Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-17 / 167. szám

19t!. *5!ius it. KELET-MAOYAÄÖRSZÄO » of«* Fogyasztói érdekvédelem Kétszázezer — jogtalanul ellenőrzés gondjai megyénkben Befejeződtek az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák A jövő héten minden érdekelt kézhez kapja a vizsgaeredményről szóló értesítést Egy férfi heteken keresztül minden nap bejárt az egyik reprezentatív szövetkezetünk még reprezentatívabb éttermé­be. A férfi minden nap ko­nyakot ivott, mert szerette és mert nagy szakértője volt. Képes volt rá, hogy megkü­lönböztesse a Cabinet bran- dyt az olcsóbb kommerszáru- tól, s már az első napon tud­ta, hogy hiába számol neki a főúr Cabinetet, — a pohará­ba kommerszet mértek. A blokkokat gyűjtögette, és a végén feljelentette az ügyet a kereskedelmi fel­ügyelőségnél. A történetnek bírság lett a vége. Nem mindenki ilyen nagy szakértője a kapott árunak, inkább az a gondunk, hogy nem ismerjük az árut. Nem is ismerhetjük, hiszen ez szaktudást kívánna. Ki tud­ná megmondani, hogy jó-e a cipő, amit megveszünk? Azért vesszük, mert remél­jük, hogy jó. Helyben nem jöttek rá... ÉS amikor élvezettel fo­gyasztjuk kedvenc nyári cse­megénket, a fagylaltot? Gon­dolhatunk-e arra, hogy — egyik ellenőrzés során — öt fagylalt közül négy nem felelt meg a szabvány előírá­sainak? (80 százalék a kifo­gásolhatók száma) És amikor leülünk egy féldeci pálinka mellé, meg mernénk-e esküd­ni rá, hogy néhány milliliter hiányzik a pohárból? Pedig az az általános tapasztalat, hogy nem mindig azt és any- nyit kap a vevő, amiért és amennyiért fizetett. Ki tesz panaszt? Kevesen és ritkán. Kis ügyekre a vevő legtöbbször nem néz, ő a nagyvonalú. (Aki kiszolgálta, ritkán az.) Ez veti fel — és még annyi sok más körülmény, — hogy hogyan is áll Szabolcs me­gye a fogyasztói érdekvéde­lemmel? Hogyan őrködnek a hivatalos és társadalmi szer­vek a vásárlók érdekein, s hogyan próbálják megelőzni a kisszerű bolti manipuláció­kat? Ez nem egyszerű. Az új gazdasági irányítás­ban alapelv volna az, hogy mindegyik magára csak egy kicsit is adó vállalat maga őrködjön a fogyasztók érde­kein. Erről egy nyíregyházi járásbeli község szövetkezete jut eszünkbe, ahol a húsbol­tos sokat és sokáig manipu­lált, kolbászt készített, serté­seket dolgozott fel és telje­sen szabálytalanul árulta az üzletben. Boltja nagyon közel volt a szövetkezet központjához. Rájöttek az üzelmeire? Hely­Belép a látogató az ízléses termekbe s egymás után érik a meglepetések. Modern ha­zai, külföldi festmé tár­lata fogadja az első lépések­nél. Aztán nagy ugrás visz- sza az időben. Évezredekkel, évszázadokkal a ködbe ve­sző, rrair csak a történelem lapjain élő világba. Vandá­lok előkerült eszközei. Kő, fa, bőr, vászon, vasmunkák. Beregi hímzések, hímes tojá­sok, díszes faragású faoszlo­pok. Amott gyermekbölcső, egykorú csörgő, gyermekjáté­kok. Majd a szélső teremben a nagy kontraszt: a gyász művészete. Koporsó, ken­dőkkel, lepedők, melyeket az édesanya már a gyermek születésekor elkezdett varr­ni és hozzátartozott a felnőt­té vált leányzó stafírungjá- hoz. Hol járunk? Néprajzi, nép- művészeti múzeumban? Hí­res képtárban? Egyikben sem, a Vásárosnaményi Be­regi Tájmúzeum néhány pil­lanatképét idéztük fel, egy sok éves fáradozás tiszta gyümölcsét. Csiszár Árpád — akit sokféleképpen szólíta­nak ezen a vidéken, „tiszte- letes úr”, „igazgató elvtárs”, fcÁrpi bácsi” — gyűjtötte, ben nem. A népi ellenőrzés­nek kellett közbelépnie, kar­öltve a kereskedelmi felügye- lősséggel. És a vizsgálat ki­derítette, hogy nem volt olyan rendelkezés, amit a húsboltos megtartott volna. Ezer vizsgálat tanulsága Más példákat is lehetne említeni, bár ez a legkirí­vóbb. A tények csak megerő­sítenék azt, ma még illúzió lenne azt várni a vállalati belső ellenőrzéstől, hogy a fogyasztók érdekvédelmében is hatásosan tudjon dolgozni. Most még ott tartunk, hogy a belső ellenőrzés már akkor megtette kötelességét, ha ké­pes volt elhárítani a vállala­tot károsító cselekedeteket. Kétségtelen, hogy a fejlődés abba az irányba megy, hogy a belső ellenőrzést minde­nütt meg fogják erősíteni, megfelelő káderekkel töltik fel, és ütőképes apparátust építenek ki. Ez azonban még odébb lesz. Addig marad a kereskedelmi felügyelőség és a társadalmi aktívái. A felügyelőség az elmúlt két évben csaknem ezer üzletet vizsgált és 88 alkalommal érintett ez köz­pontokat is. A társadalmi ak­tívák is sokat segítenek a ke­vesebb szakmai tudást igény­lő ügyekben, ők 630 ellenőr­zést végeztek. Hadd álljon itt a legjobbak neve: Bállá Jó­zsef, Sallai Sándor, Brecska Pál, Péterfi Miklós..; A felügyelőség és aktivistái kitűnő munkájának eredmé­nye, hogy különböző vállala­tokkal az elmúlt két évben több mint 200 ezer forint jog­talan jövedelmet fizettettek vissza. Ha a vásárló szemé­lye ■ mondjuk a. számláról kideríthető volt, akkor a vásárlónak, ha ez nem sike­rült, akkor az államkasszába. A bírságolás mellett ez is eléggé nagy érvágás volt a szabados kereskedést folytató Az Állami Biztosító nem­zetközi kapcsolatainak erő­södését jelzi, hogy újabb két országra, Hollandiára és Dániára is kiterjesztette az autó CASCO-biztoaítáot. Az e két ország területére váltott CASCO-biztOsítás feltételei megegyeznek a többi nyugati országra ér­két kezével hordta össze a beregi nép sok évszázados kincseit. Gyalog, kerékpárral, alkalmi járművekkel évek óta járja a kis beregi falva­kat, hogy megmentse a je­lennek és a későbbi utókor­nak a kallódásra ítélt ősi kincseket. Az ő keze munkája hozta létre a múzeumot, melyhez a járási pártbizott­ság régi épületét is megkap­ta — igazi hajléknak. A beregi tájmúzeumnak még alig van múltja, néhány hónapja nyílt meg az állandó népművészeti kiállításával, mégis felkeltette a környék­beliek — sőt a távolabbi vi­dékek — érdeklődését is. A vendégkönyvben a sok száz név között ott van Biszku Béla. Kállai Gyula és más személyiségek neve is Mél­tató. elismerő köszönő sza­vak a beregi kmcsek meg­mentéinek. az önkéntes aján­dékozóknak. akik több ezer vállalatokkal szemben. A számok nagyok és nyug­talanítóak. Arról van szó, hogy a jelenlegi körülmé­nyek között nem lehet töb­bet várni. A felügyelőség a megyei tanács kereskedelmi osztályának önálló csoportja. Bármennyit is segít a leg­jobb feltételek megteremté­sében a tanács, — időt nem tud kiutalni a felügyelőknek. Nincs idejük ugyanis több ellenőrzésre. A csoport ma öt főből áll, de mindössze hárman végeznek közvetlen ellenőrzéseket. Csak öten? Pedig úgy véljük, hogy a felügyelőség manapság a fo­gyasztói érdekvédelem legha­tásosabb rohamcsapata. Jó lenne, ha az illetékesek a csoport növelésére tennének intézkedést. Ezt egyébként számos más tényező is indokolná. A me­gye kereskedelmének forgal­ma nyolcévenként megkét­szereződik, — de a csoport létszáma nem nőtt. Olyan bo­nyolultak az árviszonyok, hogy a felügyelőknek is spe­cializálódniuk kellene, ha azt akarják, hogy a boltosok partnerként kezeljék őket. Végül a felügyelőség az az egyetlen szervezet, amely most hatást gyakorolhat ál­lami úton, hivatalosan a fo­gyasztók érdekében. Nem tagadjuk, hogy a kö­vetkező években nagy válto­zásokat várunk az érdekvé­delemben. Szerepe lesz ebben annak, hogy a vállalatok érezni fogják a gyenge belső ellenőrzés hátrányait, és előbb-utóbb hatása lesz a közvélemény hangjának is. Most azonban úgy véljük, hogy állami úton sem árt erőteljesebben őrködni a különböző szabályok megtar­tásán, mert végül is mind­annyian vevők, fogyasztók vagyunk és a saját érdekein­ket védjük. K. I. vényes biztosítás feltételei­vel. A De Nieuwe Eerste Nederland-sohe hágai bizto­sítótársaság 700 holland fo­rintig, a koppenhágai Balti- ca biztosító pedig 1500 dán koronáig terjedhető összeg­gel segítheti a bajba jutott magyar autósokat. értékes tárgyat adtak díjta­lanul az alakuló múzeumnak. És azoknak is, akik ilyen épületről gondoskodtak, mert Vásárosnaményban is nagy érték minden felszaba­duló épület. A múzeum — túlzás nélkül megállapítja bárki — díszére válna a megyeszékhelynek is. Még a külföldi vendégeket is bátran elhozhatják ide, beleértve a szakembereket is. Egy gyöngyszeme a mú­zeum a beregi tájnak, amelyben — mint cseppben a tenger — ott csillog a nép tehetsége, ügyessége, mű- vészkedő hajlama, szépérzé­ke. Csiszár Árpád legbüszkéb­ben talán a kifejezetten nép- művészeti tárgyakat mutatja, melyek összegyűjtéséhez egy-egy anekdotába illő tör­ténet is fűződik. Valósággal művészet megvásárolni a ré­gi kincseket, s azokat már nem Péntéken országszerte be­fejeződtek az egyetemi, főis­kolai felvételi vizsgák vala­mennyi — nappali, esti és levelező — tagozaton, összesen 54 740-en írták meg írásbeli dolgozataikat, illetve feleltek a szóbeliztető felvételi bi­zottságok előtt. Az első ösz- szegezések szerint mindössze 150-en nem jelentek meg a jelentkezők közül az írásbeli felvételi vizsgákon. Legtöb­ben, — szám szerint 34 400- an — a nappali tagozaton felvételiztek. (Az 1971—72. tanév nappali tagozataira ugyanakkor valamivel több mink 14 000 elsőévest vehet­nek fel a felsőoktatási in­tézmények). A túljelentke­zés mellett ebben az eszten­dőben is jellemző volt az egyes karok, szakok közötti aránytalan és egyenetlen pá­lyázati megoszlás. Emiatt most is előfordulhat, hogy azokon a karokon és szako­kon, amelyekre túl sokan kérték felvételüket, viszony­lag magasabb pontszámmal is el kell utasítani jelentke­zőket, míg más karokon és szakokon alacsonyabb pont­számmal is felvételt nyerhet­nek a jelentkezők. A kü­lönböző tudományegyetemek nappali tagozataira — bele­értve az orvosiakat is — több mint 330 fiatalt vesz­nek fel, a műszaki egyete­meken és főiskolákon 4100, az agrártudományi egyete­meken és főiskolákon több mint ezer, a tanárképző fő­iskolákon — a Testnevelési Főiskolát is hozzászámítva — több mint 1300, a művészeti főiskolákon 310, a tanító- és óvónőképzőkben együttesen több mint 1300, a felsőfokú technikumokban és szakis­kolákban összesen csaknem 3000 elsőéves hallgató kezd­heti meg tanulmányait. A számítástechnikai szak­emberképzés megindítása, illetve továbbfejlesztése ér­dekében a Művelődésügyi Minisztérium időközben mó­dosította egyes intézmények felvételi keretszámait, illetve újabb képzési formát veze­tett be. A Budapesti Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem felvételi keret­számát 50-nel növelte, így ide együttvéve 530-an nyer­nek felvételt. Növekedett a Bánki Donát gépipari mű­szaki főiskolára felvehetők száma is 30-cal, s így össze­sen 300 elsőéves kezdheti meg tanulmányait. Kétsze­resére emelték az Eötvös Lo- ránd tudományegyetem ter­mészettudományi karának matematikus létszámát is, s itt a tervezett 35 elsőévessel szemben 70-en tanulhatnak nagyon használják. De a kis községek lakóiban még olyan elfogultság is meggondolásra készteti az embereket: mit mond a falu. „Nem vagyunk mi rászorulva, hogy elado­gassuk a régi holmikat”. Má­sutt körömszakadtáig ra­gaszkodnak az öreg tárgyak­hoz és nagyon meg kell nyerni a falusi emberek bi­zalmát, hogy Csiszár Árpád ne térjen haza üres táskával a „portyáról.” Sokan maguktól is megke­resik Csiszár Árpádot, aki a múzeum tiszteletdíjas igazgatója, egyszemélyben a mindenkori tárlatvezető, gyűjtő, kutató, feldolgozó, s talán még restaurátor is. Az egyik legnagyobb gond ugyanis az értékes tárgyak tartósítása, restaurálása. Mégis jó erővel bírja a bere­gi kincsek keresője, rendü­letlenül rója a kilométereket, ha valamelyik községben egy szeptembertől. A Szegedi József Attila Tudomány- egyetem természettudomá­nyi karának matematikai szakán is tízzel többen, ösz- szesen 60-nan nyernek felvé­telt. Ugyancsak a számítás- technikai szakemberképzés érdekében indul meg 1971. szeptemberétől a Debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem és a Szegedi József Attila Tudományegyetem al­kalmazott matematikus sza­kán esti képzés formájában az oktatás, amelyre minden alkalmas jelentkezőt fel­vesznek. A pályázók felvételi vizs­gáját követően valamennyi felsőoktatási intézménynél összeültek, illetve összeülnek a kari felvételi bizottságok; s véleges határozatot hoznak a felvételről, illetve az eluta­sításról. Az érvényben lévő rendelkezések értelmében ezt követően néhány napon belül írásban kapják meg a pályázók a felvételi bizott­ságok döntéseit. A sikeresen vizsgázott, de elutasított pá­lyázók a bizottság elutasító határozata ellen — a határozat kézbesítésétől számított 8 napon belül — az illetékes miniszterhez címezve felleb­bezhetnek. Az elutasííottak- kal a bizottság közli a vizs­gán elért pontszámot, a dön­tés okát és a fellebbezés le­hetőségét is. A kérelmeket a felsőoktatási intézmény ve­zetőjének kell benyújtani. A fellebbezéseket előre látha­tólag augusztus második fe­lében bírálják el. (MTI) uavi s Jium ,ySU03O ismvbz A Nyíregyházán az úttö­rőház nagytermében 6 napig várta látoga­tóit a bútor és lakberendezé­si kiállítás. A mérleg, az eredmény nem rossz: kilenc szobaberendezést, két kony­hagarnitúrát és sok más mű­szaki, lakásfelszerelési cikket mutattak be. A kiállítást egy hét alatt közel háromezren tekintették meg. A bútorgyárak újat adtak ezen a bemutatón, s újat adott szűkebb, hazai vállala­tunk is, a kisvárdai üzem, amely egyszerre két prototí­pussal jelentkezett. Itt mu­tatták be a megyében először a Nyírség I. és a Nyírség II. bútorcsoportot, amelyekre a nyíregyházi bútoráruház már vesz fel előjegyzéseket, 5 újabb, eddig nem látott tárgyról értesítik. A vendég ámul a kis mú­zeumban, s ha nem vesz tu­domást a külvilágról, köny- nyen elfelejtheti, hogy egy község fiatal múzeumában jár nem pedig egy nagy, „jegyzett” helyen. Elsősor­ban a beregi nép több év­százados népi építészeti, dí­szítő- és népművészetét fo­gadta falai közé a vásáros­naményi tájmúzeum. Nagy szerepe volt hosszú ideig ezen a vidéken a fának, ami­ből a tehetséges mesterek házak, kapuk oszlopait, tor­nyokat, sokféle használati eszközt készítettek. Meg­találjuk rajtuk a díszítőele­meket is, melyek ennek a vi­déknek a jellegzetességeit viselik magukon. A pásztor­élet eszközei, a bőrszerszá- mok, ruházati és használati tárgyak, a halászok régi szerszámai gazdag tárházát alkotják az egykori beregi világnak. De a legszebbek a beregi kendők, hímzések, ke­resztszemesek, a hímes tojá­sok. Olyan tárgyi emlékek, amelyek az ország népművé­szeti kincseit gazdagítják, be­lekerültek a magyar népmű­vészet nagy műhelyébe. P. G. Megyénk szépségei, érdekességei A szatmári tájak (1.) E táj egyik legérdeke­sebb helysége Tarpa. Esze Tamás és kurucai­nak emléke lengi be a falut. Sokan viselik ma is a „talpasok” család­neveit. A főtéren Esze szobra látható. A köz­ségben van Bajcsy-Zsi- linszky Endre sírja. A fasizmus elleni harc mártírjainak emlékét kegyelettel őr2ik. Sajá­tos falukép jellemzi Tarpát. Faragott torná- cú parasztházak sora kelti fel az érdeklődést. Tarpa közelében van a megye egytelen kőbá­nyája. Közelében hegy emelkedik, kiránduló- hely. Innen nem mesz- sze fekszik a múlt évi árvíz egyik legtöbbet szenvedett községe, Kis-ar. Temploma XV. századi műemlék. Nagyar arról híres, hogy a határában lévő Petőfi- fa nagy költőnk emlékét őrzi, aki itt vendégeske­dett a Luby-kuriában, 1846-ban. A helybeli te­metőben egy ablakos fejfa népi sírverselő emlékét őrzi. A szatmári terület egyik fő helye Fehér- gyarmat. Nagyközség. Építészeti érdekessége a templom, amelyet az idén restauráltak. Az 1400-as években épült. Szószéke és a papi szé­kek copf-stílűek. Ha­rangját 1587-ben készí­tették. szerződést kötött a gyárral a szállításról. A miskolci gyár a Milánó szobát mutatta be, a budapesti Bútoripari Vál­lalat pedig a Velence farész- szel és a Ring szobával je­lentkezett. Mindhárom garni­túrát Nyíregyházán is árusít­ják, míg az utóbbi érdekessé­ge, hogy világos színével és meglepően olcsó (11—12 ezer forintos) árával kimondottan a fiatalok számára készült. Korunk lakberendezésének divatját követi a Napfény szekrénysor, amelyet két vál­tozatban is árusítja az üzlet a bemutató után. A választék biztosítja az igényeket korszerűségben és árakban egyaránt. Lakószo­bákat 15 ezer forinttól 29 ezerig lehet kapni, konyha­bútort pedig már háromezer forinttól. Érdekesen alakul, különö­sen a bemutató után pár nap­pal, az import és a hazai bú­torok „versenye”. Bár NDK, lengyel, román és csehszlo­vák garnitúrákból nagy a választék, egyre keresetteb­bek a hazai gyárak készít­ményei, amit elsősorban a javuló minőségnek köszön­hetnek. Nem mondható ez el az aránylag kisebb, de a lakás berendezéséhez, korszerűsí­téséhez feltétlenül hozzátar­tozó, a kiállításon is bemu­tatott tárgyakról. Különösen nem a nyíregyházi Gumi­gyár faltól-falig szőnyegéről, amit túlságosan drágának tartanak a vevők, s ennek megfelelően alakul a kereslet is. Ugyanez mondható el más lakástextilfélékről is. Ami egy bemutató után űrt hagy, különösen, ha búto­rokról, lakberendezési tár­gyakról van szó, az maga a bemutató. Hiszen szobabel- söket, a korszerű otthont, a munka utáni pihenés alapve­tő feltételeit nem kampány­szerűen, évente egyszer-két- szer kell messziről megmu­tatni, hanem állandóan, örö­kös kiállításként kellene sze­repeltetni. (hsj) <c CASCO-t válthatnak a Hollandiába és Dániába utazó autósok is Ősi kincsek Bereg múzeumában Nyírség, Milánó, Ring Import és hazai bútorok versenye

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents