Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
«. OTtrai RELET-MÄGYARORSZ K(S ■IhWf. fflfiii V Az események krónikája: HÉTFŐ: Colombo olasz miniszterelnök londoni tárgyalásai. — A máltai kormány lemondta az amerikai flotta látogatását. KEDD: Nyilvánosságra hozták a bolgár választások eredményét. — Izraeli csapatok” betörtek libanoni területre. SZERDA: A görög külügyminiszter látogatása Szófiában. Az amerikai kémszervezet főnöke Izraelben tárgyalt. CSÜTÖRTÖK: Kicserélték Moszkvában a szovjet—egyiptomi szerződés ratifikációs okmányait. — Uj rendezési tervet terjesztett elő Párizsban Binh asszony. PÉNTEK: / Eltemették a hősi halált halt szovjet űrhajósokat. — Kissinger Saigonban, Agnew Szöulban tárgyalt. — Befejezte ausztriai látogatását Losonczi Pál. SZOMBAT: Újabb francia nukleáris kísérletek Mururos korallszigetnél a Csendes-óceánon. Vihar Máltánál, vita Vietnamról A héten toyább gyűrűzött a földközi-tengeri politikai vihar a kis szigetország, Málta körül. Közben meghozta a posta címemre azokat a brüsszeli újságokat, amelyek — a NATO politikai igazgatási központja Brüsszelben lévén — különösen részletesen ismertették a máltai botrány előzményeit, no meg várható következményeit. Ezért tartom érdemesnek visszatérni az úgynevezett Birindelli- ügyre. Birindelli admirális a NATO dél-európai haditengerészeti erőinek parancsnoka volt, főhadiszállását Málta szigetén rendezte be. A hét évvel ezelőtt függetlenné vált ország lakóinak nagyobb része azért is görbe szemmel nézett rá, mert köztudomású volt az olasz tengernagy fasiszta múltja. Málta pedig a második világháborúban hősiesen állott helyt az olasz és a német fasiszták megmegújuló támadásaival szemben. Ami nem sikerült Birin- dellinek, mint Mussolini tisztjének, az sikerült neki, mint a NATO magas rangú parancsnokának: ott parádézhatott Málta kikötőjében... Málta 1800-tól 1964-ig angol birtok volt, pontosan hét esztendeje ütötték nyélbe az alkut, amelynek értelmében a függetlenség elnyerése után még tíz évig brit csapatok maradhatnak a szigeten, La- valletta hadikikötője az angol hadihajók támaszpontja lehet. Nagy-Britannia a NATO egyik tagállama, ez a tény azonban aligha igazolhatta, magyarázhatta, hogy az Észak-atlanti Szövetség haderejének egyik parancsnoksága — ama bizonyos Bi- rindellié — éppen a szigeten üsse fel hadiszállását. A magyarázat más. Sokkal inkább kézenfekvő. Málta a Földközi-tenger két medencéje között kulcshelyzetet foglal el, ellenőrizni képes Szicília és Tunézia között a Földközitenger keleti és nyugati részének átjáróját. Közel van Líbiához csakúgy, mint az Egyesült Arab Köztársasághoz. következésképp a Szu- ezi-csatornához... Birindelli admirálist fasiszta múltja nem intette szerény magatartásra. Az a bizalom, amellyel közvetlen fö- löttese, az amerikai Rivero tengernagy, a NATO teljes dél-európai hadseregének fő- parancsnoka viseltetett iránta, vérszemet adott neki és nagy-nagy kedvet a politizálásra. Az olasz fasiszta tengerész hivatva érezte magát arra, hogy nyilatkozatokkal fokozza a NATO elkötelezettségét — Izrael mellett! Emellett természetesen indokoltnak tartotta, hogy újabb meg újabb — szájhősködő — támadásokat intézzen a szovjet flotta földközi-tengeri jelenléte ellen. E két politikai célja együtt jutott kifejezésre abban a nyilatkozatban is, amely az izraeli Maariv című lap hasábjain jelent meg. Már ekkor robbanhatott volna a politikai bomba, de ekkor még Málta korábbi reakciós miniszterelnöke, Giorgio Borg Olivier szemeit hunyt az eset fölött. Nem úgy Dominio („Dom”) Mintoff, a munkáspárt vezetője, aki éppen akkor járt a választási harc kellős közepében. Mintoff nem válogatta meg szavait. A NATO-pa- rancsnokot, az olasz tengernagyot nyíltan „fasisztának” bélyegezte és kijelentette, hogy ha a munkáspárt győz a választáson, Birindellinek nem lesz sokáig maradása Máltán. így is lett... Több is történhetik-e? A nyugati fővárosokban nagy riadalom támadt, amikor a munkáspárt győzött. Az angol nagykövet már kerek egy héttel Birindelli máltai kiutasítása előtt tájékoztatta a NATO állandó tanácsát a várható fordulatról. A nyugati sajtó propagandagépezete pedig megkapta az utasítást: eltúlozni az eset jelentőségét... A „szövetségek ellenkezőjére fordítását" kezdték jósolni, magyarán azt, hogy — a NATO hadihajói helyébe szovjet hadihajók futnak majd be Málta kikötőjébe! Erről, azt hiszem, nincs szó. Az új máltai munkáspárti kormány vezetői személyes bosszújukat töltötték ki az olasz fasiszta tengernagyon és ugyanakkor kérdésessé tették a NATO-parancsnokság megmaradását, csakúgy, mint a brit csapatok állomásozását. Viszont nyilvánvalónak látszik, hogy új feltételekkel, magasabb bérleti díjak megfizetése esetén őfelsége hadihajói és katonái továbbra Is birtokukban tarthatják a támaszpontot. S talán még a NATO jelenlétére is találnak átmenetileg jogi alapot. A hangsúly azonban — az átmenetileg kifejezésen van! A máltai fejlemények újabb bizonyítékát szolgáltatják a földközi-tengeri erőviszonyok új alakulásának. Elképzelhető lett volna 10—15 évvel ezelőtt, hogy egy ilyen parányi ország (319 négyzetkilométer, 350 ezer lakos) kihívást intézzen olyan nagyhatalom, mint Nagy-Britannia és olyan erős katonai koalíció, mint a NATO ellen? Történt pedig mindez — hadd emlékeztessek rá — egyidőben azzal, hogy Moszkvában kicserélték a szovjet— egyiptomi szerződés ratifikációs okmányait. A Szovjetunió és az EAK barátsági és együttműködési szerződése, amely 15 évre írja elő a két országnak a minden eddiginél szorosabb együtthaladását, ezzel az aktussal életbe lépett. Jó hírt hoztak a héten Párizsból is a távírógépek. A vietnami konferencia 119. ülésén Nguyen Thi Binh asszony, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminisztere, a DIFK küldöttségének vezetője új, 7 pontos rendezési tervet terjesztett elő. Tárgyilagos nyugati megfigyelők véleménye szerint is a DIFK új kezdeményezése olyan rugalmas formában történt, hogy elméletileg lehetővé tenné Nixon számára a „yes” kimondását. A dél-vietnami politikai megoldás keresésében a DIFK azt javasolja, hogy Saigonban alakuljon új kormány, amely aztán az ideiglenes forradalmi kormánynyal folytatandó tárgyalások után, a DIFK elemeivel egyesülve egy, „a népi egyetértésen alapuló, új kormánnyá” válna. Egyformán szó van f DIFK rendezési tervében ar amerikai csapatok kivonásáról és ezzel r » 'huzamosai' amerikai hadifoglyok szaba dón bocsátásáról. (Tudjuk hogy Nixon propagandái - nagy hűhót csap a VDK és : DIFK kezében lévő amerik? ' hadifoglyok sorsa körül, álszent módon emberiesség’ szempontokat emlegetnek, feledve azt, hogy a napalbom- bák, a My Lay-i tömegmészárlások vajmi kevés emberiességre vallottak...) Az amerikai sajtó egyes lapjai ismét közölhetnek leleplező dokumentumokat, miután a legfelső bíróság többségi ítélete szabaddá tette az okmányok megjelentetését. Egy-két megjegyzés idekívánkozik. Ne higgyük, hogy „jó” amerikaiak és „gonosz” amerikaiak harcának tanúja itt a világ. Arról van csupán szó, hogy az amerikai monopóliumok egy része saját profitlehetőségeinek csökkenésétől félve a vietnami háború befejezését szeretné elérni. A rendelkezésre álló óriási politikai és propagandaeszközök birtokában még ilyen harctól sem riad vissza, mint a titkosnak tekintett okmányok közlése. Ami azokban van. számunkra nem új. Vissza lehet lapozni a világsajtóban — a magyar lapok 1965-ös számaiban is — a mai leleplezések már akkor megtörténtek. Most csak okmányszerű bizonyítást kapnak. Ami persze hat év múltával Is nagy dolog. nucr Nwi Mi történt a bongsoni tengerparton ? (New York-i tudósítás) Néhány nappal ezelőtt a New York Post című tekintélyes amerikai lap hasábjain kínos hír jelent meg. A lap arról számolt be, hogy mi történt majdnem három« évvel ezelőtt a dél-vietnami Bongson falucska közelében a homokos tengerparton. 1968 szeptemberének egyik forró napján egy amerikai század szállt partra. Az alakulat a 173. légideszant dandár 503. gyalogezredének második zászlóaljába tartozott. A tengerpart néptelen volt. Az amerikaiak biztosított menetben vonultak végig a parton, de sehol egyetlen lelket sem láttak. Két óra telhetett el anélkül, hogy egy fia ellenséget láttak volna. Körülbelül ez idő tájt egy rádiómechanikus érkezett helikopteren a századhoz, akit azért hívtak, hogy megjavítsa a század adó-vevő berendezését. A század közben, nem messze a falucskától, pihenőre vonult. A katonák fü- rödtek. napoztak. Ami ezután történt, azt már csak a rádiós elbeszéléséből tudjuk. Miközben a szerelő az elromlott készülékekkel bajlódott, a falucskából asszonyok és gyerekek jöttek a katonákhoz, friss ivóvizet hozva. A gyerekek nekiláttak a katonák holmijainak a tisztogatásához. Előfordul, hogy a háború kenyérkereseti lehetőség a polgári lakosságnak. Egyszerre csak lövések csattantak és jajkiáltások -hallatszottak. A rádiós ijedten a földhöz lapult. Azt hitte, ellenséges támadás érte a századot. Mikor a lövöldözés megszűnt, a rádiós is felnézett. Néhány katona ácsorgott a közelben, kezében géppisztollyal, a többiek folytatták a napozást, mintha mi sem történt volna. Ellenség sehol A homokon hullák hevertek, asszonyok és gyermekek holttestei és néhány banánlevélbe 1 göngyölt vizespalack a homokban. A rádiós 24 hullát számolt meg. A lövöldözés mindössze két -percig tartott. A technikus reszkető kézzel kijavította a rádiót, majd a helikopter felé sietett. A századparancsnok este jelentette, hogy Bongson közelében kisebb csetepaté volt. az ellenség 40 halottat vesztett. Saját veszteség nincs. •A rádiós a zászlóaljpa-í rancsnokságra ment és jelen-' test tett. Az ügyeletes százados nyugodtan meghall gat-i ta, majd így válaszolt: „A! vietnami csak vietnami. Hai ferde szemet látsz, tüzelj.”1 A rádiós ekkor az ezredhezl fordult. Ott is nyugodtan vé-1 gighallgatták és azt mondták neki, hogy „ne vacakoljon e miatt a kicsiség miatt. Ha! mégis tovább járna a szája, akkor magára vessen...” A rádiós rövidesen leszerelt. Ekkor a vietnami amerikai bűnöket kivizsgáló bizottság egyik ülésén elmondta, hogy mit látott Bongson falucska közelében a tengerparton. Azt gondolta, hogy ezzel milliókat mozgat meg. milliókban ébresztil fel a lelkiismeretet. Nemi így történt. Mindössze a minneapolisl helyi lap reagált az eseményre. Történt azután, hogy a New York Post riportere,* tudomást szerezve a rádiós vallomásáról' megpróbált interjút kérni a zászlóalj tisztjeitől. Az egykori hidegvérű ügyeletes századoson kívül, aki közben őrnagy lett. senki sem volt hajlandó nyilatkozni az újságírónak. Az őrnagy is csak ennyit mondott: „Semmi különös nem történt.. Nem emlékszem a számokra, de , nerri hjnném, hogy'ott a tengerparton valami. rendkívüli . dolog, tör-, tént volna...” A cikket közlő New York Post megjelenése után gondosan átlapoztam az újságokat. A. rádiósról és a bong- soni tragédiáról egy betűt sem írnak. Hallgat a rádió és a televízió is. G. Borovik az APN külön tudósi tója (KS) Algéria köszöntése A líráid Algéria népe július 5^en köszönti függetlenségének 9. évfordulóját. A független fejlődés útja hosszú és véres harc, kitartó nemzeti felszabadító küzdelem eredményeként nyílt meg a volt francia gyarmat népe előtt. Százharminc esztendős kolonialista uralom igáját rázta le az algériai nép, példátlan véráldozat árán: nyolc évig folyt a véres szabadságharc és még két esz- tepdeig tartott a csata a tárgyalóasztalok mellett, míg végre a francia kormány elismerte, hogy Algéria nem francia megye... Közel egymillió algériai áldozta életét a szabadságharcban, amely elvezetett 1961 júliusának emlékezetes napjáig, a függetlenség deklarálásáig. Azóta az algériai nép megszilárdította függetlenségét és a maga választotta útra lépett: a demokratikus fejlődés, a társadalmi haladás, a következetes antiimperialista politika útjára. A feladat nem könnyű, hiszen roppant erőfeszítéseket kell tenni a gyarmati uralom idején tudatosan elsorvasztott közoktatás fejlesztésére, rendkívül súlyosak a szociális terhek éppen a kolonialista örökség miatt, nagyon sok a hadiözvegy és a hadiárva, és a munkanélküliség még mindig nyomasztó gond. De az eredmények is mindinkább kibontakoztak: a függetlenség majd egy évtizede, alatt nagyot lépett Algéria az iparosításban, és éppen most vívja új csatáját az idegen monopóliumok ellen. Algéria szívósan küzd azért, hogy megkapja méltó jussát természeti kincseinek jövedelméből. Hogy ellenőrizhesse a szahárai olajkutakat, hogy a folyékony aranyból mind több juthasson az ország fejlesztésére, életszínvonalának növelésére, függetlenségének védelmezésére. Ebben a politikában Algéria élvezi a világ békeszerető erőinek segítségét, elsősorban a szocialista országokét, s így hazánkét is. Rokonszenvvel kísérjük a nagy észak-afrikai ország nemzeti függetlenségi politikáját, következetes antiimperialista magatartását, s örülünk a magyar—algériai kapcsolatok fejlődésének és elmélyülésének. Vörösköy fános: J. {ekeie macdka tdddkaiéb a KÉMREGÉNY — Szerintem — mondta egy barna fruska, önérzetesen hátra vetve hosszú haj- fonatait — csak az a baj, hogy rettentő önállótlan. A kiránduláson is mindent papírról intézett. Hajszálra úgy csinált mindent, ahogy Sárkány tanárnő meghagyta neki. Márpedig, őszintén szólva, a mi matek tanárnőnk az életben is olyan precíz, mintha állandóan képleteket kellene megoldania,— Miféle kiránduláson? adta a tájékozatlant Beke. — Tegnap jártunk a Bakonyban — kezdte az egyik lány, — s majdnem szerencsétlenül jártunk. Éppen egy turistaházhoz közeledtünk, amikor nagy robajjal összedőlt az épület. Nem tudjuk, mi történhetett, de annyi biztos, ha az autóbuszunk nem döglik be, akkor ma nem rajzolgatnánk itt.,. Míg a lányok =» egymás szavába vágva — mesélték az előző nap kalandos élményeit, Beke arrra gondolt: vajon Sárkány tanárnő elismeri-e, hogy az osztálynak az ő rendelkezése szerint kellett fél kilenckor a baleset színhelyén tartózkodnia? Szerette volna, ha így van, de nem számított rá. Kőrisné Sárkány Magdolna szikár, 50 év körüli, vörös hajú és szeplős asz- szony volt. Meglehetősen sápadtan ült az igazgatói szobában. — Nem tehetek róla, hogy megbetegedtem. Teljesen váratlanul történt. Este, pontban fél hétkor beadtam magamnak a szokásos inzulin injekciót. Ugyanis cukorbeteg vagyok. Ha más nem, a rendszeres injekciózás kényszere pontosságra szoktatott volna. Persze, a szakmám is erre nevelt. Szóval, beadtam az injekciót, s egyszer csak érzem, hogy lázas leszek. — Bocsánat! — szólt közbe Beké- — Az ampullát félretette? — Miért? Csak nem képzeli, hogy gyűjtöm?!... Háromnapos osztálykirándulásról volt szó, 2 nap a Balaton körül, egy a Bakonyban: ennek nem vághattam lázasan neki. Szerencsére a programot már aprólékosan kidolgoztam, ott volt a tanári szobában, a fiókomban, legépelve. Értesítettem Csalogány tanárnőt, ő azonnal felkeresett, és elvállalta, hogy helyettesít. Persze, lelkére kötöttem, hogy mindent a program szerint intézzen. Búcsúzáskor átadtam neki a fiókom kulcsát. Bár késő volt, még este bement az iskolába és magához vette az iratokat. — Emlékszik ön a programra, amelyet összeállított? — Természetesen! — Május nyolcadikán reggel az osztály nyilván a Balaton mellől indult— Úgy van. — És mikor kellett megérkezniük a Vadgalamb turlsJ taházba? — Pontosan tíz órakori Lett volna egy korábbi utazási lehetőség is, akkor már nyolc óra után ott vannak. De sajnáltam volna, ha a lányoknak túlságosan korán kell fölkelniök. — Pedig így. történt... — Ebben az esetben Csa-' logány tanárnő eltért az útitervtől. Fogalmam sincs, hogy miért. — Másolata van a programról ? — Nem, egyetlen példányban írtam. Én semmit sem szoktam elveszíteni. Csak ami fölösleges. De azt se vesztem el, hanem eldobom. Az üres gyógyszeres ampullát, például. — Sárkány tanárnő élesen, magabiztosan beszélt. Olyan emberként, aki tudja magáról, hogy logikáját nem lehet megtámadni. Az őrnagy nem is vállalkozott rá. Ahhoz, hogy megkísérelje, túlságosan keveset tudott még. Megköszönte a felvilágosítást, és elbúcsúzott az első gyanúsítottól. Ekkor kopogtatott a máso-' dik. Csalogány kisasszony valóban olyan törékeny, vékony csontú kis teremtés volt, akár egy madár. Tollatlan fiókának látszott. — Szeretném tudni, miért nem teljesítette Sárkány tanárnő kérését. — Hogy tetszik ilyet gondolni? (Folytatjuk*
