Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-18 / 168. szám

1. oftaí KÉT .ET-MAGYARORSZ Kft lm; mm Üf CSALÁD — OTTHON Strandruliák nyaraló, üdülő fiataloknak 1, Az ujjas, rövid boleró és az elöl végig gombos szoknya, kétrészes fürdőruha felett nagyon praktikus viselet: 2. Nagymintás vászon, vagy szintetikus szálból ké­szült ruha, elöl színes műanyag, vagy fakarikával összefogva, esti szórakozáshoz is viselhető; 3. Az elöl megkötés kis boleró, a magasított derekú, féloldalasán szabott fodros szoknya. ugyancsak fürdőruha felett is hordható: 4. A nagymintás vászon, vagy szintetikus anyagból készült ruha, beépített melltartóval, szintén alkalmi ruhá­nak is használható. Készülhet hozzá harmonizáló színből kis boleró is; 5. A .':rá- gos anyagból készült, elöl ékalakban szabadon hagyott derékrészű ruha az üf.T'Rie- lyen való mozgáshoz alkalmas. Miiyen legyen a hálószoba? A Belkereskedelmi Kuta­tó Intézet hívta fel a bútor­kereskedők figyelmét arra, hogy a lakosság változatla­nul keresi a hálószobabúto­rokat. Egy régebbi, a lakáskul­túra terén kialakított né­zet szerint, a hálószoba el­vesztette létjogosultságát a mat ember életében. Az al­váshoz a kényelmet megfe­lelően biztosítják a ' kitűnő és esztétikailag is szép kár­pitozott fekhelyek. A toll ágyneműt felváltották a szintetikus takarók, papla­nok. az ágynemű tárolásá­ra és az éjszakai . pihenésre tehát nem szükségesek a szoba jelentős részét elfog­laló kelttös ágyak. A modern lakás tervezői — akik a há­lószoba helyett a lakószo­bák kialakítására és beren­dezésére helyezték a figyel­met, elfeledkeztek arról, hogy mindez megfelel a vá­rosi. összkomfortos lakások­ban élő embereknek. A vi­dékiek azonban, akik több­nyire még régi építésű, tá­gas lakásokban laknak, nem szakítanak oly könnyen a kialakított, hagyományosan berendezett otthonaikkal, illetve a hálószobaigénnyel. Nagyon érdekes, hogy míg nálunk a bútoripar csak igen kis, illetve csökkenő mértékben gyárt hálószo- bafoútarokat, — addig a szomszédos országokban a hálószobabútor — a lakbe­rendezési koncepciók fontos témájaként, — együtt kor­szerűsödött a lakások be­rendezésével. Az NDK-ban már a ter­vezők és lakberendezők ter­mészetesnek veszik, hogy hálószobát igényelnek a la­kók. Az igényeknek megfe­lelően a bútorgyártásban a háló-, illetve lakószobabúto­rok aránya 40—60 százalék. A törekvésük az. hogy a há- lószobabútorok sima felüle- tüek, kényelmesek, és a mindenkori európai bútordi­vatnak megfelelőek legye­nek. Többajtós, akasztós szekrénysort, az éjjeliszek­rények helyett gyakran két lerakodóasztalkát tervez­nek. A nálunk mellőzött toalett-tükör. is jelentős sze­repet kap ebben a bútor- együttesiben. Az ágy azon­ban habszivacs matracokkal készül és a német szoká­soknak megfelelően általá­ban színes damasztselyem- ből készített takaróval ta­karják le a mi nehéz és hatalmas csipketerítőink- kel szemben. Ezeket a szo- batípusofcat könnyű takarí­tani és rendben tartani. Csehszlovákiában a bú­torgyártás mintegy 35 szá­zaléka hálószobabútor. A csehszlovák lakásokban is fontos szerepet játszik a nyugalmas hálóhely kialakí­tása. Csakhogy a tervezők egységes elképzelés alapján szakítottak a hagyományos hálószobabútor darabokkal, illetve teljesen modernizál­ták azokat. A fekhely — kárpitozott, az ágynemű a fekhely alatti ládában tá­rolható. A szekrénysor eme­letes, és bár a hálószobához tartozik, beleillik a lakás- nappali szobájába, de meg­felel előszobagardróbnak is. A legújabb típusú háló­nál kerek fali tükröt és kis fésülködőasztalkát tervez­tek és teljesen eltüntették az éjjeliszekrényt, mint bú­tordarabot. Ezeket, a háló­szoba típusokat a brnói fo­gyasztáscikk kiállításon mu­tatták be. ahpl a közönség közvéleménykutató iveken szavazhatott, — melyik gyár­tását javasolja, melyiket vásárolná meg. A modern bútornak nagy sikere volt. Valamennyien ismerjük a NDK és a csehszlovák háló- szobabútorokat az üzleteink­ből. Hazánk évek óta im­portál hálószobabútort, mert olcsóbb, mert az igények 'megkövetelik. Mindazok, akik ragaszkodnak hozzá, vagy lakásukba vásárolni szeretnének ilyen bútort, a jövőben nagyobb választék­nak örülhetnek. Élei a kánikulában A nagy nyári meleg, a gyakran hetekig tartó rend­kívüli kánikula, nagy meg­terhelést jelent szervezetünk számára. Nemcsak azért, mert szervezetünk nem szo­kott hozzá a nagy meleghez, hanem azért, mert rendsze­rint életmódunk sem alkal­mazkodik kellőképpen hozzá. A trópusi népeknél nemcsak a bőr színe jelzi a napfény állandó erősségét, hanem az öltözködésük, táplálkozásuk, építkezésük, munkarendjük, áz egész életmódjuk is szük­ségszerűen ehhez igazodik. Ha életmódunkat, szoká­sainkat gyökeresen nem is változtathatjuk meg, a hő­ség heteiben arra kell töre­kednünk, hogy a lehető leg­nagyobb mértékben alkal­mazkodjunk a körülmények­hez. Az egyik leglényegesebb dolog, ami azután a nyugodt pihenésünkhöz is hozzájárul, hogy az ablak lesötétitésével a tűző déli napot rekesszük ki a lakásunkból. A szellőz­tetést ilyenkor mindig a reg­geli és az esti órákban vé­gezzük, — amikor kint a le­vegő már hűvösebb — lehe­tőleg kereszthuzattal. Nagyon vigyázzunk azonban, arra, hogy a kiizzadt vállunkat és hátunkat ne érje tartósan léghuzat, mert az a reumás izomfájdalmak egyik legfőbb nyári előidézője. Étrendünk mennyiségben és kalóriában legyen egy­aránt kevesebb, mint a hi­deg, vagy mérsékelt évsza­kokban. A melegben ugyanis és különösen nagy melegben nincs szükség a test zsírral és szénhidráttal való fűtésére. A fehérje mennyisége lehet a szokásos, de a zsíros, nehéz ételek és az amúgy is köny- nyen romlandó édes, krémes tészták helyett fogyasszunk minél több zöldíőzeléket és. gyümölcsöt. Az élelmiszerek tárolása nyáron gyakran jelent ko­moly gondokat. Sem főtt, sem sült ételeket lehetőleg ne tegyünk el másnapra, mert a bennük elszaporodó baktériumok könnyen idéz­hetnek elő bélfertőzést. Az elkészített ételeket nyáron Kézimunkák műanyag fonalból Pontosan három évvel ez­előtt kezdett polipropilén szá­lat gyártani — szőlőkötözés céljára — a kender-, juta- és textilipar. A finoman sustogó fóliaszál azonban meglepetés­re, elsősorban a nők körében aratott nagy sikert. Felismer­ték, hogy ez a szál nemcsak a szőlő, vagy a virág kötözé­sére, hanem különféle kézi­munkák (szatyrok« táskák, nyári kalapok stb.) horgolá­sához is alkalmas. A szakemberek pedig, kü­lönösen e nagy érdeklődés láttán, nem késlekedtek soká az újabb meglepetéssel. „Le­gyen a kézimunkázáshoz a mostaninál még szebb és jobb műfonal” mondták, s 1970 ka­rácsonyára megjelent a bu­dapesti műanyag- és vető­magboltokban, vidéken pedig az Agrotröszt Vállalat szak­boltjaiban a gyapjú karakte­rű, úgynevezett textúráit mű­szál, Az ízlésesen gombolyí­tott és a legkülönbözőbb pasztellszínekben kapható fo­nalból hat kilométer tesz ki egy kilót, mosással tisztítha­tó. Ha a boltban a vásárlókat megkérdezzük, ki mire hasz­nálja fel a polipropilén fona­lat, nagyon érdekes válaszo­kat kapunk. Készül belőle ízléses hajszorító pánt, hagyo­mányos pamutszállal össze­fogva téli-, anélkül nyári sap­ka, kalap, színházi táska, öv zsabó, ruhaszegély, asztali szett, faliszőnyeg, tv-papucs. Vékony szálú acryl fonallal összefogva, laza horgolással vagy kötéssel vállkendőt, hosszúnadrághoz (természe- i tesen bélelve) nagyon szép tunikát, vagy mellényt ké­szíthetünk. Régi ruha díszíté­sére habosán csillogó zsabót horgolhatunk, de használhat­juk zsinórozásra, vagy akár hímzéshez ki­déitől estig is csak teljesen hibátlan zománc-, vagy por­celán-, illetve üvegedényben szabad tartani. Ha hűtő, vagy jégszekrény nincs, akkor hű­vös pincében vagy kamrá­ban úgy, mint a tejet és a vajat is, hideg vízben célsze­rű tartani az edényt. Keve­sen tudják, hogy a hűtő- szekrény is csak altkor tel­jesíti a feladatát, ha benne a levegő hőmérséklete nem emelkedik 4 fok fölé. Az el­szaporodó legyek miatt is, amelyek könnyen megfer­tőzhetik az ételeinket, gon­dosan ügyeljünk a szemét­láda és a WC letakarására és az ételek befedésére. A nyersen fogyasztott gyümöl­csöket szitára helyezve, lehe­tőleg ' erős sugarú, bő folyó vízben mossuk meg. A verejtékezés a nyári for­róságban nem fölösleges kel­lemetlenség, mint azt sokan hiszik, hanem a test normá­lis hőmérsékletét fenntartó élettani folyamat. Tévedésen alapszik az a hiedelem, hogy az izzad erősen aki sok fo­lyadékot iszik. A valóság az, hogy az izzadás párolgás út­ján lehűti a test hőmérsékle­tét. A verejték kiválasztása következtében fellépő folya­dékveszteség természetesen szájunk nyálkahártyáján szomjúságérzés formájában jelentkezik. Ez akkor is be­következik, ha nem iszunk sók folyadékot. Sőt a kániku­lai napokban helyes, ha minél több hűvös, de nem jéghideg folyadékot fogyasz­tunk. Miután a verejtékkel sok só is távozik a szervezet­ből, ne sajnáljuk ilyenkor a sót sem az ételeinkből. E tanácsok betartásával is növeljük szervezetünk véde­kező és alkalmazkodó képes­ségét a szokatlanul nagy meleghez. Dr. S. R. Savanyúság télire SÁRGA PARADICSOMPAPRIKA Teljesen ép. frissen, szár­ral szedett paprikát ve­gyünk. Gondosan átválogat­juk, két-három órára beáz­tatjuk. majd alaposan meg­mossuk, a szárak végét éles késsel levágjuk. ötliteres üvegbe, szárával befelé for­dítva, szépen egymás mellé rakjuk. Falemezzel leszorít­juk. Minden liter vízhez há­rom deci ecetet (ecetsavból a felét), három deka sót, három deka cukrot, egy-két babérlevelet, öt szem borsot, s két-három szelet tormát teszünk. A levet összeforral­juk. s hidegen a paprikára öntjük. Tányérral lefedve, két-három napig hűvös he­lyen tartjuk. Jó, ha több levet készítünk, mint amennyit először az üvegbe töltünk, mert a paprika a lé egy részét magába szív­ja. A három nap eltelte után két késhegyni konzerv- port szórunk a tetejébe, mi­közben a leapadt levet fel­töltjük és dupla celofánnal lekötjük. PAFRIKASALÄTA Húsos, sárga paprikát ka­rikára vágunk, egy-két piro­sat is keverhetünk közé. Az így leszeletelt paprikát ece­tes vízzel leforrázzuk, majd szitán lecsurgat-juk, s üve­gekbe rakjuk. A szokásos módon és ízlés szerint ece­tes vizet' forralunk, amely­be sót, kevés cukrot, néhány szem egész borsot teszünk. Ha kihűlt a paprikára tölt­jük, tetejére konzervport szórunk, majd az üveget le­kötjük. Káposzta krónika A magyar „fakanálforga­tók” sokféle jó ízű ételt ké­szítenek az emberiség egyik legrégibb zöldségféléjéből, a káposztából, különösen tél­víz idején, a disznóvágások évadján. A nagy kövek súlya alól jellegzetes illatú levéből előkerül az ősz során beért sa­vanyított káposzta, arra vár­va, hogy a fazékban jófajta húsokkal „léphessen házas­ságra”. A felséges ízt adó és a ká­posztát konzerváló savanyítás módját a régi rómaiak fe­dezték fel, mégpedig véletle­nül, ha hinni lehet az erről szóló leírásoknak. Az egész Európát hatalmuk alatt tartó római légiók vonulásának el­maradhatatlan kísérői voltak azok a szekerek, amelyeken az utánpótlást, többek között a fahordókba rakott fejes ká­posztát is szállították. Az út- talan utak hepehupái gon­doskodtak róla, hogy a ká­poszta alaposan összerázód­jék, levet eresszen és erjedés­nek induljon. Eleinte romlott­nak hitték a nem éppen gusz­tusos kinézésű káposztát, s csak később jöttek rá pompás ízére. Sokáig úgy vélték, hogy a különleges íz kialakulása kizárólag a „kocsikáztatás” következménye. A katonák el­beszélései nyomán a polgár­ság kívánsága is feltámadt a savanyúkáposzta iránt, amit „házilag” úgy készítettek, hogy káposztáshordókkal meg­rakott szerelteket körbe-kör- be járattak a városok nagy kövekkel kirakott utcáin. Aki­nek nem telt kocsira és lóra, az hátára akasztott puttony­ban rendszeres napi „sétára” vitte a káposztát. Állítólag egy lusta római rabszolga, aki gazdája éberségét kijátsz­va ledobta a puttonyt és le­feküdt mellé az árnyékba, jött. rá arra, hogy a káposzta magától, szaladgálás nélkül is megerjed, csak jő erősen le kell nyomkodni a put­tonyban vagy a kádban. Napjainkban a fedőlevelei­től megtisztított káposztát — a torzsa eltávolítása után — csíkokra szeletelik, majd 2—3 százalék sót adva hozzá réte­genként betapossák a kádba, hogy a közte levő levegőt el­távolítsák és a káposzta levét kinyomják. Ízesítésére birset, kaprot, babérlevelet, fűszer- paprikát, feketeborsot hasz­nálnak — vidékenként válto­zó összetételben. Az erjesztést egyébként „ingyenmunká­sok”, baktériumok végzik, en­nek során 1—1,5 százalék tej­sav keletkezik, ami az eltar­tást biztosítja és a kellemes ízt kölcsönzi. „Annak a rómainak, aki káposztát termeszt, saját pa­tikája van” — vélte Cato, az ókori bölcs. A káposztából ki­nyomott lével véraláfutáso- kat és fekélyeket borogattak. A kevés ideig főzött, cukro-1 zott káposztáiét székrekedés, a sokáig forralt főzetet pedig hasmenés ellen javasolták. Az idő előtti kopaszodást a fejre kötözött káposztalevéllel igye­keztek elkerülni (hogy mi­lyen sikerrel, arról nem szól a krónika!) „A szertelen ivás felidézte csömört” káposzta­levessel űzték el, ami a mai napig is szokásban maradt, gondoljunk csak a jóféle „kor- helylevesekre”. Anélkül, hogy kétségbe akarnánk vonni a káposzta fentebb említett sokféle jóté­kony hatását, tudományos tárgyilagossággal azt szögez­hetjük le, hogy a káposzta je­lentős mennyiségű — kilón­ként 150—200 milligramm — C-vitamint, valamint Bj- és B2-vitamint is tartalmaz. Kel», lemes íze mellett ez teszi fon«? • tos oépéleimezés okba.

Next

/
Thumbnails
Contents