Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-17 / 193. szám

*. oVM ÍCELET-MAGYARORSZAG W.71. augusztus ft. Fontos szakaszba értek cs nyugatik er Imi tárgyalások Nixon dollármentése Nixon elnök az amerikai néphez intézett rendkívüli rádió- és televízióbeszédében drasztikus válságintézkedés sorozatát jelentette be, amelyek együttes hatásukban eddigi gazdaságpolitikájának teljes feladását jelentik. A négy nagyhatalom nagy­követed hétfőn délelőtt Jean Sauvagnargues nagykövet el­nökletével megkezdték a nyugat-berlini kérdés rende­zésére hivatott tanácskozás- sorozatuk 30. ülését az egyko­ri szövetséges ellenőrző tanács nyugat-berlini épületében. A nyugati hatalmakhoz kö­zelálló körökben kijelentették, még nem döntötték el, hogy a tárgyalásokat ezen a héten is több napon át folytatják, Harold Wilson, az angol ellenzéki munkáspárt vezére, aki jelenleg a Scilly-szigete- ken tölti évi szabadságát, hétfőn telefonon kérte Ed­ward Heath miniszterelnököt, hogy augusztus 30-án nyom­ban hivja össze a parlament kétnapos rendkívüli ülését az észak-irországi helyzet megvitatására. Az angol parlament jelen­leg nyári szünetet tart. Wilson kérésének közvetlen előzménye, hogy most már ■több, mint száz ellenzéki képviselő követeli írásban a ház sürgős összehívását. Heath korábban arra az ál­A dél-vietnami tengerész- gyalogosok vasárnap kényte­lenek voltak feladni egy stra­tégiai fontosságú támaszpon­tot a fegyvermentes övezettől délre — közölte hétfőn egy saigonl katonai szóvivő. A támaszpont kiürítését a népi erők több hullámban végre­hajtott összpontosított tüzér­ségi és gyalogsági támadásai előzték meg, amelyek során több ízben közelharcra került sor a szemben álló felek kö­zött A támaszpont szorongatott helyzetben levő védőinek mentesítésére amerikai és dél-vietnami bombavetőket és a nehéztüzérséget is be­vetették. A saigoni zsoldo­sok és amerikai gazdáik ak­ciója azonban megsemmisí­tő kudarccal végződött A tá­madó hazafiak és a deffenzi- vába szorult dél-vietnami zsoldosok több órás kézitusája .után végül is amerikai heli­kopterek szállították el „biz­tonságosabb helyre” a dél- vietnami tengerészgyalogo­sokat. avagy pedig a hétfői tanács­kozási nap befejeztével két­vagy háromhetes „gondolko­dási szünetet” tartanak-e. Rush amerikai nagykövet a Berlinnel foglalkozó tár­gyalássorozat hétfői ülésé­nek befejeztével amely ösz- szesen több mint 8 és fél óra hosszat tartott, a várakozó újságíróknak kijelentette, hogy a tanácskozásokat ked­den, magyar idő szerint 10 óra 30 perckor folytatják. láspontra helyezkedett, hogy a kérést akkor veszi fonto­lóra, ha ahhoz a munkás­párt vezetősége is csatlako­zik. A munkáspárt kezdetben hallgatólagosan támogatta a Heath-kormány észak-iror­szági politikáját egészen az internálások bevezetéséig. Várt, amíg a letartóztatások tömegessé váltak és a bari­kádokon a katolikus ellenál­lás gyengült, most pedig a kormány ellen fordulva, ki­bontja a hagyományos ellen­zéki zászlót. A vasárnap feladott dél­vietnami támaszpont fontos „láncszeme” annak a fegy­vermentes övezettől délre hú­zódó saigoni védelmi vonal­nak, amelyet a népi erők im­már 6 nap óta szakadatlanul támadnak. Tíz és fél utazott a Hétfőn befejeződött a Lu- nohod szovjet automata hold­jármű 10. holdnappalának munkaprogramja, amelynek alapján részletesen ellenőriz­ték, hogyan működnek külön­böző munkaviszonyok között a fedélzeti berendezések és gépegységek több napos hold- tartózkodás után. Az augusztus 2-től 16-ig tartó holdnappal során a Lu- nohod 215 métert tett meg az égitest felszínén, így eddigi útjának hossza összesen 10 452 méter. A holdj ánmű műszerei a Üjabb perek Szudánban Khartumban bejelentet­ték, hogy a csádi határ kö­zelében vasárnap elfogták a sikertelen puccskísérletben részt vevő utolsó két szabad lábon maradt katonatisztet. A katonatiszti zendülők most már mind kézre kerültek, a biztonsági szolgálat azonban továbbra is nyomoz a kom­munista párt 10 vezetője után. Egyébként vasárnap egyenként 20 évi szabadság- vesztésre ítéltek Szudánban három embert, mert állítólag segítséget nyújtottak Mah- gubnak, a Szudáni Kommu­nista Párt kivégzett főtitká­rának, amikor júliusban megszökött a katonai kon­centrációs táborból. Az omdurmani rádió adá­sára hivatkozva jelenti a MEN A. hogy a kínai vezetők válaszoltak Nimeri elnök üzenetére és támogatásukról biztosították Szudánt „füg­getlensége megvédésében”. Manszur Khalid szudáni kül­ügyminiszter bejelentette, hogy Kína és Szudán rövide­sen külön megállapodást köt a Szudánnak nyújtandó kínai segítségről, amely elsősorban utak építésére, fonó- és szö­vőgyárak felszerelésére ter­jed majd ki. Kína; küldöttség Tiranában Hétfőn kínai katonai kül­döttség érkezett baráti láto­gatásra Tiranába, a delegá­ció élén 14 Tö-seng, a KKP KB Politikai Bizottságának tagja, a kínai népi felszaba­dító hadsereg politikai fő­osztályának vezetője áll. A katonai küldöttség még vasárnap rövid időre meg­szakította útját a bukaresti repülőtéren, ahol fogadására Ion Ionita, a román fegyve­res erők minisztere és más hivatalos személyek jelentek meg. kilométert Lunohod holdfelszín vizsgálata mellett tanulmányozták a Hold és a világűr könnyezni térségének sugárzási viszonyait. Kísérle­teket végeztek a Hold—Föld távolság megállapítására és a bolygónak a Földhöz viszo­nyított szögsebessége megál­lapítására. A telemetrikus adatok sze­rint a Lunohod fedélzetén a légnyomás és a hőmérséklet a megadott határokon belül van. Az Esők-tengerében a holdéjszaika auguszitus 31-ig tart. Augusztus 16-ára virradó­ra Nixon amerikai elnök kénytelen volt végre legalább részben meghajolni a tények előtt. A dollár lappangó vál­ságának tudomásulvételét jelentik az elnök külön szó­zatában közölt rendkívüli intézkedések. Ezek közül a legfontosabbak a követke­zők: 1. Felfüggesztik a dol­lár aranyra történő beváltá­sát. 2. 90 napra befagyaszt­ják az árakat és a béreket. 3. A behozatalra 10 százalékos adót vetnek ki. 4. 4,7 milliárd dollárral csökkentik az ame­rikai költségvetési kiadáso­kat. 5. 10 százalékkal csök­kentik a külföldi segélyprog­ramokat. 6. Egy esztendőre elhalasztják a népjóléti re­form bejelentett intézkedé­seit. Már a puszta felsorolás jel­zi, hogy a Fehér Ház ezúttal az amerikai gazdaság törté­netében párját ritkító, drá­mainak nevezhető intézkedé­sekre kényszerült. Ezek per­sze nem „az égből hullottak alá”. Évek óta tudják a tőkés­világ gazdasági és pénzügyi szakemberei is, hogy a soro­zatosan megismétlődő pénz­ügyi krízisek mögött a dol­lárnak a valóságos értékvi­szonyoktól mesterségesen el­térő árfolyama áll. A dollárnak az aranyhoz viszonyított árát, amely un­ciánként hivatalosan 35 dol­lár, még a második világhá­ború után állapították meg. Azóta a dollár ténylegesen vesztett értékéből, az ameri­kaiak azonban mesterséges módon és nagyrészt politikai meggondolásokból kiindulva, minden erővel igyekeznek fenntartani ezt az árfolya­mot. Az amerikai monopó­liumok törekvései szempont­jából ez igen logikus és ért­hető volt. Ily módon ugyanis a dollár tartósan túl volt ér­tékelve az aranyhoz és a töb­bi devizákhoz viszonyítva, ami azt jelentette, hogy az amerikai nagy monopóliumok viszonylag „olcsón” épülhet­tek be más országok gazda­sági életébe, vásárolhattak fel vállalatokat, vagy alapít­hatták meg a maguk leány- vállalatait. Ami az amerikai állam ér­dekeit illeti: a dollárnak az aranyhoz viszonyított deval­válása megingathatta volna az amerikai pénznem nem­zetközi tartalékvaluta sze­repét. Ennek pedig szinte be­láthatatlan pénzügyi és poli­tikai következményei lettek volna. Hiszen az Egyesült Ál­lamok nemzetközi gazdasági hegemóniája a tőkés válság­ban éppen a dollár tartalék- valuta szerepén nyugszik. A helyzet ellentmondása és különös érdekessége az, hogy az elmúlt 25 évben a dollár tartalékvaluta szerepe a konkurrens tőkésországokat is érdekeltté tette a mester­séges dollár—arany árviszony fenntartásában! Ezek az or­szágok ugyanis pénzügyi tar­talékaik rendkívül nagy ré­szét dollárban tartják. A dol­lár leértékelése tehát e tarta­lékok igen nagy részét egy­szerűen megsemmisítené. Ily módon előállt egy olyan helyzet, hogy a vezető nyu­gati tőkésországok jó része érdekelt volt a dollár helyze­tének megszilárdításában — ugyanakkor szenvedett is pénzügyileg a valóságos hely­zetnek meg nem felelő dollár- árfolyam miatt. Lényegében ez az a — mindmáig változatlan ek, amely az utóbbi évek soroza­tos pénzügyi válságait kirob­bantotta, a kérdés az volt — és továbbra is az, — hogy meddig lehet különböző rész­letintézkedésekkel halogatni a dollár szembesítését a va­lósággal. Magyarán: meddig lehet elkerülni a dollár— arany árviszony megváltozta­tását, tehát a dollár leértéke­lését. A legutóbbi pénzügyi vál­ságban, amikor a nyugatné­metek „lebegővé”, azaz sza­baddá tették a márka árfo­lyamát, egy sor más ország pedig felértékelte valutáját, — már tapasztalni lehetett, hogy a nyomás fokozódik. Ezek az intézkedések ugyanis a dollár részleges és burkolt leértékelésével voltak egyen­értékűek. A legutóbbi hetekben az­után olyan eseménysorozat bontakozott ki, amely gyor­san és drámai módon fokoz­ta a dollárra nehezedő nyo­mást. Ennek az eseménysoro­zatnak a fő összetevőit a kö­vetkezőkben lehet összefog­lalni : 1. Az Egyesült Államok 1971-ben az eddigi számítá­sok szerint (évi rátára átszá­mítva) több mint 10 milliárd dollárral magasabb összeget ruház be, kölcsönöz, vagy „ajándékoz” külföldön, mint amennyit ott a maga külke­reskedelmével és működő beruházásaival megkeres. Ebben természetesen benne vannak a külföldi amerikai hadikiadások is. összességé­ben ez a szám több mint kétszerese az elmúlt évek átlagának és azt jelenti, hegy -az Egyesült Államokból fo­kozott iramban folytatódott a dollár kiáramlása. 2. Ezzel párhuzamosan az amerikai aranytartalék 10,5 milliárd dollárra esett. Ez a legalacsonyabb szint 1938 óta. Közben — ugyancsak az em­lített dollárkiáramlás miatt — külföldön hatalmas dollár- követelések halmozódtak fel, ezek jelenleg 32 milliárd dol­lárt tesznek ki, több mint kétszer annyit, mint egy év­vel ezelőtt. (Ez magyarázza egyébként, hogy miért kellett leállítani a dollár beváltását aranyra. Ha a külföldi hite­lezők tömegesen követelnék dollárjaik beváltását, az ame­rikai aranytartalék nem lenna elég e követelések teljesíté­sére.) 3. Az Egyesült Államok külkereskedelmi mérlege* amely 1893 óta mindig feles, leggel zárult — 1971-ben de­ficitet mutatott és lehetséges, hogy az esztendő végéig de­ficites marad. (Ez magyaráz­za az importra kivetett 10 százalékos különadót.) 4. Végül, de nem utolsó­sorban az említett tényezők eredményeképpen a nemzet­közi spekuláció is rávetette magát az egyébként is meg­terhelt dollárra. Ennek kö­vetkeztében az unciánként hivatalosan 35 dolláros ár­ban megszabott aranyat a szabad piacon augusztusban már több mint 42 dollárért árulták. A hónap közepén azután a devizatőzsdéken is látványosan leesett a dollár árfolyama. így került sor Nixon drá­mai bejelentésére. Az intéz­kedések listája arra vall, hogy a dollárválságot érintő lépésekkel párhuzamosan megkísérli az infláció meg­fékezését is. (Ez lenne a köz­vetlen célja az ár- és bérbe­fagyasztásnak, valamint költ­ségvetési és egyéb kiadások csökkentésének.) Az injekció meglehetősen brutális. Hatását a közelgő napokban a világon minde­nütt megérzik majd. Japán­ban például, ahol a bejelen­tés időpontjában nyitva volt a tőzsde, a nemzeti bank 300 millió dollárt volt kénytelen felvásárolni, minden addigi­nál alacsonyabb áron és óriásit zuhantak az Ameriká­val gazdasági kapcsolatban álló nagy tőkés vállalatok részvényei. Más vezető kapi­talista országokban hasonló megrázkódtatásokra lehet számítani. Bármennyire is brutális legyen azonban ez az in­jekció, — mégis tüneti keze­lésnek minősül. A lényeges kérdéshez: a dollárnak az aranyhoz viszonyított deval­válásához a választások felé közeledő Nixon nem nyúlha­tott hozzá. Ez pedig azt je­lenti, hogy ha az injekció hatása „elpárolog”, a beteg újra visszazuhan a krízis­ben Az északír kérdés rendezésére Wilson a pasi «sment összehívását követeli A népi erők katonai sikere Vietnamban Andrzej Zbych: Kloss kapitány Lengyelből fordította: Varsányi István 2. A központ tájékoztatása rendkívül szűkszavú volt. de kielégítő. Kiáss összekötője, Arnold. Németország Kom­munista Pártja egyik hajda­ni tagjának, egy vasutasnak elbeszélésével egészítette ki a kapott értesítést. A lényeg, hogy Ingrid Kiéld, svéd éne­kesnő. másfél évig a lengyel hírszerzés számára dolgo­zott, az egyik ügynök nyer­te meg, aki Berlin és Stockholm között utazgatott és a szép svéd nőt Párizs­ban ismerte meg. Ingrid nagy szolgálatokat tett. Fon­tos információkat hordott Berlinből Stockholmba. A varsói összekötők mindig felvették vele a kapcsolatot, valahányszor Németország­ban vendégszerepeit. már­pedig nagyon gyakran fellé­pett Németországban és még a Riech Biztonsági Hivata­lának Legmagasabb funkcio­nál''usai körében is voltak barátai. Többszörösen el­lenőrizték, próbára tették, fenntartás nélkül bíztak benne Ennek ellenére kide­rült, hogy mégsem ellenőriz­ték eléggé gyakran. Ingrid Kiéld ugyanis elárulta a földalatti mozgalmat... Kiáss most a karjában tartotta. Mosolygott, de nem nézett lovagjára, tekintete a teremben tévelygett. A férfi arra gondolt, ha ez a lány bármit is sejtene róla... Micsoda szerencse, hogy nem korábban kapta az utasítást, hogy lépjen kapcsolatba Ingrid Kielddel! — Milyen sok itt a fiatal férfi — szólalt meg Ingrid. — Vajon közülük hányán... — Háború van — egészí­tette ki a gondolatot Kloss. Nagyon kellett magát fegyel­meznie, hogy áldozatául ne essék, a lány bájának. Még egyszer felidézte magában a központ száraz tájékoztató adatait, amelyeket az a bizo­nyos vasuta« is megerősített. így történt: három nappal ezelőtt az egyik varsói össze­kötő megérkezett az Ostbahn- hofra. A peronon Ingrid Kj­eidnek kellett várnia. Mint rendesen, most is előre meg­állapították az ismertető je­leket. az összekötő jobb ke­zében „Berliner Zeitung”-ot tart és mihelyt kilép a vasú­ti kocsiból, kicsiny öngyújtó­ja segítségével azonnal rá­gyújt. Ingridnél szintén „Ber­liner Zeitung”-nak kell len­nie és három szál vörös szeg­fűnek. Kloss hibátlanul elképzelte a jelenetet. Jól látott min­dent most, amikor a lány arcát figyelte. Az összekötő az utolsó uta­sok egyikeként lépett le a vagon lécsőjéről. Figyelme­sen körülnézett; tapasztalt, régi harcos volt, de semmi gyanúsat sem észlelt. Helye­sebben: túl későn vette ész­re... Meglátta Ingrid Kieldet a három szál vörös szegfűvel a kezében. A lány még rá is mosolygott, lehet, hogy ép­pen úgy. mint most Klossra. Az összekötő megindult Ing­rid felé. És ekkor észrevette az apró kézintést, a lány csaknem észrevétlen, jelen­téktelen mozdulatát, de az is lehet, hogy könnyed fejbic­centését. Néhány lépéssel a lány mögött, bőrkabátos fér­fi állt. Égy-két másodperccel később a másik bőrkabátos férfit is észrevette, egészen közel a csarnokba vezető lép­csőhöz. A lépcsőkön, — to­vábbi három férfi várakozott — csalhatatlanul felismerte őket. Egyszeriben minden világossá vált: csapda! Ingrid még mosolygott, amikor a férfi leugrott a vágányokra. Ebben a pilla­natban megszólalt a mega­fon: Schnellzug Berlin—Pra­ha... Az összekötő átfutott a közeledő mozdony előtt, úgy vélte esélye van a menekü­lésre. Csak hogy a szomszé­dos peront is megszállták! A németek, meg kell adni, pontosan előkészítették az akciót. Két fekete ruhás, szürke kalapos férfi várt már rá. Az összekötő a csu­pasz betont látta csak és a gestapósokat, fegyverrel a kezükben. Revolvere után nyúlt. Klosc pontosan tudta, mire gondolt az összekötő, amikor első ízben meghúzta a ravaszt: arra gondolt, hogy vajon hány töltény van a tárban, mert egy golyót a maga számára kell tartalé­kolnia. ha amazok esetleg nem lőnének eléggé ponto­san. Most már semmiféle esélye sem volt. A két gesta- pós kirontott a peronra, a harmadik pedig pillanatok alatt megjelent géppisztol­lyal a kezében. Az összekötő tüzelt, ötöt lőtt, harapott és nyelt; szétharapta az óra­szíjából előrántott vékony papírszeletet és lenyelte. Re­volvere csövét a halántéká­hoz nyomta, de ebben a pil­lanatban sorozat érte. Jól céloztak. A vasutas elmondta még, hogy Ingrid és a jelek sze­rint az akciót irányító ges- tapós odaléptek a holttest­hez. A gestapós ordítozott embereivel, átkutatták a ha­lott zsebeit, a szép nő pedig a három szál vörös szegfűt rádobta az élettelenül fekvő férfira. Ez a gesztus most különösen undorítónak tűnt fel Klossnak. Nem volt hát kétséges. Ingrid Kiéld áruló. Kény­szer? Zsarolás? Kloss nem nagyon hitt egyikben sem. A lány ugyanis megtehette vol­na, hogy nem utazik Német­országba, svéd állampolgár, semmi sem fenyegette őt ha­zájában. A Gestapóval saját elhatározásából működött együtt És már jó pár hónap óta. Megállapították ugyanis, hogy azt az összekötőnőt, aki­vel Ingrid a legutóbbi berli­ni vendégszereplése idején tartotta a kapcsolatot, azon­nal letartóztatták, mihelyt a szép svéd nő visszatért Stock­holmba. A lebukás körülmé­nyeit annak idején nem si­került megállapítani, úgy gondolták: a véletlen műve_ Most már minden világos... Hpsz óra... Ha Klossnak ez alatt az idő alatt nem sikerül végrehajtania az Ítéletet, leg­kevesebb még egy személy meghal. A központ rádiótáv­iratában, amelyet Amold vett, érkezett a tájékoztatás, hogy a Párizsból Varsó felé utazó összekötőnő holnap, vagyis inkább holnapután, mert éj­fél után két óráról van szó, találkozik Ingrid Kielddel a berlini pályaudvaron. Az éne­kesnő vonata négy óra har­minc perckor indul Stock­holmba; két órával Berlin el­hagyása előtt tehát még egy embert a Gestapo kezére akar játszani. A központ már nem tudta értesíteni az összekötő­nőt; már nem volt meg a kap­csolat. Élete tehát kizárólag Kloss kezében volt; ha nem öli meg Ingridet... A lehető­séget nem is boncolgatta. (Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents