Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-06 / 157. szám

oldat RELET-MAGYARORSZAS ran. július ff: II „félrevezetés“ folytatódik Nyilatkozat a titkos Pentagon-okmányokról „Remélem az emberek 'nem azt látják a dokumen- 'tumokban, hogy azok egy olyan hibás felfogást je­leznek, amely 1968-ban megszűnt. Rendkívül fon­tos, hogy ne tévesszék szem elől ezeknek a je­lenlegi politikára vonatko­zó reális jelentőségét” — mondotta Melvin Gurtov professzor, a titkos Penta­gon-dokumentumokhoz fű­zött tanulmányok egyik szerzője, aki otthonában fo­gadta Steven Robert-set. a New York Times munka­társát. Gurtov professzor nem­régen vált meg a katona- politikai tanulmányokkal foglalkozó Rand Corpora- tiontól és jelenleg a kali­forniai egyetem tanára. Arra a kérdésre, mit tart a Pentagon-dokumentumok fő tanulságának, Gurtov ezt válaszolta: „Véleményem szerint a ^tanulmánykötet legfőbb je­lentősége az, amit arról mond el. hogyan születnek a döntések ma. Elegendő át­tekinteni a jelenlegi kor­mány vietnami politikáját, s bárki láthatja, hogy ugyanazok és ugyanolyan nagyságrendű hibák — az előrelátás hiánya, a hata­lom arroganciája és fő­ként az amerikai közvéle­mény és a kongresszus fél­revezetése és manipulálása — folytatódik ma is”. „Az első és alávető fél­revezetés az, hogy a jelen­legi kormány azt állítja, csökkenti részvételünket és kifelé megyünk a háború­ból” — folytatta és rámu­tatott. hogy a „vietnamizá- lás" lényegében azt jelen­ti. hogy az amerikai száraz­földi erőket az amerikai légierő váltja fel a hábo­rúban. „A második csalás — mondotta —, hogy komo­lyan érdekelve vagyunk a hadifoglyok szabadon bocsá­tásában. Számomra teljé­sen világos, hogy ami a jelenlegi kormányt illeti, a hadifogolykérdés az esz­kaláció indoklására szol­gáló politikai eszköz... A harmadik fajta félrevezetés az az állítás, amely szerint a Nixon-doktrina értel­mében nem óhajtunk elkö­telezettségeket vállalni Délkelet-Ázsiáfoan”. A kormány arra használ­ta fel Norodom Szihanuk herceg megbuktatását Kam­bodzsában — magyarázta Gurtov —, hogy alkalmat teremtsen magának újabb délkelet-ázsiai kötelezett­ségvállalásra. Szerdán hazánkba érkezik Ludvik Svoboda (Folytatás az 1. oldalról) Magyarország és Csehszlo­vákia között sokoldalú kul­turális kapcsolatok további lehetőségeit tárta fel az ez év februárjában aláírt, két évre szóló új kulturális mun­katerv. * ■Ludvik Svohoda 1895. no­vember 25-én született. Agro- nómusi végzettséget szerzett 1915-ben, az első világháború­ban az orosz frontra került, s egy évvel később belépett a Cseh Légióba, hogy fegyverrel a kézben harcoljon az önálló csehszlovák állam megalaku­lásáért. Hazájába visszatérve a katonai pályát választotta. Csehszlovákia náci megszál­lása után jelentékeny részt vál­lalt a fasisztaellenes mozga­lomban. 1939-ben Krakkóban megszervezte az első külföldi csehszlovák katonai alakula­tot, amely a lengyel hadsereg oldalán részt vett a megszál­lók elleni harcban. 1939 szep­temberében alakulatával a Szovjetunióban folytatja a harcot, részt vesz az első cseh­szlovák hadtest élén az emlé­kezetes duklai hadművelet­ben. 1945-ben nevezték ki honvédelmi miniszterré; ő is aláírta a kassai programot, majd a csehszlovák kormány­nyal együtt tért vissza felsza­badított hazájába. Honvédelmi miniszterként újjászervezte a Csehszlovák Néphadsereget. Beválasztották a nemzetgyűlésbe, tagja lett a Csehszlovák Kommunista Pártnak, majd a párt Közpon­ti Bizottságának. 1950 után rö­vid' ideig miniszterelnök-he­lyettesi tisztséget tölt be. Miután>. vezető .funkcióiból visszahívták'; fáradhatatlanul segítette . a falvak szocialista átépítését. 1955—58 között a Prágai Klement Gottwald Ka­tonai Akadémia parancsnoki tisztét töltötte be. 1968. márci­us 30-án választották meg a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnökévé, s nevezték ki a fegyveres erők főparancs­nokává. Ugyanezen évben a a kommunista párt Központi Bizottságának és élnökségének tagja lett, majd 1969 elején be­választották az elnökség végre­hajtó bizottsága tagjainak so­rába. A kritikus 1968—69-es időszakban határozottan fel­lépett a Szovjetunió és szövet­ségesei megbonthatatlan ba­rátsága, szövetsége és baráti együttműködése mellett, s te­vékenyen elősegítette a kon­szolidációt. A XIV. pártkong­resszus ismét a Központi Bi­zottság elnökségi tagjának vá­lasztotta. Ludvik Svoboda több. mint 70 csehszlovák és külföldi ki­tüntetés birtokosa. KOMMENTÁR: Újra dolgozik a Lunohod Közlemény Mahmud Riad moszkvai látogatásáról A TASZSZ tudósítója je­lenti a kozmikus hírközlé­si központból: A Lunohod—1 szovjet holdjármü megkezdte a 9. nappalt a Holdon. * A július 3-i rá-dióössze- köttetés során felülvizsgál­ták a fedélzeti rendszerek állapotát. A telamefrikus adatok szerint a holdjármú '.jól viselte el a holdéjszla- kát. Minden rendszere és berendezése megfelelően működik. A műszeres ré­szen a hőmérséklet normá­lis. 22 fok Celsius, a lég­nyomás 753 milliméter. A kozmikus hírközlési központ állandó rádiókap- csolatban van a Lunohod— 1-gyel. A Hold felszínén mű­ködő automatikus laborató­rium folytatja munkáját. James Reston Kínában James Reston amerikai publicista, aki csütörtöktől háromhetes látogatást tesz a Kínai Népköztársaságban, vasárnap Hong Rangba érke­zett. Itt sajtóértekezletet tartott, amelysn bejelen­tette, hogy „ha a téma szóba kerül” akkor a népi Kína vezetőivel is megvi­tatja majd Pekingben a Pentagon titkos dokumen­tumainak kérdését. Reston — mint ismeretes — al- eln.ö'ke a New York Times- nak, amely sorozatban kö­zölte a vietnami háború történetével foglalkozó tit­kos dokumentumokat. A szovjet és az egyiptomi fővárosban egyidejűleg közös közleményt jelentettek meg Mahmud Riad egyiptomi mi­niszterelnök-helyettes, kül­ügyminiszter június 29—júli­us 4. között lezajlott hivata­los moszkvai látogatásáról. A közlemény leszögezi, hogy a két fél véleménye szerint a közel-keleti válság rendezésének fel kell ölelnie a kérdés valamennyi vonat­kozását, amelyek közül a legfontosabb valamennyi iz­raeli egység kivonása az 1967-ben megszállt összes arab területről, a béke hely­reállítása, a palesztinai arab nép törvényes jogainak biz­tosítása. Mahmud Riad és Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter kicserélték a Kairó­ban május 27-én aláírt szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés ratifikációs okmányait. Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára fogadta Mahmud Riadót, akivel baráti légkör­ben megbeszéléseket folyta­tott a szovjet—egyiptomi kapcsolatokkal, a közel-ke­leti helyzettel és a nemzetkö­zi helyzettel összefüggő kér­désekről. Riad több ízben találkozott és folytatott tár­gyalásokat Andrej Gromikó- val. E tárgyalások során a fe­lek hangsúlyozták, hogy a közel-keleti feszültség oka az Izrael által folytatott agresz- szív, expanzionista irányvo­nal. A felek meggyőződése szerint Izrael nem tudná ag- 1 resszív politikáját folytatni, és nem lenne képes a vál­ság rendezésére törekvő erők közvetítési kísérleteinek el- szabotálására az Amerikai Egyesült Államok politikai, gazdasági és katonai támo­gatása nélkül. A tárgyaló felek leszögez­ték, hogy a Szuezi-csatorná- nak a nemzetközi hajózás számára történő megnyitását nem lehet elszakítani a ren­dezés egyéb problémáitól, és az izraeli csapatoknak az 1967. június 5-i határok mö­gé való visszavonásáról szó­ló megállapodással összefüg­gésben kell végrehajtani. A szerződés rendezéseinek megfelelően a felek véle­ménycserét folytattak a kö­zel-keleti kérdések rendezé­sét célzó további lépéseikről. A kétoldalú kapcsolatokkal összefüggésben a felek kife­jezésre juttatták meggyőző­désüket, hogy a Szovjetunió és az EAK között életbe lé­pett szerződés hozzájárul kapcsolataik további áktivi- zálásához politikai, gazdasá­gi, kulturális és egyéb té­ren egyaránt. A felek hang­súlyozták, hogy a szerződés újabb csapást mér a nemzet­közi imperializmusra, amely minden erővel a két ország, a két nép között a baráti és együttműködési kapcsolatok megbontására törekszik. A szerződés jelentős hozzájáru­lás az imperialista izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért, a közel-ke­leti helyzet normalizálásáért, a térség békéjének és biz­tonságának megszilárdításá­ért vívott harc ügyéhez. Születésnapi torta — mellékízekkel Georges Pompidou francia köztársasági elnök egy sétaha­jón ünnepelte 60. születésnap» ját. Születésnapot sétahajón ünnepelni — ez akkor is ked­ves és kellemes ötlet, ha nem államfőről van szó. Csakhogy Pompidou nem francia hajón utazott és nem is francia te­rületein: ezúttal — Mainz és Koblenz között — a Rajnán úszó Loreley hajón tartotta tárgyalásait a Francia Köztár­saság elnöke és a Német Szö­vetségi Köztársaság kancellár­ja. Esztendők teltek el úgy, hogy ezek az Adenauer ide­jén bevezetett, félévenként sorra kerülő megbeszélések egészein jól összefértek volna egy születésnapi zsúr hangu­latával. Most azonban más a helyzet: könnyen megeshet, hogy a torta nem szűkölkö­dik majd kellemetlen mellék­ízekben — ha nem is gasztro­nómiai, hanem politikai érte­lemben. A két ország vezetői már a megbeszélések előtt sem tit­kolták, hogy megbeszéléseik középpontjában pénzügyi ter­mészetű kérdések állnak. Csakhogy a pénzügyek általá­ban nem függetlenek a politi­kai szempontoktól, ebben az esetben pedig a. szokásosnál, is érvényesebb. A felületes szemlélő számá­ra „csak” arról tárgyalnak: le­begjen-e és milyen mérték­ben, a nyugatnémet márka. Ez persze önmagában sem le­het közömbös a szomszédos Franciaországnak, de ezúttal ennél is sokkal többről van szó. Az aktuális téma kulisszái mögött koncepcióbeli nézetel­térések húzódnak, meg. Párizs ugyanis a jelek sze­rint átveszi a De Gaulle-i örökségnek azt a részét, amely az Európai Közös Piacban — egyebek között — védekezési lehetőséget lát a dollárral kapcsolatos veszélyek •' ellen. Pompidou környezetében nyil- ..vánvalóan úgy érzik, a márka lebegtetése Bonnak talán pil­lanatnyi kiutat jelent, de ar­ra teljesen alkalmatlan, hogy hosszabb távú és főleg közös ellenszer legyen a Nyugat-Eu- rópába zúduló dollár követ­kezményeivel szemben. Ez az egyik téma és a má­sik nem független ettől. A Közös Piac struktúrájában sem értenek egyet a nyugat­német és a francia vezetők, márpedig ez most, az új ta­gok belépésének küszöbén ugyancsak fontos kérdés. Rrandt bizonyos „nemzetek feletti” megoldásokkal kacér­kodik, a jelek szerint Pompi­dou annál kevésbé. A francia államfő ezt még akkor sem tehetné meg, ha szíve szerint meg akarná ten­ni. Nem utolsósorban belpo­litikai okokból. A ..szuprana- cionális” elképzelések nyil­vánvalóan heves és azonnali reakciót váltanának ki a fran­cia függetlenség valamennyi hívéből — a gaulleistáktól a kommunistákig. A MONGOL NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN A LAKÁSÉPÍTÉSRE NAGY GONDOT FORDÍTANAK. 1971—1975 ÉVEKBEN 30 SZÁZALÉKKAL TÖBB LESZ A LAKÁSOK SZÁMA (D. SZAJNZSARGAL FELV.) Vöröskőy János: , ^ to<U4>lC<ltUd'&ÍMltéi’ 7. KÉMREGÉNY — Eltért az útitervtől! — Még egy hajszálnyit sem. — Tehát betartotta a prog­ramot? — Mindenben. — Értem. Sárkány tanárnő ’ azt állítja, hogy a legépelt program szerint az osztály­nak tízkor kellett megérkez­nie a turistaházba. — Úgy látszik, elfelejtette, hogy negyed kilencet írt. — Megmutatná a papírt? — Ó, sajnos, elvesztettem. Illetve, inkább eltűnt. Egy­szóval: nem találom. De tes­sék csak nyugodt lenni, én azért emlékszem rá. — Ez tényleg megnyugtat­— Ha kételkedik, akár » Boldogságos Szűzre is >n«g- esküdhetek. — Ezt elengedem magá­nak. Beke igyekezett udvarias és türelmes maradni, noha már látta, hogy nehéz ellenfelek­re akadt. Mert nem kizárt, hogy az egyik tanárnő igazat mond. De melyik? Természe­tesen, össze is játszhatnak! Sőt, az is lehet, hogy egyik sem hazudik. Hátha valami szörnyű véletlenről van szó? Ismét a véletlen! — Mit gondol, miért pont önt kérte meg Sárkány ta­nárnő. hogy helyettesítse őt? — Mert tudta, hogy meg­hízhat bennem. Mindent úgy intézek, ahogyan eltervezte. Mintha ő maga dirigálná az osztályt... — Egyébként milyen vi­szonyban voltak? — Hát, istenkém. Nem a legjobban. Pe ez csak újabb ok volt rá, hogy hoz­zám forduljon. Tudta: Bé­kém kötelességem megbo­csátani annak, aki meg­bántott. Ha nem teljesí­tem a kérésiét, az bosszú­álló lélekre vallott volna. S egyébként is: ki mást ta­lált volna az utolsó este? A legtöbben családosak. Míg én. Ugyebár­Csalogány ki asszony a maga illedelmes modorá­ban épp oly rendíthetetlen volt. az ártatlanságnak ugyanolyan nyugalmával beszélt, mint a tartózkodó és merev matematika ta­nárnő. Beke barátságosai! elbocsátotta. — Ugyebár megmaradha­tok az állásomban? — Ha igazat mondott, ter­mészetesen, igen. — Akkor löten áldja fced- Teském! '< Az őrnagy úgy érez­te magát, mint a sakkozó, aki az imént még a két bás­tyát is fenyegetett a lová­val, s végül egyiket sem sikerült kiütnie. Levertem de különösebb cs-üggedés nélkül tudomásul vette, hogy a játszma elején nem jutott tiszt előnyhöz. Re­mélte, hogy munkatársai a saját tábláikon, több sze­rencsével mérkőztek. Egyéb­ként: talán még személy szerint neki is alkalma nyí­lik egy-két ügyes lépésre... Ki tudja? Budapesten, az elhárítok parancsnokságán .négy tiszt ült a tanácskozóasztalnál Kertész ezredesen és Be­kén kívül a Násfáról érke­zett Ébert százados, vala­mint a turistaházból vissza­tért bűnügyi technikus: Paál főhadnagy. Négyük közül egyedül ő látszott elé­gedettnek. Az ezredé® röviden is­mertette a tényállást: — Május 8-án reggel gyakorlat^ kezdődött a Ba­konyban. ' A lövészezredet, a feltételezett ellenség le­küzdésében, a násíai tű­zérezred III. osztályának három ütege támogatta. A 3. üteg fél kilenckor tü­zet nyitott a 7-es számú szerpentin megadott pont­jára. Itt ugyanis — a gyakorlat terve szerint — ..ellensége«” harckocsik bukkantak fel. Ekkor, a kijelölt céltól 500 méterre, két éles lövedék csapódott be a Vadgalamb nevű tu­ristaházba, melynek egy része megsemmisült. Beke őrnagy, aki ebben az idő­pontban a ház teraszán ült, sérülést szenvedett, ember­életben azonban nem esett kár. Feladatuk: megállapí­tani, hogy tragikus vélet­lenről, vagy ellenséges ak­cióról van sző. A felelősség- revonás, természetesen, az első esetben sem marad­hat el. Én. anélkül, hogy elébe akarnék vágni az elv­társak beszámolójának, megmondhatom: a ('életlen- in eik nem adok túl nagy esélyt. A szó most Beke őrnagyé... Beke ismertette a tu­ristákéiban és a Pápán be­szerzett adatokat, majd le­szögezte: — Valaki úgy intézte, hogy a diáikok fél kilenc­kor a turistaházban legye­nek. A véletlen nem az, hogy éppen ott lettek vol­na, ellenkezőleg, az, hogy nem voltak ott. Ez való­ban véletlen. A többi szán­dékos, kitervelt provokáció. — Ezt — mondta Paál főhadnagy — tökéletesen alátámasztja, hogy a két lövedék, amely a harmadik üteg első lövegénelk csövé­ből repült ki, nemcsak éles-, hanem speciálisan prepa­rált lövedék is volt! Egyi­ket, a helyszínen felkutatott repeszek alapján, műszaki pontossággal sikerült re­konstruálnunk. Formára, nagyjából talán súlyra is megegyezett a gyakorlaton használt vaktól te tekkeL • s miután sikerült közéjük csempészni, a löveg kezelő- személyzete márosak a si­etség. az izgalom miatt sem vehette észre a különbsé­get.. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents