Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
1971. Június 8. KELET-MÁGYAR0RSZA6 I. oídaí A munkahely rangja EGYSZERŰ, de sajnos az élet által sok helyen és sokszorosan megismételt példa. Eltanácsoltak egy embert a gyárból, sok baj volt vele, a pénzt nagyon, a munkát annál kevésbé szerette. Az ember elment, s néhány hét múlva fölbukkant — édes a bosszú alapon — látogatóként. Mondta és bizonyította is papírokkal, hogy új helyén két forinttal nagyobb órabérért dol- zik, amennyit persze — s ezt már mi tesszük hozzá — dolgozik érte... A példa csak egy azok közül, amelyeket a gyár párttitkára sorol annak bizonyítására: a fegyelem megszilárdítására, a követelmények emelésére, a munkahely rangjának öregbítésére tett erőfeszítések mindaddig nagyrészt hiábavalóak, míg ezeket csak egy-egy munkahelyen tapasztalni, s másutt, a többségnél éppen ennek ellenkezőjét. Általános légkörré, jellemzővé kellene tenni a rossz munka anyagi és erkölcsi elítélését, a munkahely rangjának becsületét — ez szavainak summája. A munkahely rangja, vagy ahogyan a munkaszociológia jelöli, presztízse, valóban nem tartozik a sokat emlegetett fogalmak közé. Valamikor nagy szerencsének számított bekerülni egy-egy patinás, híres üzembe, s sajátos vonzereje volt a „nyugdíjas állásnak” a vasútnál, más helyen. Szó sincs arról, hogy az akkori állapotokat szépítve elevenítjük fel a munkahely rangját, ám nagy hiba a fürdővízzel együtt kiloccsantani a gyereket; ép- penhogy a szocializmus körülményei között lehet igazi rangja egy-egy munkahelynek. BECSÜLETESEN DOLGOZNI, maradéktalanul eleget tenni a követelményeknek, 6 ennek fejében anyagi, erkölcsi elismerést élvezni: sok emberben meglévő kívánság. A baj ott van, hogy a pohárka örömhöz kupicányi ürömöt is mérnek, túl könnyen uniformizál a munkahely. Ad a becsületesen igyekvőnek, de a dolgozgatónak is. Bérjavítást, üdülési beutalót, továbbtanulási lehetőséget, lakásépítési kölcsönt... S ha sok helyen mérnek egyformán — mégpedig ma ez történik —, akkor mi emelné az egyik munkahelyet a másik fölé, mi tenné vonzóbbá? A munkahely rangja, presztízsértéke nem csupán attól függ, hogy mennyit lehet ott keresni, milyenek a jövedelmi lehetőségek., A hírben, rangban a pénz mellett sokféle más dolog is szerepet játszik, a légkör éppúgy, mint a szakmai próbatétel lehetősége, a vezetés stílusa, a munkán túli problémák kezelése, a hagyományok ápolása, s így tovább. Az iparban, de nemcsak az iparban, hanem minden tevékenységi területen ezrével dolgoznak olyanok, akik másutt esetleg több pénzt kereshetnének, de ragaszkodnak munkahelyükhöz. Miért? A fogalmazás ezerféle lehet, a lényeg mégis azonos. Amikor a válaszoló a szakmai feladatok érdekességét, a gyár, a kutató- intézet több évtizedre visszanyúló eredményeit, a dolgozók gondjainak megértő kezelését említi, lényegében a munkahely vonzásáról beszél. Arról, hogy jól érzi magát, a helyén van, tudja, hogy holnap meg holnapután is szükség van rá, s bár a pénze másutt több lehetne, emberként aligha érezhetné többnek, teljesebbnek magát. Hiba, hogy hosszú éveken át, s még ma is, alig jutott kellő figyelem a munkaiélek - tan eredményeinek, holott a pályaválasztásban éppúgy, mint a munkahelyek melletti vagy elleni döntésben fontos szerepet játszanak a lélektani motivációk. A gyermek, ha apja szájából sűrűn és színeAz ifjú műszakiak és közgazdászok országos konferenciáján osztották ki Budapesten, a Technika Házában az országos szakdolgozat-pályázat díjait. 106 mérnök, közgazdász és technikus részesült a KISZ KB és a SZOT díjaiban. Szabolcs-Szatmár megyéből ez évben három pályázó munkáját terjesztették a bírálók elé. Ezek közül kettő díjat nyert. Balogh Tamás, a Nyíregyházi Konzervgyár gépésztechnikusa a Lapkázó- és karikázógép című munkájával második díjat nyert és sen megfogalmazva hallja dicsérni a munkahelyet s az ott végzett munkát, szívesen választja maga is azt. Egy-egy fiatal, pályakezdő ember örömmel vállal olyan állást, ahol nemcsak pénzt, de távlatot is ígérnek neki, ahol nemcsak munkaerőnek, de alkotó embernek, is érezheti magát, akár szerszámkészítő, akár üzemmérnök, akár pedagógus legyen. DOLGOZNI, kenyeret keresni lélektelen munkával is lehet. Ahogy lehet lélektele- nül, mechanikusan, létszámban és termelési értékben számolva vezetni, irányítani is egy munkahelyet. Nem kell bizonygatni: sem az egyik, sem a másik nem egyezik a társadalmi célkitűzésekkel. Ezért, hogy országos fórumokon egyre több és hangsúlyosabb szó esik a munkahelyek légköréről, demokratizmusáról, a kol lektíva szerepének növekedéséről. Arról, ami nem tartozéka a gépeknek, berendezéseknek, ami nem kiegészítője a termelőeszközöknek, hanem a termelés, a munkavégzés döntő tényezője. Ami végső soron hírét keltheti egy munkahelynek, rangot adhat az ott dolgozóknak, s a szó jó értelmében csábíthatja azokat, akik hisznek a szívvel végzett munka egyéni és társadalmi értelmében, értékében, megbecsülésében. (ni) megkapta a pályázat ezüstplakettjét, az oklevelet és az ezzel járó pénzjutalmat, Dienes Barna ugyancsak a konzervgyárból, villamosmérnök, a lúgos hámozóberendezések szabályozása témában nyert bronzplakettet és harmadik díjat. A két nyíregyházi ifjú műszaki egyben megkapta a kiváló technikus és a kiváló mérnök címet is. Szakdolgozatuk országosan eddig kevéssé vagy egyáltalán nem ismert témát dolgozott fel, és egyben újítás is, amit a konzervgyár már bevezetett. Szabolcsi ifjú műszakiak országos sikere Az építő ember tenyerén Lakás, iskola, gyár Két évtized erőfeszítéseiből Mindennap hazarhegyünk, mert van otthonunk. Iskolába járunk, van hová. Van üzemünk, hivatalunk, van hol leöblíteni kiszáradt torkunkat egy-egy pohár sörrel. Vannak épületeink, szépek, vagy kevésbé azok. Épülnek torony- házak, kórházak, áruházak. Hiszen ez olyan természetes. Vagyunk mi, emberek. Fan- táziálunk, tervezünk, verejtékezünk, lelkesedünk és veszekedünk, dolgozunk. Aztán, ha kész a mű, ha tetszik, ha javunkra van, minden fáradtságot elfelejtünk. Csak örülünk. És ez is olyan természetes. A Béke nevet kapta Az emlékezik csak rá. aki ott volt. Huszonegy évvel ezelőtt egy kis szövetkezet és néhány magánvállalkozó megalakított egy vállalatot Nyíregyházán, hogy építsenek jobban, többet és gyorsabban. Aki akkor jósol, azt kinevetik. Hogy lesz két-három év alatt új városnegyedünk? Lesz alkaloidánk, gumigyárunk, csupa ablak főiskolánk? Hogy lesznek lakásaink, sok ezer, fürdőszobákkal, központi vagy gázfűtéssel? Ugyan kérem. Álom. Hiszen ez az építőipari vállalat csak falat rakni tud, sok ezer kis téglát egymásra, pénzünk sincs elég, kevés az anyag, a gépek hiányzanak. Csak emberek vannak, tervek és akaratok. De az ember úgy látszik tudja, hogy sokszor nagy dolgok múlnak jó terveken és kitartó akaratokon. Hőskor, 1950. Lakás kell, építettek, csak úgy a régi mód szerint, ahogy még az apák, a nagyapák csinálták. Még kevés helyre jut erő, még csak pár százan dolgoznak a vállalatnál. Nagyobb feladat? Irreális elképzelés. Az építők mégis kérik? Rendben, építsenek iskolát, az kell most, négytantermeseket, többre úgysem képesek. Készítettek hát iskolákat, kicsiket. Aztán jött a megbízás, az első nagy, igazi építőipari feladat: egy háztömb kell Nyíregyháza szívébe. Vállalták és felépítették. A ház a Béke nevet kapta. Mindenki drukkolt De nem volt béke vállalaton belül. A feladatok túlnőttek az erőkön, sokszor a lelkesedésen is. Még tíz-tizenkét évvel ezelőtt sem mondtak mást a megyei építőkről: ez a vállalat csak arra képes, hogy évente egy-két hagyományos technológiájú lakóháztömböt, néhány négytantermes iskolát, óvodát, esetleg egy-egy istállót építsen. Ez volt a maximum. Született-e valaha is olyan ember, aki ismerve körülményeiket, megpróbált volna még ennél is többet kérni a gépeket helyettesítő izmoktól? Született. Ők maguk, az építők. Akik falakat raktak, maltert hordtak. Az állványerdők akrobatái. Jött egy rendkívüli beruházás? Őket kérdezték meg legelőször, hogy vállalják-e? Merik-e vállalni? Merték. így épült fel az irodaház, az állomás, az almatároló Nyíregyházán. Ez már a közelmúlt, amikor évente 2—5 millió forintos feladatokkal birkózott egy- egy évben ez a vállalat. Milyen kevés ez a ma háromszáz milliójához. Az első fecske, a konzervgyár építése, 1962-ből. És az első igazi megpróbáltatás is egy olyan vállalatnál, ahol kevés a gép, az ember, alig vannak technikusok, mérnökök. Csábító és ijesztő feladat. Olyan technológiával építeni, ami maga ritkaság ebben az országban. Mindenki drukkolt, a portástól az igazgatóig, a tanulótól az építés- vezetőig. Ma már mindez könnyűnek, csupán egyetlen lépcsőfoknak tűnik. Az építés forradalma Az építőiparnak, a Szabolcs megyei Építőipari Vállalatnak is megvan a maga ipari forradalma. A hatvanas évek elején, amikor jött a kohósalak, a nagyblokkos építkezés, amikor ismét az erőket túlbecsülő feladatnak tartották a Jó repülést fiúk! Államvizsga — a levegőben A cél a korszerű mezőgazdaság szolgálata Repülőgép a záróünnepély meghívóján. Államvizsga a levegőben. Ilyenre még nem volt példa Közép-Európa egyetlen felsőfokú tanintézményében sem. Hazánkban is az első, és az egyetlen a Nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum, amely repülőgépvezető ágazattal rendelkezik. A huszonegy fiatal az első olyan államvizsgázó, akik két oklevelet kaptak. Egyiket mint gépész szaktechnikusok, a másikat, mint mezőgazda- sági repülőgépvezetők. Nehéz kezdet után Áldozatvállalás, lemondás, sok-sok tanulás után jutottak el idáig. Szerelmesei a repülésnek. S mind a korszerű mezőgazdasági nagyüzemek szolgálatára készen áll. íme az osztály. Darida Tamás, Döme István, Fantó Jenő, Fodor Zoltán, Hegyi József, Hollókői Rudolf, Kaposvári Zoltán, Karácsonyi Gábor, Katona Miklós, Ké- csán János, Kiss Jenő, Le- vendovics András, Matyikó Ferenc, Oláh Attila, Perger István, Pokoraczkt András, Pusztai László, Somogyvári József, Zákány Ferenc, Zám- bó Mihály és Zsiga Miklós. Dr. Vétek János kandidátus, az iskola igazgatója: — 1968-ban 26-an kezdték, s 21 kitartott becsületesen. Nem volt tapasztalatunk, s nem volt könnyű a feltételek megteremtése sem. Három esztendő alatt jelentős bázissá fejlődött az intézmény. Jelenleg 19 géppel rendelkeznek. Van közöttük Tréner Z 526-os, növényvédő repülőgépek. És kiváló oktatórepülők. Kovács Gábor a repülőgépvezető ágazatot irányítja. Repülőmérnök. Itt tanít a neves Kotrás Gábor főpilóta, a rutinos Schaffran- kó Róbert, a mezőgazdasági repülés alapos ismerője. Kes- selyák Miklós repülőmérnök docens állította össze az államvizsga tételeket. Országosan is az egyik legjelentősebb szakjegyzet készítője. Tíz rutinos „fecske” oktatta, képezte a fiúkat. A navigációs jegyzetet Kömley KorPetőfi utca és az Északi Alközpont építkezéseit Jelentkezett más igény is. Műszakilag igényesebb, nagyobb technikai felszerelések alkalmazására kellett képessé tenni a vállalatot. Ugyan kihez fordulhattak ismét? A munkásokhoz, az építkezéseken dolgozókhoz, hogy tanuljanak, iratkozzanak be a technikumokba, mert technikusok kellenek. Nem is kevés. Olyan válaszra, amilyet végül is kaptak, nem számítottak. Új kőművesek, ácsok, szerelők születtek. Olyanok, akik nappai dolgoznak megfeszítve, s este ugyanezt teszik otthon a könyvek mellett. Kevés üzem, gyár dicsekedhet annyi „saját nevelésű” technikussal, középvezetővel, mint éppen az építőipari vállalat. A tandíjat megfizették ők is, a vállalat is. Már bizonyítottak is, tíz év^alatt közel 6 milliárd forintos ajándékot tettek le a szabolcsi homokra. A gumigyárat, a tanárképző főiskolát, a fehérgyarmati téglagyárat, a tiszavasvári Alkaloidát, korszerű kórházakat, szanatóriumot, gimnáziumokat, sok ezer lakást kaptunk tőlük. Tavaly kétszázuk dolgozott virradattól szürkületig az árvizes építkezéseken, hetekig nem látták családjukat, de átadtak 79 lakást rekordidő alatt. ★ Talán ezekért is érzi azt az ember, hogy ebből a megyéből valahonnan hiányzik egy szobor. Egy emberalak izmosán, izzadó arccal, kinyújtott kézzel, a. tenyerén lakást, iskolát és gyárat kínáló mozdulattal. A? építő ember. A hálánkat persze így, kőbe faragva sem tudnánk leróni. Horváth & János nél, a műrepülő válogatott keret tagja írta. Repülés földközelben Csütörtök reggel, háromnegyed nyolc, Nagy az izgalom, a drukk az ajtók előtt. Kecsán János, az évfolyam KISZ-titkára lép ki az ajtón megkönnyebbülve. Mezőgazdasági géptanból államvizsgázott. Mosolyog — Úgy érzem sikerült — fújja ki magát. Három tantárgyból kell államvizsgát tenni. Navigációból, mezőgazdasagi géptanból és gépjavításból. Navigációból még nem vizsgázott. — Először a műrepülést tanultuk meg, majd az útvonal, a vak- és kötelékrepülést, s végül a föld közeli repülést — mondja a KISZ-titkár. — Számunkra az utóbbi különösen fontos, mert a mezőgazdaságban erre nagy szükségünk lesz. Ez volt a legnehezebb, de megszoktuk és ez lesz a munkánk. Az ország legkülönbözőbb részéről jöttek a fiatalok ide tanulni. Kécsán János Budapestről jött Nyíregyházára. Vizsga után két hónap Szekszárdion, mezőgazdasági te- herrepülést végeznek, s utána irány a mezőgazdaság, „öreg” pilóták mellé kerülnek először. „Félig” nyíregyházi lesz. A feleségjelölt is itt végzett. Kertész. A konzervgyárban dolgozik. — A legújabb rendelkezés szerint állami gazdaságaink is vásárolhatnak repülőgépet, s úgy tudom, többnek van ilyen szándéka a megyénkben is — újságolja dr. Vétek János igazgató. — Nagy szükség lesz ezekre a fiúkra a korszerű mezőgazdaságban. „Jó pilóta szeretnék lenni“ Somogyvári József is túl van a nehezén. Azt mondja nagyon „meredek” dolog volt, amibe fogtak. Tanulni is, gyakorlatot is szerezni, repülőgépet vezetni, s két diplomát megszerezni. Megizzadtak érte. — Jó pilóta szeretnék lenni a mezőgazdasághan. Tökéletesen csinálni mindent, amivel megbíznak — mondja. ö a Csepel Vas- és Fémművekből jött. Ott volt szerkesztő az egyik tervezőirodában, s a klubban repült. — Először kizárólag a repülés szeretete hozott ide. Szerelmese vagyok, de most már tudom, hogy mi a célja, s értelme a mezőgazdaság számára. Somogyvári az osztály karikaturistája. Ilyen tablót készít a fiúkról. Három év alatt négy tárlata volt Három Nyíregyházán, egy Miskolcon. S a szeretett téma: a repülés. Egyik rajza ott van az igazgatói iroda falán. Emlék. — Eddig 180 órát repültünk az iskolában. Kétszáz óra szükséges ahhoz, hogy a hatósági főpilótával a mezőgazdasági repülővizsgát letegyük. Ezután dönti el, hogy ötszáztól ezerig, hány felszállás szükséges ahhoz, hogy önállóan dolgozhassunk — magyarázza Hollókői Rudolf, aki a legnyugodtabb, mert túl van minden vizsgán. — Addig egy öreg „róka” felügyelete mellett repülünk. Itthon segíteni Mind a 21 fiú KISZ-tag. Kettő közülük párttag is. Döme István és Hollókői Rudolf. Itt vették fel őket az 'intézetben. Tanárok, oktatók ajánlották. Korábban többen jósolgatták, megbukik a növényvédő repülőgépvezető képzés. Lehetetlen megoldani. íme az intézet bizonyított. Ezeket a fiúkat május elsején a felvonuláson is lehetett „látni”, amint a Kossuth tér fölött elhúztak kötelékrepülésben. — Bebizonyosodott, hogy kibírható — jegyzi meg a 23 éves Darida Tamás, akinek különösen nem volt könnyű. Saját magát tartotta el. Segített a társadalmi ösztöndíj, melyet öten kaptak, köztük ő is. — Tamásra már egy másik vizsga vár. Itt marad a kiképzőbázison — újságolja Kovács Gábor. Növényvédő repülőgépvezetőket fog oktatni. Ebben a szakmában ő az ország legfiatalabb oktatója. Pokoraczki András az egyetlen megyebeli. Nagycserkeszről indult. Ö még előtte volt az államvizsgáknak. — Különösebben nem izgulok, mert 38 vizsgán estem át sikeresen. De azért szeretnék ezeken is túl lenni — mondja. — Jól tudom, menynyire igényli ma már az ilyen szakembereket is a mezőgazdaság, mint mi vagyunk. Oda megye, ahol szükség lesz rám. Természetes, ha a megyében lesz olyan állami gazdaság, akkor elsősorban itthon szeretnék segíteni. ★ ' ' * 1 Június elsején repülőgépek emelkedtek a magasba, Nyíregyháza város fölé. ök voltak, sorban huszonegy fiatal. Oktatóikkal együtt azon a' gépen, amelyen tanultak. Műrepülést, amolyan tiszteletkört írtak le. Vizsgáztak a levegőben, s hamarosan vizsgázni fognak az életben is. Első ilyen „fecskék” Kö- zép-Európában. Jó repülést fiúk! Farkas Kálmán A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Ktsz-ben az idén 100 nagy- feszültségű transzformátorházat készítenek több mint 15 millió forint értékben. Képünk: Mávton Péter és Baranyi László VHTR transztól mátorhoz a megszakító berendezést szerelik. (Elek Emil felvétele)
