Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-16 / 166. szám

í. oldal KELET-MAGYARORSZÄG 1971. Július W. Rendkívül feszült a helyzet Jordániában (Folytatás az 1. oldalról) elő. Ezekben a hétpontos javaslat első pontjának a csapatkivonásra vonatkozó részét továbbra is „önké­nyes követelménynek” mi­nősítve újra szűkebb körű „előzetes tárgyalásokat” kováiéit. Pham Dang Lam saigoni küldött felszólalása szokás szerint a VDK és a DIFK elleni vádaskodásokban me­rült ki. Az előre elkészített nyilat­kozatok elhangzása után Binh asszony, majd Xuan Thuy sajnálkozását fejezte ki ami­att, hogy az.amerikai küldött­ség ismét nem válaszolt a jú­lius 1-i hétpontos javaslatra. Binh asszony rámutatott, hogy Bruce amerikai fődele­gátus a múlt héten feltett négy kérdés egyikére sem adott konkrét választ, általá­nosságok ismételgetésével bújt ki az érdembeni felele­tek alól. A külügyminiszter­asszony megismételte a múlt heti négy kérdést és ki­jelentette, hogy továbbra is várja rájuk a választ. Xuan Thuy felszólította az ameri­kai delegáció vezetőjét, hogy adjon komoly választ a na­gyon komoly javaslatra. Az ülés után a VDK és a DIFK küldöttségének szóvi­vői kijelentették: az amerikai kormány időhúzásra törekszik, minden eszközzel megpróbál­ja megkerülni az egyenes vá­laszadást; attól sem retten vissza, hogy kétségbe vonja a DIFK jóindulatát és a javas­latok őszinteségét. ★ Csütörtökön a legszigo­rúbb titoktartás közepette folytatódott a San Celemen- te-i „nyári Fehér Házban” Nixon elnök. Rogers kül­ügyminiszter és Henry Kis­singer nemzetbiztonsági fő­tanácsadó immár hatodik napja tartó tanácskozása. Az újságírók kérdéseinek pergőtüzébe, került Ronald Ziegler, Nixon elnök sajtó- titkára még a megbeszélé­sek témakörét sem hajlandó megnevezni. Megfigyelők így csupán feltételezik, hogy a „hatszemközti” ta­nácskozások középpontjá­ban a vietnami háború, il­letve a DIFK 7 pontos bé- kejavaslata áll. Hírek szerint a szokástól eltérően ezúttal Ziegler saj- tótitkár sincs jelen a meg­beszéléseken, feltehetőleg azért, hogy könnyebb le­gyen számára kitérő, „nincs tudomásom róla” válaszokat' adni a DIFK javaslatával kapcsolatos amerikai állás­pontot firtató tudósítóknak. A Fehér Ház szóvivője szerdán igyekezett lehűteni azokat a várakozásokat, hogy — a közvélemény nyo­másának és a kongresszusi többség sürgetésének enged­ve — Nixon rövidesen tv- nyilvánosság előtt fog vá­laszt adni a DIFK békeja- vaslatára. Ziegler nyilván­valóvá tette, hogy az ame­rikai kormány a 7 pontos javaslat „további szondázá­sára” óhajt berendezkedni, állítólag azért, hogy „pró­bára tegye a másik fél őszinteségét” és hogy „ki­puhatolja, vajon léhetséges-e előrehaladni az érdemi tár­gyalások irányába.” A szó­vivő csupán annyit közölt, hogy az USA ez idő szerint nem készül érdemi javasla­tokkal válaszolni, s nem ma­gyarázta meg, miként lehet érdemi amerikai állásfogla­lás nélkül „előrehaladni az érdemi tárgyalások irányá­ba.” A Jordániái kormány csü­törtökön közölte, hogy a palesztin gerillákat eddigi erődítményeikből „kitelepí­tették”,. s új körzetekben helyezték el. Eközben a Bejrutban és Damaszkusz- ban működő palesztin tájé­koztató irodák hangoztatták, hogy a királyi hadsereg harmadik napja támadja szünet nélkül a Dzseras és Adzslun térségében lévő ge- rillaálláBokat. Arafat, a pa­lesztin ellenállás vezetője felhívta a kommandókat: álljanak keményen ellent Husszein katonáinak, ve­gyék tekintetbe, hogy nem­csak önmagukért, hanem az egész arab nemzetért is har­colnak. A fentebb ismertetett hi­vatalos ammani közlemény nem említette, hogy melyek azok a körzetek, ahová a gerillákat „kitelepítették”. Ezzel kapcsolatban csak ko­rábbi megnyilatkozásokra lehet hagyatkozni. A múlt hónapban Amman felkérte a palesztin szervezeteket, te­gyék át székhelyüket a Jor­dán folyó völgyébe, a tűz- szüneti vonalak mellé. A szervezetek a kérést eluta­sították, mivel a számukra kijelölt helyek nehezen meg­közelíthetők, az ember- és anyagutánpótlás számára alig elérhetők voltak. Ami az utánpótlást illeti. palesztin részről beismerték, hogy a Gáza elnevezésű Dzseras környéki menekült- tábor feladása és átengedé­se a jordániai hadiseregnek, jelentős bázisuktól fosztotta meg őket. A Gáza-tábor volt mind ez idáig az egyet­len olyan hely. amely tel­jesen vagy majdnem telje­sen a palesztinok ellenőr­zése alatt állott. Amman egyébként semmi* jelét nem adta annak, hogy a „kitelepítés” vagy a „föl­adás” harcok árán ment volna végbe. A kormány szerint Jordánia északi ré­szén nyugalom van. A damaszkuszi rádió csü­törtökön közölte, hogy Szí­riái katonai delegáció ké­szül Észak-Jordániába pa­lesztin vezetők kíséretében. A rádió szerint Amman jó­váhagyta a tervezett uta­zást, amelyet Asszad szíriai elnök és Arafat megegye­zése alapján bonyolítanak le. Időközben az is ismere­tessé vált, hogy Tiassz Szí­riái vezérkari főnök ismét beszélt telefonon Tel .jordá­niai miniszterelnökkel, és ottani katonai vezetőkkel. A szíriai kezdeményezés ér­telme: „kímélni az arab vért, s minden fegyvert az (izraeli) ellenségre ' :ányí- tani.” Határozat a csehszlovák gazdaságirányítás fejlesztésére A csehszlovák kormány határozatban szabta meg a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésén folyó munka menetének programját. Egy­úttal bizöttságot alakított a szövetségi kormány tagjai­ból. valamint a nemzeti (cseh és szlovák) kormá­nyok képviselőiből a külön­böző szinten végzett mun­ka irányítására és össze­hangolására. A bizottság élén Václav Hula minisz­terelnök-helyettes, az álla­mi tervbizottság elnöke áll. A Planovane Hospodarst- vi, az állami tervbizottság lapja által most ismerte­tett határozat szerint 1972 folyamán, valamint 1973 el­ső hónapjaiban a népgazda­ság hosszú távú fejlődési Irányzatainak elemzéséből kiindulva hozzálátnak a gazdaságirányítási koncep­ció kidolgozásához az egyes területeken és sj irányítási tevékenység szférájában. Ezt követően 1973 hátralévő ré­szében kimunkálják az irá­nyítási rendszer teljes kon­cepcióját, ami szükséges a hatodik ötéves terv megal- - kótSsáfioz. 1' A kófic epei ó al­kalmazása azonban az ötö- . dik ötéves terv idején, te­hát 1975-ig még csak kísér­leti jellegű lesz. 1975 ele­jén készül el végleges for­májában a hatodik ötéves terv során megalkalmazandó gazdaságirányítási rend­szer. A határozat külön hang­súlyozza annak fontosságát, hogy rendszeresen ellenőriz­zék és biztosítsák Csehszlo­vákia és a többi szocialis­ta ország gazdaságirányítá­si rendszere fejlődésének összhangját, hogy ily mó­don fokozatosan megvalósít­sák a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatá­sának a KGST 23. üléssza­kán kitűzött célokat. Arab vezetők A Tripoli Chartához tartozó országok vezetői csütörtökön az egyiptomi—líbiai határ kö­zelében lévő Harsa Matruh- ban folytatták tanácskozásai­kat az időszerű politikai kér­désekről. Széles körben elterjedtek azok a föltételezések, hogy a találkozót a marokkói puccs­kísérlet, valamint a chartá­hoz tartozó tagország, Líbia és a Rifkabil Királyság mély­Kirchschläger Kirchschläger osztrák külügyminiszter csütörtö­kön este Rómába repült. A második világháború befeje­zése óta először tesz hiva­talos látogatást Olaszor­szágban osztrák külügymi­niszter, s ezért a látogatás! élénk érdeklődéssel kísérik Ausztriában. A hivatalos út előtt a külügyminisztert fogadta tanácskozásai pontra zuhant viszonya tette sürgőssé. Az A1 Ahram ezzel szemben azt jelentette, hogy a találkozót már két héttel ko­rábban kitűzték, s a marokkói ügy legföljebb pótlólagosan került napirendre. Délelőtt a négy vezető egy­órás teljés üléát tartott, 'majd négyszemközti tárgyalások következtek. Mindezt megelő­zően a szíriai Ajubi 90 percen át tárgyalt Szadattal. Rómába repült Franz Jonas köztársasági el­nök. Római tartózkodása alatt Kirchschläger aláírja azt az olasz—osztrák szerző­dést, amely a dél-tiroli vi­tás kérdéseket nemzetközi bíróság elé utalja. Elutazá­sa előtt többek között kije­lentette: „Dél-Tirol változat­lanul Ausztria érdekkörébe tartozik.” Vöröskőy jános; is. KÉMREGÉNY Vajon, gondolta Beke, a ke­délyes gentleman ezeket a címeket is kitalálta-e már a látványhoz, miközben gé­pét eíkattintotta? Bizonyos, hogy a képekért jó árat fi­zettek volna neki. Az öt­száz forint, amit a sofőrnek felajánlott, igazán szerény befektetésnek számított. — Amikor továbbmentünk ■— folytatta az IBUSZ-busz vezetője —. a kolléga még csak a hibás kerék leszere­lésénél tartott. Azt hiszem, — fordult a társához — legalább harminc perc ké­sésed volt. — Több — mondta a má­sik —. mert a lányokat ne­héz volt összeszedni. A ta­nárnő még a retiküljét is elhagyta, miközben hajku- rászta őket. Úgy festett, mint egy öreg és mérges kis puli. ha nem bír a nyájjal. De aztán, szerencsére. a táska is meglett és tovább­indultunk A többi, azt hi­szem, ismeretes. — Igen — bólintott Beke —, befejeztük. Köszönöm, hogy segítségemre voltak. A két sofőrt magával vitte a MÁVAUT-állomásig, majd a szálloda elé hajtott. A portás egy csomagot nyújtott át: — A könyvesbolt küldi a re­vizor elvtársnak... Délután, a szállodaszoba csendjében, Beke elolvasta az I/b. magyar dolgozatait. A legtöbb füzet gazdája a má­jusi természet szépségét ecse­telte, néhányan összevetették a kéklő égbolt és az óriás er­dő „végtelen szabadságát” az iskolai vakfegyelemmel, me­lyet a „megcsontosodott em­beri természet” képtelen le­vetkőzni. „Ha én külföldre utazom — írta egy kislány — ugyanolyan szívélyes le­szek az ottani kirándulókhoz, mint az a német bácsi, aki fel akart venni bennünket az ő autóbuszukra”. A dolgozatok kedvesek, mulatságosak vol­tok, de olyan mozzanat, ami Bekét felvillanyozta volna, nem akadt. A füzetek egyre fogytak, az őrnagy már leg­alább húsz költői hasonlatot olvasott a Balaton ezüst tük­réről és a holdfény arany­tűd járói, de a nyomozást előbbre vivő, értékelhető adat­ra nem bukkant. Végre az utolsó előtti füzet mintha kárpótolta volna a lírai táj­leírásokra elvesztegetett délutánért: „Mindenki örült a heccnek — írta Balogh Erika —, csak Medgyes Kati lett nagyon komoly. Úgy elsápadt, mint­ha a szög az ő szívét szúrta volna keresztül. Azt mondta, gazemberség a buszosoktól, hogy ilyen kocsit járatnak, ami úton-útfélen lerobban­hat. Képzeljem el, hogy kór­házba kellene mennünk, és nem érnénk oda a defekt miatt, hanem meghalnánk. Ilyen furcsa az emberi lélek, az egyiknek mindenről vala­mi szomorú dolog jut eszébe, még a gyönyörű tavaszi er­dőben is, a másiknak meg azon is nevetni kell, ami szo­morú. Mivel Kati a barát- rőm, én sem tudtam többé örülni a defektnek, pedig en­nek köszönhettük, hogy kül­földiekkel is megismerked­tünk, és a tanulmányi kirán­dulás ezzel is tanulságosabb lett, továbbá nem haltunk meg, hanem épségben haza­értünk”. Beke, amilyen természetes­nek találta, hogy a Csalogány tanárnő által kor­dában tartott kislányok megörültek a váratlan „ka­landot” jelentő defektnek, olyan furcsának tartotta, hogy egyikük „elsápadt” és a halálról kezdett elmélkedni. Ki lehet ez a gyerek? A szo­bában volt telefonkészülék, s Beke, füzettel a kezében, fel­tárcsázta a gimnázium igaz­gatóját: — Ismer egy Medgyes Ka­talin nevű kislányt? — Hogyne, természetesen. Az egyetlen nyomorék tanít­ványunk. Gyermekparalízise volt, és járógépet visel. — Ja, igen, így már értem — mondta csalódottan az őr­nagy. — Mindenesetre kö­szönöm. A füzetek holnap az iskolában lesznek. (Folytatjuk) Dokumentumriport az NDK-ból (I.) Berlini panoráma Másfél órás utazás után Schönefelden, az NDK fővá­rosának légikikötőjében lan­dol az Interflug IL—18-asa. A berlini vendéglátók fogadnak minket, Magyar Újságíró Szövetség háromtagú kül­döttségét, s a repülőtér ult­ramodern tranzitszéllójának éttermében a vacsora és a sör mellett egyeztetjük az elképzeléseket: mit szeret­nénk látni a néhány nap alatt az NDK mezőgazdasá­gából. Negyedóra alatt elkészül a program: megmutatják a főváros nevezetességeit, az­után Európa egyik leghíre­sebb egyetemén, a Humboldt egyetemen beszélgetünk a mérnökképzés legidőszerűbb kérdéseiről, majd irány Lip­cse és Erfurt. — Ezt a két várost feltét­lenül látniuk kell, ha a me­zőgazdaságról képet akarnak kapni — mondja Editha, a testvérszövetség külügyi osztályának munkatársa. Azután elszállásolnak minket az egyik legmagasabb — ha nem a legmagasabb — európai szállodába, a gyö­nyörű televíziós adótorony tőszomszédságában. A hu­szonnegyedik emeleten ka­punk szobát, a gyorslift há­rom másodperc alatt röpít fel. Már innen is csodálatos a kép, de szólnak, menjünk fel a harminchetedikre, a tetőteraszos presszóba egy kávéra, onnan beláthatjuk az egész esti Berlint. Itt, a városközpontból csak új házakat látunk. A most épülő legalacsonyab­bak is húszemeletesek. Kar- csúak, modernek, az építészet remekei. Köröskörül az Un­ter den Lindenen, az Ale­xander platzon toronydaru, vas, üveg és beton. Aki két éve járt itt, ma már rá sem ismer a centrumra. Az éjszaka fényei nappali világosságot teremtenek. Ne­héz , elalúdni, Rédíé JnsszTwm- fortos a kényelem. Előszedjük a magunkkal hozott1 áfátokat, s b8ngé?z- szük. Mit kérdezzünk másnap? Tudjuk, hogy az NDK nem­zeti jövedelmének alig tíz százaléka származik a mező­gazdasági termelésből, hogy Qtt az ipar a döntő. De azt is, hogy a német párt nem­rég véget ért nyolcadik kongresszusán a fő jelszó az volt: növelni az életszínvo­nalat, még jobb létet terem­teni az embernek. Ehhez pe­dig intenzívebbé kell tenni a mezőgazdaságot is,_ hogy a megnövekedett élelmiszer­fogyasztást ne az import nagyarányú növekedéséből, hanem a hazai terméstöob- letbői lehessen fedezni. Nem vagyok mezőgazda- sági szakember, s csak a po­litikai gazdaságtanból isme­rem a mezőgazdaság fejlődé­sének porosz útját. Tudom, hogy az NDK viszonylag fej­lett mezőgazdaságot örö­költ a múlttól, de csak a gabonatermesztésben, az ál­lattenyésztés gyors ütemű fejlesztését már neki kellett megoldani. A junkerbirtokok felosztását követően 1960- ban szervezték át szocialistá­vá a mezőgazdaságot, s ez már azóta is igen jelentős terméstöbbletet hozott. De ahhoz még nem eleget, hogy a lehetőségek kimerültek volna. Reggel, az NDK államha­táránál Erich Bayer határ­őr főhadnagy beszélt a tíz éve megépített berlini falról, s azt is elmondta, hogy ez a határ nagyon sokat jelentett a német munkás-paraszt ál­lam további útját illetően. Ki gondolta volna például, hogy a fal megépítése előtt mes­terségesen vitték át Nyugat- Berlinbe az élelmiszerek szász és'szász vagonjait? — Nézzék meg most a üz­leteket — mondta a főhad­nagy. Megnéztük, s láttuk, hogy csodálatos az árubőség élelmiszerekből is, pedig két­éves aszály után vannak az NDK-ban. Ma még sok az import, de az ok nem csupán ez. Ezt példázta következő beszélgetésünk a Humboldt egyetem élelmiszer-gazdasági -Szekcióján. Következik: IDÉZET MÜNTZERTÖL. Kopka János Balti tengeri hét Warnemündében csü­törtökön véget ért a balti­tengeri államok. valamint Norvégia és Izland parla­menti képviselőinek és köz­életi személyiségeinek érte­kezlete. Az értekezleten ösz- szesen nyolc ország — kö­zöttük a Szovjetunió — 83 képviselője vett részt. Elfo­gadtak több nyilatkozatot, így a béke és biztonság megteremtésének kérdései­ről, az európai államok kö­zötti kapcsolatok normalizá­lásáról és a környezetvéde­lem területén megvalósítan­dó együttműködésről. Az értekezlet résztvevői sürgették, hogy az NDK-t és az NSZK-t egyenjogú tagként vegyék fel az ENSZ-be és más nemzet­közi szervezetekbe. A környezetvédelmi együtt­működésről egyhangúan el­fogadott nyilatkozatban a résztvevők hangsúlyozták: fontos, hogy minden állam, közöttük az NDK és az NSZK egyenlő joggal részt vegyen 1972-ben Stock­holmban a nemzetközi kör-1 nyezetvédelmi értekezleten. A vádlottak padján: a mesterséges hold Példa nélkül álló ponttal bővült a július 21—25-ig Belgrádban megtartandó nemzetközi jogásztalálkozó programja. A találkozó kere­tében „nemzetközi bíróságot” alakítanak amely arra a fe­ladatra hivatott, hogy véle­ményt mondjon egy olyan kér­désről, amelyre nem vonatko­zik egyetlen nemzetközileg el­fogadott jogszabály sem. Az ügy „vádlottja” egy mesterséges hold, amely olasz gyártmányú, a hordozórakéta pedig Japánban készült. A mesterséges holdat az olasz kormánnyal kötött szerződés alapján az amerikai NASA lőtte fel. A kísérlet azonban kudarcot vallott. A mestersé­ges hold ugyan ráállt Föld kö­rüli pályájára, a Szovjetunió felett azonban hiba történt a hordozórakétában és az egész szerkezet felrobbant. A mesterséges hold maradvá­nyainak egy része a moszkvai Nagy Színház épületére hul­lott, a palotában mintegy fél­millió dollár értékű kár kelet­kezett. A Szovjetunió ezért felvetette, ki a felelős az ügyért? Az ügyben azonban érdekelt lett Etiópia és Vene­zuela is. A mesterséges hold szilánk­jai ugyanis — ugyancsak Moszkvában — megölték Emo Alacqua etióp diploma­tát és fiát és olyan súlyosan megsebesítették Robert Velas­quez venezuelai kereskedőt, hogy le kellett vágni az egyik lábát. A „nemzetközi bíróság” július 23-án ül össze Belgrád­ban a bonyolult ügyben, hogy eldöntse: az érintett országok melyikének jogszabályai sze­rint kell ítélkezni? S ami en­nél fontosabb: a „perben” sürgetni kívánják a világűr­kutatással összefüggő vala­mennyi fontos nemzetközi jogszabály mielőbbi megho­zatalát. ,

Next

/
Thumbnails
Contents