Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-22 / 145. szám

1971. Jßnfus SB. KELET-MACYARCmSZXfS f MSt Érdek, ösztönzés, demokiatizm us A GAZDASÁGI REFORM nyomán, a vállalati önálló­ság, érdekeltség és felelősség növekedésével, kedvező le­hetőségek nyíltak az üzemi, demokrácia fejlesztésére. Va­lójában azonban mégsem nö­vekedett észrevehetően a dolgozók, főleg a munkások . közéleti felelőssége, aktivitá­sa a gyár, a vállalat ügyeinek intézésében. Ezt csak részben magyarázhatjuk azzal, hogy a megváltozott helyzet felisme­rése s a tudatos cselekvés ér- lelődési időt, személyes ta­pasztalatot igényel. Lényege­sebb körülmény, hogy a leg­több műhelyben, üzemben, építkezésen, boltban és sok más helyen a dolgozók a reform nyomán nem tapasz­talnak érdemi változást. El­sősorban azért, mert a válla­latok belső irányítása, érde­keltségi rendszere többnyire erősen centralizált maradt. Nem korszerűsítették az úgy­nevezett belső mechanizmust az új helyzetnek megfelelően, a megnövekedett hatáskörök jó része jelenleg is a vállalat felső vezetőinek kezében összpontosul. A reform megteremtette a népgazdasági és a vállalati érdekek ütközésének és az ellentmondások rugalmas fel­oldásának lehetőségét, első­sorban azzal, hogy a terv- utasításokat felváltó gazda­sági szabályozás növelte a kollektívák egészének önálló­ságát, felelősségét. Hasonló­képpen szükséges a vállalat különböző részlegeinek, réte­geinek — gyáregységeinek, üzemeinek, műhelyeinek, osz­tályainak, különböző szintű vezetőinek, műszakijainak, .munkásainak — érdekeltsé­get^ növelni,’ megteremtve a .különböző, érdekek egyezteté­séhez' s az ellentmondások feloldásához nélkülözhetetlen feltételeket. A vállalaton be­lüli részlegek és rétegek érde­kei ugyanis objektíve külön­bözőek. ösztönző teljesít- er ín vbér esetén például a munkások érdekeltek a ter­melés mennyiségének növelé­sében. de a termelési eszkö­zök kihasználásában. több műszakos üzemeltetésében, a minőség javításában, az anyag, a szerszám takarékos felhasználásában, a gépek kímélésében már kevésbé, főleg úgynevezett sima da­rabbérezés esetén. Sőt idő­szakonként — főleg a norma­rendezések alkalmával — még a teljesítmények vissza­fogásával is megpróbálkoz­nak kedvezőbb kereseti fel­tételeket elérni. AZ EGVSlKŰ ÖSZ­TÖNZÉS káros hatásait hi­ba lenne csupán az öntudat fejletlenségével magyarázni. Az üzem és művezetők szin­tén „szűk lótókörűek”, s részlegük belső tartalékainak eltitkolásában, alacsony terv­feladatok kiharcolásában ér­dekeltek, ha például mecha­nikusan, a program teljesíté­se arányában kapják pré­miumukat. Ilyenkor hiába hivatkoznak arra, hogy a prémium, a béremelés, az év végi részesedés alapja a jobb, a több munka, a nagyobb vállalati nyereség. Olyan ér­dekeltségi viszonyok megte­remtésére van tehát szükség, amelyek minden szinten a vállalat rövid és hosszú tá­vú feladatainak végrehajtá­sára ösztönöznek. Igaz, a vállalatok hatékonyságra ösz­tönző, de meglehetősen bo­nyolult jövedelem- és bérsza­bályozása nem bontható le üzemekre, műhelyekre, mun­kásokra körültekintő elem­zéssel, s bizonyos egyszerűsí­téssel elérhető azonban, hogy a műhelykollektívák csak úgy, mint a különböző szintű vezetők, műszakiak, közgaz­dászok a vállalati fő felada­tokkal egyezően tevékenyked­jenek. A termelési és társadalmi aktivitás feltételezi a helye­sen meghatározott érdekelt­ségi viszonyokat. Az érdek döntő szerepet játszik minden emberi cselekvésben, de az emberi cselekvés egyben tu­datos megnyilatkozás is. Nél­külözhetetlen tehát a bonyo­lult társadalmi munkameg­osztás, a sokrétű emberi kap­csolatok összefüggéseinek is­merete. Ennek hiányában a szűklátókörűség, az önzés szükségszerűen és indokolat­lanul összeütközések, feszült­ségek forrásaivá lesz a köz- é3 a magánéletben egyaránt. A jól körvonalazott, világos kö­rülményekre épülő érdekelt­ség meggyorsítja a társadal­mi tudat fejlődését. A felvi­lágosító munka, a széles körű tájékoztatás viszont lehetővé teszi, hogy a dolgozók felis­merjék saját érdekeiket, s így tenniakarásuk, aktivitá­suk anyagi erővé váljon. Bármilyen oldalról közelít­jük is meg a kérdést: a de­mokratizmus fejlesztése min­den szinten fontos vezetői feladat. E feladat felelősség- teljes megoldásához azonban minden szinten olyan önálló­ságra és hatáskörre is szük­ség van, amely lehetővé teszi a dolgozók ésszerű javasla­tainak megvalósítását, jogos igényeik kielégítését. Vagyis az üzem- és művezetők ön­állóan és felelősségteljesen intézkedhessenek beosztot­taik bér-, szervezési és más ügyeiben. Végeredményben tehát az üzemi demokrácia feltételezi az alsó szintű ve­zetők fokozott beleszólási és döntési jogát saját munkate­rületükön. FURCSA ELLENTMON­DÁS NAPJAINKBAN, hogy a termelőszövetkezeti paraszt­ság sokfelé aktívabban vesz részt a közösség ügyeinek in­tézésében, mint néhol a nagyüzemi munkásság. Igaz, a gazdálkodás formája más, s a csoporttulajdonon alapu­ló tsz-ekben a közvetlen de­mokrácia hatóköre is széle­sebb. (A tsz-közgyűlés elnö­köt választ és szavazással dönt a gazdálkodási tervek­ről.) Ä demokratizmus eltérő fejlettségét mégsem magya­rázhatjuk csupán a tulajdon- formák különbözőségével: sok szempontból a tsz-ek és tag­jaik érdekeltsége is egysze­rűbb. korszerűbb, kevésbé bürokratikus, s az emberi — köztük a vezetői — kapcsola­tok közvetlenebbek. Mind­ebből sok állami vállalat ve­zetői is okulhatnak, amikor az anyagi ösztönzés tovább­fejlesztése, a belső mechaniz­mus korszerűsítése, a közös­séggel szembeni önzetlen fe­lelősségérzet fokozása — ösz- szefoglalóan: a reform teljes mélységű alkalmazása — van napirenden­R. J. Made in Szabolcs Iparunk kapcsolatai belfölddel és a külvilággal Egy-két évtizede még szin­te ismeretlen fogalom volt kü­lönösen itt, Szabolcs-Szatmár megyében a fővárosi, vagy más iparvidéken lévő üzemek­kel való együttműködés. Ma már nem csak felsorolni vol­na lehetetlen ezeket a jó part­neri kapcsolatokat, közismert a kooperáció szó jelentősége is. Bonyolult gépeket A Szabolcs-Szatmár megyei ipar számára különösen cél­szerűek ezek a kapcsolatok, mert szinte minden egyes eset­ben egy távolabbi célt; a fej­lesztést is szolgálják. Ilyen kooperációs kapcsolatok hoz­ták létre végeredményben a Hajtómű- és Felvonógyár nyíregyházi gyáregységéi, a Csepel Moterkerékpárgy ái­nyírbátori üzemét, a növény­olaj mosószergyárát s tette több megyei vállalat számára lehetővé, hogy ma már önál­lóan is gyártson bonyolult gé­peket, berendezéseket. Olya­nokat, amelyek nem csak bel­földön, hanem külföldön is si­kerrel megállják helyüket. Sok autóbuszutas talán nem is gondol arra, hogy az a járat, amelyiken éppen mun­kahelyére igyekszik, az nagy- kállói termék. Hiszen az Ika­rusz részére a' Nagykállói Gépjavító Állomáson készül el az oldalváz, sőt a csuklósok stabilizátor berendezése is. Hogy mi hasznuk van ebből az Ikarusznak és a nagy- kállóiaknak, azt talán felesle­ges is vitatni. Tény az, hogy a hajdani gépjavítóból ma már valóságos nagyüzem lett, ahol szériában készülnek a kényes, nagy alkatrészek. Jön* megy a iclkészterméfi Megyei termelőszövetkezet melléküzemében állítják ösz- sze a Zsiguli személygépkocsi kilométeróráját. Nyíregyházá­ról kapja a dömperekhez a puttonyokat a Vörös Csillag Traktorgyár, szegedi üzem szállítja a kaptafákat a Sza­bolcs Cipőgyárnak. A MEDI­COR a Kisvárdai Gépipari Szövetkezettel készítteti el a fontos exportot is jelentő rönt­gengépekhez a Buchy-szerke- zeteket, és így tovább... Az együttműködés szélese­désével a budapesti traktor­gyár olyan nagy teljesítményű és speciális szerszámgépek­hez, villamos ' ívhegesztőkhöz juttatta a baktalóránlházi gép­javítót, amelyek nélkül alig­ha boldogulnának más ter­mészetű munkák elvégzésé­nél is. Egy NDK-beli gyár alapanyaggal látja el a Nyír­egyházi Vasipari Szövetkeze­tét, hogy a hosszú távra kö­tött megállapodás alapján transzformátorokhoz szüksé­ges olajedényeket készítsen. A fokozódó iparosítás az ésszerű munkamegosztás ezer­féle lehetőségét kínálja me­gyén belül is. Az 1SG máté­szalkai gyáregysége a kisvár­dai vasöntödével kooperálva állítja elő a rövidesen gyár­tásra kerülő vízvezetéki csa­pokat. A nyírbátori gyertya­gyár a nyírbogdányi üzemből szerzi be a paraffint. Az újfe­hértói ktsz ládaüzemében két újító olyan automata gépet szerkesztett, amely tömegével állítja elő a korábban nehe­zen és drágábban beszerezhe­tő ládapántokat Ez a gép már képes az összes, megyében je­lentkező igényeket is kielégí­teni. gazdaságosabb termelésre, a termékek áránait csökkentésé­re is. Ilyen ésszerű megállapo­dás jött most létre a Nyíregy­házi Asztalos-, a Kárpitos és Üveges, valamint a Nagykál­lói Fémtömegcikkipari Kisipa­ri Szövetkezetek között is a .vasúti személykocsik ülései­nek előállítására és komplettí- rozására. Szó van ebben a megállapodásban arról is. hogy a megyénkbe szánt, vagy az itt exportként átmenő va­súti kocsikba itt szerelnék be az üléseket. Ez nemcsak bi­zonyos munkaműveletek át­vállalását, hanem a szállítási költségek csökkentését is je­lenti, hiszen a kész munkada­rabokat nem kell majd a fő­városba szállítani. Korlátlan lehetőségek Előny os munkamegosztás Hosszú távú kooperációs kapcsolat van kialakulóban a Szatmárvidéki Faipari Válla­lat és a vásárosnaményi fa­forgácslapgyár között. Ez kü­lönösen jelentős, lesz majtüha felépül Mátészalkán az új b’ú- torgyár, melynek alapanyagát nagy részben a vásárosnamé- nyi üzem biztosítaná. A jövőben mindinkább el­terjedő munkamegosztási kap­csolatok megerősítése, szélesí­tése nem csupán egyes válla­latok, gazdasági egységek ér­dekévé, hanem népgazdasági szinten is előnyös tényezőkké válnak. Lehetőség nyílik sok munkaművelet tipizálására, a A sok tekintetben hasznos együttműködés még koránt­sem érvényesül minden terü­leten. Szinte korlátlan lehető­ségek kínálkoznak még a fa­ipar területén és a műanyag­iparban. Az ERDÉRT-telepe- ken például olyan mennyiségű hulladék keletkezik, amely­nek már az „eltüntetése3 okoz maholnap súlyos problémákat. Ennek ésszerű feldolgozására eddig — kivéve az új vásáros- naményi gyárat — csak hely- lyel-közzel történnek kezde­ményezések. Sok párhuzamos­ság tapasztalható a műanyag­cikkeket gyártó üzemeknél. Több helyen is gyártanak azo­nos rendeltetésű cikkeket, hol­ott a specializálással gazdasá­gosabbá tehetnék ezeknek az előállítását is. A specializálódás, a koope­rációk álapülö munkamegosz­tás azonban csak akkor hasz­nos minden partner számára, ha a munkafolyamatokat gé­pesíteni, automatizálni lehet. Erre áldozni, beruházni nagy szériák esetében ésszerű. A minden alap nélküli befekte­tés csak ráfizetést eredmé­nyezhet. Tóth Árpád Na fiam, öltözz fel Mondják, bosszút áffini csú­nya, alantas dolog. Indulati ötszázvoltos áram az erek­ben, vörös köd az agyon, az idegek vitustáncot járnak, a kéz zöld-fehéren szorítja a kemény pengéjű kést, egy rö­vid, cikázó ív, az ellenfél só­hajt és vérével tisztára mos­sa a bosszút álló gyilkos csa­ládi szégyenét. Szicíliai bosz- szú! Parasztbecsület! Nen\es bosszú! A franciák könnyedebbek. A megcsalt férfi átmegy a szomszédba, karon ragad egy fiatal lányt, tüntetőén elvo­nul a csaló nó előtt és fino­man visszaszól: Ma cherie, ma nem jövök haza. Talán addig maga is szórakozhat­na a katonasággal. Csókot int és elvonul, karján a csacso­gó, fiatal nővel. A magyar kevésbé hajlik az önbíráskodásra, ősidőktől fogva a tisztelt bíróságba ve­ti bizalmát. Ha per, úgy­mond, hadd legyen per. Én is bízom a tisztelt bíróságban, de úgy érzem, az én ügyem­ben most nem tudott volna igazságos ítéletet hozni Bár ügyem jóval meghaladta a tyukérőt, mégis az önbírásko­dás külhoni módszeréhez nyúltam. Beismerem: bűnöm előre megfontoltan, körülte­kintően és ravaszul követtem el. Tettem egyetlen indítéka » bosszú. Önmagam persze ypm i.nrtfcayr> gS € prrrfom sem tudom eldönteni, hogy a szí­vemet féltő érzés és az ebből eredő tettem nemes-e vagy nemtelen. Mindenesetre bosz- szú után szomjazó lelkem most megnyugodott, mindösz- sze az zavar, hogy ha áldoza­taimmal találkozom, akarat­lanul is kajánul vigyorgok. Lelkemben semmi részvét, semmi bánat. Sztorim a következő: Az utca, ahol lakom, ha­talmas háztömböKből áll és mindenben komplett. Korcs­ma, presszó, patyolat, üpész, cseniegebolt, Valamint a 'ánc- iskola mindössze eg) kar­nyújtásnyira tőlünk, Kétezer táncos lábú fiatal lány és fiú él az utcánkban. Itt felénk játszanak a Scampolóék, az Omegáék. Azt mondja a 16 éves fiam, hogy apa, adj egy kis dohányt, megyek a Scam- poló-bulira. Kocog a térdem, arcizmaim rángatóznak, de a fiú cseles, a házmesterné előtt kérte a pénzt, nem járatha­tom le magam, adok egy öt­venest. A szobában letol a feleségem, hogy én egy smu- cig fráter vagyok, a fiú min­dig őt vágja le egy húszasra, miért nem én adok? Valóban, miért nem én? Feljön a házmesterék fia két sráccal: — Béla, kész vagy már? Kijön a gyerek a fürdőszo­bából, megfogja a házmeste­rék fiának lábszárán a nad- rasot, íeMirm m mutatja a cipőt. Most kapta a szüleitől. Mindannyian engem néznek. — Szép — mondom —, há­nyas? — Negyvenes — válaszol a tulajdonos. — Érdekes, negyvenötösnek néztem, olyan hosszú és tom­pa az orra. — Igen, kisiparos munka, ötszáznegyven forintba ke­rült. Párizsban ez a menő fa­zon. Fiam undorral felhúzza a háromszázforintos állami ci­pőt és díszlépésben hagyja el a szobát, ezzel jelezve, hogy az ő lábán nem párizsi, ha­nem katonabakancs van. Másnap v. fiam: — Tulajdonképpen mi sém vagyunk szegények, igaz? Zo­li papája kertész. Te könyve­lő vagy. És neki ötszáznegy­venes cipője van. Miért kell nekem hendikeppel indulnom a lányoknál? Egészen mulat­ságos, sőt anakronisztikus do­log, hogy egy modern nővel, modern zenére járom a mo­dern táncot, ócska kincstári szerelésben. Konfekcióruhát veszel nekem, topogórh buta bakancs, nem érzem benne a figurát. Tulajdonképpen ti mire költitek a pénzt? Kiszú­rod a szemem egy húszassal... — Az az anyád volt.„ — Nem mindegy?... Másnap én: — Gyere, elmegyünk vásá­rolni. Te csak mondd, mi a menő és én megveszem. Ké­résem; ha megjövünk, légy. szíves látogasd meg a bará­taidat, lehetőleg az otthonuk­ban. A könnyed mozdulattal el­lopott kosztpénz a zsebem­ben lapul. Rójuk az utcát, bámuljuk a kirakatokat. Az­tán megtérünk a zsákmány­nyal. Vettünk egy Lee far­mernadrágot, egy ötszáznegy­venes cipőt, egy fehér garbó­inget és egy tenyér szélessé­gű derékszíját, rézzel kiverve. Nem mondom, időnként föl­támadt bennem az ellenállás, de bosszúvágyam mindig le­győzte. — No, fiam, öltözz fel és mutasd meg mindenütt a szerelést. Szépek ezek a júniusi es­ték. A mi utcánk különösen szép. Már minden zöld és két nap óta tele van íarmernad- rágos, garbóinges srácokkal. A fiúk esküsznek, hogy cso­da klassz ízlésem van és messziről hangosan köszön­nek. Én is köszönök minden­kinek. A szülők fagyosan bic­centenek, a házmesterné há­tat fordít. Tessék megmondani, miért? És miért a kaján vigyor az arcomon? És a feleségem mi­ért főz egy hete paprikás krumplit? És miért főznek minden házban paprikás krumplit? És a feleségem miért beszél velem dixilend stílusban, trombitahangon? Hogy az ő szerelése hagyo­mányos, tehát tavalyi? Most még édes a bosszú. De tes­sék szíves lenni megmonda­ni, ha ebben a nemes ver­senyben elfogy a pénzem, mit tegyek? Suba Andor 'Munkaruhában jött be szer­kesztőségünkbe egy szakmun­kás, panaszával. Minap fog­lalkoztunk is az ügyével („Házhely a törzsgárdának — nehézségekkel'' — Kelet-Ma- gyarország, 1971. június 16.). Jöhetett volna más is. Sok ilyen ember van, aki szeret­ne magának telket, hogy azon magának házat, vagy hétvégi házat építsen. Nagyon sok olyan ipari üzemben dolgozó munkáscsalád van, amely már elszakadt a földtől, de annyira még nem, hogy ne szeretne magának a városon kívül egy veteményes kertet. És nagyon sók nyugdíjas, aki egy kis parcellára vágyik, ahol kapálgathasson. locsol- gathasson, hasznossá téve ma­gát és ugyanakkor megter­melve a család számára az asztalra való friss zöldséget, esetleg a gyümölcsöt is hozzá. Szót kell ejteni a tízezrek­ről, akik az emeletes bérhá­zak erkélyeiről messze nézve vagy akoznak vissza ifjúsá­guk zöldellő rétjeihez, ponto­sabban ahhoz, hogy egy kis darabot ebből a magukénak mondhassanak. Nem szabad lebecsülni ezt a kívánkozást. Régen a leg­jobban nevelő iskolákban az i-oit a. saoiúa, hagy. mxaúen tanulónak volt egy virágagy- nyi területe az Iskola kertjé­ben, amit neki kellett gondoz­nia. A természet egy kis da­rabjával való találkozás az ember legjobb ösztöneit fej­leszti, legnemesebb jellem­vonásait erősíti. Korszerűsödő társadalmunkban az egyre több géppel dolgozó ember számára is ez a legjobb fel­üdülés, a szabad idő eltölté­sének egyik legcélszerűbb módja. Ez a talpalatnyi föld egy kissé a természettel teremt kapcsolatot. Egy kissé kedvés emberi tevékenység, szórako­zás, vagy ha úgy tetszik: hob­by. Elterjedésétől nem várjuk, hogy egyszeriben kiürülnek a kocsmák. De üresebbek lesz­nek. Az emberek ehhez való jo­gának érvényesítésével nem oldunk meg minden problé­mát. De nagyon soknak a megoldása könnyebbé válik, a családi élet kérdéseitől, a háziasszonyok friss zöldség- ügyeiig. Ha pedig ez így van, ak­kor sürgősen tegyük minél könnyebbé és olcsóbbá. Hogy mindenki, aki kívánja, hoz­zájuthasson. niirriÉ JEGYZET Hétvégi pihenés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents