Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-14 / 164. szám
1 oldal ICELET-MAGYARORSZÄÖ Í97Í. július it’ Szenegál panasza a Biztonsági Tanács előtt A kék trombózis Irak nemzeti ünnepén Inak nemzeti ünnepén, a forradalom évfordulóján a haladás hívei, az arab nemzeti felszabadító mozgalom barátai kifejezik szolidaritásukat Irak népével, amely bonyolult helyzetben, komoly áldozatokat vállalva folytatja antiimperialista politikáját. Irak legfontosabb természeti kincse az olaj. Éppen ez az a terület, amelyen kibontakozik a nemzeti gazdaságpolitika. A bagdadi kormány létrehozta a nemzeti olajvállalatot, sorozatos intézkedésekkel korlátozta a külföldi olajtársaságokat, egyre nagyobb részt kanya- rít ki magának a folyékony arany jövedelméből. A nemzeti olajpolitikához tartozik, hogy Irak együttműködik a szocialista országokkal. Legutóbb a Szovjetunióval kötött megállapodást: szovjet szakértők vesznek részt a gazdag Ru- mailiah flajmező kiaknázásában. Ugyancsak szovjet segítséggel épül a Lartar- csatoma és az Eufrátesz folyó egyik nagy öntözőrendszere. A magyar olajkutatók és olajbányászok is részt vesznek az iraki nemzeti olajtársaság számára végzett munkában. A zalai olajmezőkről érkezett fúrómunkások gyorsan hozzászoktak a sivataghoz, a nehéz munkakörülményekhez és az említett Rumailiah környékén négy hatalmas kutat fúrtak, rendkívül rövid idő alatt, kiváló eredménnyel. Az iraki kormány méltányolta a közreműködést és most Kirkuk környékén. a dzsamburi olaj- mezőn is együtt kíván működni a magyar olajbányászokkal. A munkálatok méreteit jellemzi az az adat. hogy egyetlen rumailiahi kútnak nagyobb a kapacitása, mint Magyarország egész évi olajtermelése. ^ ■ A Baath-párt, Irak kormányzó pártja koalícióra lépett a kurd demokrata párttal, miután tavaly márciusban egyezményt kötött a kurdokkal vívott polgárháború befejezésére. A kurd hegyekben elhallgattak a fegyverek, az egyezmény végrehajtása nagy léptekkel halad előre. Ez Irak népének, az arab és kurd lakosságnak nagy vívmánya. A kurdok nemzeti jogainak elismerése. a belháború lángjának eloltása sikere a kommunista pártnak is. amely a megegyezést sürgette, elősegítette, s amely közvetített a "Baath haladó szárnya és a kurd demokraták között. Ez az együttműködés kiindulópontja volt a nemzeti egységfront megteremtésére irányuló törekvéseknek. Az Iraki nemzeti ünnep alkalmat ad a hazafias erőiknek arra is, hogy kifejezzék szándékukat a nemzeti front megteremtésére, a kardokkal kötött béke megszilárdítására. a nemzeti gazdaságpolitika fejlesztésére, annak az antiimperialista irányzatnak folytatására, amely egyedül fejezi ki Irak népének érdekeit. 13. r Beke tétovázott, s végül is rosszul döntött. Nem tudta, hogy íelkattintsa-e a villanyt. vagy sötétben közelítse meg a páncélszekrényen gubbasztó macskát. Ha megnyomta volna a kapcsológombot. talán jobban jár. így. amikor a sötétben lassan a cica közelébe óvakodott. az állat felállt, s mire az őrnagy utánanyúlt, az íróasztalra ugrott. — Segítsen 1 — sziszegte Beke. / De Zalay sokkal idegesebb és zavartabb volt. semhogy Hétfőn New Yorkban ösz- szeült az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése. Ezen a Szenegáli Köztársaság kormányának azt a panaszát vitatják meg. hogy a portugál gyarmatosító hadsereg egységei Szenegál és Portu- gál-Guinea határvidékén provokációkat követnek el az ország ellen. Az ülésen részt vesz Amadou Karim Gaye szenegáli külügyminiszter is. Felszólalásában konkrét tényekkel bizonyította a Szenegál ellen irányuló portugál agresszív cselekményeket. Beszámolt arról, hogy a határvidéki településeken a portugálok bombákat robKivégezték a meghiúsult szombati államcsíny tíz vezetőjét — közölte a marokkói tájékoztatási minisztérium. A hivatalos közlemény nem tett említést haditörvényszéki tárgyalásról, amelyen ítéletet hoztak volna. Mind a tíz kivégzett személy a marokkói hadsereg főtisztje volt, négy tábornok, öt ezredes és egy őrnagy. A közlemény szerint a következők: Hamu tábornok, a rabat! katonai körzet parancsnoka, Habibi tábornok, a marrakechi katonai körzet parancsnoka, Bugrin tábornok, a fez—gazai katonai körzet parancsnoka, Musztafa tábornok, a katonai főiskola igazgatója, Seluati ezredes, Feneri ezredes, Belabszir ezredes, Abu Bari ezredes, Ammi ezredes és Manuzi őrnagy. A kivégzés kedden délben Rabat közelében, egy katonai táborban történt. Az egyenruhás, megbilincselt tiszteket 10, egymástól egyenlő távolságra Ahogyan a palesztin ellenállási szervezetek előre jelezték, a jordániai királyi hadsereg kedden reggel frontális támadást indított a Dzseras— Adzslun térségben (Észak- Jordánia) lévő gerillatámaszpontok ellen. Az ellenállási szervezetek beirúti irodáik útján kommünikét adtak ki a harcokról. Közölték, hogy igen heves harcok folynak a megadott térségben, kivált a Dzseras közelében fekvő Gaza menekülttábor mellett. „Forradalmi harcosaink bátran küzdenek” a királyi hadsereg tüzérsége, s páncélosalakulatai ellen — közölték Beír út ban. A „Palesztin forradalom hangja” elnevezésű kairói rádióadó szerint a gerillákat bekerítették, s „megsemmisülés fenyegeti őket”. A rádió bejelentette még, hogy a palesztin nemzeti tanács kairói ülésszaka megszakította munkáját, s egyfelől segélykérő feltalálta volna magát Beke megkísérelte elérni az ablak- párkányra szökkenő macskát, a mozdulat azonban elkésett: a fekete cica egy pillanatra visszanézett rá. fél- szeme még egyszer felragyogott. aztán egy ugrással az ablak előtti pázsiton termett. Beke előkapta a revolverét. a cica azonban már átbújt a kerítés rácsán. s kint volt az utcán. Az őrnagy felindultsáigában kishí- ján utánalőtt. de végül is uralkodott magán, belenyugodott a kudarcba. Az utcán bántották, több tucat falu ellen intéztek támadást, több száz polgári lakost meggyilkoltak és számos településit feldúltak. Szenegál képviselője felszólalásában rámutatott, hogy a portugál gyarmatosítók afrikai bűncselekményeiért Portugália NATO- partnereit is felelősség terheli. A szenegáli külügyminiszter felszólította a Biztonsági Tanácsot, hogy hozzon határozott intézkedéseket Portugália ellen. A Biztonsági Tanács ülése kedden délután folytatta felállított póznához kötötték, megfosztották őket rangjelzésüktől, majd a tíz kivégzőosztag sortüze végzett velük. Haláluk előtt állítc^ag ezt kiáltották: „Éljen a király! Éljen Hasszán!” A hivatalos közlemény szerint a kivégzést végignézték a hadsereg, a tengerészet és a légierő képviselői, „akik a sortűz után a kivégzettekhez siettek és leköpték holttestüket”. Az országban egyébként mindenütt rendkívüli biztonsági intézkedéseket léptettek életbe. Az országutakat ellenőrzik, a casablancai kikötőt lezárták és a hadsereg átkutatja a kikötőben állomásozó hajókat. Casablancát katonai közigazgatás alá helyezték. A szigorú intézkedések oka, hogy a szombati puccskísérlet több résztvevőjét és vezetőjét még nem sikerült kézre keríteni, s jelenleg is folyik utánuk a hajtóvadászat. üzenetet intézett Szíriához, másfelöl „a front közelébe’ küldte vezetőit. Egy további fejleményként Musztafa Tiassz, a szíriai hadsereg vezérkari főnöke telefonon felhívta Mohamed Dajeir tábornokot, a jordániai hadsereg vezérkari főnökét, s követelte, hogy az ellenségeske déseket azonnal szüntesse meg és a nézeteltéréseké' „testvéri szellemben” rendezzék. A korábbi esetekben mindig szigorú és fenyegeti" hangú damaszkuszi közbeié pés ezúttal csak a szíriai kormány „optimizmusát” hangoztatta azzal kapcsolatban hogy felhívására Amman „gyorsan fog reagálni”. Figyelemre méltó, hogy Husszein király kormányának szóvivője Amman ban cáfolta a harcokról érkező híreket. „Mindennapos rutininci- densékről” beszélt, melyekre „nem is érdemes szót vesztegetni”. KÉMREGÉNY emberek jártak és Beke nem akart kockáztatni. Zalay felgyújtotta a villanyt. — Mi történt? — kérdezte sápadtan. — Az ön „hadtörténésze” egyáltalán nem gazdátlan! — Hogy érti ezt? — Úgy, hogy a gazdái tányérjába alighanem kémek töltögetik a tejecské't... Zalay végre megértette a helyzetet — Holnap vissza fog térni. s akkor elkapjuk! — Nem hinném — rázta a Mozdulatlan a Szuezi-csa- torna vize. Ha néha mégis felborzolják, azt nem a békésen dudáló hajók teszik, hanem a romboló lövedékek. Szuez öble és Port-Said világítótornya között, a 87,5 tengeri mérföld hosszúságú csatorna négy esztendeje halott. Megbénította a kék trombózis, megbénította a közel-keleti háború. Megállította a trombózis az élet lüktetését a kék vizek e legfontosabb ütőerén. A Szuezi- csatorna mindig a világpolitika egyik legnagyobb tétje volt. Ma is az. Sok-sok országban feszülten várják a választ az egyre aggasztóbb kérdésre: Mikor töltheti be hivatását ismét a földkerekség legfontosabb tengeri csatornája? 33 himnusz és a Rigoletto Mindenki tudta, hogy valami nagyon lényeges dolog történik, amikor 1869. november 17-én megnyitották a frissen épült csatornát. Káprázatos pompa övezte az ünnepséget. Lesseps francia mérnök, a nagy mű alkotója ugyancsak büszke lehetett munkájára. Annyi koronás vendég és ritka nagy úr sereglett össze, hogy csatornát lehetett volna velük re- keszteni. Megjelent I. Ferenc József, az Osztrák—Magyar Monarchia uralkodója, eljött a belga király, a török szultán, a spanyol és a porosz trónörökös. III. Nepóleon feleségével, Eugénivel, a XIX. század leggyönyörűbb főrangú hölgyével képviseltette magát, míg az orosz cár Cirill nagyherceget bízta meg, hogy legyen gondja Szent-Pétervár érdekeire. A keleti mesék ragyogása fakószürke ahhoz a fényűzéshez képest, amelynek tanúi lehettek az ünnepség résztvevői. Húszmillió arany frankot pazaroltak el a pompára. Harminchárom zenekar játszotta el harminchárom nemzet himnuszát, közben pedig üdvlövéseket dörögtek a díszágyúk. Mindenki alaposan felkészült erre a napra, kivéve Verdit, a zeneköltőt. Noha megígérte, hogy az ünnepségre elkészül az Aidával, művét nem tudta határidőre befejezni. így aztán a Rigolettót játszották el. De nem esett csorba a fényűzésen! A szereplőket valósággal elborították a milliókat érő gyémántos ékszerek. Valami mégis hiányzott. A politikához értőknek már akkor is feltűnhetett, hogy Anglia, az oroszlános világ- birodalom nem ült lakomaasztalhoz. Viktória királynő nem óhajtott a többi uralkodóra mosolyogni. És az is jelenthetett valamit, hogy harminchárom nemzeti himnusz közül hiányzott az oly híres „Isten óvd a királyt” kezdetű. Lehetséges tehát, hogy a világtengerek akkor még leghatalmasabb ura, a roppant gyarmatbirodalommal rer delkező Anglia hűvös közönnyel nézte volna ezt a nyf • tányt? Korántsem. Akinek szeme volt, az láthatta, hogy hány civil londoni úr húzófejét Beke. — Ha eszük van, egyelőre felfüggesztik a szolgálatát. Felkutatni pedig!. .. Hány fekete macska van ebben a városban ?... Nem. kézzelfogható bizonyítékot így már aligha szerzünk. Egyet azonban tudunk: a 1 öveget. amely a turistaházat szétlőtte, érmék a fekete macskának a szeme irányi tóttá! S a gyakorlat terve, amelyet együtt „tanulmányoztak”, nyilván abban a názban is megvan, ahová most sikerült hazatérnie. Beke az ablakihoz lépett, s kitekintett a sötét kisvárosi utcára, a televízióernyő fényétől derengő ablakokra. — Ha tudnám, hogy melyik ház!... Zalay. reszkető kézzel, egy hosszú, bolgár cigarettára gyújtott. A három elhárító tiszt a dik meg az ünnepség soraiban. S talán az sem egészen véletlen, hogy az új csatorna kapujában brit hajó fizette az első átkelési vámot. Biztosíték az angol korona Bizony, vakságnak vagy közömbösségnek tulajdonítani az angolok viselkedését — nagy hiba lenne. Mimikri volt, semmi más. Nagyon is jól tudták ők, mennyit ér a Sinai-félsziget mellett a Szuezi-csatorna. Miközben egyes londoni politikusok azt hangoztatták, hogy az egész ampán látványos blöff, valójában megrendítette őket, hogy Franciaországé lett az előny. Hűvös közönyükkel megrendültségüket takarták. És várták a pillanatot, mikor tehetik kezüket a Szuezi- csatornára. Az angolok érdekeit, a létfontosságú varázsigét egyetlen szó jelentette: India. Ám a távoli csodagyarmatot egy csapásra közelebb hozhatták volna, ha a hosszú-hosszú útvonalból kiiktatják Afrika megkerülését. Lesseps mérnök, ez a híres kemény koponya elérte, amit akart, kiverekedte a török szultán udvarában, hogy megépíthesse a csatornát. London agyafúrt politikusai nem árulták el a maguk ke- ményfejűségét. Annál ^szívesebben készítették elő suba alatt a nagy üzletet. És a siker egy szép napon rájuk nevetett. Egyiptom akkoriban a török birodalom része volt és amolyan vazallus alkirály- ként a kedive uralkodott benne. Ez a kedive összetévesztette magát Dáriussal és fantasztikusan pazarló életet élt. Végül nem maradt egyebe, csak egy nagy részvény- köteg — a Szuezi-csatorna birtoklási jogának jelentős hányada. Disraeli, Anglia akkori miniszterelnöke titkon ríiegkörhyékézte ai'acTóssá- gokban fuldokló kedivét, „csábító ajánlatára” Ígéretes választ kapott, így tehát esedékessé vált az üzlet épp oly gyors, mint amilyen titkos lebonyolítása. Disraeli elküldte magántitkárát Lionel Rothschildhoz, Anglia leghatalmasabb bankárához. Még a pénz fejedelmének sem árulta el, hogy miről van szó, csupán az összeget nevezte meg: négymillió font sterlinget kért a miniszterelnök. Rothschild kissé meghökkent, majd érdeklődött: — Mi a biztosíték? A titkár nyugodtan válaszolt: — Az angol korona. — Rendben van — bólintott a pénzkirály és ezzel Anglia lett a Szuezi-csatorna fő részvényese. A harmadik fejezet ó, azok a régi szép idők! — sóhajtoznak manapság Angliában a finom gazdagok, a nagyúri részvényesek, akik átélték, hogyan foszlott semmivé a birodalom, amelyben sohasem nyugodott le a nap. A világtörténelem többé város szállodájában lakott: bejelentőlapjuk szerint az Állami Könyvterjesztő Vállalat alkalmazottai voltak, s jövetelük célja a boltok ellenőrzése. Napközben viszont Násfán dolgoztak. A fekete macska látogatását követő reggelen csak Beke maradt a városban, munkatársai az első busszal útnak indultak Násfára. A MÁVAUT-megállónál Beke még egyszer meghagyta nekik: a napot kihallgatásokkal, a tisztektől szerzett adatok ellenőrzésével töltsék. A tíz katonáról fényképet is be kellett szerezniük. Az őrnagy első útja Hubert igazgatóhoz vezetett, aki azzal fogadta, hogy éppen a rendőrségre készült. — Eszerint megtudott valamit? (Folytatjuk) nem azonos Anglia történél- mével. Olyannyira nem, hogy éppenséggel óhaja ellenére alakul ez a történelem. Egy ideig még reménykedhetett Amikor Egyiptom függetlenné lett, még úgy látszott, nem háborgatják Angliát a csatorna birtoklásában. Lesseps mérnök, az első fejezet hőse a maga dicsőségére célozva így emlegette Egyiptomot: Az az ország, amely a csatorna mellett fekszik. De Egyiptom még sokáig a Nílus mellett maradt. Gamal Abdel Nasszer, a függetlenné vált ország első vezetője maga is úgy gondolta, helyesebb lesz, ha a Nílusban rejlő hatalmas tartalékot próbálják elsőnek az ország javára fordítani, így került napirendre az asszuáni gát megépítésének terve. Közben kiharcolták a brit uralom felszámolását a csatorna övezetében, bár a tulajdonjog megmaradt az idegen tőkés társaságok kezében. így tehát hiába cserélte fel az egyiptomi nemzeti zászló a brit lobogót, a gazdák továbbra is az imperialisták maradtak. Nem sokáig. Az történt ugyanis, hogy a nyugati nagyhatalmak megtagadták a beígért kölcsönök folyósítását az asszuáni gát építéséhez. A kölcsönök befajgyasz- tása kritikus helyzetet teremtett, amit csak a Szovjetunió megértő gesztusa hárított el. Nasszer ekkor látta be végképp, hogy a nyugati nagyhatalmak a független Egyiptom el vészé jtésére spekulálnak. 1956. július 26-án az egyiptomi forradalom negyedik évfordulóján Nasz- szer elnök háromórás beszédben sorolta fel jogos szemrehányásait az imperialisták ellen, egyszersmind bejelentette a csatorna államosítását. Még tartott szónoklata, amikor az egyiptomi karhatalom megszállta a Szuezi Társaság hivatalait Ismailiá- ban és Szuezben. Nagy zenebonával hirdette akkoriban a tőkés világ sajtója, hogy Egyiptom lépése veszélyezteti a világkereskedelem zavartalanságát, mert nincsenek szakemberei a csatorna forgalmának lebonyolításához. A jósok tévedtek. Hamarosan kiderült, hogy soha nem volt precízebb a csatorna forgalma, mint éppen az államosítás után. Az átmenő hajók száma meghaladta a napi tízezret. Valóságos sztárfizetéseket kaptak a révkalauzok, miközben az állam is megtalálta számítását, hiszen a tőkés társaságok helyett immár Egyiptom állami kasszá. ját gyarapította napi több millió dolláros bevétel. A hatnapos háború aztán drámai hirtelenséggel bénította meg a csatorna életét. És a kék trombózis azóta is tart: Izrael katonai erőszakkal akadályozza meg a kereskedelmi hajózás újrakezdését a csatornán. A helyzet egyre súlyosabb. Nem elég, hogy elsüllyesztett hajók százat hevernek a víz alatt, de a sivatagi szelek egyre több homokot hordanak a csatorna medrébe, s lassan a partok is a vízbe roskadnak. Ha tehát rövidesen helyreállna a közel-keleti béke, akkor is hosszú időbe telne, mire ismét üzemképessé tennék a négy fontosságú víziutat. Már eddig is évszázados történetének legsúlyosabb válságát élte át a csatorna. Ilyen hosszú időre még soha nem kapcsolták ki a forgalomból. Az első világháborúban, 1915-ben egy vegyes török—német alakulat nyomult előre a csatornához és egy napra lezárták a forgalmat. A második világháború idején Rommel náci marsall aknavetőkkel lövette és 76 napra használhatatlanná tette. Majd következett 1956 ősze, amikor az imperialista agresszió miatt 1957. április 10-ig szüneteltetni kellett a forgalmat a berendezések megrongálódása miatt. Most már bizonyos: akkór múlik el a Szuezi-csatorna trombózisa, ha az egész Közel-Keleten úiiászületik a béke. Százmilliókkal együtt reméljük, hogy végre' rövidesen elérkezik ez is. Gerencsér Mikjós Vöröskőy jános: munkáját. Marokkóban kivégezték a király elleni puccskísérlet vezetőit Kiújultak a harcok Jordániában
