Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-29 / 177. szám
mi július 29. KELET-MAGYARÖRSZÄÖ S- oíaai Az ifjúság és felelősség NEMRÉGIBEN Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára az ifjúságpolitika néhány kérdéséről szóló előadásában hangsúlyozta a társadalom felelősségét az ifjúság nevelésében. Tulajdonképpen természetes álláspontról folyt a vita, amely végre nyugvópontra jutott. S mi több: ezen az alapon már szép eredmények születtek, amelyek örömmel tölthetik el azokat, akik az új társadalom építése, a szocializmusért folyó küzdelem legfontosabb ütközetei közé sorolják a művelt, világnézetileg szilárd, jellemileg nemes fiatalság kialakítását. Ne tagadjuk, voltak, s még maradtak is viták arról, hogy milyen ez az ifjúság. A fiatal nemzedék természetesen nem hibamentes, sőt, tapasztalatlanságánál fogva bizonyos tekintetben egy része kirívóbb hibákkal terhes, mint az idősebb évjáratúak. A kiragadott példákat használták fel némelyek, hogy félreverjék a harangot, általában bírálják az ifjúság magatartását. Kijutott a bírálatokból a KISZ- nek is. Még nem is olyan régen az is előfordult, hogy egy-egy tolvajjá vált fiatal bűnügyében arról bölcselked- tek, miért nem nevelte őt becsületes emberré a KISZ- szervezet. Teljesen nyilvánvaló, az ifjúsági szövetségnek nincs lehetősége rá, hogy minden fiatalt minden tekintetben „kézben tartson”. Munkája rendkívül fontos, de csak a társadalom felelősségének részeként lehet hatékony. A FIATALOKAT számos hatás éri. Ezek összessége a- nevelés. Nem vitás, hogy a szocialista ember nevelésében óriási szerepe van a családnak. Akármilyen jó a környezet, aligha tudja ellensúlyozni a szülő hatását. És a társadalom nem is vállalhatja el a szülő felelősségét. Ezen az sem változtat, hogy ......pgrpelygk szerint „válságban van a család ’. Miből vonják le ezt a következtetést? Felelőtlen, gyermekeit elhanyagoló szülők példájából. És ezzel tulajdonképpen felmentést adnak nekik. Igaz az is, hogy fokozott felelősséggel tartoznak az ifjúságért azok, akiknek hivatásuk a nevelés. Mindenekelőtt a pedagógusokról van szó, akik végre megkapták a sokat emlegetett fizetésemelést, szerény jelként munkájuk nemzeti jelentőségének. Őszintén meg kell azonban mondani, hogy a fizetés nagysága nem lehet mércéje a tanári, tanítói munkának. Ezt nem lehet a havonta folyósított összeg nagyságával mérni. Csupán a gondjaikra bízott fiatalok szellemi és jellembeli fejlődésével. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága különösen a kommunisták szerepére hívta fel a figyel- í. jt. A kommunista mozgalom több mint fél évszázados történelmének egyik legfontosabb tanulsága, hogy a kommunisták mindig nagy figyelmet fordítottak a fiatalokra, az utánpótlásra. A forradalom, az új, kizsákmányolás nélküli világ megteremtésének eszméje vonzotta a párt köré az ifjúságot. A kommunisták szeretettel közeledtek az ifjúsághoz, segítve őket életútjukon, tanít- gatva őket a legfontosabb, s szilárd világnézet kiindulópontjául szolgáló társadalmi igazságokra. A párt, amikor az új nemzedék megítélésének normájává a szocializmusért végzett munkát tette, ezekből a hagyományokból merített. A KISZ EREJE nem azonos tagjainak számával. A nag" kérdés: a gyakorlatban milyen hatást tud gyakorolni a párt ifjúsági szövetsége a fiatalon széles tömegeire. Sok fiatal van, aki klubokba, sportegyesületekbe jár, különböző — egyebek mellett munkahelyi — kollektívák tagja, de nem hordja zsebében az ifjúsági szövetség könyvecskéjét. Mások tagjai ugyan a KISZ-nek, de ez a tagság nem egyéb merő formalitásnál. A KISZ nem egyedül neveli ugyan a magyar ifjúságot, de az egész magyar ifjúságot nevelnie kell. Politikai befolyásának érvényesülnie kell mindenütt, ahol fiatalok élnek, szórakoznak, dolgoznak. Az ifjúság öntevékenységének erősítése ezen a téren is fokozza a követelményeket. Differenciáltabb ifjúsági munkára van szükség, a KISZ egységes szervezet, de nem lehet az egyetlen. Az egyre nagyobb közéleti aktivitást mutató ifjúság teret kér magának. Lassan valóság lesz a régi tervekből is, jó néhány ifjúsági ház, klub- helyiség épül a legkülönbözőbb intézmények égisze alatt. Ezek nem a KISZ irányítása alatt állnak majd, de nem nélkülözhetik az ifjúsági szövetség befolyását S a szervezet kommunista jellegének régen sürgetett erősítése is azt követeli, hogy az eddiginél látszólag bonyolultabb, de valójában kevésbé sematikus viszonyok között is megtanuljanak a KlSZ-is- ták dolgozni, politizálni. AZT IS TAPASZTALNI KELL, hogy sok KISZ-vezető a párt ifjúsági szövetségének presztízsét félti a „konkur- renciától”. Nos, nem vetélkedésről van szó, hanem közös munkáról. Mindenkinek el kell végeznie azt, ami a feladata. Az ifjúsági szövetség tagjainak pedig mindenütt ott kell lenniük, mindenütt helyt kell állniuk. így lehet elérni, hogy például egy ifjúsági klubot, egy sportcsapatot, egy modellezőkört az a szellem hasson át, amit a mai fiataloktól elvárhatunk. Az új feladatok módot adnak a KISZ tagjainak és aktivistáinak is arra, hogy kipróbálják képességeiket, az eddiginél jobb gyakorlatra tegyenek szert a tömegek között végzett politikai munkában. P. I. A BAKTALÓRÁNTHÁZI GÉPÁLLOMÁSON KÉSZÜLNEK A HIM RÉSZÉRE A 120 LITERES BOYLERTAR- TÁLYOK. SZLAVIK MIKLÓS SZERELŐ. SZOCIALISTA BRIGÁD VEZETŐ E TERMÉKEN DOLGOZIK. (HAMMEL JÖZSEF FELVÉTELE) Szabolcsi munkás — 71. Az átrakómisnkái ittgy:» Záhonyi sorsok, záhonyi változások — Akkor sem akartam elmenni, ha kevesebbet kerestünk. Itthon a kevesebből is tudtam annyit gazdálkodni, mint mások Pesten a többől. És a családot mindennap látni szeretem. 50 éves vagyok, talán fel sem vennének már máshová. Belém rögződött a vasúti élet, innen megyek én nyugdíjba is. 22 éve dolgozik a záhonyi átrakóban Mónus József brigádvezető. Tiszaszentmárton- ból jár be naponta. Szülei gazdasági cselédek voltak, aztán juttatott földön gazdálkodtak. — Nem a tsz elől menekültem... Mi 1960-ig egyéniek voltunk, most a tsz-ben a föld, s néha én is besegítek. Aki inkább elmegy... — Hogyan kezdődött itt, Záhonyban a munka? — Amikor ide kerültem, még csak 46-an voltunk átrakók. Azóta a kis falusi állomásból egy nagy átrakóipar központja lett. És ebbe mi is raktunk néhány téglát. — Úgy ismerik a brigádot, hogy kokszcsúzdások... — Emlékszem ma is, hogyan kezdődött a munka a koksz- csúzdán. Pontosan 1951. január 7-én délelőtt volt. 15-en indultunk, s én a brigádvezető. Tízen ma is együtt vannak. Az öt többször is cserélődött. Ki könnyebb szolgálatba, mert nem bírta, ki nyugdíjba, vagy az igazolatlan mulasztások miatt letették lapátra. — És az újak hogyan illeszkednek be? — Ha bekerül egy ember, elmagyarázom neki a munkamenetet. Ha valami nem sikerül — figyelmeztetem —, ne kapkodjon, mert abból lesz a baleset. Szokni kell ezt, ne-’ héz munka. Van, aki inkább elmegy haza, pláne mikor ként engedünk a csúzdán. Ha szél páhog, vagy meleg van, úgy sírunk, mint a gyerek. Úgy mondjuk egymásnak: tisztul a szemed. — Baleset volt? — Lábtöréses kettő, de halálos is akadt. Délután történt, 15 éve lehet. Huzattuk be a kocsit, s az megütötte az előtte állókat. Egy idős bácsi az ajtókat zárta. Kiáltottunk neki, hogy vigyázzon. Ö megijedt, kiugrott és két ütköző összenyomta. Megrémültünk: mi lesz itt velünk? — Mit volt a legnehezebb átrakni? — Már most nincs olyan iga zán nehéz az átrakó munka. Gépesítik. Akik most jönnek, azoknak nem jut az igazi nehéz lapátolásból. A legnehezebb volt a vasércet kocsiból kocsiba. A bőr ösz- szement az ujjamon, de az érc nem mozdult. — Mi a záhonyi brigádvezető legfőbb gondja? — Az ember. Tudni kell mindenkiről, pihent-e, józan-e? Ittasság jó pár éve nem fordult elő nálunk. Szocialista brigád vagyunk. „Bírtam a munkát“ — A tiszaszen tmart on i férfiak zöme ide jár, Záhonyba. Miért? Olyan jó a kereset? — Nem, inkább a munkalehetőség. Mert munka van, csak bírjuk. A kereset se rossz: a mi brigádunk átlaga 2800 forint. Jobban él a község, mint azelőtt, s ez a pénz számít. Betanított munkások vagyunk. — Ha még egyszer kezdené, újra így csinálná? — Nem, másképp. Én voltam a hanyag. Mondták, tanuljak, de én bírtam a munkát. Ha még egyszer kezdeném, tanulnék, ha mást nem, egy raktárnoki vizsgát letennék. — De most sem találta későnek, ugye? — Tav-aly elvégeztem a gépkezelői tanfolyamot. Azért gondoltam rá, s azért tanultam egy fél évig, hogy ott fizikailag nincs úgy kimerítve az ember, mint itt. Lehet, hogy a felényit keresem majd, de elmegyek, csak szóljanak. Két évtized telt el, s muszáj a könnyebbet választani. De még nem szóltak. — Ezt á munkát nem gépesítik ? — De igen. Volt itt mechanikus lapát, de gyengének bizonyult és most korszerűsítik. Az emberi kar erősebb. — Hogyan szolgál és mi a holnapi program? — 12 óra szolgálat, 24 szabad. Holnap délelőtt learatunk az asszonnyal 1, vagy 2 holdat, utána néhány órát pihenek és este vissza. Pihenni kell, az átrakó nem játék, ha keresni akar az ember, akkor muszáj dolgozni. — Mit lát a legfontosabbnak e két évtizedben? — Olyan, hogy „nem”, a mi brigádunkban nem volt. Hogy én abba az áruba nem megyek... Ezek a mai fiatalok inkább megmondják. Záhony varázsa — Odaát, a csapi átrakó® járt mar? — Még nem. de nagyon szer retnék körülnézni. — Ha valaki bekerül Záhonyba, ritkán távozik inneni Miért ragadnak itt meg a* emberek? A kereset,« a biztos munka miatt? — Nemcsak. Záhonynak \>a- rázsa van. Ha mi nem dolgozunk lelkiismeretesen, benn nem termelhetnek a gyárak- Az ország vérkeringése innen indul, ezen a* keleti aranykapun. Akik nem látják, mi és mennyi jön be, talán nem is hiszik. Mi tudjuk. — Mi volna az a legfontosabb, amit az életben szeretne megérni? — Moszkvába elmenni! Itt naponta jönnek-mennek a vonatok, érkeznek onnan, s indulnak oda... Sokan és sokat beszélnek róla. Szeretném megérni, hogy eljussak egyszer, azokon a vonatokon, melyeket mindennap látok. Kun István Az ipartelepítés hozta őket A tanítványok tudják a leckét... Valamikor Hegedűs Sándor, a vásárosnaményi járási pártbizottság első titkára igy hívta fel a figyelmet Gulyás Lajosra, a tiszaszal- kai Búzakalász Tsz akkori elnökére: első pártfogója minden újnak, íelkarolója a korszerű módszereknek. lit láthattak először a beregi tájon villanypásztort, fűkaszát. rendsodró gépet. Már 1962-ben nagyüzemi csirkenevelést valósítottak meg. ★ — Keménység, szívósság jellemezte Gulyás bácsit — mondja Kosdi Árpád, a mostani elnök. — Ez a vidék az, ahol úgy tartja a népmondás, két isten kellene: az egyik öntözne, a másik szárítana. Alacsony értékű, kemény kötött a talaj. Nagyon el kell találni a munkafolyamatok végzését, kihasználni a legmegfelelőbb másodperceket is. Félnapi késés tetemes károkkal járhat. Szavai. ítélete és meglátásai nyomán joggal gondolhatná bárki, helyi születésű és nevelésű Kosdi Árpád. Pedig igen csak távolról, Komárom megyéből került Tiszaszalkára. — Ennek megint csak Lajos bácsira jellemző története van. Hatvanhárom májusában egy csapat gödöllői, Vtnieá feleves egjuetemistaval én is ismerkedési körútra indultam Szabolcs- Szatmárba. Nekem valahogy megtetszett ez a falu. Különösen az idős tsz-elnök határozottsága. magatartása fogott meg. Mindenkor jól fogok emlékezni szavaira: „Úgy látom, öcsém, maga közénk való volna. Nekem pár évem van már, aztán nyugdíjba megyek. Egy jó elnök kellene utánam. Én majd belehozom magát.” Már az 1963. év őszétől főagronómusa lett Kosdi Árpád a tiszaszalkai Búzakalász Tsz-nek. — Az első naptól engem is keménységre, kitartásra nevelt Gulyás bácsi. Bírált, dicsért és figyelmeztetett, mikor hogy kellett. Ha úgy hozta a szükség, határozottan kiállt mellettem. 1968 márciusában történt az elnökcsere:' Gulyás Laios nyugdíjba ment, Kosdi Árpádot választották meg egyhangúlag. i * Tizennyolc évig volt a maga falujában tsz-elnök Gulyás Lajos. — De nyugdíjazása nem azt jelentette, hogy pihenőszéket vagy nyugágyat tett maga ata. Naponta jött es jön, érdeklődik minden iránt. Javasolja: ne sajnáljuk a pénzt a műtrágyaadag emeléséért (mert hiába kéri a nép a két istent), figyelmeztet a takarmány kaszálására, gyűjtésére. Most sem enged abból, ha valamiért kemény szó jár. Nem hallgatja ezt el a párttaggyűléseken sem. Az első esztendőtől volt osztás a tagság részére. Mérleghiányos esztendőt sem a régi elnök idejében, sem az elnöki őrségváltás után nem ismernek Tisza- szalkán. — Például a fiatalok meg- , tartását nemcsak reklamálta, a falu érdekének megfelelően kívánta Lajos bácsi, hanem még a munkaegységes időben is havonta számfejtette és kifizettette a fiatalok keresetét. Ma meg már teljesítménybérezésünk van. Az idős tagságnak a teljesítmény 80 százalékát fizetjük havonta, a fiatalokét száz százalékban. Fiataljaink általában 1800-tól 2500 forintig kapják díjazásukat havonta. Ez felér azzal — tekintve, hogy helyben vannak — mintha idegenben háromezret keresnének. Tagságunk átlagéletkora 46 év. Á sikeres elnökváltás eredményei másutt is jelentkeznek. 1967-ben, az egy tagra jutó átlagrészesedés a közös munka után 13 ezer forint volt. 1970-ben, az ár- és belvizes év ellenére már 18 ezer forint átlagot fizettek. Idén 21 ezer forint átlagré- azesedést terveztek. Az utóbbi három évben megduplázódott a műtrágyafelhasználás átlaga: két mázsáról négy mázsára. — Most ott tartunk, bár az idei év sem kedvezett, hogy búzából 17, kukoricából • 18—20 mázsa szemes morzsoltat tudunk elérni. Ez nálunk szép produkció. — Nem állunk meg egy percre sem — mondja a fiatal elnök. A tsz közös álló- és forgóeszközvagyona négy év alatt ötmillió forinttal növekedett. Kooperációs társnak léptünk be az ÁFÉSZ- szel és a tanáccsal, közös péküzem létesítésére. Csaknem tucatnyi falut lát el ez az üzemünk. Gulyás Lajos jól választotta meg utódját, sikerült az elnöki őrségváltás. Asztalos Bálint Csőszerelők Az ipartelepítés hozta Szabolcsba a csőszerelőipari vállalatot. A munkáik között szerepelt a gumigyár technológiai vezetékeinek szerelése, az Alkaloida bővítésénél dolgoztak, újabban a nyíregyházi gázprogram megvalósításánál működnek közre, a hullámdoboz- és zsákgyár építkezésénél szerelnek. A múlt év márciusában kezdték. Ekkor döntött úgy a vállalat vezetősége, hogy Nyíregyházára telepíti a 65. számú főszerelés-vezetőséget. A megyei tanács segítségével kezdték kialakítani a telephelyüket Nyíregyházán, a Derkovits utcában. Ma már százan vannak, javarészt fiatal szakmunkások. Nem volt nehéz a toborzás, hiszen a vállalat dolgozóinak több, mint a fele Szabolcs- Szatmárba való. Ma is a kérelmek tucatjait tartják nyilván: szeretnének lakóhelyükhöz közelebb, a nyíregyházi főszerelés-vezetőségre kerülni, a Borsodban, Budapesten, vagy a Dunántúlon dolgozó munkások. A mai létszámmal már mintegy 60—70 milliós éves program megvalósítására képesek. Elég felsorolni a nagyobb munkákat, ami rájuk vár: Tlszavasváriban az Alkaloida bővítésénél még 7—8 millió forint értékben végeznek szerelést, Mátészalkán a Magyar Optikai Művek gyáregységének építésénél 5 milliós munkájuk van, a nyíregyházi gázprogram megvalósításában 12 millió forint értékű munkával veszik ki a részüket. Ugyancsak nyíregyházi — s a lakásépítésekhez szervesed ht^a. tartózó — feladatok Szabolcsban az erőmű építkezésénél • technológiai csővezetékek szerelése. Itt mintegy 20—25 milliós munka vár rájuk. A hullámdoboz- és zsákgyár építkezésénél 6 milliós feladatuk van. Speciális munkát végeznek Nyírgeisén, ahol a Balká- nyi Állami Gazdaság almatárolója mellé léüzemet építenek. A svéd berendezésekkel működő, 24 millió értékű üzem technológiai szerelését még aa idén befejezik. A sok munkahely, a változó munkák — szerepel gázvezeték-építés, központifűtésszerelés, vízhálózat kiépítése, technológiai vezetékek szerelése —, nagy felkészültséget követel a szakmunkásoktól, hiszen a műszakiak nincsenek mindig a helyszínen, sokszor egyedül kell dönteni, hogy gyorsabban menjen a munka. Irányító műszakiakból — főleg épületgépészekből — különben is hiány van a főszere- lés-vezetőségnél, pedig még a letelepítésükről is tudnának gondoskodni. A szakmunkás-utánpótlásra is gondoltak. A Derikovits utcai telepen tanműhelyt építettek, s a tavalyi 15-tel szemben az idén már 60 ipari tanulót vettek fel, akiket a 110- es számú ipari szakmunkás- képző intézettel közösein képeznek ki csőszerelő szakmunkásokká. Ezek a fiatalok adják a további fejlesztés magját. Ahogy fejlődik az ipar a megyében, ahogy sokasodnak a beruházások, úgy igénylik a speciális munkákhoz értő csőszerelőket, akik a megyei beruházásokkal szeretnék továbbra is lekötni a kapacitásukat (laufe*
