Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-04 / 130. szám

S. oldal KELET-MAGYARORS2ÄG /971. Jűnlus 1; Tanácskoznak a NST0-áll?mo k külügyminiszterei Patolicsev befelezte párizsi tárgyalásait Gyorsított földreform Chilében ebben a kérdésben sürgős cselekvést ajánlott. Maurice Schufnann francia külügyminiszter az úgyneve­zett bonni csoport nevében (bonni csoport a Nyugat- Berlinről a Szovjetunióval tárgyaló hatalmak) tájékoz­tatta a minisztereket a tár­gyalások menetéről, majd hozzáfűzte, legutóbbi moszk­vai megbeszélései alkalmával személyesen meggyőződött arról, hogy a szovjet kor­mány vezetői ősziAtén meg­egyezésre törekednek. Az ülésen felszólalt Scheel nyugatnémet külügyminisz­ter is. ÍRJA: legújabb szovjet javaslatról is, amelyet Brezsnyev ter­jesztett elő grúziai beszédé­ben: a katonai erők kölcsö­nös csökkentéséről. Még a tő­kés köröket, a francia üzleti világot képviselő Les Echos című párizsi lap is azt írja: a NATO-konferencián választ kell adni Brezsnyevnek ja­vaslatára. Várható persze, hogy — el­sősorban amerikai és nyu­gatnémet nyomásra — in­kább két másik kérdéssel foglalkoznak majd Lissza­bonban. Azzal, hogy pénz­ügyileg és a csapatok lét­számát tekintve, hogyan osz- szák fel egymás közt újra a terheket. Azzal, hogy az eu­rópai biztonsági konferencia kérdését, de feltehetően a Brezsnyev-javaslatot is, ösz- szekapcsolják a nyugat-ber­lini rendezéssel. Csakhogy még nyugati tő­kés körökben is erősödik a felismerés, hogy — ismét a Lies Echost idézzük — „a párbeszédét a Kelettel foly­tatni kell... S még a nyár folyamán döntést kell hozni: vállalkozni kell az eddig példa nélkül álló kísérletre, hogy milyen messzire lehet elmenni az európai enyhü­lés terén”. Thant sajtóértekezlete Az atlanti tanács csütör­tök délelőtti ülésen első­ként felszólaló Pierre Harmel belga külügyminiszter kije- jelentette, hogy a NATO tag­államai azonnal készek az európai biztonsági értekezlet előkészítésében áttérni a többoldalú tárgyalások sza­kaszára, amint Nyugat-Berlin kérdésében megegyezés jön létre. Harmel hangoztatta, ami a csapatok kölcsönösen ki­egyensúlyozott csökkentését illeti, az az európai biztonsági és együttműködési értekezle­tek egyik témája lehet, de hírmagyarázónk ' Szabotázs történt vagy bal­eset? A NATO miniszteri ta­nácsülésének előestéjén bom­ba robbant a lisszaboni táv­közlési központban. A portu­gál főváros hosszú órákra el volt zárva a külvilágtól, a NATO-tanácskozás megkez­dődött anélkül, hogy az oda- sereglett* tudósítók bármelyi­ke is jelentést adhatott vol­na róla. Csak nagy sokára si­került — ha a telex- és tele­fonösszeköttetést nem is, de legalább a rádiókapcsolatot helyreállítani. De hát jelen pillanatban nem is annyira a lisszaboni távközlési központban történ­tek az érdekesek: inkább az, ami a tanácskozóteremben történik. Ott, persze, a szó átvitt értelmében sem vár­ható robbanás. Senki nem képzeli, hogy a NATO, amely már évek óta köntörfalazás­sal szabotálja, halasztgatja az európai biztonsági konfe­rencia javaslatára adandó pozitív választ, most egy­szeriben 180 fokos fordulatot vesz és igent mond. Valamit azonban mondania kell: a szocialista tábor feladta a leckét, s a világ közvélemé­nye választ vár. És nem is csak az európai biztonsági ér­tekezletről van szó, hanem a u V Thant ENSZ-főtitkár csütörtöki sajtóértekezletén mintegy száz ENSZ-tudósító kérdéseire válaszolt. A főtitkár a közgyűlési ha­tározatokkal egybevágónak, az ENSZ-alapokmány szelle­mében fogantnak nevezte Le- onyid Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának azt az in­dítványát, hogy kezdjenek tárgyalásokat a külföldi csa­patok kölcsönös csökkentésé­ről, különösen Európa köze­Mirko Tepavac jövő kedden kezdődő egyhetes hivatalos kínai látogatása „nyilvánva­lóvá teszi, hogy állandóan ja­vulnak a két ország szélesebb együttműködésének a feltéte­lei” — írja csütörtökön meg­jelent legújabb számában a belgrádi Komuniszt. A JKSZ hetilapja szerint a kínai—ju­goszláv kapcsolatok normali­zálódásának időszaka túlságo­san rövid mélyebb és alapo­sabb felmérések elkészítésé­hez, de bizonyos, hogy ebben az időszakban az előre haladás A pakisztáni hadsereg szer­dán heves tüzérségi tüzet zú­dított Assam indiai állam ha­tára mentén az indiai megerő­sített állásokra — közölte csütörtökön a PTI indiai hír- ügynökségre hivatkozva a? AFP. A tüzérségi támadások sorozata reggeltől a késő dél­utáni órákig tartott. Az indiai határőrség viszonozta a tüzet. A PTI egy csütörtöki hír­adásában arról számol be. hogy a nyugat-bengáliai me­nekülttáborokban kirobbant pén. U Thant maradéktalan támogatásáról biztosította a szovjet javaslatot. Elismerően nyilatkozott az ENSZ főtitkára arról is, hogy a stratégiai fegyverkezés kor­látozásáról folytatott szovjet —amerikai tárgyalásokon korlátozott megállapodás jött létre. Ezután a közel-keleti helyzettel foglalkozott, majd a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállítá­sáról szólt. világos jelei kerültek az elő­térbe, akár az általános kap­csolatokra, akár az erőtelje­sebb érintkezésekre, vagy a gazdasági és egyéb szálak ki­építésére gondolunk” — írja a Komuniszt. Hozzáteszi, a kí­nai—jugoszláv kapcsolatok alakulása „tartós baráti együttműködés kifejlődését ígéri” és Tepavac külügymi­niszter pekingi megbeszélései „elő fogják segíteni a jobb megértést, a kétoldalú együtt­működés kiszélesedését”. kolerajárványnak legalább ezer halálos áldozata van, több, mint amennyit az előző napokban közöltek. A UPI tu­domása szerint nem hivatalos helyen a halálos áldozatok számát ötezerre becsülik. A járvány a leghevesebb pusztí­tást a Calcuttától északkeletre fekvő N vad ja kerületben vé­gezte, ahol egyetlen városban, a kelet-pakisztáni határtól körülbelül 6 kilométernyire fekvő Karimpurban kétszázan vesztették életüket. Nyikolaj Patolicsev szov­jet külkereskedelmi minisz­ter május 31 és június 2 kö­zött a francia kormány meghívására látogatást tett Franciaországban. A szovjet miniszter párizsi tartózkodá­sa idején megbeszéléseket folytatott Valery Giscard d’ Estaing gazdasági és pénz­ügyminiszterrel, s találko­zott Francois Xavier Ortoli- val, az iparfejlesztés és a tu­dományos kutatások ügyei­nek miniszterével. A látogatásról kiadott köz­lemény szerint a felek rész­letesen megvitatták az 1970 Bonnban nagy hullámokat vert fel egy cikk, amely a „Liberal” című, a Szabad De­mokrata Párthoz közel álló fo­lyóiratban jelent meg. A cikk szerzője a „Wieland Deutsch” álnevet használta, azonban jól informált körök szerint a szerző Ridiger von Wechmar, a bonni kormány helyettes szóvivője. A cikk és az interjú azt ja­vasolja a bonni kormánynak, hogy térjen el eddigi jogi fel­fogásától a nyugat-berlini kérdésben, s törekedjen in­kább gyakorlati problémák megoldására. Nincs értelme — hangoztatta —, hogy Bonn a nyugati hatalmakkal 1949 óta fennálló nézeteltérését tovább folytassa. A nyugati ha­talmak sohasem ismerték el a Bundestag és a Bundesrat jo­gát, hogy Nyugat-Berlinben Csütörtökön délelőtt Mao Ce-tung, a KKP Központi Bizottságának elnöke és Lin Piao. a Központi Bizottság elnökhelyettese fogadta Ni- colae Ceausescut, az RKP fő­titkárát, az államtanács el­nökét, feleségét és az általa vezetett román párt- és kor­mányküldöttséget. A találko­Mint a Szovjetszkaja Rosz- szija írja: a Mars felé tartó két szovjet automatikus űr­állomás missziója lehetővé teszi, hogy a tudósok továb­bi adatokat nyerjenek a Vö­rös Bolygó felé vezető pálya meteoritáramainak jellegét és elosztását illetőleg. Ez igen nagy jelentőségű az ember szempontjából is, hisz a jelenlegi kozmikus ra­Kovács Ági hozta a hírt — sietősen biciklizett, nem tö­rődött vele, hogy közben ki- lotyog a víz. Csapó Gyula gépét éppen rakták, hát ki­szállt kicsit meglazítani az izmait. A műtrágyás zsákok­kal bíbelődő lányok mindig belekötöttek Csapóba, érde­kes módon úgy udvaroltak neki, hogy vaskos disznósá- gokat röpítettek feléje. Talán azért, mert „uras” külsejű volt, akit a pusztai lányok ösztöne szerint sértenek a durva szavak, vagy legalább­is kibillentik ebből a nap­szemüveg mögé bujtatott arisztokratikus egykedvűség­ből. Csapó csak mosolygott ilyenkor, ha jókedve volt vissza-vissza szólt a lányok­nak, ha meg szemrevalóbbat talált köztük, majd minden leszállásnál kikecmergett a gépből, kezdeményező lett, kibújt a fensőbbségesnek tet­sző közöny mögül. Ezek a —74-es évre szóló szovjet- francia kereskedelmi és gaz­dasági együttműködés kere­tében tervezett árucsere-for­galom lebonyolítását és érin­tették a két ország közötti gazdasági együttműködés to­vábbi fejlesztésének kérdé­seit. Patolicsev és Ortoli rész­letesen megvitatta azt a kö­zös tervet is, melynek értel­mében Le Havre-ban olaj- finomítót építenek a Francia- ország által vásárolt szovjet nyersolaj feldolgozására. ülésezzen, s hogy a köztársa­sági elnök, vagy a nyugatné­met kormány formális tevé­kenységet fejtsen ki ott. A CDU—CSU élesen reagált a cikkre és az interjúra, azt állítva, hogy mögöttük Brandt áll, s hogy a kancellár most feladta Bonn pozícióját a nyu­gat-berlini kérdésben. A dolognak különös jelentő­séget adott, hogy Ahlers kor­mányszóvivő csütörtöki sajtó­értekezletén kijelentette: „Wieland Deutsch cikke érté­kes hozzájárulás a közvéle­mény objektív informálásá­hoz”. Ahlers hozzáfűzte, hogy a szerző nevét hivatalosan nem árulhatja el, de a szerző „jól ismeri a hivatalos állás­pontot”. Ezzel többé-kevésbé megerősítést nyert, hogy a cik­ket valóban von Wechmar ir­ta. zó az Uj Kína jelentése sze­rint rendkívül szívélyes lég­körben zajlott le, a felek biztosították egymást a két párt, a két ország és a két nép harci egységéről. Kínai részről jelen volt még egyebek között Csou En-laj, Kang Seng, Huang Jung-seng és Li Hszien-nien. kétatechnika szintjét figye­lembe véve egy Mars-utazás két évet is igénybe vesz. El­jön az idő, amikor valósággá válik a fantasztikus regé­nyek íróinak álma, ember száguld a Mars felé, s a je­lenlegi kutatások lehetővé te­szik a jövendő űrhajósaira váró esetleges veszélyek ki­küszöbölését. lányok nem nagyon érdekel­ték, — hát csak mosolygott, nem is igen beszélt itt senki­vel, csak bolondozott néha. A rakodók abbahagyták a munkát, amikor a kislány feltűnt a tarló végén. „Ez meg megbolondult” — mond­ta valaki és amikor Ági oda­ért, Csapó is valami ilyesfé­lét akart kérdezni: „Mi az, ég a puszta?” — de ahogy a szeplős, ijedt arcra pillan­tott, beleszorult a kérdés. A kislány sietősen eldöntötte a kerékpárt, hozzáfutott s még oda sem ért, már mondta: „A Bíró pilóta bácsi felesége telefonált, hogy haldoklik a kisfiúk.” Csapót hirtelen kínos érzés kerítette hatalmába, szeretett volna nagyot káromkodni, fölnézett a másik gépre, Bí­ró most fordult meg a tábla végén szép ívű, tökéletes ka­nyarral, a gép fehér műtrá­gyauszálya lobogott utána. A napokban fontos pa­raszttanácskozás zajlott le Santiagóban. A Népi Egység kormánya hívta össze az or­szág minden részéből az újonnan megalakított paraszt­tanácsok képviselőit, hogy megvitassák: hogyan lehetne nagyobb lendületet adni a földreform végrehajtásának és mint lehetne fokozni a la­kosság megnövekedett igé­nyeinek megfelelően a me­zőgazdasági termelést. A megbeszélésen teljes súllyal vetődtek fel a prob­lémák. Sok helyütt a földbir­tokosok szabotálnak, fegy­veres, úgynevezett „önvédel­mi osztagokba” szerveződ­nek. Állítólagos céljuk: ha kell, fegyverrel is megaka­dályozzák birtokaik elfogla­lását. A valóságban persze ezek a fegyveres csoportok terrorizálni igyekeznek azo­kat a parasztokat, akik a földreform keretében új pa­raszti közösségeket alakítot­tak az egykori földesúri bir­tokokon. Ugyanakkor egyes türelmetlen paraszti csopor­tok, amelyek nem bíznak a földreformban, megrohamoz­nak olyan virágzó kis- és középgazdaságokat is, ame­lyek tulajdonosai a földre­formtörvényben felső határ­nak megszabott 80 hektár öntözött földnél kisebb te­rületen gazdálkodnak. Több ilyen kis- és középgazdasá­got foglaltak el az ország déli, legtermékenyebb ré­szein, s a népi kormány ha­tóságainak erélyes felhívá­saira sem akarják elhagyni ezeket a birtokokat. Ennek azután — mint a küldöttek elmondották — az a követ­kezménye, hogy bizonytalan­ság lesz úrrá. s a kis- és kö­zépbirtokosok, akikre pedig nem vonatkozik a kisajátí­tás, attól félnek, hogy el­vesztik birtokaikat és emiatt nem vetették el az őszi ga­bonát. így attól lehet tarta­ni, hogy • jövőre csökken a mezőgazdasági termés, s a kormánynak még több me­zőgazdasági cikk behozatalá­val kell megterhelnie az or­szág államháztartását. Panaszok hangzottak el a földreformbizottság bürok­ratizmusát, lassú munkáját illetően az új paraszti ter­melő közösségek megszerve­zésében. Problémaként emlí­tették azt is, hogy a #*• paraszttanácsok, amelyek egyesítik az összes eddigi paraszti érdekképvise­leti szervezeteket, néhol csak papíron működnek, vagy nem találják helyüket, szerepüket a földreform végrehajtásá­ban és a mezőgazdasági munka szervezésében. A problémák éles felveté­se arról tanúskodik, hogy immár új munkastílus van: „Indulhat” — mondta az egyik rakodó, de ő csak le­gyintett, a két szerelő rosz- szat sejtve jött oda hozzá, ő meg csak intett a levegőben zúgó gép felé: „A gyerek.” „Meghalt?” — kérdezte Pá­linkás. Csapó megrántotta a vállát. Bíró gépe ebben a pillanatban fogott földet, előregurult az ő gépe mögé. Leállította a motort, hirtelen nagyon mély csend lett —ő már akkor Bíró gépe felé fu­tott — Bíró meg kihajolt az ajtón és azt kérdezte: „Mi az, valami zűr van?” Bíró sápadtan nézte Csa­pót, az arcán fura hosszanti ráncok gyűltek. Egyszerre tíz évvel lett öregebb — gondol­ta Csapó. „Föl vinnél?” — kérdezte Bíró. „Világos” — mondta a másik és már csak akkor ju­tott eszébe, mikor a levegő­be emelkedtek, hogy a köz­lés pillanatában teljesen ki­futott belőle Bíró, a haldok­ló gyerek, csak azt érezte, hogy pár perc múlva a piros Fiatban ül és száguld Pest felé. Kicsit elszégyellte ma­gát, Bíróra pi'slantott, a sá­padt arc láttán az jutott eszébe, neki kellett volna a gépet a belső reptérre hozni. (Folytatjuk) nem takargatják a nehézsé­geket, bajokat, hibákat, ha­nem gyors cselekvéssel kí­vánnak megoldást találni. A mérleg azonban, amelyet a kormány alig több mint fél­éves tevékenységéről vontak, a problémák ellenére, egyér­telműen pozitív volt. A fal­vak népe a türelmetlenke- dők és az anarchisták kis csoportján kívül elégedett az­zal a fokozott ütemmel, amellyel Allende kormánya a földreformot végrehajtja. Az idén ugyanis a földre­formbizottság 75 százalékkal több nagybirtokot akar kisa­játítani, mint a műit eszten­dőben. Az ezer nagybirtok­nak már több mint felét, 508-at vette át a földreform­bizottság az év első öt hó­napjában. Eddig 1 389 463 hektár földesúri földet sajá­títottak ki. Ez pedig nem ke­vesebb, mint egyharmada an­nak a földterületnek, ame­lyet az előző kormány hat teljes esztendő alatt sajátí­tott ki. Kisajátították már azt a 730 000 hektáros tűz- földi mammutgazdaságot is, amelyet eddig a világ egyik legnagyobb földbirtokaként tartottak számon. Tizenkét magán erdőgazdaságból pedig összesen 262 ezer hektáros területen megszervezik Chile első állami gazdaságát. Elkészült immár az a tör­vényjavaslat is, amely igazságot szolgáltat a déli részeken élő mintegy 800 000 főre becsült indián őslakosságnak. A mapuche indiánokat ugyanis a múlt­ban vagy csellel, vagy erő­szakkal megfosztották föld­jeik egy részétől. A népi kor­mány már eddig is, csupán Osorno környékén 23 ezer hektárt juttatott vissza a mapuche termelő közösségek­nek a kisajátított földesúri birtokokból. A népi kormány rendkívü­li erőfeszítéseket tesz a pa­raszti gazdálkodáshoz szük­séges biztonság helyreállítá­sára. Nemrég ünnepélyes ga­ranciát adott, hogy az, aki elveti az őszi magot, magá­nak takaríthatja be a ter­mést. bármi is történjék közben. Ott pedig, ahol anarchista cselekmények, önkényeskedések történnek, azonnal intézkedik és a leg­többször miniszterei utaznak a helyszínre. A kormány harcot indított a bürokratiz­mus ellen, s küzd azért, hogy az új munkastílus minden területen érvényesüljön és ki­fejeződjék a földreform gyors végrehajtásában. Árkus István 100 éves az Internacionálé Június 3-án volt a 100 éves évfordulója annak, hogy Eugene Pottier, a párizsi kommürt bari­kádjának egyik utolsó védője megírta az Inter- nacionálét, a proletariá­tus himnuszát. A Mont­martre egy régi házá­nak szobájában, amikor vérbe fojtották a kom- münt, Pottier, a kiváló költő Párizs XI. kerü­letének küldötte a kom- münben, a nemzeti gár­da tagja, az ellenség elől rejtőzve ragadott tollat és írta meg halhatatlan alkotását. Eugene Pottier a kom- mün leverése után Ang­liába, majd az Egyesült Államokba menekült, ahonnan 1879-ben tér­hetett vissza Franciaor­szágba, ahol ismét be­kapcsolódott a politikai harcba. Egy évvel halála után, 1888-ban Pierre Degey- tér, egy lille-i munkás zenésítette meg Pottier szövegét. Koppenhágában 1910 szeptemberében az In- ternacionálé nemzetközi kongresszusán a világ proletariátusának him­nuszává nyilvánították Pottier szerzeményét. Jugoszláv lapvélemények Tepavac kínai utazásáról Kolera tizedeli a pakisztáni menekülteket Uj NSZK-álláspont a nyugat-berlini kérdésben? Vihart kavart a Liberal cikke Mao Ce-tung fogadta Ceausescut A Mars-kutatás a jövőt szolgálja Lázár Ervin: ZuhaMÓrepülé s 10. KISREGÉNY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents