Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-31 / 179. szám
wn. jtfrws fr. KI^iET-SIAGYARORSZÄG 3. elésí Az árcédula másik oldala sa helyett, elkövetőiének szabadságával indokoljuk? Úgy tűnik, éppen ezzel érkeztünk el a közvélemény kérdő- jelezéseinek lényegéhez; ahhoz, hogy általában és egészében visszaélésnek, véteknek minősíthető-e az áremelkedés? Nos, a módosított gazdaság- irányítás, mint ismeretes, az alapvető közfogyasztási cikkek zömének árát nem tette .szabaddá; itt a korábbi rögzítés messzemenően érvényben maradt. A fogyasztási cikkek bizonyos körében viszont — a kínálat, a választék bővítése, a fogyasztás szabályozása, a termelői érdekeltség erősítése érdekében, az árak meghatározott keretek között, szabadon változtathatók. Ehhez két megjegyzést kell fűznünk: egyrészt azt, hogy a vásárlók a boltokban érzékelhetik a kínálat javulását, az áruválaszték bővülését, a várt áruellátási hatások tehát lényegében nem maradtak el. A másik észrevétel sem kevésbé fontos: az árváltoztatás szabadsága természetesen nem azonos a társadalmi kontroli- nélküliség szabadosságával. FIGYELEMBE KELL VENNÜNK mindenekelőtt azt, hogy az országos áralakulást, a viszonylagos stabilitást nagymértékben meghatározzák az állami költségvetés pénzügyi intervenciói. Egyetlen tényt említve: 1969 óta mintegy 60 ártámogató intézkedés született, amelyek ösz- szességükben 4 milliárd forinttal növelték a költségvetés kiadásait. Elég ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatban csupán arra utalni, hogy a tőkés világban erőteljes az infláció, az árak évről évre meredeken emelkednek, s mivel a külkereskedelem érpályáin keresztül kapcsolataink e piacokkal jelentősek, ártámogató beavatkozások nélkül az inflációs hatások intenzív drágulási hullámmal törnének be hozzánk is. (Egyetlen szemléltető példa: tavaly nagymértékben drágult a világpiacon a kávé; ahhoz, hogy a drágulás ne érintse a hazai kávéivókat, összességében 520 millió forinttal növelték költség- vetési dotációját.) Egészében az árstabilizáló intézkedések költségvetési végösszege — 1970 évi adatok szerint — így alakult: az importtal összefüggő támogatás 880 millió, a nem importhoz fűződő dotáció 520 millió, a számla tehát: 1400 millió. A SZABAD ÁRVÁLTOZÁS JOGÁT több vállalat afféle manőverező, spekulációs játékként kezeli. Kérdés természetesen: hol a határ, amely az indokolt és a társadalmi érdekeket sértő áremelkedéseket elválasztja? Nos, egyértelmű vonalat húzni e kettő közé nem mindig könnyű, de a lényeg mégis az, hogy ahol az áremelkedés a termelés korszerűsítését, a kínálat bővítését, az áruválaszték javítását célozza, ott a társadalom végső soron nyerhe't az üzleten. Kétségtelen azonban, hogy sok helyütt — úgy is mondhatnék — különösen visszájáról számolás érvényesül: a vállalat megtervezi mindenekelőtt a béremelést, a részesedésnövekedést, kiszámítja, hogy ehhez mekkora nyereséget kell elérnie, s ehhez, a megvalósítás fő eszközeként, betervezi az áremelést. Talán mondanunk sem kell, hogy ebben az esetben még akkor is manipulációs célzatról van szó, ha a haszonélvező egy egész közösség — a vállalat —, ha tehát a csoportérdek a társadalmi érdekek rovására érvényesül. S bármily különös: sajátos gazdasági tudathasadást jeleznek ezek a manipulációk; az érdekeltek ugyanis mint termelők nyernek, de mint fogyasztók veszítenek az üzleten. T. A. JAKAB JÓZSEF VEZETŐ HENGERŐR HARMINC ÉVE DOLGOZIK MOLNÁRKÉNT A BAKTALÖRÁNTHÁZT MALOMÜZEMBEN. A KÉPEN: AZ ÜJBÜZA ŐRLÉSÉT ELLENŐRZI. (MARIK SANDÖR FELVÉTELE). r A HIVATALOSAN KÖZZÉTETT statisztikai adatok arról adtak hírt, hogy tavaly a fogyasztói árak — a tervezettnél és az előző évinél kisebb mértékben — 1,2—1,3 százalékkal emelkedtek. Miért tagadnánk: ért a tényt több oldalról is erőteljesen kérdőjelezi a közvélemény. Mindenekelőtt: sokan az árcédulákkal, egy-egy termék drágulási arányával vetik egybe a másfél százalék alatti hivatalos adatot, és ez — enyhén szólva — kételyt ébreszt. Mellőzzük most a bizonyítási eljárást, s ne vonjuk vizsgálati mikroszkópunk tárgylemezére az árstatisztikát — elégedjünk meg ezúttal annyival, hogy egy-egy áru, vagy árucsoport erőteljes drágulása ellenére is igaz lehet országos átlagban szárhítva az 1,2—1,3 százalék. Csakhogy a boltba lépve és az árcédula olykor meghökkentő közlését érzékelve — mi sem természetesebb —, kisebb gondunk is nagyobb annál, semmint, hogy országos átlagokban gondolkodjunk. Ilyenkor az áremelkedés közvetlen ténye a fontos és éppen ezért szólunk most részletesebben az imént említett kérdőjele- zés másik oldaláról: arról, hogy a közvélemény többnyire nem csupán az áremelkedés mértékét, de puszta tényét, jogosultságát is vitatja. S ha cikkünk bevezető man- ; datában a fogyasztói áremelkedés tervezettnél alacso- ! nyabb szintjére utalunk, most j hozzágondolhatjuk azt a — nem kevesek által naponta megfogalmazott — kérdést is: mit jelentsen az, hogy „tervezett'’; egyáltalán: miként lehetséges és hogyan fogadható el a mi gazdálkodási körülményeink közepette fogyasztói áremelkedés? A válasz körvonalazásával árpolitikánk lényege közelíthető meg, s éppen ezért célszerű mindenekelőtt szembenézni egy általánosan elter-' jedt hiedelemmel: azzal, hogy az árak hosszabb távon emelkedő irányzata alapjában véve a módosult gazdaságirányítás , találmánya. A valóság éppen az ellenkezője: a reform nem tett egyebet, mint azt, hogy az árak mozgását nyílttá — tehát kalkulálhatóvá változtatta, míg a korábbi gazdaság- irányítás közepette enélkül, kevésbé nyomon követhetően változtak az árak. Fogalmazzunk egyértelműbben: a ráfordítási arányok, az áruk értékviszonyai — általában a gazdasági élet törvényszerűségei — akkor is utat törnek, árhatásokat váltanak ki, ha ezt nem nevezzük nyíltan szabadon mozgó árnak. Ismeretes, hogy az 1968 előtti gazdaságirányítási rendszerben, amikor alapjában véve stabil árakkal számoltunk, a rejtett törvényszerűségek — tapintatosan szólva — rejtett módszerekkel érvényesültek; a vállalatok leplezett áremeléseket hajtottak végre. ' AZT MONDHATNÁNK ERRE: vajon rendjén való-e, hogy az áremelés vétkét társadalmi méretű visszaszorítáGetines így mondja el Hajdú Elek klubvezető: — Semmi sincs Gelénesen. Nincs kultúrházunk, a mozi, a könyvtár is az iskolában van, hetenként egyszer. Elég is a két óra, nem sokan járnak a könyvtárba. Az orvos is egyszer jön egy héten, a gyógyszerekért már utazni kell. Gyógyszertárunk sincs. Aki csak teheti elmegy Gelénes- ről. Sokan ingáznak. Nappalra kiürül a falu. — De kezdjem az elején. Még az iskolánál. Orosz Mária tanárnő volt, akitől az első emberi szavakat kaptam, aki ráébresztett valamire. Hogy nem élhet csak úgy, magának az ember. A mi társaságunkból volt, aki vörös diplomával végzett Moszkvában és van olyan, aki Ulánbátorban dolgozik egy biokombinátban. Én itt maradtam a szülőfalumban, Gelénesen. Mindennap bejárok a Beregi Vízgazdálkodási Társulathoz Na- gnényba. Onnan motorral ahová kell. Építésvezető vagyok. Hányszor próbáltak rábeszélni, hogy menjünk. Azt mondtam, itt ugyanolyan fontos a munka, mint mondjuk Ulánbátorban. — Gelénest mindenki ugródeszkának tekinti. Hét év alatt 20 nevelő ment el, nem tudtak beilleszkedni. Minden nyárra 4 pedagógus marad a nyolcból. Az igazgató, a feleségem, meg még kettő. Legutóbb négy képesítés nélküli tanítónő volt itt. Fiatalok, akikre számítottak a falubeliek. Elmentek. Most megint négyen maradtak. A nyolcadikosok közül a 18-ból egyetlen fiú maradt itthon. Meg hat kislány, akik nem tanulnak tovább. Akik itt maradnak, szorgalmasak, dolgosak. Ötven forint felett volt egy munkaegység. Hajnalban kelnek, há- romkor-négykor, fiatal lányok. Este hétre jönnek haza, és még mindig futja az erejükből. A régi tanácsház épületében klubot rendeztünk be. Én lettem a klubvezető. — Amikor kezdtük, hatvan forintunk volt. Ahogy halljuk, más községekben a fiatalok lehetőségeit, támogatását, nem dicsekedhetünk a magunkéval. A barabási, a vámosatyai és a gelénesi KlSZ-szer- vezetek összesen kapnak egy évre 1000 forintot a tanácstól. Ha így van, gondoltuk, megfogjuk a munka végét. Minden munkát elvállalunk, amit csak lehet. Ha terményt kell rakni, ha futballpályát építeni, ha a készülő óvodát parkosítani. — Mégis az emberekkel volt a legnehezebb dolgunk. Itt a klub még új fogalom, meg kell vele barátkozni. Egy kislány szüleihez több, mint egy hétig felváltva jártunk, mindent el kellett mondani, érvelni, meggyőzni, hogy elengedjék Sóstóra a KlSZ-veze- tőképző táborba. Egy időben a harag, az indulatok tartották hatalmukban az embereket. Nem nézték jó szemmel a fiatalok mozgolódását. Névtelen levelek, az illetékesek vizsgálata, de minek is bogozgatni. Elmúlt, vagy 3 hónapja újra egészséges a hangulat a faluban. A fiatalok is rájöttek, hogy el kell ismertetni magukat, az idősebbek pedig már észrevesz- nek bennünket. — Itt van például özvegy Dévai Józsefne. Egyes-egyedül Munkáscsaládok lakótelepe Beszélgetések a ovírbogdányi gyári dolgozók ellátásáról „Leltár miatt zárva” tábla fogadja a vegyesboltba igyekvőket a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat lakótelepén. A legközelebbi élelmiszerüzlet 4 kilométerre, Nyírbogdányban van. Csak a kenyeret hozzák ki ezekben a napokban és az italboltban mérik szét reggelenként. A kis élelmiszer-vegyesbolt az egyetlen, amely ellátja a legszükségesebbekkel a népgazdasági szempontból is jelentős vállalat dolgozóit. A gyár körül falunyi település alakult ki az évek során. A vállalat szolgálati lakásaiban élő családokon kívül laknak itt nagy számmal MAV-dolgozók, nyírbogdányi tsz-tagok és a nagyon közeli jövőben tovább gyarapodik a környéken élő családok száma: üzembe áll a Kemecsei Állami Gazdaság hűtőtárolója, ahol szintén lesznek szolgálati lakások. Mondhatjuk, több száz munkáscsalád el már a gyári lakótelepen és a közvetlen szomszédságban. ígéretet kaptak... Ezeknek a családoknak mindennapos gondja az élelmiszerek és a naponta szükséges egyéb cikkek beszerzése. Ahogy Kardos Lászlóné, a kőolajipari vállalat pártszervezetének nőfelelőse elmondta, a nőbizottsági üléseken, de más fórumokon is elsőként ezt a gondjukat mondják a dolgozók, mint a legsürgősebb megoldásra várót. Lakatos Ferenc, a gyári pártszervezet titkára és Csir- maz Ferenc, a szakszervezeti bizottság titkára is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Nekik is az volt a véleményük, sürgősen tenni kell a probléma megoldása érdekében. Hiszen ez nem csupán a lakónegyed — amely önmagában is több száz embert jelent —, hanem a bejáró dolgozók gondja is. A vállalat a maga részéről minden eszközzel támogatja a Kemecse és Vidéke ÁFÉSZ vezetőségének ilyen irányú törekvéseit. Területet, tervkészítést, építőkapacitást ajánlott fel, összesen 500 ezer forinttal támogatná egy ABC- áruház építését. Hosszú hónapok óta húzódik ez az ügy, ám ezekben a napokban már van valami remény rá, az ÁFÉSZ felettes hatóságai — a szövetkezet pályázata nyomán — engedélyt, anyagi segítséget adnak erre a célra. A gyár vezetőinek arra is volt gondjuk, hogy megkeressék a húsipari vállalatot; ha mód van rá, kezelje kiemelten a telepet az ellátásban. ígéretet kaptak.» Szegényes választék Sokat javíthatna a helyzeten egy korszerű, tágas kereskedelmi létesítmény. Persze megfelelőbb áruellátással — mondják elsőként az asszonyok a gyár laboratóriumában, amikor véleményüket kértük. Nem lett volna érdektelen, ha ezeket hallották volna a kemecsei fogyasztási szövetkezet vezetői is A jelenlegi „üzlethálózatot” alaposan kinőtte mór a lakónegyed. A fűszer-vegyesbolt igen kis választékkal tarthat egyéb iparcikkeket. De élelmiszerkészlete is korlátozott a raktározási nehézségek miatt. Előfordul, hogy alapvető cikkeket nem kapnak meg napokig a háziasszonyok, ha kifogy a készlet. A húsüzletben hetenként egyszer van kis mennyiségű hús- és töltelékáru, az élelmiszerbolt kon- zervválasztéka szegényes. Eseményszámba megy, ha hűtött baromfi érkezik. Tejtermékekhez is hetenként egy- szer-kétszer juthatnak hozzá. Tejhez pedig csak úgy, ha reggel „feliratkoznak” és a vállalat kocsija ezt a mennyiséget kihozza a községből. Hogy reggelizni lehessen műszak előtt, például a bejáróknak is, ez itt csak álom. Zöldségbolt nincs. A vegyesbolt árusít gyümölcsöt és zöldségfélét. Ez utóbbit szűkösen és vitathatóan friss minőségben - a nyírbogdányi Kossuth Tsz szállítja. Gyümölcs csak akkor kapható, ha valakinek a kertjében beérik a termés és felajánlja árusításra. Mindezek után nem meglepő, amikor Sáli Lászlóné kijelenti: — Amit kapunk, el kell hozni. Aki?or is, ha szikkadt a kenyér, vagy álott a tejtermék. Nincs másik bolt, ahol különb árut kereshetnénk. — Ha meg nem kapunk meg valamit, mehetünk Ke- mecsére, vagy Bogdányba, Érdekes megfigyeléseket tettek a műszaki szakemberek Szabolcs-Szatmár megye tér-, melőszovetkezeteiben az erőgépek állapotáról, karbantartásáról, kezeléséről, javításáról. A tavaszi gépszemlék során, sőt közvetlenül a betakarítás kezdetekor átlagosan három-hat erőgép kijavítat- lanul állt egy-egy termelő- szövetkezetben. Tehát a legtöbb helyen csak az utolsó pillanatban próbáltak gondoskodni a kijavításukról és rendbehozásukról. Aranyosapátiban és Kisarban például még június elején sem tudták elkezdeni a kombájnok kijavítását. A kései kezdés miatt a javításhoz szükséges alkatrészek pontos felmérése sem történt meg kellően és idejében. Az indokok közt nem a vezetők gondatlansága, vagy valami szervezési hanyagság kereshető, hanem egy tartó- sabb, éppen ezért komolyabb hiányosság: kevés a gépész esetleg Nyíregyházám, például egy cipőfűzőért — folytatja Bartók Lászlóné. De a gázpalack cseréje is kész kálvária. Pedig én is befizettem 150 forintot, amikor 3 esztendeje Kemecsén felépítették a cseretelepet. Jobban törődhetnének az ellátásunkkal. Panasz a panaszra? — Ezzel a bejárók gondját is enyhítenék — veszi át a szót a kemecsei lakos, Zsíros Sán- dorné. Mert mire mi hazajutunk, a lakóhelyünkön lévő boltok friss árukészlete is kifogy. Gondolok itt a tejtermékekre. húsra, zöldségre. A falun élők és az iparban, több műszakban dolgozó, bejáró munkásembereknek nincs idejük a háztáji gazdálkodásra. Mindent boltból kell megvenni a főzéshez. Ez pedig a rossz áruellátás miatt nemcsak körülményes, hanem sok esetben költségesebb is. mint például a városokban. A munkáscsaládok napi gondjait nyomban továbbítottuk a Kemecsei ÁFÉSZ igazgatósági elnökének, Szelik Ká- rolynak. A panaszra panasszal, saját gondjaikkal válaszolt. Pénzügyi nehézségekre. a nagykereskedelem, az élelmi- szeripari vállalatok hanyagságára. a lúányos, rendszertelen szállításokra hivatkozott. Amit elmondott, abban feltétlenül van igazság. De a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál dolgozó és a lakótelepen élő munkáscsaládok ella- tásáriak alapvető hiányosságaira ez nem lehet kizárólagos magyarázat. Kádár Edit szakember. Emiatt (a szakemberrel nem rendelkező termelőszövetkezetekben) gyakran tapasztalható, hogy a gépeket nem a szükséges apróbb alkatrészek cseréjével. például a lemezalkatrészek javításával végzik el, hanem teljes gépegységek cseréjével, ez pedig népgazdasági szinten mutat igen jelentős többletköltséget, vagy éppen fokozza az egyébként is meglévő alkatrészhiányt. Például több helyen előfordult, hogy a kombájnok javításához megvásárolták a szalmarázó ládákat anélkül, hogy a gépben levőket kiszerelték volna és ellenőrizték volna, hogy azok megjavítha- tók-e még. Az esetek többségében fölöslegesnek bizonyult az új géprész vásárlása. Egy kis hegesztéssel el lehetett volna intézni a dolgot. Ugyancsak előfordult, hogy a hegesztéssel megjavítható, úgynevezett terményterelő csiga helyett egy teljesen újat próbáltak vásárolni (ez pedig nem mindig sikerül, mert országosan hiányzó cikk) nem tudván azt, hogy a meglévő csiga javításához a kombájn javítókészletében megvannak a szükséges pót- alkatrészek. A kombájnoknál például gyakran megkopnak az úgynevezett dobsinek. Ezt egyszerű egyengetéssel, legyalu- lással, vagy köszörüléssel bármelyik gépműhelyben helyre lehet hozni, ha van hozzá szakember. A betakarítás első nagy hajrájának már vége felé járunk. De következik a második, az őszi munkacsúcs, amely még több gépet és embert fog igénybe venni. A tavaly óta vásárolt új erőgépek is olyan erős igénybevételnek voltak kitéve az árvizes helyreállítás, az építőanyagok szállítása, a tavalyi munkacsúcs, és az erőteljesen végzett szántási munkák miatt, hogy a legtöbbjük kisebb- nagyobb javításra szorul. Jó lenne, ha erre már idejében gondolnának a közös gazdaságok vezetői és megpróbálnának megfelelő karbantartó szakemberről gondoskodni, vagy a más állásba ment szakembereiket egy időre visszakérni. (gazt él, nincs senkije. Egy vasárnap délelőtt 6—7 fiatal bekopogtat hozzá, s ami csak a’ház körüli tennivaló, megcsinálják. De másokhoz is járnak, idős, egyedülálló emberekhez. Meszelnek, fát vágnak, takarítanak, elviszik a csarnokba a tejet. Kokas Erzsiké, vagy Kosa Juci a munka után, vagy hajnalban jár segítem az öregeknek. Sárközi Mátyás házat épít. Ott vagy 10 ezer darab vályogot raktunk össze. És mégis jut idő egyébre is. A klubfelszerelést a járási KISZ-bizottságtól kaptuk. Szép kisasztalok, fotelek. A lányok most beregi keresztszemes futókat varrnak az asztalokra. Ilyenek lesznek, mint a falon ezek a négyszögletesek. — Már nem is tudom, kinek az ötlete volt, hogy írjunk a fővárosi színházaknak, sportkluboknak. Kapcsolatokat kerestünk, barátokat. A József Attila Színház válaszolt, vagy 200 darab színészfotót küldött. A vetélkedők győzteseinek osztottuk szét. Küldtek két színdarabot is, de azokat mi nem tudjuk megtanulni. A mi kis színjátszó csoportunk vidám, szórakoztató műsorokat, rövid jeleneteket mutatott be. Gelénesen ez sem kevés. Egyszer itt járt egy vendég Naményból. Azt mondta, mintha divatbemutatóra jött volna, úgy érezte magát, csak kár, hogy a fiatalok megszólaltak. Mert akkor elárulták magukat. Rosszul esett. Gondoltam, majd megmutatjuk, mire képesek a gelénesi fiatalok. Azóta már járási vetélkedőn is szerepeltünk szép sikerrel. A környékről is ide járnak a fiatalok. — A változások még csak most alakulnak ki. A fiatalságnak ki kell forrnia magát. Nehéz olyan körülmények között, amilyen ránk vár. Kell az óvoda a községnek, ott lesz, ahol most a klub. Amíg a kultúrház felépül, nincs otthonunk. Mondta is a feleségem, hogy nincs más választás, megint a lakásunkban lesz a klub. A fiatalok már igénylik a tartalmasabb szabad időt. Érzik, hogy valami rájuk vár, feladatuk van. Mi is arra neveljük őket, hogy annál értékesebbek, minél többet adnak a közösségnek, Barak so Erzsébet Gazdasági jegyzet így uagyou drága
