Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-27 / 150. szám
1971. június 27. KELET-MAGYARORSZÁG S. oldal Konkunensek szemtől szembe Lakatos István Major Béla Tóth József Arga István Hajnal Dezső Varga Antal Pethó Károly Angyal Valéria Nyolc vélemény — egy akarat Mit tudnak a gyárról a nyírbogdányiak Nagy derültséget okozott a termelési tanácskozáson, amikor az egyik fiatal munkás a lakossági szolgáltatás fonákságára hozott fel példát. „Mégiscsak furcsa, hogy a helybeli fodrász ktsz villamossági javításokkal és teherfuvarozással kezd foglalkozni. Ez éppen olyan, mintha mi, vasipari üzem létünkre cukrászsüteményeket kezdenénk készíteni.” Jóllehet. derült a hallgatóság a VAGÉP termelési tanácskozásán. de sokan felfogták ennek a találó hasonlatnak a mélyebb összefüggéseit is. A vita egyébként akörül folyt, milyen új szolgáltatások bevezetésére érdemes költeni a milliókat; vigyázni kell, nehogy olyan akcióval próbálkozzanak. amelyben szinte hemzsegnek a konkurrensek, s amely távlati helyett csak pillanatnyi eredménnyel kecsegtet. Mások azzal egészítették ki ezt a gondolatsort, az sem kevésbé furcsa. hogy némelyik termelőszövetkezet már tízmilliós nagyságrendben végez vasipari termelést. Aztán kimondták, ami a lelkűk mélyén volt: a jelenlegi gazdálkodási rendszerben vajon nem leselkedik-e az a veszély. hogy egyes üzemek, szövetkezetek az alapvető tevékenységüktől szinte teljesen elütő munkákkal, szolgáltatásokkal kísérleteznek. „Ha ez így megy tovább, akkor elképzelhetővé válik, hogy például egy ruhagyár zöldségkerté- ezetet létesít.” Nem egyedül ezen a termelési tanácskozáson vetődik fel hasonló módon ez a problémakör. Amióta a nagyobb önállóság jellemzi az üzemek és. más gazdálkodóhelyek munkáját, több, a korábbi években valóban teljesen ismeretlen megoldásokkal találjuk szembe magunkat. Nyomban felvetődik a kérdés: ha tehetik — márpedig törvénybe ütköző cselekedetet egyik üzem sem siet elkövetni — milyen meggondolásból teremtették meg erre a lehetőséget? Indokolt már most rögzíteni, hogy szó sincs itt valamiféle zűrzavarról, termelési káoszról — nagyon is megalapozottak azok az elhatározások, amelyek módot adtak és adnak mind az üzemeknél, mind pedig a termelőszövetkezeteknél a tevékenységi kör bővítésére. Végtére is a nagyobb önállóságnak egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a vállalatokat ne kössék meg olyan központi utasítások, amelyek gátolják a lehetőségek kihasználását és — ami a lényeg — nehezítsék a valós szükségletek lehető legjobb kielégítését. Mert erről van szó. Közismert. hog£ országos viszonylatban egyik legégetőbb gond még nálunk a közvetlen lakossági igények teljesítése. A nagyobb üzemek — de még a kisebbek is — előszeretettel tekintenek az olyan megrendelésekre. amelyek sorozatban készülő termékekre irányulnak és jól is fizetnek. Indokolja ezt a törekvést, hogy valamennyi vállalatunknál létkérdés a nyereség előállítása. UgyanaKKor az is megfigyelhető: a vállalatok 1ó része húzódozik a kisebb szolgáltatásoktól, mert azt egyenesen ráfizetésesnek tartja, amire nem érdemes beruházni. munkaszervezetét létrehozni, mert azzal Kok a rezsi. Igaz, különböző kormánydöntések és állami támogatások újabban jelentősen enyhítenek ezen a gondon, de még mindig nem a kívánt mértékben bővül a szolgáltatóhálózat, igen sok a panasz a minőségre, vagy a túl hosszú vállalási időkre. Persze, azon lehet vitatkozni. hogy a munkás által is kifogásolt fodrász ktsz- beli megoldás csupán az egyetlen mód arra, hogy az ilyen szövetkezet nagyobb bevételhez és nyereséghez jusson. (Elképzelhető ez azáltal is, hogy szélesítik a fodrászati hálózatot, szírtvo- nalasabb és választékosabb igények kielégítésére is alkalmassá teszik e szövetkezetei.) Viszont itt az ellenkérdés: ha a vállalatoknak nem érdemes az ilyen kisebb szolgáltatásokkal foglalkozni. ki végezze el azokat? Mert a lakosság igényli. miként a termelőszövetkezetek melléküzemágaiban készülő vasipari munkák után is kapva kapnak a nagy- vállalatok. S ha hozzávesz- szük mindehhez azt is. hogy az egyre gyorsabb ütemű gépesítéssel jelentős munkaerő szabadul fel egyebek között a termelőszövetkezetekben is. akkor kitűnik, hogy a foglalkoztatás tekintetében sem közömbös az alapvető tevékenységtől valóban mesz- szeh'i eső. de reális szükségletet kielégítő szolgáltatások teljesítése. Már az említett termelési tanácskozáson is elhangzott, hogy üzemeinknek meg kell barátkozniuk a gondolattal: a jövőben még több vetélytárs jelentkezik a piacon. A megoldást itt korántsem az jelenti, . hogy ágáljunk az ilyen próbálkozások ellen, hanem az: a gépekkel, berendezésekkel jobban felszerelt, kvalifikáltabb szakmunkásokkal lényegesen jobban ellátott ipari üzemek az igényesebb szolgáltatások teljesítésére vértezzék fel magukat. Olyan munkákra specializálják üzemüket. amelyekre jelenlegi, de még későbbi időben is képtelenek lesznek például a termelőszövetkezetek melléküzemágai, vagy a kisebb ipari termelőszövetkezetek. A VAGÉP például gépkocsiszerviz üzem létesítését tervezi. Helyesen döntöttek, amikor úgy határoztak, hogy ebbe az üzembe a legkorszerűbb berendezéseket szerelik fel, a legjobb szakembereket küldik oda, s elérik, hogy a legkomplikáltabb javításokat is helyben tudják végezni. Egy bizonyos: ha előfordul is meghökkentő vállalkozás a lehetővé vált nagyobb önállóság nyomán, s ha lesznek is sikertelen próbálkozások — e versengésből végül is a lakosság kerül ki győztesen. Hiszen a tevékenységi kör bővítése egyúttal azt jelenti, hogy mind városon, mind falun egyre kevesebb lesz a kielégítetlen Pillanatok alatt megtelnek a folyosók, amikor a soros elnök 20 percre felfüggeszti a tanácskozást. A dohányzó képviselők első dolga, hogy cigarettára gyújtsanak a másfél, 2 órás, vagy még annál is hosszabban tartó felszólalások után. Az első mély szippantások után aztán elindulnak és ismerkednek az új arcokkal, vagy régi ismerősként üdvözlik egymást. Széles Lajos éppen arról beszélget Spisák Andrással, hogy meg kellene szólítani Bondor József minisztert és meghívni Szabolcsba, amikor megáll mellettük valaki. Rájuk köszön, kezet fognak és érdeklődik: hogy vannak a szabolcsiak ? Rövid beszélgetés után, mikor elmegy, Széles Lajos megkérdezi: — Ki volt ez? Olyan ismerős az arca. — Cseterki Lajos, az ElnöAllványokon futó csövek garmadája, surrogó szivattyúk, hatalmas tartályok, az udvaron ezer sugarú szökőkút, gyönyörű, de hasznos is: vízhűtő berendezés egyben. Itt- ott egy ember is, műszerek fölé hajolva. Pályaudvar a gyárudvaron, megtöltésre váró tartálykocsikkal, hordóemelgető munkásokkal. Ez a vegyipar. Szinte mindenféle beosztású embert megkérdeztünk egyetlen dologról: mit tud a gyár következő ötévi tervéről? És mit tesz, mit javasolt, vagy javasol azért, hogy sikerüljön? LAKATOS ISTVÁN párttitkár nagy munka után lélegzik fel: éppen e hét csütörtökjén fogadta el a gyár pártszervezetének taggyűlése a dolgozók véleményével, javaslataival kiegészített negyedik ötéves tervet. Megtudjuk tőle, hogy félévi munka befejezése volt ez. A Gáz- és Olajipari Tröszt 28 vállalata között a nyírbogdányi gyár nagyon kicsi az olyan óriások mellett, mint a százhalombattai. De azért fontos szerepe van abban: 364 dolgozója évi 340 millió forint értéket állít elő, ellátva a kelet-magyarországi benzinkutakat jó üzemanyaggal elkészítve néhány fontos exportcikket. A gyár negyedik ötéves tervében az a különös, hogy sem a termelési érték, sem a létszám nem növekszik. A változás: az üzem új és új termékek egész sorát kezdi gyártani, melyeknek piaca van a nemzetközi kereskedelemben is. Például olyan olajat, amely az új építőipari zsaluzógépeket képessé teszi arra, hogy az eddigi dörcés fal helyett teljesen simát készítsenek. Meg egész sor paraffinterméket. Az új üzemrész a dolgozók szeme láttára épül most is, mindig új műhely kerül hozzá, amíg csak fér. Aztán az út másik oldalán folytatják. MAJOR BÉLA. A nyolc mérnök és tizenhal technikus, a gyár egész 32 főnyi műszaki gárdája nevében bátran kijelenti: az üzemnek elég nagy önállósága van arra, hogy új, piacképes termékeket kutasson fel és kezdjen készíteni. De népgazdasági feladatként ide kap olyan egy-kétezer tonnás kis termékek legyártását is, ami nem mindig gazdaki Tanács titkára. Persze hogy ismerős, sokszor láttuk a tv-ben. ★ Fülöp János az országgyűlés ipari bizottságának ülésén felvetett problémákat mondja Tóth Gézának. — Azt mondtam, hogy nem tartom helyesnek azt, amikor a Szabolcsi Építőipari Vállalattal más megyében építtetnek irodaházakat, ugyanakkor otthon kevés a kapacitás. Ha már átirányítják őket, legalább a népgaz- daságilag fontos beruházásokat építsék. A másik: úgy látom egy kicsit elhanyagolt a nagyhalászi kendergyár, de ez a jellemző az egész iparágra. Nem tudom mennyire fontos ága ez a népgazdaságnak, de mindenképpen nagyobb támogatást érdemelne. ságos. De kell. Most már szóbeli megállapodás van a tröszttel, hogy ha gazdaságtalan feladatot kap az üzem, azért külön jár valami. Őszintén kíváncsiak voltunk rá, hogy érti mindezt a munkás. És mit tud róla. TÓTH JÓZSEF betanított munkást az úgynevezett „mikro paraffinüzem” bejáratánál találtuk meg, ahol műszert néz, létrát mászik, mér, irányít és íróasztal fölött egy tabellán ott függ havi terve, öt éve dolgozik itt. Tudja, hogy abban az üzemrészben dolgozik. amely a gyár jövőjét jelenti. Eddig tizenkét cikk gyártási technológiáját tanulta meg. Még van a nyugdíjig 15 éve, tudja, hogy legalább ugyanennyi új cikk gyártását kell még megtanulnia. Kevesli a 60 órás, „gyorstalpaló” tanfolyamokat. Az a javaslata, hogy sűrűbben rendezzen az üzem négyszáz órás, kétéves képzéseket. (Javaslata beépült a tervbe, idén is. jövőre is lesz ilyen szakmunkás- képzés, 30—30 főnek.) Vele számítottuk ki azt is, hogy Magyarországon munkásnak nem jár annyi órabér, mint amennyit a szak- munkástanfolyamot elvégző munkásnak jelent itt a 15 százalékos azonnali maximális béremelés a sikeres kitűnő vizsga után. ARGA ISTVÁN, a mikro paraffinüzeni művezetője pontosan ismeri a gyár távlati terveit. De nem minden indulat nélkül örül annak, hogy többször megismételt javaslata: a hordórakodás gépesítése hidraulikus hordóemelőkkel belekerült a tervbe. „Már annyit mondtuk — mondja —, hogy belekepott a szánk. De mindig fontosabb volt valami más. Pedig itt sok ember nehéz fizikai munkáját szünteti meg, felszabadítva őket, más, hasznosabb teendőkre. HAJNAL DEZSŐ betanított munkás, a vagonokat anyaggal megtöltő állomás kezelője felemelte a mutatóujját és így mondta: — A mi negyedik ötéves tervünk lényege az, hogy felemeljük §z itt dolgozók keresetét. És mit tesz érte? Megmondja: „Megszüntetem a Még lett volna mondanivalója, de beszélgetőpartnerét Csanádi György közlekedés- és postaügyi. miniszter fogta karon és Záhony fejlesztéséről, az átrakodás meggyorsításáról faggatta. Aztán azt is elárulta, hogy most már egyre jobban érződik a vasutas dolgozók megbecsülése. Ez látszik abból is, hogy idén először adnak át vasutasnapi kitüntetéseket a Parlamentben. És a névsorban biztosan lesz szabolcsi dolgozó is. ★ Sok ismerőse van Orosz Ferencnek, a megyei tanács elnökének. Szabolcs megyével kapcsolatos kérdésekről beszéltek vele államtitkárok és miniszterek. Faluvégi Lajos pénzügyminiszterrel g költségvetésről, Miklósi Imre államtitkárral az egyház és a kocsiállást és vele a fekbért a töltőállomáson.” Hajnal szakival lehet beszélgetni. Másfél éve van itt, ezerötszázzal kezdte, most 1710 a keresete. Kékről jár be, két gyerek mellől. Saját ötéves terve: elérni 1975-ig a havi 2100 alapot. (Pótlékok is vannak!) Ehhez persze majd tanulni is kell. VARGA ANTAL, az erőműtelep gépésze, huszonhárom éve dolgozik itt. Kicsit megbírálja igazgatóját, párttitkárát és szakszervezeti titkárát, akiket — így mondja — ritkán lát a melós. Pedig jól tennék, ha legalább kéthetenként szót váltanának egy-egy dolgozójukkal. Mit mondana nekik? Mi a javaslat? Már elmondta. Még egyszer hangsúlyozza: hol annyi alapanyagot öntenek ide, hogy nem győzik feldolgozni, hol olyan keveset — főleg télen — hogy éppen csak a fagyveszély elkerülése miatt dolgozgatnak, csörgedeztetnek, hogy le ne álljon a gyár. Akárki, akárhol számítja ki a feladatokat, akárki, akárhol felelős a folyamatos anyagellátásért, szervezze meg jól, nagyobb felelősséggel csinálja, mert ha az üzem mentesül is. a tröszt jóvoltából az ilyen hibákból adódó veszteségektől, a népgazdaságnak az kára. PETHÖ KÁROLY, a karbantartók hegesztőinek csoportvezetője azzal lep meg. Helyjegyes expresszvonatok közlekednek Nyíregyháza és Budapest között az új menetrend életbelépése óta. Lapunk május 27-i számában az első hét tapasztalatai alapján bíráltuk a helyjegyek elosztását. Ez elsősorban a reggel induló Lillafüred expresszt érintette, tanács kapcsolatáról. Csikós Nagy Béla államtitkárral a nemrég alakult közgazdasági bizottság munkájáról beszélgettek. Horgos Gyula kohó- és gépipari minisztert pedig egy megyei látogatásra hívta meg Orosz elvtárs. ★ Néhány szót saját házunk tájáról. A sajtókarzat általában hamarabb megtelik, mert itt nincs saját hely és mindenki igyekszik helyet foglalni magának. Mellettem egy vidéki újságíró ül, előttünk Vértessy Sándor és Szabó László. — Olyan ismerősek ezek az arcok — mondja a kolléga. — Csak tudnám, honnan ismerem őket? — A Kék fényből — mondom neki — az ülésszak előtt ugyanis Vértessy Sándor nyilatkozatot kért az egyik képviselőtől, aki azt válaszolta: rendben van, de ugye nem a Kék fénynek készül a riport? Balogh József hogy a kérdésre — mit tud a gyár ötéves tervéről — szabatosan, tömören, világosan. érthetően kezdi mondani magát a tervet. Közbevágtunk: honnan tudja ilyen pontosan. Válasz: körülbelül ötvenedszer magyarázom. Szakszervezeti aktíva. Véleménye szerint hányán „látnak túl a gyár, az üzem kerítésén”. az üzem dolgozói közül mennyien értik a gazdasági összefüggéseket, amiért doigozniok kell? Bátran válaszol: fele biztosan. ANGYAL VALÉRIA mindössze négy hónapja laboráns itt. Ösztöndíjas vegyészmérnök hallgató volt Prágában, bogdányi kislány, betegsége miatt abbamaradt, most esti, levelező tagozaton akarja megszerezni a műszálmérnöki képesítést. Ez a saját ötéves terve. És a gyáréhoz mi köze? A kollektív szerződésig jutott csak el. A la- boránsnőknek védőitalért harcol és légelszívó berendezésért. Tud nagyjából az új termékekről — hiszen vizsgálja. A fiatalok lakás- építési problémáit is szeretné leírt ígéretben látni. A beszélgetőpartnerekkel eiyetértettünk: kell a nagyobb kereset, persze. De abban is, hogy nem árt jobban ismerni az ide vezető utakat, a részleteket sem. Gesztelyi .Nagy Zoltán amelyről naponta sok utas maradt le, mert nem kapott helyjegyet. írásunk nyomán a MÁV vezérigazgatóság illetékes osztálya felülvizsgálta a helyjegyek elosztását. Elfogadták érvelésünket: Miskolcról a Lillafüred expressz előtt és után is néhány perccel indul gyorsvonat, így van lehetőség a helyjegyek megfelelőbb elosztására. Ebben meg is történt az intézkedés: keddtől péntekig a Lillafüred expresszre a korábbi 137 helyett 332 helyjeggyel rendelkeznek a nyíregyházi pénztárak, szombattól hétfőig pedig a korábbi 240 helyett 392 helyjegyet adhatnak ki. A vezérigazgatósig rendelkezése azt is lehetővé teszi, hogy esetenként egyszerre nagy mennyiségben jelentkező igény alkalmával előzetes jelzés alapján a Lillafüred expresszt már Budapestről pluszkocsival indítsák, illetve a szerelvényre Nyíregyházán soron kívüli kocsit csatoljanak. Ezekkel az intézkedésekkel várhatóan enyhül majd az a gond, amely az élsó napokban sok bosszúságot okozott igény. Angyal Sándor Parlamenti mozaikok Cikkünk nyomán Intézkedett a MÁV a helyjegyek jobb elosztására
