Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-22 / 145. szám
s. 0?áa! KELET-MAGYARORSZÄÖ Í9fl. Jűnfui fi. Breasnyev és Kosziéin fogadta a kubai külügyminisztert fLaoayid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára hétfőn fogadta Kául Roát, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagját, külügyminisztert, aki hivatalos baráti látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. A megbeszélésen a szívélyesség és a teljes kölcsönös megértés légkörében megvitatták a Szovjetunió és Kuba közötti testvéri, baráti kapcsolatok és sokoldalú együttműködés további fejlesztésének és elmélyítésének kérdéseit, valamint a feleket kölcsönösen érdeklő időszerű, nemzetközi problémákat. Leszögezték, hogy a felek nézetei teljesen megegyeznek. A megbeszélésen Andrej Gromiko, az SZKP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter is jelen volt. Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök hétfőn a Kremlben fogadta Raul Roa Garcia kubai külügyminisztert. Mozgalmas politikai élet Kairóban Fontos tárgyalások folynak az egyiptomi fővárosban Mozgalmas volt a hét vége az egyiptomi politikában. A Szadat elnök, illetve Fejszál király vezette delegációk megtartották első tanácskozásukat, amelyet mostantól kezdve hét napon át több követ majd — összeült az Arab Köztársaságok Szövetségének alkotmánytervezetén munkálkodó magas színtű egyiptomi —líbiai—szíríai—szudáni bizottság —, rendeletet hozott az EAK főügyésze arról, hogy a Szadat elleni összeesküvéssel vádolt volt vezető politikusok közül hétnek minden ingó és ingatlan vagyonát foglalják le. Kairót megelégedéssel tölti el, hogy két vezető nyugat-« európai diplomata, Harmel belga külügyminiszter és Lip- kowski francia külügyi államtitkár a robbanékony közelkeleti helyzetre a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtásában, illetve az ezzel összefüggő nagyhatalmi erőfeszítésekben kereste az orvoslást. Harmel kairói és Lip- kowski beiruti nyilatkozata egyiptomi felfogás szerint Kairó álláspontját támogatja és Izrael növekvő elszigetelődésének bizonyítéka. Ezt a folyamatot megállítandó — mondják Kairóban — Izrael újabb manőverekhez folyamodik: Dajan hadügyminiszter pl. azt állította, hogy „az arab fővárosokból a háború szele fúj”, s Egyiptom „egy hónapon belül felújítja a harcokat” — így akarva olyan látszatot kelteni, mintha Izrael a békét, az arab fél pedig a háborút akarná. Az Izraellel szemben álló arab országok egysége és a közös arab fellépés hatékonysága szempontjából az egyiptomi sajtó nagy — vagy éppen döntő fontosságúnak ítéli Fejszál szaudi uralkodó itteni látogatását. A király, aki az arab országok egy részében nagy tekintélynek örvend, kétféleképpen is kiveszi részét a harc terheiből: egyrészt Egyiptomnak folyósít összegeket az 1967. évi khartúmi csúcs határozata értelmében a Szuezi- csatorna lezárása miatt elszenvedett veszteségek pótlására, másrészt a palesztínai ellenállási mozgalmat — pontosabban az El Fataht támogatja jelentékeny eszközökkel. Az. egyiptomi elnök és vendége megvizsgálják azt, Lázár Ervin * Csapó lekuporodott egy akácfa alá és bamba tekintettel bámulta a tenyerét. Mintha megfojtott volna valakit. Ettől kezdve sokat volt egyedül. Otthon heverészett az ágyon, vagy egymagában rexezett a kocsmában. Nem figyelt -da, fásultan hallgatta a csontgolyók koccanásait Egy óráig tartott volna a munkaidő, de jóval előbb ab bahagyták a repülést. Mindenki haza készülődött. — Én a későbbi vonattal megyek — mondta Csapó, csak úgy ötletszerűen — a kocsiját javították — már napokkal előbb beszélgettek róla, hogy most mindannyian vonattal mennek és jót piálnak az úton. Nem tudni, Csamennyire lehet hasznos az arab csúcsértekezlet abból a szempontból, hogy Szaud- Arábia és más arab országok közös akaratból és hivatalosan növeljék részüket a konfliktus terheiből, vagy ez a kérdés egyéni belátásra korlátozódjék. Ugyancsak megvizsgálják, mennyire tud egy csúcs- értekezlet enyhíteni Husszein jordániai király és a gerillák feszült viszonyán. A m'ajdani arab egység magvát alkotó föderáció alkotmányát szövegező bizottság vasárnap este ült össze először tanácskozásra Kairóban. A moszkvai televízió hétfő esti programjában ismertette Maurice Schumann francia külügyminiszter nyilatkozatát. Schumann nyilatkozatában újból hangsúlyozta, hogy Franciaország helyesli az európai biztonsági értekezlet összehívását. „Ennek az értekezletnek utat kell nyitnia a tömbpolitika felszámolásához, a világ megosztottságának megszüntetéséhez” :— fűzte hozzá. A továbbiakban megjegyezte, hogy Franciaország igyekszik kiküszöbölni az értekezlet útjában álló akadályokat. A nemrég Mosákváhan Leo- nyid Brezsnyevvel, Alekszej Kosziginnal és Andrej Gromi- kóval folytatott tárgyalásai „igen fontos szerepet játszottak ezeknek a nehézségeknek a vélemények összehangolása útján történő kiküszöbölésére. Következésképpen ennek el kell vezetnie az európai biztonsági értekezlet összehívásához”. — Másrészt — folytatta Schumann —, Franciaország Moszkvában világosan állást foglalt az értekezlet kétoldalú és többoldalú előkészítése mellett. Megmagyarázta, arról van szó, hogy Finnország fővárosában a finn külügyminiszter és a Helsinkiben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői között megbepó miért mondta mégis, hogy a későbbi vonattal megy. Talán csak egyszerűen nem volt kedve fölkelni az ágyról, ahova ebéd után lehevere- dett, vagy nem látta értelmét a pesti utazásnak. Mit csinálna ezen a kettős ünnepen? Amúgy is utálta az ünnepeket. Vagy talán tervezett valamit? Mindenesetre, amikor a többiek elmentek, még sokáig hevert az ágyon, szinte kataton mozdulatlanságban, aztán hirtelen fölugrott, kiment a reptérre, beült a repülőbe és felszállt. Könnyen megtalálta a pusztát térkép nélkül is. Látta az iskolaépületet — tudta, hogy Ott lakik a lány, és egész alacsonyan, — majd elvitte Az alkotmánytervezetet előkészítő bizottság munkarendjét, illetve a munka tervezett időtartamát még nem közölték. A hét vége harmadik fontos eseménye Musztafa Abu Zeid Fahmi egyiptomi főügyész rendelete volt. Ennek értelmében az elnök és a rendszer elleni összeesküvésben részes politikusok közül Ali Szabri, Mohamed Favzi tábornok, Mohamed Fajek, Szarni Sarai, Mohamed El-Szaid, Arflin Ho- veidi és Mohszen Abu el-Nur elveszti azt a jogát, hogy „ingó és ingatlan vagyonát igazgassa, illetve fölötte rendelkezzék”. széléseket lehetne tartani az értekezlet előkészítése céljából. Helsinki olyan ország fővárosa, amely nem tartozik egyetlen tömbhöz sem és ahol mind a Német Szövetségi Köztársaság, mind a Német Demokratikus Köztársaság képviselve van. A továbbiakban a francia külügyminiszter, njm (itatott a néhai De Gaulle elnök kiemelkedő szerepére, amelyet a francia—szovjet közeledés és együttműködés fejlesztésében játszott. Hangsúlyozta a francia—szovjet politikai konzultációk eredményességét, többek között a NATO lisszaboni ülésszakát megelőző hetekben. A gazdasági együttműködésről szólva Schumann kijelentette, hogy a francia— szovjet „nagy” és „kis” bizottság egyaránt jól végzi munkáját. Schumann kijelentette: a francia köztársasági elnöknek, a francia külügyminiszternek a Szovjetunióban tett látogatása irtán és a türelmetlenül várt magas szovjet vendégek párizsi látogatásának küszöbén elmondhatjuk — ezt hangsúlyozom — hogy jó úton haladunk a cél felé, amely megfelel országaink legfontosabb érdekeinek, s a béke fenntartását szolgálja. az egyik fordulónál a kéményt — két tiszteletkört írt le az épület fölött. Aztán leszállt a lucernaföldre és megindult az iskola felé. Egy öregasszony állt az udvaron, kicsit ijedten nézett rá, látszott, hogy az előbbi mélyrepülés miatt megrémült. — Maga az, Gyuszi? — mondta aztán, és Csapó fur- csálkódva nézett rá, mert nem emlékezett az öregasz- szonyra. Megmondta, hogy a tanítónővel szeretne beszelni, közben izgatott lett, mint egy zöldfülű kamasz, egyik lábáról a másikra nehezedett. — Elment — mondta az öregasszony. — Most indul a vonatja. A falusi állomás két kilométerre esett. Csapó a gépéhez futott és beindította. Elúszott a táj fölött, látta az országút szürke szalagját, ahol egyszer a piros Fiattal megállt a lány mellett. A ligetet is látta, ahol a lány sírva kiszállt. A vonat már kihúzott az állomásról, mikor a gép a falu fölé ért. Csapó egészen Zuhanórepülés 25. KISREGÉNY Maurice Schumann nyilatkozata a moszkvai televízióban Harminc éyyel a támadás után 1941 TELÉN, MOSZKVÁN AT VONULNAK A FRONTRA A SZOVJET HADOSZTÁLYOK. A szovjet nép június 22-én — a Szovjetunió elleni fasiszta támadás napján — emlékezik meg a hitleri Németország és szövetségesei ellen vívott Nagy Honvédő Háború harmincadik évfordulójáról. Bár a második világháború óta teljesen új nemzedék nőtt fel és foglalta el helyét az életben, a haladó emberiség azonban nem feledkezett meg arról, hogy a negyvenes évek elején szinte a katasztrófa szélén állt. A német fasiszták nem titkolták, hogy nemcsak egész népek leigázására törekedtek, hanem egyes népeket ki akartak irtani. A Hitler-ellenes koalíció, élén a Szovjetunióval, amely magára vállalta a fő csapást ebben a korszakalkotó harcban, számos ország haladó erőit egyesítette az önvédelemre. A második világháború történelme arról tanúskodik, hogy ha a Szovjetunió és hadserege nem tudta volna visszaverni a szövetségesei és szinte az egész Nyugat- és Közép-Európa gazdasága által támogatott nácik hitszegő és váratlan támadását, ha nem tudta volna megszervezni a történelmi ellentámadást Moszkvától és Sztálingrádtól Berlinig, Európa, sőt az egész világ a visszafejlődés, a barbarizmus martalékává lett volna. Stettinius egykori amerikai külügyminiszter a Londonban 1950-ben kiadott „Roosewelt és az oroszok” című könyvében felhívta az amerikaiakat, soha ne feledjék, hogy éppen a Szovjetunió mentette meg a második világháborúban a náci Németország megszállásától Angliát, Afrikát, Latin- Amerikát, sőt magát az Egyesült Államokat is. Megírta, hogy Roosewelt elnök állanmélyen a vonat mellett repült. Ahogy elérte a mozdonyt, magasba lendült, fordult, újabb fordulat és megint rácsapott a vonatra. A vicinális utasai fürtökben lógtak az ablakokban, csak Krisztina ült összeszorított foggal a fülke sarkában, hátát a pad támlájának feszítette. Csapó tudta, hogy a következő állomáson vizet vesz a vonat. Előrerepült, az állomás melletti futball pályán beleszállt egy mérkőzés kellős közepébe. Végigrohant a vonaton, benézett a fülkékbe. A lány ugyanolyan mereven ült, mint korábban, Csapó kicsit meglepődött. — Nem láttál? — kérdezte, talán azért, hogy a lány most miért nem futott eléje. — De igen — mondta a lány. — Eljöttem érted. A lány lassan, szomorúan rázta a fejét. — Nem jössz el velem? A lány erre sem szólt, csak a fejét rázta, de most már dóan tudatában volt ennek a veszélynek. A háború utáni időszakban az imperialista hatalmak, a világ egyes térségeiben egész sor támadó katonai szövetséget hoztak össze. Lokális háborúkat folytatnak azzal a céllal, hogy elfojtsák a nemzeti felszabadító mozgalmat és megsemmisítsék a haladó rendszereket. A második világháború óta az imperialista hatalmak több mint harminc helyi háborút és fegyveres konfliktust robbantottak ki, vállalva azt a kockázatot, hogy a lokális háborúk és konfliktusok, mint például az indokínai és a közel-keleti agresszió, nagyon könnyen nukleáris katasztrófával fenyegető világháborúvá fajulhat. A Szovjetunió már jóval a hitleri támadás előtt jól látta, hogy a világ népeit a fasizmus fenyegeti. A szovjet kommunisták a kongresszusokon és a sajtóban az egész világ előtt leleplezték a példa nélküli háborús rablásokra kész hitleri rendszer való arculatát. 1933-tól a Szovjetunió többször is megkísérelte, hogy meggyőzze a nyugat-európai államokat: célszerű lenne egy olyan kollektív biztonsági rendszer megteremtése, amely garantálná az európai határok sérthetetlenségét. Nyugati vezető imperialista köröknek azonban más elképzeléseik voltak. A szégyenletes müncheni egyezmény, amelyet Francia- ország, Anglia, Olaszország és Németország írt alá 1938. szeptember 29-én, szabad kezet adott Németországnak és Csehszlovákia, valamint az európai béke halálos ítéletét jelentette. A nyugati hatalmak ezzel azt akarták elérni, hogy Németország támadja meg a Szovjetuniót, maguk pedig kívül maradnának heves, rövid mozdulatokkal. Ebben már undor is volt. Csapó megdühödött, elkapta a lány karját, rángatni kezdte: — Gyere! — Hagyjál — mondta sírós bosszúsággal a lány, de Csapó csak rángatta. Akkor már álló helyzetbe rántotta a lányt, ő igyekezett kiszabadítani a karját Csapó markából és azt mondta: — Nem érted, hogy nem szeretlek! Mit rángatsz? Többen is nézték a jelenetet a folyosóról, s végül egy magas, bajuszos, vadászkalapos, idősebb férfi lépett be: — Mit csinál!? — mondta rendreutasítóan Csapónak. — Engedje el a hölgyet. Csapó hirtelen kijózanodott, fáradtan leejtette a kezét és szó nélkül kifordult a kupéból. Nem utazott el. Két napig ki sem mozdult a szállásról. Kutyául érezte magát. Bíróék, amikor megjöttek, már tudták a hírt: Csapó a vonat után repült a géppel. (Folytatjuk) az egész küzdelmen, hogy azután mindkét félnek ők diktálhassák a békefeltételeket. A szovjet kormány a müncheni összeesküvéstől egészen a háború kitöréséig folytatta erőfeszítéseit és mindent elkövetett, hogy rávegye Angliát és Franciaországot a Szovjetunióval való kölcsönös katonai segélynyújtás szerződésének aláírására. Ez a szerződés garantálta volna a kelet-európai részvevők, így Lengyelország biztonságát is. De minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyult. Ha a nyugati hatalmak egyetértettek volna a harmincas években felvetett szovjet javaslatokkal, el lehetett volna kerülni a második világháború minden szörnyűségét. A Szovjetunió a győzelem érdekében többet áldozott mint a második világháború minden más részvevője. Húszmillió embert vesztett, ennek majdnem a fele polgári áldozat és elpusztult hadifogoly volt. Miután Európában rövid idő alatt két világháború tört ki, a Szovjetunió rendkívül fontos és halaszthatatlan feladatnak tekinti a hatékony kollektív biztonsági rendszer megteremtését Európában. A szovjet kormány minden erejét az európai feszültség enyhítésére és a leszerelés kérdéseire fordítja. Az SZKP XXIV. kongresz- szusa előterjesztette és javasolta az azóta már ismert hatpontos békeprogramot. A javaslatok egyike, mint tudjuk, az európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésére vonatkoznak. E javaslat megvalósítása jelentősen enyhítené az európai feszültséget, s megteremtené a feltételeket a tartós európai békéhez. A XXIV. pártkongresszus megismételte az európai biztonsági értekezlet ösz- szehívásának javaslatát. Az európai országok többsége, köztük NATO-országok is, nagy érdeklődést mutattak e javaslatok iránt. Kijelentették, hogy hajlandók tanácskozni ezekről a kérdésekről. A lisszaboni NATO-ta- nácskozás azonban, nem adott határozott választ e javaslatokra. Leonyid Brezsnyev a választók előtt mondott legutóbbi beszédében kijelentette: a Szovjetunió sohasem tartotta reális helyzetnek, hogy a nagyhatalmak flottái hosszú időn át cirkáljanak a hazai partoktól több ezer mérföldre, s ezért kész rendezni ezt a problémát is. A szovjet békejavaslatok jegyzéke tehát újabb javaslattal bővült egy olyan égető probléma vonatkozásában, amelyet a Szovjetunió kész békés szellemben megvitatni. A Szovjetuniót a jelenlegi nemzetközi helyzet értékelésében az vezeti, hogy nem elég ismerni a második világháború tényeit és a nukleáris veszély lehetőségeit, hanem le kell vonni a helyes következtetéseket a történelem könyörtelen leckéinek józan tanulmányozása alapján. (N. Borogyin — APN—KSJj
