Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-18 / 142. szám
5. o?(faí KELET-MAGYARORSZÄG (Folytatás az 1. oldalról) sági együttműködésünk tényei. A Jcét ország árucsere- forgalma " évente jelentősen bővül, s a Néróét Demokratikus Köztársaság a Szovjetunió után hazánk második legnagyobb kereskedelmi partnere. A közős munkában mind fokozottabban érvényesül a kooperáció, fejlődik a szakosítás. Országaink között széles alapokon nyugszik, szinte az élet minden területére kiterjed a tudományos, technikai és egyéb ismeretek cseréje. Népeink barátságának új színfoltját jelenti az a több ezer fiatal magyar szakmunkás, akik az NDK- ban dolgoznak, s személyi kötelékeken keresztül mélyítik internacionalista együttműködésünket. Ilyen fiatal magyar szakmunkások itt önöknél, a Kirov-művekben is dolgoznak és gyűlésünkön is jelen vannak. Szívélyesen üdvözlöm őket. Kapcsolatainkat ma áthatja a magyar népnek, a szocializmust építő német elvtársaink és barátaink iránt kialakult rokonszenve, bizalma és tisztelete. A Német Demokratikus Köztársaság népe büszke lehet arra, hogy ismét becsületet szerzett a, német névnek, amelyet a fasiszták beszeny- nyeztek és rettegetté tettek. A Német Demokratikus Köztársaság neve napjainkban a demokratikus felvirágzást, a szocialista építést, az emberibb életet jelképezi a világ haladó emberei szemében. Ebben a döntő szerepet az önök országában bekövetkezett gyökeres átalakulás játszotta, az internacionalizmus következetes érvényesítése, a más népek gyűlöletét szító nacionalizmus elvetése, a szövetségesek iránti testvéri égések ápolása, a szocializmus, a haladás melletti szilárd elkötelezettség. Elvi kérdés, az internacionalista magatartásnak fontos fokmérője a szocializmus és a kommunizmus úttörőjéhez, a Szovjetunióhoz Mi ló viszony. Az a kommunista párt, amelyik soraiban teret enged a szovjetellenességnek, önmaga alapjait ássa alá, árt saját munkásosztálya és népe érdekeinek és akarva-akaratla- nui az imperializmusnak segít. Az imperialisták saját érdekükben és természetesen, kapva kapnak mindenféle szovjetellenes megnyilvánuláson, de a világ egyre inkább felismeri: ma a szov- jetellenesség minden anti- kommunista, haladásellenes, háborút szító nézet és akció koncentrált kifejezése. Az eipberiségért legnagyobb áldozatot hozó szovjet nép iránti igaz barátság, a Szovjetunióval való együttműködés a közös ügyet, a szocializmust, a haladást, a béke ügyét szolgálja. Ez a mi alapállásunk, ennek jegyében folytatunk szilárd elvi, internacionalista politikát és fejlesztjük őszinte barátsá- gunkat. együttműködésünket a Szovjetunióval. A Magyar Szocialista Munkáspárt nemzetközi tevékenységében a kommunista világmozgalom és a szocialista országok marxista—leninista elveken alapuló egységének megerősítését törekszik előmozdítani. A Magyar Nép- köztársaság külpolitikai tevékenységében a fő figyelmet arra fordítja, hogy erősítse a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatait és elősegítse a társadalmi haladás, a népek szabadsága, a béke ügyét. Európában már több, mirit negyedszázada véget prt a háború, de még vannak fontos. nyitott, megoldatlan kérdések, s vannak kontinensen belüli és kívüli olyan erők, amelyek akadályozni próbálják a helyzet tartós, minden nép számára előnyös rendezését. A Varsói Szerződés orr szágai nyilvánosan és ismételten kijelentették, hogy a nyitott kérdések rendezésének legfőbb útját egy európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésében látják, és ennek érdekében minél előbb össze kell hívni az érdekelt kormányok konferenciáját. Az európai rendezés csakis a vitathatatlan realitások talaján jöhet létre. Teljesen új helyzetet teremtett Európa szívében az a történelmi tény, hogy a második világháborúban levert fasiszta hitleri Németország helyén két német állam jöjt létre, amelyek egyike az első német munkás-paraszt állam, szövetségesünk és barátunk, a Német pemokratikus Köztársaság. A Német Demokratikus köztársaság, amely — Nyu- gat-Németországgal ellentétben — gyökeresen kiirtotta a fasizmust és megszüntette annak társadalmi és gazdasági alapját, a monopoltőke uralmát, az európai béke és biztonság egyik legfontosabb tényezője. Az NDK ezen szerepének felismerése és teljes jogú partnerként való elismerése — kivétel nélkül — minden európai országnak saját érdeke. Ennek megfelelően mi teljes mértékben egyetértünk azokkal az elgondolásokkal, amelyeket pártjuk VIII. kongresszusa hazájuk további, a nemzetközi jog normáin alapuló elismertetésére kidolgozott. A Német Demokratikus KözT társaságot, amely minden tekintetben megfelel az alapokmány követelményeinek, fel kell venni az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjai közé. Véleményünk szerint a két német állam ENSZ- tagságának egyidejű rendezése segítené az európai kérdések megoldását és jó; szolgálná a népek közötti megértést és az ENSZ egyetemlegességét. Az európai enyhülés érdekében síkraszállunk a többi realitás elismeréséért, azért, hogy valamennyi európai állam, elsősorban a Német Szövetségi Köztársaság, ismerje el a II. világháború ’ eredményeként kialakult és fennálló határokat, Nyugat- Berlin különleges státuszát, a gyászqs emlékű müncheni egyezmény kezdettől való érvénytelenségét. Az indokínai és a közel- keleti helyzetre kitérve az MSZMP KB első titkára hangsúlyozta: — A nemzetközi imperia- lizmis még sok szenvedést okoz a népeknek, de a történelem menetét már fel nem tartóztathatja. Még szükség van az éberségre, helytállásra a harcban és a sokszor nagy és nehéz feladatok megoldásában, de a szocializmus, a haladás, a béke erői feltartóztathatatlanok és győzni fognak. Ez az emberi-' ség reménysége, és egyetlen útja, amely egy szebb jövendő felé vezet — mondotta Kádár János. Beszéde végén Kádár János átnyújtotta az üzem kollektívájának ajándékul Bátzay Pál Kossuth-díjas szobrász egyik művének kicsinyített változatát. A meleg hangulatú nagygyűlés után a -küldöttség megtekintette azt a múzeummá átalakított lipcsei házat, ahol 1900-ban az Iszkra című orosz nyelvű forradalmi lap első számát nyomták. Vacsora után a magyar vendégek visszautaztak Berlinbe. 1971. Június Ifi. A Minisztertanács ülése Tudósítás a „Dél“ hadgyakorlatról Valahol a Szovjetunió déli részén, a Fekete-tenger körzetében, harckocsik dübörögnek, ágyúk dörögnek, rakéták vijjognak, az égboltot katonai ejtőernyők gombái ho- mályosítják el: szárazon, vizen és levegőben a megszabott ütemterv szerint folyik a szovjet hadsereg „Dél” fedőnevű hadgyakorlata, amelyben valamennyi fegyvernem képviselteti magát. Szovjet katonai szakértők a hadgyakorlat egyik csúcspontjaként értékelték a tengerészgyalogság támadását az ellenfél megerősített partvidékei ellen. A roham előtt a hadihajók ágyúi és rakétái, a légierő bombázó gépei valóságos tűzlavinát zúdítottak az ellenfél parti állásaira. Közben folyt a harc az ellenséges tengeralattjárók ellen is, amelyek igyekeztek a hadműveletet megzavarni. Helikopterek és gyorsnaszádok igazi vadászatot rendeztek az ellenfél tengeralattjáróira. A partvidék „megdolgozása” után elsőként helikopterek szálltak le a parti sávra, s a belőlük kiugró tengerész- gyalogosok hatástalanították az ellenfél által telepített aknákat. Ezt követően érkeztek a parthoz a tengerészgyalogosokkal, harckocsikkal és fegyverzettel megrakott szállítóhajók. Az első hullámnak volt a legnehezebb dolga: a katonák méterről méterre küzdötték magukat előre a sziklás terepen az ellenfél összpontosított tüzében. A haditudósítók a bátorság iskolájának, a katonai tudás próbatételének minősítették ezt az akciót. Miközben újabb és újabb deszantegységek szálltak partra, az ellenfél hátában megjelentek az ejtőernyősök is. Valamennyi jelentés aláhúzza, hogy a partra szálló tengerészgyalogosok sikeres „normajavítást” hajtottak végre. A harcosok és a fegyverek minden eddiginél rö- videbb, rekordidő alatt értek szárazföldet. A hadművelet arányait érzékelteti az Izvesztyija tudósítójának az a megjegyzése, hogy a mostani gyakorlat során nagyobb haditengerészeti ességeket látott, mint az „Észak”, vagy az „Óceán” hadgyakorlatok idején. Versenyt futottak az idővel a rakétaegységek is. A szó szoros értelmében másodpercek döntöttek arról, ki tudja előbb a másik ellen indítani a félelmetes terhet. Itt is sor került „normajayí- tásra”.‘ Az ellenfél makacs védekezése ellenére a támadó egységek a hídfőállásokat kiszélesítették és messze visszavetették az ellenfél csapatait. Ugyanakkor a védekező egységek ellentámadásokkal kísérleteztek. Az egyik oldal- száil yon teljesen meglepetésszerűen még képesek voltak harckocsikat felvonultatni és „benyomást keltő” csapást mérni a tengerészgyalogosokra, akik végül is tüzérségi támogatással „szögezték földhöz” a nekilendült harckocsikat. Arra a kérdésre, vajon ki győzött ebben a feszült harcban : a tengerészgyalogosok, vagy pedig az ellenfél, Andrej Grecskp marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, aki megfigyelő állásából szemlélte a küzdelmet, kijelentette: mindkét fél, a ten- gerészgyalogság, a parancsnokok, a hajók személyzete, továbbá a partvédelmet biztosító lövész és harckocsizó alegységek kitűnő teljesítr ményt nyújtottak, a felek mindegyike végrehajtotta a rábízott konkrét feladatokat. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) közösen terjesztett elő javaslatot a vezető továbbképzés intézményes rendszerének fejlesztésére. Tanfolyamokon, iskolarendszerű oktatás, valamint önképzés keretében több ezer gazdasági és állam- igazgatási vezető részesül folyamatos képzésben. Az elfogadott kormányhatározat irányelveket tartalmaz az oktatási tematikára, a tananyagokra, az oktatók és résztvevők helyes kiválogatására. a vezetők továbbképzését biztosító intézmények, kutató- és szervezőintézetek, irányító szervek és vállalatok feladatára. A munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkárával egyetértésben előterjesztette azokat a javaslatokat, amelyek a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusán hangzottak el 'és az illetékes állami szervek részéről intézkedést igényelnek. A kormány felhívta az illetékes minisztereket, hogy az észrevételeket vizsgálják meg, s a szükséges tennivalókat munkaterveik kidolgozásakor vegyék figyelembe. Á Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke két javaslatot terjesztett a kormány elé. Az első a tanácsi hivatalról és a tanácsi koordinációs bizottságról szóló korábbi kormányhatározat módosítását tartalmazza. Az idén elfogadott tanácstörvény és annak végrehajtásáról szóló kormányrendelet jelentősen növelte a tanácsok jog- és hatáskörét, s ennek megfelelően kiegészült a Minisztertanács Tanácsi Hivataláról szóló kormányhatározat is. A másik előterjesztés a tanácsi dolgozók képesítésével foglalkozik. A kormány határozatban rögzítette azokat a tanácsi vezetői munkaköröket, amelyek betöltéséhez egyetemi, főiskola vagy ennek megfelelő iskolai végzettség szükséges. Számos tanácsi munkakört a jövőben csak kettő. három, vagy négyéves szakmai gyakorlattal lehet betölteni. A Minisztertanács mindkét előterjesztést elfogadta. A tővárosi tanács elnöke az 1970-ben folytatott beruházási tevékenységről, valamint a folyamatban lévő beruházások jelenlegi helyzetéről és a további beruházási feladatokról számolt be. A jelentés megállapítja, hogy az 1969. évihez képest a fővárosi tanács és vállalatai 16 százalékkal nagyobb összeget, 5,9 milliárd forintot fordítottak beruházásokra, 4,1 milliárd forintot a fővárosi tanács fejlesztési alapjából fedeztek. 197ß-ben nett a lakásépítésre és a közlekedés fejlesztésére fordított beruházások aránya. Az egészségügyi és a kulturális ágazat fejlesztésénél bizonyos lemaradás mutatkozik. 1971-ben a fővárosi tanács rendelkezésére álló fejlesztési források, a vállalati fejlesztési alapok nélkül, megközelítik a 4,6 milliárd forintót. A terv középpontjában a lakásépítés áll. Az év folyamán 8 ezer lakás befejezését és 10 ezer lakás építésének megkezdését tervezik. A beszámoló ismerteti a közlekedési és közmű- vállalatok fejlesztési feladatait is. A Minisztertanács a jelentést tudomásul vette. A kormány megtárgyalta és elfogadta az építésügyi és városfejlesztési miniszter előterjesztését a Mátra—Bükk üdülőterület rendezési tervéről. A kormányhatározat intézkedéseket tartalmaz a terület adottságaiban rejlő lehetőségek jobb kihasználására. A kormány titkárságának vezetője beterjesztette a Minisztertanács, a KNEB elnöke a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, a művelődés- ügyi miniszter pedig az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács 1971. II. félévi munkatervét. A kormány a munkaterveket megvitatta és jóváhagyta, majd egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Rogers—Dobrinyin találkozó Fehér La?os fogadta a vietnami vízgazdálkodási minisztert Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete, az Európában állomásozó külföldi és nemzeti hadseregek, valamint a fegyverzet kölcsönös és kiegyensúlyozott csökkentéséről folytatott megbeszéléseket szerdán Washingtonban Rogers amerikai külügyminiszterrel. A megbeszélés egy órán át tartott. Dobrinyin újságíróknak kijelentette: reméli, hogy a kérdésről a nem túlságosan távoli jövőben megkezdődnek a tárgyalások. „Mindig időszerű dolog ez a tárgyalás. Önök is készek rá, mi is” — mondotta. Hangsúlyozta a szovjet nagykövet, hogy Rogers-szel folytatott megbeszélései hasznosak voltak, s megállapodtak abban, hogy a kérdéssel kapcsolatos tárgyalások megkezdéséről további eszmecserét folytat majd Rogers-szel. Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese csütörtökön fogadta Ha Ke Tant, a Vietnami Demokratikus Köztársaság vízgazdálkodási miniszterét, aki a vietnami vízügyi delegáció élén baráti látogatáson tartózkodik hazánkban. A fogadáson jelen volt Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, valamint Hoang Cuong, a VDK bvte^pestj nagykövete. A baráti légkörű tárgyaláson a kormány elnökhelyettese megbeszélést folytatott a VDK vízgazdálkodási miniszterével a két ország közötti vízgazdálkodási műszaki-tudományos együttműködés fejlesztéséről. s Lázár Ervin í Zuhanórepülés 22. Szó nélkül karon fogta a feleségét és kisietett vele. Ebéd után odaszólt, hogy nem megy ki repülni, megbeszélnivalója van. De akkor már szemmel láthatóan semmi tisztáznivalója nem volt, mert ő is, meg a felesége is ragyogott. Este későn jött meg, a többiek még a kocsmában voltak, Csapó meg az asztalnál ült és olvasott. Mikor Bíró bejött, föl se emelte a fejét. — Mi az, mi bajod? — kérdezte Bíró. — Semmi — mondta mogorván Csapó. Hosszú ideig csend volt, Bíró egy csomagból tiszta ingeket szedett elő, Csapó olvasott. Aztán azt mondta Csapó: — Csak azt akarom mondani, hogy megérdemled a sorsodat. A világ barma vagy! Bíró szelíden elmosolyodott. — Ezt te nem értheted. Elhiszem. Másfajta ember vagy. Sajnos. KISREGÉNY — Sajnos! — ismételte gúnyosan Csapó, odavágta az újságot, felkelt és kiment a szobából. Ez a hetykeség azonban csak látszólagos volt. Csapót tulajdonképpen elkedvetlenítette, hogy Bíró megbocsátott a feleségének. Talán azért, mert nem tudta elviselni, hogy ebben az emberben ennyi erő és ennyi szeretet van. Egy napon az egyik iskolás gyerek levelet hozott Csapónak. Jelentéktelen ügynek tűnt, csak Kovács Ági nézte nagyra tágult, égő szemmel Csapót, ahogy a levelet olvasta. ö tudta, hogy azt a levelet Fehér Krisztina küldte. — Talán mégis meg kellene várnod — mondta Bíró. Emiatt a lány miatt egyszer már fölborult a rend, de Bíró igazán csupán csak ember akart lenne, már csak halványan élt benne az a régi érzelem, csak annyjt érzetj;, hogy jön egy ember tele reménységgel. — Mit csinálnék vele? — kérdezte ellenségesen Csapó. És Bíró megérezte, hogy megint nevetségessé vált — a többiek röhögtek — minek kérdezte volna meg, hogy „Hát egyáltalán nem szereted?!” És amikor Huszár vidáman bejelentette, hogy „Megpucolunk” már őrá is átragadt a többiek kamaszosan vidám csínytevő hangulata és azt mondta: „Nem bánom, hát pucoljunk meg!” Persze a lány levelét nem olvasta — nem olvasták a többiek sem, csak Csapó bosszús, színlelten ijedt, így hát komikus megjegyzéseit hallgatták, miközben olvasta a levelet. Pedig a levél nem volt hétköznapi: „Azt hiszem te vagy az egyetlen ember, kihez elmehetek minden kockázat és minden félreértés nélkül, benned annyi melegség van" — ezt írta a lány, Csapó meg ezt mondta: „Nem, kisanyám, valaki másnak tessék kivetni a horgot, én szépen lelépek.’ Egyiküknek sem jutott eszébe: ha Csapó valami közömbös, szokványos levelet kap, nyugodtan megvárja a nőt, és minden úgy lesz, ahogy történni szokott. Csakhogy Csapó megrémült. Lehet, hogy maga sem tudta, de legbelül fölébredt benne valami megmagyarázhatatlan félelem, olyasféle, hogy erőtten, gyenge ezzel a Lánynyal szemben. Mint ahogy az is volt. Szabály szerint maszek célra nem használhatták a terepjárót, de ki meri azt állítani, hogy maszek cél, ha a brigád szórakozni akar? S különben is: egyik tag egy nő elől szökik! Széles, terjengő porcsíkot húztak a dűlőutakon, Huszár úgy vezetett, mint az amerikai sofőrök: bal lábát a kocsi peremére rakta. Vidám társulat volt. A városban utánuk néztek az emberek, némelyek elmosolyodtak, mások meg azt gondolták: „Megint ezek a strici pilóták!” Jellegzetesen vidéki presz- szó volt. Az idegen férfiak láttán a nők pózba merevedtek, a presszósnő csípőjét ringatva hozta nekik a konyakot és gőgösen elfordította a fejét, amikor Csapó rákacsintott. — Te azért csak módjával igyál — mondta Bíró Húsárnak. — Nyugi — válaszolta Huszár —, szerzek egy spinkót és lelépek. — Nem rossz a felhajtás — jegyezte meg Pálinkás. Kicsit hangosak voltak, nemtörődöm módra viselkedtek, mint az olyasféle idegenek, akiknek úgyis mindegy, hiszen pár nap múlva odébb- állnak. De érdekes módon a közönség mégsem haragudott rájuk, már tudták, hogy pilóták, s talán úgy érezték: es az ordináré viselkedés náluk sikkes. Beszédfoszlányokat szűrtek ki a körülöttük ülők társalgásából, s tudták, hogy a lezser megjegyzések a pénzről, kocsiról, nekik szólnak: lássák ezek a messziről jöttek* itt sem akárkik ülnek. Csapó, ha nyílott az ajtó, mindig odanézett. — Mi az, talán vársz valakit? — Naná, majd napfürdőzni jött — röhögött Pálinkás. Aztán megjött a nő. Úgy tett, mintha észre sem vette volna Csapót, ellenszenves nő volt, puha léptű, szúrós tekintetű — bár vannak, akik az ilyesféle nőket (akikről mesz- szire lerí, hogy a smink rajtuk a legfontosabb) szeretik. Csapó kacsintott a többiekre, nevetve azt mondta: „Akció”, és valóban akcióba lépett. Ismerhette a nőt. Legalábbis úgy üdvözölték egymást, mint az ismerősök. Később Huszár is eltűnt valahová, Pálinkás hülyeségeket fecsegett, — látszott rajta, hogy részeg —, odafordult a szomszéd asztalnál ülőkhöz (Bíró rángatta a kezét) és megint mondta a veszprémi őrmestert, aki átrepült a viadukt alatt. Kocsis Gyurka búskomor lett — mint mindig, ha sokat ivott, nem törődött a külvilággal, (Folytatjuk)!.
