Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-27 / 150. szám
MTI. Jflnlus 27. frlTLFT-MAGYARORSZÄG VASÁRNAPI MELLEKLET i. oTérf Tanácsok, önállóság, művelődésügy II szocialista világrendszer és az SZKP XXIV. kongresszusa Beszélgetés Gyúró Imrével, a megyei tanács elnökhelyettesével Sok szó esik mostanában a tamácsok önállóságáról. Bonyolultabbnak tűnik a művelődés területén várható önállóság problémája. Gyúró elvtárs szerint hogyan foglalhatnánk össze az utóbbinak a lényegét? — Elsősorban jogilag is biztosított önállóságot értek ezalatt és ami ettől elválaszthatatlan, nagyobb felelősséget. Ez a felelősségen alapuló önállóság kell. hogy jelentkezzék a testületek munkájában, mert a döntés joga a helyzetet legjobban ismerő helyi tanács kezébe került. Ez azonban megkívánja a döntés előtti reális helyzetfelmérést, sürgősségi sorrend megállapítását és a nagyfokú tárgyilagosságot. Minden megalapozatlan, szubjektív döntés keserves lecke lesz a későbbiek során a vezetők számára. Mi a biztosíték arra, hogy az egyes községi vagy városi testületek és vezetők reálisan mérik fel a helyzetet és az igényt? — Az önállóság jobb együttműködést igényel a testületek és az intézmények között. Minden intézmény eszköz keli. hogy legyen a tanács kezében, hogy kielégítse a lakosság igényeit és az eredmény nagyban függ az eszköz minőségétől. A tanácsi önállóság biztosítása jó szolgálatot tesz a közművelődés számára. Ez a bel- 6Ő hajtóerő megszabja az utat az ésszerűbb, okosabb gazdálkodáshoz. Az önállóság, a jó társadalmi közérzet megkívánja a közvélemény formálását is. Az igények tulajdonképpen végtelenek. Ezért a legfontosabb, hogy mindig számoljanak a realitásokkal. Mi dönti el az igények jogosságát? — Úgy vélem, elsősorban az adott községnek a településhálózatban elfoglalt helye, szerepe kell, hogy ezt meghatározza. Az igények tekintetében helyesen dönteni, az anyagi feltételeket megteremteni: ez a testületek nagy felelőssége. Az országgyűlés most befejeződött ülésszakán Fock Jenő miniszterelnök hangsúlyosan foglalkozott a vidéki. falusi oktatási intézmények. művelődési intézmények fejlődésével. Ez is bizonyítja, hogy a legnagyobb mérvű helyi igények egyike a művelődési ágazatban jelentkezik. — Igen, mindez következménye az eddig elért eredhallani, hogy az igazgató értetlenül kiabál — évfolyam- társa Bácskainak a Műszaki Egyetemen, most utolsóévesek a levelező tagozaton, s a műhelyfőnök vizsgái jobban sikerültek. A minisztérium bontja a vonalat. Monokiné mégis közelebb lép. — Miattam akar elmenni innen? Bácskai hallgat. — Nem tehetek semmiről... A cikk... A műhelyfőnök legyint. — Hát akkor? Ugye, mert e múlt próba után, mikor a tánc kezdődött... magával beszélgettem és felkért a volt férjem és... maga miért nem kért fel? — Nem tudok táncolni. Az asszony elmosolyodott. — Nem nagy ügy. Modern tánc, néhány lépés, egy-két figura, s maga különben olyan jó mozgású... Ha kérte volna, hogy tanítsam, már tudna. — Azt mondják, a volt férje újra elvenné magát. — Lehet... de a kisfiámra tnaga sem kiváncsi... Udvaményeknek. Minden ellentétes véleménnyel szemben állítom, hogy a még tagadhatatlanul meglévő negatív jelenségek a mi történelmileg kialakult helyzetünkben már nem jellemzőek és nem tendenciák. A mi tevékenységünk Szabolcsban már nem az analfabétizmus felszámolására irányul — bár még mindig van ilyen — hanem arra, hogy megyénkben is az általános iskola ismeret- anyaga legyen a szellemi létminimum. E feladat megvalósítását szükségessé teszi a gazdasági fejlődés, a korszerűsödő mezőgazdaság és a fejlődő ipar. Meg vannak ennek a gazdasági alapjai? — Jó alap erre az önállósult tanácsok IV. ötéves fejlesztési terve. Az összesített fejlesztési terv — amelyet július 2-án tárgyal a megyei tanács ülése — bizonyítja, hogy megyénkben eddig még egyetlen tervciklusban sem fordítottak ilyen összeget a művelődésügyi intézményhálózat fejlesztésére. Tudjuk, hogy ez az összeg nem túlságosan nagy, de össze kell hangolnunk a lehetőségekkel az igényeket. Megyénk tanácsai ebben a tervidőszakban csaknem 400 millió forintot kívánnak ilyenek építésére fordítani. Ez az önállóság első kézzelfogható eredménye a művelődésügy számára. Ismertetné részletesebben a beruházási program egyes tételeit? — Negyvenhárom és fél millió forintos óvodai beruházással jó alapot teremtünk. és égető társadalmi igényt elégítünk ki. Ebben az összegben nem foglaltatik benne például az a 40 milliós társadalmi megajánlás, amely ezt a célt szolgálja Nyíregyházán. Számítunk arra. hogy főleg az iparosodó területeken hasonló kezdeményezések indulnak majd. Hatvanmillió forint szolgálja az általános iskola hálózatának fejlesztését. Ez az összeg minőségi változást csak akkor fog eredményezni. ha koncentráltan, a településközpontok körzetellátó hatását fogja növelni. A középiskolai hálózat bővítésére 140 millió forintos beruházás áll rendelkezésünkre. Ez a fejlődés lehetővé teszi a ma ifjúságának korszerű képzését, érvényesülési lehetőségének biztosítását. A felnőtt lakosság képzését. továbbképzését és igényes szórakozási lehetőségét rol, kísérget, de a gyerek? Hozzám tartozik... hatéves ember. Az ilyen, apa nélkül növök, amúgy is érzékenyek. — Nem akartam, amíg... — Ne haragudjék... mennem kell... Bácskai is észrevette, hogy már odanézegetnek a csarnokból. Nagy sebbel-lobbal csörtetett ide az igazgató. Fehér köpenyes, testes fiatalember. — Jó napot, szervusz öreg! Már megint ijesztgetsz? Az egész gyár irigyli... ennyi szépség! Amilyen fafejű, ezt nem érdeklik a lányok. No., örülök elvtársnő, hogy... megértik egymást, nyugtassa meg a brigádot, minden rendben lesz! Monokiné azt mondta: — Erről beszéltünk éppen. De még valamit... Hárommal több lottószelvényt adott főnök elvtárs... Vannak saját számai, vagy beszáll hozzánk? A lányoknak van egy szisztémájuk, azt hiszik, azzal nyerünk. — Köszönt az igazgatónak és elment. is biztosítja az a 150 millió forint, amit megyénkben kul- túrházakra, • könyvtárakra, klubok építésére kívánunk fordítani. E nagy összegek jó részét a helyi tanácsok használják fel. Milyen lehetőségeket lát arra, hogy az ösz- szegeket valóban a célnak megfelelően, a központi akarat elképzeléseinek megfelelően költsék is el? — A megyei tanács különböző alapokat létesít, amelyeknek pénzösszegeit, mint gazdasági ösztönzőket tudja menet közben felhasználni, és ezzel mintegy állandó jelleggel szabályozni tudja a helyi tanácsokat, hogy ne ötletszerűen gazdálkodjanak. Ezenkívül már a tervezés időszakában úgy igyekeztünk tájékoztatni és sarkallni a helyi testületeket, hogy saját terveik elkészítését hozzák összhangba a központi akarattal. Emellett járási hivatalaink ellenőrző tevékenységük során időben tudnak jelzést adni, ha egy-egy helyen a rendelkezésre álló összegeket nem a leghatékonyabban használják fel. Mindezek az eszközök a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartják a helyi tanácsok önállóságát, a demokratizmust. de emellett alkalmasak arra. hogy kiküszöböljék a spontaneitást és a négy- százmillió felhasználása révén a következő évtizedek számára jó alapot teremtsünk. Milyen problémákat lát a művelődésügy mechanizmusában elnökhelyettes elvtárs? — Probléma sok van. De véleményem szerint most az a legfontosabb, hogy minden betervezett létesítmény időre megvalósuljon, hiszen az elhúzódás, a késlekedés jelentené azokat a súlyos gondokat. amelyek a ma fennálló, de csökkenthető problémákat hatványoznák. Ennek a pontosságnak a biztosítása nem kis feladat. De megvalósítható. jó szervezéssel, ösz- szefogással. Hiszem, hogy nálunk a közművelődés ügye egyre inkább társadalmi üggyé nő és így a menet közben jelentkező bajok gondok összefogással, a ve zetők, a választott testületek együttműködésével meg oldhatókká válnak. Úgy vé lem, nem szabad túl sok;: időznünk a problémák felsorolásánál, hanem megyén! IV. ötéves tervének elfog?, dása után nagyon gyorsat' hozzá kell látnunk az eredményes munkához. B. L. /Ifi Annak szélesre nyílt a képe, amint kettesben marad- täk — Már együtt lottóztok? Úgy megijedtem, hogy... Mesélték, hogy Monokiné megviccelt a liftben, hogyan mondta a nyereményről? Hogy a fejedre ütne, öreg? Haha... Világos, hogy tréfa, de ha te is benne vagy a lottózó brigádban... No, szervusz. Engem az előbb szépen felültettél az áthelyezéssel. Te! Szóltak nekem, hogy van néhány jegy, hajóútra, Pozsonyba, Bécsbe... nyele nap! Ha úgy fordulna, s megházasodsz, öreg. Isten az atyám, kifizetjük az igazgatói alapból a nászutat, Elmehettek a költségünkön. Majdnem elfelejtettem, hogyan állsz az egyetemi anyaggal, én megint semmit sem tanultam! Mennem kell. Örülök, hogy minden rendben van, szervusz öreg! — Visszakézből odacsapott a műhelyfőnök domború mellére. S már ment is. A csarnokban szólt a táskarádió. A jó számot dúdolva kísérték a lányok. A zivatar egészen elvonult, fényesség tündökölt a világon. I. Az elmúlt fél évben a tizennégy szocialista ország közül hét kommunista és munkáspártjának kongresszusa állította össze mintegy fél évtizedes tevékenységének mérlegét. Időbeli sorrendben képet kaphattunk a Koreai Munkapárt, az MSZMP, az SZKP, a Bolgár KP, a CSKP, a Mongol Népi Forradalmi Párt és az NSZEP tevékenységéről. Nemzetközi súlya és szerepe, gazdasági ereje és hatalmas tapasztalata alapján közülük is kiemelkedő jelentőségű az SZKP március végén, április elején lezajlott XXIV. kongresz- szusa, amely a legátfogóbb és legmélyebb elemzést adta az éppen negyedszázados szocialista világrendszer helyzetéről, dinamikus fejlődéséről. A szocialista világ — hangsúlyozta a KB referátuma — olyan tapasztalatot adott át a kommunista és munkásmozgalomnak, amely valóban történelmi jelentőségű. Ezzel összefüggésben az SZKP kongresszusa arra hívta fel a figyelmet, hogy a szocialista társadalmi rend bebizonyította nagy életerejét a kapitalizmussal folyó történelmi párharcban. Igazolódott a kommunista és munkáspártok 1969. évi nemzetközi tanácskozásának következtetése, amely szerint „a szocialista világrendszer az antiimperialista harc döntő ereje”. A szocialista világrendszer óriási mértékben előmozdítja az olyan, valamennyi nép számára életbevágóan fontos feladatok megoldását, mint az új világháború megakadályozása. Az imperialista agresszorok számos terve azért szenvedett kudarcot, mert létezik és aktívan működik a szocialista világrendszer. Az SZKP kongresszusa megkülönböztetett figyelmet fordított a szocializmus általános törvényszerűségei és nemzeti sajátosságai összhangjára, amikor rámutatott, hogy: „a szocializmus építésének sikerei sokban függnék a társadalmi fejlődés általános és sajátos nemzeti szempontjainak helyes összehangolásától. A szocializmushoz vezető utat, s annak fő vonalait olyan általános törvényszerűségek határozzák meg, amelyek valamennyi szocialista ország fejlődését jellemzik. De az általános törvényszerűségek hatása különböző, a konkrét történelmi viszonyoknak, nemzeti sajátosságoknak megfelelő formában nyilvánul meg. Az általános törvényszerűségeknek és az egyes országok konkrét történelmi sajátosságainak figyelembevétele nélkül nem lehet építeni a szocializmust”. Az SZKP kongresszusa ezzel elméleti megalapozását adta a szocialista építés időszakában is nélkülözhetetlen kétfrontos harcnak, a revizionista, nacionalista szűkkeb- lűség és a dogmatikus, szektás szemlélet ellen. A szocialista országok mindenekelőtt óriási mértékben növekvő gazdasági potenciáljukkal gyakorolnak mind erőteljesebb hatást a szocialista világ általános fejlődésére, a nemzetközi helyzetre, a két világrendszer párviadalára. Az imperializmust több század választja el az első polgári forradalmak és az ipari forradalom korától. A szocializmus története viszont csupán fél évszázados, sőt a szocialista világ- ■endszer kialakulása alig negyedszázados. Mégis, az egymással szemben álló két rendszer helyzetét ma a következő főbb adatok jellemzik: A fejlett tőkésországok és gyarmataik a Föld területének 9 százalékát foglalják el, s ezen 540 millió ember él. A szocialista országokra a Föld területének 26 százaléka jut, 1210 millió emberrel. A világ ipari termelésének teljes volumenéből a tőkésországok részesedése körülbelül 54 százalék, a szocialista országoké csaknem 40 százalék. A szocialista országok gazdaságának növekedési üteme túlszárnyalja a tőkésországokét. A legdinamikusabb a fejlődés a KGST-országokban, ahol az ipari termelés volumene 1950—1969 között csaknem 6,3- szeresére növekedett, a fejlett tőkésországok 2,7-szeres növekedésével szemben. A KGST- országokra, amelyek lakossága a Föld népességének mindössze egytized része, ma a világ nemzeti jövedelmének 25 százaléka jut, a világ ipari termelésében való részesedése pedig 1950-től napjainkig egyötödről egyharmadra emelkedett. Mindamellett a szocialista országoknak még sokat kell tenniük azért, hogy a tudományos-technikai haladás meggyorsuljon, hogy nagyobb ütemben növekedjen a munka termelékenysége és a társadalmi termelés hatékonysága. Nem titok, hogy ebben a tekintetben elmaradunk még a fejlett tőkésországok és különösen az Egyesült Államok mögött. A KGST- országokban a tudomány és technika legújabb vívmányainak meghonosítása, új kapacitások üzembe helyezése sokszor túlságosan elhúzódik, s lassabban halad, mint a fejlett tőkésországokban. De ez a helyzet történelmileg nézve átmeneti jellegű, korántsem az imperializmus természetéből fakad. Hiszen a szocialista országok nemcsak a termelés abszolút volumene tekintetében zárkóznak fel a fejlett tőkésországokhoz, hanem a munkatermelékenység emelkedésének ütemét tekintve is gyorsabban fejlődnek. Az európai KGST-országok ipari termelésének átlagos évi növekedése 1961—65 között 7,7 százalék volt, 1966—69 között pedig 8 százalék, a nemzeti jövedelem növekedése ennek megfelelően 5 százalékról 6,6 százalékra emelkedett. Az utóbbi négy évben a munka termelékenységének növekedéséből adódik az NDK-ban az ipari termelés növekedésének csaknem 100 százaléka, a Szovjetunióban és Csehszlovákiában több, mint 80 százalék, Bulgáriában, Magyarországon, Romániában pedig 60—70 százalék. II. A sikerek elérésében nagy szerepet játszott, hogy a szocialista országok igyekeznek kölcsönösen segíteni egymást a nemzeti gazdaságuk fejlesztésében. Ebben elsőrendű szerepet játszik a Szovjetunió, amely a legtöbb támogatást adja a többi szocialista országnak. Az elmúlt öt évben a Szovjetunió közreműködésével a szocialista országokban több, mint 300 ipari és mezőgazdasági létesítményt építettek, illetve korszerűsítettek. A Szovjetunió 70 százalékban, vagy még nagyobb arányban elégíti ki a KGST-országok, Kuba, továbbá — jelentős mértékben — a VDK és a KNDK importszükségleteit. De ma már a Szovjetunió népgazdaság-fejlesztésében is növekszik a többi szocialista ország szerepe. Az elmúlt fél évtizedben például a Szovjetunió a KGST-országoktól 54 vegyiüzemhez szükséges berendezést kapott. A baráti országok hajógyáraiban építették ez idő alatt az új szovjet tengerjáró hajók 38 százalékát. A KGST-országok beruházásokkal is részt vesznek a szovjet gazdaság nyers- és tüzelőanyag-ágazatainak fejlesztésében és sokféle közszükségleti cikket is szállítanak neki. A tudományos-technikai haladás meggyorsításáért, a társadalmi termelés hatékonyságának emeléséért vívott harc két fő irányban folyik. Az egyik: a gazdasági mechanizmusnak, az egyes szocialista országokon belül meglevő szocialista társadalmi viszonyok összességének a további tökéletesítése. A másik: a gazdasági együttműködés legerőteljesebb fejlesztése és mélyítése, a KGST-országok gazdasági integrációjának kibontakoztatása. Egybehangolták például a Szovjetunió és a többi KGST-or- szág népgazdasági terveit 1971—75-re. Sok irányú munka folyik a többoldalú gazdasági együttműködés tervezési struktúrájának és műszaki bázisának fejlesztése érdekében. Épül a Barátság olajvezeték második szakasza, amelyen keresztül 1975-ben a testvéri országok mintegy 50 millió tonna olajat kapnak a Szovjetunióból. Épül az a páratlan méretű gázvezeték, amely Szibéria földgázát szállítja az európai szocialista országoknak. Sikeresen működik az egyesített energetikai rendszer, a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank és a KGST közös beruházási bankja. A szocialista országok gazdasági integrációja persze bonyolult folyamat, amely szükségessé teszi, hogy újszerűén, szélesebb látókörrel közelítsünk meg sok gazdasági kérdést és meg tudjuk találni a legésszerűbb megoldásokat, amely az illető ország és az együttműködés valamennyi résztvevőjének érdekeit egyaránt szolgálja. Az együttműködés új útjainak kitaposása természetesen nem megy nehézségek nélkül. Az egyes szocialista országok — éppen, mert történelmileg rendkívül fiatalok — még maguk is keresik fejlődésük legjobb, legcélravezetőbb útjait, módjait. Ezek a problémák azonban átmenetiek, amelyeken mindenképpen felülemelkedett és a jövőben még inkább felülemelkedik a közös érdek, a haladást meggyorsító összefogás. S hogy az egység milyen nagy erő, azt különösen jól jelzik azok az eredmények, amelyeket a szocialista országok, mindenekelőtt a Varsói Szerződés szervezetében tömörült államok a nemzetközi porondon vívtak ki. A Varsói Szerződés országaitól származik az európai béke megszilárdítása széles körű programjának kezdeményezése. E szerződés országai politikai tevékenységének sikerét jelenti, hogy nem valósultak meg a NATO-nak azok a tervei, amelyek az NSZK militaristáit atomfegyverhez juttatták volna. A szocialista államok közös erőfeszítésével sikerült számottevő haladást elérni az európai helyzet stabilizálódása szempontjából fontos kérdés megoldásában, az NDK nemzetközi helyzete megszilárdításában. A Szovjetunió és a többi szocialista ország által nyújtott aktív és következetes támogatás döntő szerepet tölt be Vietnam és a többi indokínai nép harcában. A szocialista államoknak a Közel-Keleten tett lépései meghatározott mértékben közrejátszottak abban, hogy meghiúsultak az arab országok haladó kormányzatai megdöntésére irányuló imperialista tervek. Mindez arra figyelmezteti a szocialista országokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az egység tovább; erősítése, ahol még szükséges, helyreállítása érdekében. Az SZKP XXIV, kongresszusa is ezt tartotta szem előtt, amikor hangsúlyozta: ,.Nemcsak arra vagyunk képes, hogy mindenképpen előmozdítsuk a kapcsolat normalizálódását, hanem arra is, hogy helyreállítsuk a jószomszédi kapcsolatot és barátságot a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között.” Az SZKP XXIV. kongresszusát az a törekvés hatotta át, hogy a szocialista világrendszer baráti családja legyen azoknak a népeknek, amelyek együttesen építik és védelmezik az új társadalmat, s amelyben a világ emberei a szabad emberek leendő világközösségének mintáját látják. Várnai Fereno
