nak. Úgy véljük, hogy már meg­értek a feltételek az európai biztonsági konferencia össze­hívására, tisztázódtak a kü­lönböző oldalakról felmerült részletkérdések, s több nem­zetközi egyezmény létrejötte kedvezően befolyásolta az eu­rópai légkört. Amikor megállapítjuk, hogy Európa-szerte nem csökken, ellenkezőleg, foko­zódik a biztonsági konferen­cia iránti érdeklődés és an­nak gyakorlati előkészítésé­nek sürgetése, ez egyidejűleg szükségessé teszi, hogy az é kérdésben tanúsított aktivi­tást megőrizzük. Minden ezzel szemben ha­tó folyamat annak a veszé­lyét hordozza magában, hogy megtörik ez az általánosan helyeselt előrehaladás. Ezzel semmisé válnának eddigi Eredményeink, ami a légkör romlásával, a bizal­matlanság újjáéledésével járhatna. Szintén üdvözöljük és tá­mogatjuk azokat a finn kez­deményezéseket, amelyek a konferencia összehívásának útját hivatottak' egyengetni. Elérkezett az ideje, hogy a finn memorandumokban javasolt eljárás meginduljon. Közös az érdekünk, közös a célunk, közös erőfeszítése­két kell tennünk valameny- nyiünk érdekében. Tisztelt elnök úr! Kekkonenné asszony! Kedves finn barátaink! Végezetül szeretném kife­jezni azt a meggyőződésemet, hogy látogatásunk hozzájárul országaink baráti kapcsola­tainak továbbfejlesztéséhez népeink és a nemzetközi együttműködés javára. Emelem poharam elnök űr és Kekkonenné asszony egészségére, az összes jelen­lévők egészségére és szemé­lyes boldogságára, a finn nép jólétére, népeink barátságá­ra. Hétfőn háromhetes európai körutazásra indult Hafez Isz- mail egyiptomi külügyi ól- lamminiszter. A politikus a dán, finn, svéd, norvég, izlan­di és francia fővárosban foly­tat tárgyalásokat. Mint eluta­zása előtt kijelentette, látoga- tássorozata annak a kam­pánynak a részét képezi, amelyet az egyiptomi kor­mány indított a közel-keleti kérdésben élfoglalt állás-, pontjának ismertetésére. Vasárnap este Kairóban szabadon bocsátották Khaled Mohieddint, a Béke-világta- nács elnökségének tagját, akit korábban a Szadat elnök elleni összeesküvés vádjával vettek háziőrizebbe. Mohied- din, aki Nasszer elnök voll miniszterelnökének, Zakaria Mohieddinnek az unokatest­vére, 1952-ben részt vett a Faruk király uralmának meg­döntésére Irányult förrada­— Talán közben megvál­tozott a véleménye — je­gyezte meg Frau Schuster kárörömmel hangjában ám nyomban nyugtalanság ült. ki arcára* — Ingrid soha­sem késik — suttogta aggo­dalmaskodva. — Szeretném tudni. tu­lajdonképpen hova me­hetett* — Ezt ért iS szeretném tudni! — emelte fel hang­ját Frau Schuster. — Pedig hogy magyaráztam neki szép szóval, de beszélhet az ember!*.. Nem ment él, hét nem ment el — folytat­ta. — Hagyja őt békén, jobb lesz, ha nem szédítge- ti ezt a lányt. Ennyit tudott meg. Le­nét, hogy színházba ment, vagy Bertával csavarog a városban, de az is lehet, hogy hauptsturmführer Müller így dönőtt: az akció végrehajtása előtt a Gesta- pón lesz a legnagyobb biz­tonságban. „Ne feledd, az összekötő hajnali 2 árakor érkezik Párizsból*..” Most mit tegyen? Nem mehet a Geheime Staatspolizei épü­letébe és nem lóheti agyon Kiéld kiasszonyt Müller irodájában. Kilépett az utcára. A ka­puban megint ott állt a házfelügyelő: a pipáját tisz­togatta nagy gonddal. Ez­úttal ügyet sem vetett Klössra. — Nem látta véletlenül ■— kérdezte a főihadnagy «— merrefelé ment Kiéld kis­asszony. az a svéd énekes­nő a IV* emelet 40-ből? A házfelügyelő hallgatott egy sort. elfogadta a kínált cigarettát, a pipáját zsebre dugta. — Láttam, hogyne láttam volna — hangzott a válasz. — A Bismarck strasse fe­lé ment, de nem jutott messzire, mert szemben ve­le egy fekete Mercedes ko­csi állt meg, két úr kiug­rott belőle és a kisasszonyt udvariasan bétesSÉkélték a kocsiba. — Egyenruhások? A házfelügyelő gyanakod­va pislogott. — Nem, főhadnagy úr, polgári ruhás egyének vol­tak. (Folytatjuk) Egyhetes szünet után hét­főn délelőtt a nyugat-európai szégok többségében ismét megnyitották a valutatőzsdé­ket. A nyugat-európai kormá­nyok és pénzügyi körök szá­mára — hangsúlyozzák Lon­donban — az elmúlt hét az 1930-as évek gazdasági vál­sága óta eltelt időszak leg­drámaibb hét napja volt és a könyörtelen nemzetközi ke­reskedelmi háború rémké­pét vetítette előre. Mint ismeretes, a hatok pénzügyminisztereinek briisz- ßzeli tanácskozása teljes ku­darccal végződött. A brit pénzügyminiszter bevonásá­val tartott tanácskozáson sem sikerült semmiféle közös irányvonalat kidolgozni * Nixon elnök által bejelentett pénzügyi intézkedések ellen- súlyozására. Ugyanakkor a nyugati országok mégis kény­telenek voltak megnyitni va­lutatőzsdéiket, mert a keres­kedelem terén a helyzet nap­ról napra fenyegetőbbé vált. Néhány órával a nyugati európai tőzsdék megnyitása után azt jelentették, hogy a dollár árfolyama csökkenő irányzatot mutat. A londoni pénzváltó helyeken egyébként a második világháború óta először „lebegtetik” a font sterlinget a dollárral és a többi valutával szemben. A dollár árfolyama oly mérték­ben csökkent, hogy a londoni pénzpiacon a dollár gyakor­latilag 2 és fél százalékkal le­értékelődött. Doilárháború Londonban

Next

/
Thumbnails
Contents