Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-17 / 167. szám
¥ oYan IMP'-.:.'1 ■■'■W'A'WJBlgXS »»rc. /utkw ■« Szülők fóruma GYEREKEKNEK Nyári verekedések Az udvaron, játszótéren ügyködő gyermekek legvidámabb pillanatait is gyakorta szakítja félbe egy-egy nézeteltérés. Ezek i— jó gyerekszokás szerint — néha verekedéssé fajulnak. Általában nem túl komoly dolgok ezek. Rövid kis csetepaték, egy-egy játék, játékszabály, vagy éppen megjegyzés miatt kirobbant helyi háborúk. A gyermekek általában ezeket az ügyeket a maguk törvényei szerint jól elrendezik. A viszály és verekedés után helyreáll a béke, a játék megy tovább. Alig-alig fordul elő, hogy valamelyik gyermekben az eset mélyebb nyomot hagyjon. A kis konfliktusok megoldódása a legtöbb esetben a gyermeki igazságérzetnek megfelelő, így a sértett és az ítéletet végrehajtó között a viszony nem mérgesedik el. A legtöbb szülő — főleg az egygyermekesek ezeknek a kis verekedéseknek túlontúl is nagy jelentőséget tulajdonít. Megfigyelhető a bérházak körül, hogy sok anya és apa árgus szemmel nézi a játszadozókat, és a saját gyermekével kapcsolatos megnyilvánulásokra élénken reagál. Ha valaki csak hozzáér csemetéjéhez, máris a tetthelyen terem és veszekszik, esetleg oda is csap, persze sosem a saját gyerekére. Egy-egy verekedéskor is ott terem a kicsit féltő szülő, és függetlenül attól, hogy kinek van igaza, beavatkozik saját gyermeke mellett. Vannak, akik a lakások ablakából állandó távirányítással szabályozzák a játszadozókat, kizárva ezzel a legfontosabbat: a játác szabadságát, felszabadító örömét. Ez a szülői gyakorlat semmiképpen nem helyeselhető. A gyermeket játékában nem szabad zavarni. Hagyni kell, hogy öntörvényeik, ösztönös igazságérzetük alapján éljék a valóban önálló életüket. Mert a játék nagyon komoly dolog. A legkomolyabb a világon. Törvényei, szabályai, módszerei, cselekvései összességükben a gyermektársadalom legszentebb alapját képezik, sűrítik a felnőttektől látottakat mindazzal, amit a gyermek alakoskodni nem tudó természete ehhez mint többletet hozzáad. Nem az a jó módszer tehát, ha a gyermeket a játék közben próbáljuk nevelni. A nevelt gyermek játéka önmagában korrekt. Énjét adja és ott adja igazi énjét. Nem az segít a gyereknek, ha a szülő a verekedéstől próbálja menteni, hanem az az igazi támogatás, ha gyermek cselekvésében, játékában, közösségi magatartásában már otthon olyanná formálódik, hogy nem vívja ki társai haragját. Mert mi lappang egy-egy gyermekháború mögött? Irigység, önzés, árulkodás, hazudo- zás, erőszakosság, különcködés, fennhéjázás, hőbörgés, dicsekvés és nagyképűség. Tehát csupa olyan dolog, amit a gyermek a maga még romlatlan eszével képtelen bevenni. És ilyenkor üt. A lényeg talán már ki Is derült. Az otthon helyesen nevelt gyermek a közösséghez szokott, annak törvényeit értő gyermek sosincs kitéve annak, hogy társai haragja pofonok formájában csapódjék le. Igaz, mondhatja erre bárki, viszont a gyermekverekedések nem mindig ilyen magasztos erkölcsi alapból fakadnak. Tény. Vannak erőszakos, kíméletlen gyermekek, akiket talán éppen az otthoni erőszakosság látványa nevelt verekedősekké. Vannak lányok és fiúk, akik az otthoni harácsoló életvitel miatt az udvaron játék közben hasonlóan viselkednek. Ezek számára talán éppen a játszó közösség jó időben elcsattanó makarenkoi pofonjai jelenük a jó nevelést. A játék — a gyermek.számára gz*f{et saját nyelvére lefordított mása. Ebből következik, hogy rendelkezik annak minden jellemzőjével. A sikerrel éppúgy, mint a kudarccal, a győzelemmel és a vereséggel. Ismerjük el a, nyári vakációban játszadozóknak a jogát, hogy játékaik saját törvényeik szerint folyjanak. Van mód, hogy az okos szülő korrigálja mindazt, ami nem tetszik neki. A szülő, aki nyomon követi saját gyermeke játékát, az esti beszélgetések idején nevelhet arra, hogy a kisfiú vagy kisleány ne legyen oktalanul erőszakos. Megmagyarázhatja, hogy egy-egy verekedés mögött mi húzódott meg. Figyelmeztethet magatartásbeli hiányokra. Mindezt a gyermek nyelvén, az érzelemre hatóan. Ehhez természetesen nevelési kultúra szükséges és ami talán még lényegesebb: teljes objektivitás gyermekünk megítélésekor. Mert bármilyen kellemetlen is, de sokszor a szülőnek el kell ismernie: az ő gyermekében is van hiba. ( A nyári játék közbeni kis verekedések tehát nem jelenthetnek okot arra, hogy a szülő örökös permanenciában álljon a játszóterek mellett és az udvarokon. Élni kell hagyni a gyermeket, és eleve olyanná nevelni, hogy a játék közben már kitűnjék: magatartása bíztató ígéret a majdani komoly játékra, az életre. Bürget Lajos TÖRD A FEIED! VäziWänies: 1 '* 1. Megfejtendő. 6. Személyes névmás. 7. Lóca. 8. Eleven. 9. Menyasszony. 11. Mutató, hasonlító szócska. 12. Rostély. 14. Mai fiatalok köszönése. 16. Másollat. 18. Istálló. 20. Ábra. 21. Feltételezés. 22. Téli ruházati kellék. 24. Tejtermék. 25. Pénzzel tartozó személy. 27. Kelleme. 28. Huszonnégy órai. 29. Felfogja. Függőleges: beli. 26. Hosszasan. 10. ACK. 11. Becézett női név. 13. Nem kevés. 14. Fütyölő. 15. Megfejtendő. 17. Massza. 19. Fagöngyöleg. 21. ÜZ. 23. Csen. 24. Erődítmény. 26. Téli sport. 27. Kiejtett mássalhangzó. , Megfejtendő: SaabolcsSzatmár egyik legértékesebb műemléké... függ. 15, vízsz. 1. Múlt heti, megfejtéit: VADUZ — OSLÓ — BUKAREST — RÓMA. 1. Csonka virág! 2. Visz- sza: egymást követő betűk az abc-ben. 3. Kosár. 4. Ajándékoz. 5. Egyik évszakKönyv jutalom: Horváth Gyurika Baktalórántház«, Nagy Enikő Tyuköd és Vaskó Mária Nyíregyháza. Béka Berci Béka Berci ugra-bugrál, zöld a kis kabátja, patak partján bámészkodik fel a lombos fákra. — Oáh-oáh! — mondja egyre, itt a tavasz máris, halkan bontja szép levelét a tölgy és a hárs is. — Oáh-oáh, vígan élek, nap süti a hátam, fejest ugróm most a vízbe, nincsen fürgébb nálam! Tasnádi Varga Éva Nyár Arannyá érett a kalász — most kezdődik az aratás. Harmathűvös hajnalon dal buggyan az ajkakon, s édes terhű táblák felett szétcsordogál, mint a meleg, míg dúdolva száll a szél, s minden kalászt táncra kér. Kasza suhog, kombájn zümmög, virágokon dongó dünnyög, pipacsarcú most a nyár, lenhajába lepke száll.« Uj kenyérnek ízét érzi aki ezt a munkát nézi, — s a tarlón, míg este lesz, sorakozik sok kereszt. Az aratók hazamennek puha szőnyegén a csendnek, s szívükre — mint illatok leszállnak a csillagok«. ^ Krecsmáry László SZEGÉNY MOHAMED Szöveg: Cs. Horváth Tibor Rajz: Gugi Sándor 19. várok, mert ide süt a nap, és olyan jólesik a lustálkodás. Mikor ránézett a babszem- nyi lárvára, megint elfogta o. nevetés. Kisvártatva megmozdult a virágágy szélén a fűszál, akkor sietett el a hangya alatta. De alig tűnt él, máris újra megmozdult a fűszál, és alóla egymás után jöttek gyorsan, fürgén a hangyák. Voltak vagy harmincán is. Elől jött a kis hangya, a többiek csak úgy nyüzsögtek utána. Gyors mozdulattal nekiestek a lárvának, és teljes erejükből hengergetnl kezdték. A babszem megindult. Atgu- rult szalmaszálon, lapos homokcsomón. A höscincér elkomolyódott. Szárnyait is összeillesztette és megilletődötten figyelte a munkát. A hangya nem szólt semmit, csak derekasan dolgozott a többiekkel együtt. A lárvának pedig mintha száz lába nőtt volna — egyszer csak megindult. Ahány hangya aláfért, mind alábújt, úgy vitték a vállukon óvatosan, vigyázva. A höscincér állt és nézett utánuk. A kis fekete népség lassan eltűnt a szeme elől. A höscincér nem volt okos bogár, de azért igy okoskodott: — Lám, még a hegy is elgurul a helyéről, ha sokan akarják. Még ókkor is azon gondolkozott, amikor egy or- gonabokör aljában elhelyezkedett délutáni szundikálásra. Egy kislány bánata Kis Virág szomorú, s a szememre veti: miért nincs, mint másnak, nevenapja neki?- r p ■" m Mit tegyek — tűnődöm — új naptárt nyomassak, vagy a neve helyett más nevet válasszak? Nem nyomatok naptárt, nevét se cserélem: megszoktam, hét éve így hívom, becézem. Bánatát oszlatni a szavam kimondja, június elsején legyen nevem#ja. Cseresznye ízesedj, illatozz orgona! Eső e szent napon ne merj esni soha! Veszek egy babát is rózsaszín ruhába’, múljék el kis Virág nagy szomorúsága! E. Kovács Kálmán Láng Etelka: Az okos hangya Egyszer volt, hol nem volt ds nem a mesében, hanem a kiskertben történt, a nagy almafa alatt, öreg volt már az almafa. Repedezett kérgében bogarak tanyáztak. Petéket, lárvákat dugdostak oda a gondos rovarszülők. A vastag ágak rovátkái megteltek kis lakókkal. A piros fejű fakopács napjában kétszer is eljött és szorgalmas munkával irtotta a férgeket az öreg almafáról. Hosszú csőrével komolyan kopogtatta az ágakat, hol, melyik repedésben van jó fé- regfalatocska. Olyan volt a fakopács, mint a doktor bácsi, amint kopogtatta a fa hátát, oldalát. Csak még az aranykeretes szemüveg hiányzott az orráról. Szép, tavaszi reggelen történt, hogy egy kis hangya igyekezett az almafára. Fényes, fekete hátán csillogott a napfény. A hangya fürgén szedte vékony lábait. A fakopács egyik nagy ág hóna alatt dolgozott, és hogy, hogy nem, egy lárvát kiejtett a csőréből. A hangya észrevette, és gyorsan lefelé vette az irányt. Sietnie kellett, nehogy a madár észrevegye és fölkapja előle. Olyan gyorsan mászott, mintha zsinegen engedte volna valaki. Leért a földre. Nyílegyenesen a lárvához rohant. Belevájta csapocskáját és húzni akarta, de a lárva akkora volt, mint egy babszem és a kis hangya sehogy sem tudta megmozdítani. Körülszaladgálta, megpróbálta minden oldalról, de nem ment. A lárva meg sem mozdult. A hangya idegesen futkosott; aztán újra nekifeszült, és tolni próbálta. Úgy sem boldogult vele. Arra jött a höscincér. Megállt és jót nevetett. —■ — Mármessziről figyellek és jókat mulatok azon, ahiit te művefsz. Csak nem akarod hazavinni ezt a roppant‘terhet?!... — De haza én! — válaszolt a hangya munka közben, mert nem állt meg egyetlen percre sem. Újra megpróbálta húzni, tolni, lökni. A höscincér akkorra már úgy nevetett, hogy a szárnyai valósággal széjjel álltak a jóízű nevetéstől. A kis hangya nem törődött vele, csak dolgozott. Annyi időre állt csak meg, amíg hajszállábacskájával letörölte a verejtéket izzadó homlokáról és gondolkozott, hogy mitévő legyen. Aztán hirtelen futásnak eredt. A cincér utánakiabált: — Na te hős! Amit nem lehet, azt nem lehet. A hangya visszakiabált: — Nemsokára visszajövök! Ha van időd, várj meg! — Jól van, de csak azért