Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-19 / 143. szám

1. ofáa! KELET-MAOYARORSZAÖ iSW. jSSníűs !S: Orion-program a Szülj utón Asztrofizikai megfigyelések a világűrben A Szálját ember irányította orbitális űrállomás pénteken magyar idő szerint 12,30 óra­kor befejezte 182. fordulatát a Pöld körül. Az újabb munkanap prog­ramjának végrehajtása során megkezdődtek a kísérletek az űrállomás fedélzetén elhe­lyezett Orion nevű orbitális asztrofizikai obszervatórium segítségével. A kísérletek folyamán egyebek közt meg­vizsgálják egyes csillagok szfnképjellemzőit a rövidhul­lámú sugárzás tartományá­ban, amit a földi kutatások­kal nem lehet elvégezni. Az obszervatórium rend­szereinek komplex ellenőrzé­se után Viktor Pacajev kuta­tómérnök a programnak megfelelően megkereste a ku­tatásra kiválasztott csillagot, ráállította az obszervatórium műszereit, amelyek a meg­adott időszak alatt vizsgálták a csillagot. Eközben elemez­ték a csillag színképét. Az Őri | obszervatórium­mal végzett első kísérletek igazolták, hogy helyes alapel- Vek szerint dolgozták ki azt az orbitális asztrofizikai ob­szervatóriumot, amely a nyílt Világűr körülményei között működik és az űrállomás bel­sejében tartózkodó kozmo­nauta irányítja. Az űrhajósok televíziós ri­portot közvetítettek a Földre. A riportban ismertették az űrállomás fedélzetén szerzett megfigyeléseiket és kutatá­saikat, amelyek során a nép­gazdaság céljai érdekében vizsgálták a Földfelszínt. A Szaljut orbitális űrállo­más személyzetének közérze­te jó — Georgij Dobrovolsz- kij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Pacajev folytatja a repülési program teljesítését. A belga külügyminiszter Kairóban tárgyal Harmel belga külügymi­niszter folytatta kairói tár­gyalásait, s csütörtökön Szá­dat elnök is fogadta. Mint az itteni jelentésekből kitűnik Harmel nem hozott magával ..béketervet”, látogatása egy­felől azt célozza, hogy erősít­sék az EAK és Belgium kap­csolatait, másfelől pedig azt, hogy ő és kollégája, Riad kölcsönösen tájékoztassák egymást országaiknak a vál­ság rendezésével kapcsolatos felfogásáról. Az A1 Ahram pénteki szá­ma interjút közöl Kreisky osztrák szövetségi kancellár­ral. A lap Bécsben járt mun­katársa előtt Kreisky elsősor­ban az európai biztonság és a közel-keleti béke kapcso­latát húzta alá. Elmondotta, amit a szocialista Internacio- nálé helsinki kongresszusán is hangsúlyozott: ha tartóssá vá­lik a hadiállapot a közel-ke­leti térségben, ennek feltétle­nül kihatása lesz Európa biztonságára. A közel-keleti Rogers-kör- úttftl foglalkozó egyiptomi kommentárok alaphangja kezdetben a csalódottság voit, ezt később — az amerikai po­litika szándékainak fokoza­tos felismerése mellett és Rogers nyilatkozatai nyomán — a bírálat és a határozott elutasítás hangja váltotta fel. Ebben a tekintetben talán maga Riad külügyminiszter ment a legmesszebbre, akinek a Le Monde-ban megjelent in­terjúját vezető helyen ismer­teti a pénteki egyiptomi saj­tó. Riad kemény hangvételű nyilatkozatából az alábbiakat emelik ki Kairóban: — Ro­gers megpróbálta becsapni Egyiptomot — küldetése prc- pagandatrükk volt a tűzszü­net meghosszabbítása érdeké­ben: — Rogers ee’-’otomi tár­gyalásainak mottója a „há­rom nem” volt: Amerikanern gyakorol nyomást Izraelre, — nem szünteti meg a Tel Avlv- nak nyújtott katonai és poli­tikai támogatást, — nem pár­tolja a négy nagyhatalom kényszerít^ akcióját Izraellel szemben; — a Szuepi-csator- na megnyitásáról „semmiféle tárgyalás” nem volt — ennek az ellenkezője az amerikai propaganda szüleménye. Botrány az Elefántcsontpart delegáció- ja kivonult az AESZ külügy­miniszteri értekezletének pénteki üléséről, miután a többi delegáció úgy döntött, hogy megvitatja a fajüldöző Dél-efrikai Köztársasággal folytatandó párbeszéd kérdé­sét. Elefántcsontpart után Ga­bon és Felső-Volta képvise­lői is kivonultak az Afrikai Egységszervezet küllügymi- niszteri értekezletéről. Ez­után a pénteki ülést felfüg­gesztették. Miután folytatták a tanács­kozást, a dahomeyi külügy­miniszter megkérdezte a szer­vezet elnökét, tettek-e vala­milyen lépést annak érdeké ben, hogy rábírják a koráb­ban távozott elefántcsontpar­AESZ-ülésen ti delegációt a visszatérésre. Az elnök válasza szerint a küldöttség távozása után saj­tóértekezletet tartott, majd távozott az épületből, így nem sikerült beszélni velük. A választ hallva a dahomeyi és a togói küldöttség bejelen­tette, hogy ilyen körülmé­nyek között nem hajlandó részt venni a vitán, amely­nek középpontjában a Dél­afrikai Köztársasággal létesí­tendő kapcsolat kérdése áll. A házigazda, Hailé Szelasszié etióp uralkodó kompro­misszumos javaslata értelmé­ben ugyanis a vitában nem használják a „párbeszéd” ki­fejezést, helyette a független afrikai államok és a fehér kisebbség uralma alatt lévő területek közti kapcsolat le­hetőségét tárgyalják meg. Heath— SzmirnoTszkij eszmecsere Edward Heath brit minisz­terelnök csütörtökön este fo­gadta Mihail Szmirnovszkiit. a Szovjetunió londoni nagy­követét. Megbeszélésük 20 percig tartott. A találkozót a szovjet diplomata kérte. A nyugati hírügynökségek egy­behangzó jelentése szerint Szmimovszkij Koszigin mi­niszterelnök üzenetét adta át a brit kormányfőnek. Az üzenetben egyes jelentések szerint leszerelési kérdések­ről van szó. A hírügynöksé­gek emlékeztetnek Carapkin szovjet külügyminiszter-he­lyettes nemrég Londonban tett váratlan látogatására. Holdéjjel előtt a Lunohod A TASZSZ tudósítója a földi irányítóközpontból szá­mol be a Lunohod—1 szov­jet automata holdjáró prog­ramjáról. Miután a Lunohod befe­jezte a nyolcadik holdnappal programját, pénteken reggel a „földi legénysége” előké­szítette a holdjárót a . be­köszöntő holdéjjelre. A hét hónapja tartó mun­kája során a Lunohod ősz- szesen több mint 10 kilomé­tert tett meg. Nyolcadik munkanapján a holdjáró berendezései tudo­mányos kutatásokat folytat­tak. Egyúttal a földi irányí­tóközpontból ellenőrizték a fedélzeti rendszerek munka­képességét, s mert állapotu­kat kielégítőnek találták a Lunohodot ismét aktív nap: rend szerint működtették. A nyolcadik holdnappalra ki­dolgozott program szerint a Lunohodot olyan új körzet­be kellett átvezérel-ni, amely­ben érdekesebb adatokat te­het összegyűjteni a holdfel­szín kialakulási folyamatá­nak tanulmányozásához. Láxár Ervin • Zuhanórepülés 22. Aztán megjött Huszár — arcán a sikerült kaland ki­csit szomorkás fényével — akkor már jócskán este volt. Bíró az óráját nézegette Megittak még két rund ko­nyakot, s Bíró integetni kez­dett Csapónak. Csapó kérdi kézmozdulatára az órájára mutogatott és nevetve a ké- összekulcsolt keze fejére fek­tette a fejét: „Ideje aludni!'' Csapó legyintett, mikor fel- szedelőzködtek, elnézést kért az asztaltársaságtól — akkoi már néhány nő és férfi is hozzájuk telepedett — odajött Bíróékhoz és mag/arázt- kezdette KISREGÉNY — Állati tő bulit dobtam össze, maradjatok még, kigsit várunk és fölmegyünk a spinkó lakására. Egy kis há- bé! — Nem rossz! Hábére, oda megyünk — motoyogta az akkor már tökéletesen részeg Pálinkás Berci. Kocsis faarc­cal állt, őt már a hábé sem érdekelte. Kicsit odaültek Csapóikhoz, bolondoztak a lányokkal, vic­ceket meséltek, aztán Bíró megint az óráját kezdte né­zegetni és intett nekik: — Menjünk srácok, holnap korán kel a nap. Mindannyian fölálltak, csak Csapó nézett rájuk értetle­nül: — Hova a francba men­tek? — Megígértük, hogy hol­nap befejezzük, korán kell kezdeni — mondta Bíró. A lány is kérlelte őket. hogy maradjanak, de Bíró nem is figyelt rá, Csapót nézte, idegesen kérdezte a tekintete: jössz, vagy nem?! — Hát csak menjetek — mondta kicsit megsértve Csapó, olyanfajta arckifeje­zéssel, mint aki egész eddig értük fáradozott s most gá­ládul cserbenhagyják. — Haza kell menni — mondta Bíró. — Haza?! — vágott egy fintort Csapó. — Hát csak menjetek, én itthon vagyok — és a sminkelt lány vállára tette a kezét. A lány elmoso­lyodott és ettől — furcsa módon — nagyon kedves lett az arca. Részeg zajok, bizonytalan röhögések közepette ültek a szőnyegen, egyik-másik már Vietnami képek Ahogy egy tiszavasvári vegyész látta VIETNAMI FALU UTCÁJA. saját készítésű kosarakban szállítják a-gyümölcsöt a vietnami FAKASZTOK. * <• — Szitává lőtt vaslemezek, kővel feltöltött folyómedrek és kosarakat cipelő asszo­nyok. Talán ezek a képek jelennek meg legtöbbször a képzeletben, ha Vietnamra gondolok. Nem mintha csak ennyit láttam volna, de talán a hallatlanul nagy munka­kedv mellett ez a legjellem­zőbb. Bartók Antal, a Tiszavas- vári Alkaloida kísérleti üze­mének vezetője mondta eze­ket a szavakat, aki nemrég tért haza vietnami útjáról. A küldöttség, amelynek tagja volt, egy kormányközi meg­állapodás alapján tanulmá­nyozta a gyógynövényter­mesztés és a gyógyszergyár- fás területén kialakuló gaz­dasági együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás fej­lesztésének lehetőségeit. Vi­etnamban található ugyanis a legtöbb gyógynövényfajta, melyeknek számát • mintegy ötezerre becsülik. — Tulajdonképpen még csak az előkészítése volt az a látogatás egy később megkö­tendő szerződésnek, amelyre majdnem ruhátlanul, egy üres palackot pörgettek kö­zépen, aki felé a palack szá­ja mutatott, annak te keltett venni magáról egy ruhadara­bot. Éppen azon vitatkoztak, hogy a karóra ruhadarabnak számít-e? Egy-két pár régen lemon­dott arról, hogy bevárja a „társasjáték” végét már a szomszédos szobákban hen­teregtek, valaki az előszobá­ban hányt, a háziasszony kombinéban és melltartóban, kibomlott hajjal kiüvöltött: „A klozetba okádjál, hülye!” Csapó elemében érezte ma­gát — már részeg volt, meleg áramlatok futkároztak a tes­tében, nem érzett semmi un­dorítót ebben a játékban. Az­tán a szőke lány miatt egy­szerre elkeseredett. Addig nem figyelte ezt a lányt, föl sem tűnt neki, sá­padtan, kombinéban ült a kör­ben. A palack szája rámuta­tott. Kórusban üvöltöttek: „Levenni!" A lány elpirult, fölállt, úgy gondolom mindkét or-“ szagnak szüksége van. Mi so­kat tudunk segíteni a gyógy­szergyártásuk továbbfejlesz­tésében és erre nagy szüksé­ge van Vietnamnak, hiszen 1983 óta szinte állandóak az amerikai támadások é^ sok a sebesült. A magyar vendégeket el­vitték az ország minden tá­jára, hogy megmutassák a többnyire vadon termő gyógynövényeket, melyekből a leghasznosabbakat minden falunak meg kell termelni. És ez az országjárás ismer­tette meg igazán velünk a vietnamiak életét. — Már az utazásunkra is rányomta bélyegét a háború. Moszkvától Hanoiig 23 órát utaztunk repülővel, ugyanis Calcuttában le kellett szállni, mert Vientianét bombázták. De még a repülőtéren is lát­tuk a bombázás nyomait. És végig az egész országban. Ha­noiban például megszakítás nélkül építik a Vörös folyó gátjait, mert állandóan bom­bázzák, de nincs egyetlen ép ijedten nézett rájuk. Először csak nevették, aztán valaki ingerülten rászólt: — Na. ne játszd meg ma­gad kicsike, elő a biluxokkal! De a lány akkor már sírt, védekezőn tartotta maga elé a kezét. A kisminkelt torz arccal nekiesett, trágár sza­vakkal szidta: — Mi az anyád hétszentsé­gének jöttél ide, azt hiszed, hogy ettől kisebb kurva le­szel? — Kolostorba a szende szűzzel — üvöltötték a része­gek. Valaki a lánynak esett, tépni kezdte róla a kombinét és átcipelte a másik szobába. Most már véget vetettek a „társasjátéknak”, lekapcsol­ták a villanyokat, a párok el­tünedeztek. Csapó akkor már a ruháit kereste, erős hányingerrel küszködött. A sminkelt ott dorombolt körülötte. Először nem látta mit csinál, aztán meglátta, hogy öltözik. Cso­dálkozott. (Folytatjuk) híd sem, amit ne támadtak volna. — Megdöbbentő, de egyben lenyűgöző is volt a kép. Rú­don kosarakat cipelő asszo­nyok hordják a vízből kivá­gott iszapkockákat, a hegy­oldalba vájt utakon lányok, asszonyok késsel vágják a liánokat, hogy ne nőjék be az egyébként is nehezen jár­ható sziklákat, kővel töltik meg a folyók lebombázott hidjai melletti részeket és még így is félméteres hullá­mok csapnak a rajtuk haladó utasokra. Hivatalosan nincs háború Észak-Vietnaimban, de a gya­korlat mást mutat. Az 1959- es Dien Bien Fhu-i győzel­mük csak négy békés évet hozott és ez alatt hallatlanul nagy eredményeket értek eL Az akkor épített gyárak leg­nagyobb részét áttelepítették az őserdőkbe és ugyanezt tették az iskolákkal, kórhá­zakkal. — Láttunk orvost, aki1 ér­zéstelenítő nélkül operált és láttunk hajcsatokból, eser­nyőtűkből készített orvosi szerszámokat és ezért várnak tőlünk sokat gyógyszeriparuk fejlesztéséhez. Hat hetet töltött Vietnam­ban a vegyészekből, botaniku­sokból és mezőgazdászokból álló küldöttség. Látták a meredek sziklákat, á minden, talpalatnyi sík területen rizst termelő nőket— mert a fér­fiak katonák — és látták azt’ az elszántságot, amellyel visz- szavernek minden támadást. Látták, hogy szedik ki kézzel az úszó bombákat a Vörös fo­lyóból és látták a szétlőtt falvakat, városokat. — A mostoha körülmények ellenére is olyan féltő gond­dal vettek körül bennünket, hogy néha azt hittük: nincs is háború. Csak amikor Tan Hoában az erdőben kellett aludni, — akkor mondta a tolmács: nem mehetünk szál­lodába, „tárolni kell magyar elvtársakat” — akkor éreztük legközelebbről, hogy állandó veszélyben élnek és azt is, hogy a vietnamiakat csak megsemmisíteni lehet, le­győzni, vagy megtörni soha! B. *

Next

/
Thumbnails
Contents