Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-19 / 143. szám

»ff. ft'fifoí It.

íretÍCT-MGYARÖ^ZÁCf

f. «

Szakembert a titkári posztokra

beszélgetés dr» Kovács Tiborral a tanácsakadémia főigazgatójával

Több árut, kevesebb költséggel

Állami gazdaságaink fejlődése a IV. ötéves tervben

Az állami gazdaságok már Vtosszú évek óta a területi arányuknál jóval nagyobb hányadot képviselnek a mezőgazdasági termelésben. Ami nem mellékes, jövedelmezően gazdálkodnak. Most, az új ötéves terv kezdetén felkerestük Nyitrai Miklós igazgatót, az állami gazdaságok megyei főosztályának vezetőjét, ismertesse olvasóinkkal azokat a célkitűzéseket, amelyek megvalósításán dolgoznak a következő öt évben. Beszélgetésünk lényegét az alábbiakban közöljük.

FOKOZOTT ELVÁRÁS

Az az intenzitás, az a minőségi változás, ami a harmadik ötéves terv idején végbement az állami gazdaságokban, szép sikereket hozott, de az eddigi nagy beruházások, az új technika és a kiforrott, begyakorolt szakvezetés gyümölcsei most érnek be igazán. Az elvárások, a tervek is ehhez szabottak. A népgazdaság más területeihez viszonyítva igen magas, évi 8—10 százalékos termelési értéknövekedést érnek el. A termelékenység növelésére tett intézkedések nyomán a nyereség 1975- re több, mint kétszeresére nő. Kenyérgabonából azonos területen 1970-hez viszonyítva 67 százalékkal termelnek többet. Mintegy 180 vagonnal több húst adnak az utolsó esztendőben. Az al- matf/més átlagát a holdanként 100 mázsáról 130 mázsára növelik.

Megyei szinten a gazdaságokban az átlagbérek 1975- re mintegy 25 százalékkal lesznek magasabbak, mint a harmadik ötéves terv végén,

IPARSZERÜ TERMELF.S

A szatmári részeken jelentős meliorációt hajtanak végre, növelik az öntözött területeket. Meggyorsítják az elöregedett gyümölcsösök felújítását. A rekonstrukciót évente 5—600 holdon végzik, de nem egyszerűen megújítják a régit, hanem modern telepítési rendszerek alkalmazása mellett új, nagy hozamú fajtákat telepítenek. Az egyoldalú almatermesztésből kilépnek és a szatmári részen 1000 hold dióst telepítenek, A tervidőszak végére 670 hold lesz a meggytermő terület. Jelenleg már 400

hold telepítésük vasú Á meggytermés nagy részét likőripari alapanyagnak szállítják, így a túlérlelt megy- gyet rázógéppel is leszüretelhetik.

Jelentős profiltisztítást hajtanak végre a növénytermesztésben is. Ezzel tovább fokozódik a szakosodás. A burgonyatermelést például négy gazdaságban koncentrálják, dohányt csak három gazdaság termel.

Nyírlugoson, Nyírtasson és Apagyon megszüntetik az állattenyésztést. A kijelölt gazdaságokban viszont növekszik az állomány. Keme- csén, Nyírmadán és Gyulatanyán jelentős új szarvasmarhabázisok lépnek termelésbe. Végül is kevesebb helyen 15 százalékkal több tehenet tartanak, mint eddig. A tejhozamban elérik az átlagos 3500 litert. A műtrágya-felhasználás fokozásával minden területen növelik a terméshozamokat. A gazdaságok ösz- szes területét számítva (a legelőt is) hatóanyagban 1970-ben 151 kilót használtak holdanként, 1975-ben 238 kiló lesz a holdankénti adag. A gyümölcsösben a jelenlegi 3 mázsáról 410 kilóra fokozzák az adagot.

RÁDIÓ, TELEXKOMPUTER

Ez a három szó, illetve a név mögött meghúzódó gépek mindennapossá lettek és lesznek a modern nagyüzemek irányításában. A tröszt vezetői most tanfolyamon sajátítják el a komputerrel való tervezési, irányítási feladatokat. Majd következnek a megyei és gazdasági igazgatók, utánuk a közgazdászok, könyvelők. A rádió és a telex már az eddigi gyakorlatban is nagy segítségére volt az irányításnak. A következőkben Budapesten lesz egy központi számitógépbá- zis. A megyék telexen betáplálják a szükséges adatokat és néhány percen belül telexen vissza is kapják a várt eredményt.

Ilyen gépesített tervezési, számviteli munkára a szakosítás, a koncentráció és a feldolgozó üzemek gyors, szakszerű irányítása miatt elengedhetetlenül szükség van. Itt van például a nyírgelsei társulás, ahoj az almatárolás

mellett egy ezervagonos, ipari almát feldolgozó léüzem kezdi meg szeptemberben a munkát. Áz itt termelt sűrítmény nagy hányada exportra megy. Ott van a tuzséri exportraktár, vagy a most épülő Mátészalka—Apagy társulásából létesülő szárítóüzem. A termelésbe a legmodernebb technika lép be, az irányítás sem állhat meg a fejszámolásnál és az írógépes levelezésnél.

MUNKÁSSZÁLLÁS?

AUTÓBUSZ!

A növénytermesztő, állattenyésztő és kertészmérnökök többsége szakmérnöki továbbképzésen vesz reszt. Az állandó munkások — öt-tíz százalék rakodó- és segéde munkás kivételével — mind szakemberek. A milliós értékű gépek, a villany, a vegyszerek, a gyári takarmánykoncentrátumok nem bízhatók képesítés nélküli emberre. így érhető el, hogy 500- zal kevesebb munkással sokkal nagyobb tervet teljesítenek. Az egy főre eső termelési érték 72 százalékkal nő.

A nyári hónapokban minden gazdaságban többszörösére nő a foglalkoztatottak száma. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt pajtákban, csűrökben is el tanyáztak az. idénymunkások, azután jött a munkásszállások építése. Ma a tíz óra ledolgozása után minden munkás a családjához akar hazamenni.

A gazdaságoknak igazodniuk kelj az igényekhez. Minden reggel érte mennek a munkásért, este pedig hazaviszik. Egyre inkább az autóbuszok veszik át a szállítást. Az atmaszüret idején csak munkásszállításra több millió forintot fizetnek ki a gazdaságok.

A szociális körülmények (mint az üzemi konyhák, mosdók, fürdők) a központokban mindenütt megoldottak, modernek. A legtöbb étkezde a megyeszékhely vendéglátásában is megállná a helyét. Cél, hogy a következő években az üzemegységekben is felújítsák, modernizálják a szociális létesítményeket.

Az állami gazdaságok egyre gyorsabb ütemben fizetik vissza a százmilliókat, amit a népgazdaságtól kaptak és mindamellett kulturált körülményeket teremtettek az ott dolgozóknak. Egész gazdálkodásukkal példát mutatnak a fejlődő termelőszövetkezeteinek.

Csikós Balázs |

Budapest XIV. kerület. Cházár András utca 3. Tanácsakadémia.

— Nagyon keveset tudunk róla — mutatkozunk be dr. Kovács Tibor főigazgatónak.

— A múlt — kezdi a főigazgató — tizennyolc éves. Azért alapítottuk ezt az intézményt 1953-ban, hogy a többnyire minden előképzettség nélkül a választók bizalmából tanácsi tisztségekre került embereknek általános és szakmai műveltséget adjunk. Akkor kezdetben még csak az lehetett a cél, hogy legalább a járási és a városi tanácsok választott vezetői szerezzenek annyi szakmai ismeretet, amennyire feltétlen szükségük van munkájuk ellátásához. Ahogyan nőttek a követelmények, „kinőttük'’ ezt a budapesti épületet. Tagozatunk nyílt 1961-ben Szombathelyen és 1963-ban Veszprémben.

Ij képzési formák

— Az évek során többféle módon oktattunk. Volt úgy, hogy a járási tanácselnököt éppen csak megválasztották és már ment is az akadémiára. Két évet távol töltött választóitól, tanulással, vagyis: a négyéves ciklus felét az iskolában töltötte. Igaz, a tanteremben töltött két esztendő után több tudással, jobban lehet vezetni. De azért nem csekély izgalmat jelentett egy választott vezetőnek ez a probléma, ha éppen az iskolából jövet kellett a választói elé állnia. Ezen átmenetileg ügy segítettünk, hogy 1963-tól, amikor már három intézményünk működött, egyévesre rövidítettük tanfolyamunkat.

Az elmúlt ősszel beiratko-' zottak számára viszont a tanácsakadémia ismét kétesz- tendős. Budapesten és Veszprémben ezt a nagyon komoly tananyagot keli elvégeznie a jövendő tanácstitkároknak. Szombathelyen a tanácsok végrehajtó bizottsági elnökei részesülnek 5 hónapos képzésben,

— Nagyon komoly okunk volt rá, hogy az ismeretek megszerzésének minimumát két évben szabjuk meg. Az elmúlt év júniusában kormányunk határozatot hozott a tanácsi dolgozók felkészültségének további növeléséről, A

kormánynak ez ülésén másik határozat is született: a vbtitkárok képzettségéről. Az utóbbi határozat előírja, hogy a jövőben a végrehajtó bizottságok titkárainak csak egyetemet, főiskolát, vagy tanácsakadémiát végzett embereknek kell lenniök..

Nem ellentmondás

— Ez csak azok számára ellentmondás, akik nem ismerik a később megjelent, úgynevezett tanácstörvényt, amelynek alapján most választottunk. A törvény ide vonatkozó legérdekesebb része az, amely kimondja, hogy a tanácstitkároknak — akik egyben az úgynevezett szak- igazgatási szervek vezetői is

— nem kell a választottak sorából kikerülnie. A megyei tanács javaslatára a tanácsok végrehajtó bizottságai nevezik ki őket. Viszont szigorúan ragaszkodnak az előírt végzettséghez.

— Még nem tudjuk pontosan felmérni, hogy milyen terheket ró ez az új előírás akadémiánkra. Véleményünk szerint aránylag kevés egyetemet végzett ember fogja elfoglalni ezeket a posztokat. Nem is nagyon van erre szükség. Viszont a most kinevezésre került tanácstitkárok hatvan-hetven százalékának már megvan a t anács- akadémiai oklevele.

— Az oklevéllel rendelkezők kinevezésével egyidöben

— kötelezettséget kell, hogy vállaljanak arra: másfél éves továbbképzésben vesznek részt, mert a tanácsi munka követelményei nagyon megnőttek. Kivétel az az évfolyam, amely tavaly szeptemberben iratkozott be és éppen a kormányhatározat értelmében már úgy szerveztük meg

Az egyik gépjavító állomás igazgatója mondta a minap: „Mi az ipar kárára tanultunk meg alkatrészt gyártani.” A gépjavító szervezet útkeresésére hozta fel a példát. Hiszen, a mezőgazdasági gépek kölcsönzése, javítása, a gépállomási rendszer már régen a múlté. Közben, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok a saját géppark és javítószolgálat kialakításával szinte „kihúzták a talajt” a lábuk alól, a meglévő épületek javítókapacitás hasznosításáról kellett gondoskodni.

A gépjavító tröszt a helyes utat ebben az évben jelölte ki. Mezőgazdaságunk számtalan importgéppel dolgozik. Ezek alkatrészellátása nem egyszer súlyos gondokat okozott, hiszen egy-két alkatrész hiánya miatt heteket, hónapokat álltak a gépek, késtek a mezőgazdasági munkák. Ezért vállalták feladatul az import mezőgazdasági gépek alkatrészeinek gyártását.

Másutt — így megyénkben S — még az útkeresés idején lozzákezdtek új mezőgazda- sági gépek, berendezések gyártásához. A MEZŐGÉP UNIFRUCT gyümölcsosztá- lyozói, kalapácsos darálója külföldön is sikert aratott. Ez a másik helyes mód a gépjavító állomások kapacitásának lekötésére.

S mikor tanultak az ipar

kárára?

képzésükét, hogy mire végeznek jövő nyáron, ők mór a legkorszerűbb ismereteket sajátították el gazdasági, szervezési kérdésekben és marxizmusból.

Kemény munka

Nappali hallgatónak a tanácsakadémia csak 34 évnél fiatalabb embert fogad el. Két éven át reggel nyolctól déli egy óráig tanórákra járnak, délután háromtól hatig pedig kötelező a kollégium- oan a tanulás. Vagyis: itt is megvan a napi nyolcórás munkaidő. Esténként közösen mennek színházba, moziba, vagy nézik a televíziót. A kétágyas szobák kényelmesek és tiszták, nyugodtan lehet olvasni, tanulni bennük.

A hallgatók két évig rendszeresen kapják otthoni fizetésüket. Az akadémia havonta egyszer fizeti a haza- és visszautazás költségeit. Egy másik utat általában a küldő tanács fizet. A könyveket és jegyzeteket díjmentesen kapják. Szállásért, kosztért, szórakozásért, összesen havi ötszáz forintot fizetnek, de sok hallgató helyett ezt is a küldő tanács fizeti.

Négy tanszékkel, jól kiválasztott tanári karral működik az ügyit Jézés korszerűsítésén ez az intézmény, mely most három oktatási intézményén kívül egy negyediket is életre hívott: egy kutatóintézetet.

Mindezt annak érdekében, hogy minden tanácsnál működjön egy törvénytudó ember, aki tudja, hogy mi jár az ügyfeleknek, és — amennyiben lehet — azonnal, bürokráciamentesen elvégezze.

Gesztel,ví Nagy Zoltán

Akkor, amikor kooperációt keresve nagy múlttal rendelkező iparvállalatoknak végeztek, s végeznek még ma is bérmunkát. A tanulópénz az átállás megfizetése volt. Nem egyszer írtunk róla,

, hogy a törzsgyárhoz képest jóval alacsonyabb normákat vezettek be a gépjavító állomásokon. Sokszor akadozott az anyagellátás, baj volt a munkaszervezéssel. Mindez az ipari termelési mód kialakítással járt, mondhatnánk szükséges rossz volt

Aztán — ahogy erősödtek a gépjavító állomások, ahogy egyre jobban érvényesült az önállóság kiderült, hogy Szabolcsban is, másutt is, bármelyik gépjavítónál tudnak az emberek ugyanolyan munkát produkálni, mintegy gépgyárban. így már viszonylag könnyűszerrel áttérhettek mindenütt a pótalkatrészgyártásra, hiszen a munkások tudták, milyen a nagy tételekben folyó nagy-, üzemi termelés.

Természetesen ma is dolgoznak ipari megrendelésre — nem is keveset — a gépjavító állomások. Viszont a szervezet új tevékenységi

kort is kialakított, amelyre népgazdasági szinten még nagyobb szükség van. Nem az ipar kárára, hanem a mezőgazdaság hasznára.

Jé &

GAZDASÁGI IEGYZET:

Az ipar kárára ?

Zákányi megigazította

nyakkendőjét, nagyot nyelt:

— Katóka, maga nagyon tragikusan fogja fel a helyzetet.

— Kérem, ne értsen félre. Amikor azt mondom, hanyagoljon, nem a magam nyugalmára gondolok.

— Hanem?

— A férjemet akarom kímélni. Ismerem a természetét, hogy milyen féltékeny. Sajnálom Zákányt úr, nem viszonozhatom szerelmét. Vessen véget ezeknek a céltalan látogatásoknak.

— De Katóka. Nem bírok magáról lemondani. És maga is szeret engem.

— Hagyjon békén. Ami közöttünk volt, az a múlté.

— Katóka. Könyörüljön rajtam. Szenvedek.

— Nem, ne jöjjön többet. Legalábbis olyankor ne, amikor az uram a hivatalban van.

— Nekünk találkozni kell, Katóka. Nézze... összejöhet ■ nénk máskor. Mondjuk Budán olyan szépek a tavaszi esték.

Az asszonyon erőt vett valami nyugtalanság:

— Hova gondol? Még meglátna valaki.*.

Váratlan megoldás

— Arrafelé senki se jár.

— Aztán meg. hogy őszinte legyek: én nem tudok hinni a maguk titoktartásában.

— Bennem megbízhat. Katóka.

Zákányt szinte megijedt saját hangjától, mert ez utóbbit olyan meggyőződés nélkül mondta.

— Tudja, — mondta Katóka, — a férfiak diszkréciója csak addig tart, amíg’ érdekük a titoktartás. Ha egy asszonyt reménytelenül ostromolnak, vagy ha már megunták, eljár a szájuk.

— Ugyan Katóka, hogyan is gondol ilyet?

Zákányi érezte, hogy beleremeg, amint az ostromlásban megadó asszonyt karjai között tartotta. — Szeretlek, imádlak — suttogta, s már- már... amikor az előszobából lépések hangzottak. Eldobták magukat egymástól. Az ajtó felpattant, a férj belépett. Zákányira nézett

idegesen, sápadtan. köszönés nélkül, aztán feleségére

dobta tekintetét. Tompén, rekedten mondta:

— Kató, hagyjál magunkra.

Az asszony elsápadva kiment.

Zákányi kínosnak találta a helyzetet. Érezte, hogy most valami drámai pillanat következik. Igyekezett megtalálni azt a hangot, amivel valamelyest enyhítené a feszültséget. de nem bírt szóhoz jutni, a férj megelőzte:

— Vannak pillanatok, amikor az ember akaratlanul is megfeledkezik a formaságokról. Lelkiállapotom annyira feldúlt... Aztán annyira meglepett, hogy itt talállak.

— Meglepett?

— Annál is inkább, mert éppen téged kerestelek.

— Engem?

— Téged. Egyenesen a lakásodról jövők. Sejtelmem se volt, hogy éppen itt fogunk találkozni. De talán tudod is, miről van szó.

Zákányi torka elszorult}

— Fogalmam sincs, drága barátom.

Forgott vele a világ. Ez az ember mindent tud. önkéntelenül a belső zsebébe nyúlt, hogy bedobjon szájába egy szíverősitőt.

— Úgy látom, te mégiscsak tudod, hogy mi az én bajom. Legalábbis abból a mozdulatból következtetem, amivel a pénztárcádat keresed elő.

Zákányi hirtelen visszakapta a kezét:

— A pénztárcámat?

— Vagy nem jól láttam? Kérlek barátom, mindössze ezerháromszáz forintról volna szó. Egy hónapra. Benned van minden reménységem. Egy kis kártyaadósság az öregek klubjában. Mert látod, lassan már én is megöregszem. Sőt, az eszem se forog jól az utóbbi időben és folyton vesztek azon a nyomorult kártyán.

Zákányi mély sóhajjal, de boldogan nyúlt belső zsebébe:

— Parancsolj, kérlek. Akár három, vagy négy hónapra is. Szóra sem érdemes.

Dénes Géza