Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-03 / 155. szám
1. oM»1 KELET-MAGYARORSZ KG mi. Jűüiis s. CSALÁD — OTTHON Szülők fóruma TÖRD A FEIED! Bába Mihály: Javítóvizsgázók Kényszerrel nem lehet tanulni — még nyáron sem. S különösen nehéz azoknak a bukottaknak, akik egy, vagy két tárgyból javítóvizsgát tesznek majd augusztus végén. Alig van szomorúbb látvány, mint nyáron, erőszakkal állandóan a tankönyv mellett tartott gyerek, miközben pajtásai játszanak, strandolnak, szórakoznak. Ott ül, nézi a betűket, talán a látszat kedvéért lapoz is, de nem olvas, nem tanul, csak dacoskodik, avagy alkatától függően egynémelyikük ábrándozik a könyv felett. És ami a legbántóbb: a szülő az esetek többségében szentül azt hiszi, hogy okos dolgot csinál, amikor a szórakozástól való eltiltással, szakadatlan tanulással bünteti gyerekét. S ha mégsem sikerül a javító- vizsga, meggyőződésévé válik, hogy buta, vagy konok gyereke van. Pedig az év végi bukás sem váratlanul, előzmények nélkül következett be, mint ahogyan a sikertelen javítóvizsga is szinte előre kiszámítható. A szülő év közben nem vette komoly figyelmeztetésnek az intőket és az egyéb ellenőrzőbeli bejegyzéseket, s a következmény egy-két elégtelen lett. Most pedig úgy tesz, mintha mindezért egyáltalán nem lenne ő felelős, s ezért a nyári pihenés elvonásával szinte agyonnyomja gyerekét. Ráadásul sikeres javítóvizsgát vár! Pedig ez csak okos segítség eredménye lehet. A tanulmányi sikertelenségek általában abból következnek, hogy a gyerek nem tud, s nem akar tanulni. Ezért nem ismerheti meg a tudás, a siker ízét sem. Kézenfekvő tehát, hogy a legfontosabb feladat, hogy a diákot rávezessék — mégpedig lépésről lépésre — a tanulás jó módszereire, arra, hogy nem a magolás szükséges, hanem a fogalmak, az alapvető szabályok és tények ismerete, valamint az összefüggések felismerése és megértése. Ha a gyerek rájön a tananyag belső logikájára, egyben megleli annak szépségeit is. Ez pedig már fél siker. De minderre rá kell vezetni őket, tehát segítségre szorulnak. S ki segítse őket? A legtöbb iskolában a nyár meghatározott napjain korrepetálásokat tartanak a javítóvizsgásoknak a pedagógusok, s ezt a fajta támogatást ajánlatos mindenképpen igénybe venni. Ám nem csak szakképzett nevelő segíthet, hanem a szülő is, a nagyobb testvér is, vagy egy-egy okosabb osztálytárs is. A legfontosabb az, hogy lehetőleg ne idegenítsék el még jobban a tanulástól a gyereket, sőt a körülményekhez képest próbálják meg vonzóvá tenni azt számára. Ezért nem jó, ha állandóan a tankönyv mellé ültetik a bukott diákot. Nyáron a javítóvizsgázóknak is pihenniük kell, különös tekintettel arra, hogy nekik valószínűleg a jövő tanév sem lesz túlságosan könnyű. Leghelyesebb, ha a tanulásra állandó időpontokat jelölnek meg a javítóvizsgára készülő gyerekeknek, hogy azokon túl ők is gondtalanul, zavartalanul szórakozhassanak, játszhassanak, élvezhessék a vakációt. Egyébként a javítóvizsgák augusztus végén lesznek. Ha a tanévzárón nem közölték pontos idejét, akkor az iskola hirdetőtábláján kapnak tájékoztatást róla az érdekeltek. A gyerekek ugyanabban az iskolában javítóznak, ahová jártak, kivéve, ha a szülők más helységbe költöztek. A vizsgára előzetes jelentkezés nélkül, bizonyítvánnyal kötelesek megjelenni az egy, vagy két tárgyból bukottak. A tanköteles kort túlhaladottaknak azonban 2 nappal előbb be kell jelenteniük az iskolába azt a szándékukat, hogy javítóvizsgázni szeretnének, s egyben le kell adniuk bizonyítványukat is. A javító- vizsga szóbeli, de rajzból csak írásbeli, illetve énekből, testnevelésből, gyakorlati foglalkozásokból szóbeli és gyakorlati. A sikertelen vizsgát nem lehet megismételni. T. L. Vízszintes: 1. Megfejtendő (folytatása a függ. 15. sorban!) 6. Bizonygató szócska. 7. Ipari rostnövény. 8. Lötty. 9. Országos Rendező Iroda, 11. Mozgalmi, katonai szervezeti egység. 12. Római 1005, 150. 14. Elevent. 16. Megfejtendő. 18. Nikkel vegyjele. ,20. Három, oroszul. 21. Szibériai folyam. 22. Pusztít. 24. Menyasszony. 25. Vadnyugati lőfegyver. 27. Nem áll szilárdan. 28. Névelővel, vágószerszám. 29. Föld alatti termésféleség. Függőleges: 1. Céltudatos, hosszú távú elképzelés jövőbeni munkánkról. 2. Római 49. 3. Tagadószó. 4. -ban, -ben, több nyugati nyelvben. 5. ALRö. 6. Megfejtendő. 10. Én, németül. 11. Gyilkolja. 13. Régi súlymérték. 14. ...csiga. IS. Megfejtendő. 17. Tejipari melléktermék. 19. Betűket papírra vetek. 21. Csúcs. 23. Vissza: létezett. 24. ANU. 26. Tóth Sándor. 27. Helyrag. Megfejtendő: Három karib-tengeri szigetállam: vízszintes 1. (függ. 15,) 16 és függ. 6. Múlt heti megfejtés: MOCAMBIQUE — LÍBIA — TANZÁNIA — ZAMBIA. Könyvjutalmat nyertek: Ifj. Mélykúti János Nyíregyháza, Varga Tibor Baktalórántháza és Sári Ibolya Tiszavasvári. Krecsmáry László: MINDEN SZÉPET Szeretem a kikeleti szellő dúdolást, szeretem a —■ kipi-kopi harkály dobolást, szeretem a simogató napfény melegét, szeretem a jegenyefa bomló levelét Szeretem a bogarat, a fűben szaladót, SZEGÉNV MOHAMED Szöveg: Cs. Horváth Tibor Rajz: Gugi Sándor 17. szeretem a madarat, a fészkén dalolót, szeretem a júniusi zápor ropogást, szeretem a csalogató csermely csobogást Szeretem a novemberi csípős szeleket, szeretem a moha-puha hulló pelyheket, szeretem, ha kicsi húgom babaruhát tereget, én ezen a nagy világon minden szépet szeretek! ... ÉS A VADÁLLATNAK NVOMA VESZETT * AZONNAL JÖJJENEK£ Ml ADDIQ lOSEKSlUNH /jh, kideríteni, MERRE ( MA QARAZDALKODIK.' MEGVUNK, Ójme.Maho/aed, EINEM VOLT SZÉP TOLEO # ITT í _ NH0M&Z v LESZ'ANOW A LESZ, , M UTÁNA . J Ml BŰNÜNK. ÖREGEMl NIVD A RENDŐRSÉGET £ (A jövö szó mbati számunkban folytatjuk) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ici-pici ébresztőóra, amely mindennap pontosan ébresztette Krisztinkét, hogy el ne késsen az az óvodából. Krisztinka any- nyira megszokta már, hogy addig ki sem bújt a paplan alól, amíg meg nem szólalt az ici-pici óra csengője. Mert olyan szépen csengett, csilingelt, hogy órákig elhallgatta volna. Egyszer azonban furcsa eset történt az órával. A két óramutató, a kicsi ' meg a nagy, amikor Krisztinka elment az óvodába, beszélgetni kezdett. Most történt meg először, hogy a két mutató szót váltott egymással, mert mindig siettek, hogy pontosan elvégezzék feladatukat. Ha találkoztak, csak üdvözölték egymást, és mentek tovább. — Ejnye, de ügyes kislány ez a Krisztinka, még sohasem késett el az óvodából. Ezt bizony nekem köszönheti, mert én ébresztem fel, én adok jelt a csengőnek, hogy mikor zendítsen rá — mondta a nagymutató. A kismutató nagyon elcsodálkozott a nagymutató hencegésén. Sértődötten megrántotta a vállát. — Ugyan, ugyan, te hosszú lábú, hát gondolod, hogy ha én nem irányítanálak olyan pontosan, akkor fel tudnád ébreszteni, jelt tudnál adni a csengőnek, hogy mikor keltse fel Krisztinkát ? — De még mennyire! Már álmomban is tudom, hogy mikor kell ébresztőre jelt ad- ni. — Jó, jő, hát csak próbáld meg egyedül — mondta mérgesen a kismutató, és elhallgatott. A nagymutató elgondolkozva állt egyi deig a kismutató közelében, aztán tovább ment. Nem törődött a makacs, sértődékemy kismutatóval. — Azt hiszi, hogy kérlelni fogom — gondolta a nagymutató. — Azt ugyan várhatja. Nem szólok én neki, egyedül is elvégzem a magam feladatát. És ment, ment körbe az óralapon, de érezte, hogy nagyobb teher van rajta, mint máskor, és a rugók is nyugtalankodnak. De azért csak ment szorgalmasan egész nap. Igaz, Krisztinka anyukája kétszer is észrevette, hogy a kismutató nem mozdul helyéről, ezért segítségére sietett, megcsavarta, a pontos helyére állította. Egy fél óráig nem is volt vele baj, de aztán megint megállt Reggel különös eset történt. A kismutató a hármas számon állt, de a nagymutató már jelt adott a csengőnek, és olyan csilingelőst csapott, hogy mindenki felébredt. Krisztinka mamája az órára pillantott. — Mi történt? — kérdezte álmosan, — hiszen még csak három óra! Miért csengetett az óra? A rendetlenkedést nem tűrte Krisztinka mamája, elvitte az órát az óráshoz. Megijedt a két mutató, megbánták ostoba makacskodásukat, de már későn. Az órás bácsi nagyítót szorított a szeméhez, megvizsgálta, aztán szétszedte, meg- paskolta olajos kis keféjével az óra belsejét. A két makacs mutatót meg levette, pici kalapácsával rájuk veregetett. Most már feszesen álltak a tengelyen. Néhány nap múlva az óra megint ott állt a kis szekrényen. — Na, most már rendesen fogtok járni, vagy megint az óráshoz vigyen anyu benneteket? — kérdezte a mutatóktól Krisztinka. A két mutató nem felelt, csendesen végezték a maguk feladatát. Hanem amikor Krisztinka elment az óvodába, a kismutató így szólt a nagymutatóhoz: — Hallgass meg, testvérbátyám! Egyikünknek sem volt .Igaza, egyedül, külön-külön nem tehetünk semmit. Ha te makacskodsz, én is megjárom, ha én makacskodom, te sem tudod végezni a munkádat. És végül mind a ketten az óráshoz kerülünk. Valljuk be, nincs értelme a makacskodásnak, a hősködésnek. Csak együtt tudunk jól dolgozni, csak együtt tudjuk pontosan mutatni az időt, csak együtt tudjuk ébreszteni a csengőt, hogy időben felkeltse Krisztinkát. — Igazad van, kismutató Ne veszekedjünk hát, hanem dolgozzunk együtt, úgy mint régen. így is történt, és azóta Krisztinkáék órája megint olyan, mint régen. Tusnádi Varga Éva: FECSKEFÉSZEK Fecskemadár visszatért, zöld kaput nyitott a rét, gyermekláncfű arany szála madárkáit régen várja. Fecskepapa sárga csőre szalmaszálat ejt a földre. — Huss! — mondja — és visszaröppen, — itt hagytam el fűben, zöldben! Kiterjeszti kéklő szárnyát, fák felett cikázik át, megtalálja, megragadja, s felszáll újra a magasba. Fecskemama csöndben várja, mikor tér meg ismét párja, eresz alján üldögél, tollát borzolja a szél, aztán ketten összenéznek, s tovább tapasztják a fészket. SZABOLCS-SZATMAR MEGYEI ÉLELMISZER KISKERESKEDELMI VÁLLALAT HÁZTARTÁSI ÉS VEGYI SZAKMÁBAN SZAKKÉPZETT férfieladókat alkalmaz Jelentkezés: Nyíregyháza, Irodaház, III. emelet 323-as szoba. (266696)
