Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-18 / 142. szám

Wli. Jfinlus IS. KELET-MAGTAR0RSZÄ8 5. rSSé GAZDASÁGI IEGYZETEK Pontosan, határidőre Súlyos termeléskiesést oko­zott megyénk egyik nagyvál­lalatánál két határidőre el nem készült tartály szállításá­nak elmaradása. Hogy mégis segítsen magán a vállalat, az egyik tartályt saját karban­tartó műhelyében készítette el. A késedelmes munka azonban így is zavart okozott a termelésben, s egy harma­dik vállalat, vagy éppen a kereskedelem hiába várja a kért anyagot, vágj- árut. A ké­sedelem miatti kárt valakinek állnia kell. Természetes do­log, hogy az veszít, aki elő­ször bontotta meg a sort, s nem tett eleget ígért vállalá­sának. Nem egy vállalat, termelő­üzem fizeiett már súlyos ez­reseket azért, mert nem tar­totta meg a szerződésben is vállalt szállítási határidőt. Né­ha — különösen az exportter­mékeknél — egynapi késés is elegendő ahhoz, hogy elúsz- szon a hosszú hónapokon át folyó sikeres munka nyeresé­ge. Nagyon jól tudják ezt a Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Vállalatnál, az ex­portra is jelentős mennyiségű árut szállító Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzemében, a Nyíregyházi Ci­pész Szövetkezetben. Nem ok nélkül igyekeznek úgy dolgoz­ni, hogy a termék elkészülte után is legyen idő a minőségi vizsgálatokra, a csomagolásra és a szállításra. S nem elég az árut vagonba rakni és lezárni. Tdőt kell hagyni a vagonfu­tásra. nehogy késéssel érkez­zen az áru a határállomásra. S amennyire fontos az ex­portnál a határidők tartása, olyan szükség van erre az or­szágon, megyén' belül is. Nem sokat ér ennek sürgetése az utolsó napokban, hajrával tör­leszteni mindazt, amit a hó­nap. a negyedév, vagy a félév elején, menet közben elmu­lasztottak. A Nyíregyházi Vas­ipari Szövetkezet központi üzemében minden egyes meg­rendelést felvezetnek az iro­dában kifüggesztett termelési grafikonra. Bárki, bármikor megnézheti: mikor kezdődik a megrendelt termék előállítá­sa, naponta milyen készültségi fokot szükséges elérni ahhoz, hogy a szerkezet, vagy be­rendezés idejében a festőkhöz kerüljön. Melyik időpontban kell szállításra készen lenni. E nélkül — a jelenleg is nagy választékban készülő vasipari termékeknél — valóságos bá­beli zűrzavar alakulna ki. A féléves szállítási határ­idők lassan tettközeibe kerül­nek. Nem kétséges, hogy azok számára, akik menet közben sem restellték operatíve elle­nőrizni saját munkaterületük tevékenységét, azoknak most nem fáj a fejük. Kisebb adós­ságokat — hiszen objektív Té­nyezők is közrejátszhattak — lehet még törleszteni. Szüksé­ges ez nem csak saját, jól fel­fogott érdekből. Rendre, fe­gyelemre szoktatjuk ezzel a partnereket is. A bevezetőben említett két vállalat végül is egyezségre jutott. A vita fokozása esetleg rontaná a nehezen megmen­tett jó viszonyt. Nincs szükség azonban az effajta, erőt lekö­tő tűzoltómunkára ott. ahol a kapacitás figyelembevételé­vel elvállalt munkát megfe­lelő ütemezéssel, operatíve irányítják, rátartással dolgoz­nak. S amit másoktól megkö­vetelnek, azt kötelezően érvé­nyesítsék házuk táján is. így, csakis így lehet a leg­több esetben nagy többlet- költségeket jelentő hajrák nélkül lezárni a hónapot, vág}7 a félévet! Tóth Árpád A fogyasztó érdekében A vásárló állandó igénye, hogy pénzéért megvehesse a számára szükséges árut. Az ezzel kapcsolatos szervezést, belső mozgatást már persze nem tartja feladatának. Egyet­len érdek fűződik kívánságá­hoz: az árut jó minőségben, szívélyes kiszolgálással, no meg persze, lehetőleg olcsó áron kapja meg. Számos intézkedés, fejlesz­tés szolgálja a vásárló érde­két. Ilyennek számít többek közt, a magasabb szintű gaz­dasági mechanizmus kereske­delmi versenypolitikája. En­nek nyomán születtek gomba módra az elmúlt pár évben a különböző kereskedelmi egy­ségek, szervezetek. Termelő- szövetkezetek maguk vagy társulási alapon alakítottak ki boltokat. Széles körben elterjedt a tsz-ek és fogyasztási szövet­kezetek, állami gazdaságok, sőt állami kereskedelmi válla­latok kooperációja a vásárlási Igény jobb kielégítése céljá­ból. Eltűnőben van a kezdeti időben érezhető kereskedői féltékenység, irigység. Ehe­lyett az a helyes tendencia erősödik: jobb áru, nagyobb választék, szükség szerint ár- korrigáció. A vásárló nem egyebet, ilyesvalamit vár. S ez a folyamat még korántsem te‘ózott. Mindenki tudja, aki a pénzt ismeri, nagyon nem mindegy, milyen hosszú az áru útja. Márhogy a termelés helyétől hány kézen — cégen megy keresztül. Mert a láncszemek nemcsak lassítanak, drágíta­nak is. Rövidebb úton pél­dául zöldség-gyümölcsfélék esetében, kisebb termésből is jobb lehet az ellátás, az áru­ban kevesebb veszteség szár­mazhat De vonatkozik ez — más áttétel szerint — minden áruféleségre. A szocialista ke­reskedelem az ilyennek nem lehet híve, a különböző „lera­kódásokat” a vásárló nem fizetheti meg. Ki ne helyeselhetné, hogy tsz-ek, értékesítő szövetkeze­tek, társulások rendszeresen üzemelő standjaikkal „betör­tek” a városi piacokra, állandó boltjaik jói illeszkednek a régiek közé. (Sőt, talán az a vélemény erősebb, nem elég­gé dinamikus az ilyen térhó­dítás.) Falvak egész sorában nyíltak zöldség-gyümölcs bol­tok, kiegészítve tojás-. tej-, baromfivásárlási lehetőséggel. Ezek az áruk, többségükben a legrövidebb utat teszik meg, közvetlen a termelőktől ke­rülnek a vásárlókhoz. Bizo­nyos mértékben árellenőrző- szabályozó szerepük van. Kü­lönösen falvakban, nagyobb községekben érezhető ez, ahol az árusítást biztosító tsz vagy szövetkezet nem is annyira a Dr. P. Szabó Gyulának, a megyei tanács elnökhelyette­sének előterjesztése alapján kibővített ülésen tárgyalta csütörtökön Nyíregyházán a Hazafias Népfront megyei bi­zottsága a negyedik ötéves terv szabolcs-szatmári célki­tűzéseit. Az ülésen, amelyen a megyei bizottság tagjain kívül részt vettek a járási, városi, nagyközségi népfront­testületek vezetői is, széles körű vita bontakozott ki a tervjavaslat felett. Általános volt az a megál­lapítás, hogy a program ké­szítői igen sokoldalúan, min­den területre kiterjedően számításba vették a fejlesztés lehetőségeit. Mindezek mel­lett a népfront járási és vá­rosi testületi, társadalmi bi­várható hasznot, mint a la­kosság ellátásának javítását tekinti. Csak helyeselni lehet olyan kezdeményezést, amely — központi érdele megsértése nélkül — sajáterős péküzemet létesít a kenyérellátás javítá­sa céljábóL (Tucatnyi ilyen van már a megyében.) A sé- nyői Búzakalász Tsz korszerű vágóhidat épített, a környék jobb húsellátása céljából. Má­tészalka város központjában gyorsan népszerűvé vált a vállaji Rákóczi Tsz árudája házi készítésű füstölt és tölte­lékféleségével. A máriapócsi Zöld Mező Tsz kisvendéglőt és borkóstolót tart fenn a fa­luban. Hosszú sorokat lehetne még írni az ilyenekről és ha­sonlókról. Van remény rá, hogy meg­valósuljon a vásárlói igény: jól járjon a pénzével. zottságainak ülésein és a me­gyei tanácskozáson sok olyan észrevétel és javaslat hang­zott el, amelynek egy részét még hasznosítani lehet majd a terv jóváhagyásánál. Töb­bek között a népfrontbizott­ságok is helyeslik a megye további iparosítására, a me­zőgazdasági termelés fokozá­sára, a melléküzemági tevékenység bővítésére, a foglalkoztatottsági prob­lémák megoldására irányuló törekvést. Szorgalmazzák a gyermekintézmény, továbbá a szolgáltatói hálózat nagy­arányú bővítését, .a koncent­rált településfejlesztést oly módon, hogy ezek eredmé­nyeit a közlekedés javításá­val a kisebb községek lakói is érezzék. Asztalos Bálint A IV. ötéves tervet vitatta meg a HNF megyei bizottsága A. L Schargorodski: A gyufásskatulya A ruhatárban a kővetkező feliratú cédula volt kifüg­gesztve: „Egy gyufásskatulyát talál­tam. Átvehető: Masnik, 30-as szoba.” Megtapogatom a zsebem, a doboz hiányzott. — Jó napot — mondtam, miközben beléptem a 30-as szobába. A súlyos íróasztalnál egy férfi ült fehér zakóban és nadrágban. — Jó reggelt — javított ki tárgyilagosan. — Mi ugyanis sokáig alszunk! A skatulya miatt jött? — Pontosan! — Nos akkor nézzük csak! Foglaljon helyet! Leültem. — Neve? — kérdezte. Megmondtam. — Születési éve? Válaszoltam neki. — Nemzetisége? Azt is közöltem. — Személyi igazolványá­nak száma? Felírtam. Masnik tüsszentett egyet, majd tüzetesen végigmust­rált, s gúnyos vigyorral ér­deklődött: — Tehát Ön vesztette el a dobozt? — Igen, én. — Akkor feleljen gyorsan. A doboz színe? — Kék. — Szélénél? — Sárga. — Mi van a tetején? — Egy férfi csákánnyal. — És még? —■ Egy gerenda hordalék­fa. — Mennyi idős? — Ki? A SZOVJETUNIÓBÓL, ROKONOVÖRÓL ÉRKEZŐ Z UZOTTKÖSZ ÁLLITMANYT A KÖZÚTI ÉPÍTŐ VÁLLALAT FEHÉRGYARMATI TELEPÉN RAKJÁK LE. A KÉ­PEN LÁTHATÓ BERENDEZÉSSEL ÁLLÍTJÁK ELŐ AZT A BURKOLATI KEVERÉKET. AMELYET A JÁRÁS ÚTJAINAK FELÚJÍTÁSÁNÁL HASZNÁLNAK FEL. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE) Az ipartelepítés új útjai Gyár a tsz udvarán A MTHOKFMI \ új vállalkozása iNyírmadán Egy fekete hajú, tagbasza­kadt munkás — homlokán verejtékcseppekkel — próbál­gatja vadonatúj gépét Nyír- madán, a Kossuth Termelő- szövetkezet új nitrocellüze- mében. A polisztirol műanyagot előzetesen gőzzel lágyították. A kazán kifogástalanul mű­ködik. A habosítás ellen sem lehet kifogás Kint, az «udva­ron álló műanyag silóban pontosan a kívánt és előírt ideig pihent, olvadt az elő­készített anyag. És — bosszúság! — a há­romszor egyméteres hófehér műanyag hablapokat nem tudja kidobni magából a ..tömbösítő formasajtoló gép”. Pedig vadonatúj. Különös vállalkozás A munkás — Lőrincz György gépkezelő, az új üzem egyik legügyesebb dolgozója — körülnéz a nagy munkate­remben. Nincs egyedül. Itt áll és szurkol mögötte a ba- latonfűzfői anyavállalat be­ruházási főelőadója, Végvári József, Tóth András vegyész­mérnök, Várőczy János beru­házási előadó. Mindhárman tudják, hogy Lőrincz György a Balaton-parti üzemben ki­fogástalanul elsajátította az anyavállalatnál a gép kezelé­sét. Tehát nem az emberben van a hiba. Hát akkor miben? Hiszen a gép vadonatúj. Leállítják az indítási próbaüzemet. Gyors tanácskozás. Éppen arról van szó, hogy a gép vadonatúj. A formába ezért ragad bele a késztermék. Úgynevezett „kidobó”olajra van szükség. A vegyészmér­nök már mondja is a nevét: szilikonolaj. Hol lehet azt legközelebb megszerezni? A Nyíregyházi Gumigyárban! Nosza, várjon a próbaüzeme­lés egy kicsit! Gépkocsi, gyors utazás a gumigyárba. Pár óra múlva már itt is van­nak az olajjal. Bekenik ve­le a formát. A gép kifogásta­lanul működik. A Balatonfűzíői NITRO- KÉMIA Vállalat és a nyírmadai Kossuth Termelő- szövetkezet közös vállalkozá­sa, az első szabolcsi „nitro- cell” üzem megindult. Mindenkinek hasznos A Kossuth Termelőszövet­kezetnek százötven dolgozó tagja van. Eddig körülbelül évi tizenötmillió késztermé­ket állítottak elő mezőgazda- sági termékekből. Az új melléküzem évi ter­melését huszonhatmillió fo­rintos értékre tervezték. Ha ennek fele részét vesszük, majd annyi, mint az eddigi összes termelés a Kossuthoan. De meg kell gondolni azt is, hogy az eddigi tizenöt­milliót százötven ember munkájával hozták létre. Az újabb huszonhatot viszont, aminek fele, legalább tizen­hárommillió, a termelőszö­vetkezetet illeti, mindössze húsz munkás munkájával si­kerül elérni. Pahyi Györggyel, a tsz el­nökével részletesen elemez­zük a várható nyereséget is. A tizenötmilliónak közel fele a termelőszövetkezeti dolgo­zók jövedelmét növelte. Az új segédüzem kiszámított évi nyeresége a termelőszövet­kezet számára évi egymillió. De ismét csak összehasonlí­tásként: ezt a tiszta jövedel­met húsz ember munkája se­gít előállítani. A másik he­tet százötven emberé. Még mindig sokkal jobb az ipari munkássá vált termelőszö­vetkezeti dolgozó termelé­kenysége. A leglényegesebb dolog azonban, hogy a különösen könnyű készterméket nem kell a szabolcsi és környék­beli építkezésekhez három­száz kilométerről szállítani. Negyven-nyolcvan kilométe­res körzetben használják fel. A szállítási apparátust nem terheli az igen nagy térfoga­tú és — térfogatához képest — nagyon könnyű terméknek a szállítása. Ahogyan monda­ni szokták: nem szállítunk -többé drágán „levegőt!'. Egy találmány is ide került A TÁSZI — A Termelő- szövetkezetek Áruértékesíté­sét Szervező Iroda — egyik országosan is legjelentősebb vállalkozása jelenleg a két partner, a nagy dunántúli vegyészeti üzem és a szabol­csi termelőszövetkezet szerző­désének létrehozása. De bizo­nyos, hogy az idei esztendő eddig legjelentősebb szabolcsi segédüzemének indulásánál voltunk jelen. A kicsi, de igen jelentős üzemnek máris megvannak a fejlesztési tervei. Megvan a terv arra, hogy egy jelentős szabadalom felhasználásával — a Váci Gumigyárral közö­sen — úgynevezett szendvics- paneleket készítsenek, pél­dául üzemépületek, termelő­szövetkezeti istállók befedé­sére. (Az eddigi fedél négy­zetmétere kétszáz forinton aluli árban árusítható.) És, mivel a nyírmadai üzem ter­mékeit a szerződés szerint a termelőszövetkezet értékesíti, máris tárgyaltak például a Hajdú-Bihar megyei Állami Építőipari Vállalattal, és a MEZÖBER-rel. Azt mondták, nem lehetne jóval többet ké­szíteni ebből az olcsó „fal­szendvicsből” ? De lehet! Folynak a kísér­letek arra, hogy a szendvics­fal egyik „félzsömléjét”, az egyik gumiréteget a naményi forgácslapgyár lemezeivel helyettesítsék. Ugyanúgy megfelel a célnak, mivel a „nitrocell” nem zsugorodik, és erre a gyártó üzem ga­ranciát is vállal. Mindenesetre, a jelenlegi húsz munkás helyett már ta­lán év végére ötvenen dol­goznak majd az új üzemben és ennek megfelelően nő a termelés, és az értékesítés is. Ugyanezt a földekkel ilyen arányban aligha lehetne meg­csinálni. A kis falusi gyár máris ki­fogástalanul működik. Még néhány napot várnak és az­tán megtartják a kis. de na­gyon ügyes falusi gyár avató­ünnepségét is. — A férfi. — Középkorú... — S az aláírás? — „Használjon hordalék- fát!” — Ez lenne tehát — álla­pította meg Masnik és le­törölte izzadt homlokát. — TJgy látszik, tényleg öné a doboz. Hirtelen hangot vál­tott: — Hány szál volt benne? — Mi? — kérdeztem izga­tottan. — Hány gyufa? Nem tudtam, fogalmam sem volt róla. De muszáj volt felelnem, igy a szeren­cseszámomat neveztem meg: — Tizenhét — Bedőlt! Felsült! — kiál­totta Masnik. — Jól behúz­tam barátocskám! Ha^ha-hal Elpirultam. — Na jól van — vigasztalt meg — nem akarunk mi ki­csinyesek lenni, meg vagyunk győződve, hogy ez az ön do­boza. Ehhez semmi kétség sem fér. Győztesen tartotta elém a gyufaskatulyát, melyet a pán­célszekrényből vett elő. — Vegye át nyugodtan! Őrizze meg! Megköszöntem, s az ajtó fe­lé indultam. — Állj! — kiáltotta. — Mi van még? — kérdez­tem. — Nyugtáznia kell! Aláírtam a nyomtatványo­kat, majd kitántorogtam a holdfényes estébe. Közben ugyanis szép csendben bees- teledett.„

Next

/
Thumbnails
Contents