Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-14 / 191. szám

1. oMa! KELET-MAGYARORSZAG 1971. augusztus ft Szülők fóruma: Könnyelmű gyerekek GYEREKEKNEK TÖRD A FE IEDI A kél juhász Mostanában mind gyakrabban gondolok kezdő tanító éveimre, s azokra a szegény gyerekekre, akiket akkori­ban tanítottam. Hol egy ceruzát, hol egy füzetet kellett vennem, ha azt akartam, hogy leckéjük meglegyen. Át­lagban havi 10 pengőt költöttem tanszerekre, kézimun­kaanyagra. Gyerekeinknek ma annyira megvan mindenük, hogy elbeszélésemet a múltról kétkedéssel hallgatják. Minden tanuló szép táskával jár iskolába, s kizárólag új tankönyvekből akar tanulni. Mondom nekik, hogy én vagy a bátyámtól örököltem, vagy antikváriumból kap­tam a könyveimet, s utána még a húgom is tanult belő­lük. Csak néznek, néznek, érzem, hihetetlennek tűnik nekik amit mondok. A szegénység fogalma, a „nincs”, az „erre nem telik”, a kivételesektől eltekintve ismeretlen már és sajnos, ezzel együtt mind több jelét tapasztal­hatjuk a könnyelműségnek, az ésszerű takarékoskodás elhalásának. Alig akad gyerek az iskolában — már az I. osztá­lyosok között is —, akinek a zsebében ne csörögne né­hány forint Hogyan kerül a pénz a zsebecskékbe? Több gyermeket megkérdeztem, mert érdekelt a do­log. Van aki naponta kap 3—4 forintot „csak úgy”, akár­mire, s nem kell vele elszámolnia, többen visszavihetik a betétes üvegeket, s a pénz az övék, mások kerek ösz- szeget kapnak az ebédbefizetésre, s amit a napközis ta­nítónő visszaad, azt megtarthatják. Néhányuknál a be­vásárláskor ott maradhat a visszakapott aprópénz. Könnyen szerzik, könnyen költik el. Hosszú sorok kígyóznak az iskola környéki fagylaltotoknál. Pottyan- nak a kétforintosok, mert 50 filléres, vagy 1 forintos ' adagot a legritkábban kérnek. Sajnálom ezeket a gyerekeket, mert bármilyen jó dolguk is van, nem ismerik meg a gyűjtögetés örömét. Mindent készen kapnak: karácsonyi, születés- és névna­pi ajándékokat. A szülők, nagyszülők azt szeretnék: le­gyen meg mindenük gyermekeiknek, unokáiknak, ne kelljen nélkülözniük úgy, mint nekik annak idején. Luxus a játékban, luxus az öltözködésben (kicsit egy­más túllicitálása is!), luxus a tanszerellátottságban! Nem kellene ennek maradéktalanul örülnöm? Nem jobb ez, mint a munkanélküliség évei, a harmincas évek, amikor mezítlábas, éhes gyerekeket tanítottam ? Sokkal, de sokkal jobb, és mégsem örülök eléggé, mert aggódva látom a pazarlást, meg azt, hogy a gyere­kek nem becsülik meg eléggé a könnyen szerzett pénzt. ' Azt szeretném, ha a jólét mellett is, takarékos gyerme­keink lennének, olyanok, akik az apró dolgoknak is tud­nak örülni. És ez nem a gyermekeken múlik! Meg kell tanítani őket takarékoskodni, a pénzzel bánni, gazdál­kodni. El kell számoltatni őket az utolsó 10 fillérig. Tu­dom, ez teher a munkából fáradtan hazaérkező szülő­nek, de megéri! Legyen a gyermeknek zsebpénze, de adjunk hozzá valami programot is. Tegye egy részét félre, meghatáro­zott céllal. Gyűjtsön kiskutyára, kerékpárra, nyári tábo­rozásra, meglepetésként szánt ajándékokra, vagy bármi­re, amivel megtanulja, hogy a sok kicsi sokra megy. Közeledik az új tanév. Minden iskolában van szer­vezett takarékbélyeig-árusítás. Támogassuk a gyermek gyűjtögetését, előre meghatározott céllal. Hadd jöjjön rá, hogy az ő apránként összerakott forintjain vett fényképezőgép, békaember-felszerelés, stb. kedvesebb darab, mint amit „csak úgy” kap. Kedvet kell tehát csinálni a gyermek takarékosko­dásához, irányítani azt és ellenőrizni, hogyan bánik a pénzzel. Eggyel több s.zülői gond, de csak átmeneti, mert ha jól megtanítjuk őket beosztásra, később ez többszö­rösen kamatozik. Dr. Gergely Károlyné gasztos hangvételű költe­mény. 11. Határozott névelők. 13. Római 499 és 1000. 14. Bőg. 15. Megfejtendő. 17. Verssor végi összecsengés. 19. Innivaló. 21. Füzet. 23. ÓBO. 24. OAR. 26. Népszerű folyó­irat neve. 27. Személyes név­más. Megfejtendő: A beregi Ti­szahát egyik feltáratlan ne­vezetessége a., vízszintes 1, függ. 15. Múlt heti megfejtés: OKA — VOLGA — KAMA — NEVA — JENISZEJ. Könyvjutalom: Madarász József Kántorjánosi, Horváth Ildikó Nyíregyháza, Török Tamás Oros. Krecsmáry László; Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Téli­sport. 7. Államnak fizetendő százalékos összeg. 8. Elad magánhangzói. 9. Ritka férfi­név. 11. Becézett női név. 12. Divat, szokás, régies kifeje­zésmóddal. 14. Belső szer­vünk. 16. A Földközi-tenger egyik beltengere. 18. Kettőzve becézett női név. 20. Béke oroszul. 21. Európai nép. 22. Névelős állóvíz. 24. Érzék­szerv. 25 ...László (népszerű humorista író). 27. Dél-ma­gyarországi város. 28. Szür­kefém. 29. Tempó. Függőleges: 1. Sportoló. 2. E napon. 3. Arra a helyre. 4. Ételízesítő. 5. Terka. 6. Cirógató. 10. Ma­Délután Hanyatt fekszik a táj pihen a kiskertbe berepült a csönd s itt kapirgál az ablak alatt mint testes ■'jámbor fehér jérce szeretitek a fehér csöndet? barna tojás a délután az ég tányérján széttörik s milyen furcsa a sárgája épper olyan nézd mint a Nap Kisdobosok Param-pam-pam pereg a dob, nézd, jönnek a kisdobosok! Víg indulót énekelnek, s milyen szépen menetelnek! Nyakkendőjük — derűs, kék ég — hirdeti a boldog békét, hirdeti, hogy jó a kedvük, hirdeti, hogy jó így együtt énekelni, menetelni, s folyók partján SZEGÉN*/ MOHAMED Szöveg: Cs. Horváth Tibor Rajz: Gugi Sándor 23. lombok alatt tábort verni— Az ispilángi réten két ju­hász legeltetett, a veres ju­hász és a fekete. A veres ju­hász volt az öregebb, a fekete a fiatal. Mindkettőnek száz juha volt, de a fekete juhá­széi kövérebbek voltak, mert jobb füvön legeltek. Haragos volt emiatt a vén juhász, még gyűlölte is a fiatalt, s ha csak. megláta, szidta, mint a záporesőt. De a fekete juhász csak nevetett, és a kalapját lengette feléje. Egyszer aztán a veres ju­hász nagy mérgében azt kiál­totta át a feketének: — Hiába vagy nagy legény, ha kiállnái velem, háromszor is lelöknélek a szamaradról! A harmadiknál aztán fel sem kelsz többet! Nevetett a fekete, aztán szamarára kapott, és átnyar­galt a vereshez. — Hát itt vagyok! Ha csak egyszer is lerántanál, tiéd a legelőm; ha kétszer, tiéd a száz ' juhom, harmadszorra meg a tiéd mindenem, amim csak van! A veres juhász is felpattant a szamarára, s még veresebb lett, amint mondta: — Ne nyelvelj, hanem védd magad! Háromszor ütlek le a szamarad hátáról, s akkor jaj neked! Engem csak egyszer üss ki, és mindenem a tiéd! Jobb kezükben kötélhurok volt, baljukban meg rézfokos. Úgy rohantak egymásra. Csattogott a fokos, suhogott a A három Egyszer három jóbarát el­indult világgá. Azazhogy nem is úgy kezdődött, mert először Morei, a kis tarka kutya indult el egyedül. Azt mondta Palkó, a kis­gazdája — eredj innen, ne is lássalak:, kikotortád a kerítésalját. Hát ezért! Ment, mendegélt Morei, s alig, hogy elért a padlás­feljáróig, meglátta a Lonci cicát. Ott hevert a harma­dik grádicsfokon, de nem aludt ám, csak ravaszul be­hunyva tartotta a szemét, s egy picike résen leskelődött kifele a világba. — Hová mész, ha szabadna megtud­nom ? — kérdezte tőle Lon­ci, mert nagyon udvariasan tudott ám érdeklődni, ha éppen erre volt kedve. — Csak el innen — felel­te Morei. — El oda, ahol nem leszek a gazdám sze­me előtt, merthogy látni sem akar. — Engem meg a gazda- asszony nem akar látni, valami fél pohár tejfel miatt, amiről azt hittem, hogy már nem is kell: így hát szíve­sen elkísérnélek — mondta Lonci. (A jövő szombati számunkban folytatjuk) kötél, s a veres juhok mea a feketék mind összegyűltek, úgy bámulták a nagy viadalt. S bizony, még a kutyák is né­mán bámulták, mint zuhan ki a veres juhász a fűbe, három­szor is, s mint támogatja fel a földről a másik, a fekete. Felültette az öreg juhászt a szamarára, és vezette a kötö- féknél fogva a falu felé. — A tiéd a legelőm, meg a száz juhom — mondta csen­desen a vén juhász. — Nem kell sem a legelőd, sem a juhod — felelte a fe­kete juhász. — De mivel min­dened nyertem el, megnézzük, hogy mi van a házadban. A házában a szépséges lá­nya volt, s most azt mondta a lánynak az apja — Ez itt a fekete juhász, az én halálos ellenségem. El­nyerte mindenemet, ha akar­ja, még téged is. Kérdezd meg, hogy mit akar elvinni innen. A lány nem kérdezett sem­mit, csak a nyakába borult a fekete juhásznak, összevissza csókolta, és azt mondta: — Nem halálos ellenséged néked a fekete juhász, apám, hiszen már régen szeretjük egymást, de a te gyűlölködé­sed miatt titkolnunk kellett. A veres juhász szemét el­borította a könny, aztán lé­pett egyet, és megszorította a fekete legény kezét. Zsombók Zoltán vándor — No, csak gyere — egyezett bele a kiskutya, s mentek tovább, most már ketten. Amint a kiskert ka­pujához értek, ott találták Gyuri kakast. Ötöt lépett jobbra, akkor megfordult, másik ötöt lépett balra, s dúlt-fúlt mérgesen. Kér­dik tőle ezek ketten: — Mi bajod, hékám!? — Mi bajom? — Hát gyö­nyörű dolgok esnek, mond- matom! Jön reggel a szom­széd a vasút felől, meglát, fölvesz egy göröngyöt, be­lém vágja és azt' mondja: Ej te gonosz kakas, nem kukoríkoltál hajnalban, el­aludtam, ezért késtem el a vonatomat. — Ha csak ez a bajod, rá se ránts! — mondta a ku- tyus —, hanem tarts ve­lünk. Mert mi elindultunk világgá. Úgy gondoltuk, nem szolgálunk olyan he­lyen, ahol görbe szemmel néznek ránk. Ügy is történt. Mentek tovább, most már hárman. Azt mondja Lonci cica: — Balra menjünk, mert arra van az öreg malom, ott biztos lelek magamnak egeret a zsákok között. Gyuri kakas benne lett volna, mert a malomban búza is akad, árpa is, meg aztán neki a kilenc is pá­ros, ha egyszer úgyis vi­lággá indultak. De nem úgy Morei kutyának. Ö azt mondta: — Jobbra menjünk, mert arra van a nyulas-erdő. Ott én jól elszórakoznék a tap­sifülesekkel. Hajkurásznám őket reggeltől estig. Már-már hajba kaptak volna, csakhogy odafönn a házban is történt egy és más. A gazdasszony példá­ul palacsintát sütött. Mikor egyik fele megsült, perdí- tett a serpenyőn, s hopplá- hopp — megfordította a pa­lacsintát a levegőben. Ment is neki szépen, míg csak az egyik alá el nem felejtett zsírt tenni. Az aztán jól összegabalyodott, olyan ráncos lett, mint a mosoga- tórong”. Nézte, nézte a gazdaasszony, aztán gon­dolt egyet, belehajította a cicatányérba, s elkezdett kiabálni: — Lonci, Loncikáml Gyere csak, kapsz egy fi-r nőm palacsintát. Nem hagyta ezt annyiban Palkó, Morei kisgazdája sem. Demény Otto

Next

/
Thumbnails
Contents