Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-03 / 129. szám
tm. Tüttfűs ?. KELET-MÁGYÁItÖftSZAG' f «Mat Az MSZMP ifjúságpolitikájának néhány kérdése Pullai Árpád előadása a Politikai Akadémián A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Akadémiájának előadássorozatában szerdán, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára előadást tartott: Az MSZMP ifjúságpolitikájának néhány kérdése címmel. Övári Miklós, a párt Központi Bizottságának titkára nyitotta meg az előadást, amelyen részt vett politikai, társadalmi és kulturális életünk számos ismert személyisége. Bevezetőben emlékeztetett arra, hogy több mint egy év telt el azóta, hogy a párt Központi Bizottsága napirendre tűzte az ifjúságpolitika néhány időszerű kérdései. Ezután rámutatott: — A hetvenes évek magyar ifjúsága számára a szocialista társadalom: objektív valóság, természetes létforma. A mai fiatalok a szocialista állam iskoláiban tanulnak, vállalataiban vagy szövetkezetekben dolgoznak, nem ismerik a kizsákmányolást, a létbizonytalanságot. Számukra a kibékíthetetlen osztályellentétek körülményei között folyó nagy politikai harcok időszaka már történelem, iskolai tantárgy: csak a mai kérdéseket érzékelik és ezeket vetik össze saját igényeikkel és a környező világgal. Lényegét tekintve előremutató, jó dolog ez. Bár őszintén meg kell mondanunk, hogy problémákat is okoz a nevelés egyes területein. A mai ifjúság új objektív valóságból fakadó céljaiban. megnövekedett igényeiben, a szocializmusért vívott harc értelme és eredménye tükröződik. Ifjúságunk természetesnek tartja, hogy joga és lehetősége legyen a tanulásra, képességei szerint a munkára, az alkotó tevékenységre, az erkölcsi és anyagi megbecsülésre, az előrehaladásra. Mű-. Ezután arról szólt, hogy a Központi Bizottság reális szellemű útmutatására érzékenyen regált az egész magyar közvélemény. A szemléletben és a gyakorlati munkában egyaránt figyelemre méltó változást hozott, hogy a Központi Bizottság állás- foglalása után a párt, a KISZ, valamint a többi társadalmi és tömegszervezet vezető testületéi sorra napirendre tűzték ifjúsági tevékenységük elemzését, terveket dolgoztak ki és hozzákezdtek azok végrehajtásához. A párthatározat óta figye- lemreméltóan javult az ifjúság képviseleti aránya a legfontosabb állami és társadalmi vezető szervekben. A pártnak az ifjúságba vetett bizalmát fejezte ki a X. kongresszus határozata, amely 21 évről 18 évre szállította le a tagfelvételi korhatárt. Az egész országban érvényesülő mind egészségesebb szemlélet hatására az országgyűlési képviselő- és tanácstagi választásokon jelentősen megnőtt a harminc éven aluli képviselők és tanácstagok aránya. 1967 és Az előadó ezután részletesen elemezte a burzsoá társadalomban élő ifjúság helyzetét, majd így folytatta: — A hozzánk látogató nyugati újságírók nemegyszer teszik fel a kérdést: mi az oka annak, hogy a magyar fiataloknál nem tapasztalják a náluk jól ismert kiábrándultságot? A magyarázat az, hogy társadalmunkban az állam és az ifjúság céljai és alapvető érdekei azonosak. A célok realitása és a megvalósításukat szolgáló következetes politika kiváltja a fiatalok bizalmát is. Hogyan válthatjuk az ifjúság tettvágyát, kritikai magatartását a szocialista fejlődést segítő értelmes, alkotó tettekre? Úgy, ha nagy társadalmi céljainkat, a szocializmus eszméjét, jövőjét és «z érte folytatott küzdelmet velődni, sportolni, szórakozni akar. Meg akarja szerezni — és minél előbb — mindazokat a fogyasztási cikkeket és tartós javakat, amelyek az életet kényelmesebbé teszik, és hozzásegítenek a család- alapításhoz. Mindez természetes — és tegyük hozzá — reális törekvés, hiszen találkozik a szocializmus teljes felépítésének programjával, az emberről történő gondoskodással, a szocialista humánummal. Nem problematikusabb és főleg nem rosz- szabb tehát ez az ifjúság az előző generációknál, sőt zömében céltudatosabban törekszik arra, hogy értelmesen éljen a szocializmus lehetőségeivel. A teljes otthonosság életérzése a szocializmusban ugyanakkor azzal is együttjár. hogy ifjúságunk türelmetlenebb és történelmi ösz- szehasonlítás nélkül bírál. Az a tény. hogy nem oldunk meg mindent tökéletesen, a történelmi tapasztalatokkal alig rendelkező fiataloknak — általában — nagyobb problémát okoz, mint a felnőtteknek. A Központi Bizottság állásfoglalása éppen azt a célt szolgálja, hogy. tegyük hatékonyabbá a nevelést, a társadalom példamutatását, hogy az új nemzedék konfliktusmentesebben találja meg a helyét és feladatait 1971 között a parlamentben a harminc éven aluliakat mindössze egy képviselő reprezentálta. Most az ország- gyűlésbe huszonegy', harminc éven aluli fiatal képviselőt választottak meg. A helyi és a megyei tanácsokban a fiatalok részaránya eléri a 15 százalékot. A szakszervezetekben a most megválasztott tisztségviselőknek 26,2 százaléka harminc éven aluli. A szemlélet tehát egészségesen változik. Ha azonban reálisan értékeljük ezt a közérdeklődést, s főképpen mindazt, ami már a gyakorlatban is megvalósult, azt kell megállapítanunk, hogy csak a kezdetén tartunk a Központi Bizottság határozata végrehajtásának. Hosszabb távra szóló nagyszabású programunk megvalósításához még jobban kelKmozgó- sítanunk társadalmunk lehetőségeit, meglévő és létrehozható erőforrásait. Arra van szükség, hogy a fiatalság ügye áthassa egész közéletünket, a vállalatok, a termelőszövetkezetek, a tanácsok, a hivatalok tevékenységét. minden fiatal egyéni programjává is tesszük. Tény, hogy sokszor ellentmondás van az ifjúság igényei és kielégítésük lehetséges mértéke között. Nem az a probléma, hogy mások az igényei, mint annak idején a szüleiké voltak, hanem az, hogy közülük sokan nem szembesítik ezeket a jelenlegi reális társadalmi lehetőségeinkkel. Jobban tudatosítani kell a fiatalok körében, hogy életkörülményeik további javulása nem elsősorban a központi döntésektől, hanem túlnyomórészt a vállalati kollektíva eredményeitől, az egyes fiatalok munkájától, szorgalmától, szakképzettségétől függ. Ez meggyőzheti a fiatalokat arról, hogy problémáikat — legyen az bérezési, vagy lakáskérdés — csakis az általános társadalmi és gazdaságpolitikai kérdésekkel együtt lehet megoldani. Ugyanakkor elismerve a sajátos ifjúsági igényeket, államunk a IV. ötéves terv éveiben 500 millió forintot fordít diákszociális ellátásra, -.23 ezerrel növeljük az általános és középiskolai kollégiumi helyek számát: széles körű társadalmi akcióval is elő kívánjuk segíteni a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását, a kollégiumi hálózat bővítését. Uj lakásrendelkezéseink külön is előirányozzák a fiatal házasok lakáshelyzetének javítását, és ezt úgyszólván minden illetékes szerv kiemelt feladatnak tekinti. A tárcák utasították a vállalatokat, hogy gondoskodjanak a lakásépítési akció anyagi lehetőségeinek megteremtéEgyik legnagyobb gondunk, hogy az ifjúság hogyan töltse el hasznosan a szabad idejét. A szervezett ifjúsági turizmus ma még jelentéktelen az országban. Nem áll széles alapokon a diáksport. Nincs elég turistaszállónk, felszerelt sportpálya. Tudjuk, hogy a szabad idő célszerű hasznosításához anyagi eszközökre is szükség van. De emellett a helyi lehetőségekkel is jobban kell élni. Ha az érdekelt szervek segítenek, a fiatalok társadalmi munkával sportolásra, testedzésre alkalmassá tehetnek iskolaudvarokat, beépítetlen területeket. Arra is szükség van, hogy utazási, étkezési és szálláskedvezményekkel támogassuk az országjárást, a kempingezést: távlati terveinkben pedig szerepelnie kell az ifjúsági üdülőbázisok kiépítésének, a diákhotel-hálózat létrehozásának. Az előadó ezután arról szólt, hogy a fiatalok szemléletét károsan befolyásolja és ellentmondásokat szül, ha megengedjük, hogy hamis társadalmi értékfogalmak épülhessenek be a köztudatba. Ez ellen fel kell lépnünk. Nálunk is kísért a burzsoá fogyasztói .társadalom presztízse, amely az ember értékét, tekintélyét nem a magasabb rendű emberi tulajdonságokban, a tudásban, a műveltségben, a becsületességben, a jól végzett munkában, hanem abban látja, amit pénzért lehet megszerezni: az autóban, a nyaralóban és a divathóbortban. Ez a szemlélet még kibővül azzal is, hogy igazán jól élni csak ügyeskedéssel lehet. Az ilyen „életbölcsességek” önmagukban is rombolnak, hát még akkor, ha ehhez gyakorlati példákkal is szolgál a fiatalokat körülvevő környezet. Helyeseljük az anyagi javak szerzésére irányuló törekvést, ha mögötte munka van. A szocializmus értelme: a jobb, teljesebb emberi élet megteremtése. Szilárd meggyőződésünk, hogy az anyagi javak kapzsi összeharácsolása, a gyűjtés, a szerzés nem lehet egy ember életének programja. Csupán neveléssel, agitációval nem lehet változtatni e káros szemléletmódon, hanem csakis azzal, hogy olyan helyzetet teremtünk, amelyben a szükségletek magasabb szintű kielégítése, a hatékonyabb termelőmunka, igazi küzdelem és valóságos erőfeszítések révén valósítható meg. Részben az értékrendi torzulásokkal, részben a reális látásmód hiányával függnek össze a pályaválasztás és a továbbtanulás problémái — mondotta ezután. A szakmák megválasztásában, rangsorolásában sokan élesen szembeállítják egymással a fizikai és szellemi munkát, s ezeken belül is háttérbe szorul a tevékenység társadalmi közhasznúsága, tényleges minősége. A közgondolkodás sokszor még a bonyolult szellemi tevékenységet igénylő szakmunkát is a mechanikus séről, a kollektív szerződésekben pedig szabályozzák a folyósítandó kölcsön összegét és feltételeit. Ebben az esztendőben a KISZ lakásépítési akciója befejeződik. Ezért indokolt, hogy az érdekelt szervek megkülönböztetett figyelmet fordítsanak a lakáselosztásnál és a lakásépítés támogatásánál a fiatalokra. A pályakezdő fiatalok érdekében tett intézkedések közül csak kettőt említek. Június elsejei hatállyal megszűnik a fiatal szakemberek úgynevezett gyakornoki fizetése. Besorolásuk vállalati hatáskörbe kerül, figyelembe véve a tanulmányi eredményt, a beosztást és a végzett munkát. A fiatalok családalapításához teremt kedvezőbb anyagi feltételeket a bevezetésre kerülő családalapítási segély. műveleteket végző szellemi rutinmunka mögé rangsorolja és nemegyszer az előbbit kényszerpályának, az utóbbit karriernek tekinti. Az igazság viszont az és ezt igazolja sok százezer, munkájával elégedett, szakmáját hivatásként szerető ifjú szakmunkás, hogy nem a munkásélet, hanem egyesek gondolkodása mozog kényszerpályán. Fontos kiindulópont az ifjúságpolitikában a tudományos-technikai forradalom kibontakoztatásának és várható hatásainak számbavétele. Egész oktatási-képzési rendszerünket olyanná kell formálnunk, hogy az ifjúság elsajátíthassa az állandó továbbképzés készségét és képességét. De reálisan számolnunk kell azzal, hogy az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt még hosszú ideig szükség lesz nehéz fizikai munkát végző szakmunkásokra és segédmunkásokra. Ennek megfelelően olyan közszellemet és anyagi feltételeket kell teremteni, amely méltányolja a munka jellegét. Azt is őszintén meg kell mondani, hogy a népgazdaság szakemberigénye és az egyes pályákkal szemben támasztott követelménye korlátokat szab a személyes vágyaknak. Azt az objektív helyzetet tudomásul kell vennünk, azokat a korlátokat kell lebontanunk, amelyek a tehetség kibontakozását gátolják. És azokat, amelyek a hátrányos helyzetű fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását fékezik; Részükre az oktatási rendszeren kívül is széles körű erkölcsi és anyagi támogatást kell nyújtani. Rendkívül kedvezőtlen jelenség, hogy rohamosan csökken az esti és levelező úton továbbtanuló munkások, köztük a fiatalok száméi. A fő ok, hogy a tanulás, a művelődés, a magasabb szakmai képesítés megszerzése sokszor nem kap megfelelő erkölcsi megbecsülést, nem jár kellő anyagi ösztönzéssel. Ezen is segíteni kíván a Minisztertanács nemrég hozott határozata a munkások továbbképzéséről. Ma már a szakmunkásutánpótlás 60—65 százaléka 17—20 éves fiatalember, önmagában ez is kiemeli a szakmunkásképzés korszerűsítésének és a munkahelyi beilleszkedésnek a jelentőségét. A törzsgárda kialakítását nem a nyugdíjkorhatár előtti években, hanem a pályakezdés időszakában kell elkezdeni. Az a vállalatvezetés, amely nem él bátran és következetesen a jutalmazással és a fiatalok megérdemelt előléptetésének lehetőségével, önmaga érdekel ellen is cselekszik. A továbbiakban a társadalomnak az ifjúság nevelésével kapcsolatos felelősségéről szólt. Hangoztatta: — Az ifjúsági szövetség nem vállalhatja magára az egész ifjúság nevelésének feladatát. A maga helyén minden felnőtt állampolgár, a társadalom valamennyi intézménye közvetlenül felelős az ifjúságért. De valljuk, hogy ezzel semmi esetre sem csökkenhet a szülői felelősség. A leghasznosabb szociálpoli tikai intézkedés, a legragyogóbb óvoda, napközi vagy bentlakásos intézmény sem pótolhatja a szülői szeretetet és gondoskodást, amire pedig minden gyermeknek szüksége és tegyük hozzá: joga van. Közvéleményünk óhaját is kifejezzük, amikor szót emelünk azért, hogy a gyermekeik elemi életfeltételeinek biztosítását elhanyagoló, felelőtlen szülőkkel szemben szigorúbban lépjen fel a társadalom és annak minden illetékes intézménye. Megkülönböztetett felelősséggel tartoznak az ifjúságért, akik hivatásszerűen végzik a fiatalok neveléséi, mindenekelőtt a pedagógusok. Kormányunk ezt a felelősséget igyekszik — a lehetőségekhez képest — még jobban méltányolni a X. kongresszus határozata alapján tervezett intézkedésekkel. amelyek fokozott erkölcsi és anyagi megbecsülésükre, élet- és munkakörülményeik javítására hivatottak. Az anyagi elismeréssel szorosan összetartozik az erkölcsi megbecsülés. Ezzel a szocialista társadalom a nevelői hivatást, a nevelői pálya társadalmi szerepét kívánja értékelni. Rámutatott a kommunisták felelősségére, s aláhúzta: — A párt ifjúságpolitikai határozatának végrehajtása, az ifjúság kommunista nevelése nemcsak a pártbizottságok, a KISZ-t irányító pártszervek feladata, de minden párttag, valamennyi kommunista személyes ügye is. Pullai Árpád a továbbiaké ban a KISZ feladatairól beszélt. Kiemelte: — Nagyobb politikai jelentőséget kell tulajdonítanunk annak, hogy a KISZ-tagok ismerjék, teljesítsék és teljesíthessék a szervezeti szabályzatban foglalt kötelességeiket, hogy éljenek és élhessenek jogaikkal. Politikai kérdésnek kell tekintenünk, hogy minden KISZ-tagnak legyen érdeklődésének és képességének megfelelő, önként vállalt és rendszeresen értékelt megbízatása. Tovább kell fejlesztenünk és jobban a KISZ politikai hatása alá kell vonnunk a KISZ-t körülvevő különféle tevékenységi formákat. Ezek lehetőséget nyújtanál?, ahhoz, hogy a KISZ-tagok és a KISZ-en kívüliek — igényük és érdeklődésül? szerint — együtt tevékenykedjenek meghatározott ideológiai, erkölcsi, politikai, esztétikai célok érdekében. Bizonyossá vált, hogy néhány vonatkozásban fejleszteni kell a KISZ szervezeti formáit — mutatott rá. Az ellentmondások elsősorban az iskolai szervezeteknél éleződtek ki és követelnek változtatásokat. Újabb kezdeményező kísérlet indult az iskolai szervezet felépítését illetően, amit csak üdvözölhetünk, mert minden bizonnyal megtalálja a hatékonyabb munka kereteit. A KISZ-nek bátrabban kellene kezdeményeznie a lakóterületen is. Abból, hogy a KISZ-szervezetek szinte kizárólagosan a munkahelyeken és az iskolákban működnek több, egymással összefüggő probléma 'is származik. Az iskolákban a tanulmányi órák alatt, az üzemekben a munkaidő alatt nem folyhat mozgalmi élet; az alapszervezeti programok megvalósításának ugyanis nem ez a helye és ideje. A tanulás, illetve a műszak befejeztével viszont megkezdődik a „vándorlás”, mert a fiatalok jó része nem ott lakik, ahol tanul, vagy dolgozik. A lakóterületen viszont’ a fiatalok nem találják meg A társadalmi felelősségben osztozniuk kell azoknak az intézményeknek, tömegszer- vezeteknek, amelyek közéle'i funkciójuknál fogva sajátos, más által el nem végezhető feladatokat látnak el az ifjúság nevelésében. Biztosítaniuk kell az ifjúság bevonását a közéletbe, a társadalmi feladatok megoldásába saját szervezetük munkájába és el kell látniuk az ifjúság érdekeinek képviseletét. Fontos szerep hárul a helyi tanácsokra, a Hazafias Népfrontokra. valamint a MTS- re és az MHSZ-re. a fiatalé': állampolgári nevelésében, közéleti aktivitásának kibontakoztatásában, szabad idejének jobb megszervezésében és az ezekhez szükséges feltételek és szervezeti keretek biztosításában. A tanácsok készüljenek fel arra is, hogy az ifjúsági szövetség politikai irányítása. program adása mellett a jövőben gondoskodniuk kell a területükön lévő ifjúsági objektumok, úttörő- és ifjúsági házak, táboroí? és üdülőtelepek fenntartásáról, s azok fejlesztéséről. Egyik alapvető problémánk, hogy a lakóterületi ifjúsági tevékenységben csak szűk rétegek vesznek részt. Ifjúsági egyesületek, klubok, szakkörök, barkácskörök, technikai állomások, a lakóterület ifjúságának rendelkezésére álló játszóterek és sportpályák létrehozására, működtetésére van szükség. A Közoonti Bizottság határozata előírja az állami művelődési házak jellegének olyan megváltoztatását, hogy azok az ifjúság otthonaivá is váljanak. Meggyőződésünk, hogy ez nemcsak a fiatalok, de a közművelődés számára is haszonnal jár majd. annak lehetőségét, hogy szabad idejüket a KISZ irányításával — érdeklődésüknek megfelelően — hasznosan tölthetnék el. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a KISZ akkor és ott fejt ki tevékenységet, ahol az ifjúságnak „nincs ideje” mozgalmi tevékenységre. Ahol viszont idő és igény is lenne rá, ott nincs KISZ-élet. A KISZ első lépésként azt szorgalmazhatná, hogy az iskolai KISZ-szervezetek tegyék át munkájuk súlypontját a tanítási időn kívüli órákra, a hétvégekre. Emellett az üzemi, a művelődésházi és az iskolai lehetőségeket is felhasználva működjenek olyan klubok, ahol a lakóterület fiataljai — függetlenül attól, hogy diákok, vagy munkásfiatalok — együttesen otthonra találhatnak. Ezek megvalósítása feltételét képezi a rétegek szerint differenciált ifjúságpolitikai gyakorlat továbbfejlesztésének. Ez olyan kérdés, amely az ifjúsági mozgalom fennállása óta napirenden van. Nem véletlenül, hiszen vannak valóságos ifjúsági rétegek valóságos rétegproblémákkal és érdekkel. Ugyanakkor ismeretes, hogy a megoldásra több út és forma lehetséges. Pártunk álláspontja világos és egyértelmű: a kommunista párt mellett egyetlen és egységes politikai ifjúsági szervezetre van szükség. A KISZ-nek vállalnia kell az egész ifjúság politikai mozgósítójának szerepét és ugyanakkor képviselnie kell az érdekeit is. E funkcióknak akkor tud eleget tenni, ha nap nap után harcba indul programjának elfogadtatásáért, a fiatalok bizalmáért. Felelősségteljes munka vár tehát a KISZ decemberben összeülő VIII. kongresszusára. Alapvető feladata az lesz, hogy levonja következtetéseit pártunk Központi Bizottságának határozatából és kidolgozza az ifjúsági szövetség továbbfejlesztésének programját. Ezt segíteni és támogatni az egész pórt. valamennyi állami és társadalmi intézmény fontos kötelesség«, Növekvő szerep a közéletben Fiatalságunk bízik politikánkban A szocializmus a fiatalok életcszménve J Fejleszteni a KIS/ szervezeti formáit
