Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-20 / 144. szám
1971. június 20. KELET-MAG YARORSZÁG VASÁRNAPI MELLÉKLET 9. oMM VÉNUSZ ÉS TÁRSAI A szobrok városa — a város szobrai EGY VAROS HAGYOMÁNYŐRZŐ TISZTELETÉT, patináját, művészi ízlését az is elárulja, milyenek a szobrai, jjz utcákat, tereket, épületeket díszítő képzőművészeti alkotások. Nyíregyháza — bár nem tartozik a régi városok közé — az itt lakó patrióták jóvoltából nem áll az utolsók között. A Vénusz-, a Benczúr-, a Bessenyei-szobor jellegzetessége a városnak. Hozzátartozik képéhez a Kossuth-szo- bor is — melyről már Móricz Zsigmond megállapította; nem a legsikerültebb alkotás (éppen Kossuth- alakja kap másodrendű szerepet, a fölé magasodó mitikus kompozíció válik hangsúlyossá), mégis megszokott, kedves színfoltja a városközpontnak. Az újabb szobrok is jól illeszkednek a városképhez, elmélyítik Nyíregyháza belső karakterét. A kozák lovas szobor, Szamuely Tibor, a színház előtt az idén felállított Thália, a sóstói sétány Pihenő nő szobra, s még több alkotás tartozik a becses művek közé, melyek előtt pzok is meg-megállnak néha akik itt élnek, naponta eljárnak a szép szobrok előtt. Valamennyiünk közös kincse, féltjük, vigyázzuk épségüket, szépségüket. Vannak még a nyilvánosságnak kevésbé szembetűnő alkotások is, mint a tbc-kórház udvarán lévő szobor. Ugyancsak ilyen lesz a tanárképző főiskola udvarán felállítandó három szobor és diszkót. örvendetesen szaporodnak a város nevezetes házait jelölő emléktáblák is, melyek a városi tanács és az idegenforgalmi hivatal körös erőfeszítéseit dicsérik. Elégedettek is lehetnénk, ha nem néznénk a meggyorsult városiasodást, az új lakótelepek kialakulását, a régi városnegyedek átformálódó képét, s az ilyen vonatkozásban is megerősödött igényeket. A ma városlakójának jó közérzetéhez egyebek között hozzátartozik a vonzó, esztétikai hatásában is kellemes lakókörnyezet. Érzelmi szálakkal is kötődik az ember a városhoz, melyeket átszínezik a városkép., díszítő elemek, azok megszokott harmóniája. NYÍREGYHÁZA ROHAMOS FEJLŐDÉSE, városépítészete azonban csak részben tudta megvalósítani a városképpel támasztott esztétikai igényeket. Lakóházak százait, ezreit kellett felépíteni, hő- és gázvezetéket, víz- és csatornahálózatot kígyóztatni a föld alatt. S ezek a munkák nemcsak az anyagi eszközök javát kötötték le, de-olykor lehetetlenné tették a végleges tér- és utcakép kialakításokat. Az értékes szobrok és más képzőművészeti- és díszítőművészeti alkotásokat fix helyre kell helyezni, ahol nem háborgathatják a földgyalúk. Vagy az ásózó emberek. Külön gond volt — és az ma is —, hogy a régi és az új városnegyedek építése, rekonstrukciója nagyjából egyidősen történik. Egyik sem lehet mostohább a másiknál. A város és a megye művelődési szervei elkészítették a művészi alkotások programját. Igyekeztek is minél többet megvalósítani belőle. Határt szabtak azonban a városépítéssel járó „felfordulások”, „ásatások”, de nemkevésbé az anyagi lehetőségek is. Korábban, mint ismeretes, a beruházási összegek 2 ezrelékét lehetett képzőművészeti alkotásokra fordítani. Ezek az összegek nem voltak túl magasak, ráadásul nem is mindig valósult meg a 2 ezreléket előíró rendelkezés. Jó két éve már megszűnt ez a rendelkezés, az országos kulturális alapból elégítik ki a képzőművészeti alkotások iránti igényeket. így nagyobb lehetőség nyílt a tervezéshez, s ezzel megyénkben éltek is a tanácsi és társadalmi szervek. Természetesen a képzőművészeti alkotások finanszírozása sem végtelen. Ezért kellett távlati tervet készíteni a sürgősség, a fontosság sorrendjében. A megyeszékhely így minden évben tovább gyarapodik értékes alkotásokkal. Rövidesen elkészül és Nyíregyháza központjában helyezik el a Lenin-szobrot. Krúdy Gyula mellszobra is készül, a sóstói szálloda előtt kap majd helyet. Előbbre mozdul — a több éves huzavona és körülményeskedés után — a Bessenyei-síremlék ügye is. A megyei tanács biztosította az elkészítéshez eddig hiányzó pénzt, az Északi temető bejáratánál elhelyezendő alkotás elkészítésének időpontja egyedül attól függ, mikor találnak megfelelő kivitelezőt. GAZDAGODNI FOG AZ ELKÖVETKEZENDŐ ÉVEKBEN Nyíregyháza szabadtéri kincsestára, de az ütemet nem tarthatjuk megfelelőnek. Egyre sürgetőbb, hogy az új városrészeken is gondoskodjanak az illetékesek modern, a környezethez illő alkotásokról: önálló és az épületeket díszítő munkákról. Az ütem gyorsításának egyetlen módja van, ha a vállalatok, üzemek nem sajnálnak a fejlesztési alapjukból is áldozni 'en alkotásokra. A gumigyár már szép példáját adta ennek, 150 ezer forintos költséggel járulnak hozzá egy alkotás megszületéséhez. Más vállalatok, gyárak, szervek anyagi támogatását is érdemes lenne a mostaninál jobban szorgalmazni, rábírni őket, hogy az elaprózódó — gyakran üres szórakozást szolgá\ó — kulturális alapok egy részét is ilyen maradandó, közös célra átadják. Ennek jelenleg nemcsak szemléletbeli akadályai vannak, de szervezési problémák is hátráltatják a kulturális alapok ilyen célú összefogását. Intézményesen nincs, aki szorgalmazza, szervezze — esetleg egy társadalmi bizottság, az óvodai akcióhoz hasonlóan —, hogy a 4—5 éves távra tervezett alkotások hamarabb, 1—2 év alatt valósuljanak meg. Azt mondtuk, Nyíregyházának nem kell szégyenkeznie a szép szobrokat illetően, s ez nem is alaptalan vélemény. De azt sem hitethetjük el magunkkal, hogy már nincsenek adósságaink. Megyénk nagyjainak emlékét többségében már maradandó alkotások őrzik, de nincs szobra még városunkban Kölcseynek. Móricz Zsigmond kőszobra jelenleg az új városnegyed központjában áll, de helyén épül majd fel 1973-ig az új szélesvásznú mozi és klubkönyvtár. A Móricz-szobor pedig, a tervek szerint, szülőfalujába, Tiszacsécsére „utazik”. A megye nagy alakjai közül olyan kiemelkedő egyéniségnek sincs szobra, mint Jósa András. De kevés város létezik hazánkban, amelynek ne lenne Petőfi-szobra. Nyíregyházának nincs. A RÉGI ADÓSSÁGOKKAL EGYENRANGÚAN SÜRGETŐ: az új városrészek minél előbb azzal is nyerjék el városi rangjukat hogy modern alkotások kerülnek a terekre, a házak homlokzatára, falára, művészi díszku- tak és más alkotások formálják az emberek ízlését, gyönyörködtetik a járókelőt. Mindehhez átgondolt, tudatos munka, a város szeretete szükséges. S még valami: pénz Mégsem illúzió, hogy az országos kulturált alap a megyére, a városra jutó részét gondo szervezéssel, meggyőzéssel a szabolcsi, ; nyíregyházi vállalatok, gyárak százezrekkel sőt milliókkal toldhatnák meg. Jó lenne a me gyeszékhely iparosításában rejlő lehetőségeke' a város szebbé, vonzóbbá tételére is alkotóar felhasználni. Páll Géza inkább ott, mint a gverekek- kel. Az a sok rendetlen gyerek! Egvszer láttam egy osztálytársam kishugát. De szép kislány I Szép hosszú szőke haja lófarokba kötve, kis kék ruhácskája és fehér cipője volt. Olyat szeretnék én! Ha nekem lesz, én csak neki veszek mindent. Olyan szépen fogom öltöztetni! Nem fog úgy járni, mint otthon az a sok gyerek. Bejött a tanár. A többiek ijedten szétrebbennek. Történelemóra van. Az arcokon feszült várakozás. Hogy izgul mindenki! A tanár hajtogatja a naplót. Megáll a lapozásban. Szétnéz... Kováes Emma. Hát ez én vágyok. Ahogy felállók, látom az arcokon a megkönnyebbülést, és hallom a felszabadult sóhajokat. Kovács felel? Hálistennek! Mondom a leckét. Mi is jön ezután? A tanár kisegít. Senki nem figyel a feleletemre, csak ő. Nekem senki nerr súg. Minek? Vége. Nem tudok már mit mondani. A tanár bólogat, és négyest ad S kezdődik elölről a várako zás. az izgalom. Vajon feleltet még? De a tanár becsukja a naplót. Ma nem felelünk többet. Sétál a padok között beszél, mondja az anyagot. Ali® ügyelnek rá- Vglgki bököd hátulról. — Kovács! Kovács! — súgja, aki mögöttem ül — add előre! Ja, igen, levél. Biztosan Marianntól Évának. Persze. T. É. áll a levélen. A Mariann bátyjával volt tegnap Éva moziba. Vajon mit írhat neki? Mi lenne, ha elolvasnám? Dehogy. — Éva, Éva! — és adom a levelet a pad alatt. Látom, hogy Éva mosolyogva olvassa. De tanár úr észreveszi. — Temesvári, mit nevet? — Nem nevettem, tanár úr. — Nem? Akkor mondja meg, mit kérdeztem. — Nem figyeltem, tanár úr. ~r Észrevettem. Üljön le és figyeljen. Leül. Az osztályban csend. Végre csöngetnek. Éva rögtön odarohan Mariannhoz. lujj, ha elkapta volna! Éva a legszebb lány az osztályban. Szén hosszú szőke haja van. Magas, vékony, és a szeme szép kék. És 6 öltözik a legcsinosabban. De nem szeret tanulni. A szülei elváltak. A mamája él, aki orvos. Eszti, a padtársam rráv volt náluk. Azt mondia, nagyon szép lakásuk van. Én még nem voltam egv osztálytársamnál sem. Még nálunk sem volt senki közülük. Persze, nem is hívtam őket. De biztosan nem is jönnének el. Oda, a tanyára? Ki jönne ki oda? Ki törődik itt én velem? — Jaj, anyu, azt a szalagot is vasald már ki! Nézd meg a hajam! Nem vagyok bor- zos? — Dehogy vagy kislányom. Csizmában menj be, össze ne sározd a cipődet! — Igen, anyu. Csak hadd siessek, lekésem a buszt. Add a kabátom! — Lányom, az éjféli busz- szal hazagyere óm! Rendesen viselkedj! — Jó, hát persze. Csókolom. Csak beérjek1 De szeretném, ha jól sikerülne a klubdélután ! Akkor biztosan megdicsérne. És lehet, hogy máskor is bízna rám ilyeneket. Csak sikerüljön! Olyan hirtelen jött az egész. Hogy is volt? A múlt hónapban az utolsó osztályfőnöki órán jött be hozzánk először, bejelentve, hogy ő lesz az új osztályfőnökünk és matektanárunk, mert Sóvári tanár úr elmegy. Az osztály nagy része kicsit idegenkedve fogadta, hiszen előző osztályfőnökünknek megvoltak a maga kedvencei. Főleg ezek nézték új tanárunkat ellenszenvvel, és tettek rá gúnyos megjegyzéseket az óra után. Alacsony termetével, vékonyka hangjával nem számíthatott nagy tekintélyre közöttünk. De igyekezett szigorú lenni. A TAVASZI VIRÁGOK. (SOLTÉSZ ALBERT RAJZA) Orvostörténeti emlékhely Nagykállóhan A magyar orvostudomány nagy személyisége, Korányi emlékét eddig is tisztelettel őrizték Nagykállóban. Egy emlékszobában gyűjtötték össze azokat a személyes emlékeket, amelyek a tudós helyi vonatkozásait őrizték. A több éves erőfeszítések eredményeképpen az idén ez a nagykállói emlékhely még rangosabbá válik, megyénk egyik reprezentatív létesítményévé nő. Az épület, amelyben a Korányi Frigyes emlékszoba van, már múzeumi kezelésbe került. Átépítették belülről, olyan alakításokat végeztek, hogy a ház alkalmassá vált állandó múzeum, emlékház kialakítására. A most készülő forgatókönyv szerint a nagykállói Korányi-emlékház a magyar orvostörténet egyik zarándokhelyévé növi ki magát. A meglévő helyi emlékeken kívül ugyanis a gyűjteményt a Magyar Orvostudományi Társaság is gazdagítja, számos olyan tárgyat, írást, művet, emléket ad át, amely teljes fényében mutatja be a magyar gyógyítástörténet nagy alakját. Kutatók paradicsoma Az élő levéltár SZAVAK Néha csak pár szó, és velünk marad a végtelen: „Anyu, úgy hiányzottal nekem." Ennyit ér most az életem. Egy ötéves kislány megoldozza a terhel'’' Halál utáni e szerelem. Már tudom, hogy ér valamit az életem. Pár szó csupán, piros mondat, s feloldódik benne a gyötrelem. Nádasdi Éva NAGYAPÓ Megrozsdált rajtad a borvirág Nagyapám — öreg zsivány Elfutott veled a nyolcvan év Lyukas vaskarikán A szürke tó la elfogyott Leballagott a hold Köszönni már csak azt tudod Hogy neked meghajolt A Nyíregyházi Állami Levéltár vastag falu helyiségeiben kellemesen hűvös a levegő ilyenkor nyáron. Az ódon iratok, könyvek, régi fólián- sok sehol máshol nem található édeskés-poros papírillatot terjesztenek. És csend van, itt szinte halotti csend. — Pedig nagyon is élő itt minden hétköznap — mondja a megjegyzésre dr. Balogh István, a levéltár vezetője. Mert itt bár csend van, de az élet ugyancsak zajlik. Éppen most, ezekben a napokban érkeznek sorra a megszűnt járási tanácsok 20 évre visszamenőleg összegyűjtött jegyzőkönyvei. Megőrizzük, feldolgozzuk, a kutatás számára hozzáférhetővé tesszük a már szinte történelmi értéknek számító okiratokat. A napokban érkezik egy egyetemi hallgató, akinek a nyáron nem is lesz más feladata, minthogy felderítse, hiányzik- e valami a kötegekből, és a lehetőség szerint felkutassa a hiányzó jegyzőkönyveket. De nemcsak ettől élő a levéltár. Kincsesbánya ez a hétköznapi, látszólag egyáltalán ide nem tartozó munkát végzőknek. A napokban ment el például az Országos Vízügyi Hivatal kutatócsoportja. Olyan adatok után érdeklődtek, amelyek az 1843. előtti időkben rögzíti a Szamosköz és a Tisza menti területek akkori képét. Vagyis: olyan térképeket és okmányokat, amelyek a Széchenyi- és Vásárhelyi-féle vízszabályozás előtt készültek. Hogy miért? Mert ezek a dokumentumok kiváló segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a mai védelmi munkákhoz felhasználják, és kiderítsék, milyenek voltak a szabályozás előtti árterületek. E kutatás során újra megbizonyosodtak arról, hogy az a terület, amely az elmúlt évben a víz pusztulásának volt kitéve, százegynéhány évvel ezelőtt voltaképpen árterület volt. De egymásnak adják itt a kilincset a magános ügyfelek is. Olyanok, akik régi aktákban keresnek bizonyítékot szakképzettségük igazolására, vagy a háború előtti munkahelyükre. Szükségük van ehhez az SZTK-igazolásokhoz, a nyugdíj megállapításához. Az elmúlt évben 1500-an voltak ilyen ügyfelek, az idén pedig már jóval 400 felett van az érdeklődők száma. Sajnos, nem mindenki távozik elégedetten, hiszen sok okmány hiányzik, és a néha órákig tartó kutatgatás sem hoz eredményt. De nap mint nap érkeznek az SZTK-tól is a megkeresések, Bizony, a régi munkáltatók a háború előtt nem voltak túl lelkesek, és sok munkásukat be sem jelentették az QTI-hoz. Ilyenkor jön a ke- resgetés, hiszen nem mindegy, hogy egy-egy ember mennyi pénzt kap öreg korára. A levéltár tehát a legmaibb gondokkal is találkozik. Aztán a kutatószoba is állandóan teli. A tavaszi irőben a főiskolások lepik el. Szak- dolgozatokhoz, tudományos munkákhoz keresik itt az adatokat. De jönnek ide országosan ismert tudósok is. Az idén hosszabb ideig búvárkodott itt Esze Tamás, aki a kuruc kori emlékeket vizsgálta át készülő tudományos művéhez. Sipos Levente a munkásmozgalmi intézet munkatársa a nemzetközi bizottságok, a földosztók és a tanácsok tevékenységének dokumentumait kutatta. A Nyíregyházi Állami Levéltár tehát amellett, hogy őre és gyűjtője mindennek, ami okmány, és dokumentum, több, mint egyszerű regisztráló tár, élő műhely, ahol tudós és magános, kutató és érdeklődő kap választ érdekes és izgalmas kérdésekre. B. h. Bcór András harmadik, negyedik órán észrevettem, hogy az órákon, ha jelentkezem, többször is felszólít. Az egyik dolgozat- íráskor mellém állt, és nézte a füzetemet. Egy héttel később felhívott magához. Megkérdezte: — Ereznél kedvet ahhoz, hogy a szakmunkásképző egyik osztályával klubdélutánt szervezz? A csodálkozástól alig tudtam válaszolni. Csak dadogtam: — Én... nem is tudom. Még sosem csináltam ilyet. De mindent el fogok követni. Igazán nagyon fogok igyekezni. Szörnyen meg voltam lepve. Miért éppen engem választott ki? Az osztálytársaim, akik a következő órán meghallották, hogy engem bízott meg a klubdélután megszervezésével, szájvont- gatva néztek össze. Miért épnen Kovácsot? És ezután a készülődés. A fiúknál az intézetben, aztán a műsor összeállítása, az osz- tálvban a lányokat lelkesíteni! De a végén minden elrendeződött. Csak sikerüljön! Azóta egvre kevesebbet vagyok a pohárban. Annyira lekötött ez a klubdélután- ügy, olyan sokat beszéltem az utóbbi hetekben. Annyira el voltam foglalva, hogy alig volt időm gondolkodni, vagy unatkozni. Már nem is érzem nyomasztónak a csendet. Mióta a „kistanárnőm”, ahogy én hívom, itt van, azóta van mire gondolnom. Talán én is tanárnő leszek, olyan, mint ő. Azt akarom, hogy érezze: szükségem van rá. Bízom benne. Ö az egyetlen, akinek megengedném, hogy bejöjjön a pohárba. De ne jöjjön be! Hiszen nem akarom, hogy rossz Jegyen neki a csönd. Én szeretnék inkább kikerülni —• most már örökre. ★ Hát megvolt! Elvégeztem a feladatomat. Kisebb hibák azért akadtak, de azt hiszem, sikerült. A lányok is meg a fiúk is jókedvűek. Remélem, jól érezték magukat. Most már táncolnak. Az előbb jött ide hozzám a tanárnő és megköszönte. Tulajdonkép- nen mehetnék haza. De jó őket nézni! Éva már az ötödik fiúval táncol. Na, persze. Még csak fél tíz. Lehet, hogy még a tízes buszt is elérem. — Szabad lesz? — Én? — Igen. — Kérem. Adám Gioelia
