Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-04 / 130. szám
K^OT-MAGYAROnSZÄU a. maan Wf!. fiSnhis* •• Ösztönző segítség A nevük márka Minden ház ismerős Megyénkben az elmúlt évi gazdálkodásról összesen 236 mezőgazdasági termelőszövetkezet és 35 mezőgazdasági szakszövetkezet készített zárszámadást. Közülük — a bevált és alkalmazott támogatási formák ellenére is — veszteséges volt 63 tsz és 7 szak- szövetkezet. A kialakult veszteségek gyors rendezését segítették a pénzügyminiszter, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendelkezései, amelyek lehetővé tették, hogy megyénkben 62 tsz gyorsított szanálási eljárásban részesüljön. Az 1971-es évi termelési terveknek az elkészítésénél azonban a kapott jelentős segítség ellenére is kisebb- nagyobb problémák jelentkeztek. A szanálási eljárások kezdetén ugyanis a felső szervek joggal törekedtek arra, hogy az érintett szövetkezetek minél nagyobb részt vállaljanak saját kigazdálkodásra, a veszteségek rendezésére. Erre a célra sok helyen lekötötték a teljes fejlesztési alapot és az úgynevezett amortizációt. Főleg ez utóbbi néhány szövetkezetnél olyan . helyzetet teremtett, hogy a legszükségesebb gépek vásárlására sem volt pénz, vagy hitel. Az ez évi erőfeszítések kellő an}ragi érdekeltségét sem lehetett kellően biztosítani, mert a 4—5 évre felvett szanálási hitel lejártáig csak az előző két év munkadíjának 80 százalékát lehetett volna biztosítani a tagok számára. Részben korlátozott volt a termelőszövetkezeti önállóság is ezáltal. Ezért a megyei pártbizottság és a megyei tanács az illetékes minisztériumokhoz fordult és újabb segítséget kért a legfontosabb problémák rendezésére. A tárgyalások eredményre vezettek és az eddigi összegeken felül az elmúlt hetekben újabb 20 és fél milliót kaptak a szabolcsi tsz-ek veszteségeik rendezésére. A végső elszámolás a következő: az összesen 230 millió veszteségből a szabolcsi Eszéknek 69 milliót kell az idei esztendőben kigazdálkodni. További 68 millió forintra szanálási hitelt kaptak, amelyből 1972-ben 30, 1973ban 25, 1974-ben 10 és 1975ben 3 milliót kell visszafizetni. A maradék 93 milliót visz- sza nem térítendő dotációként kapták meg elsősorban azok a tsz-ek, amelyek az időjárás lés az árvíz miatt a legtöbb kárt szenvedték, holott anélkül is nagyon kedvezőtlen körülmények között kellett gazdálkodniuk. Az eddig felsorolt intézkedésekkel el lehetett érni azt, hogy jelenleg valamennyi szabolcsi tsz hitelképes. Ez évi munkáinak pénzügyi forrásai biztosítva vannak. Az említett összegekben ugyanis nem szerepel az az összeg, amelyet közös gazdaságaink közül a gyenge termőhelyi, vagy egyéb kedvezőtlen adottságú gazdaságok részesülnek. Ismeretes, hogy először 1967-ben — az új gazdaságirányítás rendszerével egy- időben — kezdődött meg a helyi adottságok alapján nyújtott segítségadás azoknak a mezőgazdasági nagyüzemeknek, melyek saját hibájukon kívül — rossz föld, közlekedési távolságok, stb. — miatt már eleve hátránnyal indultak volna a jobb és hatékonyabb gazdálkodásért vívott versenyben. Az első háromévi sikeres „próba” után a kormány 1970. október 17-én újabb rendeletben szabályozta — némileg módosítva, de az alapelveket érvényben hagyva — a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek megsegítésének rendszerét. A pénzügyminiszter, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elmúlt év decemben 24-én kiadott együttes rendelete szabályozta a kormányrendelet végrehajtását és meghatározta a végrehajtásban szereplő szervek tennivalóit. Utóbbinak egyik lényeges vonása, hogy a megyei tanácsok véglése alapján — bizonyos keretek között — ismét el kellett végezni a besorolást, meg kellett állapítaniok, mely termelőszövetkezetek minősülnek a megyében kedvezőtlen adottságúnak. A rendelet kétfajta megkülönböztetett támogatást ismer. Egyik a kedvezőtlen termőhelyi adottságú, melynek holdanként! kataszteri tiszta jövedelme nem haladja meg a nyolc aranykoronát. az egy dolgozó tagra jutó évi jövedelem pedig az elmúlt két év, 1969—1970 átlagában a 18 ezer forintot. Szabolcs-Szat- már megyében 111 ilyen termelőszövetkezet és 16 szakszövetkezet van. Ezek — szarvas- marha. juh és egyéb állattenyésztési termékeik után (a gyapjú kivételével), valamint a szántóföldi növénytermesztés árbevétele után — árkie- gészítéses támogatásban részesülnek. (Vagyis: mennél többet termelnek, annál többet, tehát érdekeltek a jobb eredmény elérésében.) Az árkiegészítés mértéire 5 és 20 százalék között mozog. Fontos és az eddigiektől eltérő formája az új rendszernek, hogy amennyiben az ilyen holdanként! 8 aranykoronánál kisebb tiszta jövedelmű — termelőszövetkezetnek az egy dolgozó tagra jutó évi jövedelme még az árkiegészítéssel sem éri el az évi 15 ezer forintot, akkor ezek a tsz-ek az ártámogatás mellett jövedelem-kiegészítésben is részesülnek. Ez — a jövedelem-kiegészítés — a másik támogatási formája a kedvezőtlen adottságú tsz-eknek. Csak ilyenben részesül az a szövetkezet, amely nem esik ugyan az előző kategóriába, de a tagonkénti jövedelem alatta marad a 15 ezer forintnak. Ilyen, egyéb okból támogatásra szorulóknak bizonyult újabb 43 termelőszövetkezet. A támogatás keretösszege 72 millió forint. Nehéz volna pontosan ösz- szeszámolni. hányféle csatornán jön a segítség rohamosan fejlődő mezőgazdaságunk nagyüzemeinek. A cél az, hogy minél hamarabb teljesen a saját lábukra tudjanak állni. Erre utal az a még további hitelkeret is, amelyet ez év végétől (novembertől) azoknak a termelőszövetkezeteknek lehet folyósítani, melyek valamilyen helyes kezdeményezéssel vállalják cserében, hogy kikerülnek a kedvezőtlen adottságúak helyzetéből. Az új támogatási rendszer — megőrizve a korábbinak i:: az előnyeit — igazságosabb az előzőnél, jobban számba veszi a kedvezőtlen adottságokkal együtt járó hátrányokat. az eddiginél is szélesebb körben és hatékonyabban ösztönöz a termelési színvonal fejleszté sére, a gazdálkodás eredményességének fokozására. Különösen jó hatására lehet számítani megyénk szatmár- beregi területén. ahol a szarvasmarha- és juhtenyésztés megkülönböztetett támogatása feltétlenül elő fogja segíteni a táj adottságaihoz való még ésszerűbb alkalmazkodást. Gesztelyi Nagy Zoltán rehajtó bizottságainak kijelöATADÁS ELŐTT AZ ÉSZAKI KÖRÚT UJ 57 LAKÁSOS ÉPÜLETTÖMBJE. (ELEK EMIL FELVÉTELE) B. Ganyin: Áldozat Még le sem nyeljük az ebéd első falatjait, és máris ott ülünk Vászjával a sakktábla mellett. Mert ugye a sakk az sakk! Egyszer is ott görnyedünk a sakktábla felett, burkoljuk a vajas kenyeret és erősen gondolkodunk. A műhely főn ok, egy mogorva férfi odaért hozzánk. Megállt, s már mondta is a magáét: — Még szerencséjük, hogy nem vettem észre, hogy a műhelyben is bennt volt magukkal ez a nyavalyás sakk. Hogy maguk mit művelnek itt. Csak azt ne higgyék, hogy játékszobában vannak! Ezzel továbbment. A figurákat besepertük a dobozba, magunk mellé vettük és durcásan fújtattunk. A következő nap ülünk és majszoljuk a vajas kenyeret. Látom jön ismét a főnök. — Gyerekek, maguk tegnap Ilyenkor sakkoztak... Én legszívesebben ráléptem volna a tyúkszemére. — Miféle sakkról beszél maga? — mondtam indulatom elnyomva. — Azt is elfelejtettük, hogy milyen a színe. — A figurákat meg rég összeaprítottuk gyujtósnak — fűzte tovább Vászja. — Úgy áll a dolog, barátaim... — kezdte újra főnökünk hebegve — úgy áll a dolog, hogy... Értsenek meg engem is. Tegnap én ráripakod- tam magukra, emlékszem. Azelőtt húztak fel, és ón meg..., heves voltam. Előfordul az ilyesmi. Különben játszanak csak nyugodtan, játszanak amennyi jólesik. Ebédidőben természetesen, no meg munkaidő után. ' Végül így minden rendbe jött. Mi ott rögvest előhúztuk a sakkot és már játszottunk is, mivel istennek hála, az ebédidő még nem járt le. A játék is izgalmasan alakult. A vezér oldalán indítottam támadást. Vászja koncentráltan védekezett. A körülöttünk állók sziszegve jelzik: — Vigyázz! Jön a főnök! — Mit ijedtek be — mondja Vászja. — Ezzel mi semLétogaíóban a Rádvan yí-brigádoál Nevük márka a megyei építőipari vállalatnál. Néhány mondat róluk feltüzeli a kíváncsiságot és le is hűti: — Nem tudom, hogyan boldogul velük. Mert beszélni nem nagyon szeretnek. Dolgozni — annál inkább! — így mutatja be Halászi Ferenc építésvezető Radványi János tíztagú szocialista vegyes-kőműves brigádját. Távozóban még magyarázólag hozzáteszi: — Vállaji kőművesek! _ ? — Ez fogalom nálunk a szakmában. Közelebbit erről már Radványi János mond. Csendes, kevés szavú ember, de a munkájáról szívesen beszél. — Vállajon hagyománya van a kőművesmesterségnek. A fél falu kőműves. És sokan közülük itt dolgozunk. Lakásgyárfú nagyüzem Hatalmas lakásgyártó nagyüzem az építkezés munkaterülete. Ameddig a szem ellát homok-, cement-, mész-, deszkahalmok, árkok, betonelemek, kígyózó kábelek, gumicsövek. A félkész épületek között álló óriás daruk mellett játékszernek tűnnek a darus gépkocsik. Amíg a jelenlegi munkahelyükre, a hatszinies, 45 lakást magúba foglaló épülethez érünk — amelynek homlokvakolását végzi most a brigád — kikerekedik rövid történetük. 1962-ben csaknem egyidőben jöttek mind a tízen a vállalathoz. Brigáddá szerveződtek. Egy pazonyi társuk kivételével valamennyien vál- lajiak. Hat kőműves és négy segédmunkás. (Innen a „vegyes-kőműves” elnevezés.) Épült a nagykörút, oda irányították őket a lakásépítkezésekre. 1963-ban elnyerték a szocialista címet. És azóta is megmaradtak lakásépítőknek. Tizedik esztendeje már, hogy az Északi Alközpont lakóházain dolgoznak. Maguk sem tudják megmondani hány ház viseli kívül vagy belül a kezük nyomát. És mennyi fogja még! A 3-as főépítés vezetőség már a nagykörút újabb szakaszát épiti az Ószőlő utcáig. Később, évek múlva ki a Kemecsei útig. Ezres nagyságrendben számolják a lakások számát, melyek építése rájuk vár. A malter, a L náS megmaradt A szakasz elején több házat felhúztak már. Megszokásból írjuk le a szót, pedig nem helyes immár a kifejezés. Inkább összerakták, ösz- szeszerelték az épületeket. Hiszen hagyományos módon — téglát téglára rakva — csak elvétve építenek lakámiféle szabálytalanságot nem követünk el. Ez törvényes jogunk. — Majd ad ő nektek „törvényt”. — Különben is éppen az előbb engedte meg, hogy játszunk, amennyi csak éppen jólesik.. — Isten uccse úgy hazudsz, mintha könyvből olvasnád. A főnök elsétált mellettünk, majd hirtelen visszafordult és megnézte állásainkat: — Maguk igazi csodabogarak, becsület szavamra. Kinek jutott itt eszébe olyat állítani, hogy én megtiltom a sakkozást. Én különösen szeretem és tisztelem ezt az ősi észjátékot. Találják már ki, hogy miért tiltanám meg én? Nekem ehhez egyáltalán nincs jogom! — Valóban — egyeztem bele feláldozva egy parasztot kezdeményezésképpen. Fordította: Sigér Imre sokat. „Nem termelékeny — mondják, és sok ezer család vár otthonra.” Uj technológiákat alkalmaznak: blokkosat, alagútzsalust és házgyárit, — Hagy-e tennivalót a kőművesnek a forradalmasított építőtechnika? — Attól nem félünk, hogy nem marad munkánk. Belső vakolás, simítás, aitó-r, ablakbeállítás, a homlokzat vakolása mindenütt a kőművesek feladata — sorolja a brigádvezető. Például a blokkos házakban — mutat a hátunk mögött emelkedő épületre — a válaszfalakat téglából rakjuk. A kőműves most is vakolókanállal, habarccsal és téglával dolgozik. De egy-egy épületen rövidebb ideig már, és fizikai erejét kímélik a gépek: a malterkeverő, a felvonó. (Pláne, ha automata lenne, még a munkát is meggyorsítaná!) A vakológépet Radványiék még nem próbálták ki. Bár van már néhány a Vállalatnál. Míg el nem rendelik, maradnak a hagyományos módszernél. A beállványozott épület homlokzatát teljes erejével tűzi a déli nap. Remeg körülötte a levágó. Ha volna hőmérő, bizonyosan mutatna 40 fokot. Bronzbarnára sült epítőmunkások gyakran törlik arcukról a verejtéket. — Ez az ára a mi nyári színünknek. Nem a strandon szerezzük — mondja Radványi János. A nj'ár jobban megvisel bennünket, mint a tél. A téliesített munkahelyeken nem kibírhatatlan a hideg. Ezért gztán mi nem nagyon örülünk ennek a szép időnek. A hűvösebb, borúsabb időjárás nekünk kellemesebb. „Mekkora boldogság...^ A beszélgetés is iobhan esik a malterporos, de hűvös lépcsőházban, ahol három szakmunkás brigádtag, Pénzes István, Szatvári Ferenc és Radványi Szabin csatlakozott hozzánk. (Három Radványi testvér dolgozik a brigádban. A legidősebbnek két gyermeke is építőmunkás, itt a vállalatnál.) Néhány mondat után kiderül, mind a négyen ismét csak a kőműves - szakmát választanák, ha újra kezdhetnék. — Ha végigmegyek a nagykörúton, csaknem minden ház ismerős. Dolgoztunk rajta. Megnézhetik a gyerekeink is, mondhatják: ezt apánk építette. Radványi Szabin gondolatait Pénzes István folyta!ja: — A nagykörút házsora, vagy a három toronyház — amit szintén mi csináltunk kívülről — csak maradandó „emlékműve” annak, hogy dolgoztunk életünk ben ?! Szatvári Ferenc szerint a szakmai büszkeségen tül van más is. ami széppé teszi az építők munkáját: — Jó úgy dolgozni, hogy tudjuk, sok száz és ezer családnak jut lakás, a mi munkánk révén. Mekkora boldogság egy családnak a saját, Szép otthon'? — És milyen az otthona a lakásépítő munkásnak? Sorolják: három-négv szobás házaik vannak Vállajon, ahová a hét végén térnek haza. Addig a vállalat szép, kényelmes munkásszállója az otthonuk, ök hárman egy szobában laknak. A brigád- vezető viszont már nyíregyházi lakos: társasházban építtetett lakást. Otthonaikról szólva Szatvári Ferenc megjegyzi: — Nálunk az nem kerül pénzbe. ha valamelyikünknek házat kell. építeni. Csak legyen meg az anyag, ml felépítjük. Kádár Edit Ésszerű kockázatét Két jelentős megyei vállalatunknál új üzemeket létesítettek. Nem tudni pontosan, hogy milyen meggondolásból, de tény, hogy elhagyták a szociális beruházásokat, ne:m építettek utakat az új üzemekhez, s ami ennél is lényegesebb: az üzemeléshez szükséges forgóeszközökről sem gondoskodtak. Természetes, hogy mindezt „nyomon” kísérte a bank is, s odáig jutott, hogy már fel akarta mondani a két vállalat hiteleit. Ennek viszont súlyos következményei lettek volna. Miután ezt megtudta a két vállalat, csak azután „kényszerültek” olyan intézkedésekre, hogy áthidalják a nehézségeket. Miért van ilyen meggondolatlanságokra szükség? Ezzel presztízsüket, hitelüket is veszíthetik, s még inkább megfontolásra késztetik az MNB-t, hogy a jövőben hogyan ítélje meg a vállalat ügyleteit. Nem az egyetlen eset az említett. Az utóbbi időben a bank több ízben kénytelen megkeresni ilyen, vagy hasonló esetek miatt az irányító (megyei tanács, stb.) szerveket azért, hogy egyes vállalatok gazdálkodásával kapcsolatban vállaljanak készfizetői garanciát bizonyos gazdasági ügyletekkel kapcsolatban. A vállalatok vezetőinek egy része — élve a gazdaságirányítás új rendszeréből következő megnövekedett lehetőségekkel — a szükségesnél indokolatlanul bátrabbakká váltak, indokolatlan kockázatokat vállalnak, s belemennek olyan váratlan, előre nem látható pénzügyi problémákba, amelyekből csak nehezen jutnak ki. Egyik ilyen jelenség: megalapozatlanul nagy irányi termelésfejlesztést eszközölnek anélkül, hogy meg lenne hozzá a megfelelő forgóeszköz. A másik ilyen veszélyes játék a nem megfelelően előkészített beruházás. amikor megfeledkeznek fontos, a termelést befolyásoló tényezőkről. Ezek között kell említeni például, amikor egyes beruházásokat, raktárt, szociális épületei stb. elhagynak. Ezekkel ugyan kisebbé válik a beruházás eszközszükséglete, de ugyanakkor félrevezetik a jóváhagyó szerveket — s kész a baj. Tapasztalható az is, hogy meghatározzák ugyan a termeléstöbbletet, előírják miből mennyit kell elérni, csak éppen az ezekhez szükséges forgóalap-szükségletről feledkeznek meg. Enélkül a termelés emelkedésének a megtervezése alaptalan. Hiba az is, hogy nem minden esetben elemzik megfelelően a piaci helyzetet, a műszaki megoldások realitását. Hiába van jó szándák, hiába akarnak egy üzemben olyan terméket gyártani, amelyhez nincsenek meg a műszaki feltételek, adottságok, az nem fog sikerülni. Kétségtelen, hogy a kockázatvállalásra szükség van. de csak az ésszerűre, az olyanra, amely számol a realitásokkal. Ismeretes Szabolcs-Szatmár kiemelt szerepe az iparfejlesztésben. Országos, tanácsi vállalatok, ktsz-ek sok fejlesztést terveznek megyénkben. Ezért is szükséges a gazdasági vezetők figyelmét felhívni az említett káros jelenségekre. Nagyon fontos, hogy az üzemfejlesztéseknél az illetékes vállalatvezetők alapos előkészítő munkát »végezzenek annak érdekében, hogy az ilyen jelenségek ne ismétlődjenek meg. Earkas Kalman
