Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-14 / 191. szám

Í97I. augusztus t4. ftELET-MAGYARORSZACÍ 3. oM*1 JEGYZETEK Erdeink érdekében ERDŐFENNTARTÁSI ÉS HASZNOSÍTÁSI értékelő fel­mérést végzett a Nyírségi Tsz-ek Területi Szövetsége. A szövetség taggazdaságainak tulajdonában 13 877 hold er­dő-, illetve 1593 cellulóznyár telepítés van. A megyének ez a része a legjobban erdősí­tett A negyedik ötéves terv adatai szerint, a szövetség területén tovább növekszik az erdőterület nagysága. A me­gyei tanács illetékes osztá­lyának irányszáma szerint, a területen mintegy 1700—1800 hold erdőfelújítás és 3500— 3600 hold új erdőtelepítésre kerül sor. Másik tény: hosz- szú távú tervezés alapján, a szövetséghez tartozó gazda­ságoknak be kell rendezkedni a gyenge termőképességű ta­lajok erdősítésére, mely a gazdaságok területének mint­egy egynegyedét teszi ki. Ez azt jelenti, hogy távlatokban mintegy 20—25 ezer hold új erdősítésre van kilátás. Kétségtelen, hogy ilyen nagymérvű erdősítési prog­ram nagyobb erőfeszítést igé­nyel mind a szövetkezetek, mind az állami szervek részé­ről. Csak kellő pénzügyi ál­lami támogatás, jobb cseme­teellátás, eredményesebb szakemberképzés biztosítása szükséges. A szövetkezetek a vonatko­zó jogszabályok szigorú be­tartásával telepíthetnek er­dőt Agronómiái előfeltétel! terv ez idő szerint tizen­nyolc tsz-nek van birtoká­ban. A tervek készítésével kap­csolatban igen nagy gondot okoz, hogy az állami erdőren­dezőségek nem rendelkeznek kellő tervezői kapacitással. S a termelőszövetkezetek sem alkalmaznak megfelelő szak­embereket így a tervek ké­szítésének elhúzódása aka­dályozza az erdőgazdálkodás­sal összefüggő munkákat SÜRGŐS KÖVETELMÉNY AZ IS, hogy az állami erdő- gazdaságok jobban mérjék fel a tsz-ek facsemete-igé­nyét Ehhez arra van szükség, hogy a tsz-ek idejében jutas­sák el az igényüket. Járható út lenne, miképp azt a szö­vetségi iroda is javasolja: az érdekelt gazdaságok facseme­te-nevelési társulást hívnának létre. A nyírségi tsz-szövetség te­rületén évente mintegy 40— 60 ezer köbméter fa kerül kitermelésre a taggazdaságok területén. Természetesen, véghasználat után vissza kell telepíteni az erdőt. Ugyanis hatályos jogszabály szerint új erdőtelepítésre csak akkor kaphat tsz állami beruházási támogatást, ha visszatelepíté­si kötelezettségének eleget tesz. A szövetség területén jelenleg másfél ezer holdnyi területen kell a véghaszná­latból eredő kötelezettségnek eleget tenni, ami 38 tsz-t és szakszövetkezetei érint. A feladat teljesítése igen fontos és sürgős cselekvést igényel. Az erdővel rendelkező gaz­daságokban, a hasznosítási irányítás alacsony szakmai színvonalon van. Mindössze hét erdészt alkalmaznak a szövetkezetek, kik közül öten technikusi, ketten szakmun­kásképesítéssel rendelkeznek. Jogszabály azt írja elő: 400 hektáronként egy technikust, 1000 hektáron felül egy erdő­mérnököt kell alkalmazni. A jelenlegi helyzetnek megfele­lően hat erdészmérnök, tizen­öt—húsz technikus, huszonöt —harminc szakmunkás fog­lalkoztatása lenne indokolt, a kellő szakmai irányítás érde­kében. A KEDVEZŐTLEN SZAK­EMBERHELYZETRE való te­kintettel, a szövetség titkár­sága javasolja a szövetség mellett működő erdő- és fa­gazdálkodási csoport létreho­zását. Ez a csoport lenne hi­vatva arra, hogy a terület erdőgazdálkodási szakirányí­tását végezze, terveket készít­sen, javaslatokat adjon, leg­alább arra az időre, míg ked­vezőbb helyi feltételek nem teremtődnek. A. B. Az együttélés szabályai AZ EGYIK ÉRETTSÉGI TÉTEL KIHÚZÁSA után a diák is megdöbbent. A cé­dulán ugyanis ez állt: Kezdj el egy telefonbeszélgetést egy idősebb ismerősöddel, egy tanárral, és egy bará­toddal. A kis híján érett diák meg is felelt a feladatnak. Megkezdte a beszélgetéseket, es még elemezte is, hogy milyen különbség van egyik és másik között. A magya­rázatban ott volt a kifeje­zés : egymáshoz való vi­szony, tisztelet, udvariasság. Más és más stílusban ki­fejezve, kor, nem, ismeret­ségnek megfelelően. Elgondolkoztató valóban, hogy a technikai vívmányok terjedése az élet minden te­rületén mennyi új és új együttélési törvényt szab meg. íme, az idézett telefon. Úgy vélem, nem hiábavaló ezt tanítani. Aki gyakori te­lefonáló, az tudja a legjob­ban, milyen meglepő fur­csaságot vág fejünkhöz a vonal túlfelén lévő látha­tatlan, vagy milyen termé­szetes lezserséggel hallgatja el nevét, vagy éppen feled­kezik el bemutatkozni. Igen, tanítani kell, és nem túlzás számon kérni az érettség kijelentése előtt. De épp ilyen sürgetően dö­römböl a tantárgyak listája előtt a KRESZ. Megyénk egyik prominens orvosa egyenesen úgy vélekedett, hogy idővel tragédiákhoz vezet majd, ha a gyermek nem tud a tételes szabá­lyoknak megfelelően az úttesten átkelni, vagy ké­sőbb járműve kormánya mö­gé ülni. És ha már a jár­műnél tartunk, talán bő­víthetjük a kört: a KRESZ-t tanulók tanredjébe bizony egyre jobban oda kívánko­zik az udvariasság és a humánum oktatása, aminek hiánya katasztrófákat idéz­het elő. A TECHNIKA MAS TE­RÜLETEKEN IS megkíván bizonyos ismereteket, olyan törvények felismerését, ame­lyeket nem szabályoznak rendeletek, de igenis ki­kényszeríti az udvarias egy­más mellett élés, a jóérzés. Ilyen például az automaták ügye. Az állomáson egyre több múlik ki, és a rossz konstrukció mellett ennek egyik oka: barbár módon készítették ki hol mohó, hol barbár emberek. Ugyanígy gyilkolják az utcai telefon­automatákat, hiszen bizonyá­ra jó mulatság bicskával drótot vágni, és otthon a kagylóval játszadozni. Bosz- szúság, düh, sőt, baj fakad ezekből a technikát játéknak nézőknek a magatartása. Nem ismerik az értéket, nem ismerik hasznát, sose tanulták: kezelni és hasz­nálni a kínálkozó lehetősé­get, ami a kulturáltság ki­fejezője is egyben. De a sor folytatható a Wurlitzerrel, az utcai mér­leggel, az állomá­si automata pogy­gyászmegőrzővel, a metró fotocellás ajtajával, a moz­gólépcsővel, a kultúrházi magnókkal és tévékkel, egy sor olyan dologgal, ami technikai vívmány és célja, hogy könnyebbé, hangula­tosabbá, kényelmesebbé te­gye az életünket. Bárhogy is nézzük: kezelésük, haszná­latuk sosem csak egy ember ügye, mégha az adott pil­lanatban egy ember élvezi is előnyét. Mert a haszná­latban benne kell foglaltat­ni annak is: más is igénybe akarja venni. És itt előtérbe kerül, hogy a technika ta­lálmányának és alkotásának élvezője legyen tekintettel másra. Legyen kíméletes, legyen udvarias. Tette fe­jezzen ki gesztust, mely az emberi együttélés tiszte­lete, bizonyítéka, hogy önző célja felett úrrá lett az il­lem, más megbecsülése. NEM KÍVÁNOM, HOGY MINDAZ, amit itt felsorol­tam, téma legyen az érettsé­gin. Nem szükséges, hogy tantárgyakat kreáljunk. De az már igenis követeimén}', hogy az emberi érettség mércéjénél vegyük számba mindazt, ami kifejezi: ko­runk új vívmányainak hasz­nálata, kezelése, élvezése hogyan jelentkezik a min- . dennapok során. Ez nevelési cél és érdek, otthon, iskolá­ban, munkahelyen egyaránt. B. L. 224 jogos panasz A dolgozó kárára? MEDOSZ-vizsgálat az Apagyi Állami Gazdaságban „ügy érzem becsapnak bennünket. Nem fizetik a túlórázásokért járó pénzt.” — mondta az egyik állami gazdaság dolgozója felszóla­lásában az egyik tanácskozá­son. Erre figyelt fel a ME- DOSZ megyei bizottsága. Ez az észrevétel késztette a vizsgálatra. Ismeretes, hogy az álla­mi gazdaságok is elkészítet­ték munkaidő-csökkentési tervüket. A munkaidő ezek szerint változó. Más a téli és más a nyári hónapokban. A kollektív szerződés sze­rint például az Apagyi Ál­lami Gazdaságban a téli hónapokban a napi munka­idő 7 óra, nyáron 10. Ter­mészetes, hogy a mezőgaz­dasági üzemekben adód­hatnak esetek, amikor az időjárás és egyéb okok miatt túlóráztatásra is sor kerül. Csakhogy ezt a törvényes rendelkezések szerint díjaz­ni kell. Ingyen túlórák Részben ezt mulasztottak el egyes középvezetők. Igaz, szokatlan és új még ez a munkarend az állami gazda­ságoknál. Ugyanis a koráb­bi években mindegy volt, mennyit dolgozott egy ál­lami gazdasági dolgozó, a túlórákat nem fizették. Ez 1968. január elsejével változott meg, amikor meg­kezdték a munkaidő-csök­kentés bevezetését. Rögzí­teni kellett a napi törvé­nyes munkaidőt, mely azt is jelentette egyben, hogy a túlórákat kötelesek dí­jazni. Nem lenne helyes dramatizálni az ügyet. Per­sze elhallgatni sem az igaz­ságot, azt, hogy a bekövet­kezett változásokról nem tájékoztatták a dolgozókat. S ebből logikailag követ­kezik: ha a dolgozó nem reklamál, akkor meg lehet károsítani? Ez hanyagság es súlyos felelőtlenség a mun­kásokkal szemben. Csak így következhetett be, hogy 1971. első fél évé­ben összesen 224! dolgozót ért kisebb nagyobb károso­dás. Utólag részükre 18 ezer 312 forintot számoltak el. Miféle hanyagságról van szó? Utólag már nehéz len­ne kideríteni, hogy akarat­tal vagy akaratlanul nem vezették-e pontosan a bi­zonylatokat, amelyeken fel kellett volna tüntetni a túl­órák számát, a kiadott vagy ki nem adott szabadnapo­kat. Az állattenyésztésben ez 15 dolgozót érintett. Utó­lag számoltak el részükre összesen 5263 forintot. Kézlegyintéssel intézték Amikor az új, megbízott igazgató, Radóczi János a gazdaságba került, s ta­pasztalta a visszásságokat, szólt arról, hogy nem lehet indokolatlanul 12—14 óráz- tatni a dolgozókat. Szólt az szb-titkárnak is, hogy ez nem vezethet jóra. Említet­te egyes vezetőknek is. — Kézlegyintéssel elin­tézték — említi Radóczi János. — „Megegyeztünk a dolgozókkal” — válaszolták neki. Igen, a munkában meg­egyezhettek, a túlórában is, de abban már nem, hogy nem fizetik. így aztán „sza­badkezet” kaptak a beosz­tott vezetők. — Vágó László, a meleg­hegyi üzemegység telepve­zetője éjszakai és vasárna­pi munkákat is elrendelt. Ezeket nem tüntette fel a bizonylatokon. így nem is számfejtették — mondja Kiszály György munkaügyi előadó. Bihari Gábor köz­ponti agronómus (hozzá tar­tozik az állattenyésztés irá­nyítása is) nem biztosította az állattenyésztők, gondo­zók részére a szabadnapo­kat. Ezek csak dolgoztak fizetség nélkül is ezeken a napokon is. Barkaszi Imre a növénytermesztési brigád vezetője is „megfeledkezett” a túlórák írásáról, de a túlmunkáról nem. — 224 dolgozó kapott ke­vesebb pénzt, mint ameny- nyit dolgozott. Sok lenne felsorolni, ki mennyivel ka­pott kevesebbet. Harazi Já­nos 754 forinttal, Kiss Fe- rencné baromfigondozó 475­tel, Pataki Mihály szarvas­marha-gondozó ötszázhar­minchéttel, Jakab Mi­hály növénytermesztő 478 forinttal. Akad • közöttük olyan is, aki „csak” 63 fo­Jelentós kedvezmény a dolgozó nőknek, hogy a gyermekgondozási segély révén 3 éves korig otthon nevelhetik a gyermekeket. Ezzel az intézkedéssel a böl­csődei zsúfoltságon is eny­hítettek, a legtöbb nyíregy­házi bölcsődében mégis jóval 100 százalék felett van a létszám. Az eddigi tapasz­talatok szerint Nyíregyhá­zán sok asszony akkor megy vissza a munkahelyére, ami­kor a gyerek túljutott a csecsemőkoron — azaz el­múlt 1 éves. Egyetlen bölcsőde — a Guszev telepi — kivételével mindegyikben több a gye­rek, mint amennyinek ké­szült. Az új lakótelepre köl­töző családok gondja első­sorban a távolság, hiszen a bölcsődék, óvodák építése nem tart lépést a lakóháza­kéval. Ezen a gondon enyhít az Északi körút Széna tér felé eső részén felépült új böl­csőde, amelyet augusztus 23-án adnak át rendeltetésé­nek. A 80 főre tervezett rinttal. De ez esetben nem a csakról van szó, hanem arról, hogy — bár a becsa­pottak ezt nem tudták — visszaéltek tudatlanságuk­kal, a rendelkezések nem ismeretével. Intézkedés példás szigorral Vajon megtörtént-e a felelősségre vonás Apagyon? Ugyanis levelükben erre tet­tek ígéretet a szakszervezet megyebizottságának. — Igen. Intézkedtünk — mondja Radóczi János meg­bízott igazgató. Vágó Lászlót, Bihari Gá­bort, Barkaszi Imrét és másokat 400—500 forint mozgóbérmegvonással súj­tott az igazgató. — De nem csupán az említettekért — mondja az igazgató. — Azért is, mert a hozzájuk tartozó munka- területen nem volt rend, fe­lületesen végezték a mun­kát, sok volt a fegyelmezet­lenség is. S az esetek óta bebizonyosodott, hogy sok esetben nincs is szükség a túlórák elrendelésére, a rendes munkaidőben elvég­zik a rájuk bízott munkát becsülettel az emberek. Példás szigorral, de. em­berségesen járt el az igaz­gató. Az utolsó fillérig min­den dolgozó részére kifizet­tette a ledolgozott túlmun­kákért, a ki nem adott sza­badnapokért járó pénzt, ha csak egyetlen forintról volt is szó. Farkas Kálmán háromcsoportos uj bölcső­de egyelőre és részlegesen oldja meg a környék gond­ját, hiszen azokat a gyere­keket, akiket korábban a város központjában helyez­tek el, nem szívesen veszik ki a megszokott közösség­ből. Mégis több mint 100 jelentkezővel számolnak a 80 helyre. A nyíregyházi egészség- ügyi vezetők szerint a leg­nagyobb gond a borbányai, az ottani gyerekeket csak a rokonok, szomszédok fel­ügyeletére lehet hagyni. A negyedik ötéves terv idősza­kára három új bölcsőde épí­téséről döntöttek. Az első ütemben a Korányi Frigyes úti új lakótelephez készül egy kombinát.iskolával, óvo­dával és 60 személyes böl­csődével. A terveket deb­receni tervezők készítik, az építkezés időpontjának meg­kezdéséről szeptember első felében döntenek. A jelenle­gi tervek szerint a gyerekek 1973. szeptember 1-én ve­hetik birtokukba az új böl­csődét. Avatás: augusztus 23 Enyhül a bölcsődego ml Nyíregyházán Sztaniszlav Sztratijev; Az atomkor meséje Ö téves fiacskám vala­miféle valószínűség­elméleti feladat megfejtésén töri a fejét, miközben a nagymamája a „Gyerekek aranykönyvtárának a me- séi”-ből olvas fel: — „...És látja a kislányka,' hogy a folyóban piros víz folyik... Amikor pedig a piros víz lefolyt, akkor kék­nél is kékebb víz hullámzott a mederben... Ezt fekete vízfolyam követte. A fekete hullámok után pedig sárga hullámok tajtékzottak...” — A víz — az íztelen, szagtalan folyadék — mond­ta bosszús hangon fiacs­kám. — Ezt már az óvodá­ban is tudja minden ne­buló. Meg még azt is, hogy null ponton fagy, 100 foknál pedik forr. Kémiai vegy- jele H20. Kár az időt fe­csérelni, nagymami, az ilyen mesével... — Ne szemtelenkedj nagy­mamival — vesztettem el a türelmemet. — Azért olvas, hogy okulj belőle. — Jó, jó, — fúj nagyokat fiam — csak olvasson to­vább. A nagymama új mesébe kezd: — „Az öreg így szól a halhoz: építs nekem, arany­halacska, egy hatalmas pa­lotát, rendelj bele száz szol­gát, akik lessék a gondola­taim és teljesítsék paran­csaim....” — Gyenge kis történet az „Ezeregyéjszaka meséi”- ből, — gúnyolódik a fiam. — Még azt hinné az ember, hogy már akkor nagy pane­los építkezés volt a divat. Meg az is képzelhető, hogy: „Add meg uramisten, de már rögtön!” És ráadá­sul maradéktalanul. De hol van itt a „mindenkinek ké­pessége és munkája szerin­ti elv?”: — De hisz az öreg csak szívességet kért a halacs­kától — magyarázkodott a nagymami a maga módján. — Gyerünk sétálni papa, — mondta fiam remélve, hogy így megszabadul a mesék tanulságainak levo­násától. — Nem ügy van az, gyer­mekem, — mondtam. — Nem tiszteled eléggé nagy­mamit. — Miért mesél nekem ilyen ósdi, butácska törté­neteket, hogy „fekete víz” meg „aranyhalacska”... — Azért, hogy jobban megértsd az élet bonyolult jelenségeit — próbálom nagy bölcsen meggyőzni. — De hol lehet ilyennel találkozni az életben — til­takozik a fiam. — Az életben minden fel­lelhető — mondom atyai szigorral. — Az természetes, hogyha nyersz a lottón, akkor épít­hetsz palotát, de... — Hej, te ördögfajzat, hát még az apádnak sem hiszel? öltözz! Megyünk... majd én... Kézen fogom, és elsétálunk a folyóhoz. Megállunk a folyó partján, szemünk előtt ott hömpölyög a folyam. Először a víz feketébb a fe­ketébbnél. Azután kék! Az­után sárga, néha még sza­ga is van. Egy szó mint száz: ahogy a mesében, csakhogy az ipari üzemek szennyé­től... — No, fiacskám, — kér­dem — színtelen, szagtalan folyadék? Az ízét azt ne is említsük... Hallgat a fiam, önbizalma mintha ingadozni látsza­nék... — No de az aranyhal, — mondja kérdőn. — Az épít palotákat? Fogom a makacs kolykét, és elcipelem egyik ismerő­sömhöz. Becsengetek. A masszív ajtók széttárulnak. Beme­gyünk. — Engedd meg már ked­ves Sztanyiszlavom, hogy befejezzem ezt a fontos be­szélgetést, — mondja is­merősöm, miközben a süp­pedő díványra mutat, ő pe­dig veszi ismét a telefon- kagylót, és folytatja: — Halló! Tehát a lakás! Az önök minisztériuma ki fog nekem utalni egy három­szoba összkomfortos lakást garázzsal... Magától érthető... Nekem most is háromszoba összkomfortos lakásom van, csak éppen garázs nincs hozzá. Megértett engem? Nagyszerű. Még egy kéré­sem van: Elküldöm hozzád a lányomat. Biztosíts a szá­mára egy reprezentatív mun-. kahelyet... Hogy milyet? Vezető beosztás, jó fizetés... Ja, majdnem elfelejtettem; Mi van a gépkocsival? Már második hónapja húzzák... Csipkedd már magad ebben az ügyben is... Természete­sen a legújabb típusú „Vol­gát”... A fiam könnyedén meg­rázza a kezemet, és fejével az ajtóra int. Lábujjhegyen kimegyünk a folyosóra. — Papa! Ez az alak a te­lefonon mesebeli arany­hallal beszélt? — kérdezi a fiam, mikor kiérünk az ut­cára. — Igen, — felelem. Ráa­dásul aranyharcsa... — Látod papa, — fújja ki magát a fiam. — Hány­szor kértelek, hogy men­jünk horgászni, de neked hol horgod, hol időd nincs.,. Erősen megragadja a ke­zemet és futva vonszol a halászok, vadászok boltjá­ba horogért, hálóért. Fordította: 3igei Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents