Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-31 / 179. szám

\ «total kp* rr-MAGVA>fonszAft tm. főfívs st Négyhatalmi tárgyalások: szakértii szinten A Szovjetunió berlini, va­lamint aá Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Bri- tannia bonni nagykövete pénteken délelőtt megtartot­ta a Nyugat-Berlinről foly­tatott tárgyalássorozatának 26. ülését; Az ülés csaknem négy óra hosszat tartott. A pénteki ülésről kiadott rövid hivatalos közleményből kitűnik, hogy a négy nagy­A MENA közel-keleti hír­ügynökség közlése szerint az öt arab államfő megvi­tatta az arab világ jelenlegi helyzetének kérdéseit. Szá­dat ismertette a jelenlegi egyiptomi állásfoglalást „1971 a döntés éve lesz, akár háború, akár béke for­májában kapcsolatos meg­fontolásokat.” Kadhafi líbiai elnök fel­hívta az értekezlet figyelmét a jordániai helyzet súlyos­ságára, -továbbá arra, hogy a Palesztinái gerillákat minden arab államnak segítenie és támogatnia kell. Jasszer Arafat a gerilla­mozgalom álláspontját fej­tette ki. Szaddam Husszein Takriti- nek, az iraki forradalmi ta­nács alelnökének és az iraki Baath-párt főtitkárhelyettesé­nek utasítására Irakban is folytatódnak a letartóztatá­sok — jelenti az A1 Moharrer című nasszerista beiruti na­pilap „hitelt érdemlő iraki forrásokra” hivatkozva. Ugyancsak a lap szerint az Utóbbi napokban 17 katona­Bachkarr Jenő, ae MTI tu­dósítóin jelenti: Pénteken Bonnban a Né­met Kommunista Párt köz­zétette tézistervezetét, ame­lyet megvitatásra az NKP november 25-én megnyíló kongresszusa elé terjeszte­nek, A 44 tézisből álló terve­zetet Herbert Mies, az NKP alelnöke és Hermann Gau­tier, a párt elnökségének tagja sajtóértekezleten is­mertette. A tervezet abból a meg­állapításból indul ki, hogy az NSZK társadalmi problé­máinak ihegoldása nem tör­ténhet meg a monopoltőkés rendszer keretein belül, ha­hatalom nagykövete legköze­lebb augusztus 10-én találka­zik. Addig is szakértői szinten folytatják a konzultációkat. A közlemény szerint a négy nagykövet pénteki ülésén folytatta tárgyszerű megbe­széléseit az időszerű kérdé­sekről. A francia nágykövet kije­lentette: az ülés légköre, „mint mindig, igerí jó volt”. Az államfők egyetértésre jutottak a jordániai hatóság gok álláspontját illetően és óvták Ammant attól, hogy különbekét köseön Izraellel. Teljesen egyetértettek ab­ban is, hogy az arab államok kötelesek a palesztin forra­dalmat megvédeni. Egyetértés született a to­vábbiakban a palesztin ge­rillák és a jordániai ható­ságok között létrejött kairói egyezmény tiszteletben tar­tására vonatkozóan. Az öt arab vezető megál­lapodott abban, hogy to­vábbra is figyelemmel kísé­rik a jordániai helyzetet, s kapcsolatban maradnak egy­mással. tisztet és az iraki Baath-párt három vezető tagját tartóz­tatták le azzal az indokolás­sal, hogy ezzel „államellenes összeesküvést kívánnak meg­hiúsítani”. Július 22-én az A1 Mohar­rer jelentette be, hogy „jobb­oldali tevékenység” és „pa­rancsmegtagadás” vádjával két tábornokot és további 45 katonatisztet vettek őrizetbe. nem a társadalom alapvető átalakítására, a szocializmus megteremtésére van szükség. Az NKP az alkotmányban lefektetett demokratikus el­vek és jogok alapján törek-1 szik ennek a célnak az el­érésére. A sajtóértekezleten elmon­dották, hogy az NKP címére egyre nagyobb számban ér­keznek fenyegetőzések. a CDU—CSU a párttagság megfélemlítésére törekszik. Az úgynevezett alkotmány­védő hivatal ügynökei ál­landó megfigyelés alatt tart­ják az NKP vezetőit és tag­jait és igyekeznek befura­kodni a kommunista mozga­lom soraiba. Kozmosz-431 A Szovjetunióban Föld kö­rüli pályára bocsátották a Kozmosz—4.'U mesterséges holdat. A fedélzetén elhelye­zett tudományos berendezés segítségével folytatják a vi­lágűr kutatását a régebben meghirdetett programnak megfelelően. A szputnyikot az alábbi pa­raméterekkel bocsátották pá­lyájára: kezdeti keringési idő — 89 perc; a Föld felszínétől való legnagyobb távolsága — 262 kilométer; a Föld felszí­nétől való legkisebb távolsá­ga —»202 kilométer; a pálya síkjának az egyenlítő síkjá­val bezárt szöge 51,8 fok. Á mesterséges holdon el­helyezett berendezés szabály­szerűen működik. Kezdődnek a kairói perek Mueztafa Abu Zeid egyip­tomi főügyész pénteken ki­jelentette: elegendő bizonyí­ték gyűlt össze ahhoz, hogy a Szadat-eljenes összeeskü-1 vés főszereplőit hazaárulás vádjával állítsák bíróság elé. Az őrizetbe vett 120 személy sorsa fölött szom­battól kezdve gyorsított ütemben döntenek: az ille­tőket vagy szabadlábra he­lyezik, vagy bíróság elé ál­lítják. • Megalakult az új jugoszláv kormány Pénteken befejeződött a jugoszláv szövetségi nem­zetgyűlés háromnapos ülés­szaka. Az utolsó napon a parlament két tanácsa:. . a népek tanácsa és a politikai szervezési tanács együttes ülésén jóváhagyta Dzsemal Bijedics miniszterelnök 22 főből álló új kormányát. Az új szövetségi végrehaj­tó tanács, tehát kormány elnöke: Dauernál BijetUce, elnökhelyettese (alelnök): Jukov Szirotkovias. A leg­fontosabb tárcát a követke­zők kapták: külügyminisz­ter: Mirko Tepavac, nem­zetvédelmi miniszter: Nikola Ljubiasics hadseregtábomok. A belügyi, igazságügyi és mezőgazdaságügyi minisz­teri tisztet még nem1 töltöt­ték be. A kormány többi tagjának nem lesz mégha-5 távozott beosztása. Helyet kapott az új kabinetben Gém Tikvieki. Jugoszlávia jelenlegi budapesti nagykö­vete. Véget ért a tripoli csúcs Letartóztatások Irakban Kongresszusra készül az NKP Vöröskőy János; A {ekeite maedka 28. KÉMREGÍNY ■— A cica tisztességesen, vi­selkedett, kellőképp bírta a félvakságot. Jókor is dobtad be. Persze, amikor a sötétben letéptem róla a tapaszt, azért nyivákolt egyet. Ha szemöl­döke van, alighanem az is vele jött volna,.. .Mindegy, az a fontos, hogy hasznos dub- lőz volt! Király mindeneset­re nem tudta megkülönböz­tetni a valóditól... Az, ha nem mérgezték meg, most nyilván a bakonyfürti állo­máson sétálgat... Kopogtak, majd Czukor lépett be. A „motorzseni”, akit szin­tén az irodára hivattak, szo­rongó képpel jelentkezett. A kérdés azonban, amit az őr­nagy feltett neki, merőben ártatlan volt. — Maga a szállítószázad hálókörletének szobaparancs­noka? — Jelenten, igen! — Tud három embernek helyet biztosítani ? — Hogyan? Semmi he­lyünk nincs... Beke Ébertre nézett. — Tessék! Mondtam, hogy nem tudok mit kezdeni a MÁV-tisztekkel, Ez egy kép­tejen ötlét. Laktanyában aludni! — Miután Bakonyfürtön végképp nincs szállás... — Hát induljanak a reg­geli gyorssal! Egyáltalán, mi­féle ügyről van szó? — Úgy tudom, fegyelmi ügy. — Az állomásfőnök ellen? Ébert bólintott. — Tavaly szerencsétlensé­get okozott. — Itt? — Nem, még Szolnokon történt. Az ottani MÁV-fő- nökségröl is küldtek valakit. *- Na, mindegy — rázta a fejét Beke. — Majd legfel­jebb virrasztanak. Czukorhoz fordult és el­bocsátottá. —- A lány wb mondta Ébert — ma reggel óta fekszik. A járógépet csak reggelre javít­ják meg. Paál alapos mun­kát végzett... Kíváncsi va­gyok, mit szól, amikor a posta nem fogja tudni behozni ne­ki Bakonyfürtöt!... Az apját mindenképpen értesítenie kell! Hacsak... Hacsak nem tévedtünk valahol. — Az utat mindenesetre el­lenőrizzük. Nyilván megkí­sérli, hogy autóstoppal... — Meglesz! — bólintott Ébert. A? akciót gondosan elter­vezték, de a végrehajtása nem ment simán­A sínautó, amely Bekét és Paált, a két „magas rangú MÁV-tisztet” vitte, még messze járt Bakonyfürttől, amikor túl az állomáson, a vasúti sorompónál, a? éjsza­ka első drámája lejátszódott. A rendőrség csak a polgári kocsikat ellenőrizte: a hóm védség teherautója kjjuthar tett a városból. Ébert, aki a A Nixon—Mao kéurnrftés előtt (3,) A „kínai üzlet“ ezer igen szavazatot kap A KlNA-ÜGYEK A FULBRIGHT-BIZOTTSÁG ELŐTT Kissinger 1971 júliusi, ti­tokzatos pekingi útja előtt nemcsak a Fehér Házban és a pekingi „Tiltott városban”, azaz a vezető kínai politiku­sok rezidenciájában, meg a genfi—varsói, közel 140 ta­lálkozón foglalkoztak komoly, alapos előkészítés után az 1972 májusa előttre időzített látogatással, az USA elnöké­nek pekingi utazásával... Még 1906-ban — persze több éves gondos és titkos tár­gyalás után — megalakult az „amerikai—kínai kapcsola­tokkal foglalkozó országos bi­zottság”; tagjai között ismert politikai személyiségek és nagy hatalmú üzletemberek voltak. A bizottság a legna­gyobb titokban dolgozott, ada­tokat gyűjtött, szakembereket hallgatott meg és első nyiivá- nos megemlítésére is csak 1906-ban került sor. igaz, 1965 áprilisában — né­hány héttel a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el­leni amerikai kalóztámadá­sok megindulása- után! — kü­lönleges esemény tanúi lehet­tek az Amerikai Kereskedel­mi Kamara évi kongresszusá­ra kiküldött újságírók. El­hangzott ugyanis az elnökség­nek egy tömör javaslata, amely felszólította a kor­mányt: tanulmányozza, mi­lyen lépéseket lehgtne tenni abból a célból, hogy’ megnyíl­janak a kapcsolatok csatornái az USA és a Kínai Népköztár­saság között. A javaslat el­hangzott, és a jelenvolt mint­egy ezer üzletember egyhan­gúlag megszavazta az indít­ványt.. A nagy monopóliumok­nak a „kínai üzlet” iránti fe­szült érdeklődése nyílt kife­jezést kapott. 750 milliónyi fogyasztót jelentő piac lehető­sége politikai változást is ér­lelhet... Még egy év sem.telt el és a szenátus külügyi bizottsága, a Fulbright-bizottság 1966 márciusában napirendre tűz­te a kínai—amerikai politikai viszony kérdését. Hol voltunk már az óvatos „kapcsolatok csatornáinak megnyitása” ki­fejezésétől ! A szenátusi bizott­ság vitájában U szenátor szólalt fel, beszédeikben a washingtoni kínai politika tel­jes felülvizsgálatáról, a keres­kedelmi kapcsolatok normali­zálásáról, sőt a diplomáciai el­ismerésről, nagykövetségek cseréjéről, Kína ENSZ-tagsá- gán-ak kérdéséről is szó esett. Bár csak három szenátor védte a régi, a mereven Pe- king-ellenes irányvonal min­den részletét, a vita még nem hozott konkrét eredményt. Nem volt nagyobb hatása Ed­ward Kennedy (1966 májusi) kongresszusi felszólalásának sem, amelyben a demokrata szenátor világosan kifejtette: „Az amerikai kormány szá­mára elérkezett az idő a Kí­nára vonatkozó politika fe­lülvizsgálatára.” De mar érlelődtek a határo­zottabb döntések. Igaz, félel- * metes erőkkel kellett meg­küzdenie azoknak, akik a Kína-politikában fordulatot óhajtottak. Az amerikai po­litikában 1949, a Kínai Nép- köztársaság megalakulása óta a legtevékenyebb — és leg­több eredményt elérő — ki­járó csoport, úgynevezett „lobby” volt a „Tajvan-lob­by”, a esangíkajsekista báb­kormányt támogató üzletem­berek és politikusok szövetsé­ge. (Még 1949-ben történt, hogy a külügyminisztérium meg­kérdezte a vezető üzletembe­reket, minő vonalat javasol­nak a népi Kínával szemben. A tanácskozáson III. John Rockefeller volt a fő hang­adó. Azt mondta: minden esz­közt fel kell használni Peking ellen és maga mellé állított lényegében minden monopo­lista csoportot; megszervezték az „egymilliós bizottságot”, hogy az egymillió aláírást gyűjtsön egy Kína-ellenes ki­áltványra. Rockefeller és má­sok 300 000 dollárt fizettek az USA egyik legügyesebb rek­lámvállalatának, a Hamilton Wright Organisatiormak, hogy az dolgozza ki Tajvan támo­gatásának amerikai ízű rek­lámtervét. A „Tajvan-lobby” vezetői között volt minde­nekelőtt a hidegháborús kül­ügyminiszter, John Foster Dulles, de oda tartozott a hír­hedt , bpszorkár^^dS^ÁiwlQ.-,. soph McCarthy szenátor m a szenátus olyan neves figurái, mint Knöwland, Mansfield, Humphrey, Goldwater — szó­val valódi „kétpárti vállalko­zás” állt Csang Kaj-sek mö­gé.) A „Tajvan-lobby” politi­kusait a már említett Ken- n&n-eikk rázta fel. Kennan világos felhívása, hogy a szovjet—kínai ellentétet ame­rikai célra kell felhasználni, egyre több támogatóra talált. Sőt, a támogatásnak egy dol­lárban is kifejezhető formája is megjelent. 1967 nyarán a Rockefejler-aiapítvány (pedig Rockefellerek a „Tajvan-lob­by” alapítói voltak!) a Ford- alapítvánnyal együtt egy 370 ezer dolláros csekket küldött a már említett, amerikai—kí­nai kapcsolatokkal foglalkozó országos bizottság munkájá- , nak támogatására.... Megindult az álcázás velete is. Egy szovjet éjságf iró, Georgij Ratyía*& Washingtonban járva, jgye? kezett beszélgetései során tá^»* jékozódni az amerikai—kínaíf kapcsolatok kérdéséről, küld» nős tekintettel a varsói nagy8* , követi tárgyalásokról szókfL< rejtelmes utalásokkal teKS', feltűnően optimista célozgatod sokra. Amikor hazatért, sir? Pravdában beszámolt az amo»* rikai politikusokkal folytat otiT beszélgetéseiről. „Valamenyírf nyien szinte ugyanazokkal aá ■ szavakkal ismételgették: o® gondolja, hogy mi valamilyent formában is fel akarjuk hasz­nálni saját érdekünkben a» önök ellentétét Kínával. Ezt a formulát únos-untalan, de állandóan ismételgették” — in* ta Ratyiani. Persze aki csak valamerre* nyíre is ismerős a propagan- daanalizis tudományában, az jól tudja, hogy az efféle gya­kori ismételgetés sohasem vé­letlen; a megismételt tagadás mögött rejtett szándék lapuk S vajon a politikai megfigyelő elfelejtheti-e az amerikai po­litika oly sok fordulatában te­vékeny szereplőként részes George F. Kennan azóta oly sokszor hangoztatott (de le­galább ugyanannyiszor elhall­gatott!) szavait arról, hogy „ostobaság lenne... figyelmein kívül hagyni a szovjet—kínai konfliktust és ki nem hasz­nálni a benne rejlő kedvező lehetőségeket”. Itt meg kell állnunk egy pillanatra. A szocialista poli­tika minden lehetséges alka­lommal, teljes őszinteséggel,, és éppen a lenini tanításokhoz való hűség jegyében fejti ki, hpgy- küzd a különböző tár- ; > sadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésé- ? nek megvalósításáért. Ebből a szempontból csak üdvözöl­hető a kínai—amerikai vi­szony normalizálása, sőt, adott esetben még az a nem mindennapi látvány is, hogy Richard M. Nixon Mao Ce- tung oldalán jelenik meg izr gatott fűm-, fotó- és tévéri­porterek lencséi előtt. Ám az* aligha felejthetjük el, hogy Pekingben a SALT-tárgyalás soktól kezdve az atomsorom- pó-egyezményig minden szov­jet—amerikai megbeszélés al­kalmával átkozódva emleget­tek valamiféle, sohasem lé­tezett „nagyhatalmi cinkossá­got” — és most ezek a.tegna­pi átkozódók küldenek udva­rias meghívást a Fehér Ház jelenlegi urának... Gárdos Miklós vasúti őrházat biztosította, az utolsó percben kapta a tele­fonértesítést, hogy Gzukor elmenekült. Menetlevelet ha­misított, autót szerzett, és szökésben van. A „motorzseni” vad iram­ban száguldott a vasúti átjá­ró 'felé: elszánta magát, hogy semmiféle felszólításra nem áll meg. Holdfény volt, s ko­csija kioltott reflektorokkal, sötéten rohant az országúton. Ébert tüzet nyithatott vol­na rá, s a kipukkadt gumik megállítják az ámokfutót- De a százados a sorompó leenge­dése mellett döntött. Czukor látta, hagy útját elvágták, tudta, hogy ebben az órában nem jön vonat, és a sorom­pót az ő szökése miatt en­gedik le. A motor felbőgijtt, a szá­guldó teherautó szinte meg­ugrott, ahogy a sofőrje ráta- posott a gázpedálra. Czukor előtt még egyszer, felvillant az elérhetetlen dicsőség, a világbajnoki babérkoszorú, az ünneplő tömeg, aztán bor­zalmas reecsenés hallatszott, a sorompónak vágódó teher­autó az útmenti fának repült és feibukfeneezett. Czukor utasa, a „fekete macska” az utolsó másod­percben az árokba ugrott, s ha vérző, lezúzott lábakkal is, de sebesen eltűnt a sötét­ségben. A kocsi roncsai között csak a sofőr holtteste maradt, a gyomrába fúródott kormány­nyal, betört homlokkal, amelyből ömlött a vér. A két MÁV-tiszt, aki a haj­nali sötétségben kiszállt a sínautóból, életében először viselt vasutas egyenruhát, de rangjelzésük elég magas volt. Az áliomásfőnök látszó­lag őszinte megdöbbenéssel fogadta őket: — Vizsgálat? — kérdezte csodálkozva. — Csak látogatás... Kezet fogtak, bemutatkoz­tak­— Medgyes Gyula ™ mond­ta a bakonyfürti állomás pa­rancsnoka. — Szabó — tisztelgett Be­ke. — Csáky — dörmögte psál-. Az állomásfőnök megilie­tődött és készséges volt. — Behívhatom az elvtársa­kat?-* Köszönjük — bólintott Beke. — A lakásom elég rendes... Az őrnagy látta, hogy a villanyfényes peronra érve, a házigazda élesen a? arcukba pillant. De- kíváncsisága, a látogatás váratlansága foly­tán végül ÍS érthető veit. Leültek az állomásfőnőls barokk stílusú ebédlőjében. — Pesten — mondta barát­ságosan Beke — elég sok sző esik önről. Ügyét úgy tartják számon, mint az utóbbi évek egyik legnagyobb személyt tragédiáját. — Már belenyugodtam... — Mindenesetre, beszélni akartunk önnel, amikor erre járunk. Legalább érdeklődni, hogyan viseli el ezt a helyet. — Fogjuk rá — mondta fásult, de megbékélt arccal a házigazda. Alacsony, szikár kis ember volt, s karján most is fekete szalagot viselt; a gyászév még nem telt le. — A gyerek, természetesen hi­ányzik. — Egy kislánya van? A férfi, mintha a téma fáj« dalmat okozna neki, nem vá­laszolt, Felállt és az italos- szekrényhez lépett. Pálin- kásüveget meg pohárkákat vett elő. — Egy stampedlivel.., Paál, zsebében a benzedi­nesüveggel, ártatlan képpel nézte a tükrös szekrényt Szép, masszív darab — gon­dolta. *=■ Tartós, mint egy tölgyf akoporsó... {Folytatjuk^ .

Next

/
Thumbnails
Contents