Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-14 / 191. szám

ÍP7t. augusztus 14. KFLET-MAGYARORSZÁG 5. oldal Vegyen lángost BB-től PÍR AMISCSÁRDA TATÄN. A festői tatai tő környé­ke új étteremmel bővül, a vadászati világkiállítás idejére ad­ják át az „Aranyponty” elnevezésű halászcsárdát. Az érde­kes faépítményt, a 22 méter magas, csúcsos favázas tetőszer- kezet befedéséhez 47 ezer cserép szükséges. A beépített fa­mennyiség pedig meghaladja a 100 köbmétert is. (MTI foto — Hadas János). Fő cél a gyakorlati készség fejlesztése IJj tant érv a kisegítő iskolákban Milliárdos megtakarítás együttműködésből 1975-ig- ötszörösére nő a közúti járműgyártás kooperációja ŐSZINTÉN SAJNÁLOM AZOKAT az ingerlékeny em­bertársaimat, akik minden apróságon felháborodnak, jól­lehet az ügy nem is érinti közelebbről őket. A minap is megkérdezték, mi a vélemé­nyem arról, hogy Pelé, a lab­darúgás koronázatlan kirá­lya nadrágot árul. Az illető magyar állampolgár, aki a kérdést mellemnek szögezte, felháborodva idézett a sport­láp felháborodott cikkéből: „Pelé, a világ elvitathatatla- nul legjobb labdarúgója le­mondta a válogatottságot, de arra vgn ideje, hogy filmez­zen, a táncdalénekesgk ba­bérjaira törjön, s eladja fény­képét, nevét különböző rek­lámokhoz. Számunkra külö­nösen az volt furcsa, hogy férfimanekenként ruhát is árul.” Szóval a magyar sport­lápnak ez bizony furcsa, sőt kifejezetten rosszalja, hogy Pelé király reklámképpen mosolyog, s vadonatúj öltö­nyéről így nyilatkozik: „Ha én mondom önnek, elhiheti: Diolon ruhában más az élet.” Bizony, ott más az élet, ezt tudomásul kell venni. Ezt próbáltam magyarázgatni fel­háborodott ismerősömnek, ha már egyszer véleményemet kérte, végtére is mondani kel­lett valamit az ügyről. Ha az ember ilyen távoli és ráadá­sul piti dolgokról értesül, nem kell mindjárt a plafpnon lenni, Pelé király öntrónfosz­tása miatt inkább a brazil szurkolók feje fájjon, nem igaz? Ehelyett nálunk a hazai ügyekre kell figyelni, bár ilyen gusztustalanságra szép hazánkban nemigen kerülhet sor. Hazaérve kinyitottam az újságot, miután kényelembe helyeztem magam és meg­akadt a szemem egy bekez­désen. Ä cikk ugyan nem Pe­lé királyról s?ólt, hanem egy császárról, a „Császárról”, gondolom, már ennyiből is Ifitalálhatja bárki, hogy Al­bert Flóriánról van szó. Nagy érdeklődéssel fogtam bele az olvasásba, hiszen amióta Flóri keveset mutatkozik a pályán, már-már elfelejtették őt a hálátlan szurkolók, akik pedig annak idején az égbe emelték. Tempora mutantur, no de lássuk csak, mit írnak róla. Azt írják, hogy Albert minden ellenkező híresztelés­sel szemben marad a Fradi ban, innen kíván majd nyug­díjba menni. Igazán szép ez a klubhűség, egészen megha­tódtam tőle, ám nézzük to­vább. Albert tehát marad, de jnit fog csinálni, ha az a szi­gorú edző bácsi nem lesz hajlandó beállítani őt az első csapatba? Akkor sem történik nagyobb baj, mert a közép­csatár, aki erre is gondolt, így felel: „Nem fogok unat­kozni. Feleségem hamarosan gebinesboltot kap a filmmú­zeumnál. A cégtáblán zöld­fehér mezőben egy kilences lesz. Oda is besegíthetek.” H a az idegen valamilyen újság iránt érdeklődik Tiszaszalkán, második­nak, de harmadiknak feltétlen rádiós pásztort említik, ogy Zsigó István, a legelőre járó háztáji szarvasmarha­gulya őrzője „bizony ennyi­re egjütt van a korral’’. Tás­karádiót hord magával na­ponta a jószágok mellett. A további érdeklődésre még elmondják — egy kis szúrás­képpen —, azóta pontosan hajt reggelenként. A rádió nem té­veszti az időt. Azért vette a kézben tart­ható masinát, mert unta ma­gát a legelőn. Unta magát a jö­ALIGHANEM MÁS IS OL­VASTA ezeket a kivételesen őszinte szavakat, azért mon­dom gyorsan, hogy a felhá­borodásra hajlamosak, mi­előtt elvesztenék a fejüket, számoljanak fegyelmezetten tízezerig, az ingerlékenyebbek esetleg húszezerig, — félreér­tés ne essék, nem a gebines- bolt várható jövedelmére cél­zok — és meglátják, hogy nincs okuk rosszallásra. Jó, a gebinesbolt cégtábláján zöld­fehér mezőben egy ki­lences lesz, na és. Igaz, a cégtáblán szereplő kilences szám viselpje annak idején szintén pályázott táncdaléne- kesi babérokra, el is készült egy lemeze, akárcsak Pelé- nek, de eszébe sgm jutott öl­tönyt reklámozni, mint Pelé királynak, mert nálunk isme­rik az ízlés határait, ilyen elő nem fordulhat. Efelett tűnődtem éppen, amikor a rádióból váratlanul érdekes dolgokat kezdtek el mondani. Hogy két táncdal- énekes azept nem vállal nyár­ra fellépést, mert más elfog­laltsága akadt. Lángossütő boltot nyitott BB. Most lá­tom, hogy ez így megint, fél­reérthető, jobb volna BBB-t írni, ugyanis nem Brigitte Bardot az ügy szereplője, hanem Bakacsi Béla és Bencze Márta. Azt mondta a rádió, hogy rosszalja ezt a lé­pésüket, gúnyolódik, különö­sen azért, mert a két Ismert énekes állítólag csak pénzét adta a bolthoz, ezenfelül is­mert mosolyát, minthogy a lángosokat fizetett alkalma­zott süti. Elképzelem, hogy ezen me­gint mennyi felháborodásra hajlamos ember háborodott fel, holott természetesen nincs igazuk. Mert tessék, csak ezúttal fegyelmezetten harmincezerig számolni, hát nem megtehetné a két nép­szerű táncdalénekes, hogy holmi öltönyök reklámozásá­val keressen különpénzt? Ök azonban tudják, hogy ez csú­nya dolog. Arról nem is szólva, hogy a dolgok ezúttal is összefügg­nek és sok kérdést más meg­világításban láthat bárki, ha nem háborodik fel első hal­lásra minden apró-cseprő ügy miatt, hanem szép nyugodtan végiggondolja. Mert ugye, a táricdalfesztivál elődöntőinek mozgalmas korszakát éljük. Van, akinek tetszik egy-egy bemutatott szám (becs’ szóra találkoztam ilyennel is), má­sok ismét felháborodnak, hogy miért bosszantják dal­lamtalan bárgyúságokkal a televízió nézőit és a rádió hallgatóit TEGYÉK SZIVÜKRE A KEZÜKET ÉS őszintén mondják meg: nem volna mindannyiunk számára jó, ha még több táncdalénekes nyit­na lángossütő boltot? Még azt sem bánnánk, ha némelyikük nadrágot reklámozna, némán. Hát így kell nézni a dolgo­kat, összefüggéseikben. Árkus József résbe» — járásban... minden­ben. Ember a jószágok mellett, ugyan mii is kezdhet? Csak felnézegethet az égre, s ha nem borús az idő, a nap állásáról tájékozhatja magát: hány óra lehet. Ha meg borús az ég, a hasa „figyelmeztet­heti” az ebéd idejére. Régi pásztorok régi dolga volt az ilyen kényszerhelyzet. Egyéb­ként könnyű órához jutni, de csak rputat, nem hallani tőle semmit. Attól még halálra únhatja magát az ember. Es Zsigó István nem fatus- lcó természet, igen víg kedé­lyű. Havonta kijön 2500 forint keresete, felesége van, gye­1970 őszén kezdték meg a kisegítő iskolák részére ké­szült új tanterv bevezetését, amely négy év alatt fokozato­san lép érvénybe. A művelő­désügyi miniszter utasítása alapján az 1971—72-es okta­tási évben folytatják az új dokumentum bevezetését az említett tanintézetekben. Amint a minisztérium köz­oktatási főosztályán elmon­dották, újdonság, hogy a tanterv a korábbinál jobban előtérbe helyezi a gyerekek gyakorlati -készségének-fej­lesztését. Éppen ezért a gya­korlati foglalkozás tantárgy magasabb óraszámban kapott helyet a tantervben: az álta­lános iskolai két órával szem­ben a kisegítő iskolákban négy-hat-nyolc órát fordíta­nak erre, A foglalkozások ipari, illetve mezőgazdasági jellegűek lehetnek. A bevezetés a termelőmun­kába című témával az ősszel kezdődő tanévben foglalkoz­nak először a kisegítő isko­lákban. Ezeknek az óráknak a megszervezése különösen gondos előkészítést igényel, amihez értékes segítségei nyújthatnak az iskolákat pat­ronáló üzemek. A miniszteri utasítás fel­hívja az illetékes tanácsi művelődésügyi szervek fi­gyelmét, hogy a gyakorlati foglalkozás feltételeit (a szük­séges műhelyt, szerszámokat anyagokat stb) biztosítsák. Az oktatás folyamatosságát szolgálja az az intézkedés, amely szerint bevezetik az egyéni korrekciós foglalkozá­sokat. Ezek célja, hogy az osztályátlagtól valamilyen ok miatt elmaradó (beszédhibás, mozgásfogyatékos, hosszabb időn át hiányzó stb.) gyere­kekkel egyénileg, külön is foglalkoznak a pedagógusok, mindaddig, amíg be nem hozzák elmaradásukat. rek nincs. „Mért ne engedjem meg magamnak, hogy ne jár­jak a legelőre egyedül” — fo­galmazott az első érdeklődők­nek ilyen választ, közben a feltűnően tartott táskarádióra mutatott. — Ki mondhatja azt, hogy csak a flaszterra való az ilyen?!” A hőséges nyári délben nem kell ma már százszámra vö­dörrel húzni fel a vizet, ita­táshoz. A fúrott kútbál min­dig friss a vályúban a víz, a a gulya nem is győzi kiinni. A pásztor kényelmesen meghallgatja a déli híreket. (asztalos) A minisztérium az új tan­terv bevezetésének segítésére, a pedagógusok munkájának könnyítésére a tanév kezde­tére útmutatókat is ki fog ad­A kísérlet 3 éve kezdő­dött. Álapelve az volt, hogy az idős, magatehetetlen em­berek — magányosok és házaspárok — szociális ott­honokba való elhelyezése nemcsak nagyon sokba ke­rül — többségüket el sem lehetne helyezni az adott pénzügyi keretek között — hanem maguknak az idős embereknek is árt. „Az idős fát már nem lehet átültet­ni” — mondja a népi szó­lás is. Ez így is igaz. Az a 80. éve felé közeledő em­ber, vagy aki egész addigi életét egy kis akáclombos faluban élte le, tönkremegy, akármilyen palotaszerű otthonban helyezik is. Szeretet, türelem, hozzáértés Ez így van az egész vi­lágon. Éppen ezért szakem­berek megállapítása szerint a jövő az úgynevezett „há­zigondozásé”, mely abból áll, hogy nem egy véletlen­szerűen kiválasztott szom­szédasszony, hanem a tár­sadalom megbízottja visel gondot az idős emberre ott­honában. Felkeresi, meg­mosdatja, ellátja a ház kö­rüli munkák közül azt, ami­re szüksége van. Levelet ír diktálására a gyermekeknek. Kimossa a zsebkendőt. El­hozza az ebédet. Kiseper. Mindebből természetesen csak azt végzi el, ami em­beri méltóságát nem sérti az idős embernek. Tehát ha tud seperni, nem seper he­lyette. Ha tud levelet írni, nem kényszeríti arra, hogy ő írja a levelet. A fentiekből is látható, mennyi szeretetre, türelem­re, hozzáértésre van szük­sége annak, aki házigondo­zásra vállalkozik. Idézet az Egészségügyi Minisztériumnak a Szabolcs- Szatmár Megvei Tanács el­nökéhez intézet leveléből: „Az Egészségügyi Minisz­térium a házigondozó-szol- gálat legalkalmasabb szer­vezeti formáinak, módsze­reinek kialakítása érde­kében a fővárosi és a Vesz­Az autóbusz-alkatrészek korszerű gyártásának meg­teremtésével lezárult a köz­úti járműprogram első sza­kasza. Eddig 12 milliárd forintot költött népgazda­ságunk az autóbuszgyártás fejlesztésére, s az újabb szakaszban — a jelenlegi 5 éves tervidőszakban — to­vább} 3,6 milliárdot fordít bővítésre, korszerűsítésre. Ezzel 1975-től évente 11—12 ezer autóbuszt gyárthatnak hazánkban. Milliárdos beruházásokkal érnek fgl azok a kooperá­ciók is, amelyek alapján az érdekelt országok egész sor olyan részegységet szállíta­nak kölcsönösen egymásnak, amelyre szüksége van a má­sik félnek. A KGM-ben felmérték a szocialista országokkal a kooperációs tapasztalato­kat, és az együttműködés további menetét. Magyaror­szág 10 féle alkatrészt ex­portált a vele kooperáló országoknak, s körülbelül ugyanennyit kap cserébe. Az elmúlt 5 é.yben a külföl­di kooperációs partnereknek 81 millió rubel értékű jármű- alkatrészt szállítottunk, a IV. ötéves tervben pedig ez az érték 320 millió rubel prém Megyei Tanács veze­tőivel közösen 2 éves kísér­letet kezdett. Ennek célja olyan házi szociális gondo­zói szervezet kiépítésének és működésének gyakorla­ti kipróbálása, amelyben a gondozottak otthopi ellátá-. sát hivatásos vezető vagy szervező gondozónők által beszervezett és irányított társadalmi gondozók vég­zik, akik tevékenységükért utólag jutalomban is része­síthetők.” Évente ötven gondozó A minisztérium levele a továbbiakban részletesen leírja a szervezet működé­sét Veszprém megyében és Budapest III. kerületében, mely nagyrészt azonos Óbu­dával. Lényege, hogy hi­vatásos gondozónők irá­nyítása mellett azok a „szomszédasszonyok, ak*; addig sem bírták nézni, hogy lakásuk közelében a magatehetetlen idős, beteg emeberek elhagyatottan él­nek, és segítettek, most in­tézményesen kis összegű jutalmat — és tanácsokat — kapnak emberbaráti mun­kájuk végzéséhez, ezenkí­vül bizonyos tisztítószere­ket is. Idézet a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának ez év július 21. határozatából: „a házi- gondozók jutalmazására 72 ezer forintot, a tisztítósze­rekre 21 ezer forintot jut­tat már idei költségvetésé­ből. A további években pe­dig évi 352 ezer forinttal emeli ezt a keretet, hogy évente 50 újabb házigondozó beállítása lehetséges le­gyen.” A határozat végrehajtá­sáért felelős Gál Ibolyával, a megyei tanács egészség- ügyi osztályának szociálpo­litikai csoportja vezetőjével beszélgettünk erről a nagy kezdeményezésről, mely a Veszprém megyei és óbudai kísérleti szakasz után az országban az elsők között oldja meg tanácsi költség­lesz. Ugyapakkor a még viszonylag kjsebb mérvű import ennél gyorsabban növekszik, s ezzel a nemzet­közi kooperáció 1975-ig csaknem ötszörösére emel­kedik. A leghatékonyabb a Szov­jetunióval kötött megállapo­dás, amelynek alapján au­tóbusz hátsó futóműből a hazai igényeknek több mint háromszorosát gyárthatjuk. Annak ellenére, hogy a ma­gyar iparnak 5 év alatt csak 60 ezerre van szüksége, a Győrben létesített új hajtó- műgyár 1975-ig mintegy 200 ezret állít elő, s a többletet a szocialista országokba, mindenekelőtt a Szovjetunió­ba szállítják. A Szovjetunió­ban készül viszont a magyar autóbuszok mellső tengelye, a szervokormányhoz szük­séges hidraulikus szivattyú és a lengéscsillapító. Lengyelországgal 3—4 év­re szóló, 25 millió rubeles keretszerződést kötöttünk, ennek keretében többek kö­zött teherautó-fülkét ka­punk. Cserébe pedig — akárcsak a Szovjetunióba és Jugoszláviába — autó­buszhoz szükséges hátsó futóművet exportálunk. vetésből a nagy gondot. El­mondotta, hogy az első fel­mérés szerint 652 olyan sze­mélyt találtak, aki gondo­zásra szorul. A pontosabb felmérés után számuk va­lószínűleg 1000 körül lesz megyénkben. Első tsz-alkalmazottak A legtöbben a nyírbátori járásban vannak: 152-en. Már minden járási szék­helyen működik hivatásos gondozónő, ezenkívül szá­mos nagyobb községben, mint Uifehértón, Nagyha­lászban, Tiszalökön, Tisza- vasváriban, Csengerben, Mérken, Nagyecseden, Mán- dokon, Dombrádon, Penész­leken, Nyírlugoson, Tar- pán, Nyírmihálydiban és Fehérgyarmaton. A felsorol­tak teljes, vagyis 8 órás napi munkaidőben dolgozók. Van még egy státusz Baktaló- rántházán is, sajnos, az ott dolgozót más munkára osz- tqtták be. Ezenkívül fél­állásban, vagyis napi 5 órai tevékenységre kötelezve működnek irányító gondo­zónők Fehérgyarmaton, Kölesén, Szatmárcsekén és Tiszabecsen. Az egyetlen vállalati gondozónőt sajnos, a faipar „leépítette”. Vi­szont jó példát mutat a csengeri Lenin Termelőszö­vetkezet két hivatásos, fő­állású gondozónő állandó foglalkoztatásával, ezek Szabolcs első — és sajnos mindeddig egyetlen — tér? melőszövetkezeti gondozót női. A szabolcsi idős, maga­tehetetlen embereket e gon­dozónők által irányított szervezeten kívül számos út? törőcsapat, és -őrs, KISZ- szervezet, szakszervezeti ak­tívák gondozzák. Most azonban havi 100—500 fo­rintos jutalomra úgyneve? zett társadalmi szerződése­ket kötnek a gondozókkal, akik egy, két vagy három rászoruló állandó gondozását vállalják és megkapják hoz­zá a szükséges tisztasági szereket is. (gjwi «T-------------------------------------------------------------------­-------------------------------------­A rádiós pásztor Jó példák nyomán: Idős emberek házi gondozása Egy újszerű kísérlet Szabolcs-Szatmárban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents