Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-14 / 164. szám

1 oldal ICELET-MAGYARORSZÄÖ Í97Í. július it’ Szenegál panasza a Biztonsági Tanács előtt A kék trombózis Irak nemzeti ünnepén Inak nemzeti ünnepén, a forradalom évfordulóján a haladás hívei, az arab nem­zeti felszabadító mozgalom barátai kifejezik szolidaritá­sukat Irak népével, amely bonyolult helyzetben, ko­moly áldozatokat vállalva folytatja antiimperialista politikáját. Irak legfontosabb termé­szeti kincse az olaj. Éppen ez az a terület, amelyen kibontakozik a nemzeti gaz­daságpolitika. A bagdadi kormány létrehozta a nem­zeti olajvállalatot, sorozatos intézkedésekkel korlátozta a külföldi olajtársaságokat, egyre nagyobb részt kanya- rít ki magának a folyékony arany jövedelméből. A nemzeti olajpolitikához tartozik, hogy Irak együtt­működik a szocialista or­szágokkal. Legutóbb a Szov­jetunióval kötött megállapo­dást: szovjet szakértők vesznek részt a gazdag Ru- mailiah flajmező kiaknázá­sában. Ugyancsak szovjet segítséggel épül a Lartar- csatoma és az Eufrátesz fo­lyó egyik nagy öntözőrend­szere. A magyar olajkuta­tók és olajbányászok is részt vesznek az iraki nem­zeti olajtársaság számára végzett munkában. A zalai olajmezőkről érkezett fúró­munkások gyorsan hozzá­szoktak a sivataghoz, a ne­héz munkakörülményekhez és az említett Rumailiah környékén négy hatalmas kutat fúrtak, rendkívül rö­vid idő alatt, kiváló ered­ménnyel. Az iraki kormány méltányolta a közreműkö­dést és most Kirkuk kör­nyékén. a dzsamburi olaj- mezőn is együtt kíván mű­ködni a magyar olajbányá­szokkal. A munkálatok mé­reteit jellemzi az az adat. hogy egyetlen rumailiahi kútnak nagyobb a kapacitá­sa, mint Magyarország egész évi olajtermelése. ^ ■ A Baath-párt, Irak kor­mányzó pártja koalícióra lé­pett a kurd demokrata párttal, miután tavaly már­ciusban egyezményt kötött a kurdokkal vívott polgárhá­ború befejezésére. A kurd hegyekben elhallgattak a fegyverek, az egyezmény végrehajtása nagy léptekkel halad előre. Ez Irak népé­nek, az arab és kurd lakos­ságnak nagy vívmánya. A kurdok nemzeti jogainak el­ismerése. a belháború láng­jának eloltása sikere a kommunista pártnak is. amely a megegyezést sürget­te, elősegítette, s amely köz­vetített a "Baath haladó szárnya és a kurd demok­raták között. Ez az együtt­működés kiindulópontja volt a nemzeti egységfront meg­teremtésére irányuló törek­véseknek. Az Iraki nemzeti ünnep alkalmat ad a hazafias erőiknek arra is, hogy kife­jezzék szándékukat a nem­zeti front megteremtésére, a kardokkal kötött béke meg­szilárdítására. a nemzeti gazdaságpolitika fejleszté­sére, annak az antiimperi­alista irányzatnak folytatá­sára, amely egyedül fejezi ki Irak népének érdekeit. 13. r Beke tétovázott, s végül is rosszul döntött. Nem tudta, hogy íelkattintsa-e a vil­lanyt. vagy sötétben köze­lítse meg a páncélszekré­nyen gubbasztó macskát. Ha megnyomta volna a kapcso­lógombot. talán jobban jár. így. amikor a sötétben las­san a cica közelébe óvako­dott. az állat felállt, s mire az őrnagy utánanyúlt, az íróasztalra ugrott. — Segítsen 1 — sziszegte Beke. / De Zalay sokkal idegesebb és zavartabb volt. semhogy Hétfőn New Yorkban ösz- szeült az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése. Ezen a Szenegáli Köztársaság kor­mányának azt a panaszát vitatják meg. hogy a portu­gál gyarmatosító hadsereg egységei Szenegál és Portu- gál-Guinea határvidékén provokációkat követnek el az ország ellen. Az ülésen részt vesz Amadou Karim Gaye sze­negáli külügyminiszter is. Felszólalásában konkrét té­nyekkel bizonyította a Sze­negál ellen irányuló portu­gál agresszív cselekménye­ket. Beszámolt arról, hogy a határvidéki településeken a portugálok bombákat rob­Kivégezték a meghiúsult szombati államcsíny tíz veze­tőjét — közölte a marokkói tájékoztatási minisztérium. A hivatalos közlemény nem tett említést haditörvényszéki tárgyalásról, amelyen ítéletet hoztak volna. Mind a tíz ki­végzett személy a marokkói hadsereg főtisztje volt, négy tábornok, öt ezredes és egy őrnagy. A közlemény szerint a következők: Hamu tábornok, a rabat! katonai körzet pa­rancsnoka, Habibi tábornok, a marrakechi katonai körzet pa­rancsnoka, Bugrin tábornok, a fez—gazai katonai körzet pa­rancsnoka, Musztafa tábornok, a katonai főiskola igazgatója, Seluati ezredes, Feneri ezre­des, Belabszir ezredes, Abu Bari ezredes, Ammi ezredes és Manuzi őrnagy. A kivégzés kedden délben Rabat közelében, egy katonai táborban történt. Az egyenru­hás, megbilincselt tiszteket 10, egymástól egyenlő távolságra Ahogyan a palesztin ellen­állási szervezetek előre jelez­ték, a jordániai királyi hadse­reg kedden reggel frontális támadást indított a Dzseras— Adzslun térségben (Észak- Jordánia) lévő gerillatámasz­pontok ellen. Az ellenállási szervezetek beirúti irodáik útján kommü­nikét adtak ki a harcokról. Közölték, hogy igen heves har­cok folynak a megadott térség­ben, kivált a Dzseras közelé­ben fekvő Gaza menekülttá­bor mellett. „Forradalmi har­cosaink bátran küzdenek” a királyi hadsereg tüzérsége, s páncélosalakulatai ellen — közölték Beír út ban. A „Palesztin forradalom hangja” elnevezésű kairói rá­dióadó szerint a gerillákat be­kerítették, s „megsemmisülés fenyegeti őket”. A rádió be­jelentette még, hogy a pa­lesztin nemzeti tanács kairói ülésszaka megszakította mun­káját, s egyfelől segélykérő feltalálta volna magát Beke megkísérelte elérni az ablak- párkányra szökkenő macs­kát, a mozdulat azonban el­késett: a fekete cica egy pil­lanatra visszanézett rá. fél- szeme még egyszer felragyo­gott. aztán egy ugrással az ablak előtti pázsiton ter­mett. Beke előkapta a revol­verét. a cica azonban már átbújt a kerítés rácsán. s kint volt az utcán. Az őr­nagy felindultsáigában kishí- ján utánalőtt. de végül is uralkodott magán, belenyu­godott a kudarcba. Az utcán bántották, több tucat falu ellen intéztek támadást, több száz polgári lakost meggyilkoltak és számos te­lepülésit feldúltak. Szenegál képviselője fel­szólalásában rámutatott, hogy a portugál gyarmatosí­tók afrikai bűncselekmé­nyeiért Portugália NATO- partnereit is felelősség ter­heli. A szenegáli külügyminisz­ter felszólította a Biztonsá­gi Tanácsot, hogy hozzon határozott intézkedéseket Portugália ellen. A Biztonsági Tanács ülé­se kedden délután folytatta felállított póznához kötötték, megfosztották őket rangjel­zésüktől, majd a tíz kivégző­osztag sortüze végzett velük. Haláluk előtt állítc^ag ezt ki­áltották: „Éljen a király! Él­jen Hasszán!” A hivatalos közlemény szerint a kivégzést végignézték a hadsereg, a tengerészet és a légierő képvi­selői, „akik a sortűz után a kivégzettekhez siettek és le­köpték holttestüket”. Az országban egyébként mindenütt rendkívüli bizton­sági intézkedéseket léptettek életbe. Az országutakat ellen­őrzik, a casablancai kikötőt lezárták és a hadsereg átku­tatja a kikötőben állomásozó hajókat. Casablancát katonai közigazgatás alá helyezték. A szigorú intézkedések oka, hogy a szombati puccskísérlet több résztvevőjét és vezetőjét még nem sikerült kézre kerí­teni, s jelenleg is folyik utá­nuk a hajtóvadászat. üzenetet intézett Szíriához, másfelöl „a front közelébe’ küldte vezetőit. Egy további fejleményként Musztafa Tiassz, a szíriai had­sereg vezérkari főnöke telefo­non felhívta Mohamed Dajeir tábornokot, a jordániai had­sereg vezérkari főnökét, s kö­vetelte, hogy az ellenségeske déseket azonnal szüntesse meg és a nézeteltéréseké' „testvéri szellemben” rendez­zék. A korábbi esetekben mindig szigorú és fenyegeti" hangú damaszkuszi közbeié pés ezúttal csak a szíriai kor­mány „optimizmusát” han­goztatta azzal kapcsolatban hogy felhívására Amman „gyorsan fog reagálni”. Figyelemre méltó, hogy Husszein király kormányá­nak szóvivője Amman ban cá­folta a harcokról érkező híre­ket. „Mindennapos rutininci- densékről” beszélt, melyekre „nem is érdemes szót veszte­getni”. KÉMREGÉNY emberek jártak és Beke nem akart kockáztatni. Zalay felgyújtotta a vil­lanyt. — Mi történt? — kérdezte sápadtan. — Az ön „hadtörténésze” egyáltalán nem gazdátlan! — Hogy érti ezt? — Úgy, hogy a gazdái tá­nyérjába alighanem kémek töltögetik a tejecské't... Zalay végre megértette a helyzetet — Holnap vissza fog tér­ni. s akkor elkapjuk! — Nem hinném — rázta a Mozdulatlan a Szuezi-csa- torna vize. Ha néha mégis felborzolják, azt nem a béké­sen dudáló hajók teszik, ha­nem a romboló lövedékek. Szuez öble és Port-Said vi­lágítótornya között, a 87,5 tengeri mérföld hosszúságú csatorna négy esztendeje ha­lott. Megbénította a kék trombózis, megbénította a közel-keleti háború. Megál­lította a trombózis az élet lüktetését a kék vizek e leg­fontosabb ütőerén. A Szuezi- csatorna mindig a világpoli­tika egyik legnagyobb tétje volt. Ma is az. Sok-sok or­szágban feszülten várják a választ az egyre aggasztóbb kérdésre: Mikor töltheti be hivatását ismét a földke­rekség legfontosabb tengeri csatornája? 33 himnusz és a Rigoletto Mindenki tudta, hogy va­lami nagyon lényeges dolog történik, amikor 1869. no­vember 17-én megnyitották a frissen épült csatornát. Káp­rázatos pompa övezte az ün­nepséget. Lesseps francia mérnök, a nagy mű alkotója ugyancsak büszke lehetett munkájára. Annyi koronás vendég és ritka nagy úr sereglett össze, hogy csator­nát lehetett volna velük re- keszteni. Megjelent I. Ferenc József, az Osztrák—Magyar Monarchia uralkodója, eljött a belga király, a török szul­tán, a spanyol és a porosz trónörökös. III. Nepóleon feleségével, Eugénivel, a XIX. század leggyönyörűbb főrangú hölgyével képvisel­tette magát, míg az orosz cár Cirill nagyherceget bíz­ta meg, hogy legyen gondja Szent-Pétervár érdekeire. A keleti mesék ragyogása fa­kószürke ahhoz a fényűzés­hez képest, amelynek tanúi lehettek az ünnepség részt­vevői. Húszmillió arany fran­kot pazaroltak el a pompá­ra. Harminchárom zenekar játszotta el harminchárom nemzet himnuszát, közben pedig üdvlövéseket dörögtek a díszágyúk. Mindenki ala­posan felkészült erre a nap­ra, kivéve Verdit, a zeneköl­tőt. Noha megígérte, hogy az ünnepségre elkészül az Aidával, művét nem tudta határidőre befejezni. így az­tán a Rigolettót játszották el. De nem esett csorba a fény­űzésen! A szereplőket való­sággal elborították a millió­kat érő gyémántos ékszerek. Valami mégis hiányzott. A politikához értőknek már ak­kor is feltűnhetett, hogy Anglia, az oroszlános világ- birodalom nem ült lakoma­asztalhoz. Viktória királynő nem óhajtott a többi uralko­dóra mosolyogni. És az is jelenthetett valamit, hogy harminchárom nemzeti him­nusz közül hiányzott az oly híres „Isten óvd a királyt” kezdetű. Lehetséges tehát, hogy a világtengerek akkor még leg­hatalmasabb ura, a roppant gyarmatbirodalommal rer delkező Anglia hűvös kö­zönnyel nézte volna ezt a nyf • tányt? Korántsem. Akinek szeme volt, az láthatta, hogy hány civil londoni úr húzó­fejét Beke. — Ha eszük van, egyelőre felfüggesztik a szolgálatát. Felkutatni pe­dig!. .. Hány fekete macska van ebben a városban ?... Nem. kézzelfogható bizonyí­tékot így már aligha szer­zünk. Egyet azonban tu­dunk: a 1 öveget. amely a turistaházat szétlőtte, érmék a fekete macskának a sze­me irányi tóttá! S a gyakor­lat terve, amelyet együtt „tanulmányoztak”, nyilván abban a názban is megvan, ahová most sikerült haza­térnie. Beke az ablakihoz lépett, s kitekintett a sötét kisvárosi utcára, a televízióernyő fé­nyétől derengő ablakokra. — Ha tudnám, hogy me­lyik ház!... Zalay. reszkető kézzel, egy hosszú, bolgár cigaret­tára gyújtott. A három elhárító tiszt a dik meg az ünnepség sorai­ban. S talán az sem egészen véletlen, hogy az új csatorna kapujában brit hajó fizette az első átkelési vámot. Biztosíték az angol korona Bizony, vakságnak vagy közömbösségnek tulajdoní­tani az angolok viselkedését — nagy hiba lenne. Mimikri volt, semmi más. Nagyon is jól tudták ők, mennyit ér a Sinai-félsziget mellett a Szuezi-csatorna. Miközben egyes londoni politikusok azt hangoztatták, hogy az egész ampán látványos blöff, va­lójában megrendítette őket, hogy Franciaországé lett az előny. Hűvös közönyükkel megrendültségüket takarták. És várták a pillanatot, mikor tehetik kezüket a Szuezi- csatornára. Az angolok érde­keit, a létfontosságú varázs­igét egyetlen szó jelentette: India. Ám a távoli csoda­gyarmatot egy csapásra kö­zelebb hozhatták volna, ha a hosszú-hosszú útvonalból kiiktatják Afrika megkerülé­sét. Lesseps mérnök, ez a híres kemény koponya elérte, amit akart, kiverekedte a tö­rök szultán udvarában, hogy megépíthesse a csatornát. London agyafúrt politikusai nem árulták el a maguk ke- ményfejűségét. Annál ^szíve­sebben készítették elő suba alatt a nagy üzletet. És a si­ker egy szép napon rájuk nevetett. Egyiptom akkoriban a tö­rök birodalom része volt és amolyan vazallus alkirály- ként a kedive uralkodott benne. Ez a kedive összeté­vesztette magát Dáriussal és fantasztikusan pazarló életet élt. Végül nem maradt egye­be, csak egy nagy részvény- köteg — a Szuezi-csatorna birtoklási jogának jelentős hányada. Disraeli, Anglia akkori miniszterelnöke titkon ríiegkörhyékézte ai'acTóssá- gokban fuldokló kedivét, „csábító ajánlatára” Ígéretes választ kapott, így tehát ese­dékessé vált az üzlet épp oly gyors, mint amilyen tit­kos lebonyolítása. Disraeli elküldte magántitkárát Lio­nel Rothschildhoz, Anglia leghatalmasabb bankárá­hoz. Még a pénz fejedelmé­nek sem árulta el, hogy mi­ről van szó, csupán az össze­get nevezte meg: négymillió font sterlinget kért a minisz­terelnök. Rothschild kissé meghök­kent, majd érdeklődött: — Mi a biztosíték? A titkár nyugodtan vála­szolt: — Az angol korona. — Rendben van — bólin­tott a pénzkirály és ezzel Anglia lett a Szuezi-csatorna fő részvényese. A harmadik fejezet ó, azok a régi szép idők! — sóhajtoznak manapság Angliában a finom gazdagok, a nagyúri részvényesek, akik átélték, hogyan foszlott sem­mivé a birodalom, amelyben sohasem nyugodott le a nap. A világtörténelem többé város szállodájában lakott: bejelentőlapjuk szerint az Állami Könyvterjesztő Vál­lalat alkalmazottai voltak, s jövetelük célja a boltok el­lenőrzése. Napközben vi­szont Násfán dolgoztak. A fekete macska látogatá­sát követő reggelen csak Beke maradt a városban, munkatársai az első busszal útnak indultak Násfára. A MÁVAUT-megállónál Beke még egyszer meghagyta ne­kik: a napot kihallgatások­kal, a tisztektől szerzett ada­tok ellenőrzésével töltsék. A tíz katonáról fényképet is be kellett szerezniük. Az őrnagy első útja Hu­bert igazgatóhoz vezetett, aki azzal fogadta, hogy ép­pen a rendőrségre készült. — Eszerint megtudott va­lamit? (Folytatjuk) nem azonos Anglia történél- mével. Olyannyira nem, hogy éppenséggel óhaja ellenére alakul ez a történelem. Egy ideig még reménykedhetett Amikor Egyiptom független­né lett, még úgy látszott, nem háborgatják Angliát a csatorna birtoklásában. Les­seps mérnök, az első fejezet hőse a maga dicsőségére cé­lozva így emlegette Egyipto­mot: Az az ország, amely a csatorna mellett fekszik. De Egyiptom még sokáig a Nílus mellett maradt. Gamal Abdel Nasszer, a függetlenné vált ország első vezetője maga is úgy gondolta, helyesebb lesz, ha a Nílusban rejlő hatalmas tartalékot próbálják elsőnek az ország javára fordítani, így került napirendre az asszuáni gát megépítésének terve. Közben kiharcolták a brit uralom felszámolását a csatorna övezetében, bár a tulajdonjog megmaradt az idegen tőkés társaságok ke­zében. így tehát hiába cse­rélte fel az egyiptomi nem­zeti zászló a brit lobogót, a gazdák továbbra is az impe­rialisták maradtak. Nem sokáig. Az történt ugyanis, hogy a nyugati nagyhatalmak megtagadták a beígért kölcsönök folyósítá­sát az asszuáni gát építésé­hez. A kölcsönök befajgyasz- tása kritikus helyzetet te­remtett, amit csak a Szov­jetunió megértő gesztusa há­rított el. Nasszer ekkor látta be végképp, hogy a nyugati nagyhatalmak a független Egyiptom el vészé jtésére spe­kulálnak. 1956. július 26-án az egyiptomi forradalom ne­gyedik évfordulóján Nasz- szer elnök háromórás beszéd­ben sorolta fel jogos szem­rehányásait az imperialis­ták ellen, egyszersmind beje­lentette a csatorna államosí­tását. Még tartott szónoklata, amikor az egyiptomi karha­talom megszállta a Szuezi Társaság hivatalait Ismailiá- ban és Szuezben. Nagy zenebonával hirdette akkoriban a tőkés világ saj­tója, hogy Egyiptom lépése veszélyezteti a világkereske­delem zavartalanságát, mert nincsenek szakemberei a csatorna forgalmának lebo­nyolításához. A jósok téved­tek. Hamarosan kiderült, hogy soha nem volt precí­zebb a csatorna forgalma, mint éppen az államosítás után. Az átmenő hajók szá­ma meghaladta a napi tíz­ezret. Valóságos sztárfizeté­seket kaptak a révkalauzok, miközben az állam is meg­találta számítását, hiszen a tőkés társaságok helyett im­már Egyiptom állami kasszá. ját gyarapította napi több millió dolláros bevétel. A hatnapos háború aztán drámai hirtelenséggel béní­totta meg a csatorna életét. És a kék trombózis azóta is tart: Izrael katonai erőszak­kal akadályozza meg a ke­reskedelmi hajózás újrakez­dését a csatornán. A helyzet egyre súlyosabb. Nem elég, hogy elsüllyesztett hajók szá­zat hevernek a víz alatt, de a sivatagi szelek egyre több homokot hordanak a csator­na medrébe, s lassan a par­tok is a vízbe roskadnak. Ha tehát rövidesen helyreállna a közel-keleti béke, akkor is hosszú időbe telne, mire is­mét üzemképessé tennék a négy fontosságú víziutat. Már eddig is évszázados történetének legsúlyosabb válságát élte át a csatorna. Ilyen hosszú időre még soha nem kapcsolták ki a forga­lomból. Az első világháború­ban, 1915-ben egy vegyes tö­rök—német alakulat nyomult előre a csatornához és egy napra lezárták a forgalmat. A második világháború ide­jén Rommel náci marsall ak­navetőkkel lövette és 76 napra használhatatlanná tet­te. Majd következett 1956 ősze, amikor az imperialista agresszió miatt 1957. április 10-ig szüneteltetni kellett a forgalmat a berendezések megrongálódása miatt. Most már bizonyos: akkór múlik el a Szuezi-csatorna trombózisa, ha az egész Kö­zel-Keleten úiiászületik a béke. Százmilliókkal együtt reméljük, hogy végre' rövi­desen elérkezik ez is. Gerencsér Mikjós Vöröskőy jános: munkáját. Marokkóban kivégezték a király elleni puccskísérlet vezetőit Kiújultak a harcok Jordániában

Next

/
Thumbnails
Contents