Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-24 / 173. szám

4. oldal KELET-MÄGYAROftSZ KG mi. Jfifife Sí; Szülők fóruma Tartalmat a vakációnak l A tanulók várva várt pihenőt, a nyári szünidőt töl­tik. Az első napok a semmittevés, a továbbalvás örö­mével váltak ünnepnapokká minden diák számára. Jó is, az ilyen időtlenségben, kötetlenül pihenni a nagy év végi hajrá, no meg az egész évi órarend szerinti munka után. De csak néhány napig! Azután ki kell alakítani egy jól megtervezett nyári életritmust, össze kell állítani olyan 8—10 hetes programot, amiben mindenre jut idő. amire a tanév alatt fájó szívvel gondolhatott csak a gyermek a lekötöttség, az időhiány miatt. Sajnos, máris látunk tereken lődörgő fiúkat, lányo­kat, akik nem találják örömüket a nyári szünidőben, mert céltalanul tengenek-lengenek, unatkoznak. Nem is jut eszükbe, hogy mennyi minden kedves, értékes idő­töltés létezik, s bizony ezek helyett nagyon sokszor rossz társaságba verődnek. A gyermekek nyári programjának — a kicsikének és a nagyokénak egyaránt — összeállítása a szülők fel­adata. Legkevesebb tervezési gondja van annak a szülő­nek, akinek a gyermeke nyári táborban nyaral, mert azokban mindenre kiterjedő, szervezett foglalkoztatás folyik. Pedagógiailag nagyon helyes a családon, vagy ba­ráti körön belüli cseregyerek mozgalom. A városi gye­rek lekerül falura néhány hétre, az ottani meg a város­ban „nyaral”. Mindkettő a levegőváltozás mellett ren­geteg új élménnyel gazdagodva kerül vissza a szülői házban. Gondoljunk csak Fekete István: Téli berek című regényének a hőseire. Az otthon nyaraló gyermekek életrendjéhez azt ta­nácsoljuk, hogy az első napok lustálkodása után kelje­nek fel reggel rendszeresen időben. Legyen a napi prog­ram: olvasás, sportolás, séta, játék, a kisebbeknél nap­lóírás (napi 1—2 mondat), a nagyobbaknál levelezés hazai, vagy külföldi levelezőpartnerekkel. Jusson idő valami hobbyra is. Mindennek az alapja, hogy megfelelő családi légkör legyen a gyermek körül. Érezze azt, hogy szüleinek fontos problémája, gondja az ő szabad idejének jó meg­tervezése, megszervezése. A dolgozó apa és anya is hall­gassa meg esténként a gyermek beszámolóját napi él­ményeiről. Ez sokszor többet ér a legszigorúbb ellenőr­zésnél. Nagyon helyes, ha minél több közös programja van a családnak: hétvégi túrák, kirándulások, országjárás, közös nyaralás. Augusztus második felében néhány „bemelegítő” feladatunk is van az iskolakezdés előtt. Ezekben is részt kell vennie a gyermeknek, kora szerint könnyebb, vagy nehezebb feladattal. Ilyenek: nagytakarítás a ta­nulósarokban, a tanulópadban (íróasztalkában), a tan­szerek előkészítése (ceruzák, színesek kihegyezése), az egyenköpeny rendbehozása, esetleg új beszerzése, a fü­zetcsomag megvásárlása, a füzetek beborítása, a címkék előkészítése és — egyes iskolatípusokban — a tanköny­vek beszerzése, beborítása. Célúnk az, hogy a gyermek pihenten, de nem ellus- túltan, sok új élménnyel gazdagodva, egészséges testi, lelki, szellemi állapotban, kiegyensúlyozott hangulatban kezdjenek hozzá az új tanév közel 10 hónapos munkájá­hoz. S ezt csak aktív pihenéssel érhetjük el. Segítsük őket hozzá ötleteinkkel, tanácsainkkal, hangulatkeltés­sel. Ez a mi feladatunk! Dr. Gergely Károlyné NYÁRI VERS Bársonydombon kék madár azt fütyüli: — itt a nyár! Ébredj gyorsan kis Benő, az erdőben gomba nő s fák alól, lomb alól ezer madár hangja szól. Gólya üzen: — Vár a tó! a tavon egy kis hajó, vitorlája lepkeszárny a tengerig meg se állj! Száz titkot elmesél súgba-búgva majd a szél. De a cinke így felel: — Miért menne innen el? Rigó rikkant domb alól: — Szebbet úgyse lát sehol. Szép hazánk mesetáj, leggyönyörűbb itt a nyár! Bede Olga GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Római 150. 7. Maró folyadék. 8. Római 51. 9. Török katonai rang. 11. ALA. 12. Huszon­négy órai. 14. Jó kés jelző­je. 16. Mezőgazdasági idény­munkás. 18. Háziállat. 20. Három, oroszul. 21. Ajándé­koz. 22. Fogoly. 24. Közép­európai folyó. 25. Felfor­gatott kert! 27. Táplálkozna. 28. Azonos betűk. 29. ZTAY. Függőleges: 1. Tengeri moszat. 2. Azo­nos mássalhangzók. 3. Lár­ma. 4. Televízió rövidítése. 5. Talpon van-e. 6. Megfej­tendő. 10. Szülő. 11. Névelős háziállat. 13. Pusztít. 14. Ilyen csiga is van. 15. Meg­fejtendő. 17. Menyasszony. 19. Közkatona népies elne­vezése, 21. Női név. 23. Rit­ka női név. 24. Kézzel je­lez. 26. Tóth Antal. 27. Mu­tató névmás. Megfejtendő: Egy sziget- ország (vízszintes 1). annak fővárosa (függ. 6) és egyik világhírű kikötője (függ. Í5). Múlt heti megfejtés: A VAJAI VÁRKASTÉLY. Könyvjutalom: Torony Éva Tornyospálca, Tóth Éva Nyírbogdány és Fábián And­rás Nyíregyháza. Vakáció Vidámak a gyerekek: A karácsony közeleg. Karcsi képeskönyvet áhít, Ági korcsolyára számít. Cili ujjong — Hó, hahó! Itt van, itt már az utolsó Óra s a — VAKÁCIÓ! A ludam Egyszer régen a ludam valamerre elcsavargott. Kerestem hét faluban, utam három napig tartott. Negyedik nap rátaláltam a nyolcadik faluban, de lábamon alig álltam. Hazavittem a ludam. Hogyha meg még most se volna, a mesém is tovább szólna. Lúdláb, libaláb, nevess egyet legalább. tldud István Dagi Döme Encsem-bencsem­lebbencsem tegnap délben Szerencsen két bográccsal ettem. Öcom-bócom-gombócom — tányéromra Ondódon harminchármat szedtem. Aszom-bászom-kolbászom — tarisznyámba Horpácon száztíz szálat tettem. Icském-licském-kiflicském ■ reggelire Kismlcskén hetvenhetet ettem. Otám-kótám-piskótám — megettünk mi Kispókán tíz tepsivel ketten. Jót ittam rá Csopakon, megdagadt a pocakom, s — Daai Döme lettem! SZEGÉNV MOHAMED Szöveg: Cs. Horváth Tibor Krecsmáry László %Át4HOMED, FA JO TAGJAIT WALOgAT- ■ VAjSZOMORUAN ' TENFERGE7T FEL$ ALAA JdULTURHAZ parkjában. Csak ' AKKOR. DERÜLT • TEL A KEPE, AKIIKOR MEGPILLANTOTTA TrlKTQR URAT. • * Ivan Paunov: A kérkedő Nyuszi (A jövő szombati számunkban folytatjuk) Szürke Nyuszi, a királyi erdők őre, puskával a lábá­nál, a minden állatok ki­rálya, az oroszlán előtt állt. Nemrég ugyanis tűzvész pusztított az erdőben. és Nyuszi ijedten várta, mi­lyen büntetéssel sújtja majd ura. — Ki oltotta el a tüzet? ■— kérdezte az oroszlán. Nyuszi minden ízében reszketett, nem tudta, mit válaszoljon, mert mihelyt ki­ütött a tűz. ő kereket ol­dott. — Ne hallgass, mondd meg! Elhatároztam, hogy megjutalmazom a hőst. aki szembeszállt a tűzvésszel — biztatta az oroszlán. — Szürke Nyuszi megörült és nekibátorodott: — Uram — mondta — a tüzet én oltottam eL.. Én és senki más. A király elkomorodott — nem tetszett neki Nyuszi kérkedése. — Biztos, hogy te voltál? — kérdezte. — Hidd el, király, egyma­gám tettem. Igaz, hogy bor­zalmas volt a tűz, de bát­ran szemfoeszálltam vele. — És ki gyújtotta fel az erdőt? — A pásztorok, uram, a pásztorok. Tüzet raktak, krumplit sütöttek és amikor elmentek, nem oltották el. Szél kerekedett, és.az er-, dó lángba borúit. Na nem ét­kezem időre, az egész erdő hamuvá ég. Brávó, te bátor Nyuszi, valóban hős vagy. megér- demled a vitézségi érmet. Lépj közelebb. Szürke Nyuszi az oroszlán elé lépett, kihúzta magát és várta, hogy az oroszlán a mellére tűzze a vitézségi ér­met. Csakhogy abban a pil­lanatban érkezett oda Mac­kó néne. Róka koma. Farkas apó és a kis sün, akik mé­lyen meghajoltak az orosz­lán előtt. — Mi történt? Mi újság? — kérdezte a király. — Ó, urunk panasszal já­rulunk magas színed elé — mondták. — Ki ellen szól a pana­szotok? — Az erdő őre ellen. Mi­helyt kiütött a tűz, ő kere­ket oldott. — Hogyhogy? Hát nem 5 oltotta el a tüzet? — ordí­totta az oroszlán. — Nem, király — vála­szolt a kis Sün. — A tűzzel mi szálltunk szembe. Te­kints csak a megpörkölt tüskéimre. — Az én bundámat is megperzselte a tűz — mo­rogta Mackó néne. Szürke Nyuszi megtántoro- dott, földre ejtette a puskát és térdre borult az orosz­lán előtt. Az oroszlán meg- dühödött, nagyot üvöltött és alaposan meghúzta a Nyuszi egyik, majd másik fülét. A Szürke ekkor felugrott és eliszkolt az erdőbe. Azóta mulatságosan hosszú a Nyuszi füle. Ha csak vala­mi is megzizzen az erdő­ben, Szürke Nyuszi füle ég­nek áll és olyan, mint két tölcsér, mert mindig azt hiszi, hogy az oroszlán ül­dözd. A szamarak szamara Térképsetudja Országban, az ígéretek Völgyében, ép­pen a Száraz tó partján la­kott a szamarak szamara. Ott, ahol az egyik nap olyan, mint a másik, a másik nap pedig olyan, mint az egyik. Szóval a nagyfülűek élték, éldegélték a mindennapi, megszokott éle­tüket, egészen addig a napig, amikor a gazdájuk így szólt: — Szamaraim! Figyeljetek rám azzal az okos, szép nagy fületekkel! Örömhírt mondok. Ehelyett az ósdi ház és istálló helyett olyan égig érő épüle­tet emelünk, hogy a világ négy sarkából a csodájára járnak. Csak legyetek segít­ségemre ! Szürkületkor kicsi kordé elé fogta őket és elindultak a kődobásnyira lévő kőbánya felé. Hanem még a kapuig sem értek, az egyik szamár felborult, a kajlafülű jajve- székelni kezdett: — Jajjajjajjaj! Édes gaz­dám! Eltörött a lábam. — A teringettét! Most vi­hettek vissza az istállóba. Másnap, ismét munkához láttak. Ám, most meg a má­sik kaljafülű észrevette a kö­zelében repkedő óriás dara­zsat, s kétségbeesetten kia­bált: *- Jajjajjajjaj! Édes gaz­dám! A fülembe repült és megszúrt a darázs. Végem van! Megsüketültem. — Ó, én szerencsétlen! Az egyik szamaram béna, a má­sik szamaram süket — keser­gett a gazda. Kénytelen volt őt is kifogni a kordéból és visszavezetni az istállóba. Az­után odament a harmadik szamárhoz, oktondi busa fe­jét cirógatta, és nagy fülébe duruzsolta: — Szamaracskám! Szama­racskám! Okos fülű szama­racskám! Te vagy az egyet­len reménységem. így hát a harmadik naptól kezdve szamaracskám egye­dül húzta a kórdét. A másik kettő ezalatt vígan terefe­rélt, heverészett, lakmározott az istállóban. Mert nem vol­tak ám betegek! Csak te­tették magukat. Turpisság volt az egész. Esténként a szamaracskám fáradtan ván- szorgott haza, aludni szere­tett volna. De a két kajla­fülű még aludni, se hagyta. Vihorászva dalba fogtak: Bizony, erre Térképsetudja Országban a szamarak sza­mara szeméből kicsordultak a könnyek. Teltek-múltak a napok és egyszer az egyik útnál, a legkacskaringósabb kanyar­ban, nagyot reccsent a kicsi kordé. összetört. Szanaszét gurultak a kövek. Rohant a gazda fűhöz-fához, egy má­sik kordéért. Végül is egy szekeret kapott kölcsön, amit két ökör szokott húzni. A nagy szekér láttán vérszemet kapott, hangosan így gondol­kozott: — Ezzel két fordulót egy­szerre tehetünk meg. Szakadt a gazdáról a ve­ríték, mire egy egész kőhe­gyet púpozott a szekérre. A szamaracskám, szamaracs­kám, okos fülű szamaracs­kám a kőhegyre pillantott. Lehajtotta a fejét, izmait ne­kifeszítve erőlködött. Szemei kidülledtek, a feje zúgott, pa­táit belevájta a földbe. De hiába! Néhány keserves lé­pés után lerogyott és Térkép­setudja Országban a szama­rak szamarát többé senki sem állította talpra. Nagy Ibolyi

Next

/
Thumbnails
Contents