Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-06 / 132. szám

m. «mű'' ' fCin?£f-TOA<y?AROftSZA(? = ^AfHTÄRfflEESHST «ff. ffffíf« * j» KÉT KOROSZTÁLY GÖRDÜLÉKENY TÉVÉJÁTÉK UJ TERMEK GYÁRTÁSÁNAK BEINDÍTÁSÁHOZ felveszünk nagy gyakorlattal rendelkező — NAGY PONTOSSÁGÚ GÉPEK KEZELÉSÉRE — ESZTERGÁLYOS SZAKMUNKÁSOKAT ÉS BETANÍTOTT MUNKASOKAT, VALAMINT BELSŐ ANYAGMOZ­GATÁSRA SEGÉDMUNKÁSOKAT. Fizetés megegyezés szerint JELENTKEZÉS: VAGÉP VÁLLALAT NYÍREGYHÁZA, RÁKÓCZI U 100. ‘ (266524) J. Zaharov: Dicséret Majdnem krimi Kollektívánk prémiumot, kapott. Az igaz, hogy nem sokat, de kapott. Mindössze háromszázhatvan rubelt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez így is arányban állt az elért eredménnyel. Kije­löltük a legrátermettebbeket, akik ezután hozzáláttak az összeg érdem szerinti elosztá­sához. Iván Petrovicsnak, a kollektíva vezetőjének 60 ru­belt szavaztunk meg, Venia­min Sztyepanovicsnak, a mű­szaki vezetőnek ötven rubelt. Kuzkinnak. a brigádvezető­nek negyven rubelt... Ahogy a beosztás csökkent, úgy csökkent az összeg is. Az er­re érdemesek közül senkit sem hagytunk ki. Vahter Trofimicsnak így juttattunk öt rubelt. Azért ennyit, mert ő még nyugdijat is kap ezenkívül, Elosztottuk — de éreztük, hogy az elosztásnál nincs minden rendben. Kér­dezzük. hogy lehet-e nagy öröme, mondjuk ennek a Trofimicsnak, attól az őf ru- bel prémiumtól? Még meg fog sértődni végül. Ekkor valaki azt ajánlotta, hogy az ösztönzésnek egy más fajtá­ját, a köszönetnyilvánítást, a dicséretet kell szélesebb kör­ben alkalmazni a kollektíva munkájának az elismerésé­ben. Átnéztük a névsort, és néhány embernél a dicsére­tet alkalmaztuk. így az egyes kategóriákban a pénzjutalom összege nőtt, Ennél a vari­ánsnál Klavdiva Mihajlovna, a mi kedves számlázónk zár­ta a kört tíz rubellel. Ekkor meg ózok között keletkezett hangoskodás, akik csak di­cséretet kaptak: gondold csak meg jól, még azt mondják: köszönetnyilvání­tás, dicséret, de ha a pré­mium összege összesen tíz rubel, akkor a dicséret ér­téke csak hét és félre rúg, nem többre. Hát ez már ne­vetséges! A kritika minden­képpen helyénvaló. Azt gon­doljuk, hogy valóban igen le­járattuk a dicséret szerepét. Es ekkor valaki a helyi szak- szervezeti elnökség tagjai kö­zül azt javasolta, hogy ma­gasra kell emelni a dicséret jelentőségét. — Igen ám, de ezt hogyan? — kérdeztük. — Igen egyszerű, — mond­ta. — Iván Petrovicsnak 130 rubelt kell adni, Veniamin Sztyepanovicsnak 120-at. Kuzkin elvtársnak, mint. a legjobb brigád vezetőjének meg 110-et. A többieknek meg mindenkinek egyformán — dicséretet. Így mindenki úgy fogja fogadni a dicsére­tet, mintha az száz rubelt ér­ne és egy kopejkával sem kevesebbet. Nagy, megható ötlet volt. Nem? Oroszból fordította: Sigér Imre Akkor már semmi kétsége nem lehetett afelöl, hogy va­laki rendszeresen dézsmálja a szekrénybe félretett pénzét. Nem nagy összegekről volt szó, de később ebből a pénz­ből akarta gyarapítani tartós javait és így különösen kel­lemetlenül érintette a dolog. Meg aztán a bosszúság, hogy ki teheti ezt vele? Hiszen az öreg bejárónő már szinte „családtag”, hölgyvendégeit a bútordarabok közül egyálta­lán nem a szekrény érdekelte, a múltkori szerelő pedig, aki nála járt. a két drótot alig tudta összekötni, olyan ré­szeg volt. nemhogy egyéb­re lett volna alkalma. Szó­val: rejtély ez a javából! Aztán az egyik délután — meglepetésszerűen, mert már legalább fél éve nem talál­koztak — telefonon felhívta őt Gizi, újra felizzó érzések­kel a hangiában: — Fel kellett, hogy hívja­lak... Magányos vagyok, ret­tentő magányos... Ma este fel­tétlenül találkoznunk kell; hidd el. az életemről van szó! — Kérlek, persze... Majd megpróbálom... — dadogott kínjában, mert azt csak nem mondhatta meg a lánynak, hogy három nappal a fizetés előtt egy vasa sincs a találká­ra. összetörtén ült jó ideig a a korosszékben, közben be is esteledett, aztán hirtelen halk, de jól kivehető reccse- nés riasztotta fel töprengé­séből. Hallódnál talán? De nem, hiszen a zaj megismét­lődött, sőt, most már hango­sabban. s egészen közelről.!! Hohó: a szekrény! Tehát újra az a gazember jelentkezük? Óvatosan felemelkedett a székből, s a félhomályban ta­pogatózva a szekrény felé in­dult. Közben. tisztán hallotta, ahogy a másik is ugyanabba az irányba settenkedik... Fantasztikus, micsoda vakme­rő fickó, milyen elszánt! A pénz közelsége elvette az eszét. Már csak három, két, egy lépés lehet hátra; a reccsenések szinte lépéseivel együtt hallatszottak... A szekrény mellé érve aztán az utcáról beszűrődő fénysugár­ban egy tétova kezet pillan­tott meg, s ő hirtelen rácsa­pott. Abban a pillanatban felor- ditott, mert a másik se hagy­ta magát és dulakodni kellett vele. — Megállj, te utolsó! — or­dította. — Többet nem dézs­málod a pénzemet! Vége a diszn óságaidnak! Lassan a villanykapcsoló közelébe értek és ő homlokát igyekezett odahajtani, hogy felkattinthassa, de amikor ki- gyult a fény, azonnal elhűít benne a vér. Ugyanis bal ke­ze, amelyik előbb a betörő fe­lé sújtott, még most is dühöd- ten marcangolta jobb kezét, amelyről azt hitte; hogy a betörő vágott rá... A tükörből pedig csak saját kétségbe­esett, bűntudatos arca nézett vissza reá — a leleplezett be­surranom. Németh Géza Spitzbubi minden mennyiségben ^Mosolygó világ — ... és végül ebben a kor­szerű üzemben állítjuk elő a spitebuhikat — mutatott kör­be színpadias mozdulattal Kelep Ede termelési főnök. Elfogott az irigység. Miért is nincs nekerh ilyen kófszerű üzemem otthon,! Vagy ha már nincs, miért nem tudok ilyen elegánsan körbemutat­ni? Még félkörben se tudok elegáns lenni! — ... gondolja meg az elvtárs, hogy valamikor egy ember egy teljes nap csupán másfél spitz bubit készített átlago­san. Ebben benne volt az is, aki felet, sőt csák negyedet tudott készíteni, s az is, aki­nek keze nyomán három, sőt négy spitzbubi készült na­ponta. Transzmissziók, uram. öreg gépek, elvtársam. Ma­nuális munka. Hatvan em­ber és a napi termelés nem érte el még a száz spitzbubit sem. Még a százat sem! —_ karolt belém könnyedén a termelési főnök. Kelep Ekle, és szinte táncléptekkel vitt körbe a száj táti modern gé­pek között. Ember alig. Gép­zaj alig. Fotocellák, képerő­sítő televíziós kamerák, auto­maták gyártották itt a spitz- bubikat. — Az egész üzem — foly­tatta Kelep Ede — száz négyzetméter... Itt dolgozott annak idején a hatvan em­ber és gyártott, mint mon­dottam, legfeljebb száz spitz­bubit. Most, öt ember van, meg a harminc korszerű gép. És mit gondol az elvtárs, mennyi a napi kapacitás? Mondjon egy Számot! — Tízezer-ötszázhuszon- hat! — vágtam ki egyből. — Honnan tudja? — né­zett rám szájtátva Kelep Ede. — Nem ipari' kém ma­ga? Miután sikerült megnyug­tatnom, hogy az ipari kém­kedés területén nem érek egy lyukas ipari titkot sem. bár még mindig csóválta a fejét a véletlenek ily nagyszerű összejátszása miatt. tovább cipelt, körbe-körbe az üzem­ben: — ... és nézze az elvtársi Ez a gép piros. Mit gondol, miért? Mert ehhez kell egy kis ember: erő és a pszicholó­gus szerint a piros szín va­dít... Látja, ez a gép meg lágy pasztellkék... Itt csak finom, szinte ujjhegynyi érin­tésre van szükség. Hetvenöt- millióba került ez az üzem, elvtársam, de ehhez fogha- tóan korszerű spitzbubiüzem talán a világon sincs... Na, j látja, kérem, megírhatja | nyugodtan, hogy ebben az üzemben mindent megtesz­nek a tudományos-technikai forradalom sikeréért, a ter­melékenység növeléséért, az emberi munka hatékonysá­gáért. Leírta? — kérdezte aggódva. — Le, kérem szépen — mondtam illedelmesen... — Csak még egy kérdést, ha meg tetszene engedni. Meny­nyi a magyar ipar és ke­reskedelem napi szükséglete spitzbubíból? — Hogy mennyi? Várjunk csak — tűnődött egy pillana­tig. — Ha jól emlékszem a számokra, elnézést, hogy nincs nálam a hivatalos do­kumentáció... Szóval, ha jól emlékszem, akkor 92 darab! És előreláthatólag az ötéves terv végére ez az ig^ny 102-re fog emelkedni! Gyurkó Géza Az egyik párizsi külváros­ban egy koldus megszólít egy járókelőt. — Alázatosan kérek ala­mizsnát! — Sajnálom, de semmim nincs! — Dolgozz, te lusta — mél­tatlankodik a koldus, — ha pedig üres a zsebed, ne csava­rogj. ★ A fiaital skót megszökött ha­zulról : — Azonnal gyere haza! — üzeni neki a dühös apa. — De ha hazajössz, előre értesíts, mert addig is kiadtuk a szo­bádat... ★ A fizikatanár kérdez: — Milan, hol van különbség a villám és a villamosság kö­zött? — A fizetésben kérem. Körösi úr egy nap reggel ér haza. Csendesen leveti a cipő­jét, levetkőzik. Mikor már csak ingben van, lever vala­mit a kezével az asztalról. A felesége rögtön felébred. Mi­kor megpillantja, elcsodálko­zik: — Miért kelsz fel olyan ko­rán, hiszen csak fél öt van? — Igazad van — mondja Körösi úr — még egy kicsit visszafekszem. És nyugodtan bemászik a dunyha alá. ★ Kissné így szól férjéhez: — Nézd, hogy ömlik oda­kint! az eső... Kiss úr, akj újságot olvas, anélkül válaszol, hogy föl­emelné a fejét az újságból: —i Ahogy óhajtod, drágán»* KERESZTREJTVÉNY 1812. június 6-án született Iván A. Goncsarov. Az orosz iroda­lom egyetlen kiváló nagypolgári származású írója, Turgenyev ve- tély társa és ellensége. lí)23-ban napvilágra került emlékiratai bizonyítják, hogy . . . folyt, vízsz. 1., függ. 10. és 12. vízszintes : 11. Immel-ámmal. 13. YMIR. 14. Kutyája 16. E-vel a végén az átalány. 17. Régi római köszön­tés. 19. Fél guta! 20. Latin sze­mélyes névmás. 21. Zenei rövidí­tés. 22. Igekötő. 23. V-vel ütőér. 25. Termetét. 28. Hangtalanul ..darál” 29. Rágcsáló. 31. Pusz­títod. 32. Francia zeneszerző fc netikusan. 33 Misztikus vallási rendszer követői Indiában. 35. Ré­gen ilyen pad is volt. 36. A nyújtón egyik gyakorlat. 37. Szabolcs megyei község. 38. Az öröklékenység hordozója. 39. Fel­fogták ésszel. 42. Eladó porté­ka. 44. A kirgizek nemezsátra. 47. Egykori írónk (Ferenc). 48. Rit­ka női név. 50. A statisztika ele­me. 51. Becézett női név. 52. Orosz író keresztnevének kezdő­betűjével- 54. Villan ylcörte. 55. tY. 56 Érzékszerv. 57, Az egyik mesterséges nemzetközi nyelv. 53. Állatlakás. 59. Halál németül. 61. Ez a ..ló” tetszik legjobban a lányoknak I 62. Késnek is van, szónak is van. Papírra vetne. 65. Férfinév. 68. Orosz kereszt­név. FÜGGŐLEGES: 2. Ut. utca franciául. 3. GN. 4. Vissza: forró égövi növény. 5. Olasz város neve olaszul. 6. Veszprém megyei község. 7. Szó­ba hoz 8 Személyes névmás. 9. Fordított arc! 15. Verekedés zsar­gonban. 18 Fantasztikus regény­író volt. 24. Hónaprövidités. 26. Jugoszláv sziget. 27. Tengeri hal­fajta 28. Rombol. 3-0. Afrikai ál­lam. 32 Olasz város neve olaszul. 34 Csápzári és királyi régi rövidítése, az Osztrák—Ma­gyar Monarchia idején. 36. Gyö­nyör. 40. összedűlő. omló. 41. Három oroszul. 42. Sál betűi ke­verve. 43. Svájci kanton. 45. Érd betűi keverve. 46. Részletez. 48. Gyötör, kínoz, nyugtalanít (pld. lelkiismeret) 49. Vissza: tölcsér alakú üreg, melyet a lefolyó víz a mészkőhegységekbe váj. 52. Szilva franciául. 53. Részesített. 60. Német névelő. 62. Hárfaféle (+*). 64 RM. 66. Egyik városunk fele! 67. Papírmérték. A megfejtéseket június 14-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON' BE­KÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FOGADUNK EL. Május 23-i rejtvénypalyázatunk MEGFEJTÉSE: Szülővárosában Kaposvárott. Münchenben és Pá­rizsban Munkácsy mellett ta­nult. NYERTESEK: Dr. Almássy Ist- vánné. Lengyel Árpádné, Major Zoltán. Péterváry Józsefné és Tóth Imréné nyíregyházi. özv. Fábián Dénesné csengeri, Tuli­pán Józsefné kisvárdai, Béri Bé­la mátészalkai. B. Bakó Irma ti- szavidi és Szabad Margit vajai kedves rejtvény fej tőink. A nyertesek részére 30 Ft ér­tékű könyvsorsjegyet postán el- kuldtunk. ÖNKRITIKA ÁMOR KUDARCA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents