Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
1971. június 8. KELET-MAGYÁRORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET am------------— n. ■■ i J A közízlés gyomnövényei AZ OLVASÁSRÓL BESZÉLGETTÜNK otthonában az egyik népművelővel. A tu- catfilm^k, a ponyvaregények, a községekben dívó magyar- nótaestek is szóba kerültek. És még sok más, ami nehezíti az egészséges közízlés fejlesztését. S ekkor, a kötetlen csevegés közben szemünk a modern bútorral, szőnyeggel berendezett szoba falára tévedt. Díszes keretben ott függött a már klasszikus giccs, a giccs megtestesítőjének számító kép: cigánylány a hegedűvel... Ismerősünk szégyenlősen magyarázgatta, hogy a családi béke miatt hagyta a falon, a felesége ragaszkodik hozzá, ö pedig — mikor vendégeket vár — leveszi a falról, hogy ne kelljen pironkodnia. Az epizód eszünkbe juttatta, mennyire sokarcú és makacs ellenfele a jó ízlésnek a giccs, jelenjein meg vásznon, papíron vagy éppen hanglemezen. De nem csak ezerarcú, olyan mint a legigénytelen gyom, ami szívósan kapaszkodik a homokban. Állandóan irtani kell. Hogyan „irtjuk”, a művelődés eszközeivel a közízlést károsító gyomot? Egy időben sokan úgy vélték, elég néhány tartós „roham”, ellenpropaganda, tiltó rendelkezés —és máris a talonba kerülnek a giccsek. Divattá vált beszélni a giccsről, pellengérre állítani. Egyik-másik művelődési otthonunk még giccskiállítást is rendezett, hogy felhívja a figyelmet a hamis, a valóságtól, a művészi széptől távol álló „alkotásokra”. Születtek országos intézkedések is, jó két éve életbe lépett a giccs- adó. Az állam a pénzügyi szabályozás eszközeivel is fellépett a művészieden, ízlésromboló termékek ellen. Már a „műhelyben” megadóztatta a gicoset. De történt-e lényeges változás? t A GICCS ELLENI KÜZDELEM a művelődési intézmények többségénél .sajnos fellángolás volt. Nem vált állandó elemévé a művelődési életnek. Inkább csak beszéltek róla, de kevésbé sikerült a giccs igazi arcát bemutatni, sokarcúságát megrajzolni. Nem egy szabolcsi művelődési házban is előfordult a kettősség: előzőleg a giccs ízlés- romboló hatásáról beszélgettek a klubban, nem is olyan sokára pedig a fél falu tapsolt a szirupos, giccses estek „sztárjainak”. A giccskiállításon ugyan gondolatébresztőén pellengérre állították a legtipikusabb „műveket”, de nem sikerült a pozitív oldalt alaposan megismertetni, élménysze- rűen bemutatni a közönségnek. Vagyis, az értékes alkotásokat is odaállítani ellenpólusként. Nem mintha egy-egy párhuzam már több éves beidegződést, igényt, ízlésszintet képes lenne megingatni. A tételeztem, hogy maguk németek. Elnézést. — Soványak vagyunk — mondta a jogász és kihúzta magát. A feje mintha a fenyők hónaljáig emelkedett volna, keményen megnyúlt a nyakán. — Nem vagyok bűnös — mondta a német —, sose jártam lágerben. Harcoló alakulat hagyott itt, két sebem van... A két zsidóban bízott. A hosszúból semmi jót nem nézett ki. Egy golyó volt a revolverében, ha azt kilövi, a védelem összeomlott, a tankok áttörik a frontot, a foglyokat itt nem kímélik. Két sebe van és egy golyó a csőben. A golyót kilövi, aztán ő következik. Betakarják majd tűlevéllel, arccal a földnek fektetik, és télen a vadak tapossák a hátát. A tömegsírban együtt nyugszanak az emberek. — Add elő a fegyvert — szólt rá a hosszú. A hang gyenge volt, épp, hogy befogadta a német füle. Olyan nyersen, mintha fültövön vágták volna csontos, lesoványodott, kihegyezett kézzel. Most értette meg, hogy emberek állnak előtte, s rájött, gyökerek sokkal mélyebbek, szerteágazóbbak... S milyen haszna lett a giccs- adónak? A giccses dísztárgyak, kerámiák természetesen nem tűntek el egyik napról a másikra a boltokból. Még a rendelet megjelenése előtt elegendő készlet állt rendelkezésre, hogy hosszú hónapokig tovább éljenek a „jó ízlés” drága pénzen megvásárolható apróságai. Kétségtelen, hogy az utóbbi egy évben kevesebb a giccstárgy a boltokban, több a zsűri szűrőjén átment és megfelelt alkotás. Mégis vannak mindent túlélő figurák, melyek — úgy látszik — a giccsadóval is dacolnak. Az anyagi oldaláról sajnos ez érthető is, hisz nem is olyan nehéz megfizetni az üzemnek, a ktsz-nek a giccsadót, ha azok az ízlésben elmaradottabb vásárlók zsebét terhelik. Valójában, a központi rendelkezés sem oldotta és oldhatta meg a problémát. A giccset végérvényesen — nem az anyagi tiltó táblák, a mindennapos „vádlottak padjára” ültetés szoríthatja vissza. Akkor mi? EGY MONDATTAL így válaszolhatnánk : a céltudatos, szélesebb körű ízlésnevelés. Nyomban hozzá is tehetjük, ezt nem szükséges újra felfedezni, a népművelők többsége jól ismeri és tudja ezt. Miért halad mégis lassan a giccs visszaszorítása? Talán azért, mert egy ezer szálon táplálkozó ellenféllel állunk szemben. Nem lehet függetleníteni az ízlés átalakítását az emberek általános műveltségétől. Köze van ehhez az iskolai végzettségnek is, de nem mindenható ez sem. Sokan az igényes önműveléssel előbbre jutnak, jobban értik és élvezik a szépet, mint akiktől iskolai végzettségük alapján jobban elvárnánk. A gondok gyökere talán az iskolai és iskolán kívüli ízlésnevelésből származik. Az általános és középiskolák megyénkben is nagy erőfeszítéseket tesznek — különösen az iskolareformnak ezekben az éveiben — hogy növeljék a fiatalok esztétikai ismereteit, élményszerzési alkalmait. A dicséretes eredmények mellett azonban számos fehér foltja is van az ízlésnevelésnek. A legáltalánosabb problémának látszik, hogy elaprózódik az ízlésnevelés. Nem alakul ki az ifjú emberben a komplex látás, amely nem egyoldalúan csak a zene, a képzőművészeti alkotás, a természet szép, maradandó vonásait ragadja meg. Hanem kifejleszti az általános fogékonyságot. KEVÉS A CSELEKVŐ élményszerzés, sok a passzív befogadás a tévé, a rádió, a könyvek mellett. S ez már nem csupán a fiatalabb korosztály ízlésnevelésével kapcsolatos. Jogos a népművelőknek, pedagógusoknak az a kihogy mindegyik homlok, orr, nyak, ránc a csontokon, megőszült, sovány szőr a mellen, a zubbony hasítékán. Egy golyó volt a csőben, hátranyúlt. A revolvert kidobta a lábuk elé. A háború véget ért. Kriegs kaput, Deutschland über alles, Heil... A sebláz a fának döntötte és egy pillanatra kihagyott az eszmélete. A flekkes erre kilépett. Egy lépés előre, úgy állt ott, mint az „Appel”-en, hideg vízzel leönve, mínuszban. A hosszú kinyúlt érte, visz- szahúzta a sorba az exkövér mellé. — Van még nála... — mondta a hosszú. A német magához tért, elmúlt a megadás pillanata, túlélte ezt a süket, rohadt változást. Ráadásul balkezes volt és a jobb keze annyit sem ért, mint másnak a bal. A rosszullét betömte a fülét, s nem hallotta, amit a hosz- szú mondott a flekkesnek. — Van még nála... — ismételte a hosszú. — Bő zubbonyt hord, ott van alatta. — Már megettem — mondta a német. Azt hitte éhesek, csak kétszersültje volt, de már tegnap se kívánta, csak fogása is, hogy a legnagyobb erőfeszítések is kárba vesznek, ha az értéktelen, talmi művek intézményesen eljutnak a közönséghez, gátolják ízlésük kialakulását. A ponyva színvonalú regényekről, a tucat, művészileg semmilyen értéket nem hordozó mozi- és tévéfilmekről, a magyarnótázás legsilányabb „termékeiről” van szó, melyek láthatatlan „menedzsereik” — vagy a figyelmetlen irányítás — révén beszivárognak a nagyobb nyilvánosságnak szánt fórumokhoz is. Persze, a népművelő — a könyvtáros, a klubvezető, a művészeti előadó, a művelő- désiház-vezető — sokat kiszűrhet a rossz hatásokból. Irányíthatja, szervezheti a programokat. Termékeny vitákat kezdeményezhet, nagy tapintattal rádöbbentheti a résztvevőket a silányságra, az ízlésrombolásra. Ám hatóköre véges. Megyénkben a művelődési intézmények sok erőfeszítést tesznek — a különböző szakkörökben : fotó-, amatőrfilmes, képzőművészeti, az esztétikai, színházi, film-, irodalmi és más klubokban az ízlésfejlesztésért. De több segítségre lenne szükségük a népművelőknek, különösen a kisebb művelődési házaknak, üzemi kluboknak. Ilyen segítség volt az az üzemi és tsz tárlatsorozat, amelyet a nyíregyházi művészeti hetek során rendeztek. Vagy a jó egy éve ugyancsak a megyeszékhelyen sorra került ankét, ahol tudományos kutatók számoltak be eredményeikről a gyakorló népművelőknek. AUTOMATIKUSAN NEM ALAKUL ÁT az emberek ízlése, érdeklődési köre, nem tűnik el a közízlés nagy ellenfele, a giccs. Csak mindennapos munkával, igyekezettel. Páll Géza Őt éy, 78 magyar játékfilm Filmművészetünket az elmúlt öt esztendő folyamán a társadalmi és közéleti felelősség, a korszerű kifejezésre, a magas művészeti színvonalra való törekvés jellemezte — állapították meg a művelődésügyi szakemberek most elkészített összegezésükben. A vizsgált időszakban 78 magyar játékfilmet forgattak, örvendetes, hogy közülük 5; mai témát dolgozott fel. Ugyanebben az időben együttvéve 614 nagy játékfilméi tűztek a hazai mozik műsorára. Fejlődött a mozihálózat: míg 1966-ban 4359 mozi közül csupán 956 volt szélesvásznú, az elmúlt évben már több, mint két és fél ezer. nyelte, fásultan. Alighogy elfogyott, jött a láz. — A gránátot... — mondta a hosszú. A német széttárta két karját, meglengette a zubbonyszárnyat. A jelzést megértették, a hosszú kilépett a két zsidó mögül, s felvette a fegyvert. A nyakát összehúzta, számított arra, hogy a német mégis bevágja a rejtett gránátot. Visszaállt a helyére, s ujját a revolver ravaszára tette. Az eső még szitált, a szél a fák csúcsán tovább rohant. A hosszú megszólalt: — Meg kell motozni. A német zubbonya tetves volt. Az exkövér meg a flekkes motozta, a hosszú tartotta a revolvert. Ingben állt ott a fa mellett, a levegő hűtötte a lázát. A zsebeit átkutatták, és megvizsgálták, nem tart-e valamit a tenyerében. — Igazat mondott — jelentette az exkövér, — nincs nála semmi... csak tetű... nyüzsög a zubbonyán. — Ez nem lágertetű... — mondta a flekkes, s odahajolt a zubbonyhoz. — A lágertetű szürkg volt, ezek itt barnák. Szabolcs-szatmári tájakon PÁTYOD Ha Pátyodot, ezt az éppen ezer lakosú szatmári kisközséget kellene jellemezni, legszívesebben azt javasolnám, ne tekintsük ezer élő személy közösségének, sem ezerötszáz hold, — tehát tárgy — gazdájának, hanem fogalomnak. Fogalomnak arra, milyen is volt — és milyen ma is egy kissé igazi szatmári kis falu. Mert például, aki ide akarna jönni és tudná, hogy van vasútállomása is, alaposan eltévedhetne a térképen. Ugyanis Pátyod vasútállomását egészen a legutóbbi időkig úgy hívták, hogy Csengerjá- nosi. Igen, de ilyen nevű falu nem létezik — és már sok éve nincs lakója, hacsak nem számítjuk azt a bakter- házféleséget, ahol megáll a vonat, Pátyodtól egy kilométerre. Viszont Pátyod elnevezésű vasútállomás sohasem volt. De ilyen furcsa, különös, egyedi, sajátságos, szinte mesebeli sok minden, ami ezzel a kis faluval kapcsolatos. A falut nem bántotta a Szamos áradata. De a Kossuth Termelőszövetkezet ezerötszáz holdjának a felét, több mint hétszáz holdat, vagyis a Kovács-tagot és a Gólyást, alaposan megnyomta a szeny- nyes áradat. Méghozzá kétszer vetettek ezen a területen. Először az árvíz után. Aztán ezt is elvitte a belvíz. Utána másodszor is. Körülbelül hárommillió káruk származott a vizek miatt. És mégsem osztottak „nyereségosztáskor” kevesebbet, mint máskor. Ezt úgy csinálták, hogy az előző évi jövedelemhez hasonló elérésére feláldozták kétmilliós tartalékalapjukat. A harmadik milliót az pótolta, hogy éppen az árvizes esztendőben indult meg építőbrigádjuk és ez az új segédüzem — terv szerint — „megkereste” a maradék pénzt, hogy változatlanul, az árvíz előtti személyes jövedelmet élvezhesse a Kossuth Termelőszövetkezet körülbelül kétszáz dolgozója. _ Csehi Lajos elnökkel, — kit pár napja, a tervtárgyaló közgyűlésen választott meg a tagság a harmadik négy évre is elnöknek — Juhász Béla főkönyvelővel és Papp János párttitkárral nézegetjük. hogyan oszlott meg a közel négymilliós jövedelem a száznyolcvan dolgozó között. Harminc és negyvenezer forint között volt az évi jövedelem a közösből 33 tagnál, huszonöt és harmincezer között 27 tagnál, húsz és huszonötezer forint között 28 tagnál, tizenöt és húszezer forint között 15 tagnak volt az évi jövedelme. A kisjövedelműek többnyire nyugdíjaA hosszú is intett a fejével. Az eső szétrebbent a lövéstől. A hosszú küldte az Utolsó golyót, föl, a fa csúcsának. A revolvert eldobta, aztán rákaparta a lábával a tűleveleket. Azért itt-ott kilátszott a csöve, de nagyjából eltemette. Ez jó ideig, tartott, tíz percet is rászánt, míg abbahagyta. Az exkövér kirázta a német zubbonyát, mert utálta a tetűt, s félt tőle, a flekkes pedig lehúzta az ingát, s kibontotta a kötést a német karján. Látni akarta a sebet, orvos volt. A géz már undorítóan összeragadt, mégis valahogy emberszag csapta meg a sebből. A német nekidőlt a fának és káromkodott: a seb jobban fájt kötés nélkül. A flekkes orvos a zubbonyzsebhez nyúlt: mikor még ruhát hordott, azon a helyen tartotta a szemüveget. De már rég nem volt szemüvege... Az exkövér leült egy fa tövébe és kenyeret rágott, a hosszú pedig keresett egy tisztást, a fák között és ott tűnődött azon, hogy miért siketült meg. Mióta lehúzták a németről a zubbonyt, nem hallja többé az ágyúdörgést. sok és járadékosok, akiknek négyszáz forintra egészítik ki a járadékukat. Még így is huszonháromezer forint fölött van az átlagjövedelem. Meglepő Szatmárban. Még meglepőbb ilyen kis falu apró közös gazdaságában. Lagmegle- pőbb azonban árvíz után. Mire költik a pénzüket a pátyodiak? Mert bizony építkezés itt nemigen van. Tavaly hatan kértek építési engedélyt. Ilyen sok már évek óta nem volt. Viszont — ne kerüljük meg a kényes kérdéseket — az italbolt forgalma mindössze tizenkilencezer forinttal kevesebb, mint az élelmiszerüzleté. Az egyik 1970-ben 68 ezer forinttal, a másik — ez az ital — negyvenkilencezer forinttal járt az évi egymillió fölött. (A harmadik, a vegyesbolt forgalma ugyanakkor 1 805 000 forint volt tavaly.) Kazam ír Imre postai kézbesítőtől megtudtuk, hogy minden tíz porta közül nyolcba be kell fordulni újsággal. Rádió 15 I, televíziós készülék 84 van a kisközség nem egészen háromszáz portáján. Viszont i. családsűrűség igen alacsony. (Háromszáz portán ezer emter, alig több portánként háromnál.) Ha vis :ont egy család három fő, az csak egy gyereket jelenthet így van? Szomorú, lehajtott fejek válaszolnak. Bizony, i két kis iskola közül az egyiket be kellett zárni, gyerek híján. Az idei első osztályt nár alig tudták el- indí^ni, pár gyerekkel. Egyke'' Abortuszbizottság ? Vagy a nehéz testi munkában megfárai It fiatalasszonyok termékei lensége ? A pár;titkár élénken tiltakozik: egyik sem. Bizonyíték: míg négy éve öt-hat gyerek, ha szüle lett évente tavaly már elérték a húszat. Lesz ismét isi cola, kinyitják a másikat is pár év múlva. Nincs igazuk azoknak, akik szerint ez azért volt, mert Pátyodon nincsenek cigányok. Lehetne sorolni még a különös dolgokat, itt, az isten — Elsß osztályú szórakozóhelyein) et nem a fiatalok zsebéhe:; méretezték. A többi pedig ziúfalt és sokszor piszkos is, nem szívesen töltjük ott az időnket — így összegezik a szórakozni vágyó nyíregyházi ifjúság problémáit a megyei művelődési központ ifjúsági klubjának tagjai: Zsisika Éva és Kati, Köves Zsuzsa, Nyitrai Géza. Néhány százan vannak az olyanok, mint ők. akiket „nem fogadnak be” máshova. Kisebb üzemek, hivatalok fiataljai, akik kevesen vannak saját rr unkahelyükön egy ifjúsági klub alakításához. Köves Zsuzsa a háziipariban dolgozik, Nyitrai Géza a vas- és fémipari ktsz-mél. A Zsiska- estvéreket azok az ismeret erjesztő előadások kötik ide, amelyeket munkahelyükön nem találnak meg. A középiskolai kluboknak tilos, do a munkahelyi KISZ- klubok sem szívesen fogadják az idegeneket. Érthető a különböző munkahelyi ifjúsági klubok elzárkózása is, hiszen rendtar tása, fegyelme, munkaterve van mindegyiknek, s fő feladata, hogy saját munkásfiat! Íjainak nyújtson programot. Mihes kezdhet hát az a fiatal, alinek kevés a céltalan korzózás? A megyei művelődési központ é\ eken át hiába próbálta becsalogatni az utcáról a fiatalokat Akik jöttek, azokról a legjobt szándékkal sem lehet elmondani, hogy kulturáltan szóraki >ztak. Az igényesebbek rt pedig elriasztották. Egy évi szünet után idén januártól megújult a klub. Százötvenen jelenthez tek. Fiatal munkások, gimnazisták. Már a kezdet kezdeten kizártak egy köteháta mögötti történelmi rezervátumban, ahová lám, mégis elért a gyermekgondozási segély szele (évi hat gyerek helyett húsz). Aki a tsz-re megharagszik, elmegy a Tőzegkitermelő Vállalathoz, négyezerért. Piszkos munka, megfizetik. Huszonkét mentesített egyéni parasztgazdaság az eredménye. Iparban dolgozók saját tulajdona. Van aki csak ebből az egy-két holdból él, meg alkalmi munkából, jól. De legszomorúbb az orvos története. • Egy helybeli fiatalembert taníttattak, ösztöndíjára ötvenezer forintot költött a falu népe. Megépült neki az orvosi lakás. Amikor a csen- geri járás feloszlott, elment máshová. Most perük tőle vissza azt a pénzt, amit a község lakossága ajánlott fel és adott össze községfejlesztési adóként. Minap például Simon Györgyéi? kislánya beteg lett Telefon körös-körül, egy orvos sem jött. A tsz kocsija is rossz volt. Végül mentőket hivattak. És közben nézték az üres orvosi lakást Szatmári falu. Hogy négy év alatt három válás volt már nagy téma itt. (Mind a három ital miatt egyikben a menyecske is fenekére nézett a pohárnak.) De dolgozik öregje, fiatalja, nyolc éve egyenletesen gyarapodnak. És a maguk emberségéből, szorgalmából. Mert 8,6 aranykoronás földjeikért nem jár semmiféle támogatás. És az árvíz sem tette tönkre őket. És a nyolcvan eljáró ipar- béliból is évente hazajön hathét. Mint idén is. És ezenkívül belépett tíz asszony. Mert, — ezt búcsúzóul ai lelkünkre kötötték — amö- gött a nagy családi jövedelem mögött megbúvik sok családtag bedolgozása is. És a szorgalom. Ez is Pátyod. Gesztelyi Nagy Zoltán kedő fiatalembert. A többiek látták, hogy értendő az, hogy bárici tagja lehet a klubnak. Bárki — akárhol dolgozzon, vagy tanuljon, de senki, aki megsérti a kulturált szórakozás szabályait. Most is vannak nagyhajúak, de a kizárás óta nincs rendbontás. Beatzenével kezdtek, táncos összejövetelekkel. Már bevált az ifjúsági klubok gyakorlatában ez a vonzerő. Hogy mennyivel több mégis ennek a megújult klubnak a programja, mint rossz véget ért elődjének? Annyival, hogy túl vannak a „törzsgárda” kialakításán, kívánság szerint állítják össze a tartalmas programokat. A névadójuk Bessenyei György — korban igen távol van a mai fiataloktól. Könyvtárba jártak, életének és munkásságának fontos állomásait kutatták, így állt össze a névadó ünnepség anyaga. Azt tervezik, hogy rendszeresen ápolják az Északi temetőben lévő Bessenyei- sírt, amely bizony elhanyagolt állapotban van. Filmankéton vettek részt közösen a főiskolásokkal, a Tájkép csata után című filmről. Nőgyógyászt hívtak meg előadásra a szexuális élet ifjúkori problémáiról. A lányokról sem feledkeztek meg. 30 szál nárcisszal kedveskedtek nők napján a klub női tagjainak. Túl vannak a szerveződésen.' Pénzük is van a művelődési központ költségvetéséből, tehát könnyebb a helyzetük, mint egy gazda nélküli lakó- területi klubnak. Amíg az ifjúsági házunk elkészül, ennek a klubnak a feladata azoknak a fiataloknak kulturált szórakozási lehetőséget nyújtani, akik máshonnan kiszorulnak. B. E. A beattől a filmankétig
