Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-31 / 179. szám
\ «total kp* rr-MAGVA>fonszAft tm. főfívs st Négyhatalmi tárgyalások: szakértii szinten A Szovjetunió berlini, valamint aá Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Bri- tannia bonni nagykövete pénteken délelőtt megtartotta a Nyugat-Berlinről folytatott tárgyalássorozatának 26. ülését; Az ülés csaknem négy óra hosszat tartott. A pénteki ülésről kiadott rövid hivatalos közleményből kitűnik, hogy a négy nagyA MENA közel-keleti hírügynökség közlése szerint az öt arab államfő megvitatta az arab világ jelenlegi helyzetének kérdéseit. Szádat ismertette a jelenlegi egyiptomi állásfoglalást „1971 a döntés éve lesz, akár háború, akár béke formájában kapcsolatos megfontolásokat.” Kadhafi líbiai elnök felhívta az értekezlet figyelmét a jordániai helyzet súlyosságára, -továbbá arra, hogy a Palesztinái gerillákat minden arab államnak segítenie és támogatnia kell. Jasszer Arafat a gerillamozgalom álláspontját fejtette ki. Szaddam Husszein Takriti- nek, az iraki forradalmi tanács alelnökének és az iraki Baath-párt főtitkárhelyettesének utasítására Irakban is folytatódnak a letartóztatások — jelenti az A1 Moharrer című nasszerista beiruti napilap „hitelt érdemlő iraki forrásokra” hivatkozva. Ugyancsak a lap szerint az Utóbbi napokban 17 katonaBachkarr Jenő, ae MTI tudósítóin jelenti: Pénteken Bonnban a Német Kommunista Párt közzétette tézistervezetét, amelyet megvitatásra az NKP november 25-én megnyíló kongresszusa elé terjesztenek, A 44 tézisből álló tervezetet Herbert Mies, az NKP alelnöke és Hermann Gautier, a párt elnökségének tagja sajtóértekezleten ismertette. A tervezet abból a megállapításból indul ki, hogy az NSZK társadalmi problémáinak ihegoldása nem történhet meg a monopoltőkés rendszer keretein belül, hahatalom nagykövete legközelebb augusztus 10-én találkazik. Addig is szakértői szinten folytatják a konzultációkat. A közlemény szerint a négy nagykövet pénteki ülésén folytatta tárgyszerű megbeszéléseit az időszerű kérdésekről. A francia nágykövet kijelentette: az ülés légköre, „mint mindig, igerí jó volt”. Az államfők egyetértésre jutottak a jordániai hatóság gok álláspontját illetően és óvták Ammant attól, hogy különbekét köseön Izraellel. Teljesen egyetértettek abban is, hogy az arab államok kötelesek a palesztin forradalmat megvédeni. Egyetértés született a továbbiakban a palesztin gerillák és a jordániai hatóságok között létrejött kairói egyezmény tiszteletben tartására vonatkozóan. Az öt arab vezető megállapodott abban, hogy továbbra is figyelemmel kísérik a jordániai helyzetet, s kapcsolatban maradnak egymással. tisztet és az iraki Baath-párt három vezető tagját tartóztatták le azzal az indokolással, hogy ezzel „államellenes összeesküvést kívánnak meghiúsítani”. Július 22-én az A1 Moharrer jelentette be, hogy „jobboldali tevékenység” és „parancsmegtagadás” vádjával két tábornokot és további 45 katonatisztet vettek őrizetbe. nem a társadalom alapvető átalakítására, a szocializmus megteremtésére van szükség. Az NKP az alkotmányban lefektetett demokratikus elvek és jogok alapján törek-1 szik ennek a célnak az elérésére. A sajtóértekezleten elmondották, hogy az NKP címére egyre nagyobb számban érkeznek fenyegetőzések. a CDU—CSU a párttagság megfélemlítésére törekszik. Az úgynevezett alkotmányvédő hivatal ügynökei állandó megfigyelés alatt tartják az NKP vezetőit és tagjait és igyekeznek befurakodni a kommunista mozgalom soraiba. Kozmosz-431 A Szovjetunióban Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz—4.'U mesterséges holdat. A fedélzetén elhelyezett tudományos berendezés segítségével folytatják a világűr kutatását a régebben meghirdetett programnak megfelelően. A szputnyikot az alábbi paraméterekkel bocsátották pályájára: kezdeti keringési idő — 89 perc; a Föld felszínétől való legnagyobb távolsága — 262 kilométer; a Föld felszínétől való legkisebb távolsága —»202 kilométer; a pálya síkjának az egyenlítő síkjával bezárt szöge 51,8 fok. Á mesterséges holdon elhelyezett berendezés szabályszerűen működik. Kezdődnek a kairói perek Mueztafa Abu Zeid egyiptomi főügyész pénteken kijelentette: elegendő bizonyíték gyűlt össze ahhoz, hogy a Szadat-eljenes összeeskü-1 vés főszereplőit hazaárulás vádjával állítsák bíróság elé. Az őrizetbe vett 120 személy sorsa fölött szombattól kezdve gyorsított ütemben döntenek: az illetőket vagy szabadlábra helyezik, vagy bíróság elé állítják. • Megalakult az új jugoszláv kormány Pénteken befejeződött a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés háromnapos ülésszaka. Az utolsó napon a parlament két tanácsa:. . a népek tanácsa és a politikai szervezési tanács együttes ülésén jóváhagyta Dzsemal Bijedics miniszterelnök 22 főből álló új kormányát. Az új szövetségi végrehajtó tanács, tehát kormány elnöke: Dauernál BijetUce, elnökhelyettese (alelnök): Jukov Szirotkovias. A legfontosabb tárcát a következők kapták: külügyminiszter: Mirko Tepavac, nemzetvédelmi miniszter: Nikola Ljubiasics hadseregtábomok. A belügyi, igazságügyi és mezőgazdaságügyi miniszteri tisztet még nem1 töltötték be. A kormány többi tagjának nem lesz mégha-5 távozott beosztása. Helyet kapott az új kabinetben Gém Tikvieki. Jugoszlávia jelenlegi budapesti nagykövete. Véget ért a tripoli csúcs Letartóztatások Irakban Kongresszusra készül az NKP Vöröskőy János; A {ekeite maedka 28. KÉMREGÍNY ■— A cica tisztességesen, viselkedett, kellőképp bírta a félvakságot. Jókor is dobtad be. Persze, amikor a sötétben letéptem róla a tapaszt, azért nyivákolt egyet. Ha szemöldöke van, alighanem az is vele jött volna,.. .Mindegy, az a fontos, hogy hasznos dub- lőz volt! Király mindenesetre nem tudta megkülönböztetni a valóditól... Az, ha nem mérgezték meg, most nyilván a bakonyfürti állomáson sétálgat... Kopogtak, majd Czukor lépett be. A „motorzseni”, akit szintén az irodára hivattak, szorongó képpel jelentkezett. A kérdés azonban, amit az őrnagy feltett neki, merőben ártatlan volt. — Maga a szállítószázad hálókörletének szobaparancsnoka? — Jelenten, igen! — Tud három embernek helyet biztosítani ? — Hogyan? Semmi helyünk nincs... Beke Ébertre nézett. — Tessék! Mondtam, hogy nem tudok mit kezdeni a MÁV-tisztekkel, Ez egy képtejen ötlét. Laktanyában aludni! — Miután Bakonyfürtön végképp nincs szállás... — Hát induljanak a reggeli gyorssal! Egyáltalán, miféle ügyről van szó? — Úgy tudom, fegyelmi ügy. — Az állomásfőnök ellen? Ébert bólintott. — Tavaly szerencsétlenséget okozott. — Itt? — Nem, még Szolnokon történt. Az ottani MÁV-fő- nökségröl is küldtek valakit. *- Na, mindegy — rázta a fejét Beke. — Majd legfeljebb virrasztanak. Czukorhoz fordult és elbocsátottá. —- A lány wb mondta Ébert — ma reggel óta fekszik. A járógépet csak reggelre javítják meg. Paál alapos munkát végzett... Kíváncsi vagyok, mit szól, amikor a posta nem fogja tudni behozni neki Bakonyfürtöt!... Az apját mindenképpen értesítenie kell! Hacsak... Hacsak nem tévedtünk valahol. — Az utat mindenesetre ellenőrizzük. Nyilván megkísérli, hogy autóstoppal... — Meglesz! — bólintott Ébert. A? akciót gondosan eltervezték, de a végrehajtása nem ment simánA sínautó, amely Bekét és Paált, a két „magas rangú MÁV-tisztet” vitte, még messze járt Bakonyfürttől, amikor túl az állomáson, a vasúti sorompónál, a? éjszaka első drámája lejátszódott. A rendőrség csak a polgári kocsikat ellenőrizte: a hóm védség teherautója kjjuthar tett a városból. Ébert, aki a A Nixon—Mao kéurnrftés előtt (3,) A „kínai üzlet“ ezer igen szavazatot kap A KlNA-ÜGYEK A FULBRIGHT-BIZOTTSÁG ELŐTT Kissinger 1971 júliusi, titokzatos pekingi útja előtt nemcsak a Fehér Házban és a pekingi „Tiltott városban”, azaz a vezető kínai politikusok rezidenciájában, meg a genfi—varsói, közel 140 találkozón foglalkoztak komoly, alapos előkészítés után az 1972 májusa előttre időzített látogatással, az USA elnökének pekingi utazásával... Még 1906-ban — persze több éves gondos és titkos tárgyalás után — megalakult az „amerikai—kínai kapcsolatokkal foglalkozó országos bizottság”; tagjai között ismert politikai személyiségek és nagy hatalmú üzletemberek voltak. A bizottság a legnagyobb titokban dolgozott, adatokat gyűjtött, szakembereket hallgatott meg és első nyiivá- nos megemlítésére is csak 1906-ban került sor. igaz, 1965 áprilisában — néhány héttel a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni amerikai kalóztámadások megindulása- után! — különleges esemény tanúi lehettek az Amerikai Kereskedelmi Kamara évi kongresszusára kiküldött újságírók. Elhangzott ugyanis az elnökségnek egy tömör javaslata, amely felszólította a kormányt: tanulmányozza, milyen lépéseket lehgtne tenni abból a célból, hogy’ megnyíljanak a kapcsolatok csatornái az USA és a Kínai Népköztársaság között. A javaslat elhangzott, és a jelenvolt mintegy ezer üzletember egyhangúlag megszavazta az indítványt.. A nagy monopóliumoknak a „kínai üzlet” iránti feszült érdeklődése nyílt kifejezést kapott. 750 milliónyi fogyasztót jelentő piac lehetősége politikai változást is érlelhet... Még egy év sem.telt el és a szenátus külügyi bizottsága, a Fulbright-bizottság 1966 márciusában napirendre tűzte a kínai—amerikai politikai viszony kérdését. Hol voltunk már az óvatos „kapcsolatok csatornáinak megnyitása” kifejezésétől ! A szenátusi bizottság vitájában U szenátor szólalt fel, beszédeikben a washingtoni kínai politika teljes felülvizsgálatáról, a kereskedelmi kapcsolatok normalizálásáról, sőt a diplomáciai elismerésről, nagykövetségek cseréjéről, Kína ENSZ-tagsá- gán-ak kérdéséről is szó esett. Bár csak három szenátor védte a régi, a mereven Pe- king-ellenes irányvonal minden részletét, a vita még nem hozott konkrét eredményt. Nem volt nagyobb hatása Edward Kennedy (1966 májusi) kongresszusi felszólalásának sem, amelyben a demokrata szenátor világosan kifejtette: „Az amerikai kormány számára elérkezett az idő a Kínára vonatkozó politika felülvizsgálatára.” De mar érlelődtek a határozottabb döntések. Igaz, félel- * metes erőkkel kellett megküzdenie azoknak, akik a Kína-politikában fordulatot óhajtottak. Az amerikai politikában 1949, a Kínai Nép- köztársaság megalakulása óta a legtevékenyebb — és legtöbb eredményt elérő — kijáró csoport, úgynevezett „lobby” volt a „Tajvan-lobby”, a esangíkajsekista bábkormányt támogató üzletemberek és politikusok szövetsége. (Még 1949-ben történt, hogy a külügyminisztérium megkérdezte a vezető üzletembereket, minő vonalat javasolnak a népi Kínával szemben. A tanácskozáson III. John Rockefeller volt a fő hangadó. Azt mondta: minden eszközt fel kell használni Peking ellen és maga mellé állított lényegében minden monopolista csoportot; megszervezték az „egymilliós bizottságot”, hogy az egymillió aláírást gyűjtsön egy Kína-ellenes kiáltványra. Rockefeller és mások 300 000 dollárt fizettek az USA egyik legügyesebb reklámvállalatának, a Hamilton Wright Organisatiormak, hogy az dolgozza ki Tajvan támogatásának amerikai ízű reklámtervét. A „Tajvan-lobby” vezetői között volt mindenekelőtt a hidegháborús külügyminiszter, John Foster Dulles, de oda tartozott a hírhedt , bpszorkár^^dS^ÁiwlQ.-,. soph McCarthy szenátor m a szenátus olyan neves figurái, mint Knöwland, Mansfield, Humphrey, Goldwater — szóval valódi „kétpárti vállalkozás” állt Csang Kaj-sek mögé.) A „Tajvan-lobby” politikusait a már említett Ken- n&n-eikk rázta fel. Kennan világos felhívása, hogy a szovjet—kínai ellentétet amerikai célra kell felhasználni, egyre több támogatóra talált. Sőt, a támogatásnak egy dollárban is kifejezhető formája is megjelent. 1967 nyarán a Rockefejler-aiapítvány (pedig Rockefellerek a „Tajvan-lobby” alapítói voltak!) a Ford- alapítvánnyal együtt egy 370 ezer dolláros csekket küldött a már említett, amerikai—kínai kapcsolatokkal foglalkozó országos bizottság munkájá- , nak támogatására.... Megindult az álcázás velete is. Egy szovjet éjságf iró, Georgij Ratyía*& Washingtonban járva, jgye? kezett beszélgetései során tá^»* jékozódni az amerikai—kínaíf kapcsolatok kérdéséről, küld» nős tekintettel a varsói nagy8* , követi tárgyalásokról szókfL< rejtelmes utalásokkal teKS', feltűnően optimista célozgatod sokra. Amikor hazatért, sir? Pravdában beszámolt az amo»* rikai politikusokkal folytat otiT beszélgetéseiről. „Valamenyírf nyien szinte ugyanazokkal aá ■ szavakkal ismételgették: o® gondolja, hogy mi valamilyent formában is fel akarjuk használni saját érdekünkben a» önök ellentétét Kínával. Ezt a formulát únos-untalan, de állandóan ismételgették” — in* ta Ratyiani. Persze aki csak valamerre* nyíre is ismerős a propagan- daanalizis tudományában, az jól tudja, hogy az efféle gyakori ismételgetés sohasem véletlen; a megismételt tagadás mögött rejtett szándék lapuk S vajon a politikai megfigyelő elfelejtheti-e az amerikai politika oly sok fordulatában tevékeny szereplőként részes George F. Kennan azóta oly sokszor hangoztatott (de legalább ugyanannyiszor elhallgatott!) szavait arról, hogy „ostobaság lenne... figyelmein kívül hagyni a szovjet—kínai konfliktust és ki nem használni a benne rejlő kedvező lehetőségeket”. Itt meg kell állnunk egy pillanatra. A szocialista politika minden lehetséges alkalommal, teljes őszinteséggel,, és éppen a lenini tanításokhoz való hűség jegyében fejti ki, hpgy- küzd a különböző tár- ; > sadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésé- ? nek megvalósításáért. Ebből a szempontból csak üdvözölhető a kínai—amerikai viszony normalizálása, sőt, adott esetben még az a nem mindennapi látvány is, hogy Richard M. Nixon Mao Ce- tung oldalán jelenik meg izr gatott fűm-, fotó- és tévériporterek lencséi előtt. Ám az* aligha felejthetjük el, hogy Pekingben a SALT-tárgyalás soktól kezdve az atomsorom- pó-egyezményig minden szovjet—amerikai megbeszélés alkalmával átkozódva emlegettek valamiféle, sohasem létezett „nagyhatalmi cinkosságot” — és most ezek a.tegnapi átkozódók küldenek udvarias meghívást a Fehér Ház jelenlegi urának... Gárdos Miklós vasúti őrházat biztosította, az utolsó percben kapta a telefonértesítést, hogy Gzukor elmenekült. Menetlevelet hamisított, autót szerzett, és szökésben van. A „motorzseni” vad iramban száguldott a vasúti átjáró 'felé: elszánta magát, hogy semmiféle felszólításra nem áll meg. Holdfény volt, s kocsija kioltott reflektorokkal, sötéten rohant az országúton. Ébert tüzet nyithatott volna rá, s a kipukkadt gumik megállítják az ámokfutót- De a százados a sorompó leengedése mellett döntött. Czukor látta, hagy útját elvágták, tudta, hogy ebben az órában nem jön vonat, és a sorompót az ő szökése miatt engedik le. A motor felbőgijtt, a száguldó teherautó szinte megugrott, ahogy a sofőrje ráta- posott a gázpedálra. Czukor előtt még egyszer, felvillant az elérhetetlen dicsőség, a világbajnoki babérkoszorú, az ünneplő tömeg, aztán borzalmas reecsenés hallatszott, a sorompónak vágódó teherautó az útmenti fának repült és feibukfeneezett. Czukor utasa, a „fekete macska” az utolsó másodpercben az árokba ugrott, s ha vérző, lezúzott lábakkal is, de sebesen eltűnt a sötétségben. A kocsi roncsai között csak a sofőr holtteste maradt, a gyomrába fúródott kormánynyal, betört homlokkal, amelyből ömlött a vér. A két MÁV-tiszt, aki a hajnali sötétségben kiszállt a sínautóból, életében először viselt vasutas egyenruhát, de rangjelzésük elég magas volt. Az áliomásfőnök látszólag őszinte megdöbbenéssel fogadta őket: — Vizsgálat? — kérdezte csodálkozva. — Csak látogatás... Kezet fogtak, bemutatkoztak— Medgyes Gyula ™ mondta a bakonyfürti állomás parancsnoka. — Szabó — tisztelgett Beke. — Csáky — dörmögte psál-. Az állomásfőnök megilietődött és készséges volt. — Behívhatom az elvtársakat?-* Köszönjük — bólintott Beke. — A lakásom elég rendes... Az őrnagy látta, hogy a villanyfényes peronra érve, a házigazda élesen a? arcukba pillant. De- kíváncsisága, a látogatás váratlansága folytán végül ÍS érthető veit. Leültek az állomásfőnőls barokk stílusú ebédlőjében. — Pesten — mondta barátságosan Beke — elég sok sző esik önről. Ügyét úgy tartják számon, mint az utóbbi évek egyik legnagyobb személyt tragédiáját. — Már belenyugodtam... — Mindenesetre, beszélni akartunk önnel, amikor erre járunk. Legalább érdeklődni, hogyan viseli el ezt a helyet. — Fogjuk rá — mondta fásult, de megbékélt arccal a házigazda. Alacsony, szikár kis ember volt, s karján most is fekete szalagot viselt; a gyászév még nem telt le. — A gyerek, természetesen hiányzik. — Egy kislánya van? A férfi, mintha a téma fáj« dalmat okozna neki, nem válaszolt, Felállt és az italos- szekrényhez lépett. Pálin- kásüveget meg pohárkákat vett elő. — Egy stampedlivel.., Paál, zsebében a benzedinesüveggel, ártatlan képpel nézte a tükrös szekrényt Szép, masszív darab — gondolta. *=■ Tartós, mint egy tölgyf akoporsó... {Folytatjuk^ .
