Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-17 / 167. szám

■torLCT-to A GYARORSZXg Wf l??!’!* Tf. f «W»! ff olytatas m 1. oldalról) Ar Uj Kína hírügynökség és a pekingi rádió pénteki kö?i«rpénye szenzációt keltett a kínai főváros diplomáciai köreiben. Az a tény, hogy a hivatalos szövegekben ma is első számú ellenségnek ne­vezett ország vezetőjét meg­hívták Kínába, meglepte azo­kat a kínaiakat, akikkel a kül­földieknek módjuk van az érintkezésre, s nyilvánvalóan váratlanul érte a kínai töme­geket is. Pekingi diplomáciai körök­ben is általános meglepetést okozott az a sietség, amellyel Peking a „népek közötti kap­csolatok" alig néhány hónap­ja megnyitott szakaszáról át­tért az államközi hivatalos, legmagasabb színtű látogatá­sok diplomáciájára az Egye­sült Államokkal. Kissinger látogatását — mu­tatnak rá Pekingben — fel­tehetően jó előre előkészítet­ték, hiszen egyébként szinte lehetetlen lett volna az elnök tanácsadójának útját szoros figyelemmel kísérő világsajtó éberségét kijátszani. Erre utal az is, hogy a meghívást Nixon azonnal elfogadta. Pekingben felhívják a figyelmet arra is, hogy az Uj Kína közleménye azután látott napvilágot, hogy Kissinger (akinek egyes felté­telezések szerint egész ázsiai útja a pekingi látogatás álcá­zására szolgált csupán) beszá­molt Nixonnak Csou En-lajjal folytatott megbeszéléseiről és arról, miként kepzeiisc el az amerikai elnök látogatását Pekingben. A párizsi France Inter rádió kommentátora feltételezte, hogy Kissinger a kalandre­génybe illő pekingi kitérő al­kalmával — a Nixonnak szóló meghívás elfogadása előtt — mindenekelőtt az Egyesült Államok két Kína elméletéről alkudozott Csou En-lajjal. Az alku eredménye: egyetlen Kí­na van, a Kínai Népköztársa­ság, de Tajvan — a „Kínai Köztársaság’’ elnevezés feladásával ugyan, megtart­hatja különállását. Ez meg­nyitná az utat egyrészt a kí­nai-amerikai diplomáciai kapcsolatok felvétele, más­részt a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságának rendezése előtt. A kommentátor szerint az utóbbi kérdésben Washing­ton ezentúl nem fog akadályt támasztani és így jelentősen megjavulnának annak a ja­vaslatinak az esélyei, amely­ben 17 ENSZ-tagállam hiva­talosan indítványozta, hogy a világszervezet szeptember 21- én kezdődő 26-. közgyű­lésén vitassák meg a Kínai Népköztársaság felvételét (a Csang Kaj-sek-ista képviselő egyidejű kiutasításával) és is­merjék el a Kínai Népköztár­saságot, mint a Biztonsági Ta­nács állandó tagját. Míg a nyugati világ or­szágaiban általában öröm­mel üdvözölték Nixon elnök pekingi látogatásának be­jelentését, addig az ázsiai országokban — a hivatalos pozitív reagálás ellenére — kétségtelenül .sokkot” oko­zott Nixon bejelentése. A tervezett látogatás hí­rére pozitívan reagált Olasz­ország. a Vatikán, a skandi­náv államok, Hollandia, Franciaország, az NSZK és Ausztria is. Párizsiban nem hivatalosan kijelentették, a francia kormány a leg­újabb fejleményekben „sa­ját Kína-politikájának iga­zolását” látja. Az ázsiai országokban, Tajvan kivételével, hivata­losan pozitívan, de valójá­ban vegyes érzelmekkel rea­gáltak a bejelentésre. A Manilában ülésező ázsiai —csendes-óceáni együtt­működési tanácshoz (ASPAC) közel álló körökben pénte­ken teljes zavar uralko­dott. Kínosan érintette őket, hogy „a,z Egyesült Államok közvetlen és bizalmas partnereként” emlegetett kormányok közül egyetlen egynek sem volt „még sejv telme sem” a pekingi láto­gatás tervéről. Hasonlókép­pen vélekedtek a Tokióban akkreditált indiai és pakisz­táni diplomaták is. A dél-vetnami bábrezsim alelnöki irodájának közle­ménye Ky tábornok aggo­dalmát tükrözi. A közle­mény ugyanis leszögezi: „a Vietjn^nl Köztársaságnak éber figyelemmel kell kísér­nie a helyzetet, hogy kellő időben megtehesse az önvé­delemhez, s a nemzeti ér- deltek védelméhez szükséges intézkedéseket.” A szovjet fővárosban ed­dig semmiféle hivatalos kom­mentárt nem fűztek Nixon pekingi látogatásának beje­lentéséhez. A TASZSZ. a szovjet rádió és televízió, valamint az Izvesztyija pén­tek esti kiadósa csupán a szűkszavú közleményt is­merteti pekingi, illetve washingtoni jelentésében. Ugyanakkor a szovjet kommentátorok már koráb­ban behatóan elemezték a kínai—amerikai „mosoly­politika” alakulását, amely most Nixon kitűzött pekin­gi látogatásával új szakasz­hoz érkezett. A szovjet helyzetelemzők, amikor át­tekintették a kínai—ameri­kai közeledés „demonstra­tív lépéseit” mindannyiszor utaltak arra, hogy ez az „érezhető. mozgás” első pil­lantásra akár a két hatalom közötti normális viszony kialakulása üdvözlendő nyi­tányának is tűnhetne- Mind­áméi lett Moszkvában soha­sem hunytak szemét afö-; lőtt, hogy a Washington- Peking közeledést ' taglaló amerikai burzsoá sajtó féki­tel en kárörömmel írt és ír arról a szakításról, amelyet a jelenlegi kinai vezetők politikailag és ideológiailag a szocialista közösség or­szágainak viszonylatában véghezvittek. A szovjet főváros diplo­máciai köreiben úgy vélik, hogy a pekingi látogatás nyilvánosságra hozatalá­nak időzítésében Njxont bi­zonyos időszerű motívumok vezérelték: egyfelől szeretne a titkos Pentagon-dokumen­tumok feltárásával bekövet­kezett amerikai tekintély­zuhanást látványos külpoli­tikai lépéssel ellensúlyozni, másfelől elnökválasztási esé­lyeit kívánja növelni a „pe­kingi sikerrel.” Nyugat-berlini négyhatalmi tanácskozások Pénteken, 24. találkozójára ült össze Nyugat-Berlinben a négy ‘nagyhatalom képvise­lője, hogy folytassák a nyu­gat-berlini kérdésről 1970 márciusában megkezdett tanácskozásaikat. A találko­zón Pjotr Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykö­vete, Kenneth Hush. az Egyesült Államok, Roger Jackling, Nagy-Britannia és Jean Sauvagnarguee, Fran­ciaország bohhi nagykövete vett részt. A tanácskozá­son Pjotr Abraszimov elnö­költ. Köszönetnyilvánítás Pénteken Moszkvában köz­leményt adtak ki. amely­ben a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsénak elnök­sége és a Szovjetunió mi­nisztertanácsa őszinte kö­szönetét fejezi ki mind­azoknak a szovjet párt-, tanácsi és társadalmi szer­vezeteknek, vállalati kol­lektíváknak, kolhozoknak, intézményeknek és magán- •mtoereknek. valamint a testvéri marxista—leninista pártok Központi Bizottsá­gainak, a szocialista és más országok kormányainak, ál­lami és katonai személyi­ségeinek, a diplomáciai kép­viseleteknek, társadalmi szervezeteknek és magán- személyeknek, akik részvé­tüket nyilvánították Georgij Dobrovolszkij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Pacajev szovjet űrhajósoknak a Szojuz—1 visszatérésekor be­következett hősi halála al­kalmából. Népfrontnyiltttkozat a DIFK javaslatáról A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnöksége a vietnami háború befejezésére tett nagy jelentőségű lépés­ként üdvözli a Dél-vietnami köztársaság ideiglenes forra­dalmi kormányának Párizs­ban előterjesztett hétpontos javaslatát. A Binh asszony előterjesztette javaslat tisztes­séges utat kínál az amerikai agresszoroknak történelmük eddigi legszégyenteljesebb kalandjának lezárására, mind­annak ellenére, hogy kegyet­lenségeikkel, gyarmati jellegű hadviselésükkel temérdek szenvedést okoztak a vietnami népnek, lángba borították egész Indokánál. Az eddigi események bebi­zonyították, hogy az Egyesült Államok vietnami agressziója csak politikai, diplomáciai és katonai vereségeket hoz az agresszoroknak. Ez a katonai vereségsorozat az Egyesült Ál­lamok belső közéletét megha­sonlásba taszította. A HNF nyilatkozata ezután a Penta­gon-okmányok hatásáról szól, majd elemzi a vietnamizálási politika erkölcstelen voltát. A nyilatkozat befejezésül a ma­gyar nép szolidaritásáról biz­tosítja Vietnam és Indokína népeit. „Marokkó: Kőporos hordó“ Az AI Ahram cikke Pénteken első ízben jelent meg hivatalos kommentár az Egyesült Arab Köztársaság­ban a Marokkóban lezajlott véres eseményekről. Heikal az, A1 Ahram főszerkesztője, a lap pénteki számában a kö­vetkezőket írja: — Az egész világon aligha található még a marokkói feu­dalizmushoz hasonlítható tár­sadalom. Az országot az ural­kodó családok és a külföldi kizsákmányolok csoportja tartja kezében. A lakosságot csupán munkaerő őznek te­kintik, a tömegek számára nem adják meg a vélemény- nyilvánítás jogát és az or­szágban nincs lehetőség a fo­kozatos változásra. — A diákok, parasztok és munkások ezreit tartóztatták le. Ezreket hurcoltak el ott­honaikból, az utcákról és hoz­zátartozóik sosem látták őket viszont. Heikal, Ufkir teljha­talommal felruházott belügy­minisztert az „elnyomás és .a terror élő megtestesítőjének” nevezte és kijelentette, hogy Marokkóban fizikailag terro­rizálják a munkások szerve­zeteit. Az A1 Ahram főszerkesztője elmondotta, hogy az 1909-es rabati csúcsértekezleten sze­mélyesen találkozott Hasszán rezsimjének néhány ellenfelé­vel. Ezek neki kijelentették: „a lakosság forrong, az or­szágban a terror tombol. Szá­mos kétségbeesett lépés vár­ható, de mi mást tehetünk?” — Ez így van — fűzi hozzá Heikal. „Marokkó lőporos hor­dó, robbanások várhatók.” Az államcsínykísérletre tér­ve Heikal felteszi a kér­dést : „az általános, vagy egyé­ni érzelmek kifejezése? Láza­dás az uralkodó osztály ellen, vagy megosztottság az uralko­dó osztályon belül?” — Mindez rejtély és úgy hiszem, egyhamar aligha de­rülhet rá fény, mert Marokkó­ra as áliamcsínykísérlet után vaksötét éjszaka ereszkedik. Izland is ... A NATO katonai gépe­zetére érzékeny csapás az izlandi kormánynak az a szándéka, hogy felülvizsgál­ja az Egyesült Államokkal fennálló „védelmi szerző­dést”, Izland azt akarja, hogy négy év leforgása alatt kivonják a külföldi csapato­kat az országból, Keflavikban NATO kato­nai támaszpont van 3700 fő­nyi személyzettel. A keflavi- ki támaszpont az amerikai szoldateszka ellenőrzése alatt áll. amely állítólag ,,bizto­sítja a sziget védelmét”, a valóságban — és ez senki számára nem titok — a Pentagon, amely elfoglalta ezt a fontos stratégiai pon­tot. to tengeri" utak keresz­teződésében. egészen más célokat követ. Olyanokat, mint az angolok és a NATO Málta szigetén. A NATO sajtószolgálatá­nál a TASZSZ tudósítójá­nak azt mondták, hogy „a NATO bizonyos érdeklődést tanúsít az izlandi esemé­nyek iránt” és azt taná­csolták a tudósítónak, hogy forduljon i NATO vezérka­ránál tevékenykedő ameri­kai delegációhoz. Ott vi­szont lakonikusan azt a vá­laszt adták, hogy’ „Washing­ton foglalkozik ezzel az üggyel.” Dokumentumriport az NDK-ból (2.) Idézet Müntzertői A Humboldt egyetemet 1810-ben alapították. A vá- rosnegyednyi épülettömeg alapítójának célja kora új művelődési eszményét kíván­ta itt megtestesülve látni, a sokoldalúan képzett embert. Ezért is kapott helyet az egyetem első tantervében ,a természettudomány. Hum­boldt a földet, annak titkait kutatta, s ezt a kutatást folytatják ma a kései utó­dok. Professzor dr. Klaus-Peter Kromm szobájában kávéval kínálnak, az előszobában vá­rakozik három • vizsgázó is. Akárcsak a világ minden más egyetemén: ünneplőben, izgatottan. Az élelmiszer­technológiai tanszék hallga­tói. Amíg a prof kimegy hoz­zájuk', hogy későbbre hívja őket, a falán egy képet né­zek, s alatta a felirat: „Tho­mas Müntzer: A föld min­denkinek ad kenyeret.” A nagy német parasztvezér az ezerhatszázas évek első ne­gyedében írta zászlajára ezt a mondatot, de dr. Kromm azt fejtegeti, hogy ez ma is érvényes. Ad, s nekünk az a feladatunk, hogy minél töb­bet adjon. „Hogy mennyit, az ma szinte kizárólag tő­lünk függ, Helyesebben na­gyon nagy részben függ tő­lünk...” Innen indul a beszélgetés. Szekciója okleveles mező- gazdasági termékfeldolgozó mérnököket képez. Ez a szak itt mindössze kétéves. Tu­lajdonképpen a feldolgozás valamennyi ágára képesíte­nek: tej, hús, zöldség, gyü­mölcs, szőlő, bor, sör, hal, cukor, keményítő és takar­mány az oktatási és a kuta­tási területük. Dr. Kromm láthatóan büszke a gépi adatfeldolgo­zás tárgyára. Mint mondja, az oktatás itt matematikával, méghozzá magas matemati­kával kezdődik. S mivel az NDK-ban Halle a legjobban felszerelt, az első évben ide küldik a hallgatókat. Az­után jönnek viasza a Hura- ■boldtra, ahol' folytatják a munkát a közgazdasági szer­vezéstudománnyal (közgaz­dasági kibernetika) és az operációkutatással. Nem szégyelljük bevallani, nem ismerjük az operáció­kutatás lényegét. Miért van szüksége erre a mezőgazda­ságnak? A professzor szívesen ma­gyarázza, hogy ez a kutatás egy-egy kisebb-nagyobb gaz­dasági egység, de akár az egész NDK-mezőgazdaság szervezetének tudományos elemzése. Számszerű infor­mációkat nyújt a lehetséges döntésekről és azok követ­kezményeiről. — Az időjárást — amely­nek a földműv 'ősben nagy szerepe van —/ :m lehet ki­számítani. De a hatását, a gazdálkodás különféle op­timális modelljeit már igen. Elektronikus számítógépen gyakorolnak a fiatalok, hogy mire kimennek a gyakorlat­ba így készíthessék elő ter­melési, elosztási és a beru­házási terveket. Ezért is sok a kemény el­méleti munka mellett a gyakorlat. — Az érettségi után nagy szükség van rá, tapasztala­tokat szerezni. Kromm doktornak igaza van. Meglepetten hallgatjuk, amikor arról beszél, hogy az itt tanult sok kémia, fizika, matematika és irányítás- szervezéstudomány csak ak­kor ér valamit, ha az páro­sul az életben szerzett, ta­pasztalatokkal, Az első év után hat hét a gyakorlati foglalkozás ideje. Később még több. Az utolsó évben — a dip­lomamunkát ugyancsak hosszú gyakorlat előzi meg — készül a disszertáció, amis a német akadémiához nyúj­tanak be. „Az elmélet esate akkor ér valamit, ha páro­sul a gyakorlattal" —* mond­ja a professzor. A szövetke­zetekkel való jó kapcsolat sokat gyümölcsözik. mert ide a szövetkezetek küldik a legtöbb hallgatót, ők segíte­nek menet közben is képez­ni. Szóba kerülnek a Tnaevm kapcsolatok is, amelyek sok­évesek és mint Kromm dok­tor mondja: igen gyümölcsö­zőek. Következik: AMIRE JOG­GÁL BÜSZKÉK. Kopka János Folytatódnak a harcok Jordániában A palesztínai gerillaszerveze- tek péntek hajnali közlemé­nyei szerint folytatódik a harc a gerillák és a jordániai katonaság egységei között. Husszein király elrendelte a légierő bevetését is a gerilla­táborok ellen; a közlemény szerint a katonaság az Am- mantól északra fekvő körze­tekben a kora reggeli órák» ban napalmbombákat is beve­tett. A Palesztínai Felszabadí­tás Népi Frontja ugyancsak közleményben jelentette be, hogy egységei kivonultak Dzserasból és Adzslunból, mi­után súlyos veszteségeket okoztak a királyi alakulatok­nak. Vöröskőy fános; Jl (ekele tnacdka uieébatéb 16. KÉMREGENY A két „könyvesbolti revi­zor” késő este érkezett vissza Násfáról, tele mondanivaló­val, Paáí a tetejében elég le- törten is. Beke ekkor már aludt. Az asztalon pár sort hagyott munkatársai részére, kérve, hogy ne keltsék fel, pihenjenek le nyugodtan, csak a katonák fényképeit készítsék ki az asztalra, mert virradat előtt magával viszi őket. „Napkelte előtt kiruc­canok egy kicsit; viszontlá­tásra Násfán!" Éberték valóban aludtak még, amikor Beke a sötét­ben csendesen felöltözött, és elhagyta a közös szállodai szobát. Az éjszakai portást, kíváncsi arca láttán, jónak vélte egy húszassal meg­nyugtatni! A portás cinkos mosollyal nyugtázta, hogy a revizor éj­jeli találkára indul, nyilván valami szép könyvesbolti eladólánnyal. Az őrnagy pe­dig beült a szolgálati kocsi­ba, és elindult Násfa felé, Ahogy mondani szokták: tartozott egy úttal az ördög­nek... A bükkfán megtalált nyo­mok magyarázatot adtak a rejtélyes lőszercserére, ami­re útközben, a ládákat szállí­tó koesin, a feltárt adatok szerint, semmikép nem nyílt mód. Beke mégis úgy dön­tött, hogy ezt a képtelen mó­dot is megvizsgálja, végigjár­ja az utat a gyakorlat szín­helyéig, mégpedig azzal a sebességgel és abban az idő­pontban, ahogy és amikor az autókaraván haladt. Éjjel fél négykor, amikor Násfán áthajtott, sűrű sötét­ség volt még, a falu mélyen aludt. A tüzérlaktanya előtt ott állt az őr, a nagy vaska­pu azonban, amelyen május 8-án ebben az időpontban ki­gördültek a lövegek, a lősze- res, élelmiszeres, egészség- ügyi meg parancsnoki kocsik zárva volt. Az úton, ahol ki­hajtottak a városból, most csak az elhárító tiszt magá­nos Skodája suhant. Mintegy húsz percig egyet­len jármű sem bukkant fel, a szemgyötrő ellenfények, amelyek a forgalmas ország­utakon oly fárasztóvá teszik az éjjeli autótúrát, egyszer sem tűztek az őrnagy szürke tekintetébe. Vezetés közben is töprengve, könnyed, de biztos kézzel fogta a volánt, s mélyen tüdejére szívta a májusi éjszaka levegőjét, amely a nyitott ablakon be­áradva, frissítőén fürdette az arcát. A rrfűszerfal órája 3 óra 50 percet mutatott, amikor va­lami érdekes történt. Hirtelen, mint a kilőtt nyíl, egy piros Fiat repült tova a Skoda visszapillantó tükrén. A két kocsi fara egy pillanatig csak méterekre volt egymástól, de a távolság viharos gyorsasággal nőtt, s a Fiat, amely a Skodával ellenkező irányban suhant az országúton, eltűnt a sötétség­ben. Beke leállította a kocsit, kiszállt és visszasétált <jdd)g a pontig, ahol a Fiat " fel­tűnt a visszapillantó tükör­ben, anélkül, hogy — ami í természetes lett volna — elő­zőleg szembe jön vele és el­hajt mellette. A koesit, bar szép volt, akár egy száguldó piros csóva, nyilvánvalóan nem álmodta! Hogy került tehát mögé? Az eset egy perc múlva reális magyarázatot kapott. Azon a ponton, ahol a két kocsi a legközelebb volt egy­máshoz, Beke egy elágazást talált, amely a sötétben szin­te észrevétlenül fordult az országutat kísérő erdőbe. A Fiat innen, az erdei útról suhant ki, és száguldott visz- szafelé az országúton, mikö»H ben egy pillanatig a Skodffr visszapillantó tükrén is fel-; tűnt. Nyugalom! — intette ma­gát Beke, érezve, hogy szív« hevesen ver a felfedezéstől. Beült, megfordította aSko*! dát, elhajtott az elágazásig, és rátért az erdei útra. ffotrtetiuJá

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents